Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)

1954-10-10 / 241. szám

1954 OKTOBER i« PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS * A kommunisták példamutatása meghozta a jó eredményeket a szedresi Petőfi tsz-ben A seedresí Petőfi termelőszövetke­zet tagjai jó eredményekkel zárhat­ják a gazdasági évért. A párt és kor­mány júniusi határozatainak nyo­mán igyekeztek növelni a föld ter­mőerejét, igyekeztek alkalmazni az új agrotechnikai módszereket s pél­damutatóan dolgoztak. Ennek eredményeképpen cukor­répából 250—260 mázsás átlagtermést várnak holdanként. Nem ritka a 60—65—70 dekás cukorrépa földjei­ken. Nem megy él dicsérő szó nél­kül bizony senki sem a 150—160 mázsát adó burgonyaföldjük mellett sem. A talaj termőerejének fokozása meglátszik kukoricatermésükön is. Eddig mintegy 10 holdat szedtek meg, s a számításuk 50 mázsás hol- dankénti termést biztosít a szövet­kezet tagságának. Előreláthatóan a többinél még tálán 60 mázsás átlag is meglesz. E jó eredmények természetesen nem maguktól születtek. A pártszer­vezet volt az, amely tagjai példa- mutatásán, felvilágosító munkáján keresztül eggyé kovácsolta a termelő- szövetkezet tagságát, s ez, mint ahogy az eredmények mutatják, ha­talmas erőnek bizonyult. Kiemcíike- dű volt a kommunisták példamuta­tása a növénytermesztési munkában is. Jellemző volt, hogy azokon a te­rületeken, amelyeken a kommunisták dolgoztak, a legtisztábbak voltak. Az olyan párttagok, mint Sovány Miirály eévtárs, aki feleségével együtt augusztusban is kapálta a cukorré­pát, csak egy a pártszervezet tagjai közül. Az ilyen példák mozgósítot­ták a jó munkára a többi párton­kívüli termelőszövetkezeti tagokat is. Mindebben természetesen elsősor­ban a pártvezetőség végzett jó mun­kát. Pártvezetőségi ülésen és tag­gyűlésen rendszeresen foglalkoztak a kommunisták nevelésével, lelkesíté­sével, hogy a kongresszus határo­zatait minél jobban végre tudják hajtani a kommunisták, s példájuk nyomán a termelőszövetkezet tag­sága. Így értették meg a párttagök, hogy a népjólét növelésének politi­kája elsősorban a kommunistáktól nagyobb fegyelmet, több áldozatvál­lalást, fokozottabb helytállást köve­tel. A párt módosított szervezeti sza­bályzata, amely megnövelte a párt­tagok kötelességét, ez is fontos köve­telményként állította minden párttag elé, hogy „fegyelmezetten hajtsa végre a pártszervek és a pántszer­vezetek határozatait, harcoljon azok megvalósításáért...“ A pártvezetőség jó munkájánák alapjait azonban a párttagság rakta le akkor, amikor az úlj pártvezetőség- választás alkalmával valóban a meg­felelő elvtársakat választotta veze­tőjüknek. Az olyanokat, mint Üve­ges János elvtárs, aki az agrártudo­mányegyetemről ment le hozzájuk. Most a termelőszövetkezet pártszer­vezetének titkára. Lázár elvtárs a másik pártvezetősági tag mezőgazda- sági technikumot végzett. De a töb- biék is tanulnak, képezik magukat politikailag épp úgy, mint szakmai­lag, hogy valóban igazi vezetői tudja­nak lenni a pártszervezeten keresztül az egész termelőszövetkezetnek. így a pártszervezet vezetősége a politi­kai munka irányítása, vezetése mel­lett szakmailag is a lehető legna­gyobb segítséget tudja adni a terme­lőszövetkezet vezetőségének. így volt ez például a kukorica vetésénél is. Először majdnem mindenki idegen­kedett a kukoricavetés módja ellen. A kukoricát 72x72 centiméteres négyzetben vetették és dupla szálat hagytak meg belőle. Jó talajelőké­szítés és a jó művelés eredménye­képpen mind a két szál két-két csö­vet hozott. így érték el az 50—60 mászás höldankéwti termést. Most már senki sem kételkedik. A jó termelési eredmények termé­szetesen elsősorban a tagság jöve­delmét növelik. Előreláthatólag. 20 forint jut pénzíben egy munkaegy­ségre a termelőszövetkezetben. Ejó eredményeiket látják a falu egyéni­leg gazdálkodó parasztjai is, és töb­ben gondolkoznak azon, hogy so­raik közé állnak. Eddig már 5 új taggal szaporodott a szedresi „Pe­tőfi" termelőszövetkezet. Megvan tehát a jó alap arra, hogy a termelőszövetkezet az elkövetke­zendő időkben még jobb munkát tudjon végezni, még többet tudjon adni a tagságnak, az egséz népnek. Azonban arra is kell gondolniok, hogy azt a lüktető életerőt, mely a pártszervezetben rejlik, tovább fej­lesszék. Gondolunk itt arra, hogy a pártépítés egyik legfontosabb ré­szét, a tag- és tagjelölt-felvételt se hanyagolják el. A pártoktatás előkészítésének tapasztaltaiból A kormányprogram megjelenése, a pártkongresszus megtartása óta ta­pasztalható a mi megyénk területén is, hogy megnőtt a dolgozók érdek­lődése a párt politikájának alapos megismerése és megértése iránt. E megismerésre feltétlenül szükség is van, hogy elsőse -ban a kommu­nisták, egész népünk érdekében megfelelően tudják mozgósítani te­rületük minden dolgozóját a párt- és kormányhatározatok sikeres végre­hajtására. Ehhez nagy segítséget ad az idei pártoktatási év, amikor is a kon­gresszus anyagát tanulják a hallga­tók. Itt tehát úgyszólván kizárólag a mindennapi életünkkel szoros kap­csolatban lévő kérdésekről lesz szó. Rendkívül fontos tehát pártszerve­zeteink számára, hogy az új okta­tási év előkészítését az eddigieknél sokkal jobban segítsék megszer­vezni. Az eddigi tapasztalatok is azt bizonyítják, ahol a pártszervezetek az oktatásra megfelelő gondot for­dítottak, ott a gazdasági eredmények is növekedtek. Ennek szellemében fogtak munká­hoz és most az utolsó hetekben is dolgoznak a bátaszéki pártszerve­zetben. Elsősorban a vezetőségi ta­gokat, pártosoportbizalmiakat, gaz­daságvezetőket vonták be az okta­tásba. Természetesen nem hagyták ki a legjobban dolgozó pártonkívü- lieket sem. A legjobb propagandis­tákat válogatták ki, az olyanokat, mint Darvas László, Bakó Istvánt elvtársakat, s maga Hidegh elivtárs a községi pártszervezet titkára is vállalt propagandista munkát. Tolnán is elsősorban az előző években jól dolgozott propagandistá­kat jelölték az idén is erre a fontos VASÁRNAPI JEGYZETEK A könyvhét után A könyv finnepének hagyományai vannak nálunk. Húsz évvel ez­előtt, a legsanyarúbb körülmények között rendezték meg először s böl­csőjénél olyan nagyságok álltak, mint Móricz, Kosztolányi, vagy Ka­rinthy. De ezekben az években, amikor az emberek legnagyobb része a mindennapi kenyér gondját is alig tudta megoldani, a könyv ünnepé­nek legfeljebb szimbolikus jelentősége lehetett: a könyvnapi könyvek is legfeljebb 2—3 ezer példányban jelentek meg s igazán nagy siker­nek kellett lenni, ha ez a példányszám is elfogyott. A legtöbb a könyv­napok után bevándorolt a kiadók pincéjébe s itt várt a magyar könyv végzetes sorsára, hogy csomagolópapír legyen belőle. Ma éppen az ellenkezőjéről panaszkodnak mindenütt: Szekszárdon, vagy Dunaszentgyörgyön, Ozorán és Bátaszéken egyaránt kevés a könyv. A 10—15 ezres példányszám Is kevés. Az igények szinte kielégíthetet­lenek. Persze, olcsó a könyv, mondják az emberek és igaz is. A felsza­badulás előtt egy könyv ára 4 és 8 pengő között volt, ami egy munkás egy napi bérének felelt meg. Ma egy könyv ára J0—15, esetleg 20 to­rint, ami félnapi munkabérnél is kevesebb. Arról nem is beszélve, hogy most csupa olyan könyv jelent meg, amelyek láttán, — egy ismerősöm szavát idézve — az ember zsebéből kikívánkozik a pénz. Jókai, Mik­száth, Móricz, Karinthy a legtöbb könyvsátorban már az első nap el­fogyott s a könyvhét első három n apján egyedül Tolna megyében 10.000 könyvnek akadt vevője; egy tekintélyes könyvtár! Olvasó nép lettünk. Azelőtt legfeljebb tehetős emberek lakásában lehetett könyvet látni, bár ott sem olvasták s csak tetszetős kötése miatt vették meg, dísznek. Ma, azt hiszem, nincs az országban olyan lakás, amelyben egy kis házikönyvtárat ne lehetne találni. Pedig a múltban mennyit hivalkodtunk vélt „kultúrf ölényünkkel"! Ma pedig, csendben és feltűnés nélkül, kultúrát csinálunk. De az idei könyvhéten volt még valami, amit érdemes feljegyezni. A kiadók visszatértek a szép magyar köny igazi, nemes hagyományaihoz s szinte egymással vetélkedve állították elő a szebbnél szebb kiadvá­nyokat. A bibliofil József Attila, a meghatóan szép La Fontaine, az íz­léses Karinthy-könyv láttán Mátyás király szavait idézhetjük, aki így köszönte meg az Itáliából kapott könyveket: „Szerencsések vagytok ti, akik nem vérontás és országok után áhítoztok, hanem a tudományoknak élhettek.“ Talán azt is hozzátehetjük: mindez nemcsak szerencse kérdése. Békében és a tudományoknak, a szépművészeteknek élhetünk, de ez egy következetes és szívós békeharc eredménye is, amelyből mindnyájan ki­vettük és kivesszük a részünket ezután is. Mátyás kortársának, Janus Pannoniusnak verse ma már valósággá vált: Hajdan olasz földről kapták csak a népek a könyvet, most Magyarországból sz áll a világba a vers. Nagy diadal nekem ez, de nagyobb sokkal diadalmad szellem által hős, drága hazám teneked. S mindebben része yan a teremtő, alkotó békének is, amelyért és amelynek jegyében mindnyájan mun kálkodunk. APOR SÁNDOR munkára. Habár a hallgatókkal való elbeszélgetés eleinte kissé nehezen ment, most igyekeznek a pártszerve­zet vezetői ezeket az elmaradásokat behozni. Nem mindenütt látják azonban pártszervezeteink az idei oktatási év jó előkészítésének nagy jelentősé­gét. Faddon például még mindig nem történt meg a hallgatókkal az elbe­szélgetés. Ennek elsősorban az az oka, hogy a pártvezetőség sem fog­lalkozott vele kielégítően, össze kel­lett volna fogadok a pártvezetőség tagjainak, és bevonva a pártcsoport- bizallmiakat, a propagandistákat és segítségükkel már készen állhatná­nak az oktatási év megkezdésére, Kezdődik a tanulás a DISZ Petőfi iskolán i. November elsején, alig három hét múlva az egész országban kezdetét veszi a tanulás a DISZ oktatás új rendszerét jelentő Petőfi-iskolán. A magyar fiatalok tízezrei kezdik ta­nulmányozni a Petófi-isküla tan­anyagát és a .gyakorlatban győződ­nek meg arról, hogy a Petőfi-isko- ián való tanulás beváltja-e a hozzá­fűzött reményeket. A tolnamegyei fiatalok is nagy érdeklődést tanúsítottak az elmúlt hónapokban a Petőfi-iskola iránt, kö­zülük sokszázan kérték felvételüket a Petőfi-iskola hallgatói közé. Azon­ban a sajtóban, így a Tolnai Napló­ban is megjelent tájékoztató jellegű cikkek ellenére némi bizonytalan­ság, meg nem értés tapasztalható a Petőfi-iskola lényegét, célját, tar­talmát és módszerét illetően — nem­csak a leendő megyei Petőfi-iskola hallgatók, de egyes DISZ-szervezetek és Bizottságok, sőt a propagandisták körében is. Szükséges, hogy az ok­tatási év küszöbén a megyében leg­gyakrabban előforduló téves nézete­ket tisztázzuk és ugyanakkor meg­állapítsuk a tanulás kezdetével kap­csolatos legfontosabb teendőket. A Petőfi-iskola lényege, célja — Miért éppen Petőfiről nevezték el ezt az iskolát? — tették fel so­kan, köztük propagandisták is ezt a kérdést. Ennek igen egyszerű ma­gyarázata van. Petőfi Sándor alakja, élete példa­ként áll a magyar ifjúság előtt. Is­merjük őt, a magyar nép világhírű, halhatatlan költőjét, aki csodálatosan szép gyöngyszemekkel gazdagította az emberiség kulturális kincseit. Is­merjük őt, a népét, hazáját forrón szerető nagy forradalmárt, aki nem­csak verseivel gyújtotta lángra a szíveket, hanem tettekben is példá­ját adta hazaszeretetének. Vezére volt az 1848—49-es eseményekben olyan nagy szerepet játszó márciusi ifjaknak — azokban a nagyszerű napokban, amikor a magyar sza­badság ügye szorosan összefonódott az emberi haladás nemzetközi ügyé­vel. A magyar szabadságharc vezetői közül Petőfi látta a legvi'lágosabban, hogy a nemzet függetlensége, a nép szabadsága és boldogsága csak úgy valósulhat meg, ha a nép maga te­remt „ ... egy új hazát, mely jobb a réginél”, amelyben nincsenek „ ... kiváltságok kevély, nagy tor­nyai — Sötét barlangok, denevér- tanyák — Ahol minden szögletig el­jut a nap, s tiszta levegő“. Petőfi tudta, hogy ilyen hazát szerezni csak „a néppel tüzön-vizen át” vívott harccal lehet, ha a nép leszámol kül­ső és belső ellenségeivel és eléri nagy célját, a kort, melyről álmo­dott: „Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán, Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!” Ilyen hazáért harcolt, ezért a cé­lért áldozta fel ifjúi életét. Petőfit, a jövőbe látó nagy hazafit, a bátor forradalmárt, a művelt férfiút, az igazi barátot és tisztaszívű szerel­mest ifjúságunk mélyen szívébe zár­ta és tanulni akar tőle. A nevét vi­selő iskolákon eszmei örökösei, a mai magyar fiatalok tanulnak. Ta­nulmányozzák a Petőfi eszméit dia- dakavivő marxizmust-leninizmust, amelynek vezérletével, az ő kezük munkája nyomán ölt testet Petőfi vágya: épül, virágzik az új haza. A Petőfi-iskplán ifjúságunk meg­tanulhatja: hogyan lehet ma Petőfi példáját követni, az ő szellemében élni, hozzá hasonlóan tettekkel szol­gálni a haza ügyét, az ő harcát foly­tatni és győzelemre vinni. Ifjúságunk egyetért Illyés Gyulá­val: „Orgazdának érezteti magát, aki csak verseinek „szépségét“ élvezi és elzárkózik a bennük rejlő parancs­tól. Annak teljesítésével válthatunk csak jogot, hogy hívének mondjuk magunkat, csak azok befogadásával, a szépség mellett a szellem átérzésé- vel érthetjük igazán költeményeit is.“ íme, ezért viseli Petőfi nevét a DISZ politikai oktatásának új rend­szere, formája. A Petőfi-iskola lé­nyege abban áll, hogy az elmúlt évek tapasztalatainak felhasználásá­val, ifjúságunk fejlődésének sajátos­ságait, érdeklődését, igényeit figye- lembevéve, az eddigieknél sakkal bátrabban támaszkodik ifjúságunk hazafias érzéseire, nemzeti múltúnk haladó hagyományaira, s ezeket el­választhatatlan egységbe forrasztja azzal a harccal, melyet ma a szocia­lizmus építéséért vívunk. Ezzel a Petőfi-iskola a fiatalok politikai fej­lődését gazdagabbá, eszmeileg meg­alapozottabbá, tanulásukat érzel­meikhez közelebbállóvá teszi. Emel­lett a maga eszközeivel elősegíti if­júságunk, népünk egységének erősö­dését. Azt a célt is szolgálja, amely­ről a párt népfrontpolitikájával kap­csolatban Nagy Imre elvtárs a III. pártkongresszuson a következőket mondta: „Gazdagítani kell az új . népfront eszmei tartalmát. A függet­lenség és szabadság eszméjét, sok­százados nemzeti hagyományainkat, melyeknek hatalmas tömegmozgató erejük van, eggyé kell kapcsolni a demokrácia és a szocializmus esz­méjével. A népfront társadalmi és politikai tömegmunkájában a haza- fiságnák és a népek barátságának eszméjét nagyobb súllyal kell ki­emelni. Szélesebben és bátrabban, mint eddig, fel kell eleveníteni az ellenállási mozgalom hősi cselekede­teit és a Függetlenségi Front anti­fasiszta hagyományait is." Mit és hozván tanulnak a P tőfi-iskolán ? Tolna megyében is a legtöbb félre­értés a Petőfi-iskola tartalmával, tananyagával kapcsolatos. Az a leg­elterjedtebb vélemény, hogy a Pe- tőfi-iskala I. évfolyamán magyar történelmet, a II. évfolyamán pedig politikai kérdéseket, a III. pártkon­gresszus anyagát tanuliják. Mindkét megállapításban van némi igazság, azonban mindkettő csak részben igaz, egyik sem teljes. Mi hát az igazság? Igaz, hogy a Petőfi-iskola I. év­folyamán a fiatalok megismerkednek népünk történőimének, évszázados harcainak leghaladóbb hagyományai­val, a magyar történetírás legfénye­sebb lapjaival: a Hunyadi, Dózsa, Rákóczi vezetésével vívott harcok­kal, az 1848—49-es magyar szabad­ságharc hősi küzdelmeivel, az 1919-es magyar Tanácsköztársaság történeté­vel, felszabadulásunk történelmi kö- rülményeivél. De emellett másról is tanulnak: a pártról, megalakulásá­nak jelentőségéről, a felszabadulás előtt és után - vívott harcairól, fel­szabadult dolgozó népünk alkotó munkájának, a párt vezetésével folytatott harcának gyümölcseiről, a III. pártkongresszus útmutatásairól hazánk felvirágoztatására és lelkesítő célunkról, a szocialista társadalom­ról. Az is igaz, hogy a Petőfi-iskola II. évfolyamán a hallgatók politikai kérdésekről, a III. pártkongresszus anyagairól, a szocializmus építésének "kérdéseiről tanulnak. De emellett megismerkednek a párt fogalmával, megalakulásának történelmi körül­ményeivel, erejének forrásaival, a magyar ifjúság küzdelmeinek dicső történetével: a Petőfi-vezette már­ciusi ifjak, a’'Tanácsköztársaság if­júsága és a kommunista ifjúmunkás mártírok hősi példájával. Tanulnak a hazáról, a tettekben megnyilvá­nuló hazafiságról, a műveltségről, a kulturált magatartástól, az elvtár- siasságról, az igazi barátságról és nem utolsó sorban arról; hogyan le­het színessé, tartalmassá tenni a DISZ-szervezetek életét, hogyan vál­hat a DISZ a magyar fiatalok ked­velt szervezetévé. Amint látható, mindkét évfolyamon szerepelnek politikai és úgynevezett történelmi, sőt a II. évfolyamon er­kölcsi kérdések is. A Petőfi-iskola mindkét évfolyama tehát egyformán újszerű, egyformán érdekesebb az eddigi politikai köröknél, iskolák­nál. Mindkét évfolyam tankönyve színes, érdekes irodalmi stílusú ol­vasmány. A két évfolyam között az a különbség, hogy míg az I. évfolya­mon azok tanulnak, akik még nem vettek részt politikai oktatásban, akiknek tehát ez jelenti az első, be­vezető lépcsőfokot — addig a II. év­folyam hallgatói már bizonyos politi­kai alapképzettséggel rendelkeznél:. Ebből következően bizonyos módszer­beli különbség is van a Petőfi-iskola két évfolyama között. Az I. évfolyamon nincs kötelező jegyzetelés, előadás és úgynevezett vita. A hallgatók előre elolvassák a tankönyv megfelelő részét és a fog­lalkozáson a propagandista vezeté­sével beszélgetnek arról, kérdéseket tesznek fel, elmondják véleményü­ket az olvasottakról. A propagan­dista, vagy egyik-másik hallgató részeket olvas fel a témához kap­csolódó szépirodalmi művekből, ver­sekből. A beszélgetés végén a pro­pagandista összefoglalja a legfonto­sabb tanulságokat, következtetéseket. A foglalkozás végén dia-filmeket ve­títenek, társasjátékot játszanak. A II. évfolyamon az előző évek­hez hasonlóan a propagandista rövid bevezető előadása után a következő foglalkozáson beszélgetnek a téma legfontosabb kérdéseiről — azonban az előző évek gyakorlatától eltérően itt is gazdagon felhasználják a szép- irodalmi felolvasások, az érdekes szemléltetés, a szórakozva tanulás módszereit és eszközeit. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents