Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)
1954-11-17 / 273. szám
\S\í^fh 2 N Ä P C Ö 1954 NOVEMBER H IHegfkexdodöü a falusi pedagógusok első országos konferenciafa Hétfőn délelőtt az építők Rózsa Ferenc kultúrott- honában megkezdődött a falusi nevelők első országos konferenciája, amelyen mintegy ötszáz falusi és tanyai pedagógus és az oktatásügyi intézmények számos meghívott képviselője vesz részt. A konferencia elnökségében helyet foglalt Dobi István, a Népköztársaság Elnökj Tanácsának elnöke, Farkas Mihály, a Magyar Dolgozók Pártja politikai bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Erdey-Grúz Tibor, oktatásügyi miniszter, Darvas József népművelési miniszter, Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront országos tanácsának főtitkára, a népművelési miniszter első helyettese, Andics Erzsébet, az oktatásügyi miniszter első helyettese. Vass Istvánná, az MNDSZ elnöke, Cse- terki Lajos, a SZOT titkára, Gosztonyi János, a DISZ Központi Vezetőségének titkára, Kiss Gyula oktatásügyi miniszterhelyettes, valamint számos kiváló pedagógus. A konferenciát Kovács József, a pedagógusok szakszervezetének elnöke nyitotta meg. Rámutatott arra, hogy a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának határozatai, valamint a kormányprogram világosan megszabta az oktatásügy feladatait. A pedagógusok már nagy lépést tettek előre azon az úton, amelyet ezek a határozatok jelöltek ki számukra. Most az a feladat, hogy a konferencián megvitassák a falusi oktató- és nevelőmunka legfontosabb kérdéseit, s világosan megjelöljék, melyek a legsürgősebb tennivalók. Ezután Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter mondott beszédet. Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter beszéde Bevezetőben vázolta a konferencia céljóit. majd az iskola ok tat ó- nevelőmunikájának szervezeti és tartalmi kérdéseiről szólt. A felszabadulás óta a közoktatás szervezeti szempontból nagyot fejlődött. Megszüntettük a régi iskolázási rendszert, s az elemi iskolák helyébe, amelyekből a dolgozóik gyér rr ekeinek túlnyomó többsége számára nem nyílt út a továbbtanulásra. már 1945-ben létrehoztuk az általános iskolát. népünk egységes alapműveltségének hatalmas műhelyét. Ezzel megtörtük a kiváltságos osztályok műveltségi monopóliumát, s népünk széles rétegei előtt megnyitottuk a kulturális felemelkedés útját. Dolgozó népünk ma már magáénak, a nép iskolájának vallja az általános iskolát. amelynek nyolc osztályát háromszor annyi tanuló végzi el ma. mint ahá- nyan tanultak a (elszabadulás előtti népiskola, polgári iskola és gimnázium megfelelő osztályaiban. A továbbiakban az iskolahálózat megjavításáról beszélt és rámutatott arra, hogy egyre több tanuló részére teremtjük meg a szakrendszerű oktatás feltételeit. A pedagógusok száma körülbelül 70 százalékkal emelkedett az 1937—38- as évihez viszonyítva. 1938-ban 5868 szakos pedagógus működött az általános iskolának megfelelő iskolatípusokban, 1953—54-re ezek száma — a szakosodé pedagógusokat is számítva, — megháromszorozódott. Az anyagi és tárgyi feltételeket is sikerült némileg javítani. Kormányzatunk által oktatási célra juttatott összegből növeltük tanitermednk számát. * Az első ötéves terv során mintegy 1300 tantermet létesítettünk beruházás útján. Fokozatosan ellátjuk az iskolákat új padokkal. Szaporítjuk a fizikai, kémiai, biológai szertári felszereléseket. Egyre több iskolát látunk el mozgó-filmvetítő készülékkel, rádióval, mikroszkóppal. A pedagógiai munka színvonalának emelése érdekében a könyvtárakat is fejlesztettük. A beruházásokon kívül a társadalmi segítés területén is számottevő eredményeink vannak. A tárgyi feltételek biztosítása mellett gondunk volt arra, hogy szociális téren is egyre nagyobb segítséget adjunk tanulóinknak. A dolgozó szülők gyermekeinek napközi otthonban való foglalkoztatásáról és étkeztetéséről a háború előtt, sőt a felszabadulás után is csak Budapesten gondoskodtak. A napközi otthonok szervezését 1953-tól kezdve az egész ország területére kiterjesztettük, így a napközi otthonokban foglalkoztatott és ott étkező gyermekeknek száma 1954 végére több, mint 55 ezerre emelkedik. A továbbiakban elmondotta, hogy az oktatásügyi beruházásokból az alsó- és középfokú oktatás részesedése az 1953. évben 53 százalék volt, 1955-ben előreláthatóan mintegy 90 százalékra nő, vagyis megszüntetjük az egyetemeknek az általános iskolákhoz viszonyítva túlzott ütemű fejlesztését. Különösen a falusi és tanyai iskolákra kell figyelmünket összpon tosítani. A falusi és tanyai pedagógusok alapvető fontosságú helyet foglalnak el társadalmunkban. Éppen ezért a tanácskozás közép- nonijábati a talusi iskolák kérdései, a falusi pedagógusok ok- tató-nevelőmunkáiának főfeladatai kerülnek. Tanterveink nevelési célkitűzései nem tárgyalják alaposan, s mi sem elemeztük még eléggé mélyen: — milyen is legyen az általános iskolákban végzett tanuló? Nemcsak készülő új tanterveink, de egész társadalmunk egyre fokozódó jogos igénye, — valamint a fejlődésünk új szakaszából adódó új kérdések is — elengedhetetlenné teszi e probléma vizsgálatát. Az oktató-nevelőmunka vizsgálatának együtt kell járnia iskolarendszerünk eddigi fejlődésének elemzésével s a további fejlődés lehetőségeinek felmérésével. Munkánkban nagy figyelmet fordítunk a kisiskolásokra, de segítésünk eddig itt is inkább szervezési jellegű volt. Tanítóink sérelmezik is. hogy tartalmi! segítséget a'lig kapnak. A konferenciának elő kell segítenie a fordulatot e téren is. Fog- ' átkoznunk kell a körzetesítéssel s általában iskoláink sokat vitatott bonyolult fejlesztési kérdéseivel is. Másik nagy feladatunk megvitatni, milyen legyen a pedagógusok isko- lánfcívüli munkája, hogyan váljék a' pedagógus valóban egész népünk tanítójává. A Hazafias Népfront megalakulása során sok szó esett a pedagógusokról. Nem véletlen ez. A pedagógusok nélkül — akiknek jelentős feladatuk van a falu életében — nem képzelhető el a Hazafias Népfront jó munkája. Ha azt kívánjuk, hogy pedagógusaink teljes szívvel-lélekkel kapcsolódjanak be a munkába, akkor meg kell szabadítani őket minden olyan kötelezettségtől, amely nem az oktatás és nevelés sikerének előmozdítását szolgálja. A miniszter ezután az iskolai ok. tató-nevelőmunka szervezeti és tartalmi kérdéseit elemezte. Az e téren mutatkozott eredményeket és hiá- ayosságokiat sorravéve, felsorolta a szakrendszerű oktatás fokozatos kiépítése terén előttünk álló felada- tdkat. i Megfelelő politikai munkával meg keli .értetnünk a szülőkkel, hogy gyermekeik jövője, egész népünk kulturális fejlődése szempontjából mi a jelentősége a körzeti központi iskolák kialakításának, melyek lehetővé teszik a tanyai tanulók részére is a jól megalapozott általános műveltség megszerzését, — mondotta. Meg kell erősíteni a már működő körzeti iskolákat, meg kell szüntetni azokat a hibákat, amelyeket az elmúlt évek erőszakos körzetesítése idején elkövettünk. Az elmúlt években több helyen előfordult, hogy nem számoltunk eléggé a távolsággal, az út minőségével. Több helyen előfordult: nem megfelelő nevelői munkával készítették elő a körzetesítést, s így sok szülő nem értette meg, hogy az gyermekének érdekét, jövőjét szolgálja. Egyes helyeken két- három kilométernél nagyobb távolságról rossz útviszonyok mellett kényszerítik a gyermekeket bejárásra, anélkül, hogy a szeivezés mun káját alapos felvilágosítás előzte volna meg. Ezeken a helyeken a pedagógusoknak igyekezni kell a szülőket meggyőzni, de ott, ahol valóban nincsenek meg a körzetesítés előfeltételei, egyelőre meg kell azt szüntetni. Mielőtt azonban erre szánnák rá magukat a pedagógusok, a szülőkkel együtt keressék a nehézségek leküzdésének útját. Igyekezzenek az állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek, egyéni gazdák kocsijaival szállíttatni a tanulókat, állandóan, vagy legalább rossz időben. A földművelésügyi minisztérium utasítást adott, hogy az állami gazdaságok és gépállomások segítsék a körzeti iskolába járó gyermekek közlekedését. — Lehetőleg a következő tanévben is tovább kell növelni a szak- rendszerű oktatásban részesülő tanulók számát új körzeii iskolák létesítésével, főleg a meglévő közlekedési eszközök adta lehetőségek kihasználásával. Vigyáznunk kell azonban arra. hogy a központi iskolák szervezésekor a múltban elkövetett hibákat ne ismételjük meg. A falusi és tanyai nevelés egvéb kérdéseiről szólt Erdey-Gruz Tibor, majd így folytatta: — Arról is meg kell gvőzni p szülőket, milyen káros, ha házi, vagv mezőgazdasági munkák miatt nem engedik gyermekeiket iskolába. Fe! kell ébreszteni a társadalom felelősségérzetét az iskolai kötelezettségekért, igénybe kell venni a tanácsok segítségét és kérni kell a párt és a DISZ-szervezetek, valamint a Hazafias Népfront támogatását. A miniszter a továbbiakban az általános iskolai oktató-nevelőmunka tartalmi problémáit vázolta, majd részletesen foglalkozott a hazafias neveléssel. — Az 1950. évi párthatározat ezekben a kérdésekben is jelentős fordulatot hozott, — mondotta. — Az ellenség kiűzése az oktatásügy területéről, lehetővé tette, hogy haladó nagyjaink és műveik újból helyet kapjanak a tankönyvekben. Fokozottan érvényesült ez az irány pártunk II. kongresszusa után. Kibontakoztak haladó hagyományaink megbecsülésének szép formái. Az eredmények azonban nem voltak ki- elégítőek. Gyökeres változást hozott az 1953. évi júniusi párthatározal, a kormányprogram és a pártnak a közoktatás helyzetéről és fejlődéséről hozott februári határozata, amely szélesebb alapokra helyezi a hazafias nevelést. Egész nemzeti kultúránk fokozottabb érvényesülése az oktatás, nevelés anyagában, a szocialista hazafiság felé vezető úton a demokratikus hazafiakra való bátrabb és nagyobb mértékű támaszkodás, komoly fordulatot hozott hazafias nevelésünkben. Nyilvánvaló, hogy iskoláinkban a jövő szocialista Magyarországa számára szocialista hazafiakat kell nevelni, de ma már az is világos, hogy ebben a munkában azokra a demokratikus érzelmű hazafiakra is szükségünk van, akik nem mindenben értenek velünk .egyet. — Ebben a tanévben ünnepli hazánk felszabadulásának 10. évfordulóját. A tanítási órákon, valamint az osztályon és iskolánkívüli foglalkozásokon is jelentősek az előkészületek annak érdekében, hogy ennek az évfordulónak rendkívüli jelentőségét hazafias nevelésünk szempontjábó1 is kidomborítsuk. Számtalan ötlet, és sok munka, helytörténeti kutatások, kiállítások, pályázatok, albumok, az úttörő- és DISZ-szervezetek számtalan nagyszerű kezdeményezése mutatja, hogy a felszabadulás évfordulójának évében, a kormányprogram határozott megvalósításának szakasza ban a hazafiságra nevelés tartama teljesebbé és gazdagabbá válik, módszerei színesebbek és változatosabbak lesznek. — Hazafias nevelésünk további fejlődésének elősegítésére hangsúlyozni kívánom, hogy a hazafias nevelés alapja a tanítási órákon folyó munka legyen. Irodalmi feldolgozások, helytörténeti kutatások, múzeum- és kiállítás-szervezés, térkép, grafikon készítés, parkosítás, stb. mind nagyon hasznos tényezői a hazafias nevelésnek, de nem pótolhatják a hazaszeretet gondolatának az egyes tantárgyakban, a tanítási órákon való érvényesítését. A tanítási órák alapozzák meg és foglalják rendszerbe azt is, amit a szakkörök és egyéb foglalkozások nyújtanak. A tanítási órákon kell megvalósítanunk az oktatás és nevelés egységét. A hazafias nevelés alapja tehát maga a tantervi anyag. De minden pedagógus emelje ki azokat a részeket, amelyeknek különös elmélyítése lényeges a hazafias nevelés szempontjából. Igen fontos, hogy az anyagon belül mindig kidomborodjék a műit és jelen közötti különbség, az elnyomott nép élete a múltban és országépítő munkája a jelenben. A miniszter ezután a sok konkrét tény bemutatásának fontosságára mutatott vá. Akkor — mondotta — nem keli félnünk attól, hogy tanításunk frázisszerű lesz. Ha a hazafiság nem szólam, vagy séma lesz a? órákon, akkor valóban elérhetjük azt, hogy a hazaszeretet a tanulók jellemvonásává válik. A frázisszerű- ség elkerülése céljából rendkívül fontos a fokozatosság, az életkori sajátosságok figyelembevétele. Nyilvánvaló, hogy a kisgyermeknek nem annyira a hazafiság alapelveit fejtjük ki, mint inkább alkalmas módon megszerettetjük vele a tájat, a környezetet, a dolgozó embereket. A fordulat a hazafias nevelés terén akkor következik be, ha a tanulók ismereteit, gondolatait érzelmeik felkeltésével és akaratuk nevelésével is kiegészítjük. Azt akarjuk elérni, hogy a tanulók szeressék a felszabadult hazát, szeressék azokat, akik szabadságunkért küzdöttek, akik életünket építik, hogy szívből örüljenek sikereinknek. Szeressék meg a Szovjetuniót, amelynek segítségével és nagy példáján tanulva fejlesztjük hazánkat, és szeressék meg a szomszédos baráti népeket, mélyekké’ vállvetve dolgozunk a szocializmus építésén. De gyűlöljék az elnyomást, és gyűlöljenek mindenkit, aki szabad életünk ellen, fejlődésünk gátlására tör. A pedagógusok nagv tömegei vesznek részt a Hazafias Népfront-bizottságok munkájában. Ez a részvétel nagyon megkönnyíti, hogy a hazafiság érzését a pedagógusok az egész társadalomban is fejlesszék. A fegyelemre nevelés problémáiról szólva elmondotta, hogy iskoláinkban ma is találkozunk még a burzsoá fegyelmezés két végletével: a testi fenyítékkel és a mindent elnéző liberalizmussal. A nevelőmunka bizonytalansága, új utak keresése eredményezte, hofiv tanulóifjúságunk magatartása, különösen isko- lánikívüli viselkedése nem kielégítő Szívós és kitartó felvilágosító, meggyőző munkával a nedagó- glai propagandamunka legmegfelelőbb módszereinek kiválasztásával és a szülői házban, a társadalomban megnvilvánuló helves állásfoglalások és módszerek példakénül állításával kell ezen a területen fokozatosan előbbre jutniuk iskoláinknak. Ehhez a munkához a párt.-, állami és társadalmi szerveknek is haté- konvalbb támogatását kell kérnünk. — Ezután hangsúlyozta: a tanulóifjúság közösségi nevelését illetően nagy szerepe van az úttörőmozgalomnak. A miniszter ezután a gyakorlati életre való nevelés kérdéséről szólt. A tanulóknak — mondotta, már az általános iskolában meg kell ismenkedniok a legfontosabb termelési folyamatok alapelveivel és ezzel kapcsolatban meg kell szeret- niök a termelőmunkát. A miniszter rámutatott arra, milyen módon biztosítható, hogy a tanulók hecsak a tankönyveikből ismerjék a különbö ző munkafolyamatokat, hanem közvetlenül tapasztalatuk is legyen róluk Meg kell vizsgálnunk azt a kérdést. hogy miképpen lehet a mező- gazdasági termelés alapelveivel jobban megismertetni a tanulókat és nem volna-e szükséges általános iskoláinkban a mezőgazdasági gyakorlatokat új tantárgyként bevezetni. Gyakran elmondtuk és leírtuk azt is. hogy a dolgozó milliók bekapcsolódtak az orszáe ügyes-bajos dolgainak intézésébe. Milliók élnek az élőszó fegyverével, hogy kifejtsék véleményüket, megvitassák problémáinkat. Az ellen azonban vajmi kevesen emelteik fel szavukat, hogy éppen az utóbbi évek tantervei rekesztettek ki minden szónoki beszédet irodalmunk tanításából. Amíg ’•égen agv-egv Kossuth-beszéd rész- totes elemzésén tanulták meg a tanulók, miképpen kell egy-egy beszédet felépíteni, most általános iskolai tanulmányaik során csak az iskolai ünnepségeken találkoznak egy-egy ünnepi szónoklattal. De gondoljunk arra is, hogv egészen a legutóbbi időikig valóságos harcot kellett folytatnia egy-két elvtársiunk nak azért, hogy elhitesse: a fogalmazásra minden egészséges gyermeket meg lehet és meg kell tanítani. Megteremti ük a szükséges feltételeket, hogy jövőre zavartalanul megindulhasson valamennyi általános iskola alsó tagozatában a kézimunka oktatás. Ezután a megvalósulás előtt álló új tantervekről beszélt Erdey-Grúz Tibor. Ebben a tanéviben kísérletképpen 34 iskoláiban új tantervek és új kísérleti tankönyvek alapján tanítanak. A kísérleti iskoláik között van fővárosi, városi iskola is, zömük azonban falusi osztott, részben osztott és osztatlan iskola. Helytelen volt, hogy a múltban néhány fővá- “osi iskolában szerzett tapasztalatból vontak le általánosításokat, s :gy a tantervek megvalósítása, a tankönyvek használata az iskoláink 'öbbságét képviselő falusi és tanyai skolákban nehézséget okozott. Az új tanterv egyik alapelve annak a biztosítása, hogy az általános iskolában a lanu’ók elsajátíthassák a legfontosabb, a legalapvetőbb tudományok alapelemeit. 4 Éppen ezért az új tanterv csökkenti egyes tantárgyaknál a túlterhelést. A miniszter ezután a fcSu másik nevelőintéziményével, az óvódák kérdésével foglalkozott. A felszabadulás előtt kevés ovóda volt, s élesen elkülönült a népovóda és a magánóvoda. A kétféle óvodából az egész országban 1140 működött az 1937— 38-as tanévben. 1950-ben az ovódák száma 1773, 1954-ben 2327! Míg 1©52_ ben 3270 gyermekcsoportunk volt, ma már 3795 a számuk. Az eredmények ellenére sem vagyunk megelégedve a falusi ovódák helyzetével — mondotta. — Még igen sok az egytantermes, osztatlan ovóda, ahova ötven-hatvan gyermek jár. Osztatlan óvodáink felszerelése som .kielégítő. Az óvódéban folyó nevelőmunka ismertetése után áttért a miniszter a pedagógusok társadalmi helyzetének kérdésére. Hazánk felszabadításával a dolgozók vették kezükbe a hatalmat és ez megváltoztatta a pedagógusok helyzetét és szerepét. A félszeg, szándékosan nevetségessé tett néptanítóból a nemzet megbecsült tag- ia, a munkásosztály és parasztság harcostársa lett; a haladó értelmiség legjobbjai közé tartozik. Bár a felszabadulás óta lényegesen megnövekedett a pedagógusok társadalmi megbecsülése, nem hallgathatjuk el. hogy hibákat is követnünk el velőik szemben, föléé falun és tanyán. A legsúlyosabb hiba az volt, hogy nem bíztunk bennük eléggé, sokáig úey tekintettük őket, mint a múlt rendszer neveltjeit. Elfelejtettük, hogy a falu tanítója éi óvónője a múltban is igen sokat tett a falu dolgozó népének kulturális felemelkedése érdekében. Hogy ez nem sikerült olyan mértékben,, mint szerette volna, nem az ő bűne volt. Nem igyekeztünk kiaknázni, hasznosítani, ami a múltban is jó volt. a pedagógus oktató-nevelő és népnevelő munkájában: a falu fiatalságának összefogása például, dalárdáik vezetése, műsoros esték rendezése, falusi gazdakörökben kifejtett munkája, stb. Ezek az emberek, akik falun születtek, a dolgozó parasztság között nőttek fel, ismerik gondolkodásukat, gondjaikat, bajaikat, legtöbbet tudtak volna segíteni •a falu szocialista átformálásában, kultúrforradalmában. Mind e hibák ellenére is sokan voltak pedagógusaink között, akik megtalálták helyüket a falu életében. Irányítói. ve_ zetői lettek dolgozó parasztságunknak. Bár szociális tekintetben nem eléggé támogattuk pedagógusainkat, ők tevékenyen részt vettek a társadalmi munkában. Nagy érdemük, hogy felkeltették a társadalom érdeklődését az iskola iránt. Hosszú ideig eltűrtük, hogv gyakran vegyék igénybe a pedagógusokat a társadalmi munka helytelen értelmezése folytán ingyenes adminisztrációra, a begyűjtés és adófizetés szorgalmazására és egyéb közigazgatási célokra, melyek inkább elidegenítették őket a lakosság egy részétőil, semmint egyengették volna az utat a jó kapcsolatok kiépítéséhez. Gyakori volt, hogy a községi tanácsok olyan munkára rendelték a 'Dadagógiusokat. amellyel nehezítették oktató, nevelő munkájukat. Az ilymértékben igénybe vett pedagógusok nem tudtak tanulni, nem tudtak felkészülni, de még családjukkal sem tudtak foglalkozni. Ma már túlnyomórészt megszűnt az ilyen illetéktelen igénybevétel és a minisztérium minden tudomására jutott esetben sürgősen intézkedik. Ahhoz, hogy a pedagógus, — az iskolai munkáján túl valóban a falu kultúrforradalmának vezetője lehessen, gondtalan, nyugodt életet kell számára biztosítani. Pártunk és kormányunk a felszabadulás óta az ország gazdasági fejlődésének arányában többizben javított a pedagógusok anyagi helyzetén. Legutóbb megszüntette a várfcsi ás falusi pedagógusok fizetése között fennálló méltánytalan különbséget és felemelte a falusi, valamint tanyai pedagógusok fizetését. A falusi és tanyai pedagógusok fizetésének módosítása az ált. iskolai pedagógusok (Ml % kit érintette, — jelentősebb emelést a pedagógusok 25 %-a kapott. Jól tudjuk, hogy ezzel még nem szüntettük meg a pedagógusok életszínvonalának elmaradását a többi foglalkozási ágakhoz képest. De -a népgazdaság reális lehetőségei, az idén nem engedték meg a gyökeres rendezést. Az oktatásügyi minisztérium és a pedagógusok szakszervezete azonban mindent el fog követni, hogy a.nyagi helyzetükben is ml(Folytatás a 3. oldalon)
