Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)
1954-11-21 / 277. szám
Elmeri a nemzeti egység élharcosa, a népjőlét, a szocialista építés szervezője: a Magyar Dolgozók Pártja! Beszélgetés egy propagandistával Megkezdődött a pártoktatás szerte a megyében, így Hőgyészen is. Most éppen Kótai Márton elvtárssal beszélgetek, — aki Hőgyészen propagandista — politikai iskolájuk beindulásáról, eddigi tapasztalatikról. Elmondja, hogy az első foglalkozás nég november 2-án megtörtént, de nem valami 1 jól sikerült, mert csak mintegy fele jött össze a hallgatóknak. ' — Hiba volt — mondja Kótai eiv- íárs — hogy a beindulás időpontját csak értekezleteken, gyűléseken ismertettük s nem egyénileg kerestük fel hallgatóinkat. — így nem tudott róla például Szabó Bertalan egyén-reg dolgozó paraszt sem. Akkor hallotta már meg, mikor vége volt a szemináriumnak, — hogy megkezdődött. — Sokat tanultam ebből az esetből s a tanulságot most hasznosítom. Ez már jó eredményre vezetett a második összejövetelnél. Először is felkerestem személyesen, hallgatóimat s beszélgettem velük a tanulás fontosságáról. Meg is volt az eredménye, mert szinte valamennyien megjelentek. A 32 hallgatóból 28 eljött. Mindjárt meg is beszéltük, hogy az elmaradókat hallgatóim is felkeresik. Spicska Ferenc elvlárs vállalta, hogy a hiányzó Szőcs Imre elvtárssal beszélget el. Ezután arról beszél Kótai elvtárs, hogy milyen nagy gonddal készül fel akár az előadásokra, akár a foglalkozásokra. — Az első foglalkozás — mondja mosolyogva — megmondom őszintén kissé elkeserített, de éppen ezért igyekeztem még jobban munkához fogni. Jónéhány év óta propagandista vagyok, de az idén még inkább becsületbeli ügyemnek tartom jól megismertetni hallgatóimmal a szeminárium anyagát. Beszél arról is, hogy milyen lelkesedést váltott ki az első előadás nem csak saját magából, hanem a résztvevőkből is. Népi demokráciánk 10 éves fejlődését tárgyalták, s ehhez Kótai elvtárs felhasználta a helyi eredményeket is. Több olyan szemlél tető érv akad népünk megváltozott életére, mint Kovács Jénosé. Azelőtt gazdasági cseléd volt, s 10—12 éves szolgálata után sem ment semmire. A felszabadulás saját gazdájává tette. Ma háza, földje, jószágai vannak, s a hőgyészi dolgozók bizalmából a tanács elnökhelyettese. Azt is beledolgozta előadásába Kótai elvtárs, hogy mennyivel többen tanulhatnak most, mint azelőtt. Csak felsőbb iskolákba évenként 30—40 dolgozó paraszt, munkás gyermeke jár ma, ami azelőtt ritkaság volt. Dávid András az Uj Barázda tsz tagjának, de többeknek fiai is a faluból, katonatisztek lettek, amire azelőtt még gondolni sem lehetett. — Tapasztalíairf, — mondja továtfb tapasztalatait — hogy igen jól hozzátudtak szólni azok is a második foglalkozáson, akik az elsőn nem voltak jelen. Ez azt bizonyítja, hogy érdeklődtek a III. pártkongresszus Én az egyszerű dolgozó ember is tollat kell, hogy ragadjak a béke ügyében, nemzetem, jövője, hazám sorsa érdekében. Szüld községem minden rendűrangú lakosa nevében tiltakozom az ellen, hogy egy újabb háború kirobbantása kerüljék előtérbe. Nem akarunk háborút! A fegyverkezési hajszát szüntesse be a világ minden nemzete és ne a tömeggyilkos fegyverkezés, az emberiség kipusztítása legyen napirenden, hanem a békés együttműködés! Szűnjön meg végre az irigység, a kajízsiság, a bún és jöjjön el az a ragyogó t't- lág, amelyen a megbékült emberiség egymásra talál a boldogság és az örök béke dicsőségének hajnalán. Ezt üzenem Nyugatnak! Ezt üzenem Amerikának! Térjenek eszükhöz és lássanak a napnál is világosabban, ne hozzanak egy,újabb világveszedelmet a békés természetű jobb létéért küzdő, háborút gyűlölő emberiségre. A tömeggyilkos fegyverkezés helyett hozzanak létre az anyaga iránt, a tanulmányozták, ki sajtóból, ki a rádióból. Egyetértettek azonban velem, hogy így együtt mégis alaposabban megtárgyalhatjuk, s mindjárt feladatainkat is világosabban meghatározhatjuk. Befejezésül arról beszél, hogy az idén a pártszervezet is jobban segíti munkájukat, minit tavaly. — Most van rendes, fűtött helyiségünk — mondja — s Krizáén elvtárs, a párt- szervezet titkára többször felkeres, érdeklődik, hogy miként készültem fel a foglalkozásra. Mindebből látszik, hogy Hőgyészen az idén sokkal jobb eredményekkel akarják a politikai iskolát befejezni, mint az előző években. Az első kezdeti lépések, a hibák bátor legyőzése biztosíték arra, hogyha ilyen leik i ismeretesen dolgoznak tovább is, a jó eredmény nem is marad eL {!—e) emberiség boldogulásának érdekében a jólét, a jövő és a tündöklő élet megteremtésének jegyében egy olyan békés eszközt, amely magasztos és szent és a világ minden nézetű emberének hasznos. A világ hatalmasai találják meg azt az utat, amely az örök békéhez vezet. Találják meg azt a zöld asztalt, amelyen eldönthető a háború kiküszöbölése és a háborús gondolatok örök időkre való megsemmisítése! A tíz parancsolat a világ keresztény és keresztyénéi hirdetik így nyugat is, de tartsák is be, „ne ölj, ne gyilkolj” jelszóval közeledjen minden nemzet egymáshoz. A béke jelszava ne üres jelszó legyen. Kérem úgy a magam, mint községem nevében a tisztelt Béke Világtanácsot, kövessen el mindent a fegyverkezés és tömeggyilkos szándék leküzdése érdeltébcn, az örök béke jegyében. BAl'ANCÚ FERENC Decs. Barátom gimnáziumi tanár, az ötvenes évjáratból, feleúton öregek és fiatalok között. Értelmiségi, ami nála magasan az átlag feletti műveltséget jelent; fiatalabb éveiben többször járt külföldön ia, több nyelvet beszél. Lakása is választékos: gazdag könyvtár, szőnyegek, porcelánok, ezüstnemű díszítik otthonát. Politikával azelőtt alig foglalkozott, az utóbbi években pedig teljesen befelé fordult; kicsit sértődötten és kedvetlenül, szinte menekülésszerűen, otthonába zárkózott. A napokban vele töltöttem egy estét, s amíg felesége a kávét főzte, körülbelül ezeket mondta: — A körzetünkben a napokban volt a jelölőgyűlés. Ha srámonkér- néd tőlem, azt hiszem, nem tudnám megmagyarázni miért, de elmentem. Csodálkozol? igen, Ilyen helyre azelőtt soha nem mentem el. Tudod, az ilyen jelölőgyűlésellen hogyan szokott történni; valaki feláll, szól néhány szót s mond egy nevet, hogy ezt ajánlja tanácstag-jelöltnek. Nem ismertem az illetőt, de azt hiszem, a többiek sem, — talán húszán lehettünk — s az emberek egymásra néztek, vonogatták a vállukat. Ebben a percben úgy látszott, hogy az elnök javaslatát egyhangúlag elfogadjuk; nem akart, vagy nem mert, senki szólni. Tudod, hogy szokott az ilyesmi lenni: az elnök megkérdezi, ki szól hozzá s erre mindenki lesunyja a fejét, s mint a versben: „Lön néma csend, légy szárnya bent, se künt nem hallatik...** Barátom mély lélegzetet vett s így folytatta: — Nem tudom, honnan vettem a „bátorságot**, de szót kértem. Azt mondtam, a jelöltet nem ismerem s az a gyanúm, hogy a jelenlévők közül senki sem ismeri. Az a néhány obiigát dicséret, amit az elnök mondott róla, biztos, hogy igaz, de hasonlót még sok emberről elmondhatunk. Nem akarok hosszadalmas lenni: tíz percen belül egy más jelöltet fogadtunk el, akit mindenki Ismert és becsült. — Miért mondtam el mindezt? Nézd én éveken át úgy éltem, mint aki nem akar tudomást venni a környező világról. Azt hiszem, nem csak én tehetek erről, de hagyjuk. Az ember tehernek, lerázhatatlan súlynak érezte a műveltségét, a diplomáját. Én például éveken át letagadtam, hogy külföldön is jártam. De legszívesebben letagadtam volna a diplomámat is, polgári származású szüléimet, a műveltségemet és mindent, ami „gyanús” lehet. Nem, nem arról van szó, mintha féltem volna, hogy „figyelnek”, hogy titkosrendőrök lesnek rám. Volt idő, amikor úgy éreztem, hogy a létezésem felesleges, egyszerűen közömbös, bogy vagyok-e, vagy sem. — Amikor a jelölőgyfilésen felszólaltam, a hangom, azt hiszem, reszketett. De akkor tudtam, hogy ez csak utóhatása annak, amiben évekig éltem s amit „kisebbségi érzésnek” neveznek. — És az a legfurcsább, soha sen ki sem mondta rám, hogy „ellenség'1 vagyok. De anélkül, hogy kimondták volna, elhitették velem, majdnem azt mondtam, szuggeráltak. Talán eft volt a baj, talán bennem volt a hiba, mindegy. De most egyszerre biztosnak érzem lábam alatt a talajt, s tudom, nemcsak a mesterségem, a személyem is fontos. Mintha engem választottak volna meg, pedig csak én választottam. Még ezt mondta: — Nem, ne írj errőt — Majd kis szünet után: — Különben nem bánom. Csak a nevemet hagyd ki, hisz anélkül is valószínűleg jellemző ez a kis történet, csAnyi lászlö A koismiimisták feladatai a Hazafias Népfrontban Az elmúlt tíz évben népünk nagy eredményeket ért el. Megerősödött hazánkban a népi demokratikus állami és társadalmi rend, megszilárdult a népi-nemzeti egység; ez lehetővé tette azt, hogy népünk legszé- 1 lesebb hazafias rétegei teljes egyetértésben zárkózzanak fel a munkásosztály mögé, s vegyék ki részüket a haza felemelésének történelmi jelentőségű munkájából, a szocializmus építéséből. Fejlődésünk mai szakaszának nagy céljai egyben szükségessé is teszik azt, hogy megvalósításukért hazánk minden becsületes honpolgára összefogva, együttes erővel dolgozzék. Ezért mondotta lei pártunk III. kon gresszusa, hogy meg kell alakítani az új népfrontot. Meg kell teremtenünk a legszélesebb néprétegek tömörülésének új formáját, a Hazafias Népfrontot. Pártunk mint a magyar munkásosztály és a magyar nép érdekeinek leghívebb harcosa már a felszabadulás előtt is azon dolgozott, hogy min den becsületes, hazaszerető magyart mozgósítson a nemzeti elnyomás és a fasizmus elleni harcra, nemzeti füg getienségünk kivívására. A párt kezdeményezésére alakult meg a háború legnehezebb éveiben a Magyar Front. Pártunk kezdeményezte a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak, a demokratikus pártok összefogásának létrehozását. A kommunista párt kezdeményezésével és segítségével alakultak meg országszerte a nemzeti bizottságok. A nemzeti-népi összefogásnak ezek a helyi szervei a párt vezetésével eredményesen har coltak a földreform megvalósításáért, a dolgozók demokratikus jogainak biztosításáért. ,A reakció támadásaival szemben pártunk kezdeményezte azt, hogy megalakuljon a Baloldali Blokk, amelyben a hazafias, demokratikus népi erők egységesebben és céltudatosabban tömörültek a népi demokrácia vívmányainak megszilárdítására, a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalmának kivívására. A népi demokrácia fejlődésének e&s6 szakaszában tehát pártunk helyes népfront-politikájának lényeges szerepe volt abban, hogy megszereztük a széles tömegek aktív támogatását, s ezzel megteremtettük a proletárdiktatúra feltételeit. Amikor a hatalom a párt vezette, egységes munkásosztály kezébe került, a népfront a fejlődés új, szocialista tartalmának megfelelően alakult át. A Magyar Függetlenségi Népfront létrehozásával a párt újabb erőfeszítést tett arra, hogy a szocializmus alapjainak lerakása érdekében szélesebb alapokon tömörítse a munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, dolgozó kisembereket. De — amint pártunk III. kongresszusa megállapította — a Függetlenségi Népfront nem fejlődött széles tömegmozgalommá, sőt fontos szerepe és célkitűzései elhomályosultak. Népi demokráciánk fejlődésének jelenlegi szakaszában tág lehetőségek tárulnak fel az összefogás előtt. Népünk az elmúlt tíz év nagy átalakulásai során maga is átalakult, s egységesebbé vált, mint valaha is volt. A különböző társadalmi rétegek széthúzásának helyébe egyre inkább a szövetséges dolgozó osztályoknak; a munkásosztálynak, a dolgozó parasztságnak és a (nagyrészt belőlük .sarjadt) értelmiségnek a közös célok elérésére irányuló egységes akarata lép. A nemzet vezető erejévé végérvényesen a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály vált, mint népünk felemelkedésének, a szocialista társadalom felépítésének legkövetkezetesebb harcosa. A szocializmus felépítése nehéz, nagy feladat, s népünk legszélesebb tömegeinek tevékeny részvételét, egy séges és céltudatos munkáját követeli meg. Annál eredményesebb ez a munka, minél szélesebb rétegek kapcsolódnak: bele. Azzal, hogy megteremtjük az új népfrontot — továbbfejlesztjük népi demokratikus állami és társadalmi rendünk demokratizmusát, és elvi- tathatatlanui bebizonyítjuk e rend ha- i talmas erejét. Az új népfront megteremtése szükségszerűen következik pártunk politikájából, amely arra irányul, hogy a szocializmust a .legszélesebb hazafias rétegéli fokozott tevékenységére támaszkodva, velük együttesen építsük fel hazánkban. Ezt világosan meg kell mondanunk, mert akadnak olyan hibás nézetek, hogy a népfrontra csak addig volt szükség, amíg a pártok koalíciója fennállt. Mások szerint a népfront a régi pártok felélesztéséhez vezet. Van olyan, gyökerében helytelen nézet is, amely szerint a népfrontra csak az őszi tanácsválasztások miatt van szükség. Az efféle hibás nézetek azért nagyon veszélyesek, mert arra mutatnak, hogy egyesek nem látják a népfront-mozgalom kibontakozásának nagy jelentőségét. Lenin arra tanít, hogy a párt ereje a párt és a pártonkívüliek milliós tömegei közötti eleven kapcsolat fenntartásában van, hogy minél hathatósabb ez a kapcsolat, annál tar- tósabbak eredményeink. Pártszervezeteink, pártszerveink és minden kommunista egyik legfontosabb feladata: a pártban és a pártonkívüliek tömegei között megmagyarázni azt, hogy az új népfront létrehozása nem valami alkalmi feladat. Az új népfront célja az, hogy a munkás- osztály a párt vezetésével a legszélesebb pártonkívüli, hazafias rétegeket vonja be a népünk életszínvonalának emeléséi, a béke megszilárdítását szolgáló nagy feladatok megvalósításába, a szocializmus építésébe. A népfront vezető ereje — szervezettségénél, harcedzettségénél és öntudatánál fogva — a munkásosztály, s élén a párt. Pártunk részvétele, e kommunisták munkája erősíti az új népfrontot, növeli a népnek a népfront iránti bizalmát. A népfrontnak pártunk irányításával a legszélesebb hazafias tömegek mozgalmává kell fejlődnie, amelyben sza badon érvényesül a tömegek alkotó kezdeményezése, s amely a tömegek mindennapi tevékenységével valósítja meg a párt politikáját. Pártszervezeteinknek és pártszerveinknek már az új népfront megszervezésének kezdeti időszakában is gondosan kell ügyelniök arra, hogy ne gyámkodással vagy utasítgatással próbálják e népfront-szervekben érvényesíteni a párt politikáját. A kommunisták csak akkor dolgoznak helyesen és eredményesen a népfront szervekben, ha a párt politikai, gazdasági, kulturális céljainak helyességét és jelentőségét meggyőző érvekkel bizonyítják be a pártonkí- vülieknek. A népfront-mozgalomba be kell vonnunk a népi demokráciához hű dolgozó tömegeket és a becsületes, de a népi demokratikus fejlődés egyes kérdéseiben még ingadozó rétegeket is. Nagy hiba volna, ha arra törekednénk, hogy a népfront-bizottságokban a párttagok legyenek többségben. A népfront-szerveket nem a kommunisták számbeli túlsúlyával, hanem a kommunistáknak a milliós tömegek körében végzett nevelő és meggyőző munkájával kell a pártnak vezetnie. Pártunk tagjainak úgy kell a népfrontban dolgozniok, hogy — ha kisebbségben vannak is — érvényre juttassák a párt politikáját, nem parancsolgatással, vagy az ellentétes nézetek elhallgattatásával, hanem türelmes meggyőzéssel. «Harcolnunk kell pártszervezeteinkben az olyan szektás, „baloldali” törekvések ellen, amelyek szűkíteni akarják a népfront-mozgalmat, a népfront-szervektől távol akarják tartani például a pártonkívüli munkásokat, vagy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat, a középparasztokat. A népfront egyik legfontosabb feladata éppen az, hogy ápolja és erősítse a munkás-paraszt szövetséget és a munkásosztály vezető szerepét ebben a szövetségben. Igen tevékenyen kell tehát fáradoznia azon, hogy a dolgozó parasztság politikai aktivitását emelje. A népfront-szervekben dolgozó kommunistáknak is állandóan segíteniük kell például a községi termelési bizottságokat munkájuk megjavításában. Az új népfront szerveinek élénk tevékenységet kell folytatniok a középrétegek, az értelmiségiek, a városi kispolgárok, a tisztviselők körében. A városban is, de a falun is nagyrészt attól függ a népfront-szervek megerősödése, hogy mennyire vonják be munkájukba az értelmiség köztiszteletben álló képviselőit (falun elsősorban a legjobb pedagógusokat). Előre kell látnunk, hogy az új népfront létrehozásánál a jobboldali elhajlás veszélyei is jelentkezni fognak. Pártunk tagjainak tisztában kell lenniök azzal, hogy amikor széles, demokratikus alapokon álló népfront-mozgalmat teremtünk — ezzel egyáltalán nem „függesztjük fel” az osztályharcot, s nem állítunk a helyébe valami langyos osztálybéke- politikát. A népfront-szervekben dolgozó kommunistáknak ügyelniök kell arra, hogy ellenséges elemek sehol se tudják saját céljaikra felhasználni, a népi demokrácia céljai ellen fordítani a népfront-mozgalmat. Egyesek azt képzelik, hogy a népfront-bizottságok megválasztása „önműködően” megjavítja a munkát, s erősíti a párt és a tömegek kapcsolatát. Mások viszont lebecsülik a népfront létrehozásának jelentőségét Mindkét nézet hamis, és erélyesen fel kell lépnünk ellene. Igaz, hogy a népfront nem csodaszer, — de ha pártszervezeteink és párttagjaink nagyon szívós és újszerű nevelő, meggyőző munkát végeznek, akkor a nép front-mo, alom valóban a népi-nemzeti egység nagy kohójává, a legszélesebb néptömegeket mozgósító erővé válik. Az új népfront létrehozása hatalmas, új lehetőségeket ad arra. hogy közelebb kerüljön a dolgozó nép minden rétegéhez s városban és falun egyaránt szélesítsük pártunk tömegbázisát. A népfront-mozgalom, a népfrontbizottságok akkor tárnak fel hatalmas, új erőforrást a párt által kitűzött nagy feladatok megoldásához, ha kommunista tagjaik tevékenysége minden becsületes, hazaszerető emberhez eljuttatja a párt útmutatását, ha annak helyességéről a legszélesebb pártonkívüli tömegeket is meggyőzi, s ezzel népünk jólétének emelése, a szocializmus építése érdekében jobb munkára serkenti őket. Halász József Üzenet a Béke Világtanácsnak! Barátom az értelmiségi VASÁRNAPI JEGYZETEK
