Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-24 / 253. szám
4 N A P C ö 1954 OKTOBER 34 NEMZETKÖZI SZEMLE Az elmúlt hét két jelentős eseménye — a Nyugat-Németország felfegyverzésével foglalkozó párizsi tárgyalássorozat és Nehru indiai miniszterelnök pekingi útja — ismét éles fényt vet a nemzetközi politika két fő irányzatára. A párisi alkudozások hete Mcndes-Franec francia miniszterelnök és Adenauer nyugatnémet kancellár tárgyalásaival kezdődött, majd a bonni rendszer .szuverenitásáról” szóló amerikai-angol-francia- nyugatnémet külügyminiszteri megbeszélésekkel, illetve az újabb ki- lenchatalmi értekezlettel folytatódott. Akár a francia és a nyugatnémet kormányfő alkudozásait, akár a londoni értekezletből következő négyes-, majd kilences tárgyalásokat vesszük szemiigyre, a tanácskozások lényegét így kell összefoglalnunk: Tervek N yugat-Németország felfegyverzésére. Nem véletlen, hogy a francia sajtó a múlt hetet „a Wehrmacht hetének” nevezte. Amikor kedden Celle Saint Cloud történelmi kastélyában, Madame Pompadour hajdani palotájában Mendes-France és Adenauer a nyugatnémet remilitarizálás ügyében kulcsszerepet játszó Saar-kérdésről alkudozott, egy közeli építkezés mun kásái félbeszakították a munkájukat és küldöttséget menesztettek Men- des-Francehoz, hogy átnyújtsa határozatukat: tiltakoznak a német militaristák, az oradouri hóhérok újra- felfegyverzésc ellen. Azok a francia uralkcdókörök azonban, amelyek kártyájukat az amerikaiak — mutatta tétre: a felfegyverzett Nyugat- Némctországnak a „Nyugat-Európai Unióba”, majd az atlanti tömbe való bekapcsolására tették fel, nem tudják és nem akarják meghallani a nép hangját, az új náci hadsereg felállítása ellen harcoló néptömegek tiltakozását. A párizsi sajtóértesülések szerint Mendes-France a nagy francia ipari érdekeltségek képviseletében olyasfajta „ipari társulást” tervezett, amelyet elsőízben Hitler idejében találtak ki: A hitleristák „eurafrikai” gondolatán alapul ugyanis az az elképzelés, hogy „közös német-francia fegyver- és hadianyaggyárakat” kell létesíteni Észak- Afrikában. Az „eurafrikai” terv — amelynek hitleri menetrendje úgy szólt, hogy előbb Nyugat-Európa és Észak-Afrika, majd egész Európa és egész Afrika gazdasági erőforrásait a „közös” címkével ellátott, de lényegében a német kapitalisták által irányított monopóliumoknak kell ki- aknázniok — mostani megfogalmazásában egy német-francia „felfegyverkezési pool” létrehozását irányozza elő, ez alkalommal azzal a címkével, hogy minderre — a német fegyverkezés „ellenőrzése” végett van szükség! A Celle Saint Cloudban folytatott alkudozás mögött tehát a francia és német ágyűgyárosok üzlete húzódik meg. A nyugatnémet monopolisták, akiket az amerikai trösztök támogatnak, elérkezettnek látják az időt, hogy egy ideiglenes jellegű Saar-cgyczmény ellenében jogot nyer jenek a francia gyarmatok kizsákmányolásában való részvételre. Ugyanakkor meg vannak győződve arról, hogy ipari erejük fejlődése végül is az ő kezükbe juttatná a francia monopóliumok Saar-vidéki hadállásait és lehetővé tenné számukra, hogy ők uralkodjanak a „kis Európa” föleit. A németek tőkebehatola- si tervének értelmében a Krupp-, Flick-, Stinnes-, Mcnnesmann-cso- portok és a többiek, beleértve az Adcnauer-családot, részesedést kapnának a délfranciaországi és észak- afrikai nyersanyagfeldolgozó iparban is. Másfelől a nagy francia trösztök, elsősorban a Schneider-Creusot, amelynek érdekeltsége van a Ruhr- vídéken is, azt remélik, hogy a saarvidéki szén- és acéltermelés „kézbentartásával” ellensúlyozhatják a német monopóliumok hatalmi törekvéseit. Ha léire is jön tehát valami „megegyezés” éppen ezért csak hátsó gondolatokka! terhes, átmeneti jellegű lehet, olyan spekuláció eredménye, amely további ellentétekre épít, további harcokhoz keres hídfőállásokat. Kérdéses, hogy a két dudás meddig fér meg egymással, az bizonyos azonban, hogy mindkettőjük mögött ott állnak az amerikai trösztök, amelyek úgy vélik, hogy ők így is, úgy is csak nyerhetnek. A Wehrmacht hivatalos születésnapja is a mull hétre esik. A francia-nyugatnémet megbeszélések után a párizsi Chaillot-palotában összeült a brüsszeli egyezmény kibővítéséről tanácskozó kilenchatalmi értekezlet. Elhatározták, hegy Nyugat-Németov- szág és Olaszország a londoni döntéseknek megfelelően csatlakozik a brüsszeli paktumhoz. Nyugat-Német- orszúg, mint a „Nyugateurópai Unió” tagja, ötszázezer emberből álló haderőt állít lei. Az új Whrmacht egyelőre 13 hadosztályból áll majd. Lesz ezerötszáz repülőgéppel rendelkező légicrejc és hadiflottája is. Hat páncélos hadosztályának mindegyike kétszer annyi tankkal rendelkezik majd, mint Hitle- páncélos hadosztályainak volt. A közvélemény, a néptömegek, az érintett nemzetek élctérdekei ellenére összetákolt párizsi határozatok a Wehrmacht új.iáteremtésével háborús tűzfészket hoznak létre Európában. Mit adott legutóbb London és most Párizs Európának? Németország hivatalos széttagolásának tervét. Nyugat-Németország további katonai megszállását, annak a hadseregnek az újjá teremtését, amely már kétszer sodorta háborúba Európa, a világ népeit. Ezzel a gyújtogató tervvel szemben áll a Szovjetuniónak a népek által támogatott javaslata, amelyet legutóbb terjesztett az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya elé: — kössenek meg állapodást a Kelet- és Nyugat-Né- metország területén lévő megszálló csapatok kivonásáról és az összné- met szabad választásokról, tegyék lehetővé Németország egyesítését békés és demokratikus alapokon. IVehru pekingi út'a a nyugati politikának a párizsi tárgyalásokon megmutatkozott háborús irányzatával ellentében a nemzetközi kapcsolatok javítására, a béke megszilárdítására irányul. Az indiai miniszterelnöknek a Kínai Népköztársaságban tett látogatása igen jelentős esemény: azt bizonyítja, hogy a különböző rendszerű országok békés együttélésére, szoros gazdasági cs kulturális együttműködésére a jelenlegi helyzetben reális lehetőségek vannak. Amikor hire ment Nchru miniszterelnök pekingi látogatásának, a „Time” című amerikai hetilap szószerint ezt írta: „A világ második legnagyobb nemzetének vezetője a világ legnagyobb nemzetének vezetőjénél tesz látogatást. Oroszországgal, a világ harmadik legnagyobb nemzetével együtt ők csaknem az emberiség felét teszik ki. A nyugatiak erre az óriási tömbre tekintve, rettegő bámulattal figyelve az ázsiai embererő tömegét, nem tagadhatják, hogy Nehru látogatása világesemény történelmi értelemben véve.” Kétségtelen, hogy a hatszáz milliós Kína és a háromszázhatvan milliós India barátsága, összefogása olyan hatalmas erőt képvisel, amelyet a távol-kelet békéje és biztonsága, szempontjából aligha lehet túlbecsülni. Ezzel kapcsolatban nem árt emlékeztetni arra, hogy az ameipArtépitEs fcmulcifdtl ryuf! a mindeonorJ pártmankáboB rikai külpolitika vezetői milyen kétségbeesett erőfeszítéssel igyekeztek rávenni Indiát: csatlakozzék a déi- keletázsiai katonai paktumhoz. India azonban nem kért a SEATQ-ból. Nehru nem Manilába, hanem Pekingije látogatott és ezzel is világosan kifejezésre juttatta, hogy India nem hajlandó résztvenni semmiféle Kina-ellenes politikában. Az indiai miniszterelnök szerdán este Pekingijén a tiszteletére rendezett vacsorán arról beszélt, hogy minden ország nak és minden közösségnek egyetlen helyes és járható útja van, hogy elismerje az egymásmelleit elés lehetőségét, még ha világszemlélete és életformája különböző is. Minden más út vagy bármiféle beavatkozás — mondotta — konfliktust idéz elő. Nehru miniszterelnök kezdeményezte a déikcletázsiai békeövezet megterem tését. A Nehru-javasolta békelérség elgondolás ellen közvetlen fenyegetést jelent azonban a manilai szerződés. Csou En-laj ezzel összefüggésben hangsúlyozta: Kína hajlandó Indiával együtt közreműködni azokban a közös erőfeszítésekben, amelyekkel leküzdhetők az ázsiai béke- övezet megteremtése és kiterjesztése elé tornyosuló akadályokat. „Reméljük, — jelentette ki Csou En-laj, — bogy a Kína és India között megalapozott barátság továbbra is szilárdulni és fejlődni fog, úgyhogy a kínai-indiai kapcsolatok a politikai rendszerek és ideológiák békés együttélésének példáját fogják jelenteni az egész világ számára.” Nchru pekingi útjának jelentőségét — „történelmi értelemben véve” — ez a példa adja meg. Á propagandista értekezletek tapasztalatairól Október első felében értekezleteken beszélték meg propagandistáink az egész megye területén az 1954— 55-ös pártoiktatási év feladatait, a propagandisták szerepét a propagandamunkában. Az értekezleteket a járási párt-végrehajtóbizottság egy tagja tartotta. Előadásában foglalkozott a propagandisták megnövekedett szerepével az idei oktatási évben, mivel olyan anyagot tanítanak, amelynek jó végrehajtása függ annak jó megértésétől. Az 1954—55-ös pártoktatási évben a III. pártkongresszus határozatát tanulmányozzák hallgatóink az alsó, közép és felsőfokú oktatásiban. A kongresszus határozatai a mi sajátos viszonyainknak megfelelően tárgyalják fejlődésünk 10 évét, a népi demokrácia két szakaszát, a proletárdiktatúra létrejöttének sajátos formáját, és a 10 év tapasztalata alapján szabja meg a szocializmus építésének feladatait az elkövetkező éviben. Az elmúlt éveikben komoly problémákkal küzdöttek tanfolyamaink azért, hogy ne elvontan, dogmatikusan tanítsák a szocializmus építésének kérdéseit, hanem a mi viszonyainknak megfelelően. A kongresz- szus határozata ebben nagy segítségére van propagandistáinknak és megadija a lehetőséget ahhoz, hogy propagandamunkánkban ezen a területen alapvető fordulatot teremtsünk, és a marxizmus-leniniznvus tanításainak szellemében, a mi sajátos viszonyainknak megfelelően tanítsuk a jövőben a szocializmus építésének törvényszerűségeit. A kongresszus határozata nem egyszerűen a gyakorlati kérdések elemzésére és azok végrehajtását megszabott feladatokra korlátozódik, hanem mély elvi tételeket tartalmaz. Egy sor elvi kérdést tisztáz, olyanokat, amelynek tanítását az 1 utóbbi időben elhanyagoltuk, mint pl. a forradalom, az államhatalom j stb. kérdései. Ezek a fontos elvi kérdések nem- ' ismerése megnehezíti a kongresszus 1 határozatainak tanulmányozását, s éppen ezért propagandistáinknak előre fel kell készülni arra, nehogy túlzottan a gyakorlati kérdések magyarázására korlátozódjanak a foglalkozások. Sokat kell foglalkozni propagandistáinknak hallgatóikkal, segíteniük kell őket abban, hogy elmélyülten tanuljanak és bátran merjék véleményüket elmondani a foglalkozásokon. Nagy gondot kell fordítani arra propagandistáinknak, hogy a kongresszus határozatait a maga valóságában tanítsák, nem pedig elferdítve, megmásítva. Ez fontos. Igen fontos. Hiszen a propagandamunka egyik fontos feladata, hogy (megvédje a párt politikáját a különböző ferdítésektől, elősegítse annak jó végrehajtását. Most különösen szükség van a harcos propagandamunkára a párt politikája mellett, amikor különböző formában ellenállás van a gyakorlati végrehajtásban. Előkeli segíteni propagandistáinknak, hogy mind az Ipar, mind a mezőgazdaság területén funkcionáriusaink a párt, állami és tömegszervezeti vezetők, az egész párttagság megértse a mezőgazdaság fejlesztésének szükségességét, a gabonavetés terület növelésének fontosságát, vagyis az új szakasz politikáját. Érezzék propagandistáink azt, hogy a párt olyan feladattal bízta meg őket, amelynek jó végrehajtása forradalmasítja az egész párttagságot a szocializmus építéséért folyó harcban. A propagandista-értekezletek foglalkoztak a pártoktatás beindulása eiőtt lévő közvetlen politikai és technikai feladatokkal, majd az előadásokat vita követte. A propagandisták hozzászólásai igazolják azt, hogy a propagandisták többsége érzi, hogy az idei pártoktatási éviben felelősségteljes munka vár rájuk. A hozzászólások többsége bátran bírálta a pártszervezeteket és pártbizottságokat az oktatási év előkészületeiben meglévő hibákért. Majdnem minden értekezleten felvetődött, hogy pártszervezetek nem adnak segítséget a propagandistáknak az évközben felmerülő problémáikban, nagyon magukra hagyják őket. A pártszervezeteknek ezen változtatni kell, különösen abban segítsenek a propagandistáknak, hogy a hallgatók megjelenését biztosítsák, és beszélgessen maga a pártvezetőség is a hallgatókkal a tanulás fontosságáról. A dombóvári városi pártbizottságot igen komolyan bírálták — és jogosan — a propagandisták és a járási bizottság is. A városi propagandisták többsége nem volt az értekezleten, amíg a vidéki propagandisták jelen voltak, ezért felelős a városi pártbizottság. Az ott lévő propagandisták felvetették, hogy a hallgatókkal még mindig hiányosan beszélgettek el. Fadgyas elvtársnő elmondta, hogy ő pontosan nem is tudja, hol fog vezetni. Elmondotta, hogy a városi pártbizottság felelős azért is, hogy tavaly is hideg szobában voltak a foglalkozások és sok hallgató ezért is nem járt el oda. Ez szintén figyelmeztetés arra, hogy a pártszervezetek már most vizsgálják meg, milyen formában tudnak világítást, fűtést biztosítani a szemináriumok részére. A dombóvári városi pártbizottság pedig gyorsan változtasson a propagandamunkához való rossz viszonyában. Az új szakasz politikájának jó végrehajtásához feltétlenül szükség van harcos propagandamunkára még Dombóváron is. A még hátralévő időben vizsgálják meg az előkészületeket és a hallgatók kiválogatását és tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Sok bírálat hangzott el a járási bizottságok felé, hogy nagyon hiányosan ellenőrzik a foglalkozásokat. Tolnáról pl. felvetette Sipőcz elvtárs, hogy a JB. egész értben 1—2 esetben ellenőrizte a szemináriumát. A járási pártbizottságnak ez figyelmeztetésként szolgálhat, hogy az idei oktatási évben jobban szervezzék meg az ellenőri gárdát, és maga a járási pártbizottság egész apparátusa időnként ellenőrizzen egv-egy foglalkozást. Ugyancsak bírálta Sipőcz elvtárs a szekszárdi JB-t azért, mert a- múlt évben gyenge volt a propagandista-szeminárium színvonala, kérte azt, hogy az idén olyan elvtársat tegyenek erre a területre, akinek megfelelő képzettsége van e munkához. A propagandista-értekezletek igazolják azt, hogy propagandistáink többsége már tapasztalt, és ebből következik, hogy igényesebb a propagandista-konferencia vezetővel szemben. Ezt nekünk feltétlenül figyelembe kell vermi, és olyan elvtársakat kell e munkával megbízni, akik megfelelően tudják vezetni a szemináriumokat és választ is tudnak adni a propagandisták kérdéseire. Több propagandista bírálta az alapszervezeteket azért, mivel még mindig nem tudják azt, hogy kik lesznek hallgatóik. A pártszervezetek legfőbb feladata most az oktatási munka területén, hogy minden propagandistának megadják a hallgatók névsorát, hogy a propagandisták megismerkedjenek hallgatóikkal. Propagandistáink legyenek igényesebbek ezen a területen is és követeljék meg a pártszervezetektől, hogy a hallgatók névsorát sürgősen megkapják. Most rajtuk a sor, hogy minden hallgatóval elbeszélgessenek, segítsék elő azt, hogy teljes létszámmal induljanak be a tanfolyamok. Ennék érdekében igen sokat tudnak tenni a propagandisták, ha igazán szívügyüknek tekintik a. propaganda- munkát Az értekezlet hiányossága, hogy a DISZ-szervemk a DlSZ-propagandisták segítségével kapcsolatosan egyáltalán — vagy alig — foglalkoztak, pedig igen sokszor hangoztatjuk azt, hogy a DISZ-oktatás a pártoktatás szerves része. Ehhez viszont szükséges az, hogy a pártszervezetek és maguk a propagandisták is segítsenek a DlSZ-propagandistáknak módszeribelileg is, és a hallgatókkal való foglalkozás területén is. Ez még most sem késő, ha azonnal felkeressük a DISZ-alapszervezetek titkárait, propagandistáit és segítünk esetleges problémájuk megoldásában. A propagandista-értekezletek hasznosak voltak, s hozzá fognak járulni az oktatási év sikeres beindulásához és továbbmeneteléhez. A visszalévő időt a pártszervezeteknek fel kell használni arra, hogy mégegyszer foglalkozzanak a hallgatókkal, helyiséget, fűtést, világítást biztosítsanak a szemináriumok részére. Ha jól készítik elő a pártszervezetek az oktatási évet, ez feltétle-i nül gyümölcsözni fog a pártmunkás ban is. Nádas Ibolya Megállapodás a Magyar Népköztársaság és a Mm\ faoiraliltüs Köz ársasóg közöl! műszaki és Mmáips tapasztalok kicserélésére A magyar—német műszaki—tudományos együttműködési bizottság VI. ülésszakát október 4—11 között tartotta Budapesten. A baráti légkörben lefolyt megbeszélések eredményeképpen műszaki—tudományos tapasztalatok kicserélésére vonatkozó megállapodás jött létre. A megállapodás értelmében Magyarország műszaki dokumentációkat ad át és német szakembereket fogad tanulmányi látogatások keretében. Ezáltal műszaki—tudományos segítséget nyújt a Német Demokratikus Köztársaságnak, a többi között mezőgazdasági, élelmiszeripari, vegyipari téren és egészségügyi berendezések, villamosgépek gyártásának, va lamint geológiai kutatásoknak a vonalán. A német fél elsősorban a mező- gazdasági termelés fejlesztése, köny. nyű- és élelmiszeripari cikkek gyártása, a villamosenergia termelés fejlesztése, fontosabb gépipari gyártmányaink tökéletesítése, valamint vegyiparunk korszerűsítése terén nyújt segítséget a Magyar Népköztársaságnak, tanulmányi látogatások, szaktanácsad ás és dokumentációk átadása révén. Mindkét fél által nyújtandó műszaki—tudományos segítés hozzá fog járulni a fogyasztási cikkek területén az árualap kibővítéséhez, egyes iparágak termelékenységének növeléséhez, a gyártási eljárások tökéletesítéséhez és a minőség javításához. A párisi sajtó a franciaországi politikai helyzetről Párizs (TASZSZ): A párizsi lapok potótikai szemleíróinak többsége úgy vélekedik, hogy a francia nemzet- gyűlés bizalmi szavazásának eredményei egyáltalán nem jelentik azt. hogy a többség kész feltétel nélkül szentesíteni a német militarizmus újjáiteremitését. Sok, jobboldali csoportokhoz tartozó parlamenti tag nem hagyhatta figyelmen kívül a francia közvéleménynek a Wehrmacht újjá- teremtése miatt érzett nyugtalanságát és elítélte a nyugatnémet hadosztályok megalakítását. Ezek nem azért szavaztak bizalmat a kormánynak, mert egyetértenek a Németország felfegyverzéséről szóló londoni határozatokkal, hanem azért, mert féltek magukra vállalni a felelősséget azért, hogy a mostani körülmények 'között kormányválság tör ki. Emellett egyes lapok úgy vélik, hogy a 'keddi szavazás még nem jelenti a londoni megállapodások ratifikálását és, hogy jelentékeny számú képviselő megváltoztathatja álláspontját, amikor majd a Nyugat-Né- metország.felfegyverzéséről szóló határozat ratifikálásának kérdése me. | rül fel. Mindebből kiindulva a Fi*garc beismeri, hogy „ha megszámlálták volna a londoni megállapodásokat feltétel nélkül támogató küldöttek szavazatait, akkor a valóságban nehéz lett volna összeadni löt) szavazólapot.” A rHumanité komolynak nevezi a keddi szavazást, mert ,A londoni megállapodások Ny ugat-Németország felfegyverzésének új formáját tartalmazzák, hogy megfosszák jelentőségétől azt a határozatot, amely elutasította az európai védelmi közösséget.“ A 1‘Humanité azonban hangsúlyozza, a francia népnek lehetősége meg van, hogy tovább harcoljon a német militarizmus ellen, hogy megakadályozza a londoni megállapodások ratifikálását. „A sikernek az a feltétele, — írja a lap, — hogy minden békeszerető francia, minden nemzeti és demokratikus erő még- jotaban megszilárdítsa és kiszélesítse akcióegysógét. Kettőzze meg hát mindenki habozás nélkül erőfeszítéseit az új európai védelmi közösség elleni harcban. Ez a békéhez vezető út”
