Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-08 / 239. szám
»54 OKTOBER 8 WÄPCÖ 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * Növelje a kommunisták felelősségét a pincehelyi pártszervezet Á szakadátiak nagy jutalma... Pincehely a tamási járás községei között majdnem a legutolsó helyet íoglalja el a begyűjtési versenyben. Ez már nem újkeletű dolog, hiszen augusztus 30-i kiértékelés szerint is a tizennegyedik helyen volt. Mivel magyarázható e súlyos lemaradás? A községben erre senki nem tud megfelelő választ adni. Nem is tudhat, hiszen az még nem lehet elfogadható ok, hogy a begyűjtési meg bízottak változtak, hogy kevesebb gazdakönyvnek kellene lenni a községben, mint amennyi van, mert például Kovács Rudoiiéknál is külön van a fiainak is, Jánosnak ,és Rudolfnak is gazdakönyve, s közben egy háztartásban élnek. Az sem lehet ok, amint Magyarfi elvtárs, a begyűjtési hivatal vezetője mondja, — s ezt alátámasztja a tejbegyűjtő — nagyon közel van itt a vasút, amely segítségével közvetlen Pestre szállíthatják el a faluból a terményeket. Magyarfi elvtárs azt is elmondotta, hogy ennek is utánanéztek. Érmek, eredményeképpen az egyik napon például közel 30 mázsa kukoricát szállítottak el a községből vasúton kézi poggyászként, egy- egy mázsás tételekben. A valóságos, az igazi ok az, hogy a pincehelyi tanácsnak és a népnevelőknek nem volt igazán meggyőző mondanivalójuk a község dolgozó parasztjai számára. A hiba az, hogy a vezetők körében Is csodaváró hangulat alakult ki. Úgy gondolták, hogy a kormányprogram nyomán megjelenő kedvezmények, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt és kormányhatározat már magáért is agitál, különösebb felvilágosító, népnevelő munkára talán nincs is szükség. így természetesen a község dolgozó parasztjai magukra maradtak, és az ellenség hangjára figyeltek. Voltak itt is, akik aiattomban azt kürtölgették, hogy az állam az idén is elengedi a kötelezettségek teljesítését. Ebben a harcban, amely bebizonyította volna, hogy először is az állam, melynek részesei a község dolgozó parasztjai is, nem engedheti el a kötelezettségeket, a pártszervezetnek kellett volna élenjárnia. Másodszor a népnevelőknek kellett volna bebizomyítaniok, hogy a begyűjtés feltétlenül szükséges, hiszen nem emelkedhet a dolgozó parasztság jóléte sem a beadás és az adófizetés teljesítése nélkül. Ezt az aranyigazságot tévesztették szem elől Pincehely község dolgozó paraszt jai, mivel nem volt aki közvetlenül, egész mélységben feltárta volna e probléma rendkívüli fontosságát előttük. A hiba fő oka tehát elsősorban a pártszervezet hiányos munkája. Nem arról van szó, hogy nincsenek példamutató, a 'begyűjtési tervek teljesítéséért harcosan küzdő párttagok, olyanok, mint Horváth Bertalan elvtárs és a többi. Nem arról van szó, hogy ne követnék szívesen a párt on - kívüli dolgozó parasztok is őket, mint Pintér József, vagy az őszi mezőgazdasági munkákban Kovács G. János, Mándli József, Major István, Takács György, Palkó József és sokan mások, s mindenek előtt a Rákóczi és Kossuth termelőszövetkezetek tagjai. Arról van inkább szó,, hogy ezt a meglévő, hatalmas energiaforrást nem tudja a pártszervezet egyetlen hatalmas hadsereggé kovácsolni. Ez azonban nem véletlen, hisz maga a^ pártszervezet sem tudja rendezni sorait. Több, mint félszáz tagja van a pártnak Pincehelyen, s a legutóbbi taggyűlésen is még fele részben sem jöttek össze. Itt kellett volna legelőször is a kommunistáknak megbeszélni a falu ügyeit, s ezek között éppen a legfontosabbat, az állam iránti kötelezettségek teljesítésének ügyét, természetesen az egyéb problémák mellett. A pártszervezet vezetőségének itt lehetett és kellett volna megértetni a kommunistákkal, hogy a falu jólétének emelkedése azt követeli, hogy necsak munkásosztályunk teljesítse kötelességét a falu felé, hanem a parasztság is teljesítse kötelezettségét a város felé. A munkásosztály, az üzemek dolgozói tartják a szövetséget, s ezt éppen azoknak a népnevelőknek kellene elmondani, tehát a falusiaknak, akik igyekeznek a népnevelő értekezletekről is távolmaradni. A kórház és a gépállomás népnevelői ugyanis rendszeresen megjelennek a népnevelő értekezleteken, csak a falusiak hiányoznak. A kórház, a gépállomás is csak azóta épült, mióta egész országunkban és Pincehelyen is a dolgozó nép vette kezébe a hatalmat. A kereskedelem forgalmának emelkedése pedig azt bizonyítja, hogy egyre nő a község dolgozóinak vásárlóképessége, egyre szépül az élet. A fent említett, kötelezettségüket becsületesen teljesítő dolgozó parasz tok joggal vethetik fel a községben uralkodó tehetetlenséget az olyanokkal szemben, akik nem igyekeztek tartozásukat leróni, akik úgy gondolkodnak, hogy ráérnek, vagy pedig egyáltalán nem fontos kötelezettségüket teljesíteni. Hatalmas erő ez, s éppen ezt kell felhasználnia a pártszervezetnek. Nem könnyű feladat az biztos, de megvalósítható. Ennek legelső állomása az lehet, ha a pártszervezet vezetősége az összes kommunistákat tömöríti. Második pedig az, ha a község pártonkívüli dolgozó parasztjait is összehívja, s megbeszéli velük az e területen adódó feladatokat. Ehhez megfelelő segítség is kell a pincehelyi pártszervezet vezetőségének, mégpedig a járási pártbizottságtól. Eddig ugyanis a segítség úgy nézett ki, amint Pál József elvtárs, a pártszervezet titkára is elmondotta, hogy kijönnek a járási pártbizottságtól, elbeszélgetnek velük. A rövid egy-két órás meg beszélés azonban nem sokat ér, legalább is*Pincehelyen nem. Ide az kell, hogy a járási pártbizottság egy-két napot töltsön a községben és gyakorlatilag mutassa meg a pártvezetőségnek, hogyan kell a párttagságot valóban összefogni és hogyan kell a feladatok végrehajtásába bevonni a legjobban dolgozó pártonkívüli dolgozó parasztokat is. Ez a módja, ez az útja annak, hogy Pincehelyen is megváltozzon a dolgozó parasztok gondolkodásmódja, s utána természetesen a kötelezettségek teljesítésének eredménye is. Csak így teremthető meg a megiiely i Tn .y meg- unkásgyőző, felvilágosító szó, am; magyarázza a községben a paraszt szövetség jelentőségét. Vajon mit szólnának, ha az állam is úgy mérné a község számára a kedvezményeket, vagy az egyes létesítmények megvalósítását, mint ahogy ők teljesítik kötelességüket. Mert kívánság az van a községben, hogy csak egyebet ne említsünk, mint a kutak javítását. A falu közepén például az ártézikút javításra szorul, mert kiapadt, s jóformán a falu 70 százaléka innen hordja az egészséges, iható vizet. A pártszervezetnek, tehát a népnevelőkön keresztül azt kell most megmutatnia, hogy a kötelezettségek teljesítése az országos ügy mellett a falu, az egyének ügye is. A jólét megteremtése tehát közös ügy, s csak úgy valósítható meg, ha terhei egyformán oszlanak meg a munkásosztály és a dolgozó parasztság között. NEM SZÓBESZÉD az, hogy a dolgozó parasz tok amikor beadási kö telezattségüknel: eleget tesznek, akkor nem csak egyszerűen az ipari munkásságnak biztosítják a zavartalan élelmiszerellátását, s nemcsak tervszerűbbé segítik tenni az elosztást, hanem saját maguk, a község problémáinak megoldását segítik elő. Az évek óta élenjáró szakadáti dolgozó parasztok a beadási kötelezettség teljesítésére leadott termények és termékek „ellenértékét” sokszorosan megkapták a munkásosztálytól: villanyt kapott a község, s a házak többségében már a villanylámpa szórja szét fényét; a szorgalmas dolgozók munkájának eredményeként állandóan emelkedik a községben az életszínvonal. Ezt bizonyítja az is, hogy a felszabadulás előtt mindössze 3 detektoros rádió volt a községben, ma pedig 73 rádió mellett szórakozhatnak a dolgozók. Az elmúlt 10 év alatt nyolcszorosára nőtt a használatban lévő kerékpárok száma. A község fiataljai részére 2 új tanterem áll rendelkezésükre, amit kétszázötvenezer forint beruházással építettek. Lehetne még sorolni tovább azokat a közismert tényeket, amelyek a munkásosztály segítségét bizonyítják. A KÖZSÉG LAKÓI tudják kötelességüket: mindig határidő előtt eleget tesznek beadási kötelezettségüknek, pél damutatúan ápolják nö vényeiket, gyorsan, veszteségmentesen igye keznek betakarítani terményeiket. Most az őszi munkákban is Tolnamegye 107 községé- nek legjobbjai között vannak. A nagyszerű eredmények elérését nagyban elősegítette a németajkú dolgozók példamutató munkája. — Az Aranykalász termelőszövetkezet 9 kitüntetett dolgozója között 4 németajkú is van: Krémé r János, Kresz János, özv. Schmidt An- talné és Faulhaber József. ök a ..Kiváló termelőszövetkezeti tag” kitüntetés tulajdonosai. Szeptemberben a községbe megérkezett egy 3 levelű magtakaró fogas is. amelyet Kré- mer János (227 házszám) németajkú kapott jutalmul. Az évek hosszú sora óta az ö neve szerepelt legtöbbször a községi tanács versenytábláján. A községi tanács elnökétől megkérdeztem: ki a három legpéldamutatóbb dolgozó paraszt a községben. Ve- zekényi Lajos így felelt: — Nehéz kérdés ez. Erre nem tudok válaszolni. De ha azt kérdezné, ki a legjobb 30 példamutató, arra szí■» vesen válaszolnék. — Ezek a dolgozó parasztok versenyben végzik munkájukat, de a leg- több esetben szinte le- keletien értékeim versenyüket. Ebben az évben például a növényi termékeken kívül valamennyien már márciusban eleget tettek a tojás-, a baromfi- és a sertésb.eadási kötelezettségüknek. A SZAKADÁTIAK nagyon örülnek annak, ha a megyében az elsők. Annak is örülnek, ha községük újabb létesítménnyel bővül, gazdagodik. Nagy öröm érte — az eddigieknél sokkal nagyobb — a község lakóit. A napokban a megyei tanács értesítette a helyi tanácsot, hogy az éveken át példamutató munkájuk jutalmául több, mint 100.000 forintot fordíthatnak járdaépítésre. A tanácselnöknek és a v. b. titkárnak ki tudja felsorolni, hogy hányán segítettek tervezni. A község apraja-nagyja tervez és javaslatot tesz a helyi tanácsnak. A rendezetlen, sáros utakat 1955-ben felváltják már a beton járdák. Az előzetes számítások 2100 négyzetméter járda építési költségeit tudják fedezni a szakadátiak a megérdemelt nagy jutalomból. B. J. A IV. negyedév első négy napja a Dunaföldvári ívendergyárban A határidők lerövidítésére és anyagtakarékosságra tettek felajánlást a simoutornyai és a paksi építésvezetőségek A Megyei Tanács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsának felhívása gyorsan eljutott a Tatarozó Vállalat dolgozóihoz. A simontoi-nyai és a paksi építés- vezetőségek dolgozói is értékelték a felhívás jelentőségét és elhatározták, hogy munkájuk megjavítása érdekében felajánlásokat tesznek, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója és a tanácsválasztások tiszteletére. A simomfonnyai építésvezetőség dolgozói vállalták, hogy a határidők betartásával, illetve lerövidítésével túlteljesítek tervüket. Az önköltség csökkentése érdekében a simontor- nyai péküzem építéséhez szükséges salakot a helyszínen szerzik be, ezzel szállítási költséget takarítanak meg a népgazdaság számára. Megígérték, hogy felhasználják egy-egy munkahelyein az elfekvő anyagokat is. A munka minőségét úgy akarják még jobbá tenni, hogy a szakemberek állandóan segítik a gyengébben képzett munkásokat. A termelékenység emelése érdekében biztosítják a verseny nyilvánosságát, a munkalapokat előre kiadják a dolgozóknak és minden nap értékelnek. A béralap helyes felhasználása érdekében az anyagmozgatásokat úgy hajtják végre, hogy a szállításokat a legminimálisabbra csökkentik és fokozott ellenőrzéssel megakadályozzák a jogtalan bérkifizetéseket. A paksi építésvezetőség dolgozói a két nagy ünnep tiszteletére vállalták, hogy október havi tervüket 105 százalékra teljesítik. Az anyagtaka- rókosság terén a lehulló habarcsok felhasználásával fontos építési anyagot takarítanak meg. A lehulló habarcsot pallóterítéssel fogják fel, A béralap tervszerű felhasználásával kapcsolatban az építkezés helyén minden anyagot úgy tárolnak, hogy a felhasználási helyhez közel legyen. Ezáltal a kézi szállításokat csökkent hetik, aminek eredményeként október hónapban 3 százalékkal csökkenteni tudják a béralap felhasználást. Dekádonként értékelik az elért termelési eredményeket és a munka helyeken minden brigád eredményét ismertetik a dolgozókkal. Varga János elvtárs, a Dunaföldvári Kendergyár vezetője október elsején reggel nem éppen a legjobb hangulatban volt. Szomorúan tudatta az üzem dolgozóival, hogy a III. negyedévben közel 100 mázsa kenderrel tiloltak meg kevesebbet, és így csak 90.3 százalékban tetteit eleget az elmúlt negyedévi tervfe', adatoknak. — Ne búsuljon Varga elvtárs ezért, — szólalt meg Molnár Dezsoné elvtársnő, sztahánovista tilos, — hiszen a lemaradásnak nem mi vagyunk egyedül az okozói. Na, meg aztán van vissza három hónap az 1954-es évből. Ez alatt az idő alatt pótolhatjuk a lemaradást, sőt, ha úgy dolgozok én, meg a többi dolgozó társaim is, mint az előző negyeaévben, akkor túlteljesíthetjük a tervet. Számos dolgozóval beszélgetett el Varga elvtárs ezen a reggelen. Csaknem mindannyian ígéretet tették a még jobb munkára, a terv állandó teljesítésére, túlteljesítésére. Varga elvtárs csak annyit válaszolt: — Majd meglátjuk az elkövetkezendő eredményekből. Megjegyzések Fáradhatatlan ésszerűsítek I minap azt állította az egyik * ismerősöm, hogy a nagy tormási állami gazdaság vezetői felelőtlenek, úgy gazdálkodnak a nép vagyonával, mint a csákiszal- májával. Ez lehetetlen — mondottam, — hiszen ók maguk mondták, hogy ideje felszámolni a lazaságokat, ideje, hogy a nép vagyonával felelőtlenül gazdálkodókat a nép állama felelősségrevonja. — Olyan buzgón tanulták a párt 111. kongresszusa önköltségcsökkentéssel kapcsolatos határozatát, hogy az ember csak azt hihette el, amit a gazdaság vezetői mondtak: „megváltozik minden A nagytormási állami gazdaságban sok minden meg is változott. A vezetők fáradhatatlanul ésszerűsítenek. Igen, de hogyan? A közelmúltban például egy olyan „ésszerűen” kidolgozott tervet szén tesítettek és hajtattak végre, hogy az egyszerűen bámulatos. Azonban azt nem árt megjegyezni, hogy ez az „ésszerűen” kidolgozott terv olyan messze áll az önköltségcsökkentéshez, a nép vagyonával való helyes gazdálkodáshoz, mint Makó Jeruzsálemtől. A dolog úgy történt, hogy a ' nagytormási állami gazdaságba utasítás érkezett, amely szerint 19 szarvasmarhát át kellett adni az üzemegységhez 6 kilométerre lévő kölesdi állatforgalmi telepének. Igen, de hogyan? Az állatokat 6 kilométert hajtani kész öngyilkosság, meg népgazdasági szempontból is vétek 20 kiló húst az ablakon kidobni. (Körülbelül ennyit fogyott volna a 19 tehén a 6 kilométeres út után.) Ekkor született meg az „ésszerű” javaslat. „Elszállítjuk az állatokat vasúton" — mondotta az egyik állat- tenyésztő. A vezetők ezt nagyon helyeseltek. Az állatok tehát utaztak. Méghozzá nem is akárhogyan. Az utazás meglehetősen sok komplikációval járt, így az állatoknak Zom- b ától a Gyönk—keszőhidegkuti vasútállomásig mintegy 20 kilométert kellett gyalogolniok. De a „kényelmesség” kedvéért kövesúlon hajtották őket. Onnan Sárbogárdon keresztül 5 nap alatt eljutottak a Kölesd-alsótengelici vasútállomásig. De mivel Kölesd ide még 8 kilométer, ezt az utat is gyalogszerrel kellett a teheneknek megtenni. Tehát a 6 kilométer távolságot 6 nap alatt tették meg, holott 3—1 óra alatt ezt vígan megtehették volna. Megszabadulhattak volna egy csomó herce-hurcától, nem kellett volna a kísérők napidíját külön megfizetni, nem koplaltak volna 6 napig, nem fogytak volna le az állatok darabonként 10 kilót. ÍVJ o, de mindezen most már ^ * felesleges problémázni. Az egészhez talán azt lehetne megjegyezni, hogy a nagytormási állami gazdaság vezetői ezzel a tettükkel iskolapéldáját mutatták annak, hogyan nem szabad „ésszerűsíteni”, hogyan nem szabad a nép vagyonával gazdálkodni. GRIM FERENC— PESTI ERZSÉBET Délelőtt összehívta az igazgató a műszakiakat értekezletre. Ismertette az utolsó negyedévi tervfeladatokat és egyben meghatározta, hogy ^ a siker érdekében milyen intézkedéseket kell tenni. A munka meggyorsítása érdekében még ezen a napon beindították a műszárítót, amely a minőségi munka megjavítását is elősegít:. » '* Addig, amíg a vezetők az irodában tárgyaltak, a fizikai dolgozók az üzemben egjnnést serkentették a napi termelési terv teljesítésére. — Fürgén mozogtak valamennyien. A tilósok a tilológépek mellett, a törC- sök a törőgép, a rázósok pedig a rázógép mellett igyekeztek jó’munkát végezni, hogy már a IV. negyedév első napján bebizonyíthassák a gyár- vezető elvtársnak, hogy amit' megígérnek, azt teljesítik is. A leikes munka eredménye meg is lett, meri 12 százalékkal teljesítettélv túl a napi tervet. A többi napokon is túlteljesítették a napi tervelőirányzatot a Dunaföldvári Kendergyár dolgozói. Október 2-án lOti százalékra, 1-én 107, 5-en pedig 108 százalékra teljesítették a tervet. A négy munkanapon Puha György, Piroska Tr.másnó és Da les Jánosné voltak a legtöbbet termelő dolgozók a tilósok közül. A Kossuth toros brigád és az Alkotmány rázós brigád átlagosan 120 százalékra teljesítette tervét e pár napban. Nemcsak az említett dolgozóknak, hanem a gyár valamennyi munkásának köszönhető az, hogy az üzem négy mun. kanap alatt 14 mázsa kenderre) tudta pótolni az elmúlt negyedévi lemaradás t. A Dunaföldvári Kendergyár dolgozói és vezetői tudják, hogy az életszínvonal emelkedését csak úgy se-* gí the tik elő, ha részleteiben is teljesítik a tervet. Éppen ezért végeznek ezekben a napokban jó mun. kát, ezért dolgoznak lelkesen a lemaradás pótlásáért, az 1951-es terv túlteljesítéséért. f «itfcfilözhcteflM oe agHócUk
