Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-09 / 292. szám

1934 DECEMBER 9 fl K P E ö 8 Egy új tanácstag munkában... Az elmúlt hetekben a jelölések, a tanácsválasztá­sok sok olyan embert vontak be a közügyek intézé­sébe, akik azelőtt csak részben, vagy egyáltalán nem vettek részt ilyen munkában. Az alábbiakban Rosen­berger József párt új tanácstag életének három állo­mását rajzoljuk meg, írjuk le, s a későbbiekben be­szélgetést folytatunk vele jövő terveiről. ELSŐ ÁLLOMÁSKÉNT méltán vehetjük a jelölőgyűiéseiket. Pára község II. körzetében mintegy 25 választó egyhangúlag jelölte Barát Antal helyett Rosenberger Józsefet a tanácstagok sorába. Megismerték, hiszen sokszor találkoztak vele. — Mint a régi tanács begyűjtési áHan- dóbizottságának aktívája, sokszor járt közöttük. Példamutatásával, felvilá­gosító szavával mindig a szívükhöz talált. S követték is híven. Éppen azért jelölték most is ezt a szerény, csendes, megfontolt szavú fiatal em­bert. Mert ha a körzet, a haza ügyei­ről van szó, akkor már szinte szó­noki erővel hangzik szava. Ekkor fürgu is, meg körültekintő, csakhogy a falu becsületén, a begyűjtés terén se essen csorba. Egységes volt a vé­lemény: a versenytábla is tanúsít­ja, hogy a falu legjobbjai között van a helye. MÁSODIK ÁLLOMÁSKÉNT no­vember 28-át, a tanácsválasztások nagy ünnepét vehetjük. Ezen a na­pon pecsételték meg Pári község II. körzetének szavazó polgárai, is jelö­lésüket. Ezen a napon Rosenberger József 8 holdas egyénileg dolgozó .paraszt hivatalosan a tanácstagok sorába lépett. A várakozásnak meg­felelően maga is jól felkészült erre a nagy napra. Már a jelöíőgyűlések előtt vállalta, hogy a tanácsváiasz- tások tiszteletére egész évi beadá­si kötelezettségét teljesíti: Nem is kellett november 2S-ig várni ezzel, mert az utolsó kötelezettséget,. a sertósbeadáet már november 24-én teljesítette. A jó példa tehát nem hiányzott munkájából, amelyet na­gyon sffiran követtek a falu dolgozó parasztjai közül. Ezért is adták rá választói -egyöntetűen szavazataikat. Érezték, tudták, hogy ügyüket, falu­juk, s az ország sorsát jó kezekbe tették le. A HARMADIK ÁLLOMÁS mindezeknek méltó betetőzése. De­cember negyediké a pari tanács megalakulásánek napja voit. Ezen a napon Rosenberger Józsefet külö_ nősen is nagy megtiszteltetés érte. Meg,választották a begyűjtési állan­dóbizottság elnökévé. Bíznak benne, hegy a község eddig kiharcolt sike­reit tovább tudja a bizottság tagjai­val fokozni. Néhány adat a pári be­gyűjtés állásáról: Kukoricából UK), napraforgóból 97, burgonyából 96, hüvelyesekből 160, sertésből 92 szá_ Zalákra teljesítették a tervet. Az új tanács nem hiába akarja jó kezek­ben tudni ezt az igen fontos posz­tot. A december 4-i értékelés sze­rint a tamási járás községed között a begyűjtés terén az első heSyet fog_ lallja el Pári község. Ezárt bízták ilyen jó kezekre, hogy e jó helye­zést továbbra is tartani tudják. S e három jelentős állomás után szólaljon meg maga Rosenberger József. Nem is fukarkodik a sza­vakkal. örömmel sorolja terveit, amelyekkel mégjob- ban öregbíthetné faluját, elősegíthetné a benne lakók boldogulását. — Nem pihenhetünk meg a habárain­kon, nagyon jól tudom — mondja mosolyogva s még egy kissé megilletődve a nagy megtiszteltetéstől, no meg a megnövekedett felelősségtől is. — Az igaz, hogy elsők vagyunk — folytatja to­vább, — de azért a mi falunkban is vannak még hát ralékosok. Az a tervem, hegy most hamarosain össze­jövünk s a bizottság tagjai közt elosztjuk a munkát. Éppen öten vagyunk, s a faluban éppen öt utca van. Mindegyikünk felelős lesz egy-egy utcáért. Nem hanya­goljuk eíl a már eddig is jól dolgozó begyűjtési aktí­váikat sem, sőt még tovább bővítjük számukat. Ezz'el az erővel aztán számbavesszük és meglátogatjuk a hátralékosokat. Most különösem jó segítségünk lesz a kormány begyűjtéssel kapcsolatos rendeäete, amely a hátralékosoknak nagyon megkönnyíti a beadás ren­dezését. Búcsúzóul még ezeket mondja: — Most akarjuk az alapjait megteremteni annak, hogy ne csak telje­sítsük a beadási kötelezettséget év végére, hanem jö­vőre ilyenkor már egyetlen hátralékos se legyen. Köz­ben azonban igyekszem dolgozó paraszt társaim prob­lémáit is a tanácsüléseken keresztül megoldani. Tudom, nem könnyű e feladat, de bízom benne, hogy meg tudok felelni neki. (i—e) Cnoepségck Paks község felszabadulásának 10. évfordulóján Megalakul! Szekszárd város tanácsa Szekszárd város tanácsa hétfőn este tartotta meg első, alakuló gyű­lését. A tanácstagok mellett a város számos dolgozója is eljött a tanács­ülésre, hogy tanúja lehessen ezsk- nek az ünnepélyes perceknek. A mandátum-vizsgáló bizottság a választási elnökségek jelentéséből megállapította, hogy a városban 80 tanácstagot küldtek a dolgozók a helyi tanácsba. A Hazafias Népfront jelöltjeif minden választókerületben megválasztották és így nincs szükség pótváiasztásra. A tanácsülés határozata szerint 9 tagú lett a végrehajíóbizottság. Az újonnan megválasztott v. b. — a ta­nácsülés szünetében megtartotta első ülését, amelyen a v. b. tagjai maguk között elosztották a funkcióikat. El­nöknek ismét Teszler Vendel elvtár­sat választották meg. A tanácsülés egyhangúlag hozott lelkes határozat­tal jóváhagyta a tisztségek elosztá­sát. A tanácsülés 7 állandóbizottság megalakítására hozott határozatot. Pénzügyi, begyűjtési, népművelési és oktatásügyi, egészségügyi és szociál­politikai, ipar és kereskedelmi, épí­tés és közlekedésügyi, valamint me­zőgazdasági áll-andóbizottságot ala­kítottak. Az állandóbizottságok 7—7 tagból állnak és mindegyiknek meg­választottá!? elnökeit és titkárait is. lengyelen a fe’szabadu'ási ünneppé- együtt tartották az új tanács első ülését Lengyel község felszabadulása 10. évfordulójának előestéjén sűrű köd borította be a kis falut, csak a kör­nyező dombokon lobogó tüzek jelez­ték, hogy örömünmepet ülnek az em­bereik. A kultúrház előtt kis ember- csoport beszélget, a terem-ben sokan összegyűltek már, s halk zsongás jelzi, hogy ott is folyik a beszélge­tés. Emlékeznek, hogy 10 esztendő­vel ezelőtt mi volt, hogy volt. Akkor még földesurak uralták a vidéket, a kultúrház helyén istálló állott. Ma csinosan berendezett, tisztaságtól ra­gyogó épület várja a falu dolgozóit munka után. A gyermekek arról me­sélnek, hogy az első szovjet katona kenyeret adott neki, a másik arra emlékszik, hogy őt a térdén lovágol- tatta. De közben felgördül a függöny és kezdődik az ünnepély. Frisshangu iskolások énekelik a „Felszabadult nép’1 című dait. Majd a kisovódások kedves tánca következik. Azután Csaba János párttitkár emlékezi!? még azokról, akiknek szabadságun­kat köszönhetjük és köszönhetik a len-gyeliek is. Az ünnepi emlékbeszéd után meg néhány kedves, vidám műsorszám következik, majd az új tanács tartja ü-nnepéiyes keretek kö­zött eiső ülését. Talán még soha ennyien nem vol­tak tanácsülésen, sokan be sem fér­nek a kultúrház nagytermébe, de nem zavarja őket a hideg, marad­nak, mert kíváncsiak, Ihogy miről tárgyalnak a magukválasztotta ta­nácstagok. (Major Mátyás) Emlék essetek ránk Az elmúlt listen ünnepelte Paks lakossága községük felszabadulásá­nak tizedik évfordulóját. Szerdán délelőtt a két általános iskolában, rendeztek ünnepségeket, ahol kiállításon mutatták be az is­kolák tízéves fejlődését. A II. számú általános iskolában a felszabadulási ünnepély egyben az iskola névadó- . ünnepsége is volt, ekkor vette fel az iskma Bezerédj Istvánnak, a me­gye szülöttjének nevét. Délután a község lakossága a szov­jet hősi emlékműnél emlékezett meg a község felszabadulásáról, majd meg koszorúzták az emlékművet. Vasárnap este a Magyar-Szovjet Társaság rendezett ünnepséget a Petőíi-kultúrotthon-ban. Itt Blazsek Qerjenben az MNDSZ-szervezet nagy gpndot fordít a gazdaasszony- körök megszervezésére. A községben különösen a szabás-varrás iránt nagy az érdeklődés. A tanfolyamra nem­csak a középkorúak, hanem a 15—16 éves lányok is jelentkeztek. Amint a kör tagjai elmondották, a telet ar­Károly általános iskolai tanár, a községi népfront-bizottság elnöke tar tott ünnepi beszédet. „Szabadságot hozott számunkra az a hadsereg, amely millió és millió éíetet áldo­zott azért, hogy népünk szabad ha­zában új, szabad életet kezdjen” — mondotta többek közt, majd beszélt a község tízéves fejlődéséről, arról, hogy a régi Paksra szinte már rá sem lehet ismerni. Bővültek a köz­ség ipari üzemei, megépült a beton­út, új hajóállomást kapott a község — „de legjobban lemérhető a fejlő­dés — mondotta — a kulturális téren elért eredményeinknél. A műveltség — amely azelőtt csak egy szűk ki­váltságos réteg monopóliuma volt — ma már az egész dolgozó nép kincse. Az MNDSZ a munkában jó ered­ményeket elért dolgozó nőket dísz­oklevéllel jutalmazza. Mintegy 2000 oklevelet osztanak szét megyénkben a termelőszövetkezeti asszonyok kö­zött. A legtöbb díszoklevél a bony­hádi „Szabad Föld” és a „Dózsa Né­pe“ termelőszövetkezetben talál gaz­dát. Fiaink, leányaink előtt nyitva állnak a közép- és főiskolák, csak az kell, hogy tanuljanak, szeressék hazáju­kat, népüket.” Az ünnepség részvevői egyhangú­lag fogadták el Székely Sándor elv­társnak, a Járási Hazafias Népfront­bizottság elnökének javaslatát, hogy a község küldjön tiltakozó táviratot a nyugatnémet felfegyverzés és a Kommunista Párt elleni terrorper miatt. „Paks község dolgozó társadalma — mondja a távirat — községünk felszabadulásának tizedik évforduló­ján tiltakozását fejezi ki Nyugat- Németország felfegyverzése és az el­len az aljas terrorper ellen, mellyel el akarják némítani az egységes, de­mokratikus Németország megterem­téséért harcoló Németország Kommu nista Pártját. Az egész emberiség érdekében követeljük, hogy haladék­talanul szüntessék be a fegyverke­zési hajszát és a terrorpert.” Az ünnepség második részében a Bezerédj általános iskola úttörői, s MSZT tánccsoportjai és a szekszárdi K. P. D. Sz. kultúrcsoportja adtak igen szép műsort, amit a közönség nagy tetszéssel fogadott. Hírek az MNDSZ-szervezetek életébő! Az Országos Béketanács kíadásá-. ban „Emlékezzetek ránk“ címmel megjelent a Békebizottságok Kis­könyvtára legújabb száma. A kötet megrázó dokumentumokat tartalmaz: az emberi haladás, a szabadság, a nemzeti ellenállás mártírjainak, a náci fasizmus elleni harc hős vérta­núinak utolsó leveleit. Fasiszta halál táborokban, börtönökben, kivégzöhe- lyeken haláluk előtt írták e levele­kéit Soraik mégsem csiiygedést, ha­nem hitet és kitartást sugároznak és megrázó erővel hirdetik: milyen ve­szélyeket, milyen emberi szenvedése­ket okozott a világnak a német fa­sizmus. A nyugatnémet támadó had­sereg újjáéledésének veszélye teszi ma különösen időszerűvé e gyűjte­ményt. A levelek írói között ott vannak sok nemzet legjobb fiai — köztük a magyar ellenállási mozgalom hős vértanúi is. A kötet többek között tartalmazza Alpári Gyula, Békés- Glass Imre, Pataki István és Schän­der c Zoltán utolsó leveleit. Az „Emlékezzetek ránk" című kö­tet kis válogatást tartalmaz abból a több, mint 700 oldalas gyűjtemény­ből, amelyet a Giülio Einaudi olasz kiadóvállalat tett közzé. A levelek olasz kiadásához Thomas Mann, a nagy német író írt előszót. Dombóvári Lenüzem: Még ebben az éviién itrven félti 250 mázsa rostot gyártana'? A Dombóvári Lenüzem dolgozói a iiL pártkongresszus tiszteletére be­indított munkaverseny eredménye- kép elnyerték a megvei pártbizott­ság versenyzászlaját. Ennél? átvéte­lekor az üzem dolgozói megfogadták, hogy a kongresszus után a verseny- lendületet tovább fokozzák és harcol­ni fognak az éves terv teljesítéséért Munkájukat siker koronázta, ígé­retüket beváltották: árutermelési tor- | vüket mennyiségileg december 1-re, értékben pedig december 4-ére tel­jesítettél?. Vállalták, hogy még ebben az év­ben terven felül 250 mázsa rostot adnék népgazdaságunknak, hogy ez­zel is segítsék az új szakasz politi­kájának megvalósulását, a mezőgaz­daság fejlesztését, a lakosság jobb áruellátását. ra használják fel, hogy megismer­kedjenek a szabás-varrás „.fogásai- ^ val” és a jó ízlésű öltözködést tanul- 4 jái? majd meg. E célok eléréséhez 4 úgynevezett mintaruhákat készíte- ? nek: 35—40 centiméter nagyságukat. > A kör legsikerültebb munkadarab-4 jait a tavasszal — amikor a tanfo- f lyamok befejeződtek ' — járási ki- f állításon mutatják be a járás, a me-J gye dolgozóinak. $ <í A termelőszövetkezetekben a zár­számadás felé fordítják figyelmüket a tsz-tagok. Csaknem valamennyi termelőszövetkezetben több pénzt osztanak az egyéb termények mel­lett, mint az elmúlt évben. A jó zár­számadás a tsz-asszonyok jó munká­ját is dicséri,, akik becsülettel vet-? ték ki részüket a közös munkából, f Az asszonyok csaknem valamennyi? termelőszövetkezetben azt a célt tűz-v ték maguk elé, hogy a gazdasági év-4 ben 200 munkaegységet szereznek. 4 A 200 munkaegységes mozgalom ki- f emelkedő eredményt hozott megyénk ben: mintegy 3000 asszony teljesített több munkaegységet, mint amennyit *z alapszabály előír. A bonyhádi István-majori termelőszövetkezet asz szonyai pedig már a 300 munkaegy-i ■ség eléréséért harcoltak jó eredmény-# nyel. f Ojzszétgetái egy prop tig a n d istán a / — Igen megtisztelő feladatomnak tartoyn, hogy községünkben a III. pártkongresszus anya­gát taníthatom — ezzel kezdi a beszélgetést Fü- löp Lajos elvtárs, bölcskei propagandista. — Már az első anyag, amelyben a magyar népi demo­krácia 10 éves társadalmi, politikai és kulturális fejlődéséről volt szó, nagyon megnyerte tetszése­met. Sok minden eszembejutott, sok-sok emlék tódult emlékezetembe az anyag tanulmányozása során. Személyes emlékek sokasága, tízéves szé­dületes iramú fejlődésünk nagyszerű dokumen­tumai. Mennyit lehet majd beszélni róla. De arra is gondom volt, hogy legyen is majd kinek beszélni róla, legyenek, akik elmondják az ő sa­ját véleményüket ezekről a nagy tettekről, s megértsék, hogy a párt vezetésével és segítsé­gével a továbbiakban még hatalmasabb eredmé­nyeket érhetünk el. Ehhez nagy segítség az ok­tatás. Ha minél többen megértjük, hogy a párt politikája az egész nép politikája, mely a dolgo­zók felemelkedését szolgálja, akkor egyre soka­sodik azoknak a száma, akik tudatosan harcol­nak e politika megvalósításáért. — Éppen ezért valamennyi hallgatómat az oktatás beindulása előtt személyesen is felkeres­tem. Elbeszélgettem velük a tanulás és az anyag nagy jelentőségéről, fontosságáról. Az én sze­mináriumomnak tizennégy hallgatója van és az ilyen előkészítés nyomán valamennyien meg­jelentek a foglalkozáson. Ezután arról beszélt, hogy — természetesen a propagandista felkészülésétől is sok függ. Könnyebb helyzetben vagyok e téren azért, mert a tanácsnál dolgozom s az anyagot alátámasztó helyt adatokat könnyebben meg tudom szerezni. — De fel is használta őket, amint a későbbiek során ez ki is derült. Tíz év alatt nemcsak az ország, de benne Bölcske község és a falu lakói is sokat fejlődtek. A négy nagyobb földbirtokos földjét például több, mint háromszáz földnélküli, azelőtt kisemmizett dolgozó foglalta el. Egyéb­ként is nagyot változott a község arculata, Azóta létesült a korszerű gépállomás, két ártézi kút. 1952-ben az egyik iskola 100 ezer, a másik 1953- ban, 80 ezer forintos költséggel épült újjá. De ezenkívül kultúrház, napköziotthonok, bölcsőde könnyítik meg a falu dolgozó parasztjainak mun káját, teszik szebbé, kultúráltabbá, emberibbé éle­tüket. Felkészüléséről még ezeket mondja el: „Na­gyon fontosnak tartom, hogy a felkészülést ne hagyjam az utolsó napra. Ezért a foglalkozást követő napon már hozzákezdek a következő anyag tanulmányozásához. Esténként, amikor ha zamegyek, mindig előveszem az anyagot s ol­vasgatom, jegyzetelek belőle, hogy így tökélete­sen megérthessem mondanivalóját s a lehető legérdekesebben tudjam előadni és a vitát leve­zetni. De ez még nem minden és az alaposabb fel­készülés érdekében mást is tesz Fiilöp elvtárs. Ketten vannak konferenciavezetők a faluban. Rendszeresen összeülnek egy-egy foglalkozás előtt három-négy nappal és közösen beszélik meg tapasztalataikat, közösen beszélik meg elő­adásaik anyagát. Most ez azért lehetséges, mert hiszen majd minden oktatási formán a Icongresz- szus anyagát tanulják a hallgatók, — így egyet­len fontos elvi, vagy gyakorlati rész nem ma­radhat ki egyikünk felkészüléséből sem — mond ja Fülöp elvtárs. — Egy foglalkozással azonban mégis elma­radtunk, — mondja a továbbiakban, — de igye­kezünk behozni. Nagyon sokat tudunk segíteni — érzem, tudom, — 02 oktatással, például a munkás-paraszt szövetség további megerősítésé­ben. Politilzai felvilágosító munkával így tudjuk még jobban elősegíteni, hogy például mindenki időre kifizesse adóját, teljesítse a begyűjtést, kössön termelési szerződést, stb. — Be kell hoznunk a lemaradást — ismétli meg mégegyszer e legfontosabb feladatot Fülöp elvtárs, — mert ez az egy foglalkozás elmara­dása is nagyon hátráltathat bennünket. — Ez­után elmondja, hogy a tanácsválasztás utolsó hetében azért maradt el a szeminárium, mert nagyon zsúfolt volt a program s a hallgatók mind kivették részüket a tanácsválasztás előké­szítésének munkájából, — A kisgyűlések szer­vezésében az egyéni beszélgetéseknél — sorolja, — kezel 250 aktívánk működött, s ezek között voltak hallgatóink is. Már beszélgettem velük, s az a véleményük, hogy amíg utol nem érjük ma­gunkat az anyag tanulásában, hetenként tartunk foglalkozásokat a kéthetiek helyett. — Én bízom benne, — mondja Fülöp elv- társ búcsúzóul, — hogy c. kezdeti sikerek példá­ja nyomán a hibánkat le tudjuk küzdeni. Hogy így legyen, annak érdekében mindent megte­szek, ami erőmből, tudásomból telik. <*-«* .

Next

/
Thumbnails
Contents