Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)
1954-11-14 / 271. szám
1954 NOVEMBER 14 NÄPCÖ 3 A bonni kormány egyelőre nem hagyta jóvá a párizsi szerződéseket Berlin (MTI): Adenauer pénteken Jóváhagyás végett a minisztertanács elé terjesztette a Párizsiban aláírt egyezményeket. A bonni kormány a Saar-egyezmény megváltoztatása előtt nem volt hajlandó Adenauer kérését teljesíteni és a szerződéseket jóváhagyni. Ehelyett öttagú miniszteri bizottságot jelölt ki a párizsi egyezmények tanulmányozására. A bizottság, a kormány november 18-i ülésén számol be munkájának ei edményéről. A bonni kormány pénteki határozata következtében a Szövetségi Ta_ nácsban és a szövetségi gyűlésben kitolódik a párizsi szerződések ratifikációs vitájának időpontja. Politikai körök megállapítása szerint a párizsi szerződések első olA franciaországi politikai helyzethez Párizs (TASZSZ): Mendes-France, tekintettel a Szocialista Párt rendkívüli kongresszusának arra a döntésére, hogy a szocialisták „bizonyos körülmények között“ résztvesznek a kormányban, november 12-én fogadta Guy Mollet-t, a párt főtitkárát és Charles Lussy-t, a párt parlamenti csoportjának elnökét. A párizsi sajtó közlése szerint Mendes-France nem fogadta el azokat-a feltételeket, amelyekhez a kongresszus a szocialistáknak a korKözéleti személyiségek nyilatkozatai a Béke-Világtanács küszöbönálló ülésszakáról Stockholm (TASZSZ): Számos kiemelkedő közéleti személyiség nyilatkozatot tett, amelyben hangsúlyozza a Béke Világtanács küszöbönálló ülésszakának óriási fontosságát. így Josef Wirth, volt német birodalmi kancellár nyilatkozatában többek között a következőiket mondotta: A berlini és a genfi értekezlet tapasztalatai mindenekelőtt azt a gondolatot támasztják alá, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békésen együtt élhetnek. Az életforma ég az ideológia különbsége nem akadály a békés kölcsönös megértés útjában. A Béke Világta- náes ülésszaka most különösen nagy Peking (Uj Kína): J. Lawton Collins kinevezése az Egyesült Államok délvietnami követévé, annak jele, hogy fokozódott az amerikaiak beavatkozása Indokina ügyeibe és, hogy növekedett a Délkelet-Ázsia békéjét fenyegető veszély — írja a Nhan Dan, a Vietnami Munkapárt lapja. A cikk azzal a megállapítással végződik, hogy a vietnami népnek még nagyobb éberséget kell tanúsítania és el kell magát határoznia arra, hogy szétzúzza a fegyverszüneti egyezmény ellen szőtt összeesküvést és kényszeríti a franciákat OiNhauer: a négyfista'mi érteMer még a párizsi szerződések ratiiikálása élt kell megtartani Berlin (MTI): Erich Ollemhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke Würzburigfban egy választási gyűlésen kijelentette: Németország és a német nép érdekei azt követelik, hogy a négyhatalmi értekezletet még a párizsi egyezmények ratifikálása előtt tartsák meg. A bonni kormány nemzeti és történelmi mulasztást követ el azzal, hogy akadályozza a négyhatalmi értekezlet haladéktalan megvalósítását. Megérkezett Bukarestbe a jugoszláv nagykövet Bukarest (Agenpres): N. Vujano- vics, a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság rendkívüli és meghatalmazott romániai nagykövete pénteken megérkezett Bukarestbe. Üdvözlésére az északi pályaudvaron megjelent D. Ionescu, a külügyminisztérium protokoll-osztályának vezetője és a bukaresti jugoszláv nagy követség tagjai I. Topaloszki ügyvivővel az élen, vasásbai’. való tárgyalására, amelyet Adenauer december közepére tervezett, aligha kerül sor január közepe előtt. t A Telegraf című nyugaDberlini lap arról értesült, hogy a pénteki minisztertanácson a Szabad Demokrata Párt, az áttelepültek pártja és a német párt képviselői hevesen bírálták a Saar-egyezmény t. Adenauer bonni értesülések szerint abban bizakodik, hogy koalíciós partnereinek ellenállása csak időleges koríesíogás, amellyel a november végén, illetve december elején tartandó bajorországi, hesseni és nyugatfcerlini választások előtt igyekeznek kivívni az Adenauer újra- felfegyverzé&i politikáját elutasító lakosság rokonszenvét. monyban való részvételét kötötte. — Szemleírók véleménye szerint Men- aes-Fnance ügy tekinti a kongresz- szus döntését, mint „a kormányban való részvétel álcázott elutasítását a szocialistáik részéről.“ A Le Monde parlamenti szemle- írója azt hangoztatja, hogy Men- des France azért nem értett egyet a szocialisták programjával, mert attól tartott, hogy nehézségeket gördít a jobboldali parlamenti csoportokhoz fűződő kapcsolatainak útjába. jelentőségű, mert napirendjének első pontjaként az európai biztonság kérdését vitatja meg. Dr. Salvador Allende a chilei szenátus alelnöke, nyilatkozataiban ezeket hangsúlyozta: Mint délamerikai küldött, különösen jellemzőnek tartom, hogy az ülésszak napirendjén szerepel annak a helyzetnek a megvitatása is, amely a latinamerikai országok politikai és gazdasági életébe történő külföldi beavatkozás következtében állt elő. A guatemalai eseményekből azt a tanulságot vontuk le: sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Guatemala tragédiája nemcsak bennünket érint a genfi megállapodások pontos teljesítésére.' HÁROM beszéd E héten három beszédet is volt alkalmunk hallani az Egyesült Államok és Anglia vezető konmány- férfiaitól. Beszédet mondott Eisenhower elnök és Dulles külügyminiszter, beszélni hallottuk Churchill angol miniszterelnököt is. Mindhárom beszédnek volt egy, az utóbbi időben nem tapasztalt közös vonása: az eddiginél mérsékeltebb, béküléke- nyebb hang. Különösen az amerikai kormányfiaknál volt ez feltűnést keltő. Eisenhower elnök nyomatékkai hangsúlyozta békés szándékait, Dulles külügyminiszter állást foglalt az u. n. preventív háború, azaz a „háborút a háború ellen“ elvvel szemben, Churchill angol miniszterelnök oedig ismételten kifejezést adott annak, hogy ő a be nem avatkozás és a békés együttélés alapján áll. Tekintsünk el egyelőre e három beszéd számunkra nem pozitív vonatkozásaitól és igyekezzünk magyarázatot találni erre a különösen amerikai politikusok szájából szokatlanul új hangra. Ez az új hang sok tekintetben az amerikai választások eredményeivel magyarázható. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy az amerikai szenátusban és képviselőházban a választásokon kiformálódott demokrata többség kevésbé híve az eddigi amerikai külpolitikának, mint a köztársasági pórt. Any- nyit azonban mindenesetre mondhatunk, hogy a tömegek a választásokon a köztársasági párt ellen szavaztak és ezzel elég egyértelműen elítélték azt a külpolitikát is, amelyet a republikánusok az elmúlt két esztendőben folytattak. A továbbra is kormányon levő Eisenhnwemek és külügyminiszterének ebből le kellett vonni legalábbis annyi tanulságot, fiogy az amerikai külpolitika túlságosan nyilvánvaló agresszivitását a Nehru közölte: hivatalos meghívást kapott a Szovjetunióba Uj Delhi (MTI): Hírügynökségi je leütések szerint Nehru indiai miniszterelnök szombaton reggel sajtóértekezletet tartott Uj Delhiben. Az értekezleten nagy érdeklődés közepette jelentette be, hogy még mielőtt a közelmúltban Pekinese utazott, hivatalos megóvást kapott Moszkvába. Nehru a sajtó képviselői előtt kijelentette. örömmel elfogadta a meghívást s bár egyelőre még nem tudja kitűzni látogatásának időpontját, reméli, hogy hamarosan Moszkvába utazhat. ' A Tribune című angol hetilap a Szovjetunióval való tárgyalások mellett London (TASZSZ): A Tribune című angol munkáspárti hetilap újból sSkrászáll Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. A lap felteszi a kérdést: Ha a nyugatnémet feljegyzésről szóló fcllenohatalmi egyezmény életbe lép, hogyan lehet majd tárgyalásokat folytatni a Szovjetunióval? A lap így folytatja: „Németország újraegyesítése, — amennyiben az oroszok beleegyeznek az elfogadható feltételekbe, — csak abban az esetben lehetséges, ha lemondunk a kilenchatalmi egyezményről. Ha aláírják ezt az egyezményt, egyetlen hatalom sem. sem Franciaország, gém Anglia, semket. ten együtt — nem vetheti el ezt az egyezményt a többi aláíró ország hozzájárulása nélkül. Az egyetlen megbízható eszköz, amely lehetőséget nyújt Németország egyesítésére, és a Szovjetunióval való megegyezés re, az, hogy lemondunk a kilenchatalmi egyezmény ratifikálásáról.“ Indira Gandhi nyilatkozott kínai benyomásairól Uj Delhi (Uj Kína): Indira Gandhi, Nehru miniszterelnök lánya november 10-én a sajtó képviselői előtt ■kijelentette, hogy a kínai nép életének legmegragadóbh vonása az a tömeglelkesedés, amellyel országuk gazdasági erejének növelése felé for_ dúlnak. „Az egész országban lüktető tevékenység folyik az egyetlen, legfőbb cél — a szocializmus építése érdekében.“ Indira Gandhi kijelentette, hogy Kínában a másik megragadó jelen, ség a gyermekekről való gondoskodás. „Bárhol járjon az utazó, — mondotta: — mindenütt sok, egészséges és boldog gyermeket talál." Gandhi asszonyra mély benyomást tett az a lendület, amely áthatja a kínai nép munkáját. Megállapította, hogy a kínai nők felszabadulása a régi béklyók alól, hatalmas erőforrást jelent. nyilvános fellépésekben, tehát lényegében szavakban tompítani kell. E mellett a dullesi diplomácia eléggé esetlen fogásai ártottak az Amerika és szövetségesei közötti viszonynak is. Az új demokrata parlamenti több ség úgy gondolja, hogy a diullesi kinövések lenyesegetése megszilárdítja majd a szövetségesi kapcsolatokat. Felmerül azonban a kérdés, valón csak ez indítja Eisenho<wert és a többieket, hogy tőlük eléggé szokatlan hangot üssenek meg, és főként: elég ok-e ez a néhány békülékeny szó a nyugati burzsoa sajtónak arra, hogy biztató nemzetközi kibontakozás kezdetét vélje látni? Elég-e ahhoz, hogy valóságos derülátási hadjáratot indítson és arról cikkezzen, — mert erről cikkezik, — hogy soha nem volt még ok olyan optimizmusra, a béke esélyeit illetően, mint éppen most. A PÁRIZSI EGYEZMÉNYEK KÖRÜL Ahhoz, hogy ebben a kérdésben világosan lássunk, közelebbről kell megvizsgálnunk a mai nemzetközi élet egyes fő problémái körül zajló eseményeket. Annál is inkább szükséges ez, mert a helyzet pillanatnyilag — véleményünk szerint — nem ad okot arra, hogy reményeink vér- mesebbek legyenek, mbit mondjuk, egy, vagy két hónappal ezelőtt. Hiszen a nemzetközi helyzet jobbrafor- dulásn végeredményben attól függ, sikerül-e közelebbhozni egymáshoz a két tábor nézeteit, mi történik a két tábor közeledése terén. E téren pedig nem sok történt. A nemzetközi helyzet rosszabbodása viszont azon múlik, történik-e olyasmi, amit taszító erőnek tarthatunk a két tábor viszonyában, olyasmi, ami az enyhültei* nemzetközi légkör megbontása Collins kinevezése az Egyesült Államok délvietnami követévé fokozza az amerikai beavatkozást Dél-Vielnam politikájába NEMZETKÖZI SZEMLE A leninabádi selyemszövő kombinát kollektívája Jóminőségű selymet gyárt. Az idén több mint 150.000 méter selymet készítettek terven felül. A vállalat egyik legélenjár óbb műhelye: a festő-kikészítő gyár nyomó-műhelye. A képen: az élenjáró műhelyben. KICiYÓFÉilZEK „Kergetheted' a kígyót üres barrtbusabot, ba. ott is tekereg" — tanít egy (kínai szólás- mondás. Csang Kaj. sek is egyre tekereg Tajvan szigetéin, aho. va öt évvel ezelőtt kér gette a kínai nép. Időről-időre felemeli a fejét és baljósíatúan sziszeg. Kínában közmondás: „Ha már vered a kígyót, üsd is agyon.“ A kínai nép nem tűr föld jém kígyófészket. Tajvan szigetén kínaiak éltek már jóval azelőtt, hogy Kolumbus felfedezte Amerikát. A csangkajsekdsta klikk most mégis képes vol. na saját leikével együtt az egész kínai földet eladni a sárga ördögnek. Szállóige Kínában, hogy a szenvedély és a haszonlesés megkö- vesíti a szívet. Csang Kaj-sdk és hitvese, aki két Amerikában a ■politikai szentek közé sorolnak, sokmiüió ame rikai dollárt harácsoltak össze véres spekulációkon. A kuomin- tiangi'sta élősdik most naponta körülbelül egymillió dollárba ke. Irta: N. ZEMSZKOV rülnek az amerikai adófizetőknek, A Reporter c. folyóirat beismerése szerint a pénz „a legcsábosabb főszereplő“ a Kuomintang tragikomédiájában. Csang Kaj sek, saját bevallása szerint már ifjúkorában kifejlesztette „erényeit." Állhatatos önnevelés útján az esz. közökben kevéssé válogatós, „faragatlan és féktelen", „forrófejű“, , makacs' és „civakodó“ lett; „nem egyszer kegyetlenül megver, ték". Mint kiderült, a pompás önéletrajzi ada tdknak komoly alapjuk van. Csang Kaj- sek nyíltan beismeri: „próbálkozásaim sohasem jártak volna sikerrel ... Jing-si támogatása nélkül. (Jing. sí volt a csúfneve az egyik gengszterbanda vezérének a régi Sanghajban). Elejétől végig az ő érdeme, hogy tehetetlenségem dacára elérhettem jelenlegi pozícióimat.“ Mint a New York Times tudósítója írja. „Csang Ka,i-se(k már egy emberöltő óta hadakozik és aligha kívánja élete hátralévő részét egy Viktória-- stílusú, komor házban tölteni s a tengerszoroson át nézni Kínát.“ A tudósító véleménye szerint Csang Kai-sek nem ül és vár ölhetett kézzel, hanem még egy kísérletet tesz arra, hogy Amerika jóváhagyásával visszatér jen a kínai szárazföldre. A Tajvan-szigeti báb a féktelen őrjöngés tetőfokán van már, úgy, hogy a burzsoá lapok nem iá találnak megfelelő képet démoni dühének és agresszivitásának érzékeltetésére. Egyes lapok azt írják, hogy az Egyesült Államok végtére elhatározta: „kiengedi Csang Kaj-«eket politikai két récéből.“ Esy másik jelképes és dinamikus meghatározás szerint az amerikaiak készek arra, hogy „Csang Kaj seket leoldják a láncáról." De — ha már a képes beszédnél tartunk: veszett eb csak egyféleképpen végezheti. A kínai nép ahhoz a régi* bölcses éghez tartja magát, hopv a veszett kutya farkát a kutya nyakánál kezd ve kell levágni. irányában hat. Ha az utóbbi napok eseményeit nézzük, inkább az utóbbira találunk példát. A nemzetközi közvéleményt ma a nyugateurópai államokban történő események foglalkoztatják, pontosab ban azok az események, amelyek mintegy az előjátékot jelentik a nyugatnémet felfegyverzést szankcionáló párizsi egyezmények parlamenti ratifikációs vitáihoz. A nyugatnémet fel fegyverzés és az agresszív blokkpolitika hívei most készítik elő a talajt e vitákhoz. E téren, vannak bizonyos eredményeik: a francia szocialista párt rendkívüli kongresszusa állást foglalt a ratifikáció mellett, ugyanígy szavazott az angol munkáspárt parlamenti csoportja is. Ez adna hát okot a nyugati burzsoa sajtó optimizmusára? Kétségtelen, hogy azoknak, akik az „erő- politika" alapján állnak, ez is okot ad a derűlátásra. És mégsem ez a teljes igazság. Az igazság — bármily furcsán -hangzik is, — az, hogy az optimizmust nem a nemzetközi helyzet tényleges enyhülése, nem is a párizsi egyezmények elfogadtatásának sikerei, hanem a párizsi egyez menyek végrehajtásának nehézségei idézik elő, vagy inkább teszik szükségessé. AMI AZ OPTIMIZMUS MÖGÖTT VAN Az egyik legnagyobb nehézség az, hogy a Szovjetunió október 23-i jegyzékében újból javaslatot tett négyhatalmi értekezlet összehívására^ Javasolta, hogy tárgyalják meg a német és az osztrák kérdést és az európai kollektív biztonság kérdését. A tömegek akarják a négyhatalmi értekezletet, akarják a német kérdés békés megoldását, akarják a békés együttélést. A nyugati hatalmak vezetői viszont mindezt nem akarják és ez a nemakarás a háborús veszély fokozását, a német kettészakítottság elmélyítését jelenti. A nyugati vezetők tehát kénytelenek a tömegek szájaíze szerint beszélni, de úgy, hogy közben saját céljaikat is szolgálják. Ezért a párizsi egyezmények végrehajtását, azaz a ratifikációt összekapcsolják a négyhatalmi értekezlettel, vagyis így beszélnek: akarunk négyhatalmi értekezletet. de csak a ratifikáció után. Ezt mondja Dulles, ezt mondja Eisenhower és Churchill is. A békülékeny hang mellett ez a fenntartás jelenti a három államférfi beszédeinek nagyon is súlyos negatívumát. Egyúttal útmutatást nyújt arra is. hogy noha üdvözölnünk kell a békülékeny hangot, — épp a fentiek miatt elég komoly fenntartásokkal kell azt fogadnunk. A nyugati sajtó mindezt úgy találja. hogy ime a nyugati vezetők akarnak négyhatalmi értekezletet, ha pedig akarnak, akkor igazán szépek a béke kilátásai. Az egészhez mindössze annyi kell, hogy a parlamentben elfogadják a párizsi egyezményeket. Végeredményben tehát az egész .nyugati típusú“ optimizmus nem kis mértékben manőver. Célja: a tömegek Ígéretekkel való lefegyverzése a mielőbbi ratifikálás érdekében. Csakhogy az egész manőver alapvetően téves elképzelésen nyugszik. A Szovjetunió világosan megmondotta. hogy Nyugat-Németország fel fegyverzése nem békés gesztus és nem szolgálja a nemzetközi helyzet enyhülését. Az is eléggé bebizonyosodott már, hogy az .erőpolitika" hatástalan fegyver a nemzetközi politikában a Szovjetunióval szemben. A Szovjetunió tárgyalási készségé vitathatatlan, de az csak természetes, hogy a Szovjetunió elvárja, a tárgyalásokon a nyugati hatalmak is az őszinte együttműködés szándékával és hátsó gondolatok nélkül veJ gyenek részt.
