Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-25 / 306. szám

»34 DECEMBER 23 fIXPCÖ s As éUandóbisottaágok segítik a deesi tanács munkáját LASSAN EGT HÓNAPJA lesz, hogy megválasztották az ój taná­csokat Már mindenütt megtörténtek az első lépések, amelyek nyomán azt állapíthatjuk meg, hogy az új taná­csok gyökeres változást hoznak a falu életébe. Egyre több a kezde­ményezés és olyan dolgok elintézése, amelyek kicsinek, jelentéktelennek látszanak, mégis emelik a tanács tekintélyét a dolgozó parasztság előtt. Munkáihoz láttak Decs község ta­nácstagjai is. Mintegy 25 tanácstag tartott például az elmúlt napokban kiselőadást a külpolitikai események­ről. A községben 51 tanácstagot vá­lasztottak meg, ebből 20 légi tanács­tag, akik tanácsaikkal, tapasztalataik átadáséival segítik az újak munkáját. A tanácstagok jórésze az állandó bi­zottságokban látja el feladatát. A többieket pedig kisebb feladatokkal látják el. Többek között egy tanács­tagokból álló bizottság segítette a Nemzetközi Vöröskereszt munkáját. A TANÁCSTAGOK munkáját leg- i.ikábü az áilandöbizottságokon ke­resztül mérhetjük le. A régi taná­csok mellett működő állardóbizott- ságok legjobb esetben papíron voltak meg, nem sokat törődtek a rájuk bí­zott feladatokkal. Most ezen a téren is változás állott be. A pénzügyi ál­landóbizottság Papp József 10 holdas gazda vezetésével tevékenyen segít a tanácsnak az évvégi adórendezés­ben. A bizottság tagjai minden hé­ten fogadóórát tartanak, ahol meg­hallgatják a gazdák ügyes-bajos dol­gait. Papp Józsefet egyik nap felke­reste egy dolgozó paraszt, hogy se­gítsen neki az adója rendezésében. Ugyanis olyan házhely után követel­ték tőle az adót, amely nem is volt az övé. Papp József erről tájékoztatta a tanácsot és már továbbították is a panaszt a járási szervekhez. A foga­dó-órákon lefolyt beszélgetések nyo­mán jóval több gazda rendezte adó­tartozását, mint az előző napokban. JELENTŐS MUNKÁT végzett már a fennállása óta eltelt rövid idő alatt az egészségügyi és szociális állandó- bizottság is, melynek elnöke R. Ben- cze Józsefné, 10 holdas paraszt- asszony. A régi tanács elhanyagolta a sokgyermekes anyákról való gon­doskodást. Benczéné ezt tartotta egyik legfontosabb feladatának. Ja­vasolta ,• hogy jutalmazzák meg azo­kat a sokgyermekes anyákat, akik­ről annakidején a tanács megfeled­kezett. Gomán Józsefnének a tavasz- szal született a hetedik gyermeke, Horváth Mihálynénak pedig még 1951-ben, s Benczéné javasolta, hogy pénzjutalomban részesítsék ezeket az asszonyokat. A begyűjtési állandóbizottság Pe- rity Milhályné, 3 holdas parasztasz- szony vezetésével segíti a tanács. munkáját. Az ffiawMbteottsúg — « vonatkozik a tanácsra is — munkája az ellenőrzés terén hagy kívánni­valót maga után. Ugyanis délután még nem tudják, az előző napon hány sertést adtak le a gazdák. A tennivaló, fokozottabb ellenőrzés az átvételi szervek felett. Mindenről bármikor mindent pontosan tudni — csak így állhat hivatása magaslatán a begyűjtési állandóbizottság. így tud hatékony munkát végezni, hogy a dolgozó parasztság mindenből ele­get tegyen kötelezettségének. AZ UJ TANAC5 mindent megtesz a lakosság helyzetének megjavításá­ért. Az újtelepen esőzéseik idején valóságos 6ártengeren keresztül le­hetett csak közlekedni. Most társa­dalmi munka segítségével salako­zással javítják ki az utat. Erre a célra Bátaszékről szereznek be 1500 köbméter salakot. Az újtelepiek hely zetén nemcsak ezzel javítanak. A jövő évben kibővítik a villanyháló­zatot, hogy ne kelljen petróleum­lámpa mellett vakoskodni a lakos­ságnak. — ‘Tervünk az is — mond­ják a tanácsnál, hogy kulturális té­ren Is változást hozzunk a községbe. _ Egységes kultúregyütfcest' akarunk lét rehozni, mert eddig csak kisebb cso­portok működtek a faluban, s így tudjuk méltó módon képviselni a sárközi hagyományokat. Hírek a högyészi Gyapjutermellető Vállalat életéből 312 Uiió gyapjú terven felül A högyészi Gyapjútermeltető Vállalat juhászai is terv szerint dolgoznak. Meg van határozva, hogy me­lyik birkának mennyi gyapjút kell egy évben adni. Az egész vállalatnak 1954-ben több, mint 150 mázsa gyap­jút kellett beszolgáltatni. A juhászok jó munkája nyomán eddig 312 kiló gyapjút tudott adni a vállalat terven felül. Nyolc új családi ház épült A Gyapjútermeltető Vállalat 1954-ben 14 birka- hodáiyt építtetett. Ezek szanaszét vannak a hegyek­ben. Hogy' a Juhászok családjaikkal együtt a birka- hodályck kőzetében lakhassanak, a vállalat 8 új házat építtetett és 13 olyan lakást hozatott rendbe, amely az utóbbi években teljesen lakhatatlan volt. Végeredmény­ben tehát 21 család kapott lakást 1954-ben. Jövőre tenyészkosok nevelésével is foglalkozik a vállalat A högyészi, Gyapjú termeltető Vállalat ezicleig nem foglalkozott tenyésztéssel. A több, mint 35 ezer darab birkát csupán a gyapjúhozamért tartották. A jövő esz. rendűben tenyésztéssel is foglalkozik a vállalat. Több­ezer darab tenyészkost ad a termelőszövetkezeteknek és az egyéni parasztoknak. Innen — onnan Megyénkben 19 ezüstkalászos tanfolyam ikezdóoött. Ezek közül a sióagérdi a legjobb, amelynek 30 hall­gatója van. Közülük 20 egyéni gazda, a 30. pedig a község agronómusa. A hallgatók legutóbb arra kérték az előadót, hogy a tél folyamán beszéljen nekiy, a rizs- termesztésről is, mert jövőre a Sió-csatorna mentén rizstelepeket akarnak létesíteni. A .sióagárdi gazdák azt is elhatározták, hogy az asszonyokat érdeklő mező- gazdasági előadásokra feleségüket is elviszik. * Amint az ember Gyünkről a kövesúton Szakadatra megy, közel Szakadathoz, a kövesút melleit balról asz- szonyok, embereik, építészek dolgoznak. Kultúrházat építenek a szakadátiak. A tanácsválasztás után a köz­ség lakói felvetették a népfront-bizottságnak, hogy iaő. szerű lenne már a kultúrház felépítése. A népfront­bizottság ezt is bevette programjába és máris hozzá­láttak a munkálatokhoz. Húszezer forintot biztosított államunk a kultúrház felépítésére, a többi munkákat a község dolgozói társadalmi munkával végzik. Ezideig példamutatóan kivették részüket Szollár Géza egyéni gazda, Lucza Márton parasztfiatal DISZ-tag és Czunyi Erzsébet. A téglahordásnál szorgalmasan dolgozott fo­gatával együtt Friedrich József egyéni gazda is. A szakadátiak úgy számítanak, hogy amennyiben az idő engedi, januárban felépítik a kultúrházat. 5900 köbméter silóíakarmány terven felül Mint már mondottuk is, rengeteg a birka a Gyap- jútermeíteiő Vállalatnál. Előreláthatólag jövőre még töbp lesz. Ennek a sok állatnak takarmány is kell. A takarmány folyamatos biztosításának megkönnyítése •érdekében a vállalat sok jó silctakarmányt készített. Eddig 15 ezer köbméter van készen, ebből 5000 terven felül. De a silózás most is folyik. * A dombóvári Rákóczi termelőszövetkezet tagjai az 1954-es gazdasági évben jól gazdálkodtak. Szépen jö­vedelmezett az állattenyésztés, meg a növénytermesztés is. Maradt is a szövetkezetnek 443.375 forintja, amit a zárszámadáskor szétosztott. Pedig kifizette az összes tartozását. KARÁCSONY hagyományos gyö­nyörű estéjén barátság, meleg szere­tet lopódzik az emberek szívébe. Bol­dogság, el nem titkolt öröm járja át az embereket. Boldog az a gyer­mek, aki a karácsonyfa alatt régi álmát — egy hintalovat, labdát vagy képeskönyvet — látja valóraválni. De örülnek a nagyok is, akiket a testvéri vagy a szülői szeretet ka­rácsonyi ajándékkal lep meg. Egy­szóval mindenki örül ezen a napon, aki csak él. Élet, derű, vidámság hatja át Scheidl Lajost, a paksi Vörös Su­gár tsz tagjának barátságos hajlékát. A szépen feldíszített karácsonyfa Júatt mindegyik gyermek, unoka meg találja az ajándékokat. A felnőtt em­berek között az apró unoka örül leg jobban a feldíszített karácsonyfá­nak, szaloncukornak, almának, dió­nak. örül a család nagyobbik fia, a dunaszentgyörgyi gépállomás fiatal traktorosa, aki a mai ünnepen egy motorostáskát, a nagyobbik lány egy cipőt, az iskolásfiú egy öltöny új ruhát kapott ajándékul. Az édesapa szeretettel nézi a bol­dogságtól kipirult arcú kis hadat, amint a karácsonyfa körül állva né­zegetik az ajándékokat. Milyen szép, miijren meghitt ez a karácsonyi este. —* Édesapám — szólt az iskolásfiú — mondjon nekünk valamit gyermek korának karácsonyairól. ELHALKULT A ZAJ, a nevetés. Mindenki az édesapára, a legdrágább ra nézett, aki bizony nagyon sokáig nem örülhetett a karácsony ünnepé­nek, mert nem tudta, hogy mikor van karácsony, mert neki nem volt édesapja, édesanyja, aki karácsony estéjén örömet szerezhetett volna neki. A hirtelen támadt csendben me­sélni kezdett az édesapa, igen, úgy mesélte el övéinek a megtörtént igaz történetet — Árvagyerek maradtam nagyon korán, alig 4 éves koromban, test­véreim lehet, hogy voltak, nem tu­dom, nem emlékszem rájuk. Az árva gyerekeket akkor menhelybe, lelenc­házba adták, ahonnan egyesek ki­vettek bennünket, mert értünk pénzt kaptak az államtól. — Még most is forr a vérem, ha arra gondolok, hogy az én gyermek­koromban nem jelentett boldog ün­nepet a karácsony, az én gyermek szívemet nem melegítette nem járta át soha nevelőszüleim iránt érzett hála, vagy szeretet, mert a karácsony számomra éppen olyan szürke volt, mint a többi hétköznap. Weisz Ádám házában akkor tudtam meg, hogy mikor van karácsony, ha hosszabb szünetet kaptunk az iskolában. Ez volt a karácsony. Weiszéknél — akik kivettek — nem volt gyermek, így természetesen nem igen törődtek az­zal, hogy nekem-legyen karácsonyom hogy nekem vegyenek valamit. Ne­kem venni valamit is, hát ki voltam én, egy senki, egy árva, akinek* csak a munka jutott, de a szeretetnek egy szikrája sem. Pedig én is éreztem, megéreztem valami velem született gyermeki ösztönnel, hogy a kará­csony napján a ritkán éreztetett gyengédségen kívül egy pár darab cukorkával, dióval a földöntúli bol­dogságot tudták volna elém varázsol­ni. — NEM TUDTAK nevelőszüleim arról sem, amikor karácsony estéjén elszöktem tőlük, csak egy rövid fél­órára, mert úgy éreztem, hogy men­nem kell egészen addig, amíg egy jóságos emberrel nem találkozom, akinek a keze nem üt, hanem simo­gat. Kíváncsiságomat útközben egy fényesen kivilágított ablak keltette fel. Lassan, zajtalanul az ablak alá lapoztam és benéztem. Ilyet addig AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS MESTEREI Majzik Tamás Ezelőtt 3 hónappal még a gyönki járási tanács termelőszövetkezeteinek szervezője volt Majzik Tamás. Sok­szor elmondta a szövetkezetek veze­tőinek és tagjainak, hogy a tehenek lelkiismeretes gondozásával, az ete­tés pontos, szakszerű elvégzésével emelni lehet a tejtermelést. Egyik- másik termelőszövetkezetben meg­hallgatták amit mondott, mikor kívül lépett az istállóból, vagy az irodából, egyik másik tsz tag azt mondta: — „Tudjuk mi, hogy kell csinálni. Ahe­lyett, hogy magyaráz, jönne, mutat­ná meg, hogy lehet emelni a tehenek hozamát/’ Majzik Tamás meg is mu­tatta ... Szeptember vége felé kiment Sí-« montornyára és kérte az Alkotmány termelőszövetkezet tagjait, vegyék maguk közé, szeretne tehenész lenni- A simontornyaiak felvették. Ma Majzik Tamás gondozza a szövetke­zet teheneit. A nem egészen 3 hó­nap alatt bebizonyította, hogyan le­het emelni a tehenek hozamát. Ok-, tőber 1-én a 9 tehéntől 40 liter te­jet kaptak naponta. Ma a 9 tehén napi tejtermelése 82 liter. Bölcsföldi Béla A Tolnai Napló már hírt adott ar­ról, hogy a kanacsi állami gazdaság tehenészei 45.000 liter tejet fejnek december végéig, terven felül. Ez az eredmény természetesen a tehenészet vezetőinek is érdeme. De elsősorban a tehenészek érdeme, azoké, akik teljesítették, illetve túlteljesítették tervfeladataíkat A jók között is leg­jobb Bölcsföldi Bála. Bölcsföldi elvára 12 tehenet gon­doz. Tervszerint ebben az évben mind a 12 tehéntől fel kellett nevel­ni 1—1 borjút. Bölcsföldi elvtárs le­választotta s felnevelte mind a ti­zenkettőt akkorára, hogy máartte könnyen gondozhatták. Emellett már december 1-re kifejte a 12 tehéntől azt a tejet, amit december végéig kellett volna. Bölcsföldi el/vtárs jő tehenész, nem sajnálja az időt, fá­radságot. Reggel korán, este későn az istállóban lehet megtalálni. Pon­tosan betartja az etetési, itatási és fejési időt. Munkájának meg is van az eredménye, amellett, hogy szé­pen keres, nem olyan régen kor­mánykitüntetésre terjesztette fel az állami gazdaság vezetősége és szak- szervezete. SEBESTYÉNEK KARÁCSONYA Karácsony előtt Icái nappal voltam a si- montomyai Alkotmány tsz-ben. Az irodából zaj, csörömpölés hallat szott ki, s közben a könyvelő hangja: csend re intette az asszony­népet, mondván: „Zsi­natban nem lehet dol­gozni.” Az asszonyok elcsendesedtek, csak néha lehetett hallani a tompa csörömpölést. A kampósszegek ide-oda dobálása csapott zajt. A nádpalló-készítő bri­gád női munkacsapata dolgozik itt, vagdalják a drótot, szaporán csi­nálják a l<ampósszega- két. Itt van a szövet­kezet egyik legszorgal­masabb női tagja, Se­bestyén Józsefné is. Mivel szünet van az iskolában, eljött a kis­fia, a Jóska gyerek is. ö csinálja a kampós- szegeket, segít édes­anyjának. Munka közben szó esik itt mindenről, de leginkább arról, ki ho­gyan ünnepli meg a karácsonyt. — Nehéz volna meg­mondani, hogy a szö­vetkezetiek közül ki­nek lesz legboldogabb karácsonya, — szólal meg Tóth néni, aki­nek közben szaporán jár a keze. — Minden­ki a maga családi kö­rében érzi magát leg­jobban. Panasza nem lehet senkinek, mert jól sikerült a zárszám­adás. — Jól ám! — szólal meg Sebestyén József­né is, aki már 3 esz­tendeje tagja a szövet­kezetnek. — Mi is kap­tunk a zárszámadáskor közel 5000 forint kész­pénzt. Ebből aztán lett karácsonyi ajándék. A 3 férfi nagykabátot ka­pott. Vettem, ingeket, kardigánokat, szóval sok mindent. — S milyen karácso­nyi ajándékot kap Jó­zsika? — kérdeztem. — A Jóska megkapta már az ajándékot, vet­tem neki sapkát, sálat, ruhát, meg kapott egy szájmuzsikát is. De azért, ha jó lesz, még hoz neki valamit a Tél­apó. Sebestyénné ItOnmyeu vásárolhat karácsony, ajándékot fiának, meg könnyen vehet mást is, mert a zárszámadás sem régen volt, ahol mint mondja, szépen kaptak pénzt, meg már az 1955-ös gazdasági évre is kaptak 1000 fo­rint lcészpénzelőleget. Tehát nem okoz gon­dot az ünnepi bevásár­lás. A hús, zsír, liszt megvan Sebestyénék- nél, mert a szövetke­zetben kaptak búzái bőven, a háztáji gaz­daságban pedig hizlal­tak két hízót. A Sebestyén család boldogan, megelégedve ünnepli a 10. szabad karácsonyt. A bőséges étel, ital mellett a jó meleg szobában be­szélgetnek, szórdkoz nak..: még nem láttam. A hatalmas kará­csonyfa szinte a menyezetig ért. Raj­ta szaloncukor, dió, akna és a kará­csonyfa alatt rengeteg játék. Egy pillanatig, de nagyon röpke pillanat­ig én is együtt örültem a ház gyer­mekeivel. Arcomat egészen az ablak üveghez szorítottam és figyeltem. Hangos, jókedvük bennem is mosolyt fakasztott. Az egyik gyermek észre­vette kitartó nézésemet és az ablakra mutatott. Úgy éreztem magam, mint a tetten ért bűnös, gyorsan elléptem az ablaktól és futottam hazáig. Ott­hon aztán megszidtak csavargásom­ért. Előttük nem sírtam, de amikoj senki sem látta, akkor nem tudtam uralkodni magamon és keserves sí­rásra fakadtam. Igen, végigsírtam karácsony éjszakáját, gyermeki szí­vemet jobban bántotta a szidás, mint a verés. Hiszen én nem akartam semmi rosszat, csak öntudatlanul is boldog szerettem volna lenni. For­golódtam, hánykolódtam, de sóhaiom ra nem jött senki. Nem jött édes­anyám vigasztalni, vagy megsimo­gatni, forró fejemet. — EGT-KÉT EV MÚLVA 12 éves korom karácsonyán kaptam először ajáadákoí az ovónénitől, Az ovónéni, Rézbányái Jenőné nem él már, de karácsony estén mindig, még most is eszembe jut szerető gondoskodása. Neki is volt gyermeke, meg pedig öt, és anyai szívében az én számom­ra is jutott egy kis hely. Fiaként szeretett. Akkor karácsony estéjén megilletődve, elfogultan álltam a többi gyermekkel együtt a feldíszí­tett karácsonyfa előtt. Álom ez, vagy valóság, kérdeztem önmagámtól. Én a lelenofiú itt állok, örülök, revetek. Igen, élő valóság volt, mert a jósá­gos ovónéni szeretettel simította ki a hajat homlokomból. Ennek a kéz­nek az érintése nagyon sokáig kísért, s ekkor mindig az jutott eszembe, hogy ő volt az első anya, aki velem, a gyermekkel megismertette a kará­csony ünnepének meleg, boldog han­gulatát. Kaptam cukrot, süteményt, játékot, azt gondoltam, hogy nálam- nái egy gyermeknek sincs boldogabb karácsonya. Siettem, rohantam haza, vittem a játékot, a cukrot, gyermek­korom első ajándékát. Ismét karácsony van, de ez a ka­rácsony más, mint amilyen az én. gyermekkoromban szerepelt. Ma nemcsak az én gyermekeim, uno­káim, hanem az egész ország fiatal­sága örül gondtalanul a karácsony ünnepének. m at VISSZAEMLÉKEZÉS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents