Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)

1954-10-26 / 254. szám

1954 OKTOBER 26 NÄPC5 3 Ahol nem használ a szép szó. következzék a törvény szigora! Rakasd, 1954 október hó. Nem ritkaság üzletekben azt halla­ni, hogy: — „Nincs kérem, ami ke­vés volt,, az 'már elfogyott.“ — Miért nines elegendő szír és sertéshús? En­nek a kérdésnek keretén belül azt szeretném fejtegetni, boncolgatni, hogy Rakasd község dolgozó paraszt­sága hogyan tett eleget hizottsertés beadási kötelezettségének. A kakas- di begyűjtési hivatal egyik dolgozó­ja, Darázs Rozália elvtársnő röviden csak annyit mond, hogy a sertésbe- edás nagyon rosszul megy. Szavait igazolja az a tény, hogy a több, mint .100 dolgozó paraszt közül. eddig 16 dolgozó paraszt teljesítette sertésbe- aaá'si kötelezettségét. Felvetődik és jogosan az a kérdés, hogy mit teéz tulajdonképpen a tanács, a begyűjtési álilandóbizottság azért, hogy ez a helyzet megváltozzék. IS dolgozó parasztnak több, mint 20 nappal ezelőtt lejárt az előre üteme­zése, de teljesítés még nincs. A be­gyűjtési hivatalból kimentek a fel­szólítások, amelyben tudomására hoz­ták az illető parasztnak, hogy a ha­táridőre történő nemtéljesítés miatt 10 százalékkal felemelték beadási kötelezettségét. A begyűjtési hivatal tehát kezdeményez, annak randje- módja szerint, értesíti a hátralékoso­kat. A hivatal vezetőjét, Ford ős Kálmán elvtái-sat nem lehet az iro­dában megtalálni, állandóan látogat­ja a hátralékosokat, eredmény még sincs. Fördős elvtárssal történő be­szélgetésünk során azután kitűnt, hogy a látogatáskor a dolgozó pa­rasztok megígérnek mindent, csak éppen teljesíteni „felejtenek“ el. .És miért felejtenek el a dolgozó parasz­tok teljesíteni, miért felejti el pél­dául a beadás teljesítését Mészáros Ferenc 10 holdas, aki 126, Kozma József 112, Istenes Pál 7 holdas, aki 129 kilogramm hízottsertés beadásá­val tartozik az államnak. Csak azért felejthetik el, mert Fördős Kálmán és a községi tanács vezetőinek a „szí. gora“ csak egy barátságos beszélge­tés erejéig terjed ki. A dolgok mé­lyére már nem mernek nyúlni, mert ők „jó fiúk" akarnak lenni a köz­ség dolgozó parasztjainak szemében. Ezért van 48 hátralékos, ezért nem számc'tattak ed a 48 hátralékos kö- ?ül egyetlen egy gazdát sem. A „népszerű41 vezetők ..Az állami apparátusban különö­sen az a nézet terjedt el — állapí­totta meg a Központi Vezetőség ezév október 1 —3- i ülése, — hogy az al_ la-mpo-lgári fegyelem megsértőivel szemben, ha fellépnek „megsértik“ a dolgozók érdekeit. Ez a gyakorlat­ban azt jelenti, hogy az állam, a nép egyetemes érdekeit alárendelik a ha_ nyagolc, a munkafegyelemlazítók ér­dekednek." Ezt teszik a kakasai „nép szerű“ vezetők is a becsületes dolgo­zó parasztok rovására. A község évi hízottsertés beadási kötelezettségéből eddig összesen 39 mázsát teljesítettek, de még tavaly­ról is van 50 mázsa hízottsertésbe- adás, amit „elfelejtettek" teljesíteni a kakasdi gazdák. . Uigy látszik, ha Rakasd on a beadási kötelezettség teljesítésére terelődik a szó, akkor mindenki a hallgatás, a „báncmisén“, a „mit érdekel en­gem" álarca mögé bújik el. Nagyon cxiaigyeksziik a begyűjtési állandóbi­zottság elnöke, G y ö r f i Rudolf 11 holdas dolgozó paraszt is, akinek ta­valyról is fennáll még 74 kiló sertés hátraléka. De tartozik 1031 liter tej­jel és 26 kiló tojással is. Ha a be­gyűjtési állandóbizottság így mutat példát a többi gazdatársának, akkor nem lehet azon csodálkozni, ha a többi gazda sem teljesít. A „szcnráiis“ helyzet miatt sem kell teljesíteni Sebestyén Antal 11 holdas gazda csak azért nem tart sertést, hogy ne kelljen beadni. Már tavaly sem teljesítette beaaási köteleze-ttsé. gét és így a hátraléka az ideivel együtt 275 kiló És mi történt a no­tórius nemteljesítővel? Semmi! Nyu­godtan éli világát, mint akinek a legjobban rendben van a szénája, nem zaklatja emiatt az égvilágon senki. És ezt kinek köszönheti? A községi tanács v. b. titkárának; Tempili Ferencnek, aki azt mond­ta: „Azért nem alkalmaztuk vele szemben a törvény szigorát, mert nézzük a „szociális“ helyzetét is, gyerekei vannak." Ezért nem kell egy 11 holdas pa­rasztnak teljesíteni 1954-ben és az Az augusztus 20-i versenyben a íöldművesszövetkezetek dolgozói is jó eredményeket értek el. Javult a kiszolgálás, az áruellátás, és maga­sabb lett a tervteljesítés is. A ver­senymozgalom azóta is erősödött. A november 7.' és a tanácsválasztások tiszteletére beindult versenymozga­lomhoz egyre több földművesszövet­kezeti vezető és dolgozó csatlakozik. Egyre többen tesznek vállalást mun­kájuk megjavítására, tervük mara­déktalan teljesítésére. Kurdon Martinka Mihály és Szili István földművesszövetkezeti vezető­ségi tagok vállalták, hogy november 7-ig maradéktalanul teljesítik állam ezután következendő 10. vagy 20 évben sem, mert van a községnek egy olyan v. >b. titkára, aki „szociá­lis“ helyzetük alapján osztályozza az embereket. De itt van ö m b ö 1 i Ger­gely is, akinek csak két gyereke van, és 10 hold földje, mégsem teljesítet­te tavalyról visszamaradt 59 kiló és az idei 111 kilós sertésbeadási köte­lezettségét, de nem is tart sertést. Valsiki nagyon találóan jegyezte meg, hogy Örmböli Gergely az a gazda, aki kétévenként teljesíti beadását, igaz, hogy akkor is csa'k részben. Ta­valy teljesített valamit, tehát az idén nem várhatnak tőle semmit. Ezt már mi kérdezzük, hogy mit tesz akikor a tanács, ha Ömfoöli gazda úgy hatá­roz, hogy nem kettő, hanem három­évenként teljesíti beadásét, ma-jd ahogy neki tetszik, gondolván azt, hogy három év alatt csak találnak nála is „szociális" helyzetet. A kakasdi vezetők esete tipikus példája annak, hogyan sze­gülnek szembe, s hogyan akadályoz­zák egyesek a párt és a kormány júniusi határozatainak megvalósítá­sát. A kakasdiak csak a népszerű fel­adatok megoldását, az életszínvonal emelését és a kedvezmények ismer­tetését vállalják. Arról azonban mé­lyen hallgatnak, hogy csak akkor le­het jobb életet teremteni, ha többet termelünk, csökkentjük az önköltsé­get, s többek között, ha maradékta­lanul teljesítjük a törvényben előírt beadási kötelezettséget.,. Nem lehet csodálkozni azon, hogy kevés a zsír és a sertéshús. A köz­ség beadása nem jelentős mennyiség. De ha azt nézzük, hogy az ország­ban több ilyen község van, mint Ra­kasd, és mert sok kicsi sokra megy, és ha ezt összeadjuk, akkor jelentős számot, mennyiséget mutathatnánk ki, ami ha ténylegesen meglenne, változtatna a zsír- és húsellátáson. iránti kötelezettségüket. A vezetők jó példája nyomán a tagok is egyre nagyobb számban csatlakoznak a versenyhez, s így egyre több dolgo­zó paraszt tesz felajánlást, hogy no­vember 7 és a tanácsválasztások tiszteletére ők sem lesznek adósai az államnak. Ilyen irányú felaján­lást tettek Máthé János, Máthé Jó­zsef, Végh János, Apaceller József, Kalmár Lajos, Boros Elek és Bugyi1: József dolgozó parasztok is, akik vállalták, hogy állam iránti kötele­zettségük maradéktalan teljesítésével segítik győzelemre vinni a község be gyűjtési tervét. fi íödmííi/esszövelkezsti twú közölt is szélesedik a november 7 és a tanácsvá asz ásókra indult verseipiozplam ^Qetidorshj az iskoláiban A kölni Albertus Mag­nus iskola tanulói csodál­kozással és aggodalommal látták egy szép napon, hogy az iskolában megje­lent a rendőrség. Bár az órák a szokott rendben folytak tovább, a gyerekek esze már nem is igen járt a tanterem­ben. Mindegyik azon töp­rengett, hogy mi leket a markos rendörlegények megjelenésének oka. A gyerekek sorra végiggon­dolták csínyeiket és rend­bontásaikat: az egyik ve­rekedett a társaival, a másik eltörte az üvegab­lakot, a harmadik betin- tázta a falakat... De vajon ■ érdemes volt ezért rendőrséget hívni? És különben is honnan tud,iák volna meg az Al­bertus Magnus iskola kis­fiúinak csinytevéseit. Bármennyire törték is a fejüket, nem jöttek rá, hogy mit akarnak a rend­őrök az iskolában. Az esemény hullámai tovább gyűrűztek. Az igaz gatói irodába behívatták a gyerkek kézírásos „Die Antenne" c. újságjának szerkesztőjét, egy rövid- nadrágos hatodosztályos kisfiút, aki összekrétázgtt. kézzel és orral jelent meg az irodában. Azt paran­csolták, hogy haladéktala­nul adja elő az újság ösz- szes példányait. „Az ösz- szes példányokat“ könnyű volt előteremteni: összesen 1 példányban írták a la­pot, kövér gyerekbetűkkel és gondosan kidolgozott vízfestékes képekkel. A rendőrtisztviselő ko­mor képpel végiglapozta az újságot, faggatta az igazgatót, hogy a lapot csakugyan egy példány­ban írták-e, felírta a szer­ző-aktíva névsorát, majd kijelentette a fiatal szer­kesztőnek, hogy a hatósá­gok elkobozzák a „Die Antenneu című lapot és betiltják további kiadá­sát. Ezután a boldogtalan emlékű újságot belesüly- lyesztették egy hatalmas irattáskába és elvitték. A rendőrök ráadásul olyan képet vágtak, mintha leg­alábbis pokolgépet vinné­nek az irattáskában ... A gyereklap további sorsa ismeretlen, vagy el­égették, vagy páncélszek­rénybe rakták. Tisztázat­lan maradt volna az is, hogy a rendőrség hogy került az Albertus Mag­nus iskolába, ha maguk a gyerekek ki nem derítet­ték volna a titkot. A kisfiúk emlékezetből újra leírták az elkobzott lappéldányt és elküldték „Daily Express1’ című an­gol burzsoá napilap Nyu- gat-Németországban időző tudósítójának, Séf ton Del- mernek, A gyermeklap elkobzá­sának története így nyil­vánosságra került. Sefton Delmer a következőket ír­ta tudósításában: „Iskolai újság fekszik előttem... Hatodosztályos német iskolásgyerekek ír­ták és adták ki, német fiúk, akiket majd behív­nak az új német nemzeti hadseregbe, ha a nyugat­német kormánynak sike­rül elérnie, amit akar ... A kölni Albertus Mag­nus iskolában tanuló kis­fiúk küldték el nekem „Die Antenne" című diák­lapjukat. A kísérőlevél­ben ez áll: „Igen tisztelt mr. Del­mer! Ez lapunk utolsó száma. A hatóságok betiltották és elkobozták. Ha elolvas­sa, könnyen rájön maga is, hogy mely cikkek miatt tiltották be a lapot’’. Ez igaz is. Könnyű ki­találni: a kitűnően szer­kesztett újságocska első oldalán Klaus Kürbitz ha­todosztályos tanuló cikkét olvashatjuk. A cikk szer­zője élesen elítéli Nyugat- Németország felfegyverzé­sét. A „Daily Express” tu­dósítója a továbbiakban ■ részleteket idéz Klaus Kür bitz cikkéből: „Mint főnix éled fel poraiból a porosz őrmes­ter szelleme, ügy gondol­tuk, hogy a militarizmust képviselő köröket mind­örökre megbélyegezték és elkergették. De most új­ból felütik a fejüket és szörnyű nagy tevékeny­ségbe fogtak. Megint az­zal fenyegethetik az isko­lásfiúkat: -„Várjatok csak egy kicsit, majd betere­lünk titeket is a hadse­regbe. Majd megmutatjuk nektek, hogy mi a jó élet" . . . Most már világos, hogy a rendőrség miért jelent meg az Albertus Magnus iskolában. Nyugat-Németországban már a gyermekek is tud­ják, mennyire káros a német militarizmus feltá­masztásának, a reváns- szellem élesztgeiésének politikája. Köln és a töb­bi nyugatnémet város is­kolásgyermekei a felnőt­tekkel együtt felemelik tiltakozó szavukat az újabb háborús előkészü­letek ellen. Igen nagy szerppet szánok a szemináriumi vitának — Nem könnyű egyetlen pártpro- paganaistáiruaik se, a-kii tényleg a szl’_ vén viseli a hallgatók politikai kép­zésének ez.t az igen fontos ügyét. — Nem könnyű .az olyanoknak, akik rendszeres jegyzetelésre tanítják meg azokat az elvtársakat és pártonikívü- lieket, aíkik szívesen vesznek részt a politikai oktatásban. De talán még nehezebb annak a propagandistának, akinek hallgatói nagyrésze sem írni, sem olvasni nem tud. Nekem pedig ilyen feladat jutott. — Már négy éve vezetek politikai iskolát. Eddig 15—J8 fő rendszerint résztvett egy-egy szemináriumon a 22 hallgatóból. Négy éven keresztül fok- ról-folkna vezettem be ezeket a dol­gozókat a marraizmus-leninizmus tu­dományába. Szívesen jönnek — pe­dig egy résziük előtt a -betűvetés is­meretlen. Úgy szoktam segíteni ezek­nek a dolgozó parasztoknak, hogy amikor az előadás után valami vi­tás kérdés, vagy meg nem értett rész van, azt számos példa bemutatásával ismét megmagyarázom. De a szemi­nárium előtti egyik estén eljönnek a lakásomra és ott ismét felelevenítjük az egy héttel ezelőtt hallott dolgokat. Ennek eredményeként általában igen aktívák voltak a szemináriumok. — Fontosnak tartom azt. hogy a szeminárinmot, annak minden percét ésszerűen használjuk fel. Én például igen nagy szerepet szánok, s ennek megfelelően jelentős mennyiségű időt is a vitára. A szabadom kibontakozó vita az egyes kérdéseken beiül igen fontos. Én az összefoglalóban kijaví­tom az esetleges 'hibákat és összege­zem a vita eredményét. A következő heti anyagból szószerint leint elő­adást tartok, míg a szeminárium anyagárnak megbeszélésére vifcavázia. tot .készítek. — Igen fontosnak tartom, hogy az oktatási év beindítása előtt a propa­gandista elbeszélgessen a hallgatók­kal. Én sajnos, ennek nem tehettem eleget, mert a pártszervezet vezető­sége mind a mai napig nem közölte vélem, hogy kik lesznek a hallga­tóim. Pedig már leértem ezt a hév­jegyzéket. — Valószínű azonban az. hogy azoic a hallgatók lesznek, akik­kel eddig négy éven keresztül fog­lalkoztam. Feltétlenül több segítséget várok a helyi pártszervezet vezető­sége 'részéről. Csupán annyit tudok, hogy konferenciát vezetek majd, s egy ízben a járási pártbizottságon voltam propagandista szemináriu­mon. Ez az egész, amit most az ok­tatási idény közvetlen küszöbén tu. dók. — Én szívesem végzem ezt a nagy türelmet és fegyelmet jelentő megtisztelő munkát. Elmondta: Varga József * kalazmói propagandista. A Diiuaíöldvári Sertéstenyésztő dolgozóinak versenye A Dunaföldvári Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat Vilmos-telepének dolgozói szocialista munkavállalást tettek tenyésztési és nevelési felada­taik emelése érdekében, hogy ezen keresztül több zsírt és húst biztosít­sanak dolgozó népünk számára. E vállalás jelentősége igen nagy. annál is inkább, mert tudják azt, hogy ál­lataik jó gondozása, tisztántartása, a pontos etetés betartása, a jó áttelel- tetéshez való felikészülés mind azok a körülmények, mélyeken keresztül fokozni tudják az állatállomány téli hozamát. A telep dolgozói a kocái-:kai való jó' bánásmód és gondozás mel­lett az éltetés szakszerű levezetésé­vel a 16.5 kilogrammos választási súly eléréséért indítottak mozgalmat. Ennek végrehajtására elhatározták, hogy az állatokat addig, amíg az idő­járási viszonyok engedik, legelőre hajtják, s ezen keresztül jelentős takarmánymegtajk-arítást érnek el. A dolgozóik vállalásaikat, azokra a jó eredményekre alapoztak, amelyeket a szeptemberi választási eredmények nél Gazsi Péter eltetős ért el. Gazsi elvtárs jó munkája eredményeiként a fialási átlag 8 d-arabos terv mellett S.3 darab volt, de szaporulati tervét is egy darabbal túlteljesítette, míg a választási átlagsúly 13.2 kilogram­mos tervvel szem-ben 16.9 kilogramm volt. A leLki-ismeretes-n dolgozó Gazsi Péter szeptember havi keresete 2287 forint volt, amelyet elosztva a napok számával, 76.23 forint napi kereset­nek felel meg. A telep valamennyi dolgozója méltán büszke Gazsi Pé­terre. aki tudásával és a tapasztala, tok átadásával segíti és oktatja mun­katársait. melynek eredményeként Szalai József, Pögl Erzsébet és Pög! 1 Margit ugyancsak csatlakoztak a 16.5 I kilogrammos választási súly mozga­lomhoz. Az elmúlt napokban tartotta első illését a megyei népfront-bizottság Szekszárdoii Az első ülésen 3 napirendi pont szerepelt, még pedig a Hazafias Népfront eddigi munkájáról tartott beszámolót Pucker Ferenc. Utána megválasztották az elnökség tagjait. A megyei n-épfrontbizottság elnökéül Mónus István országgyűlési képvise­lőt, titkárául Hunyadi Károlyt, al- elnö'kökk-é Miszlai Istvánt; Kelemen Jánost, Rév Andrást, Töllösi Antalt, az elnökség tagjaivá pedig Bíró An­talt, Gyenei Ernőt, Kővári Bálintot, Simon Ferencnét, Sajgó Ferencet. Rúzsa Jánost, Horváth Jánosnál, Pucker Ferencet és Mező Gábort vá­lasztották. Harmadik napirendi pontként Hu­nyadi Károly, a megyei népfront- bizottság titkára terjesztette be a me­gyei előkészítőbizottság által kidol­gozott megyei akcióprogramot. Ezt élénk vita követte, melynek során a felszólalók számos javaslattal is él­tek. Levél Decsről: A mérleg hamis-e, Október 18-án a Termény forgal­mi Vállalat Decs községi termény­átvevőjénél az ellenőrzés során igen érdekes dolog ragadta meg a figyelmemet. Az, hogy a termény­átvevő, Kaposi Gyula két mázsán mérte a kukoricát. Ez nem is lett volna baj, hiszen ezzel a módszer­rel a terményátvevést gyorsította meg. A baj az, hogy a két mázsa kétféleképpen mér. Például Hüg- ner János Decs-alföldszállási dol­gozó parasztnak, amikor megmér­tem egy zsák kukoricáját, az egyik mázsán ötven, a másik mázsán pe­dig 48 kilogrammot nyomott. Gon­doltam, ez mégsem lehet, bizonyá­ra a zsák átrakása közben történt valami, aminek következtében, 2 kilóval kevesebbet mutatott a má­sik mérleg. Tgy magam méretkez- tem meg, itt még nagyobb csaló­dás ért. Az egyik mázsán 87. a másikon, a kisebbik mázsán csak 81 kiló voltam. Erre már megkér­deztem Kaposi Gyula és Bogáncs János terményátvevőket, hogyan lehet az, hogy az egyik mázsa töb­bet mér, mint a másik. Figyelmez­tettem is őket, jó lenne talán ki­javítani. Kaposi Gyula magából ki kelve elküldőn, bár tudta, hogy a vagy az átvevő... községi tanácselnök helyettese va­gyok, mégis kérdőre vont, mi kö­zöm nekem a mázsa helyességének megállapításához. A vitára megjelent Mányoki Lő­rinc, a község függetlensegi nép­front bizottságának és a termelési bizottságának elnöke, aki szintén a kukoricabeadási kötelezettségének tett eleget. Tájékoztattam őt az eseményről. Mányoki Lőrinc hat darab zsákot méretett le a kis má­zsán súlya 266 kilogramm volt. Ezzel szemben a nagyobbik mázsa 279 kilogrammot mutatott, tehát 13 kilogrammal többet. Amikor Ka­posi Gyula látta, hogy a dolgozó parasztok is nekem adnak igazat, utasította Bogáncs Jánost, hogy cserélje ki a mázsát. Ezt igen he­lyesen tette, bár előbb cselekedte volna, mert a rossz méréssel több dolgozó parasztot csapott már be a mázsa kicseréléséig. Helyes volna, ha az illetékes felsőbb szervek ha­ladéktalanul megvizsgálnák ezt az ügyet és nagyobb gondot fordíta­nának a termény átvevők munkájá­nak ellenőrzésére. TÖSMAGI GÁBOR v. b. elnökhelyette: Decs.

Next

/
Thumbnails
Contents