Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-14 / 244. szám
•hr JidmU TOLNAI WLÁC PROLETÁRJA / ECYKfÜL JETEK! '---- " A MAI SZAMBÁN: A bőség, a jólét megteremtésének egyetlen helyes útja —. a pártkongresszus határozatainak végrehajtása (1—2. o.) — így tervez, dolgozik egy kongresszusi küldött (3. o.) — Zárszámadás előtt a nagyszokolyi Béke tsz-ben (3. o.) — „Mi népnevelők a párt és a kormány, valamint a dolgozók közötti élő kapocs vagyunk“ (3. o.) — Múzeum és a képzőművészét (4. o.) AZ MDP TOLNAMEGYEI PARTBIZOTT5ÄGANAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 244. SZÁM ARA 50 FILLER CSÜTÖRTÖK, 1954 OKTOBER 14 A bőség, a jólét megteremtésének egyetlen helyes útja — a pártkongresssus határozatainak végrehajtása 4 Magyar Dolgosók Pártja budapesti pártbizottsága kedden délután pártaktívaértekezletet tartott a Nemzeti Sportcsarnokban. Az aktívaértekezlet elnökségében helyet foglalt Gerő Ernő, Farkas Mihály, Apró Antal, Ács Lajos, Szálai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István, a Politikai Bizottság póttagja, Az elnökség soraiban voltak: az MDP Központi Vezetőségének több tagja, a budapesti pártbizottság tagjai, kerületi pártbizottsági titkárok, a tudomány, a művészet, az irodalo m, a termelőmunka kiváló képviselői. Farkas László, a budapesti pártbizottság másodtitkára nyitotta meg az aktívaértekezletet. Ezután Kovács István, a budapesti pártbizottság első titkára tartott beszámolót a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének októberi üléséről. Kovács István elvtárs beszéde a Nemzeti Sportcsarnokban tartolt aktivaértekezleten Tisztelt Párt aktíva! Kedves Elvtársak! Október első napjaiban pertunk Központi Vezetősége nagy j elé ntősé- gű ülést tartott, amelyen megtárgyalta a? ország gazdasági helyzetét és a párt feladatait. A Központi Vezetőség a tavaly június óta eléírt eredmények értékelése mellett nyíltan feltárta gazdasági helyzetünk átmeneti nehézségeit is. A Központi Vezetőség meghatározta a fuäadatakat, amelyek segítségével leküzdhetjük átmeneti nehezscgeinket és biztosíthatjuk az új szakasz politikájának, az életszínvonal emelésének követke. zetes megvalósítását. A Központi Vezetőség tavalyi júniusi határozata óta értünk el eredményeket a mezőgazdanág fejlesztése, az ipart termelés és különösen az életszínvonal emelése terén. 1954. első félévében a munkások, alkalmazottak, keresete 15 8 százalékkal volt több, mint 1953 első félévében és, közben a fogyasztási árak ‘8.3 százalékkal csökkentek. A budapesti dolgjozók reálbére, élet- színvonala tehát jelentősen emelkedett. Jelentősen, javult a budapesti dolgozók éle'/rniszerellótása, jóval több iparcikk#, textilárut vásároltak, mint az elűző évben. A lakási-pí ó.s terén is van némi javulás. 1054 augusztusáig 5.407 ália. mi lakás, ezenkívül 2.100 kislakás. családi ház építése volt folyamatban, ami jóval t&jb, mint 19Ö3 azonos időszakában. -A lakáskérdés ma egyik lcgsúlyosaé b probléma Budapasten, . amelynek, lakossága évente átlagban ötv.eneze őrei növekedik. Nem szabad felelőtlen ígéretekkel áltatni a dolgozókat. Nyíltan meg kell mondani, hogy a laikájsikéraés terén komoly ne_ hézségeink vannak, s bármennyi új lakást építünk, és régit tatarozunk is. még nagyon sok évbe telik, amíg minden lakásigényt ki tudunk elégíteni. Elvtánsak! A Központi Vezeíősc., megállapította, hogy az elmúlt évben a mezőgazdaságban komoly kezdeti eredményeiket értünk el. A párt a kormány, a tanácsok számos intézkedése következtében nagyon megnőtt a dolgozó parasztság termelési kedve. Számos téren mutatkoznak eredmények a mezőgazdaság fejlődésében, azonban a kedvezőtlen időjárás, a nagy szárazság és hideg miatt az erőfeszítések eredményei még a jövőben fognak csak igazán megmutatkozni. Értünk el eredményt az ipari termelésben is. Az első negyedéves súlyos lemaradásunkat Budapesten a második negyedévben — elsősorban a kongresszusi verseny segítségével, — globálisan sikerült behozni. A Központi Vezetőség ülése rá-i mutatott arra. hogy az elért jelentős eredmények mellett az elmúlt évi munkánkban komoly hiányosságok és hibák is vannak, amelyek gazdasági életünkben átmeneti nehézségeket akoztak. Vegyük sorba, melyek ezek a hiányosságok. A Központi Vezetőség megállapította, hogy a kezdeti eredmények ellenére a mezőgazdaság fejlesztése lassúbb, mint ahogy terveztük. A mezőgazdaság még mindig nem kapja meg a gyors fejlesztéséhez szükséges gépi erőt, műszaki és anyagi ’ellátást sem a megfelelő kádererősítést. Egyik legdöntőbb oka gazdaság: nehézségeinknek, hogy az ipar nem elégíti ki az új szakasz követelményeit. Nemcsak azáltal, hogy nagy késéssel szállítja a mezőgazdasági gé pékét, felszerelést, műtrágyát, hanem azért is, mert a termelés stagnál, nem emelkedett megfelelően, sőt Budapest nehézipara 1.6 százalékkal könnyűipara pedig egy százalékkal elmaradt befejezett termelési előirányzatától, amely együttesen 325 millió forint termelési érték kiesését jelenti népgazdaságunknak. Ebből a hatalmas összegből 3900 kétszoba, összkomfortos lakást lehetne felépíteni. A beruházás, az ipar átállítása több mezőgazdasági és közszükségleti cikk gyártására, csigalassúsággal folyik, s ízért a közszükségie a -?,< .kkeik menynyiseg: es minőségi termetese tuisa. gasan lassan növekedik. Köztudomású, hogy — egyes cikkektől eltekintve — a minőség nem javult, hanem rosszabbodott. Ezévbep egyedül Budapesten több, mint százmillió forint kárt okozott a selejt. Nekünk nem lehet közömbös, hogy milyen árut adunk el a fogyasztóknak. Nemcsak az a feladatunk, hogy a különböző szükségleti cikkeket elegendő meny- nyiségben termeljük, hanem az is. hogy fogyasztóinknak szép kivitelű, jóminőségü, ízléses és emellett lehetőleg olcsó árut biztosítsunk, Számos üzem vezetői és dolgozói nem tartják szem előtt, hogy elsőrendű kötelességük jóminőségű árut termelni. Kgy legloiilosabb leladalunk a munka termeJékt nységéuek emeíése EJj/t'ársak! A szocializmus építésé. ncK egyik legdöntőbb kérdése: a ipu óka termelékenységének állandó orr elése. „A munka termelékenysége ■ , mondotta Lenin, — ez végeredményben a legfontosabb, a legfőbb a/z új társadalmi rend győzelme szem. fontjából/' Döntő feladat ez miná- j lünk is. Ennek ellenére a KV meg- • állapította, hogy tűrhetetlenül alakul a termelékenység és az önköltség. S ez nehézségeinknek másik fontos okozója. Az egy munkásra eső termelés a minisztériumi iparban 1954 első nyolc hónapjában 3.3 százalékkal volt kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. Ha az év első nyolc hónapjában csak egy százalékkal emelkedett volna a termelékenység, akkor a minisztériumi ipar teljes termelése közel íéimilliára forinttal lenne magasabb. Ebből az összegből 90 rendelőintézetet, vagy mintegy 250 szülőotthont lehetne építeni, vagy 800 ezer lódenkabátot gyártani. 1054 első félévében az 1953. évi átlaghoz képest a minisztériumi ipar termékeinek önköltsége, csökkenés helyett 2.8 százalékkal növekedett. Ez azt jelenti, hogy a tervezettnél 438 millió forinttal drágábban termeltünk. Ez év eleje óta mintegy kétmilliárd és egész évre kivetítve, majdnem négymilliárd forint a veszteségünk a- termelékenység csökkenése, a pazarlás, a sok selejt, az önköltség emelkedése következtében. Felmerül a kérdés: ha ebben az évben jelentősen nőtt a közszükségleti cikkek fogyasztása, ha 13.3 százalékkal emelkedett a béralap és a termelés mindössze egy százalékká’ nőtt, miből tudtuk biztosítani a la. kosság ellátásának jelentős megjavítását? A Központi Vezetőség erre a kérdésre is feleletet adott: nem a megnövekedett termelésből, vagy az önköltség csökkentése révén, hanem a beruházások csökkentéséből származó anyag- és árukészletek átcsoportosításából, a belkereskedelmi készletek, s a népgazdaság anyagtar- lalékának csökkentéséből biztosítottuk. Ezt, elvtársak, még egyszer újra megismételni nem lehet. A jövőben csak azt adhatjuk a fogyasztóknak, amit meg is termeltünk. A III. pártkongresszus megállapította, hogy a dolgozók, elsősorban az ipari munkások anyagi színvonala, életszínvonala emelkedésének legfontosabb eszköze a jövőben is az árleszállítás. Az árakat azonban csak akkor lehet leszállítani, ha előzőleg nő a termelékenység és csökken az önköltség. Legfőbb hiányosságunk, hogy a Központi Vezetőség júniusi és a kongresszus határozatait egyoldalúan hajtottuk végre: jelentősen emelkedett az életszínvonal, nőtt a fogyasztás, ezzel párhuzamosan nem tartott lépést a termelés, a termelékenység növekedése, az önköltség csökkenése Más szóval iparunk és mezőgazdaságunk nem tart lépést a lakosság megnövekedett vásárlóerejével és ennek következtében aránytalanság állt be az árualap és ’a vásárlóerő á tömegek fogyasztási szükségletei között. Kevesebbet termelni, jóvá többet keresni és fogyasztani, ez olyan ellentmondást, aránytalanságot idéz elő népgazdaságunkban, amit egyetlen szocializmust építő népi demokratikus ország sem bírhat ki sokáig. Ezen az úton nem szabad tovább haladnunk. Ezért kell megtennünk mindent annak érdekében, hogy mielőbb egyensúlyba hozzuk a termelést a fogyasztással. Meg kell nyíltan mondani, elvtársak, hogy felháborító méreteket ölt az anyag- pocsékolás. Fokozott harcot a köztulajdon yéde'méért — Még tarthatatlanabb a helyzet a köztulajdon elherdálása terén. Sokan úgy garázdálkodnak, mintha csáki szalmája lenne az állam, a nép vagyona. A csalók és tolvajok óriási értékeket lopnak el a népgazdaságtól. Egyesek keresetkiegészítésnek veszik és folyamatosan, szabadon űzik a lopásokat. Az a baj, elvtársak, hogy sok becsületes munkás, kommunista műszaki vezető tud a lopásokról, ügyeskedő, élelmes embereknek tartja a tolvajokat, szemet huny disznóságaik felett és nem lép fel ellenük. Párt- és tömegszervezeteink feladata, hogy a becsületes dolgozókra támaszkodva, politikailag felvegyék a harcot a köztulajdon megdézsmálói, a tolvajok és csalók ellen. Politikai nevelőmunkával és adminisztratív intézkedéssel olyan légkört kell teremtenünk, hogy a becsületes dolgozók ne tűrjék, hanem közösítsék ki maguk közül a tolvajokat, s mint a sajátjukat, úgy védjék az állam, a nép tulajdonát. Elvtársak! A Központi Vezetőség megállapította, hogy nemcsak a termelésben van nagyfokú pazarlás, hanem az állami költségvetési kiadások is túlmagasak. A nemzeti jövedelemnek túlságosan nagy részét fordítjuk az állami költségvetési kiadások fedezésére. Például a hatalmas vízfejjé nőtt államapparátus személyi és dologi kiadásai igen nagy összegeket emésztenek fel. Ezért is volt szükség a racionalizálásra. Voltak még elvtársaink között is olyanok, akiket megzavart ez az intézkedés, beugrottak az ellenségnek. gazdasági csődről fecsegtek és szörnyűlködtek: ..Miféle szocializmus az, ahol elbocsátások is vannak?’1 Nézzük meg közelebbről, miről is van itt szó? Az közismert, hogy az államigazgatás létszáma — bár feladata is megnőtt a felszabadulás óta — több mint megduplázódott. Még rosszabb a helyzet az üzemekben és az építkezéseken. A Rákosi Mátyás művekben 1938. és 1953. között a munkáslétszám nem egészen megkétszereződött, a tisztviselők létszáma pedig ötszörösére emelkedett. Menynyi panaszt kaptunk a dolgozóktól azért, mert kétszer, háromszor any- nyi diszpécser, meós van, mint amennyire szükség volna. Jó példa erre a MÄVAG, ahol két hónappal ezelőtt még annyi sétáló ember járt az üzemben füzetté!, könyvvel a hó‘ na a’att. hogy a munkások elnevezték őket „könyves kálmánoknak1’. (Derültség.) Amióta négyszázhuszon- négyet leépítettek belőlük — csodák csodája, nem omlott össze a MÁVAG, hanem azóta sokkal íjobban megy a munka, mert augusztusban száztizenöt százalékra és szeptemberben 122 százalékra teljesítették tervüket és komolyan javult az exportterv teljesítése, a minőség és az önköltség 's. (Nagy taps.) A népgazdaság érdeke azt követeli, hogy minél több ember Kövelkezeiesen hajtsuk Emellett átmeneti gazdasági nehézségeinket az is okozza, hogy mindeddig sem a vezető szervekben, sem a minisztériumokban, tervhivatalban, gazdasági vezetőink egy jórésze nem harcolt kielégítően az új szakasz poétikái ának következetes megvalósításáért. Az új szakasz politikája teljes egészében helyesnek bizonyult és maradéktalan végrehajtása továbbra is a nárt alapvető feladata. Már a Központi Vezetőség tavaly októberi határozata is megállanítot- a, hogy egyes gazdasági vezetők és szervek komoly ellenállást tanúsítalak az új szakasz politikájával szemben. Most egy évvel később a Központi Vezetőség kénytelen volt újra megállapítani, hogy ez az ellenállás tovább erősödött és egves gazdasági vezetőink különféle hibás nézetekkel és gyakorlattal komoly akadá- ’yokat gördítettek pártunk politiká- ’ának eredményes megvalósítása elé. Hogyan és miben nyilvánult meg ez az ellenállás és mik ezek a hibás nézetek? Az ellenállás elsősorban abbgn nyilvánult meg, hogy a beruházás és az ipar átcsoportosításának ez a helyes és erélyes végrehajtása egyetlen területen sem folyik határozottan. A beruházások megoszlása még mindig alig változott a különféle népgazdasági ágak között és továbbra is a nehéaipari beruházások részesültek előnyben. Komoly hiba. hogy az illetékes gazdasági vezető szervek 15 hónap alatt sem dolgozták még ki az átcsoportosítást — annak a népgazdaság minden ágával jól összehangolt igységes irányelveit. Mindezért — mint a KV megállapította, — igen komoly felelősség terheli gazdasági vezető szerveinket, az egyes minisztériumokat, a tervhivatalt és egyes gazdasági vezetőinket. A központi vezetőségi ülés nagy jelentősége abban is van, • hogy a végezzen termelő munkát és amennyire csak lehet, csökkentsük a nem termelők számát. Mégis az a helyzet, hogy miközben az államapparátusban, az üzemekben, hivatalokban túlsók a felesleges munkaerő, számos ipariban, építkezésen és a mezőgazdaságban munkaerőhiány van. A racionalizáláson kívül — folytatta — jelentősen csökkenteni kell az államapparátus felesleges kiadásait is. Például az állami szervek sokezres Létszámmal apernégyszáz különféle bentlakásos tanfolyamot szerveztek és erre kolosszális pénzeket szórtak el. összefoglalva az eddigieket, elvtársak: a Központi Vezetőség megállapította, hogy átmeneti gazdasági nehézségeinket a beruházás és az ipar átcsoportosításának elmulasztása. az ipari termelés stagnálása, a közszükségleti cikkek, a mezőgazdasági gépek és felszerelések termelésének lassúsága, a mezőgazdaság nem kielégítő fejlődése, a nagymérvű pocsékolás, a termelékenység csökkenés^ és az önköltség emelkedése idézi*'közvetlenül elől A Központi Vezetőség többnapos elvi vitában behatóan elemezte átmeneti nehézségeink tényleges okait és élesen szembefordult, több hamis, az új szakasz helyes politikájától eltérő, káros, oppor- .. tunista nézettel, amelyek komolyan fékezték politikánk következetes, gyors megvalósítását. A Központi Vezetőség megállapította hogy mai gazdasági nehézségeinket nagyrészt a túlzott iparosítás politikájának káros következményei okozzák, mert a júniusi határozat előtt elkövetett, hibák gazdasági kihatása súlyosabb, mint ahogy e,gy évvel ezelőtt gondoltuk. Nem köny- nyű egy ország gazdaságát — amely évek óta helytelen irányban ment — a helyes útra, új vágányra átállítani. végre a párt politikáját KV kemény elv: harccal egységesen ás élesen szembefordult az új szakasz politikáját veszélyeztető hibás nézetekkel. Mik ezek a téves nézetek? Egyesek szerint a jelenlegi gazdasági nehézségetek oka az. hogy a párt és a kormány június után túlságosan előre szaladt a parasztságnak adott kedvezményekkel és túlságosan emelte a dolgozók életszínvonalát. Azok a gazdasági vezetők, akik elsősorban felelősek a termelés, az áru- a’ap elmaradásáért, most a nehézségek leküzdése érdekében a mun- -ások, különösen a parasztok vásárló-erejének szűkítésével, különböző megszorító Intézkedésekkel, az életszínvonal átmeneti csökkentésével akarták egyensúlyba hozni az árualapot a vásárlóerővel. Alapvető elvi, politikai és gyakorlati kérdés ez, elvtársak. Ha mi rátértünk volna erre az útra. akkor nem előre, hanem visszafelé haladunk és letértünk volna az új szakasz helyes politikájáról, aminek nemcsak gazdaságilag, hanem elsősorban politikailag súlyos kihatása tett volna A munkások és a parasztok jogosan bizalmatlanul fogadták volna az intézkedéseket. Azt mondták volna, hogy a párt is vizet prédikál és bort iszik. Megengedheti-e magának ezt a párt? Nem! Nem engedhetjük meg. A kommunisták pártjában a szó és a tett egy, Ezért utasította el egységesen a KV ezeket a nézeteket és félreérthetetlenül szögezte le: egy jottányit sem térünk el az új szakasz politikájától és a hibák kijavításával továbbhaladunk a megkezdett júniusi úton. A Központi Vezetőség megállapította, hogy a nehézségekből a kivezető út nem a vásárlóerő csökkentése, hanem az átállítás meggyorsítása, a mezőgazdaság gyors fejlesztése, ar. ipari termelés és az árualap további (Folytatás a 2, oldalon)
