Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-01 / 285. szám
1954 DECEMBER 1 NAPCO s A ssedresi gépállomás nyílt levele a Szekszárdi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozóinak Ast kérjük elvtársuk, hogy jobban javítsák ki traktorainkat, mint tavaly Nincs szó, amely a terméseredményeknél ékesebben bizonyítaná, hogy a gépállomás mennyit segít a termelőszövetkezeteknek, meg az egyéni parasztoknak. Mi, a szedrest gépállomás kollektívája elismerjük, hogy gépállomásunk fennállása óta még egyetlen esztendőben sem töltötte be hiánytalanul hivatását. Azt is tudjuk, hogy miért. Elsősorban hiányosan voltunk ellátva gépekkel. Sok esetben .a szervezetlenség is fékező je volt a jó munkának. De az is gyakran előfordult, hogy gépeink műszaki hiba miatt álltak. Talán ez volt a leggyakoribb. Ez év tavaszán például két gépünk egyáltalán nem volt jó. Ezt a két traktort az elvtársak javították. — Azaz, hogy az elmúlt télen 7 traktort javítottak nekünk. A hétből ötöt elfogadhatóan, jól javítottak ki. Viszont a két R—35-öst elfogadhatatlanul rosszul. Az egyik gépet Kiss elvtárs, a traktoros, már a szemlén nem tudta beindítani, pedig még akkor nem is dolgozott. Sajnos, hogy mi ezeket a gépeket így átvettük. Tőlünk viszont a szemlebizottság nagyon helyesen, nem vette át, ki kellett javítani mégegyszer. A másik R—35-ös, melyet Nosztícs József és fia kapott meg, egyáltalán nem■ volt jó. Hiszen emlékezhetnek rá maguk is. Csaknem két hétig jártak hozzánk, hogy a rosszul kijavított gépet mégegyszer kijavítsák. De mire meg tudták javítani annyira, hogy dolgozni tudtak vele, eltelt két hét. Ez alatt az idő alatt a két Nosztins teljesítménye mindössze 2 normálhold volt. Az egyik itt is hagyta a gépállomást, mondván, itt nem lehet keresni. Mi nem tarthattuk iHssza, mert hiszen igaza volt. Azért jött a gépállomásra, hogy dolgozzon, keressen. Rossz géppel pedig nem lehet keresni. Azt hisz- szük, ezzel önök is egyetértenek. De nem is arról akarunk most írni, ami elmúlt. Csupán azért érzékeltettük a fentieket, hogy az elvtársak is tudomásulvegyék: nem felejtettük el, hogy tavaly két gépünket rosszul javítottak ki. Ebben az évben nyolc traktort javíttatunk az elvtársakkal. Meg vagyunk róla győződve, okultak a tavalyi hibákból, az idén mindennél nagyobb gondot fordítanak a gépek minőségi kijavítására. De ha mégis nem eléggé vonták volna le a tanulságot, íme itt a figyelmeztetés: Azt kérjük az elvtársaktól, jobban javítsák ki traktorainkat, mint tavaly. A gépállomás kollektívája nevében: BAROS GÄBOR igazgató. * A fenti levéllel egyetértünk. Azonban nekünk is lenne hozzá egy-két szavunk. Mi tovább mennénk, mint a szedresiek. Vajon mennyit fizetett rá a népgazdaság arra, hogy a Szekszárdi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat tavaly télen rosszul javított ki néhány traktort a gépállomásoknak? Nagyon sokat! Például a bölcskei gépállomásnak egy rosszul kijavított R—35-ös traktorára „a kijavítás után” még vagy 200 forintot leoltott rá a gépjavító vállalat. A bölcskei nem egyedülálló eset, csaknem minden gépállomásról érkezett panasz a Gépjavító Vállalat minőségi munkájára. Ez az egyik. A másik pedig az: míg a gépjavító újra javította a már egyszer kijavított traktorokat, a termelőszövetkezetek munkája lemaradt. Azt már rriondani sem kell, hogy a termelőszövetkezetek sem vélekedtek elismerően a gépállomásról. Az a traktoros pedig, akinek a gépét a Gépjavító Vállalat rosszul javította ki, mérgelődött, mert nem tudott keresni. összesítve, az egészhez talán még annyit lehetne hozzátenni: az ipari munkások jogosan várják el a mezőgazdaság dolgozóitól, hogy olcsóbban, többet termeljenek, mert ezt kívánja meg az életszínvonal emelése. De a mezőgazdaság dolgozói is jogosan elvárják az ipari munkásoktól, hogy jóminőségű alkatrészeket gyártsanak, gépeiket jól javítsák ki. Most az őszi munkák befejeztével mindem termelciszövetkezetten egy probléma foglalkoztatja a tagságot, a zárszámadás. Ez érthető is, hiszen ezen keresztül tudja meg minden tsz-tag, mennyi a jövedelem egész évi munkája után. Varrnak olyan tsz-tagok azonban, akik csak azzal foglalkoznak, hogy az elért munkaegység után milyen részesedésük lesz — az már kevésbé érdekli őket. hogy mennyi a közös vagyon, vagy hogyan szaporodott a tagság munkája után. Nem egy csoportnál komoly beruházásokat kellett végezni, építkezni kellett, hogy a szaporodó állatállományt elhelyezhessék; gazdasági eszközöket kellett beszerezni a föidek megművelésére. Az alsónyéki Világszabadság termelőszövetkezetnek nem voltak túl nagy gazdasági eredményei. Komoly hibák fordultak éld a gazdálkodás, a kollektív munka és vezetés terén. Mégis mindezek ellenére hatalmas arányban fejlődött a közös vagyon. 1949-ben alakult meg a szövetkezet, összes állatállományuk két ló, 3 szarvasmarha és 6 sertés volt. Ezenkívül 2 romos állapotban lévő istálló, és két lakóház képezte a szövetkezet tulajdonát. Hozzá lehet még számítani egy rossz szekeret és két-három ekét is. Mindez körülbelül 250 ezer forint értéket képviselt. A megalakulás óta 5 év felt el, s ha valaki számbaveszi most a szövetkezet vagyonát először kétkedve fogadja: a tényt. Az összvagyon meg_ közelíti a 4 millió forintot. Joggal Köze! négymillió az alsónyéki Vilógszabadság tsz közös vagyona kérdezheti valaki, mi az a vagyon, ami ilyen összeget képez. Végig kell nézni a szövetkezet belterületét és csakhamar feleletet kapunk a kérdésre. Vegyük sorra az ólakat, istállókat. A sertésólatóban 27 cvarab anya koca van, december végén kezdődik a fiaztatás. 35 süldő és 18 hízó egészíti ki a sertésállományt. A hízók jórésze nem sakkal marad el a 2 mázsás súlytól. A nagy jószágáilomány 17 lóból és 57 szarvasmarhából áll. A baromfiudvarban egész sereg tyúkot és kacsát találunk. — Kint a legelőn 220 juh legel, amelyeknél a fejest is bevezetik a közel, jövőben. Ez is jó jövedelmet biztosít a tagságnak. A szövetkezetnek kezdetben nagy gondot okozott az állatok elhelyezése. Mivel az istállók romosak voltak, üjíból helyre kellett azokat hozni. Az építkezéseket m nd ea'át erőből végezték A lóistállóba jászlakat kellett csinálni és a padlózatot lerakni téglával. A megalakulás után az első évben már sertésólat kellett készítem. Két éve mintegy 120 köbméteres be- tonsilót építettek. Tavaly dohányszárító épült 320 ezer forintos költséggel. Ebben az évben újabb két betonsiló épült. Ezenkívül egy 32 férőhelyes sertésfiaztató mintegy 250 ezer forint költséggel. Érdemes megemlíteni a sertésfiaztató építését. — Nem volt elég deszka, s traktorral hajtott körfűrésszel gerendákat vágtak fel, amelyéket másra nem tudtak használni. A kisszámú csoportban 3 fő állandóan a fiaztató építésén dolgozott. A kézi és fogaterőt számítva közel 3000 munkaegységet fordítottak erre az építésre. Ezenkívül több épü. letnek a tetőzetén is komoly javítást kellett végezni. A tagság munkája mégsem veszett kárba, és a következő években bőven meg fog térülni. Azt is meg kellett említeni, hogy a csoportnak a községben darálója van, ahol a többi termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák részére Is végeznek vámőrlést. A tagság háztáji gazdaságában 3—á kivételével mindenütt van tehén, mindenütt van anyasertés és baromfi is. A szorgalmasan dolgozó tagoknak azonban ezenkívül is meglesz a jövedelme. A Kurcinák család 1.08Ő, Gyenis Andráséit 1.301, Bertók József 620, az idős Kies József 360, Fehér József 320 munkaegységet óit el. Nam mondhatja egy tag sem tehát az alsónyék! Világ- szabadság termelőszövetkezetben, hogy nincs látszata az egész évi munkájának, mert megvan az erea- ménye az osztatlan vagyon gyarapodáséban. fOLMM , NAPLÓ _______ GAZDA H ogyan érem el a magas dohánytermést? Huszonöt éve foglalkozom dohánytermeléssel, így elég sok tapasztalatra tettem szert ez idő alatt. Igen mostoha körülmények közt dolgozom., mégis évről-évre tíz mázsán felüli holdankénti termésátlagot érek el. Ebben az évben tartalékföldet béreltem és azon termeltem dohányt. Állataim sincsenek, így megfelelően trágyázni sem tudok, tehát nagyon kellett igyekeznem, hogy jó termést érjek el. A dohánynál igen fontos, hogy megfelelő, gyommentes földbe kerüljön, lehetőleg olyan, amiben az elmúlt évben nem kapásnövényt termeltünk. De ha más nincs, ez is jó. Végezzük el az őszi mélyszántást, de úgy, hogy előtte kálisót és szuper foszfátot szórjunk ki és szántsuk alá. Ha valami oknál fogva ősszel nem szórtunk ki műtrágyát, tavasszal pótolhatjuk, de ekkor már csak kén savas káli és'szemcséseit szuperfoszfát felel meg. Én az idén koratavasszal ezt alkalmaztam. Ha nagyon gyenge a föld, úgy tavasszal is lehet kis mennyiségű pétisót kiszórni. A műtrágyát dolgozzuk bele a földbe nehéz fogassal. Ha a föld a télen nagyon megtömődött, akkor lókapáv al, vagy kultivátorral lazítsuk mag a földet A palánták kiültetésekor mindig pontosan betartom az előirt sor és tőtavolságot. Vannak, akik ritkábban ültetik a dohányt, hogy így nagyobb és súlyosabb leveleket hozzon. Ez hiba, mert a minőség nem lesz megfelelő és ez a módszer a bevál lásnál megbosszulja magát. Ültetés után, amint a palánták megeredtek, azonnal megkapálom. Nem azért van erre szükség, mert gazos lenne a föld, hanem az ültetéskor a palánták tövéhez nyomkodtuk a földet, ez megkeményedik és a levegőt elzárja a gyökértől. Meg aztán az ültetéskor összetapostuk a földet, ami ezért megkeményedett. Kapáláskor nem szabad közel menni a gyökérhez, mert a palánta könnyen kifordulhat a földdel együtt. A palánta tövét, illetve \ itt a megkérné nyedett földet inkább kézzel lazítsuk meg. Annyiszor kapáljunk, ahányszor a föld megtömődik. Az idén gyakran volt záporeső, ami megkeményítette a földet, én ötször kapáltam meg a dohányt. Hatodszor már ezért nem tudtam, mert a dohány any- nyira kifejlődött, hogy nem tudtam közémenni. A törést az aljaleveleknél igen korán megkezdtem. Sokan az aljaleveleket nem gyűjtik össze, azok kár bavesznek. így egy holdról akár két mázsával is kevesebbet takaríthatnak csak be. Az aljalevelek pedig — — ha megfelelően kezelik azokat, — rendszerint világosra száradnak, tehát a legmagasabb árat kaphatja értük a ,termelő. Vigyázni kell, hogy az aljalevelek közül még a legkisebb se maradjon a földön. Amit nem lehet felfűzni, azokat a padláson kiterítem vékony rétegben és így szárítom meg. így is mint levél-hulladék értékesíthető, emeli az ossz-, mennyiséget és így a többtermelési prémiumnál sokat számit. Nem akarok a dohánytermelés minden részletéről írni, csak néhány dolgot mondtam el, amire gazdatársaim figyelmét fel akarom hívni. A dohánytermelésnek igen nagy jelentősége van a lakosság ellátása szempontjából és sokat tudunk belőle külföldön is eladni. így a termelőnek is, de az egész országnak is érdeke, hogy minél több, jó minőségű dohányt termeljünk. BARTOS JÓZSEF egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt Pusztahencse. Zomháről írják: Még augusztusban történt, hogy fiamnak egy szürke ruháját bevittem Szekszárdira a „Patyolathoz", tisztítás végett. A ruhát szabályosan átvették, elismervényt adtak róla, s közölték velem, hogy mikor mehetek érte. A tisztítás ideje lejárt, november 26-án meg is jelentem a „Patyolatnál“, hogy átvegyem a kitisztított ruhát. Nem is volt baj az átvételnél. Megfizettem a tisztítás díját, 34 forint egynéhány fillért, s karomon a ruhával, boldogan indultam haza. Útközben ismerősökkel találkoztam, akik kérdezték, hova viszem a ruhát, talán tisztítani? Mert bizony ráfér. Nem, feleltem, már ki van tisztítva, a „Patyolattól“ hozom. Ismerőseim elcsodálkoztak. Ki van tisztítva? Hiszen csupa szenny, folt, Erre jobban megnéztük, s megállapítottuk, hogy a „Patyolat” nem végzett nevéhez méltóan megfelelő munkát, mert nemcsak a külső szennyfoltok látszottak meg a ruhán, de bélésén nem is látszottak a tisztítás nyomai. Ezúton szeretném felhívni a „Patyolat" dolgozóinak figyelmét, hogy máskor becsületesebb munkát végezzenek, és ne csak a ruhákat tisztítsák ki jobban, hanem raktárukat is tartsák tisztábban. Szűcs Xsfvámic Zomba. A helyi tanácsok megválasztása nagy ünnepe volt Sárköz népének is. A szava/óhelyiségeket ősi hímzésekkel, sárközi edényekkel, virágokkal díszítették. — Képünkön a sárpilisi szavazófülkét mutatjuk be, amelyet sárközi szőttesekkel díszítettek Az iskola tánccsoportja, a párna tánccal köszöntötte a szakadáti szavazókat. Szakadáton Friedrich Józsefné élenjáró dolgozó parasztasszony is az elsők közt szavazott
