Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-10 / 241. szám
4 N ÄPCÖ 1954 OKTOBER 10 ELMÉLETI TANACSADAS A lenini hármas felszí* alkalmazásának egyes kérdései NEMZETKÖZI SZEMLE Népi demoisratikus államunk szocializmust építő társadalmunk alapja, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége, melyben a munkásosztály a vezető erő. Amilyen szilárd ez a szövetség, olyan szilárd népi demokratikus államunk: proletárdiktatúránk. A szocializmust csakis a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége alapján 'lehet felépíteni. A kisárutermeilő parasztságnak —azonban kettős természete van: egyrészt dolgozó, másrészt magántulajdonos, árutermelő. Ezért ingadozik a munkásosztály és a burzsoázia között. A munkásosztálynak meg kell akadályoznia, hogy a burzsoázia és a kű- lákság a dolgozó parasztságot saját befolyása alá vonhassa — és fokozatosan el keli érni, hogy a dolgozó parasztság önként áttérjen a szövetkezeti gazdálkodásra, a szocializmus útjára. Ez megvalósítható, mert a dolgozó parasztság alapvető osztályérdekei megegyeznek a munkásosztályéval és, mert a dolgozó parasztság csakis a munkásosztály vezetése alatt biztosíthatja szabadságát, növekvő jólétét. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét a szocializmus építése idején olyan országban, ahol jelentős kisárú termelő parasztság van, csak a lenini hármas jelszó alapján lehet megvalósítani: támaszkod: a szegény parasztságra, teremts tarlós szövetséget a középparasztsággal, harcolj a kulák ellen. Rákosi elvtárs a III. pártkongresszuson is hangsúlyozta, hogy ami — pártunk parasztpolitiikáját illeti, az változatlanul Lenin ismert hármas jelszaván alapszik. Pártunk a fordulat éve után e jelszó szellemében dolgozta ki falusi politikáját. Ez a jelszó érvényes fejlődésünk mai szakaszára is — alkalmazásúnál azonban figyelembe kell venni azokat a mélyreható változásokat, amelyek a fordulat éve óta a falu gazdasági és társadalmi viszonyaiban — a parasztság osz- íál yösszetételében bekövetkezett. Az 1945—49-es fejlődés, majd a földreform gyökeresen átalakította a parasztság összetételét. Az átalakulás legfőbb társadalmi vonása: a falu „középparasztosodása’'. A népi demokratikus államunk rendszeres támogatása következtében a parasztság többsége — középparaszt lett. Még nagyobb és mélyrehatóbb változás ment végbe a parasztság között 1949-től napjainkig. E változás legfőbb vonása: a mezőgazdaság szocialista átszervezésének jelentsd előre haladása. Létrejött a mezőgazdaság szocialista szektora. A szocialista szektor (állami gazdaságok, termelőszövetkezetek), mély jelenleg azösz- szes szántóterületnek, mintegy 36— 38%-át foglalja magában. Ezzel tehát kialakult a termelőszövetkezeti gazdaságok széles hálózata. A munkásosztály támasza: a termelőszövetkezeti és a szegényparasztság. A középparasztsággal való szövetség csak akkor lehet szilárd, ha a lenini hármas jelszó valamennyi követelményét teljesítjük. A hármas jelszó első követelménye: Támaszkodj a szegényparasztságra! A szegényparasztságra való támaszkodás a középparaszt megnyeréséért vívott harcban a mai viszonyok között már nem ugyanazt jelenti, a munkásosztály falusi bázisa nem ugyanaz, mint volt 1948-ban a mező- gazdaság szocialista átszervezésének kezdetén. Azóta nagy számban megjelentek a termelőszövetkezetek — amelyekben ma is több, mint 200.000 paraszt család gazdálkodik, a parasztcsaládok egyötöde, s ezek mintegy 30 százaléka középparaszt. Ebből következik, hogy ma a falun a sze- gényparasztság mellett — a munkásosztály fő támasza a termelőszövetkezeti parasztság. A hatalom megszerzésében és megtartásában úgy a munkásosztálynak, mint a parasztságnak létérdeke a szövetség, mert egyik sem tud a másik nélkül felszabadulni a kapitalista iga alól. A munkásság és a parasztság szövetsége a két osztály alapvető érdekeinek közösségére épül fel, mert ez a szövetség mindkét osztály felemelkedésének alapfeltétele. A munkásosztály változatlanul támaszkodik a szegény parasztokra: a megmaradt agrárproletárok, a nagyszámú törpe- és kisbirtokos parasztok tömegeire is. A szegényparasztság társadalmi helyzete mélyrehatóan megváltozott, de jelentősen megváltozott a gondolkodásmódja is. A szegényparasztság egyrésze az iparban, állami gazdaságokban, gépállomásokon helyezkedett el — egy jórésze pedig belépett a termelőszövetkezetbe. E változás ellenére ma .is jelentős a szegényparasztság amely osetályhelyzeténél fogva — a munkásosztály megbízható szövetségese, támasza. A lenini hármas jelszót tehát nálunk a parasztság megváltozott osz- tályösszetételémek megfelelően keli konkretizálni: támaszkodj a szövetkezeti parasztságra és a szegényparasztságra, szövetkezz a középparasztsággal és harcolj a kulák ellen. A párt, a munkásosztály ezen kívül messzemenően támaszkodik az állami szocialista bázisokra: az állami gazdaságok és gépállomások munkásaira és a falun lakó ipari munkásakra is. Népi demokráciánk parancsnoki posztjára tanácsok, tömegszervezetek, stb. élére őket is bevonjuk a vezetésbe. A szövetkezeti parasztságra való támaszkodás lehetőségét erősíti az, hogy pártunk, kormányunk az előzőnél nagyobb kedvezményekben részesíti a termelőszövetkezeteket, ami a politikai és gazdasági bázist megszilárdítja. A szegényparasztsággal való törődés az új szakasz egyik fontos feladata. A munkásosztály csak akkor tud szilárdan támaszkodni a szegény- parasztra, ha biztosítja feltételét annak, hogy a szegényparasztság termelését fokozni tudja és azzal saját jövedelmét, életszínvonalát emeli. Ezt nagyban elősegítette az új kormányprogramban foglalt termelési segítség, amely érintette a szegény parasztságot is, mint például az új begyűjtési rendszer, silóépítési hitelakció, ingyenes állatorvosi kezelés, minőségi vetőmagjuttatás, műtrágya biztosítás, szerződéses ipari növényeket magasabb áron fizetik stb. A szegényparasztságra való támasz kodás megköveteli, hogy pártszervezeteink, tanácsaink neveljék, munká. jakban az eddigieknél sokkal inkább bevonják többtennelésre, pontosabb beadásra mozgósítsák a szegénypa- rasztckat. A lenini hármas jelszó második tétele: tartós szövetségben a középparasztsággal. A középparasztsággal való tartós szövetség megszilárdítása a szocializmus építése idején mind végig, de ma különösen fontos alapelve politikánknak. Az egyénileg gaz dálkoaó parasztság legjelentősebb rétege ma is a középparasztság. A legtöbb árugabanát, húst, tejet, zsírt, stb. ez a réteg adja az országnak. Éppen ezért a középparasztság szilárd támogatása nélkül, a középparasztok termelési kedvének fokozása nélkül nem lehet a mezőgazdaság termelését jelentékenyen növelni. A középparaszttal való szövetség döntő jelentőségű egész szocialista építésünk szempontjából. A munkásosztály és a közcpparasztság közötti tartós szövetséget kiépíteni és megerősíteni bonyolult feladat. Ehhez nélkülözhetetlenül szükséges az árutermelés fenntartása. Szélesíteni kell a város és falu közötti piaci és termelési kapcsolatot, mert e nélkül lehetetlen a mezőgazdasági termelés fejlesztése. Ezáltal növekszik a dolgozó parasz. tok személyi érdekeltsége, fokozódik a termelési kedv, ez érdeke a munkásosztálynak is. Az elmúlt három évben azonban nem fordítottunk kellő gonaot a mezőgazdaság fejlesztésére. Túlzottan a nehézipart fejlesztettük. Emiatt kevég 'beruházás jutott a mezőgazdaságra. A túlzott ütemű iparosításhoz szükséges beruházások és a középparasztság kulákosodási veszélyének túlbecsülése következtében az adó és begyűjtés terén túlságosan nagy terheket róttunk a középparasztságra. E hibák csökkentették a közép- parasztság személyes anyagi érdekelt ségét a termelésben és megingatták a termelés biztonságát. Megmutatkozott ez abban, hogy a paraszti termelési beruházás csökkent, másrészt abban, hogy az állami tartalék- földeik területe felszaporodott, gazda nélkül maradt. E hibák kijavítását " elősegítették azck a kormányintézkedések, amelyek a termelőszövetkezetek elsődleges támogatása mellett igen komoly segítséget adnák az egyénileg gazdái- I kodó kfc- és középparasztoknak is. Ilyen például az aöó és beadás terén nyújtott kedvezmények, a gépállomások leszállított díjak mellett dolgoznak, műtrágya ellátás megjavítása, a kedvezményes minőségi vetőmag juttatás, a siló építés állami támogatása, stb. Mindezek az intézkedések növelik a parasztság termelési kedvét, ami már nagyban érezhető. A gazdasági intézkedések akikor lesznek hatásosak és akkor növelik igazán a középparasztok bizalmát a munkásosztály vezetése iránt, és népi demokráciánk iránt, ha együtt járnak a munkás-paraszt szövetség politikai erősítésével. Ezen a téren nagy feladat hárul pártszervezeteinkre falun. A kommunisták legfontosabb feladata — hogy következetes harcosai legyenek a párt és a kormányhatározatainak végrehajtásában. Bizalommal kell fordulni a középparasztokhoz, meg kell hallgatni tanácsaikat, be kell vonni a falu politikai életébe. A középparasztokkal való tartós szövetség elmélyítésében nagy szerep vár a tanácsokra is Feladat most elsősorban a törvényesség további megszilárdításában áll, be kell vonni a középparasztokat a tanács munkájába. Biztosítani kell a középparasztság állampolgári fegyeL mének megszilárdítását, a törvények betartáséra, megnyerni szövetségesnek a termelőszövetkezetbe. Mindezt nem udvarlással, hanem elsősorban politikai nevelés a meggyőzés eszközeivel. Gazdasági segítségnyújtást biztosítani, amin keresztül fokozni tudja termelését, amely érdek azonos az állam és a saját érdekével is. Csak ezeket megvalósítva tehetjük szilárddá, tartóssá a munkásosztály és a középparasztság szövetségét. A KULAK ELLENI HARC A lenini hármas jelszó harmadik része: harcolj a kulák ellen! E harcnak nálunk már komoly eredményei vannak, az elmúlt hat év alatt gyengült a kulákság gazdasági ereje és politikai befolyása. A lenini-sztálini tanítások alapján a kulákság elleni harcot, a pártnak két szakaszban kell megvívnia. Az első szakaszban a. kulákság korlátozásának politikáját folytatjuk. E politika lényege az, hogy leszűkíti a kulákság kizsákmányoló lehetőségeit, megakadályozza gazdagodásukat anél kül, hogy inegfosztaná őket termelési eszközeiktől. A kulákság korlátozása tehát nem jelenti a kulákséignak, mint osztálynak felszámolását. A korlátozásra kormányunk több rendeletet adott ki, ilyen például progresszív adózás és begyűjtés — szabályozta a föld adás-vételét, a földhaszonbérletet, stb. E rendeletek gátat vetnek a kulák — nagygazdák terjeszkedésének, kizsákmányoló tevékenységének. Ezen a téren is követtünk el hibáikat Az elkövetett hibák elméleti gyökere ahban volt, hogy a fordulat éve után nem annyira a középparasztsággal való szövetség megszilárdítását, hanem ta kulákkérdést tettük meg falusi munkánk, döntő központi kérdésévé. A lenini hármas jelszó együttes alkalmazásából kiszakítod tűk annak egy részét, a kulák ellen5 harcot, s ezt állítottuk előtétbe. Mindez károsan hatott a mező-, gazdsági termelés alakulására, mive’ a volt kulákfölaek egyrésze meg- műveletlen maradt. A kulákságga! szemben alkalmazott túlzott intézkedések olykor közvetlenül sújtotta a középparasztsáigot is, másrészt sértették igazságérzetüket, ha nem is személy szerint érintette. A kulák elleni harcot csökkentette az is, hogy néha a középparaszt is a kulák listára került, ebben az esetben lazult a középparasztsággal való szövetség. A Központi Vezetőség 1963 júniusi határozata után a kuláklista eltörlése alatt egyesek úgy gondolták, hogy most „már nincs kulák“. Ez abból fakad, hogy egyes helyeken nem tudták meghatározni, hogy ki a kulák. Lenin elvtárs meghatározza, hogy kulák az, aiki állandó jelleggel folytatott, vagy folytat kizsákmányolást. Aki jövedelmének nagyobb részét nem saját munkájából, hanem idegen munkaerő alkalmazása, és nem termelőmunka, hanem spekuláció révén biztosítja. Tehát azt kell alapul venni: kizsákmányoló-e az illető, vagy sem. A kulákság elleni harc helytelen Döntő fontosságú javaslat hangzott el az elmúlt héten az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén — a Szovjetunió kormányának javaslata a fegyverzet csökkentésére, valamint az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi szerződés megkötésére. A Szovjetunió kormányának legújabb javaslata, amely mint ismeretes, az 1954 június 11-i közös angol-francia leszerelési javaslatot jelöli meg tárgyalási alapul, óriási visszhangra talált mind a nemzetközi élet porondján, mind a széles néptömegek körében. A háború utáni amerikai politika nem más, mint a fegyverkezési hajsza, a háborús tömbök kovácsolásának politikája. Államok egész sorának leigázása, gúzsba kötése, gazdasági kirablása, a koreai háború, a guatemalai agresszió, stb. fémjelzi ezt a politikát. A háborús úszítók kicsiny, de annál hangosabb tábora már évek óta bujtogat a béke, a demokrácia országai, elsősorban a Szovjetunió ellen. Lázas igyekezettel új világháborút készít elő atomágyúkat, atombombákat, hidrogénbombákat gyárt és halmoz fel. Az „erő politikáját” hirdeti, katonai erejét fitogtatva szeretné megfélemlíteni a becsületes emberek tíz- és százmillióit. De a Szovjetuniót a béke, a haladás táborát nem lehet megfélemlíteni. Az amerikaiak atommonopo- liuma már a múlté. A Szovjetuniónak is van atom-, hidrogénfegyvere. És a felszabadult népek tábora több mint kilencszázmilliót számlál. Emellett erejét gyarapítják a kapitalista országok elnyomott, kizsákmányolt milliói. A Szovjetunió még sem az „erő” — hanem a béke politikáját folytatja. A béke megőrzésére, a népek közötti barátság elmélyítésére, a vitás nemzetközi kérdések, köztük a bennünket , magyarokat legkölezcbbről érintő német kérdés békés megoldására, a fegyverkezési hajsza, a háborús propaganda megszüntetésére tett javaslatok egész sora jellemzi ezt a politikát. Ez a politika nem utolsósorban járult hozzá ahhoz, hogy végétért a koreai és indokínai háború, hogy csökkent a nemzetközi feszültség s eltávolodott az új világháború veszélye. Ennek a politikának újabb jelentős állomása a Szovjetunió kormányának szeptember 30-i javaslata. Az új szovjet javaslat értékét különösen kiemeli az a tény, hogy abban az időpontban hangzott el, amikor Londonban kilenc nyugati ország külügyminisztere határozatot hozott Nyugat-Németország felfegyverzésére, a brüsszeli egyezménybe és az északatlanti szervezetbe való bevonására. Londonban tizenkét nyugatnémet hadosztály, taktikai légierő, haditengerészet felállítását határozták el. A londoni értekezlet határozatainak megvalósulása egységes, békeszerető Németország helyett széttagolt, megosztott revans- vágyó, militarista Németországot, új háborús tűzfészket jelentene. A londoni értekezlet újra fegyvert adna a náci gyilkosoknak, az emberiség legelvetemültebb ellenségeinek kezébe. A Szovjetunió kormányának leszedést javaslata a háborús vesrély megszüntetését, a tartós békét, a gyümölcsöző nemzetközi kapcsolatod kialakulásának távlatát jelenti. A szovjet kormány javaslatának elfogadása kiütné a gyükot az emberiség esküdt ellenségeinek kezéből. Ezért fogadták olyan lelkesedéssel az egyszerű emberek Visinszkij elv- társ beszédét és az általa benyújtott javaslatot. Nem nehéz megérteni a londoni értekezlet határozatai és a szovjet javaslatok közötti különségeí. És a népek, a becsületes embermü- liók világszerte egyre világosabban látják ezt a különbséget. A közvélemény, a széles néprétegek állásfoglalása és saját, valódi céljaik leplezésének szándéka még a háborús politika olyan megrögzött szócsöveit, mint Lodge amerikai és Selwyn Llyod brit küldöttet is arra kényszerítették, hogy az ENSZ közgyűlésén ha fanyalogva és az alaposan elkoptatott, sokszorosan megcáfolt kommunistaellenes rágalmak közepette is, de kénytelen elismerjék a javaslatok pozitív értékét. Cabot Lodge amerikai küldött kijelentette „megelégedéssel fogadta Visinszkij- nek az ENSZ közgyűlése elé terjesztett javaslatát” és hozzátette: „Az Egyesült Államok kész megtárgyalni a Szovjetunióval egy békés célokat szolgáló atomközösség kérdését- Selwyn Lloyd angol küldött hasonló értelemben nyilatkozott, amikor azt mondta, hogy „a Szovjetunió ezzel egy lépést tett az angol-francia terv felé” és hogy „Anglia kész érdemben megvizsgálni e javaslatokat”. A francia küldött szintén megelégedését fejezte ki a szovjet leszerelési javaslattal kapcsolatban és hangsúlyozta, hogy „azok teljes figyelmet érdemelnek.” Minek lehet tekinteni, ha nem a közvélemény nyomásának a nyugati polgári sajtó kommentárjait, amelyek szinte kivétel nélkül a szovjet javaslatok megfontolását követelik. A nem éppen szovjet-barátságáról híres „The New York Times” szerkesztőségi cikkében azt írja, hogy a szovjet javaslat „újabb reményt nyújt a leszerelés kérdésében keletkezett zsákutca kiküszöböléséhez.” A „Daily Herald”, az Angol Munkáspárt lapja pedig felhívja a nyugati hatalmakat „bocsátkozzanak tárgyalásokba Oroszországgal annak tisztázása érdekében, hogy lehet-e elérni haladást. A „Daily Telegraph and Morning Post“ vezércikke ennél még tovább megy: „Nyilvánvaló — írja — hogyha a nemzetközi leszerelésnek a Szovjetunió részvételével végrehajtandó terve valamikor megvalósul, akkor sokminden abból, amit Londonban tettek (a kilencha- talmi értekezletről van szó — szerk.) szükségtelenné válik.” A Szovjetunió javaslata már megnyerte első nagy csatáját: az EhíSZ közgyűlés a főbizottság indítványára napirendre tűzte vitáját. A javaslat további sorsát még nem lehet megjósolni. Annyi azonban bizonyos, hogy ennek a javaslatnak éppen úgy, mint a többi építő szovjet javaslatnak az elutasítása a jelenlegi nemzetközi helyzetben mind nehezebbé válik. A népek egyre gondosabban, egyre éberebben figyelik az imperialista tábor vezető politikusainak tevékenységét. Az angol, az amerikai, a francia és a többi kapitalista ország ENSZ-küldötteinek számolniok kell ezzel, amikor a leszerelési javaslatról szavaznak. A világ népei s így a nyugati országok népei is, elutasítják az új háború gondolatát. S a bőkeszerető népek hatalmas erőt jelentenek. Képesek arra, hogy megakadályozzák az új világháborút, lefogják a háborús gyújtogatok kezét. túlzó módszereit meg kell szüntetnünk és helyesen kell folytatnunk a korlátozás politikáját. Mindez nem jelenti azt, hogy a kulák már nem ellenség, hogy vele szemben már el-, lankadhat éberségünk. Rákosi elvtárs világosan meghatározta, hogy a kulák továbbra is a termelőszövetkezetek és népi demokráciánk esicüat ellensége és, hogy a kulák kuláJk marad listával és lista nélkül is. A kulák mint Rákosi elvtárs mondotta, az utolsó éveikben egyre inkább igyekszik megbújni a középparasztság soraiban, ami részben sikerült is nekik, nem dolgoznak, hanem spekulálnak, uzsorával foglalkoznak. A kulákkal szemben változatlanul folytatni kell a korlátozás politikáját. Ha nem teljesíti a beadást, nem fizet adót, agitál a termelőszövetkezet ellen, a népi demokrácia ellen, erőteljesen fel kell lépni ellene. Ezen a téren véget kell vetni annak á libe ra! izmusnak, ami megnyilvánult egyes helyeken. A kulák elleni harcot is a lenini hármas jelszó egészének alapján kell folytatni. A középparasztsággal meg kell értetni, hogy érdeke a kulák kor látozása s a kulákot így el kell szigetelni. A kulákság korlátozásában szilárdan támaszkodnunk kell a termelőszövetkezeti és a szegény parasztságra. A munkás-paraszt szövetség további megszilárdításának a kulák elleni harc eredményes és helyes tovább vitelének feltétele, a lenini hármas jelszó egységének alkalmazása. Ennek végrehajtása abban az esetben sikerül, ha falusi párt és állami szerveink ezt tanulmányozzák, megismerik és bátran harcolnak ennek alkalmazásáért. Schiffer József.
