Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-14 / 296. szám
TOLNAI VFLÁC PROLETÁRJA! ElY£.fÜLJETEK] A MAI SZAMBÁN: Külföldi hírek (2. o.) — Képek a Szovjetunióból (2. o.) A nyugati diplomácia hamis szólamai (2. o.) — Békeműszakot tartanak a Simon tornyai Bőrgyár dolgozói (3. o) — jól jövedelmez a bikanevelés, az állattenyésztésről híres szakcsi gazdáknak (3. o.) — Levelezőink tollából (3. o.) — Fotókiállítás az „Április 4” kultúr- házban (4. o.) AZ MD0 TOLNAMEGYEI PARTBIZOTTJ AGANAK LAPJA xi. évfolyam, 296. szám ARA 50 FILLER KEDD, 1954 DECEMBER 14 Harc a nyngalnémet felfegfyveraés ellen! „Mi sem nézhetjük ölhetett kézzel...i6 — Mi dolgozó parasztok is nagyon jól tudjuk, mit jelent számunkra a nyugatnémet háborús készülődés, — így kezdi a beszélgetést Vörös Gyula, a kisvejkei „Boldogulás” tsz elnöke. A konyhában ülök vele szemben. A rádió éppen a híreket sugározza, s közben hírt hallunk arról is, hogy az egész világ békeszerető népei tiltakoznak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. — Én is csak ezt tudom mondani, — szól közbe, —hogy nem akarunk háborút. Mennyi szenvedést . zúdított ránk az elmúlt világháború is. Az egyik unokatestvérem is ottmaradit a harcmezön. Itthon meg özvegy, árva maradt utána. Lovaink, gazdaságunk is csak pusztult ezidő alatt. Abban az időben még egyéni gazda volt Vörös Gyula, de akkor is ellene volt a háborúnak. Most roéginkább, hiszen a tsz eddigi eredményei, de méginkább a további tervek megbecsülihetetienné teszik számára a békét, a szorgalmas munkát. — Ezért fogadtam a moszkvai deklarációt örömmel — mondja. — Azt a részét is megelégedéssel hai1- gattam Hegedűs elvtárs -beszédében, hogy mi sem nézhetjük ölhetett kézzel a háborús uszítok készülődésé,; Védenünk kell a hazát ha megtámadnak bennünket. Közben többen is bejönnek a konyhába a szomszédok, ismerősök közül. Ki egy kölcsönkért szerszámot hoz vissza, ki tejért jön, s beszélgetés közben mindnyájan egyetértenek velünk: béke, béke kell a szocializmust építő népünknek is, de ezért harcolni is készek vagyunk. —i—e. Bölcskei gépállomás: Az imperialistáknak azzal válaszolunk, hogy gépjavítási tervünket határidő előtt befejezzük A bölcskei gépállomás dolgozói rop gyűlésen tárgyalták meg az imoeria- hsták újabb aljas tervét, fegyvert akarnak adni a nyugatnémetországi fasiszták kezébe, hogy ismét háború- ■ ba sodorják a világot. A német militaristák rövid idő alatt kétízben robbantottak ki világháborút, mely az emberek íO millióit pusztította el, tette nyomorékká, töldönfutóvá. Három évtized alatt kétszer állt lángokban a világ, hogy a német militaristák nagyravágyását kielégítsék. Apáink és mi is ágyútöltelékei, golyófogói voltunk ennek a nagyravágyásnak. Többet nem akarunk háborút, nem akarjuk, hogy mi vagy fiaink háborúban pusztuljanak el. Tiltakozunk a német militarizanus feltámasztása ellen, Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. A helyes út a világbéke fenntartására a Moszkvában aláírt deklaráció. Ennek szellemében mi a bölcskei gépállomás dolgozói is a világ népeivel együtt tiltakozunk Nyugat- Németország felfegyverzése ellen. Megígérjük, hogy az imperialistáknak' azzal válaszolunk, hogy téli gépjavítási tervünket mennyiségileg és minőségileg is határidőre befejezzük, — mondották a gépállomáson. Kasztner József Bölcske. Nagy a zaj itt a döbröközi KTSZ bognárműhelyében. Szorgalmasan dolgoznak a szövetkezet tagjai. Talicskákat, szekéroldalakat, kerekeket gyártanak, javítanak. Itt találkoztam Hömyéki János elvtárssal, a szövetkezet egyik sztahanovistájával. Először a munkájáról beszélgettünk. Nem kis büszkeséggel mondja, hogy teljesítménye állandóan 170—200 százalék között van. Szereti a munkáját és élete egyre gondtalanabbá válik, hiszen elég jól keres. — S ezt akarják a háborús úszí- tók elvenni tőlünk, — mondja, s egy pár percre leteszi kezéből a vonókést, amellyel éppen egy talicskakeréken dolgozik. — Éppen itt van az újság, — mutat rá az előtte lévő ablakban heverő Szabad Népre — s olvasom benne, hogy mit akarnak ezek a gazemberek. — De olvasom, meg hallgattam a rádióból a moszkvai értekezlet híreit is. Csak helyeselhetem Hegedűs elvtárs beszédét is, hogy nekünk is résen kell lennünk. Én itt is igyekMi békében akar „Mi a Paksi Téglagyár dolgozói is egyhangú tiltakozásunkat fejezzük ki Nyugat-Németország újrafelfegyver- zése ellen. Békénket látjuk veszélyben, s ezért tiltakozunk Németország Kommunista Pártjának üldözése ellen is. És örömmel csatlakozunk a moszkvai szem jó munkát végezni a békeharc érdekéiben. Nem akarok még egyszer olyan pusztítást látni, mint az elmúlt háborúban. Nem akarom a régi életet. S néhány szavából felködlik a múlt, amikor a herceg Eszterházyak birtokán cselédeskedtek apjával együtt. Felelevenedik az 1944—45-ös harcok ideje. Dunapentelén laktak akkor, s a német fasiszták a környező tanyák kisembereitől az utolsó hízót, malacot is elhajtották. Azokat a teheneket pedig, amelyeket nem tudtak elvinni, lelőtték. — Bezzeg az uraság ezrével álló állatállományából nem vittek el egyet sem — teszi hozzá a visszaemlékezéstől elborult arccal. — Ezt a világot nem engedhetjük, de nem is engedjük visz. szajönni. — Újra kezébe veszi a vonókést és biztos mozdulatokkal végzi tovább munkáját. E beszélgetés mégjobban megerősítette hitében: — Itt a munkapad mellett is lehet és kell is harcolni a békéért. „Sz. E. ink termelni , .. deklaráció által kitűzött célok megvalósításához. Mi, téglagyári dolgozók békében akarunk termelni, békében akarjuk a szocializmust építeni Fenti tiltakozásunkat aláírásunk- kai erősítjük meg. 58 aláírás.” Pedagógusaink is tanulnak Örömmel fogadták nevelőink az új továbhképeéei rendeletet, amely lehetővé tette azt, hogy a továbbképzésben való részvételt Idejében is és formájában is mindenki önkéntesen szabhatja meg Ennek tulajdonítható az a kedvező körülmény, hogy a jelentkezés — az Önkéntesség elvének érvényesítése alapján — oly nagy volt, hogy a rendelkeeésre álló keret létszámát több, mint 50 százalékkal meghaladta. Ez megmutatta, hogy nevelőink látják: csak az önképzésen keresztül valósíthatják meg me radék tail anui az oktató-nevelő- munka célkitűzéseit. A pái-tok t atáshoz hasonlóan négy továbbképzési tanfolyamot indítottunk 500 nevelő hallgatóval és 20 propagandistával. A nevelők előképzettségüknek megfelelően jelentkeztek a filozófiai, politikai gazdaságtan, párt törtemet és politikai iskola tanfolyamaira. így szakítottunk azzal az eddigi helytelen eljárással, hogy az egyetemet végzett nevelők ugyanazt az anyagot tanulják, mint például az óvónők, átlalános iskolai nevelők — és fordítva. A nevelők az anyagot egyénileg tanulják megfelelő jegyzetek készítésével. Igen eredményesnek bizonyultak a Pedagógus Szakszervezet által létrehozott munkaközösségek, amelyefk a nagyobb iskoláknál összefogják az azonos anyagot tanúló nevelőket közös tanulásra. Ennek eredménye megmutatkozott már a november 29 és december 4 között megtartott konferenciákon. Miről tanulnak pedagógusaink a különböző tovább Képzési formákban, milyen képet mutatlak az első beszámolók? Filozófiai tanulmányaik során elsajátítják a marxista-leninista filozófia alapjait, a dialektikus materializmusnak mint a ma rx ista-lemSzalmatetős kicsi házikók sorakoznak egymás mellett katonás rendben. Falát hófehérre meszelt lécek alkotják. E kis miniatűr házakat az Állattenyésztési Kutatóintézet közép- hídvégi kísérleti gazdaságában láttuk. S a házak lakói, az egynapos bonyhádi piros-tarka borjak, szelíden. barátságosan dugták ki fejüket a ház egyetlen ablakán. Sokat hallottunk, olvastunk, láttunk a rideg borjúnevelés különböző formájáról és a többi is éppen úgymint ez, azt a célt szolgálja, hogy a leellett utódokból erős, egészséges, élétképes teheneket, bikákat tudjanak nevelni. Álljunk csak meg egy pillanatra az első házikó előtt. Itt egyedül, egymagában a 103-as, 30 literés Lencsi nevű tehén utódja lakik, őkeíme 50 kilogrammos súlyban látott napvilánista pártnak világnézetét. — A kon fecenciáik lefolyása mutatta meg legjobban, hogy ez szükséges. Nem egy téve6 nézet, vagy álláspont élt és él még nevelőinkben, amelyeket a meggyőzés és igazság fegyverével sikerül lassan tisztázni. Nem okozott meglepetést az álláspontok kü„ lönbözőfélesége, tudjuk, hogy pedagógusainknak még fejlóctniök kell, hiszen azok nagy része az idealista filozófia emlőin nőtt fel. A politikai gazdaságtant tanulók ez alkalommal annak tárgyát és módszerét, valamint a kapitalista termelési mód kialakulását ismerték meg. Hasznos volt megismerni a tár. sadalotn fejlődését meghatározó törvények jellegét, azt, hogy e tárgykörön belül hogy alkalmazzuk a dia_ lektikát. — Kifejezésre jutott, hogy sok alapvetően fontos és hasznos ismeretre derített fényt a konferencia, amely ösztönző erővel bír a jövőben a még jobb munkára, tanulásra. Tudják megyénk pedagógusai, hogy a jobb munka fontos előfeltétele az eredményes, szervezett önképzés, to_ vábbképzés. így szerzünk megbeesü lést a pedagógus társadalomnak. Ne felejtsük el, hogy elsősorban nekünk kell kivívnunk a megbecsülést, akkor a szülők és dolgozó népünk ré szérol is megkapjuk azt. Ez be is bizonyosodott, amikor a választások során igen sok pedagógust választottak be a tanácsokba. Mindezekért magunkévá kell tennünk azt a gondolatot — amelyet egyife dombóvári csoportunk állapított meg, — amely jellemzője kell legyen minden pedagógusnak a jó munka érdekében: „A pedagógus mindig szolgálatiban van.“ got. Az alig egynapos bikaborjú élénk, eleven, mozgásán meglátszik, hogy a szabadban történő tartás, nevelés kedvezően hat rá. Kereken 4 hétig tartja Varga Béláné borjúnevelő az állatokat ezek ben a kis házakban teljes tej adagolása mellett. Négy hetes koruk után közös ketrecbe kerülnek, ahol 8 hetes korukig arányosan, fölözött és teljes tejet kapnak a borjak. Nyolc hét után csak fölözött tejre korlátozódik az-adagolás. Amikor a választási súlyt — azaz 200 kilogrammot el érik a borjak, — akkor kerülnek a továbbneve! őbe. Varga Béláné szeretettel gondozza a rábízott kis borjakat. Amit igazol az is, hogy múlt hónapban például 125 dekagrammos napi súlygyarapodást ért el kedvenceinél. Adósság nélkül... AZ ŐCSÉNYI UT A SZOCIALIZMUS FELÉ TSZ MINDEN ADÓSSÁGÁT KIFIZETTE Aa állam eddig is, meg ezután is sokat segít a termelőszövetkezeteknek. Hitelt ad, rendeletben biztosítja. hogy a gépállomásnak járó bért év végén fizesse ki a szövetkezet. De az állam azt is elvárja, hogy év végén aztán kiegyenlítse tartozását a szövetkezet. Az őcsényi Ut a Szocializmus Felé tsz tagjai ezt teszik, íme itt a bizonyíték: a gépállomásnak járó 11 ezer forintot, az államnak járó 12 ezer forintot, a helyi földmövesszövetkezetnek járó 2.300 forintot és a különböző termeltető vállalatoknak járó 3.900 forintot a termelőszövetkezet tagjai kifizették. Sőt az egyes tagokkal szembeni tartozását is kiegyenlítette a szövetkezet. Több, mint 6000 forintot fizettek ki földjáradék elmen. Most már tehát az őcsényi Ut a Szocializmus Felé termelőszövetkezet tagjai nem tartoznak senkinek, tiszta lappal kezdik az új évet. A VAS. ÉS FÉMIPARI JAVITÖ VÁLLALAT DOLGOZÖI IS ÉVES TERVÜK TELJESÍTÉSÉÉRT HARCOLNAK A Vas- és Fémipari Javító Vállai lat tervteljesítési grafikonján az olvasható, hogy a vállalat november havi tervét 108.3 százalékra teljesítette. Lépjünk beljebb, kérdezzük meg Molnár Oszkár elvtársat, hogy az éves terv teljesítésével hol tar. tanak. — Bizony', még van tennivaló bőven, jól meg kell fogni a munka végét, hogy ne legyen adósságunk. De azért mégis megígérjük, hogy december 20-ra befejezzük éves tervünket — jelenti ki határozottan Molnár elvtárs, a vállalat üzemi bizottságának elnöke. AKI TISZTELI — ÉS AKI NEM TISZTELI A TÖRVÉNYT Idős Ács Rudolf 7 holdon gazdálkodó tolnanémedi paraszt sokszor elmondta már: „Csak akkor hajtom nyugodtan álomra fejem, ha nem tartozom senkinek.“ De nemcsak mondja, hanem így is cselekszik. — Törvényeinket mindig tiszteletben tartja, állam iránti kötelezettségét Ismerős légkör Szállásy Ernő a megyei tanács okt. oszt. dolgozója. Középhidvégi Kísérleti Gazdaság: Szép eredmények a ride" borjúnevelőben „Kitűnő itt a légkör!“ — kiáltott fel elragadtatással a Deutsche Soldaten Zeitung című nyugatnémet lap tudósítója, amikor áz amerikai csapafok mellett működő német alakulatok laktanyáiba látogatott el. Mi váltotta ki a militarista lap tudósító, jának lelkes elragadta, tását? Elsősorban az, hogy sere ges tői találkozott régi ismerősükkel. „Az alakulatok parancsnokai közül sokan a volt Wehr- machtíban voltak tisztek vagy altisztek“ — írja. Áz újságíró örült a laktanyákban uralkodó „kifogástalan és példás fegyelemnek“ is. Felkeltette figyelmét az amerikai hatóságok által bevezetett kikép. zési rendszer. Nagysze. rűnek találta például, hogy az „alakulatoknál“ „kötelező tárgyként“ bevezették az an. goi nyelvet. Ezenkívül a „jéllemnevelés“ is szerepel rendkívüli tárgyként. Mellékesén közöl egy. két adatot magukról az alakulatokról is, amelyek létszáma jelenleg 60 ezer fő. Táborokban és laktanyáikban vannak elhelyezve. — A Deutsche Soldaten Zed. tung rugalmas megfő, galmazása szerint az a feladatuk, hogy „lehetővé tegyék az amerikai csapatok teljesen zavartalan harckikép. zését.“ A tudósításból kitűnik azonban, hogy maguknál a német ala. kutatóknál szintén rendszeres katonai kiképzés van. „Áz alakulatok harc- képességének fenntartása céljából — közli a tudósító, — állanaó. an folynak lőgyakorla- tok...“ A hétpróbás militaris ták természetesen örül nek annak a „légkörnek“, amelyet az ame. rikai parancsnokság te. remt a német zsoldos alakulatok laktanyáiban. Ez a hitlerista Wehrmacht szívüknek kedves légköre, határidő előtt, maradék nélkül teljesíti. Az 1954-es esztendőre már semmi adóssága nincs, sőt az 1955- ös évi sertésbeadási kötelezettségének is eleget tett. Nem lehet ugyanezt elmondani Cziráki József 8 holdon gazdálkodó ozorai dolgozó paraszlróL Kapásnö- vényekből egyáltalán nem adott be semmit. Még most az újabb kedvezmény megjelenése után sem ébredezik. Azt tartja: „Ha nem teljesí-) tem beadásom, nem történhet semmi.“ Cziráki József téved. Törvénye* ink tiszteletben tartását mindenkitől egyformán megkövetelik az államhatalom helyi képviselői. Tehát őt is elszámoltatják, mindenkinek tisZj ta lappal kell kezdeni az új évet. „Nekünk is résen kell lennünk