Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-21 / 250. szám
NAPLÓ 1954 OKTOBER 21 Az országos nyugdíjintézet közleménye Átnyújtották „a népok közötti béke megszüárdításlérr elnevezésű nemzetközi Szláiin-dijat Andrea Gaggero olasz lelkésznek A nyugdíjasoknak arra a kérdésére, hogy az új nyugdíjtörvény rendelkezései szerint résziikre járó nyugdíjpótlékot mikor kapják meg, az országos nyugdíjintézet ezúton közli a következőket: Mint minden ellátás, így a nyug-, díjpótlék is csak igénybejelentés alapján állapítható meg. Azért, hogy az arra igényjogosult nyugdíjasok a részükre járó nyugdíjpótlékot minél hamarabb megkaphassák, az országos nyugdíjintézet kitöltés és megfelelő igazoltatás céljából igénybejelentésül szolgáló „nyilatkozat" Űrlapot küldött ki minden érdekelt nyugdíjasnak. A beérkezett nyilatkozatok feldolgozása folyamatban van és gyors ütemben halad. A nyugdíjpótlékot az arra jogosult nyugdíjasok első ízben a november hó végén kifizetésre kerülő nyugdíjukkal együtt kapják meg. Ebben a nyugdíjösszegben nemcsak a december, hanem a november hónapra járó nyugdíjpótlék is benne lesz. Ez évben a nyugdíjasok közül sokkal többen jegyeztek békekölcsönt, A. J. Visinszkij, az ENSZ-köz- gyülés 9. ülésszakán résztvevő szovjet küldöttség vezetője október 18- án a következő levelet intézte a közgyűlés elnökéhez: ,,Ez év szeptember 30-i levelemben kértem, hogy tűzzék a közgyűlés 9. ülésszakának napirendjére „a hajózás szabadságának megsértése a kínai tengerek körzetében" elnevezésű napirendi pontot. A közgyűlés októ- *xn 6-án úgy* dönött, hogy néhány nappal elhalasztja az említett pont napirendre tűzése kérdésének megvizsgálását. Levelemre, valamint a vözgvűlés ezen határozatára hivatkozva van szerencsém felhívni figyelmét arra. hogy bár a közgyűlés határozatának meghozatala óta már, több mint egy hét telt el, ebben a kérdésben semminemű változás sem történt. mint a múltban. A békekölcsön részleteknek a számfejtése a nyugdíj- pótlék igények elbírálását hátráltat* ta volna. Ezért a nyugdíjintézet az ‘Ötödik Békekölcsön első részletét a békekölcsönt jegyzett nyugdíjasok nyugdíjából a november végén kifizetésre kerülő — nyugdíjpótlékkal növelt — decemberi nyugdíjból vonja le. A nyugdíjpótlékot a december havi nyugdíjjal együtt csak azok nem kapják meg, akik a részükre kiküldött „nyilatkozat“-ot nem küldték vissza, vagy azt megfelelően nem töltötték ki vagy a beírt adatok valóságát nem igazoltatták és így nyugdíjpótlékra való jogosultságuk nem bírálható el. Ilyen esetben az érdekelt nyugdíjasok előreláthatólag november végén újabb nyomtatványt kapnak. Igényük ezek alapján kerül elbírálásra, illetőleg nyugdíjpótlékuk visszamenőleges folyósításra. A MÁV nyugdíjhivatala az általa folyósított nyugdíjakkal kapcsolatban a fentiekhez hasonló módon járt el. Az előadottakat, valamint azt tekintetbe véve, hogy a szovjet küldöttség által javasolt kérdés' nem csupán kereskedelmi hajók elleni nyílt-tengeri támadások egyes eseteit érinti, hanem olyan bűncselekmények rendszerét, amelyek durván megsértik a nyílt-tengeri hajózás szabadságának általánosan elismert elvét, a Szovje^ Szocialista Köztársaságok Szövetségének küldöttsége szükségesnek tartja újból felkérni önt, elnök úr, hogy fontos és sürgős kérdésként tűzze a közgyűlés kilencedik ülésszakának napirendjére az alábbi pontot: ,,A hajózás szabadsát gának megsértése a kínai tengerek körzetében'1. • A. Visinszkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője." Angol munkáspárti parlamenti képviselők csoportjának levele Broűkway, Davies, Swingler és Wartoey munkáspárti parlamenti kép viselők az alsóhóz összes munkáspárti tagjaihoz intézett levelükben a német kérdésiben összehívandó négy hatalmi tanácskozás mellett foglal, nak állást. A levélírók hangsúlyozzák, hogy a Szovjetunió kijelentette, hajlandó megtárgyalni az egész Németországban megtartandó szabad választásokra vonatkozó angol és egyéb javaslatokat. Rámutatnak, hogy ez utat nyit „a négy hatalomnak a német kérdésben és az európai biztonság kérdésében folytatandó tárgyalásai újrakezdése" felé. „Fontos — írják a levélben, — hogy most reális kilátás van a szabad választások és Németország újraegyesítése kérdésében történő megállapodásra." „Az ellenőrzött egyetemes leszerelésnek és a tömegpusztító fegyverek eltiltásának új perspektívái — írják a munkáspárti parlamenti képviselők — azzal kapcsolatban nyíltak meg, hogy a Szovjetunió elhatározta, elfogadja a további tárgyalások alapjául a francia—angol javaslatokat. Vajon a tizenkettő német hadosztálynak a NATO-foa való bekapcsolása kedvéért megsemmisítsük a nemzetközi feszültség további enyhítésének lehetőségét?" Az 1. G. Farben visszakapja saarwellingeni robbanóanyag-gyárát A Dynamit Nobel A. G. (az I. G. Farben tröszt leányvállalata) visszakapta saarwellingeni robbanóanyag- gyárát. A Düsseldorfer und Handels, blatt jelentése szerint ezt a művet Dynamit Nobel Saarwellingen Gmbh elnevezéssel új vállalatként állítják helyre hétszáz millió frank alaptőkével. A Dynamit Nobel vezérigazgatója Gajewski, volt náci hadigazdasági vezető-és az Agfa üzemek vezetője. Gajewski azon 24 igazgatónak egyike, akit a nürnbergi I. G. Farben- penben háborús bűnök és az emberiség ellen elkövetett bűnök miatt vád alá helyeztek. A japán közvélemény tiltakozik az országban állomásozó amerikai katonaság garázdálkodása ellen Japán közlemények szerint az amerikai alkalmazásban álló munkások országos szövetsége elhatározta, hogy pert indít az amerikai tábori rendőrség húsz tisztje ellen japán munkások „megsértése és ütlegelése" miatt. Róma (TASZSZ) Október 17-én Rómában a művészeti dolgozók szövetségének épületében átnyújtották a „népek közötti béke megszilárdításáért“ elnevezésű nemzetközi Sztá- lin-díjat Andrea Gaggero lelkésznek, a neves olasz közéleti személyiségnek, a lelkes békeharcosnak. A teremben tartózkodott A. j. Bogomolov, a Szovjetunió nagykövete, valamint a népi demokratikus országok diplomáciai képviseletének vezetői. Az ünnepséget Pietro Nenni nyitotta meg. Átadta a szét Concetto Marches: professzornak, a nemzetközi Sztálm-bókedíj bizottság tagjának, aki Andrea Gaggero életéről és tevékenységéről beszélt. Marchesi professzor emlékeztetett, hogy Gag- gerot 1944-ben, fiatal lelkész korában a fasiszta rendőrség letartóztatta, mert tevékenyen résztvett a hitleristák elleni partizánmozgalomban és 18 évi börtönre ítélte. Gaggero két évet töltött el egy német koncent rációs táborban. 1950-ben résztvett a varsói béke- világkongresszuson. Ezért az egyházi hatóságok eljárást indítottak ellene. Az egyház megfosztotta tisztségétől és megtiltotta, hogy papi funkciókat teljesítsen. Gaggero az üldözés ellenére hű maradt a szegényekhez és mindazokhoz az olaszokhoz. — katolikusokhoz és nemkatolikusoikihóz — akik az új háború megakadályozásáért harcolnak, — mondotta befejezésül Marchesi professzor. Ezután Pietro Nenni szólalt fel. Elmondotta, hogy a rendőrség megtiltotta a római színházaknak, hogy helyiséget bocsássanak • rendelkezésre Gaggero nemzetközi Sztálin-béke- díja átnyuj fásának ünnepségére. A Tolna megyében az MNDSZ asz-, szonyok legjobbjait választották a Hazafias Néprontbizottságokba. akik fáradságot nem ismerő munkával segítik a széles tömeget mozgósító szerv programjának a megvalósítását. Boruzs Gáborné, dombóvári járási MNDSZ titkár például egymásután tartja községeiben a nőgyűléseket, ahol ismerteti a Hazafias Népfront jelentőségét és felhívja az asszonyok figyelmét, hogy minden erejükkel támogassák az új szerv munkádíjat Moszkvában kellett volna átnyújtani, de az olasz kormány nem adott útlevelet Andrea Gaggeronak. Pietro Nenmi élesen elítélte az otaez hatóságoknak ezt a lépését. Dörgő taps közepette adta át Andrea Gaggeronak a nemzetközi Sztálin-díj oklevelét és aranyérmét. Andrea Gaggero válaszbeszédét az egybegyűltek nagy figyelemmel hallgatták meg. A nekem juttatott Sztálin-díj nem az én személyes kitüntetésem. Azoknak az eredményeknek elismerése ez amelyeket az olasz nép egész országos békemozgalma elért. — Mondotta a többi között Gaggero. — Tevékenységem annak példája, mennyire méllyé sikerűit tennünk egységünket a béke megszilárdításának nemes munkájában. Ami bennünket, katolikusokat illet, munkánkban az a kívánság vezet bennünket, hogy hívek maradjunk krisztus legfőbb tanításához, a felebaráti szeretet törvényéhez és megőrizzük az emberek legfőbb javát, a békét. Csak a béke biztosíthatja műiden népnek hite, kultúrája, története és élete védelmét. A béke nem óvható meg egymással szemben ellenséges tömbökkel és háborús egyezményekkel. A béke híveinek munkája távolról sem fejeződött be. Még számos akadály áll a béke megszilárdításának útjában. Harcoltunk az európai védelmi közösség ellen és most harcolunk Németország felfegyverzése ellen. Engedjék meg, hogy kifejezzem reményemet, hogy minden jóakaratú emberrel együtt sikerül megteremtenünk a népek közötti testvéri barátságot és sikerül még nagyobb hozzájárulással elősegíteni az egész világ békéje megőrzésének ügyét, ját, adjanak sok segítséget a jelölőgyűlések megszervezéséhez, majd a tanácsválasztáshoz. Mezei Gyuláné, a paksi MNDSZ elnöke szintén nőgyűlésen ismertette a nők szerepét az előttünk álló nagy feladatok megvalósításában, de ezenkívül egyénileg is gyakran elbeszélget az asszonyokkal a népfront jelentőségéről és a választásokról. Tamásiban, Decsen, Szedresen és másutt szintén sokat segítenek a népfrontbizottságba választott MNDSZ tagok. A* J. Visinszkij levele az ETSSZ-hözgyűlés kilencedik ülésszakának elnökéhez Nőgy üléseken ismertetik a népfrontbizottságok jelentőségét a Tolna megyei MISDSZ asszonyok EGY KOLHOZBAN Részletek Valentyin Ovecskin elbeszéléséből Egy júliusi napon vagy 30 teherautó sorakozott a Vörös Zászló kolhoz igazgatóságának épülete elő*1. .'» kerület számon kóboréból jö tel: el ide kolhozparasztok és kolhozelnökök, hogy saját szemükkel győződjenek meg a Vörös Zászló kitűnő terméséről, s hogy tanuljanak az élenjáró kolhoz munkamódszereiből. A vendégek, miután bejárták a határt, a kolhoz klubjában gyűltek össze, hogy meghallgassák Pavel Fjodoro- vics Nazarov kolhozelnök beszámolóját a Vörös Zászló-ban folyó munkáról. azarov beszámolója száraz bolt. Csupa szám és adat. Az elnök alig tekintett bele elnyűtt jegyzetébe — nem először számolt be hasonló alkulomból, fejből tudta az anyagot. A vendégek Unottan hallgatták. Ragyogó számok és adatok, mégis úgy hangzott az egész, mintha minden magától adódott volna: az, hogy a kolhoz azért lett élenjáró, mert mindenki öntudatosan dolgozik., betartatja az agrotechnikai előírásokat, mintha az eredmények elérésének útjában nem álltak volna nehézségek, nem folyt volna harc. Nazarov egyetlen egyszer sem mondta beszámolójában, hogy „én'’, vagy „nálam”, — mindig• úgy fejezte ki magát: „mi”, „nálunk”, „úgy határoztunk". Rokonszenves szerénység, de valahogy mégiscsak elmosódott miatta a kolhozelnök vezető szerepe. A beszámoló után az egyik vendég kolhozparaszt étzel kezdte hozzászólását: — Elvtársak, y.e az agrotechnikáról kérdezzék Pavel Fjodorovicsot, — mondta tüzesen. — A mi agronómu. sunk Is meg tudja mondani, melyik idő a legalkalmasabb a hajdina vetéséhez, mikor kell a lucernát kaszálni. De másképpen néznek ki a dolgok a könyvekben és másképpen az életben. Hiszen minden feladatot emberekkel kell végrehajtani!... Arról beszéljen Pavel Fjodorovics, hány éve elnök ön itt? , — Negyvenhét ősze óta. — S amikor átvette a kolhoz vezetését, akkor is minden ilyen rendben volt? Nazarov elmosolyodott: — Kicsit rosszabbul álltak a dolgok. — Tőlünk kérdezd meg, mi volt itt a helyzet Nazarov elvtárs elnöksége előtt — szólalt meg az egyik vendég. — Mi a szomszédos kolhozban dolgozunk, s úgy ismerjük a Vörös Zászló-t, mint saját kolhozunkat. Ez volt a kerület legelmaradottabb kolhoza! Ha arról hallottunk, hogy valahol elhullott a jószág, tudtuk, hogy a Vörös Zászló-ról van szó, ha arról volt szó, hogy az egyik kolhozban a tagság fele nem teljesíti a munkaegységminimumot, ez is a Vörös Zászló-ra vonatkozott. Minden évben kölcsönkapott vetőmaggal vetettek. —> Ez az, Pavel Fjodorovics — szólt közbe a hallgatóság soraiból Krisztyina Szolovjova. — Beszéljen nekünk arról, hogyan kezdte. — ITogy mivel kezdtem? — szólt Nazarov kicsit zavart, kicsit hamis- kás mosollyal, s megvakarta tarkóját. — Régen volt elvtársak, már nem is emlékszem, mivel kezdtem... Átvettem a régi elnöktől a pecsétet, megjavítottam az iroda küszöbét, megigazítottam a lámpakanócot, mert akkortájt még nem volt villanyvilágítás ... — Ejnye! — szólt közbe bosszúsan legyintve az első sorból Nyikita' Ro- gyijonics Koroljov, a Vörös Zászló egyik tagja. — Dolgozni jól tud, de magáról beszélni nem! — mondta, s felállt. — Engedjék meg, hogy talán én mondjam el helyette. A terem felélénkült. A jelenlévők közül sokan tudták, milyen jó előadó Nyikita Rogyijonics, s hogy esténként a kolhoz krónikáját írogatja. — Amikor a hatodik elnök is elment tőlünk, — kezdte az öreg, — akkor küldték hozzánk Pavel Fjodorovicsot. Azaz nem is jól mondtam, mert nem küldték, hanem ő maga kérte idehelyezését. Azelőtti a kerületi pártbizottságban dolgozott, mint instruktor. Ugye, Pavel Fjodorovics? — Már maga ez a tény felkeltette érdeklődésünket iránta. Egy ember, aki önként kéri magát a kerület legelmaradottabb kolhozába, nyilván szereti a kolhozmunkát, a gabonatermelést. Hát igy történt... Megválasztottuk, s ő átvette az ügyeket. Kopott, régi tiszti egyenruhájában járt. Fiatal és sovány volt. Csak később gömbölyödött így meg, amikor már 3—i kilogramm gabonát adtunk munkaegységenként... S hogyha már egészen pontosan akarjuk meghatározni, hogy mivel kezdted itteni munkádat, Pavel Fjodorovics, akkor elsősorban azt az esetet kell megemlíteni, ami miatt a kerületi pártbizottság elnökséged első napjaiban majdnem kizárt a pártból. Emlékszel? — Szóval úgy történt, — folytatta Nyikita Rogyijonics, — hogy még nem is végeztünk a csépléssel, pedig már december volt. Azaz nem is cséplés volt az, hanem kínlódás ... Egy-egy brigádból alig öt ember járt ki munkára. p avel Fjodorovics végigjárta a ^ brigádokat, nézte, hogyan folyik a munka — naponta egy mázsát csépeltek el s ha ilyen tempóban folytatták volna, a következő télig ís eltartott volna a cséplés. Végigment a falun, be-benézett azokhoz, akik otthon üldögéltek, s nem mentek ki munkára. Ezek sem voltak valami irígylésreméltó helyzetben. Pavel Fjodorovics látta, hogy az özvegy asszony ok kisgyerekeikkel ott-» hon üldögélnek, takarmány nincs a tehén számára, nincs tüzelő, a háztető lyukas, besüvít a szél. Az asz- szonyok csak ültek, s maguk sem tudták, mire várnak. Este azután Pavel Fjodorovics összehívta a brigád- vezetőket és a következőket mondta: a cséplést három napra állítsák le, a munkába járó férfiak hozzák rendbe az özvegyek házatáját, a háztetőket. Fogják be a lovakat a szalmaszállításhoz, s a férfiak mind csak ezzel foglalkozzanak, — hozzák rendbe a háztetőket. Azok számára, akik különös szükséget szenvednek, hordjanak haza tüzelnivaló tőzeget. — Mérges lett erre a kerületi megbízott! „Elment az eszed? Leállítani a cséplést!? Ezért küldtek téged ide, Nazarov elvtárs? Azért jöttél, hogy megerősítsd a munkafegyelmet, vagy pedig bomlaszd?” Azonnal autóba ültette Nazarovot, s elhajtott vele a kerületi pártbizottságra. — A kiszivárgott hírek szerint a kerületi pártbizottságon mindjárt össze akarták hívni a végrehajtó bizottságot, hogy Nazarovot niegbüntes sék. Aztán észbekaptak, hogy mégis csak furcsa helyzet. Alighogy átveszi az új elnök a kolhoz irányítását, máris ki akarnák zárni a pártból?... Nazarov pedig kérte, adjanak neki még egy hét határidőt, aztán küldjenek ki egy bizottságot, az ellenőrizze, helyesen járt-e el, vagy sem. Így volt? — Hát így ... — Egy hét múlva pedig már nem öten, hanem harmincán jártak ki munkára cgy-egy brigádból!... — S azt tudod-e, Rogyijonics, mi volt ennek az oka? — kiáltott közbe Koroljeva, a Vörös Zászló egyik tagja. — Ezt te nem is tudhatod, hiszen nem élted át azt, amit mi, özvegyek. Pavel Fjodorovics ellátogatott a rpi brigádunkba is. Mi, asszonyok a magot tisztítottuk, s hordtuk be a raktárba. A férfiak mind felelős munkakört töltöttek be; az egyik raktáros volt, a másik mázsálú. a harmadik számlázó. Mind ültek és pipáztak, tréfákat meséltek egymásnak az íróasztalnál. Az asszonyok pedig hajtották a szelelőrostát, hordták a gabonát a gépkocsikhoz. De még hozzá micsoda ládákban! Egy- egy ládába mázsányi búza js belefért. Alig bírtuk négyen megemelni és beönteni a kocsikba. Amikor ezt Pavel Fjodorovics meglátta, szinte elsápadt a dühtől. Úgy vágta földhöz a ládát, hogy darabokra szakadt. „Kinek az erejéhez mérték ezeket a ládákat? így akarjátok gyorsítani a munkát? Tönkre akarjátok tenni az asszonyokat?” Rögtön lerajzolta, milyen ládákat kell csinálni, egy-egy ládába 20 kilónál több gabonát nem szabad önteni. A férfiakat munkára fogta, s az asszonyolcat tette meg raktárosnak, számlázónak ... Vannak hát olyan emberek, akik törődnek velünk, asszonyokkal — gondoltuk magunkban. Már hogyne örültünk volna ennek, már hogyne tettünk volna meg mindent az ilyen embernek a kolhozért? Már hogyne szólalt, volna meg bennünk a lelkiismeret? C zóval — vette át újra a szót \ Nyikita Rogyijonics, — felállítottunk két cséplőgépet, s mindenki elcsodálkozott, amikor bevezettük a két műszakot. Tizenkét nap alatt elcsépeltük a maradék gabonát. Még az első hó előtt mindennel készen lettünk. Kijött a kerületi bizottság, s megállapította, hogy tévedés történt. a vád alaptalan. A kolhozban minden jel szerint rendeződnek a dolgok ... — Ezzel kezdte hát Pavel Vjodo- rovics — mondta befejezésül Nyikita Rogyijonics Koroljev. — Most már értik, elvtársak? A mezőgazdaság olyan munkaterület, ahol, ha érdekeltté tudjuk tenni az embereket a munkában, háromszoros eredményeket érhetünk el. Akkor az emberek többet dolgoznak, idejében vetnek, idejében takarítanak be. s bő termést aratnak. A jó termés láttán pedig még jobban megnövekszik a kolhozparaszt kedve a munkához. S még valamit el kell mondanom. Olt, ahol az elnök reggel négykor már talpon van, ott a brigádvezető ;e.m engedi meg magának, hogy tovább pihenjen a puha ágyban. S a brigád- vezető példája átragad a többiekre, is. így hát egyik a másikat követi. s végül talpon van az egész kolhoz ... Fordította: szarka sAndorne
