Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-14 / 296. szám

TOLNAI VFLÁC PROLETÁRJA! ElY£.fÜLJETEK] A MAI SZAMBÁN: Külföldi hírek (2. o.) — Képek a Szovjetunióból (2. o.) A nyugati diplomácia hamis szólamai (2. o.) — Béke­műszakot tartanak a Simon tornyai Bőrgyár dolgozói (3. o) — jól jövedelmez a bikanevelés, az állattenyész­tésről híres szakcsi gazdáknak (3. o.) — Levelezőink tol­lából (3. o.) — Fotókiállítás az „Április 4” kultúr- házban (4. o.) AZ MD0 TOLNAMEGYEI PARTBIZOTTJ AGANAK LAPJA xi. évfolyam, 296. szám ARA 50 FILLER KEDD, 1954 DECEMBER 14 Harc a nyngalnémet felfegfyveraés ellen! „Mi sem nézhetjük ölhetett kézzel...i6 — Mi dolgozó parasztok is nagyon jól tudjuk, mit jelent számunkra a nyugatnémet háborús készülődés, — így kezdi a beszélgetést Vörös Gyula, a kisvejkei „Boldogulás” tsz elnöke. A konyhában ülök vele szemben. A rádió éppen a híreket sugározza, s közben hírt hallunk arról is, hogy az egész világ békeszerető népei tilta­koznak Nyugat-Németország felfegy­verzése ellen. — Én is csak ezt tu­dom mondani, — szól közbe, —hogy nem akarunk háborút. Mennyi szen­vedést . zúdított ránk az elmúlt vi­lágháború is. Az egyik unokatestvé­rem is ottmaradit a harcmezön. Itt­hon meg özvegy, árva maradt utána. Lovaink, gazdaságunk is csak pusz­tult ezidő alatt. Abban az időben még egyéni gaz­da volt Vörös Gyula, de akkor is ellene volt a háborúnak. Most roég­inkább, hiszen a tsz eddigi eredmé­nyei, de méginkább a további tervek megbecsülihetetienné teszik számára a békét, a szorgalmas munkát. — Ezért fogadtam a moszkvai deklarációt örömmel — mondja. — Azt a részét is megelégedéssel hai1- gattam Hegedűs elvtárs -beszédében, hogy mi sem nézhetjük ölhetett kéz­zel a háborús uszítok készülődésé,; Védenünk kell a hazát ha megtá­madnak bennünket. Közben többen is bejönnek a konyhába a szomszédok, ismerősök közül. Ki egy kölcsönkért szerszá­mot hoz vissza, ki tejért jön, s be­szélgetés közben mindnyájan egyet­értenek velünk: béke, béke kell a szocializmust építő népünknek is, de ezért harcolni is készek vagyunk. —i—e. Bölcskei gépállomás: Az imperialistáknak azzal válaszolunk, hogy gépjavítási tervünket határidő előtt befejezzük A bölcskei gépállomás dolgozói rop gyűlésen tárgyalták meg az imoeria- hsták újabb aljas tervét, fegyvert akarnak adni a nyugatnémetországi fasiszták kezébe, hogy ismét háború- ■ ba sodorják a világot. A német militaristák rövid idő alatt kétízben robbantottak ki vi­lágháborút, mely az emberek íO mil­lióit pusztította el, tette nyomorékká, töldönfutóvá. Három évtized alatt kétszer állt lángokban a világ, hogy a német militaristák nagyravágyását kielégítsék. Apáink és mi is ágyú­töltelékei, golyófogói voltunk ennek a nagyravágyásnak. Többet nem akarunk háborút, nem akarjuk, hogy mi vagy fiaink há­borúban pusztuljanak el. Tiltakozunk a német militarizanus feltámasztása ellen, Nyugat-Németország felfegy­verzése ellen. A helyes út a világbéke fenntar­tására a Moszkvában aláírt dekla­ráció. Ennek szellemében mi a bölcs­kei gépállomás dolgozói is a világ népeivel együtt tiltakozunk Nyugat- Németország felfegyverzése ellen. Megígérjük, hogy az imperialis­táknak' azzal válaszolunk, hogy téli gépjavítási tervünket mennyiségileg és minőségileg is határidőre befe­jezzük, — mondották a gépállomá­son. Kasztner József Bölcske. Nagy a zaj itt a döbröközi KTSZ bognárműhelyében. Szorgalmasan dolgoznak a szövetkezet tagjai. Ta­licskákat, szekéroldalakat, kerekeket gyártanak, javítanak. Itt találkoztam Hömyéki János elvtárssal, a szövet­kezet egyik sztahanovistájával. Elő­ször a munkájáról beszélgettünk. Nem kis büszkeséggel mondja, hogy teljesítménye állandóan 170—200 szá­zalék között van. Szereti a munká­ját és élete egyre gondtalanabbá vá­lik, hiszen elég jól keres. — S ezt akarják a háborús úszí- tók elvenni tőlünk, — mondja, s egy pár percre leteszi kezéből a vonó­kést, amellyel éppen egy talicska­keréken dolgozik. — Éppen itt van az újság, — mutat rá az előtte lévő ablakban heverő Szabad Népre — s olvasom benne, hogy mit akarnak ezek a gazemberek. — De olvasom, meg hallgattam a rádióból a moszkvai értekezlet hí­reit is. Csak helyeselhetem Hegedűs elvtárs beszédét is, hogy nekünk is résen kell lennünk. Én itt is igyek­Mi békében akar „Mi a Paksi Téglagyár dolgozói is egyhangú tiltakozásunkat fejezzük ki Nyugat-Németország újrafelfegyver- zése ellen. Békénket látjuk veszélyben, s ezért tiltakozunk Németország Kommunis­ta Pártjának üldözése ellen is. És örömmel csatlakozunk a moszkvai szem jó munkát végezni a békeharc érdekéiben. Nem akarok még egyszer olyan pusztítást látni, mint az el­múlt háborúban. Nem akarom a régi életet. S néhány szavából felködlik a múlt, amikor a herceg Eszterházyak birtokán cselédeskedtek apjával együtt. Felelevenedik az 1944—45-ös harcok ideje. Dunapentelén laktak akkor, s a német fasiszták a kör­nyező tanyák kisembereitől az utolsó hízót, malacot is elhajtották. Azokat a teheneket pedig, amelyeket nem tudtak elvinni, lelőtték. — Bezzeg az uraság ezrével álló állatállományá­ból nem vittek el egyet sem — te­szi hozzá a visszaemlékezéstől elbo­rult arccal. — Ezt a világot nem en­gedhetjük, de nem is engedjük visz. szajönni. — Újra kezébe veszi a vo­nókést és biztos mozdulatokkal vég­zi tovább munkáját. E beszélgetés mégjobban megerősítette hitében: — Itt a munkapad mellett is lehet és kell is harcolni a békéért. „Sz. E. ink termelni , .. deklaráció által kitűzött célok meg­valósításához. Mi, téglagyári dolgozók békében akarunk termelni, békében akarjuk a szocializmust építeni Fenti tiltakozásunkat aláírásunk- kai erősítjük meg. 58 aláírás.” Pedagógusaink is tanulnak Örömmel fogadták nevelőink az új továbhképeéei rendeletet, amely le­hetővé tette azt, hogy a továbbkép­zésben való részvételt Idejében is és formájában is mindenki önkéntesen szabhatja meg Ennek tulajdonítható az a kedvező körülmény, hogy a je­lentkezés — az Önkéntesség elvének érvényesítése alapján — oly nagy volt, hogy a rendelkeeésre álló ke­ret létszámát több, mint 50 száza­lékkal meghaladta. Ez megmutatta, hogy nevelőink látják: csak az ön­képzésen keresztül valósíthatják meg me radék tail anui az oktató-nevelő- munka célkitűzéseit. A pái-tok t atáshoz hasonlóan négy továbbképzési tanfolyamot indítot­tunk 500 nevelő hallgatóval és 20 propagandistával. A nevelők elő­képzettségüknek megfelelően jelent­keztek a filozófiai, politikai gazda­ságtan, párt törtemet és politikai is­kola tanfolyamaira. így szakítottunk azzal az eddigi helytelen eljárással, hogy az egyetemet végzett nevelők ugyanazt az anyagot tanulják, mint például az óvónők, átlalános isko­lai nevelők — és fordítva. A nevelők az anyagot egyénileg tanulják megfelelő jegyzetek készí­tésével. Igen eredményesnek bizo­nyultak a Pedagógus Szakszervezet által létrehozott munkaközösségek, amelyefk a nagyobb iskoláknál össze­fogják az azonos anyagot tanúló nevelőket közös tanulásra. Ennek eredménye megmutatkozott már a november 29 és december 4 között megtartott konferenciákon. Miről tanulnak pedagógusaink a különböző tovább Képzési formákban, milyen képet mutatlak az első be­számolók? Filozófiai tanulmányaik során el­sajátítják a marxista-leninista filo­zófia alapjait, a dialektikus mate­rializmusnak mint a ma rx ista-lem­Szalmatetős kicsi házikók sorakoz­nak egymás mellett katonás rend­ben. Falát hófehérre meszelt lécek alkotják. E kis miniatűr házakat az Állattenyésztési Kutatóintézet közép- hídvégi kísérleti gazdaságában lát­tuk. S a házak lakói, az egynapos bonyhádi piros-tarka borjak, szelí­den. barátságosan dugták ki fejüket a ház egyetlen ablakán. Sokat hallottunk, olvastunk, lát­tunk a rideg borjúnevelés különböző formájáról és a többi is éppen úgy­mint ez, azt a célt szolgálja, hogy a leellett utódokból erős, egészséges, élétképes teheneket, bikákat tudja­nak nevelni. Álljunk csak meg egy pillanatra az első házikó előtt. Itt egyedül, egy­magában a 103-as, 30 literés Lencsi nevű tehén utódja lakik, őkeíme 50 kilogrammos súlyban látott napvilá­nista pártnak világnézetét. — A kon fecenciáik lefolyása mutatta meg legjobban, hogy ez szükséges. Nem egy téve6 nézet, vagy álláspont élt és él még nevelőinkben, amelyeket a meggyőzés és igazság fegyverével sikerül lassan tisztázni. Nem oko­zott meglepetést az álláspontok kü„ lönbözőfélesége, tudjuk, hogy peda­gógusainknak még fejlóctniök kell, hiszen azok nagy része az idealista filozófia emlőin nőtt fel. A politikai gazdaságtant tanulók ez alkalommal annak tárgyát és módszerét, valamint a kapitalista termelési mód kialakulását ismerték meg. Hasznos volt megismerni a tár. sadalotn fejlődését meghatározó tör­vények jellegét, azt, hogy e tárgy­körön belül hogy alkalmazzuk a dia_ lektikát. — Kifejezésre jutott, hogy sok alapvetően fontos és hasznos is­meretre derített fényt a konferencia, amely ösztönző erővel bír a jövőben a még jobb munkára, tanulásra. Tudják megyénk pedagógusai, hogy a jobb munka fontos előfeltétele az eredményes, szervezett önképzés, to_ vábbképzés. így szerzünk megbeesü lést a pedagógus társadalomnak. Ne felejtsük el, hogy elsősorban ne­künk kell kivívnunk a megbecsülést, akkor a szülők és dolgozó népünk ré szérol is megkapjuk azt. Ez be is bizonyosodott, amikor a választások során igen sok pedagógust válasz­tottak be a tanácsokba. Mindezekért magunkévá kell tennünk azt a gon­dolatot — amelyet egyife dombóvári csoportunk állapított meg, — amely jellemzője kell legyen minden peda­gógusnak a jó munka érdekében: „A pedagógus mindig szolgálatiban van.“ got. Az alig egynapos bikaborjú élénk, eleven, mozgásán meglátszik, hogy a szabadban történő tartás, ne­velés kedvezően hat rá. Kereken 4 hétig tartja Varga Béláné borjúnevelő az állatokat ezek ben a kis házakban teljes tej adago­lása mellett. Négy hetes koruk után közös ketrecbe kerülnek, ahol 8 he­tes korukig arányosan, fölözött és teljes tejet kapnak a borjak. Nyolc hét után csak fölözött tejre korláto­zódik az-adagolás. Amikor a válasz­tási súlyt — azaz 200 kilogrammot el érik a borjak, — akkor kerülnek a továbbneve! őbe. Varga Béláné szeretettel gondozza a rábízott kis borjakat. Amit igazol az is, hogy múlt hónapban például 125 dekagrammos napi súlygyarapo­dást ért el kedvenceinél. Adósság nélkül... AZ ŐCSÉNYI UT A SZOCIALIZ­MUS FELÉ TSZ MINDEN ADÓS­SÁGÁT KIFIZETTE Aa állam eddig is, meg ezután is sokat segít a termelőszövetkezetek­nek. Hitelt ad, rendeletben biztosít­ja. hogy a gépállomásnak járó bért év végén fizesse ki a szövetkezet. De az állam azt is elvárja, hogy év végén aztán kiegyenlítse tartozását a szövetkezet. Az őcsényi Ut a Szo­cializmus Felé tsz tagjai ezt teszik, íme itt a bizonyíték: a gépállomás­nak járó 11 ezer forintot, az állam­nak járó 12 ezer forintot, a helyi földmövesszövetkezetnek járó 2.300 forintot és a különböző termeltető vállalatoknak járó 3.900 forintot a termelőszövetkezet tagjai kifizették. Sőt az egyes tagokkal szembeni tar­tozását is kiegyenlítette a szövetke­zet. Több, mint 6000 forintot fizet­tek ki földjáradék elmen. Most már tehát az őcsényi Ut a Szocializmus Felé termelőszövetkezet tagjai nem tartoznak senkinek, tisz­ta lappal kezdik az új évet. A VAS. ÉS FÉMIPARI JAVITÖ VÁLLALAT DOLGOZÖI IS ÉVES TERVÜK TELJESÍTÉSÉÉRT HARCOLNAK A Vas- és Fémipari Javító Vállai lat tervteljesítési grafikonján az ol­vasható, hogy a vállalat november havi tervét 108.3 százalékra teljesí­tette. Lépjünk beljebb, kérdezzük meg Molnár Oszkár elvtársat, hogy az éves terv teljesítésével hol tar. tanak. — Bizony', még van tennivaló bő­ven, jól meg kell fogni a munka vé­gét, hogy ne legyen adósságunk. De azért mégis megígérjük, hogy de­cember 20-ra befejezzük éves ter­vünket — jelenti ki határozottan Molnár elvtárs, a vállalat üzemi bi­zottságának elnöke. AKI TISZTELI — ÉS AKI NEM TISZTELI A TÖRVÉNYT Idős Ács Rudolf 7 holdon gazdál­kodó tolnanémedi paraszt sokszor el­mondta már: „Csak akkor hajtom nyugodtan álomra fejem, ha nem tartozom senkinek.“ De nemcsak mondja, hanem így is cselekszik. — Törvényeinket mindig tiszteletben tartja, állam iránti kötelezettségét Ismerős légkör Szállásy Ernő a megyei tanács okt. oszt. dolgozója. Középhidvégi Kísérleti Gazdaság: Szép eredmények a ride" borjúnevelőben „Kitűnő itt a légkör!“ — kiáltott fel elragad­tatással a Deutsche Soldaten Zeitung című nyugatnémet lap tudó­sítója, amikor áz ame­rikai csapafok mellett működő német alaku­latok laktanyáiba lá­togatott el. Mi váltotta ki a mi­litarista lap tudósító, jának lelkes elragadta, tását? Elsősorban az, hogy sere ges tői talál­kozott régi ismerősük­kel. „Az alakulatok pa­rancsnokai közül so­kan a volt Wehr- machtíban voltak tisz­tek vagy altisztek“ — írja. Áz újságíró örült a laktanyákban uralkodó „kifogástalan és példás fegyelemnek“ is. Felkeltette figyelmét az amerikai hatóságok által bevezetett kikép. zési rendszer. Nagysze. rűnek találta például, hogy az „alakulatok­nál“ „kötelező tárgy­ként“ bevezették az an. goi nyelvet. Ezenkívül a „jéllemnevelés“ is szerepel rendkívüli tárgyként. Mellékesén közöl egy. két adatot magukról az alakulatokról is, ame­lyek létszáma jelenleg 60 ezer fő. Táborokban és laktanyáikban van­nak elhelyezve. — A Deutsche Soldaten Zed. tung rugalmas megfő, galmazása szerint az a feladatuk, hogy „lehe­tővé tegyék az ameri­kai csapatok teljesen zavartalan harckikép. zését.“ A tudósításból kitűnik azonban, hogy maguknál a német ala. kutatóknál szintén rendszeres katonai ki­képzés van. „Áz alakulatok harc- képességének fenntar­tása céljából — közli a tudósító, — állanaó. an folynak lőgyakorla- tok...“ A hétpróbás militaris ták természetesen örül nek annak a „légkör­nek“, amelyet az ame. rikai parancsnokság te. remt a német zsoldos alakulatok laktanyái­ban. Ez a hitlerista Wehrmacht szívüknek kedves légköre, határidő előtt, maradék nélkül tel­jesíti. Az 1954-es esztendőre már semmi adóssága nincs, sőt az 1955- ös évi sertésbeadási kötelezettségé­nek is eleget tett. Nem lehet ugyanezt elmondani Cziráki József 8 holdon gazdálkodó ozorai dolgozó paraszlróL Kapásnö- vényekből egyáltalán nem adott be semmit. Még most az újabb kedvez­mény megjelenése után sem ébre­dezik. Azt tartja: „Ha nem teljesí-) tem beadásom, nem történhet sem­mi.“ Cziráki József téved. Törvénye* ink tiszteletben tartását mindenkitől egyformán megkövetelik az állam­hatalom helyi képviselői. Tehát őt is elszámoltatják, mindenkinek tisZj ta lappal kell kezdeni az új évet. „Nekünk is résen kell lennünk

Next

/
Thumbnails
Contents