Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-28 / 283. szám

.\ Y«- > .

A kormány politikája — a dolgozd nép politikája!

A juhéi fiatalok esért szavasnak . •.

Már az országúiról szembetűnnek a juhépusztai törzsállattenyésztő állami gazdaság épületei. Az alacsony dombok tövében meghúzódó piroscserepes új épületek, mind-mind arról beszélnek, hogy az elmúlt pár év alatt hatalmas változáson, fejlődésen ment át a gazdaság. Ez a hatalmas változás átalakította, átformálta a gazdaság, területén dolgozó, élő embereket is;

A juhépusztai törzsállattenyésztő állami gazdaságban nagyon sok fiatal dolgozik, még pedig igen szép eredménnyel. Nem egyszer adtunk hírt arról, hogy a gazdasál DISz fiataljai bekapcsolódtak az országos silózási versenybe. A verseny során teljesítették, sőt túlteljesítették a gazdaság silózási tervét. 3797 köbméter helyett 4750 köbméter silót készítettek.

A napokban ismét ellátogattunk a juhépusztai állami gazdaságba és érdeklődtünk arról

hogyan készülnek a tanácsválasztásra.

A gazdaságban dolgozók között nagyon sok olyan fiatal van, akik most először szavarnak, akik először járulnak az urnák elé, hogy szavazatukkal fejezzék ki érzésüket, gondolatukat.

A juhépusztai törzsállattenyésztő állami gazdaság fiataljai — 1949- ben, amikor a gazdaság létrejött — bizony nagyon mostoha körülmények között éltek. A gazdaságnak kevés épülete, és az a kevés is rossz volt. Kultúráról, művelődésről, szórakozásról bizony nem igen lehetett beszélni.

Rövid 5 év leforgása alatt

megváltozott a gazdaság képe. Szinte gombamódra nőttek ki a földből az épületek. Egy darab teljesen új 60 fő befogadására képes munkásszálló, egy másik 60-as átalakított munkásszálló, egy kultúrterem, 9 családiház épült, a gazdaság dolgozói számára. A lakóépületek mellett hatalmas fejlődésről számolnak be a gazdasági épületek is. Építettek 2 darab százas tehénistállót, egy darab ötvenes és 1 darab nyolcvanas korszerű mesterséges borjúnevelőt 1000 darab sertés befogadására alkalmas hizlaldát. Hetvenes és százas növendékistállót, 12 darab ötszázas és 5 darab százas baromfiólat, 3 darab 3000 darab növendékbaromfi befogadására 'kénes nevelőt. Ezenkívül hosszú sorokban lehetne írni azokról az új építkezésekről, vagy kisebb átalakításokról, ami mindmind azt a célt szolgálja, hogy a

gazdaság dolgozói még szebb eredményeket tudjanak elérni az állat- tenyésztés fejlesztése terén.

Ezeknek az épületeiknek a létrehozásával azonban nem tett a gazdaság pontot a további fejlődés, építkezés végére. Most is vannak, mégpedig komoly tervek, amelyek megvalósítása után

még szebb lesz az élet Juhépusztán.

1952-ben a gazdaságnak csak egy- része lett villamosítva. Az idei évben az egész gazdaság területére kibővítik a villanyhálózatot. Juhé és Csurgó között 6 kilóméter hosz- szúságon egy új kövesút készül. Az építését még ez évben befejezik. A gazdaság központját jelenlegi helyéről a juhéi üzemegységbe fogják áthelyezni. Ebben a köziponti üzemegységben egy emeletes központi épületet, új kultúr- házat, 4 darab családiházat, üzemi konyhát fognak létrehozni. A juhépusztai törzsállattenyésztő állami gazdaság tehát nagyon sokat változott az elmúlt 5 év alatt és még nagyon sokat is fog változni az elkövetkezendő időben. Ezeket, ezt látja a gazdaságnak az a 220 fiatalja, akik holnap szavazatukkal erősítik a békét.

... szavaznak, hogy az a világ soha ne jöhessen vissza

Puskás Lajosra is szavaznak ma a Döbrököziek

?píz év a történelemben nem nagy idő, de annál több egy ember életében. Mégis, ma a választás napján bátran elmondhatjuk, hogy hazánk történelmében éppúgy, mint az egyes emberek életében sokat jelentett a felszabadulás óta eltelt 10 esztendő. Ezt éppen a mai választás is híven tükrözi. Azelőtt kisemmizett, földresujtott, jogfosztott emberek, ma büszke örömmel, arcukon az egész népért felelősséget érző elszánt akarat tülcröződéséveI járulnak az urnák elé.

Közülük nem eggyel találkoztam, de legjobban Csapó bácsi története hatott meg, olyannyira, hogy most papírra vetem az ő szavait, az ö életének egy-egy állomását, s a magam meglátásait. Elöljárójában csak annyit, hogy neve: „Csapó János, a teveli Alkotmány termelőszövetkezet tagja. Bizonyára emlékszik az olvasó a tavalyi újsághírekre, s ha nem újítsuk fel egy kissé. Az egész csatád jó munkája nyomán csak gabonából több mint egy vagonnal vittek haza. Az idén bizony nem sikerült ilyen jól az esztendő, de ahol, mint Csapóiknál is, 1000 munkaegységen felülire dolgoztak rá, azért elégedettek.

ftTem Is erről akarok én főként

^ ” írni. A termelőszövetkezet dolgát majd elintézik ők maguk, meg segít a járás, a megye, s nem utolsó sorban maga a megválasztandó új tanács.

Azt akarom leírni röviden, hogy Csapó bácsi — ez a csendes, megfontolt beszédű ember, hogyan jutott idáig, a mai választásig. Ma ö is — lehet, hogy éppen ebben az órában, a többi milliókkal együtt, — büszkén, emberi öntudata teljes birtokában áll a szavazó urna elé. Ma, és a felszabadulás óta mindig, szavaz, szavazhat Csapó János is, az egykori grófok, kulákok cselédje.

Éppen erről beszélgetünk, a régi

választásokról. — Azelőtt bizony nem volt választójogom — mondja Csapó bácsi. — Akkor kiskorú voltál

— szól közbe a felesége. Így akarja jellemezni Csapó néni, hogy az okkori időben akár fiatal, akár öreg volt a szegényember, a jogok gyakorlásánál kisemmizték. Az biztos, hogy még egy negyedszázaddal ezelőtt sem igen lehetett volna rámondani Csapó Jánosra, hogy ltiskorú.

A visszaemlékezés úgy éri a me- leg baráti hangulatú beszélgetést, mintha a ragyogó nap elé egy csúnya viharfelhő nyomult volna. A nap ereje azonban szétkergeti a felhőket. Megjelenik itt is a „Nap”. Valaki kopog, s belép a kis Ferike, a legfiatalabb a családban, mindösz- sze ötéves talán. Játékból szaladgál ki, hogy kopogtatva újra bejöhessen.

— Azt hittem egy ember gyütt be

— mondja neki Csapó bácsi az egész

család nagy nevetése közben. A pillanatnyi rosszkedvet mintha egy hatalmas szél zavarta volna el: A

jelen, s megédesíti a jövő szebb, boldogabb ígérete.

A kicsi, de a nagyobb gyerekek is soha nem fogják már azt a lealázó, keserves érzést megismerni, amiben az apjuknak része volt. Valamikor, ha nem is mondták ki talán, de éreztették vele, ha belépett valami hivatalgs helyre, hogy — „azt hittük egy ember lépett be.” Igen, mert régen az „ember” fogalma, a birtoktól függött. Csapó bácsinak pedig nem volt, hiszen cseléd, más lába- kapcája volt, akinek — mintahogy Csapó néni mondja — kiskorában meg kellett bizony fogni az ostort, s hajtani a négy ökröt.

Wagyot fordult azóta a világ, s most ezért állhatnak Csapó bácsiék is a szavazó urna előtt. Eljöttek s szavaznak, hogy az a világ soha ne jöhessen vissza.

(i-ey

DöbrökSz-szőlőhegyen az utóbbi hetekben megelevenedett a fiatalok tevékenysége. Büszkén és boldogan készültek e nagy napra, a tanácsválasztásra. Az ifjak és lányok büszkék, mert barátjukat és vezetőjüket, a DISZ-titkárt nagy kitüntetés érte. Öt is választja a falu népe ma, hogy képviselje érdekeiket a járási tanácsban. Boldogok és büszkék, mert tudják, hogy ez a kitüntetés nagy megbecsülés és szeretet jele a falu dolgo- gozói részéről az ifjúság iránt. Tudják és érzik, hogy további munkájukat is a szülők bizalma, segítése, jó tanácsaik és gondoskodásuk kíséri. Segítenek abban már ma is, hogy a fiatalok elfoglal ják az alkotmányunkban biztosított helyüket, az államvezetésben, s hogy Puskás Lajos DISZ-titkár jó tanácstagnak bizonyuljon.

De nem kevésbbé tölti el kisebb öröm és büszkeség a szőlőhegyi szülőket, idősebb választókat sem. Ki ne lenne büszke arra, hogy az egykori földnélküli, részes aratásból élő szülők az új faluban, a felszabadulás után, 10 év alatt okos, mindenki ügyével szívesen foglalkozó, megbecsült, szeretett derék fiatalt neveltek. Döbrököz-szőlőhegy Puskás Lajos személyében olyan fiatalt nevelt, akiben méltán bízik a falu apraja, nagyja, s büszke rá az egész falu ifjúsága.

Vasárnap van ma, november 28-a. Ez a nap ezért is különösen nagy örömünnep a falu népének, s egész ifjúságának. Bízunk benne, hogy Puskás Lajos rövidesen bebizonyítja, jól szavazott, jól választott az, aki reá adta szavazatát.

BODIS VERA

TOX.TSTAI

maplo

Citlájfi

Hogyan értük el fehér hússertés kocáinknál a 10.4 -es ellesi otlagot

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szövetkezet legfőbb pénzforrása a sertésállomány. Ezért az a célkitűzésünk, hogy a meglévő állományunkat fejlesszük.

Az ellésak ezévben először május, június hónapban zajlottak le. Ezek azt-mutatják, hogy fáradságos munkát vesz igénybe a szervezetlenség, az ide-oda kapkodás. Egyik kocánál ugyanis a leválasztása idő egy-két héttel előbb volt mint a másiknál. Ezen úgy igyekeztünk segíteni, hogy egyiknél két héttel előrébb, a másiknál két héttel hátrább toltuk a választási időpontot Ugyanígy cselekedtünk a kocák búgatásánál is. A legelőbb lecliő kocáknál elmulasztottuk az első, esetleg a második bú- gatáat is.

Eaekután az volt a hiba, hogy keveset ellettek a kocák. Fialási átlaguk mindössze 6.3 volt. Ekkor azt javasoltam Papp József sertésgondozónak, hogy a búgat ást máskép végeztessük el. Egy ivarzási idő alatt kétszer búgassük a kocákat, így is történt. A kocákat kétszer bú- gattuk, mégpedig kétfajta apaállattal. Elsőízben fehér hússertéssel, másodízben kcxnnwalddal. Azért csináltuk ezt, hogy a tagság is meggyőződjön a kétszeri búgatás eredményeiről, gyakorlatilag is lássák, hogy nemcsak több munkát, de több jövedelmet is jelent

Letelt a vemhesség ideje. Elérkezett az első ellés. Megellett a »Kicsiny“, 14 malaca lett. Utána körvetkező napon sorba ellettek a disznók. „Sanyi“ is 14 malacot ellett (Míg az előző ellesnél 5, illetve 3 malaca volt a fent említett két disznónak.) A malacok szépek, egészségesek, tarkák, amely azt bizonyítja, hogy a második búgatásból származnak.

A kétszeri búgatás, a fen temlített eljárás azt eredményezte, hogy •értéseinknél a jelenlegi átlag 10.4 az elmúlt 6.3-al szemben.

Bátran merjük javasolni a többi termelőszövetkezetnek is a fenti eljárás alkalmazását. Egy ivarzási dő kétszer búeassanak minden

termelőszövetkezetnek emelődik ezáltal az egy munkaegységre eső jövedelme.

KOVÁCS A. JÓZSEF, az iregszemcséi Uj Elet tsz. agronómusa.

A magas búzatermés elérésének titka

Nem ma, de nem Is tegnap kezdtem a gazdálkodást, a földdel való bánást. Sokéves tapasztalatomat mondom el gazdatársaimnak. Napjainkban gyakran hallunk, beszélünk arról, hogy növeljük gabonatermés átlagainkat. Azt szeretném most pár szóban elmondani, hogy ezalatt nem azt kell érteni, hogy félholddal, esetleg egy holddal nagyobb területen vetek búzát, nem. Az a cél, hogy ugyanakkora területről, de jobb ' gnunkával nagyobb termést takarítsunk be, mint az előző években. Ehhez pedig feltétlenül szükséges elsősorban az, hogy a gazda szeresse, gondozza a földet, mint édes gyermekét. Igaz sokat kér a föld, de amit kap, azt sokszorosan visszafizeti.

Nem titok, — sajnos mindenki a saját portáján tapasztalhatta — hogy az idén kisebb volt a búza átlag termés, mint azelőtt bármikor. En is a tavalyi 17 mázsás átlagterméssel szemben az idén 11.5 mázsás termést tudtam betakarítani, holdanként. Én megvagyok ezzel elégedve. Igaz időben főidbe tettem a magot, ez a titka a magas termésnek. Jól előkészített talaj. Először traktorral szántattam fel a földet, űlle- pedés után mégegyszer megszán toltam fogattal. Elmunkáltam a talajt, utána vetettem el a búzát. Az időben elvetett gabona meg tud erősödni a fagy beálltáig, a megerősödött gabona pedig tavaszai erőteljesebben kezdi meg a fejlődést és az időjárással szemben is ellenál- lóbb. Én ki merem jelenteni, hogy nagyon sok gazdának azért volt 5-6 mázsás átlagtermése, mert későn vetette el a búzáját. A későn vetett búzát a váratlanul jött köd és a pár napig tartó meleg tette tönkre. Ezért apadtak be a szemek, ezért volt az idén sok gazdának feltűnően kis fajsúlyú búzája.

Egyszóval, ha trágyázott jól előkészített talajba időben vet minden gazda, akkor nem éri csalódás.

TAKÁCS LÁSZLÓ.

12 holdas I. típusú tszcs tag,

Dunakömlőd.

Készüljünk fel a szőlővessző szedésére és vertnelésére

Mindenütt lehullott már a szőlő levele, a tőkékben, vesszőkben meg- állott a nedvkeringés. Itt az ideje, hogy a szőlő szaporításához szükséges vesszőt megszedjük. Erre a célra csakis egészséges, jól termő tőkéről vágjunk vesszőket, ügyelve, hogy a termőremetszéshez szükséges szálak a tőkén megmaradjanak.

A szedett vesszők beérettek, megkeményedett fásrészűek, csavarásra hámlóak legyenek. Helyes, ha a levágott szálak vastagsága 8—10 milliméter, hossza pedig 52—55 centiméter. Vágásnál az alsó bütyöktől lefelé két centi csonkokat hagyjunk.

Utána százasával kössük Össze és a szabadban 55—60 centi mély, 30-120 centi széles árkokban, függőleges helyzetben földeljük el. Az árkok fenekére egy-két centi vastagon homokot szórjunk, a vessző-kötegek fölé pedig mintegy 10 centi homok- takarót terítsünk.

Olvasd a

Társadalmi Szemle!

minden száméi.

Stméiefi fejlődésedéi segíti étéi j

Ilyenkor késő ősszel, vagy mondhatjuk, hogy a tél küszöbén bizony hamar esteledik. Alig múlt 5 óra és Cikó község apró házaira ráborult a sötétség. Apró fénykévék vetődtek ki a házak ablakaiból, ami arról tett tanúbizonyságot, hogy a község lakói még nem tértek nyugovóra. Az elmúlt napok estéin több háznál jöttek össze az emberek, beszélgettek. De gyakran esett szó a Hazafias Népfrontbizottság programjáról is.

Pillantsunk csak vissza, jhogy milyen élet volt azelőtt Cikón. A bony hadi járás egyszerű szürke kis községében. Lakosainak legnagyobb része Mányokra járt a bányába dolgozni,. s mivel vonatközlekedésük nem volt, hát gyalog. Hokh Ádám bácsi is, de sokat megjárta ezt az utat és nem egyszer feleslegesen, mert rendszeresítették akkor azt az intézkedést, hogy egy héten csak. három napig foglalkoztatták a munkásokat, a többi napokon szélnek eresztették őket. Iskolába nem igen járhattak a szegényebb ember gyermekei, mert a megélhetés hamar, nagyon fiatalon a módosabb gazdához kényszerítette őket. Ilyen volt az élet; munka, nyomor, megalázás.

Igaz, régen, nagyon régen volt ez, nyoma azonban kitörölhetetlenül ég sok cikói ember emlékezetében. A felszabadulás után megváltozott Cikón is az élet, földet osztottak. Földhöz jutottak azok, akiket ezer szállal kötött és hívott az ősi rög, de a fel- szabadulásig nem követhették ezt a hívó szót. És amikor azon a kis darab földön is, de a saját földjén szán tott, vetett, aratott a földhöz jutottak bármelyike megfogadta, hogy többet

senkinek oda nem adja, mert a munkák elvégzésekor az ő verejtéke hullott, ő akarja élvezni a földadta gyümölcsöt.

Egymásután, gyorsan peregnek a képek az emberek emlékezetében. 1933, ez az évszám arról „nevezetes”, hogy először, de utoljára akkor kapott a község bekötőutat. Ezzel befejeződött minden. Sok év telt el azóta. Cikó község a felszabadulás egyetlen évében többet kapott az államtól, mint azelőtt a felszabadulásig.

Gépállomás segíti a parasztok mun káját, a község legnagyobb részét már bekapcsolták a villanyhálózatba. A lakosság áruszükségletének fokozottabb kielégítését szolgálja a közel 80.000 forintos költséggel, korszerűen átépített szövetkezeti bolt. Kultúr- csoport alakult és szép eredményeket is értek el tagjai a járási kultúrver- senyben is. Az Állami Faluszínház

előadásait nagyon sokan hallgatták végig a községben.

Az említettek csak kis hányadát kézepik azoknak, amit Cikó község lakossága kapott a felszabadulás óta és még kapni fog. Ezt foglalja magába a község Hazafiás Népfront- bizottságának a programja is.

„A legújabb agrotechnikai módszerek segítségével istálló és műtrágya alkalmazásával el kell érni, hogy a búza holdankénti termésátlaga 10, cukorrépa 200, a burgonya 100, a kukorica 300 mázsa legyen. Ehhez szükséges, hogy a vetést tiszta maggal, idejében végezzük el, ne mulasszuk el a kapálást és az egyéb növényápolási munkákat.

Az állatállomány növelésénél tartsuk szem előtt állataink számbeli és minőségi növelését. Törekedjünk arra, hogy minél több törzskönyvezett tehén álljon istállónkban, mert csak ezzel biztosíthatjuk dolgozóink tejjel

és vajjal történő bőséges ellátását. A sertések tenyésztésénél a húshozam mellett a zsírtöbbletre is gondoljunk. Az állatállomány szaporításához szükséges a megfelelő takarmánybázis biztosítása is, azonkívül pillangósnövények vetése és a silózás”.

Néhány pont ez csak a sok közül, melyek az elkövetkezendő időkben megvalósításra várnak. És ha ezek megvalósulnak, de nemcsak a mezőgazdaság vonalán, hanem a kultúra, a fiatalság nevelése és egyéb területen is, akkor Cikón boldogabb élet lesz, mint valaha volt. Ez nem múlik máson csak a község lakosain, akik már akaratuk szerint formálják, alakítják életük további menetét.

Ezt tudják és látják is Cikón, amikor most ünneplőbe öltözve felkeresik a szavazó helyiségeket, hogy egy emberként szavazzanak szebb és jobb életükre.

Cikón is a jobb életre szavaznak