Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)

1954-10-05 / 236. szám

2 N A P L ö \ A Finn Kommunista Párt X. Kongresszusa Helsinki (TASZSZ) Október 2-án Helsinkiben megkezdte munkáját a Finn Kommunista Párt X. kongresz- szusa. A kongreszsust Aimo Aaltonen, a Finn Kommunista Párt elnöke nyi­totta meg. Aaltonen javaslatára . a vendégek egyperces hallgatással adóz tak J. V. Sztálin és a Finn Kom­munist Párt egyik megalapítója, Sandra Lehtinen emlékének. Aatonen beszédében megemlítette, hogy a X. kongresszus időszaka egy­beesik a Finnország és a Szovjet­unió közötti fegyverszüneti egyez­mény tízéves évfordulójával. A tízéves békés fejlődés időszaka — mondotta Aaltonen — meggyő­zően bebizonyította népünknek, hogy milyen előnyös Finnországra nézve a nagy Szovjetunióval és a többi bé­keszerető néppel való baráti viszony. Mint Aaltonen megjegyezte, a Kommunista Párt megelégedéssel ál lapítja meg, hogy az általa képviselt külpolitikai vonal mind szélesebb néptömegek támogatására talál, amit más pártok sem hagyhatnak figyel­men kívül. Aaltonen a továbbiakban az or­szág belpolitikai helyzetét elemezve, rámutatott a Kommunista Párt be­folyásának növekedésére a finn dol­gozók körében. A kongresszus megválasztotta az elnökséget, amelynek tagjai: Vilié Pessi, Aimo Aaltonen, Hertta Kuusi- nen, Inkeri Lehtinen, Martti Malm- berg, Irjö Murto, Ailo Miakinen, Mauri Rü-emia, Koski Kulo, Eino Kulpi, valamint a testvérpártoknak a kongreszsuson résztvevő képviselői Ezután felolvasták a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának üdvözletét, amelyet a kül­döttek és a vendégek viharos taps­sal és éljenzéssel fogadtak. Á kongresszuson ugyancsak viha­ros tapssal fogadták a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizottságá­nak üdvözletét. Ezután Koski Kulo, a finn nép demokratikus szövetségének elnöke üdvözölte a kongresszust. A Magyar Dolgozók Pártja nevé­ben Non György üdvözölte a kon­gresszust. A kongresszus október 2-i délutáni ülésén Vilié Pessi, a Finn Kommu­nista Párt főtitkára a Finn Kommu­nista Párt Központi Bizottságának munkájáról tartott beszámolót. A be­számoló felett megkezdték a vitát. A J\in című jugoszláv hetilap a londoni tanácskozásról Belgrád (TASZSZ) A Nin című ju goszláv hetilap „kompromisszumok Londonban“ című cikkében a kilenc ország külügyminisztereinek Nyugat- Németország felfegyverzése kérdésé­ben tartott értekezletéről azt írja, hogy az „európai védelmi közösség“ és a brüsszeli értekezlet kudarca * kétségtelenül némi tanulságot szol­gált de csupán „a katonai integrá­ció kérdéseiben.“ A politikai problé­mák megoldása kérdéses maradt. Az európai biztonság kérdésének gyökeres megoldása a lap vélemé­nye szerint — csakis úgy lehetséges, ha a londoni tárgyalásoknál széle­sebb alapokra helyezik az európai országok közti kapcsolatokat. Az „európai védelmi közösség“ tapasz­talata megmutatta, hogy a „kis Euró pa!t tervei nem reálisak és szűklátó- körűek az Európa egyesítésére ve­zető széleskörű távlattal bíró euró­pai együttműködés szempontjából. A londoni tanácskozás résztvevőiről nem lehet azt mondani, hogy levon­ták a tanulságot az „európai védel­mi közösség kudarcából“ és figye­lembe veszik a nemzetközi helyzet­ben beállott változást. Mi több, jó- néhány közvetlenül érdekelt ország részvétele nélkül kezdtek hozzá a német kérdés megoldásához. Nagy- jelentőségű az a tény, hogy a londo­ni tanácskozáson csak a nyugateuró­pai katonai szervezet megalakításá­ról esett szó. Ez a szervezet szoros kapcsolatban lesz az északatlanti egyezménnyel. Ez pedig azt jelenti, hogy a tömbök és az ideológiai kizá­rólagosság politikáján alapszik majd. Ez tehát semmi esetre sem szilárd és reális alapja az európai együtt­működés fejlesztésének, Európa egye sítése ügyének. Angol lapok a londoni értekezletről London (MTI) A hétfő reggeli an­gol lapok vezércikkeiket a londoni értekezlet befejezésének szentelik és kommentárokat fűznek á kilenc kül­ügyminiszter által aláírt záróközle­ményhez. A polgári sajtó csaknem egyöntetűen eredményesnek nevezi a konferenciát s elégedettségét feje­zi ki az eredmény felett. Az elégedettség kifejezése mellett azonban aggályok is hangot kapnak egyes még meg nem oldott problé­mák miatt. A Manchester Guardian szorongva ír a londoni határozatok várható franciaországi és angliai fo­gadtatásáról. Figyélemreméltó a News Chronic­le cikke, amely — noha üdvözli a megegyezést — óva int1 attól, hogy feladják a Kelet és Nyugat közötti tárgyalások politikáját. „Botorság .enne figyelmen kívül hagyni Visinsz kij leszerelési javaslatát az atom­fegyverek ellenőrzése és a leszerelés kérdésében“ —- hangoztatja a lap. A jobboldali Daily Express, amely egy idő óta szembszáll a német fel­fegyverzéssel — élesen bírálja a lon­doni értekezlet döntéseit. A lap saj­nálattal állapítja meg vezércikkében hogy „Nagy Britannia a londoni ta­nácskozások során fegyveres erőinek Nyugat-Európában tartásával olyan egyoldalú kötelezettségeket vállalt, amelyeket az Egyesült Államok sem volt hajlandó magára vállani. Ez a kötelezettségvállalás ártalmára lesz Nagy-Britannia kapcsolatainak a brit nemzetközösséggel. Nagy-Britan nia — állapítja meg a lap: ezzel el vesztette függetlenségét és semmit, a szó szoros értelmében semmit sem kapott cserébe. Nevetséges ez a szer ződés, amely tele van kölcsönös bi­zalmatlansággal.“ Berlin (ADN): A' Német Szociál­demokrata Párt nyugatberlini szerve­zete a küszöbönálló nyugatberlini képviselőtestületi választásokkal kap­csolatban „közvéiranényfcu tatást*' végzett, amelynek eredménye: az Adenauer-. politika elutasítása. Majdnem?. ezer nyugatberlinit kér­deztek meg, többek között a követ­kezőkről: Vitáit gondol ön, a jelen­legi kormányformáról?'1 „Egyetért ön Adenauer külpolitikáival?“ „Helyesli fen Németország újrafelfegyverzé- sét?*' Az első kérdésre a megkérde­zettek 8-0 százaléka, kijelentette, hogy elutasítja az Adenauer kormányt, mert az nem német, hanem amerikai politikát űz. A mákodik kérdésre minden megkérdezett nem-el felelt, mert Adenauer külpolitikája nem az újraegyesítésre irányul, és elveti a négyhatalmi értekezletet. A megkér­dezettek 30 százaléka háborús politi­kának nevezte Adenauer politikáját. A harmadik kérdésre a megkérdezet­tek 70 százaléka nem-el válaszolt, míg a többiek Németország újra- felfegyverzése mellett szálltak síkra. A Német Szociáldemokrata Párt közvéleményikutatásának eredménye teljesen egyesük a nyugatberlini sze­nátus által betiltott népszavazás ered­ményével. E népszavazás során már több, mint kétszázezer nyugatberlini nyilatkozott a békeszerződés mellett és az „európai védelmi közösség“ el. len; A nyugatberliniek elutasítják Adenauer politikáját * A • Mao Qe-luno bankettet adott a kínai nemzeti ünnepen részivé» külföldi BIRODALMI FEJTÖRÖ lorntánykiüdiittséeek tiszteidére j (1 rELADVANY) Peking (Uj Kína): Mao Ce-tung, a 5 Kínai Népköztársaság elnöke vasár- j nap este bankettet adott a kínai 3 nemzeti ünnepen résztvett külföldi 3 kormányküldöttségek tiszteletére. A 3 banketten a küldöttségek tagjain kívül 3 jelen voltak a baráti országok pekin- 5 gi diplomáciai képviselői, valamint a 3 kínai állam vezetői. A szívélyes és 3 baráti légkörtől áthatott bankett után * ének. és táncelőadást tartottak. Max Reimaun: 5 El a kezekkel a Német 3 Kommunista Párttól! 3 Max Reimaim, a Német Kommu- < nista Párt elnöke a Freies Volk ei- 3 mű lapnak adott nyilatkozatában a * többi között kijelentette: 3 Móricz Zsi^inondnalt Minden szavadban a termő magyar nyár Aranya csillog s magyar ősz bora, Mit férfiszívvel és elmével adtál, Oly fejedelmi magyar lakoma. A századok rád vártak és te jöttél, Döngő léptekkel, izmos es derűs. Maga a nagyság, a jóság, a bőség, Hogy homlokunkról száz felhőt elűzz! És jöttél, hogy a kárvalló szegény« Ézer bajának örök hangot adj, Hogy pariagán viruljon tiszta szépsí , S látásra nyíljon itt a szív, az agy! Ha megdobott kövével az irigység, Ha megcsúfolt sarával a gálád, Lelked tovább tetézte drága kincsét S tovább pörölted néped igazát. A lakosság millióinak elszántan 3 követclniök kell: a Német Kommu- jj nista Párt ellen november 23-ára ki- ■* tűzött pert ne tartsák meg. El a ke- 4 zekkel a Német Kommunista Párttól ■* és a munkásosztály minden intézmé- 3 nyétől! 3 Nemes vad voltál hinár-rengetegben. Hol mindig áh a hajtás, csapda int, Hol az igaz magyarság mindig ellen S elvérzenek legméltóbb álmaink. De a magyar nyár termő kedve nem ül, A magyar ősznek forr még új bora. És én hiszem, hogy győzelmedre csendül Megkezdődött a Nyugat­német Szakszervezeti Szövetség HL Kongresszusa Berlin (MTI): Majna-Frakfúriban hétfőm reggel megkezdődött a Nyu­gatnémet Szakszervezeti Szövetség III. országos kongresszusa, amelyen háromszázkilencvenegy küldött vesz Minden pohár e tájon, cimbora! ■* A vers szerzője 193"-ben halt meg egyik vidéki városunkban, aho' 3 sít és ahol dolgozott. Mint a borongós hangulatok költőjét ismerik, de ■* életművéhez hozzátartozik forradalmi költészete is. Személyében egyik 3 elindítója és felfedezője volt József Attilának. 4 A szerző nevét „Irodalmi fejtörő'1 felírású borítékban szerkesztősé- 3 jünk címere küldjék be. A megfejtők között könyvjutalmakat osztunk J izét. 3 (Szerkeszti: Szántó Tibor) VTTTTrTTTVTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTTTTVTTTTVVTTTTTTTTTT»: A fegyverzet csökkentéséről szóló szovjet javaslat külföldi sajtóvisszhangja PÁRIZS reszt. Dél koreai kikötő­munkások sztrájkja Ptieryjan (TASZSZ): A Koreai Köz­ponti Távirati Iroda a „Tongjang Tonszin“ délkor^ai hírügynöikség je. lentése alapján közli, hogy szeptem­ber 30-án sztrájlklha lépték azok a pusz&ni és maszani kifcötőmunkások, akik amerikai hadianyag rakodásán dolgoztak. A délkoreai hatóságok „törvénysértőnek“ nyilvánították a sztrájkot. Az Építők Szakszervezete Elnökségének és az építésügyi minisztériumnak levele az építőipari vállalatokhoz Az Építő, és Faipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége és az építésügyi minisztérium együttesen levéllel fordult az építőipari és az építőanyagipari vállalatok igazgatói­hoz és szakszervezeti bizottságaihoz, hogy a téli munkákkal kapcsolatos szociális feladatokra felhívják a fi­gyelmet. A „L'Humanité“ szembeállítja a Szovjetuniónak az ENSZ-ben előter­jesztett, a béke megszilárdítására irányuló javaslatát a német felfegy­verzést célzó londoni tárgyalásokkal, amelyek — mint a lap hangsúlyozza ■— jogos félelemérzést keltenek a né­pekben. ..A kilenchatalmi értekezlet — írja a „L'Humanité” — és az ENSZ- ben a Visiríszkij nyilatkozatával kez­detét vett tárgyalások között na­gyobb a különbség, mint amekkorái a Londont az ENSZ székhelyétől el­választó Óceán. Mint a „Liberation“ című lap meg­jegyzi, „a Szovjetunió javaslata a feszültség enyhítésére irányuló tö­rekvést bizonyítja". LONDON Az „Observer" című lap newyoiki tudósítója azt írja, hogy ha az an­golok elutasítják az oroszok köze­ledését, megkockáztatják, hogy ;i franciák visszautasítják a hozzájá­rulást Németország újrafelfegyvérzé­séhez. Másrészt ha túlságos nagy készséget mutatnak, megkockáztai- ják, hogy az amerikaiak elfordulnak tőlük. DELHI A „Times of India" című lap írja. hogy delhi hivatalos köreiben úgy. üdvöziik a szovjet javaslatot, mint; pozitív lépést a tömegpusztító fegy­verek feletti ellenőrzésről és a fegy­verzet csökkentéséről szóló nemzet­közi egyezmény kivívása felé. A lap hozzáfűzi, hogy India támogat min­den lefegyverzést célzó megegyezéses javaslatot, mivel külpolitikájának alapelve, hogy a fegyverzet felhal­mozása és szétszórt katonai támasz­pontok létesítése gyanakvást és ag­godalmat kelt a világ népeinek köré­ben. Irta: ÖRSI FERENC VII. A könnyeket azonban nem lehet lenyelni. Az el nem folyó köny nyék úgy fojtják az ember dühét mint a taposott anyag a puskaport. Minél több könny gyűlik össze be­lül, annál nagyobb lesz a robbanás, így gyűlt a düh István leikéiben is. Szerette volna előrántani szűre ujjá- ból a baltát és a németbe vágni. — Vagy kettéhasítani a szerezsám fejét. Vagy ... vagy bármelyikét, aki a kö­zelében volt. — Gyáva! — sustorgott benne a gúnyos szó. — Én gyáva? Hát ki mert idejön­ni közétek? A fa/rkascsorda közepé­be!? Hány ezren vagytok bitangok!? Na megálljatok! Lihegett nagyot, az­tán a távoliba kémlelt. A látóhatár peremén sárguló leve­lű akácos mutatta az irányt a pusz­tát ismerőknek. Azon keresztül veze­tett az út Csokonyálba. Félóra múlva a kis akácos már balkézről látszott. Egy óra múlva a Csokonya és Szülök közti pusztaság felé menetelt a se­reg. Arra, amerre kiszélesedik a ho­mok és minden lépés távolabb visz az emberlaikta vidéktől. Szeretett volna felkacagni, amikor a tisztre gondolt. Már eszébe sem jut, hogy neki is baja eshet. — Gyáva?! No jól van! — és fá­radhatatlanul, szinte vidáman tapos­ta a homokot. Háta mögött csattogott a korbács, rekedtre ordították magukat a kocsi­sok. Dühöngtek a tisztek, hogy a drá­ga lovak a második menetnapon lónk remennek. A fehérfkabátos is itt rendelkezett a szekereknél. Szinte kézbefogatta a káromkodó felkelőkkel megrakott járműveiket. Azután elővette óráját lühösen megsarfcantyúzta lovát és az elővédhez vágtatott. István észrevette. Vállával dobott egyet szűrén és belülről megtapogat­ta fejszéjét. — Na, uram irgalmazz! — dobbant nagyot a szíve. A tiszt első kérdése egy ostorcsa­pás volt. A férfi szembefordult vele. A fehórkiabátos az óráját rázta. — Elmúlott már a két óra gazem­ber! És falunak nyoma sincs! István lassan kihúzta magát és gúnyos mosolygással szűrte a szót fo­ga között. — Nincs is uram — amikor a tiszt elképedt ábrázatát látta, még komó­tosabbra fogta a szót. — Mert ide a legközelebbi falu mái- öt óra járásra van. A fehérkabátos nem értette először. Csak amikor gúnyos képébe meredt, akkor ocsúdott fel. Eltorzult hangon üvöltötte: — Lelőlek! — és előrántotta pisz­tolyát. De ebben a pillanatban István le­dobta szűrét és a fuvarosbalta ma­gasba lendült. — Nesze, te bitang! — üvöltötte, megragadta a kantárt és a tisztre súj­tott. A ló azonban felágaskodott, fel­rántva a kantárját markoló férfit, kinek csapása csak súrolta a fehér- kabátos magasszárú csizmáját ég ki­hasított belőle egy darabot. Az egyik -zerezsán — első meglepetésből ocsúdva — mögéie ugrott és széles jatagánjával a Ivarjába sújtott. A görcsösen markoló kéz a kantáron maradt. István lebukott. A tiszt lova mellette ért földet. A fehérkabátos kihaiolt a nv-repből és szinte az ar­cának nyomva sütötte el pisztolyát. Mire az elővéd többi tagja magához tért, már vége volt a küzdelemnek. A tiszt remegő kezében még füstölt a pisztoly. — Farkas! —• csuklóit el a hangja és csipkés zsebkendőjével törölgetie gyöngyöző homlokát. Azután megállást fúvatott és úgy. ahogy annak idején Wienerneustadt- ban tanulta, megpróbált eligazodni ’a térképen. Hasztalanul. Pihenőt ren­delt a csapatnak és a húsz lovast a szélrózsa minden irányába küldte, hogy tájékozódjanak, vezetőt szerez­zenek. Késő délután volt, mire egy megrettent visontai pásztort hoztak a lovas szerezsánok, aki aztán a szom­jazó sereget másnap hajnalra kive­zette a postaútra, messze Visontá- tól, valami Görgeteg alatt. A mikor az öreg Széchi az egye­" dűl hazafcoeogó lovat beterelte a Zságnyékba, már ott sírt ä böl­csőben Kovács István gyermeke, a dédanyám. Lány volt, Rozinak ke­resztelték. Ő maradt az apja után, meg a faragott bölcső. De a bölcső az 1881-es tűzvészkor elégett, csak Rozi nőtt naggyá és szült a templom mö­götti zsuppfedcles házban kilenc gyermeket, rTTT'f77T77VTT7TTTTTTTTTYTTTTTTTTTTTTTTTY7TTTTmTTTTTTTTTTTT?TTrTT'*TTT»»TTTT»'*»T.>TTTT7TTTTTTTTTTTTTTTTYTTTT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents