Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)
1954-11-14 / 271. szám
4 NAPLÓ 1954 NOVEMBER 14 Tolna megye selyemtermelési hagyományai Selyem term e lés selyemhernyó nélkül Tolna megye selyemhemyótenyész- tése majdnem 190 éves múltra tekinthet vissza. Mindjárt a kezdet kéz detén, az 176ö. évben a megye lakossága nagy buzgósággal fogott hozzá a selyemtermelés megvalósításához. Szekszárdon, Tamásiban és Kölesden szedreskerteket létesítettek és a selyemgubó termelése olyan mértékben haladt előre, hogy egy évtized múltával Szekszárdon és Faddon már se- lyemfonódát is létesíthettek. A vármegye a selyemtermelés előmozdítása céljából selyemtenyésztési biztosi hivatalt szefvezett és az 1773. evben az Eszéken létesített országos selyemtenyásztési felügyelőséghez a szedresfák és selyemtenyésztés megtanulása céljából két éves gyakorlatra Sollenghi iskolájába két alkalmatos ifjút küldött ki. A bécsi udvarnak e téren is megnyilvánuló kizsákmányoló politikája következtében azonban a szép kezdeti sikerekkel induit selyemtenmelés az 1780. évtől kezdve hanyatlásnak indult és a selyemgubó termelése a kezdeti 28 mázsáról 3—4 mázsára csökkent. A hanyatlásnak indult selyemtermelésnek az ügyét az 1807. évben az akkori alispán vette pártfogása alá s miután a csak a maguk hasznát kereső és a bácsi udvar érdekeit kiszolgáló selyemtenyésztési felügyelőt és a kertészeket keményen megfed- dette, a seiyemgubó termelése ismét új lendületet vett. A nagyobb mérvű fejlődés azonban így is csak az 1816. évben következett be, amikor a megyei selyemtermelés élére Németh István selyemtenyésztési felügyelő személyében ügyszerető és igen lelkes szakember került. Németh István ügybuzgalmára és szorgos munkásságára szolgáljon jellemzésül az a hivatalos adat, hogy szolgá'ata kezdetén 7 év alatt 200.000 szederfát nevelt fel, s 1822—1831-ig 41107 szederfát osztott ki a községekben s ezenfelül még 79.760 darab 1—C éves kiosztásra való fával rendelkezett. Németh István a selyemtenyésztésnek ügyét a szederfák nagytömegű meghonosításán kívül tudományosan ts szolgálta és így jutott el arra a gondolatra, hogy hogyan lehetne selyemcsepűt és selyemfonalat selyemhernyóik nélkül is előállítani. Németh István a Tolna vármegye rendjeihez intézett és 1828. évi április hó 4-én kelt levelében köteies- ségszerűen jelenti, hogy a szederfából, illetve annak héjjából kendert, ennek csepűjéből pedig a gyapjúhoz, vagy pamuthoz hasonló s kártolás után fonásra is alkalmas anyagot, sőt kártolás nélkül ebből az anyagból papírt is elő lehet állítani. Előadása szerint arra a gondolatra jutott, hogy a selyemhernyók a selyem- szálakat a fa leveléből készítik, tehát a selyemszálak a szederfa vaia- «melyik részében el vannak rejtve. Legelőször a fiatal szederfa hajtásokban kezdte keresgélni a selyem- szálakat, lehúzván ezeknek külső bar na bőrét. Kísérlete azonban nem sikerült. Az 1826. évben egyik berlini tudós a budai németnyelvű újságban közzétett felhívásában nagy jutáiméit ígért annak, aki a szederfának külső barna bőrét könnyűszerrel e! tudja távolítani, s a visszamaradó belső bőrét, hogy az puha legyen, enyvességétől könnyen meg tudja tisztítani. A berlini tudósnak eme felhívása alapján Németh István a már több esztendőn át végzett kísérletezéséhez ismét visszatért és arra nagyobb gondot fordítván olyan eredményre jutott, hogy az egyik akkori híres papírgyáros, találmányának megszemlélése után, kijelentette, mi szerint 'ebből az anyagból könnyűszerrel finom papírost fog előállítani. Németh István e kedvesé vélemény hatására nagy buzgalommal fogott hozzá találmánya tökéletesítéséhez. Midőn a szederfának héjját a szükséges mennyiségben össze tudta hordani s a kitisztított fahéj kender alakjában hevert előtte, megkísérelte annak szálakba való húzását. Próbálkozása eredménnyel járt, mert az így kikészített anyagból gerebenen való áthúzással selyem- csepűt és selyemfonalat tudott előállítani. Miként sajnálkozva említi meg, apró sűrű gereben hiányában nem tudott olyan finomságot elérni, mint amilyet ebből az anyagból nyerni lehetne. E kezdetleges eszközökkel és kezdeti módon előállított selyemcsepűt és selyemfonalat a vármegye rendjeinek, jelentéséhez mellékelve, természetben is bemutatta és az ma is látható a szekszárdi állami levéltárnak 1829. évi 4:24 jelzésű iratai között. Németh Istvánnak a találmányát a vármegye szakvéleményezés céljából megküldötte a budai egyetem ismeretlen nevű professzorának. A professzori vélemény a találmányt nem ajánlotta megvalósításra, mert szerinte a gondolat nem új és a találmánynak megvalósítása a szederfákat csonkításuk miatt tönkretenné s vele együtt a selyemihemyótenyész- tést és a szegény adózó nép jövedelmét is semmivé tenné. E zord és szűkkeblű szakvélemény után Németh Istvánnak meg kellett elégednie a vármegye rendjeinek nyilvános dicséretével, de találmánya azóta is elfeledten hever 125 esztendő óta az iratok közt. Németh Istvánt ok nélkül érte az a vád, hogy találmányának megvalósítása tönkretenné a szegény adózó népat a selyemhernyótenyésztést. Németh István a selyemtermelésnek ezt a módját a selyemhernyótenyésztéssel párhuzamosan akarta gyakorolni külön e célra létesítendő „élő kerítésekkel", melyeknek leveleit addig, amíg a hernyókat etetni kell, azoknak adnák, azután pedig marháknak, sertéseknek és birkáknak, mert azok e levélzetet jóízűen megeszik. Szerinte ennek az élő kerítésnek esztendőnként növekedő fiatal hajtásait levagdalván, az adózó nép könnyűszerrel a lennél és kendernél értékesebb anyagot tudna előállítani és jelentős keresethez tudna jutni. Németh István eme találmányát különösen alkalmazhat ónak vélte a bankjegyek forgalomba hozatalához szükséges igen finom papír előállítására. Eme hiedelmét nyilvánvalóan akkori szakértői véleményekre alapította. Találmányának részletes leírása egyelőre ismeretlen, azonban valószínűleg meg lehetne találni módszeres kutatás után. Mindenesetre a szak- tudománynak feladata annak megállapítása, hogy- a tudomány és technika mai fokán Németh Istvánnak elfeledett találmánya mennyiben volna hasznosítható s valójában ma milyen értékű selyemfonalat lehetne így előállítani selyemhernyók nélkül. Gondolata, úgy vélem a papírgyártás szempontjából is figyelmet érdemelne. Hosszú lenne felsorolni mindazt a tevékenységet, amelyet Németh István a megyei és hazai selyemtermelés érdekében éveken át kifejtett. Érdekes elgondolásai közül e helyen még csak azt kívánom megemlíteni és erre az illetékesek figyelmét felhívni, hogy az ő tapasztalata szerint egy évben kétszer, sőt háromszor is lehet gubóztatni és a második gubóztatásból nyert selyem sokkal finomabb és szebb, mint az elsőből nyert selyemfonál. Azt állítia ugyanis, hogy az általa nevelt fák szüntelen való frissebb és frissebb hajtásai által a gyenge bogaracskák egész nyáron át testükhöz elegendő apró és friss hajtású levelekkel élhetnek s minthogy állandóbb jó nyári napokban tenyészhetnek és folyvástabban élhetnek száraz falevelekkel, éppen ezért sukkal szebb és finomabb szálakat szőnek. A magyar haza boldogulásáért és a nép jóvoltáért oly sokat fáradozott, rie már régóta elfelejtett feltalálónak e sorokban megörökített emléke az emlékezésen túl szolgáljon ösztönzésül arra, hogy a tudomány és technika «mal szintjén az arra hivatott szakértők az ő elgondolásait tegyék gondos megfigyelésnek és mérlegelésnek tárgyává. A szekszárdi Állami LelvéUár adatai alapján írta: Dr. Hadnagy Albert levéltárvezető. A nagyközönség hall egyet-mást tudósaiknról, íróinkról, művéssemk- röl, de keveset tud életükről, működésükről. Éppen ezért, ha nem is születésének évfordulóján, de szeretnénk néhány soriban megemlékezni Erkel Ferencről. Erkel Ferenc 18il0. november 7-én született Gyulán. Édesapja maga is kiváló muzsikus volt, de csak rövid ideig tudott fiával foglalkozni, mert állása lefoglalta minden idejét. Az alig 12 éves gyermek így — azt lehet mondani, — teljesen magára utalva, önerejéből és szorgalmából fejlesztette tehetségét Szülei azonban nem hagyták parlagon ezt a tehetséget és előbb Nagyváradon, majd Pozsonyban taníttatták. Itt az akkori idők egyik leghíresebb zenepedagógusánál, Klein Henriknél végzi zenei tanulmányait és csakhamar országos hírűvé válik, mint zongoraművész. Az erdélyi kulturális élet központjában, Kolozsvárt szívja magába mindazt, ami későbbi éveiben Is olyan nagy hatást gyakorol életére, és munkásságára. Erdély volt ebben az időben a haladó szellem képviselője. Ez megmutatkozik az itteni irodalmi, művészeti, tudományos élet minden lépésében. Ezzel a haladó szellemmel került kapcsolatba a fiatal muzsikus. Itt világosodik meg előtte, hogy lehet magyar muzsikát teremteni éppen úgy, mint ahogy lehet magyar verset, magyar prózát, tudományos és szépirodalmi prózát is alkotni. Itt ismerkedik meg tulajdonképpen a verbunkossal, itt hallja az első magyar-tárgyú operát. Kolozsvárt nyílik Tehetősége a fiatal művésznek, hogy alaposan tanulmányozza a hangszerelést, hiszen az itt alakult szimfonikus zenekar vezetője lett. (Ez a zenekar is a magyar vidéki värceck, egyik első ilyen megmozdulása volt.) Hogy milyen mélyen hatottak Erkel Ferenc pályafutására a kolozsvári élmények, tapasztalatok, azt később ő maga mondja el: „Ami vagyok, azt mind Kolozsváron töltött éveimnek köszönhetem. Ott műveltem ki magam zongoraművésznek, ott tanultam a legtöbbet, ott lelkesítettek, ott kötötték telkemre a magyar zene felvirágoztatásának ügyét és ott telt meg szívem a szebbnél- szebb magyar-székely népdalok árijával, melyektől nem tudtam többé szabadulni, s nem is nyugodtam meg addig, míg ki nem öntöttem telkemből, amit már akkor éreztem, hogy ki kell öntenem." Élete következő állomása Pest. Itt a Nemzeti Kaszinó „hangászati mulatságain“ mint zongoraművész von. ja magára a figyelmet. 1836-ban, 26 éves korában indul el pesti munkássága. A hangversenyek sikereit hamarosan karnagyi tevékenysége váltja fel. Karmestere volt a budai magyar színtársulatnak, majd a pesti német színháznak. Azonban alig 28 éves, amikor a Magyar Nemzeti Színház zenekarának vezetője lesz. Ezzel a pesti letelepedéssel és karnagyi szerepléssel kezdődik az egész országra, az egész magyar kulturális életre kiható tevékenysége. A Nemzeti Színház első zenei próbálkozásai már megtörténtek korábban. Ismernünk kell a magyar színház akkori nehéz küzdelmeit. Nemcsak a színészek vállalták az áldozatokat, győzték te a lehetetlent, hanem maga a nagy zeneköltő is. Idősebb Ábrányi Emil keserű szavakra fakad Erkelről írt életrajzában s méltán illeti megrovással ennek a kornak szűkmarkúságát, midőn Erkel Ferenc illetményeiről beszél. Hiába van most már országos híre, mint karmesternek és mint zeneszerzőnek, csak 40 évi áldozatos és dicsőséges munkásság után tudta elérni, hogy 100 ezüst forintról 3000 forintra emelkedjék fizetése és így legyen meg a szegényesen biztosított megélhetése. A mi ítéletünket várja el az említett életrajzíró, midőn így nyilatkozik: „A jövő század magyar nemzedéke vájjon, hogy fog ítélkezni a XIX. században uralkodott nemzeti nagylelkűség felett, a század legnagyobb magyar zeneköltőjével szemben?" Ebben az időben a német színház szinte egyeduralkodó volt a színpadi művészet minden területén. Erkel Ferenc fellépésével, zeneszerzői és karmesteri működésével akadt méltó versenytársa ennek a művészetnek. El is várta a magyar közönség, hogy a színházi, operai esték szervesen kapcsolódjanak Kossuth, Wesselényi, Széchenyi munkásságához, ugyanolyan nemzeti öntudatot árasszanak mint Vörösmarty, Petőfi és Csokonai lírája. A közönség rövidesen telkes hallgatója és bámulója lesz Erkel művészetének. 1840. augusztus 8-án mutatják be első operáját* amelyet Dugonics András—Egressy Béni szövegére írt Báthori Mária címen. Az első bemutatót nyomon követte a második, $ annál jóval átütőbb sikert arató előadás: 1844-ben egyes források szerint január utolsó napjaiban, mások szerint február 4-én előadták a „Hunyadi László“ című operát, amely azóta is egyik legnépszerűbb operája a magyar operaszínpadnak. Mint érdekességet említhetjük meg, hogy Egressy Béni a szövegkönyv írója eredetileg Bartai Andrásnak szánta a szövegkönyvet s csak a véletlennek köszönhető (a keresett zeneszerző nem volt otthon), hogy Erkel kezébe jutott. Szólaltassuk meg ismét magát a zeneszerzőt. „Amint átfutottam rajta és egy pár jelenetébe bepillantottam, azonnal zsebrevágtam és minden tiltakozása dacára sem adtam többé neki vissza. írjál neki mást (t. i. Bartainak) — mondám — majd írok én erre zenét, tálán legalább is olyant, mint Bartai írt volna". Valóban hatalmasat alkotott ebben az operájában Erkel. Ütemei, dallamai, ritmusa visszaidézik az Erdélyiben hallott és (megszeretett verbunkost. A kitörő lelkesedés, amivel a közönség fogadta a dalművet, nemcsak a nagy zeneköltőnek szólt, hanem a gyűlölt kamarilla végének jóslatát érezte a „Meghalt cselszövő, eltűnt a rút viszály“ kezdetű kórusban. A nagy zeneköltő jutalma a Hunyadi László operáért egy díszes kivitelű karmesteri pálca, amelynek belsejébe 100 arany volt rejtve. 1844—45-ös év újabb dicsőséget szerzett Erkel Ferencnek. Ebben az évben nyerte el a pályadíjat Kölcsey Ferenc Himnuszához írt zenéjével, amely nemzeti himnuszunk is tett. Hosszú hallgatás következett ezután. Tizenhét évi pihenése azonban nem jelentett, tétlenkedést, hiszen ez idő alatt élte bele magát teljes egészében Egressy Béni újabb szövegkönyvébe, amely Katona József „Bánk Bán” című drámája alapján készült. Alig egy esztendő múlva újból jelentkezik Erkel egyetlen víg operájával a „Sarolta“-val. Ez azonban nem aratott maradandó sikert. 1867- ben „Dózsa Györgyiben mutatta meg, ismét nemzeti témán keresztül az elnyomatás elleni harc dicsőségét, vezérének hatalmas alakját. 1874- ben a déli Szomszéd szerb nép történelmének nagy alakját, Brankovics Györgyöt állítja az opera színpadára. Elénk kerül ennek a nagyszerű alaknak, fiának és leányának végzetes sorsa, lángoló hazaszeretete. 1880- ban megmutatja azt, hogy nemcsak maradandó nevű és a történelemből ismert nagy alakok lehetnek egy- egy dalműnek főszereplői, hanem a „Névtelen hősök“ is. Operája ezt a címet viseli. — Utolsó alkotásában ismét a magyar történelemhez nyúl és 1885-ben István királyról írt operát. Az egymásután következő operákban Erkel Ferenc hatalmas fejlődésről tesz tanúbizonyságot. Közös vonása azonban minden alkotásának lángoló hazaszeretete s az a magyar érzés, amely minden motívumból ki- csendül. Nem merítik ki azonban működését zeneszerzői alkotások. Ugyanilyen nagy volt, mint karnagy, mint a Nemzeti Színház főzeneigazgatója, az „Országos Magyar Dalárda egyesület" vezérkamagya 15 éven át. Kiémelkedő volt működése a zene- akadémia igazgatói és zongora, valamint gyakorlati zenetanári székében. Ebben a minőségben került kapcsolatba és szoros barátságba Liszt Ferenccel, akivel együtt a magyar zongoraművészeknek hatalmas táborát nevelték. Az ő érdeme, hogy a fővárosban is megkedveltette a filharmóniai hangversenyeket, amelyeknek csaknem 20 éven át ő volt az éltetője. Az ország minden művészeti fnegmozdulásámak több, mint 60 éven keresztül volt tevékeny részese. Ebben a ténykedésében azonban nem az egyéni dicsőséget kereste, hanem minden erejével az elné- metesítő politika elten a magyar érzés fejlesztése érdekében dolgozott. Kenderessy Tibor TTIT előadó. Szerte a megyében megkezdődtek a gyűlések, ahol a választók még jobban megismerik jelöltjüket, életét, munkásságát. Szakály községben valamennyi jelölt összejött, s a megbeszélésen a régi tanácstagok beszéltek munkájukról, átadták tapasztalataikat. Pári községben a han- goshiradó népszerűsíti a gyűlések A tamási járásban löbbszáz ldspHnTósen találkoznak a tanácsiagjelöitek választóikkal mellett a jelölteiket. Koppányszántón a moziban ismertetik egy-egy jelölt életét, érdemét. De a járás valamennyi községében baráti beszélgetések folynak a jelöltekkel közösen. Ez mellett a jelöltek egyenként is felkeresik választóikat. A népfrontbizottságok mintegy 30-40 kisgyűlést terveznek községenként. A BÉKEMOZGALOM HÍREI Naponta érkeznek a tiltakozó táviratok a Megyei Békebizottsághoz, amelyben megyénk dolgozói felemelik szavukat nyugat háborús törekvései, Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, „Kurd község munka- és békeszerető népe erélyes tiltakozását fejezi ki a német fasiszta hadsereg újrafel- fegyverzése ellen, amely békés munkánk és létesítményei elpusztítására irányul. Hadat üzenünk minden olyan fegyverkezési hajsza elten, amely a világbékét veszélyezteti" — írják táviratukban a kurdi dolgozók. A szekszárdi általános gimnázium tanuló ifjúsága és nevelő testületé táviratában ezt írja: *,Tiltakozunk Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, amely veszélyezteti a népek békéjét.“ Tiltakozásukat fejezték ki Mucsi, Ma jós, a Tolnai Selyemfonó, a 73/2. Építőipari Vállalat, a Simontomyai Bőrgyár, valamint számos KTSZ és földművesszövetkezet dolgozói. * A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság „Érdem"-érmét kiváló békeharcos munkájáért Rabacz Jánosné szombaton vette át. A bátaszéki békebizottság jó munkáját dicséri a magas koreai kitüntetés. * A Megyei Békebizottság és a Meggyei DISZ-Bizottság november 21-én ifjúsági nagygyűlést tart Tolnán, a választók sorába lépő — először szavazó fiatalok részére — s ez alkalommal adják át a választási emléklapot is. A nagygyűlés után kul-t túrműsor és tánc lesz. Olvasd a Társadalmi Szemle1 minden számát. Elméleti fejlődésed«t segíti «Mt j ERKEL FERENC (1810—1893)
