Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-03 / 287. szám

mmfJW'pppsp""' — - 1 v ■ - ­..............." ■ -w U &4 DECEMBER S N A P E Ő 8 December H-slii alakul meg1 a megyei tanács A választási munka tapasztalatairól és a további tervekről Beszélgetés egy párttitkárral IiEZAJIiOTTAK A VÁLASZTÁ­SOK Tolna községben is. Szinte egy emberként adta a község lakossága szavazatát a Hazafias Népfront je­löltjeire. Büszkén jelentették, hogy vasárnap dSutón 1 órára befejezték a szavazást. Nagy része volt ebben a pártszervezetnek, a kommunistáknak — a népnevelőknek. Erről Komáromi Sándor elvtárs, a községi pártbizolt_ ság titkára így beszél: — Minden ■ dicséretet megérdemelnek párttagja, ink és a pártonkívüli népnevelők. A párttagok mozgósítása még talán so­ha nem sikerült ilyen mértékben, mint most. Mintegy 8(1—85 százalé­kuk aktív munkát végzett s csak azoic maradtak távol a munkától, akik nagyon öregek, vagy betegek voltak. — Ugyanezt mondhatom el — folytatta — a pártonkívüli népneve­lőkről, a DISZ, az MNDSZ aktívái­ról is. A kisgyűlések szervezésében, megtartásában, az egyéni beszélge­tések során teljes erejükkel részt­.vettek. A vasárnapi munka aztán mindezeknek a koronája volt. Reg­gel négyszer felkeresték a választó­kat s együtt mentek velük hazafias kötelezettségűiknek eleget tenni. •— Amikor egy-egy körzetben rendben volt a szavazás, mentek, a másik körzetbe segíteni. A DlSZ-szervezet aktívái ezenkívül üdvözölték az ifjú választókat s egészna.pos műsort ad­tak a falu választóinak tiszteleté­re és szórakoztatására. — HOGYAN LEHETETT e nagy­fokú aktivitást elérni? — kérdezem Komáromi elvtárstól. — Én ezt az­zal magyarázom. — feleli, — hogy ebben az időszakban sokkal jobban támaszkodtunk rájuk, mint azelőtt. Valamennyien kaptak megbízást, munkájukban nem hagytuk maguk­ra őket. Rendszeresen segítettük, el­lenőriztük a megbízatások végrehaj­tását. Ezenkívül a pártszervezet ve­zetősége, a tanács, a Hazafias Nép­front-bizottság minden erejével igye­kezett a jogos panaszokat — melye­ket a népnevelők és a jelöltek to­vábbítanak hozzánk — orvosolni. — Szauter József elvtárs az együk most is megválasztott tanácstag pél­dául az üzemi munkásak kérését to­vábbította. Napközi felállításét kér­ték az iskolások számára. Ugyanis nagy gondjuk volt a Selyem- és a Textilgyár dolgozóinak, amíg a mun­kaidő tart, iskolásgyerekeik elhelye­zése. Közel 2 hete 53 gyermekkel meg is indult a napközi. Tervünk az, hogy tovább fejlesztjük, legalább 150 200 személyesre. Iskola után így azok a gyerekek, akiknek mindkét szülője dolgozik, felügyelet mellett, nyugodtan tanulhatnak, vigyáznak rájuk, míg a szülők hazaérkeznek a munkáiból. EZUTÁN A RÉTI-SOR PROBLÉ­MÁJÁNAK megoldásáról beszélt. El­mondja, hogy nemrég épített itt Ka­tona József, aztán egy selyemgyári dolgozó is egy-egy házat, de a vil­lany nagyon hiányzott. A népneve­lők, a körzet jelöltje továbbították ezirányú kéréseiket, s azóta nemcsak az új házaikban ég a villany, de még az utcai világítás számára is felsze­relték az égőt. Most folyik a járdák javítása is. Az igaz, hogy költségve­tés nincs rá, de a népfront aaba fo­kozottabb összefogás ezen is segít Az üzemek adják’ a szénsalakot, az állami gazdaság segít a helyszínre szállítani ezt, s az utca lakói vállal­ták, hogy elteregetik. — Melyek a pártszervezet további tervei? — kérdezem. — Természete­sen igyekszünk ezt a megnövekedett aktivitást nemcsak megtartani, ha­nem továbbfejleszteni — válaszolja Komáromi elvtárs. — Elsősorban is értékeljük a választási munka ta­pasztalatait. A népnevelőket, mint példáiul Katona Jánoené, Kovács Jó. zseáné elvtársakat és a többieket is külön megdicsérjük, de a pártonkí- vülieket is, Buchmüller Ádámnét, Károlyi Lajosnét. De talán sók is volna mind itt felsorolni. Aki szereti hazáját, aki szereti a békét, annak sokat jelentett, hogy szavazhatott. így indultam el én is vasárnap reggel, kezemben a kis ér­tesítővel a bányatelep iskolája felé szavazni. Különösen sokat jelentett számomra, hogy szavazhattam, s hogy életem első szavazásánál is arra a tanácstagjelöltre szavazhattam, akit legjobbnak tartok ügyeink és érde­keink elintézésére és megvédésére. Kissé szorongó érzéssel léptem át a szavazóhelyiség küszöbét. Amikor — Arra is gondunk lesz, hogy az e munkáiban legjobban 'kitűntekkel pártszervezetünket számbelileg is erősíthessük. Éppen ezért fokozottab­ban kell segíteni a politikai oktatást, hiszen nagyrészük tanul itt. Meg­mondom őszintén, egy kissé ezt el­hanyagoltuk most a nagy munkák idején. — TERVÜNK AZ IS, hogy a ta­nácsnak javasoljuk: a megválasztott tanácstagok minden hónapban egy­szer tartsanak a körzetükben kis gyű­léseiket. Ez nemcsak arra lesz jó, hogy az állandó kapcsolatot bizto­sítja a tanács és a falu dolgozói közt, Iranern arra is, hogy a hibák, de az eredmények is gyorsabban felszín­re [kerülnek. Hamarabb^ lehet így a jót népszerűsíteni, a hibákat pedig orvosolni. — A tőrnegszervezefekkeí való foglalkozás terűn is jó tapasztalato­kat adott ez az időszak. Meglát­szott, hogy ha megfelelő feladatok­kal bízzuk meg őket és rendszere­sen segítjük, ellenőrizzük munkáju­kat, kiválóan tudnak dolgozni. Ezt a tapasztalatot feltétlenül felhasz­náljuk. s ennek szellemében segít­jük tovább munkájukat. Befejezésül még a népnevelő, fel- világosító munka további megjavítá­sáról beszél Komáromi elvtárs. Kü­lönösen azért, mert a begyűjtés egyes cikkeinél, mint a sertés, tej, stb. beadásánál még bizony van le­maradás. — Ezt a kérdést is pártbi­zottsági ülés elé visszük, s megvitat­juk a tennivalókat — mondja bú­csúzóul. (i—e.) azonban kezembe vettem a szavazó­lapokat, megbátorodtam és büszkén szavaztam választókerületünk jelölt­jeire. A dolgozó nép nekünk fiataloknak, szavazati jogot, nyugodt, boldog éle­tet biztosít. Én erre első szavazato­mon kívül azzal válaszolok, hogy munkámat a lehető legjobban vég­zem el. Ezzel is segítve az új kor­mányprogram megvalósulását, a Ha­zafias Népfront munkáját. Nagy Júlia, Nágymányok Tolna Megye Tanácsa december 8-án, szerdán délelőtt 10 órakor tart. ja alakuló ülését Szelcszárdon, a volt megyeháza nagytermében. Ezúton is kérjük az újonnan megválasztott me Az elmúlt napokban Bogyiszló és környékének, paprikatermelő gazdái Bogyiszlón értekezletet tartottak, ahol elbeszélgettek a paprikaterme­lés jövedelmezőségéről és a jelen­leg még fennálló hibákról, hiányos­ságokról, ami a paprikatermelés te­rületén még megtalálható. Bogyiszló és környéke a Kalocsa- vidéki Fűszerpaprikatermelteto Vál­lalathoz tartozik. Végvári István, a vállalat igazgatója, arról számolt be, hogy ma a fűszerpaprika termesztése milyen nagy jövedelmet jelent a gaz­dáknak. — Azelőtt folytatta, — a paprikatermelő gazdák több termé­sük után nem kaptak prémiumot, de nem kaptak jégkár visszatérítést sem. Tudjuk jól, hogy a bogyiszlói termelők között nagyon sokan szen­vedtek jégkárt. A kár felbecsülése után mindegyik megkapja, — s rész­ben már megkapta — a visszatérítés összegét. Ifj. Bajusz Tárná« és Kurucz István bogyiszlói lakosok például 1.446, illetve 1310 forintot kap­tak visszatérítésként. Nagy Já­nos 1211, Nagy Miklós pedig 720 forintot kapott. Ebből is láthatja mindenki, hogy jégkár esetén is megtalálja számítá­sát a termelő. — Érdemes paprikát termelni — mondotta Nagyi József, a bogyiszlói telep vezetője. — Erről mindegyik termelő saját maga győződött meg. Az 1955-ös évben a fűszerpaprika szerződéses átvételi ára még nagyobb lesz. Az idén 180 forint volt egy má­zsa I. osztályú felfűzött csipőségmen- tes paprika ára. Jövőre ugyanezt a minőségű pap­rikát 210 forint mázsánként! áron veszik át a termelőktől. Továbbá beszélt még arról is Na­gyi elvtárs, hogy a bogyiszlói átvevő telepen is voltak hiányosságok, vagy inkább mondhatjuk úgy, hogy hely­telenségek, ami kedvét szegték a ter­melőnek. Ilyen volt például az, hogy az a gazda, akinek később érett be gyei tanácstagokat, hogy a tanács­ülésen pontosan jelenjenek meg. A tanácsülés nyilvános, azon az érdeklődök ig megjelenhetnek. a paprikája, az nem kapott utal­ványt füzetlen paprika szállítására. Ez a jövőben nem fog előfordulni — Ígérte meg a telepvezető. A paprikatermelők között kiosztot­ták a jutalmakat és a prémiumot. Görbe Ferenc bogyiszlói termelő 1000 négyszögöl területéről 50 mázsa paprikát takarított be. Jutalomként egy darab 5-ös ekét kapott. Nagy György és Szűcs Gábor bo­gyiszlói, . Fülöp István őcsényi ter­melő pedig 300—300, illetve 200 fo­rint jutalomban részesült. A jutalom kiosztása után a pré­mium kifizetésére került sor, Görbe Ferenc, az eke boldog tu­lajdonosa 2096 forint, Nagy György 1348, Jóföldi Ferenc 2618, Gáspár Győző 1032, Mátrai József fácánkerli termelő 600, Salgó Sándor várdombi 1192 forint pré­miumot kapott. Ezeken kívül Bállá Ferenc alsónyéki Békési Lajos decsi, Fejős István sió­agárdi, Molnár László tolnai terme­lők kaptak még kisebb, nagyobb összegben prémiumot. A paprikatermelők értekezlete a gazdák hozzászólásával ért véget. Jó­földi Ferenc bogyiszlói termelő ar­ról beszélt, hogy érdemes paprikát termelni. Ö az idén is egy holdon ter­melt paprikát és annak terméséért közel 10.000 forintot kapott. Jövőre is egy hold fűszerpaprika termesz­tésére kötött szerződést. Az őcsényi termelési felelős pedig az értekezle­ten résztvevő paprikatermelőket ver­senyre hívta ki az 55 mázsás holdan­ként! paprikatermelés eléréséért. fimélefi színvonalunk emelését segíti ele re Eljöttem Szfálinvárosból mert, szeretem a földet — mondja lakács Andrásáé Isz-tag Egyik sztálinvarosi épít­kezés cementraktárában fiatal asszony volt a rak­táros, Takács Andrásáé. Nem volt nehéz a munká­ja. Mégis sokszor eszébe jutott a szülői ház, ahon­nan eljött dolgozni Sztálin városba, mert akkoriban otthon bizony szűkösen volt kenyér és pénzre is i szükség volt.' A cementrak ’ tár azonban túlságosan egyhangú volt. Nem érez­te jól magát ebben a kör­nyezetben, hiszen a mező­höz volt szokva, aíhol pusztult a gyom a kapa alatt, ahol sárguló búza­kévék emelkedtek sarlója nyomán. Teltek-multak a hónapok, napok. Valami egyre jobban ösztönözte, sürgette berate a gondo­latot, haza, haza. Férjével együtt meg-meglátogatták az öregeket, akik már a harci Uj Élet termelőszö­vetkezetnek voltak a tag­jai. A régi szegénységnek otthon egyre kevesebb nyomát találták. A közös gazdálkodás egyre gondta­lanabb életet biztosított az öregeknek. Nem akart hinni a szemének, amikor az ólban levő hízókat, a kamrában lévő gabonát úttá. Nem. ez nem lehet igaz, hogy így eltűnt vol­na a régi szegénység. Még is ez a valóság, hiszen a hízó, a gabona, a kapott termény bizonyíték. Esténként munka után egyre többet beszélt férjé­vel, hogy hazamennek. — Folyt a tervezgetós. Meny jiyivel jobb lesz otthon, mondogatták egymásnak, mi is tudunk hízót, barom fit tartani és a kenyérre sem lesz gondunk. A ter­vezgetésből egyszer csak valóság lett. Takácsné egyik nap, amikor haza­jött a munkából, így szólt férjéhez, nem maradok itt már tovább, jobb szeret­nék otthon, kint a mezőn a többiekkel együtt dolgoz ni. Menjünk haza. András elgondolkodott, csakugyan a legjobb lesz, ha haza- megyünk. Te belépsz a termelőszövetkezetbe, én meg elmegyek traktoros­nak. Régóta gondolkodom már ezen én is, s valóban jobb lesz otthon. Október elején a harci Uj Élet termelőszövetke­zet tagnévsora új névvel szaporodott, Takács And- rásné nevével, Ha valaki megkérdezi, hogyan érzi magát itthon, a megelége­dett ember őszinteségével felel: „Nagyon örülök an­nak, hogy hazajöttem és látom, hogy érdemes dol­gozni, mert meg is van utána a jövedelem. Na­gyon szeretek kint a ha­tárban dolgozni, kapálni. Többen vagyunk együtt és jóformán észre sem vesz- sziik, hogy eltelt egy nap. Már többször mondtam anyámnak, Sztálinváros- ban olyan nehezen teltek a napok, alig győztük ki­várni. Mióta itthon va­gyok, úgy gondolja az em­ber. a nap is gyorsabban telik, mert nem olyan egy hangú a munka. Ebben az évben nem tudtam sokat dolgozni, de jövőre azon leszek, minél több munkaegységet tud­jak elérni. Úgy örülök, amikor látom, milyen szé­pek kint a határban a vetések. Reméljük, hogy jövő évben jobb lesz a ter­més és még nagyobb része sedés jut a tagságnak. Eb­ben az évben' aránylag gyengébben termett, még sem panaszkodhat senki és láthatja, hogy érde­mes volt dolgozni. Alig várom, hogy már kitavaszodjon, és újra ki­mehessek dolgozni a többi tagokkal együtt. Jövőre már majd mi is tudunk hizlalni, baromfit tartani. Kell annál nagyobb öröm, mintha az ember kint a mezőn dolgozhat és ha hazamegy, otthon a tehe­net kell fejni és sok. ba­romfi, jószág várja az etetést. Úgy érzem, most találtuk meg igazán szá­mításunkat férjemmel együtt. Eljöttem Sztálin- városból, mert szeretem a földet. A férjeimnek a gép, a traktor a mindene. Ha­zahívott benn linket a szü­lőföld.” Takács Andrásné meg­találta azt a helyet, ahol örömnek érzi a munkát. Néhány évvel ezelőtt ott­hagyta a földet, hátha job­ban boldogul más munká­ban. Az a munka, amely már kiskorában szinte a vérévé vált, mégis vissza­hívta. Takács Andrásné nem az egyedüli, aki visz- szatért a földhöz, igen sokkal találkozhatunk, aki ráébredt arra, ott is meg­találhatja a gondtalan éle tét. A közös gazdálkodás erre minden lehetőséget megad, csak meg kell ta­nulni kihasználni azokat. Ehhez nem kell sok, csak olyan akarat és munka- szeretet, amelyet Takács Andrásaiénál talál az em­ber. A juhépusztai traktorosok befejezték a mélyszántást Segítségére sietnek a Csoboha-pusztaiaknak A tanács választás napja már elmúlt, de a nagysze. rű tettek, az ifjú traktorosok áldozatkész munkája azonban tovább tart addig, amíg munka, szánt-anivaló lesz a földeken. A juhépusztai tö i "zsá 1 lat ten y ész tő állama gazdaság hat fiatal traktorosa teljesítette a tanácsválasztás tisz­teletére vállalt kötelességét. Ez a hat fiatal traktoros is hozzájárult munkájával ahhoz, hogy az őszi mély­szántást az egész gazdaság területén határidő előtt befejezzék. Befejezték, gépeikkel azonban nem álltaik le, neon pihentek egy percet sem, hanem menteik ooa segíteni, ahol szükség volt rájuk. Falb József, Zsunyi Illés, Hizli Péter. Győrt! And­rás és a juhépusztai állami gazdaság többi traktorosai elmentek segíteni a csobokapusztai törzsáilattenyésztő állami gazdaságba, hogy se-gitsék ott is győzelemre vin­ni az őszi mélyszántás mielőbbi befejezését, Először szavaztam Levelezőink tollából AZ ELMÚLT NAPOKBAN 3i­mootomyáról Gahó István el/Vtárs, a begyűjtési állandóbizottság elnöke kereste fel szerkesztőségünket leve­lével. „A kenyérgabona begyűjtésé­nél tapasztalt nagy lemaradásokat úgy igyekeztünk előbbre vinni, hogy a nyilvántartó hivatal dolgozóival együtt minden nap meghatároztuk a következő napok elvégzendő, mun­káit. Ez a módszer eredménnyel járt, amit bizonyít az, hogy az utol­só helyről a hatodik helyre törtünk fel. A kapásnövények begyűjtésénél be kell vallani azokat a hiányossá­gokat, amelyek jelen pillanatban fennállnak. Hiba volt tőlünk első- soriban az, hogy abban ringattuk ma. gun kát, hogy biztosan a kapásnövé­nyek begyűjtése is zökkenőmentes lesz, mivel a gaíbonabegyüjtésnél sem volt zavar. Sajnos csalódtunk. és mire rádöbbentünk a valóságra, bi­zony, késő volt. Meg kell azonban említenem azt a nehezítő körülményt is, ami akadályozta a kapásnövények begyűjtését. Ugyanis nem áll rendel­kezésünkre az, hogy melyik gaza a miikor tört kukoricát és napraforgót. A begyűjtési hivatal dolgozói a begyűjtési állandóbizottság tagjaival karöltve haladéktalanul hozzálátta!! a kapásnövényefc begyűjtésének meg javításához. A hanyagokkal, a telje­síteni nem akarókkal szemben a 10 százalékos felemelést és a helyszíni elszámoltatást jelenleg is folytat­juk.“ PÉTERBENCE LÁSZLÓ elvtárs Bonyhádról írta a következőket: —; „November 20-án a bonyhádi járás összes mezőgazdasági termelőszövet­kezet elnökei, könyvelői, agronómu- sai, I. és ír. típusú tszcs elnökök^ és ÁMG agronómusok megtárgyalták az 1955-ös gazdasági év tervkészítésé­vel kapcsolatos feladatokat. Bevezetőként Szomor Ferenc já­rási főagronómus értékelte az 1954. évben végzett munkákat. Megálla­pította, hogy az idei évben a ter­melőszövetkezetek és egyénileg dol­gozó parasztok jól dolgoztai!. En­nek lett az eredménye, hogy a bony­hádi járás a tavaszi és a nyári me­zőgazdasági munkákat a megyében elsőként fejezte be. Sajnos azonoan még mindig vannak a termelőszö­vetkezetek között olyanok, akik rossz munkájukkal a jó hírnév el­rontó!. Ilyen például a mórágyi Sza­badság tsz, vagy a murgiai Petőfi tsz, akik még kenyérgabona vetés­tervüket sem teljesítették. Ez a két tsz példát vehetne az aparhanti ter­melőszövetkezetekről, vagy a bany- hádvarasdi Petőfi, vagy a cikői Al­kotmány tsz-ről, ahol az őszi mun­kát teljes egészében befejezték . Szomor elvtárs beszámolójának to­vábbi részében felhívta a figyelmet az állattenyésztés fejlesztésére, mely elválaszthatatlan a növény termelés­től, de egyúttal a jövedelmezőség fo­kozásától, az életszínvonal növelé­sétől is. Javasolta továbbá, hogy az 1955-ös gazdasági tervet a kihe­lyezett agronómusok szakmai segít­ségét figyelembevéve — úgy készít­sék el, hogy az serkentője és útmu- tatój'a legyen az egészévi munkák­nak. Paprikatermelők ankétja Bogyiszlón

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents