Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-03 / 235. szám
1954 OKTOBER 3 PfÄPBö 7 A Békeműssak eredményei a Dombóvári Ta Ipfa te Ütőben A kisipari szövetkezetek sztahanovistáinak feladata A Dombóvári Talpfa telítő dolgozói még az év elején elhatározták, hogy üzemük ezévben eléri az élüzem címet. A vállalás nagy volt, bár az üzem az elmúlt években is teljesítette tervét, azonban hiba volt a minőséggel. így ezen a téren kellett döntően megjavítani a munkát. Az üzem pártszervezete és a szak- szervezet legfontosabb feladata az volt, hogy lendületet adjon a szocialista munkaversenynek. Minden munkás és műszaki dolgozót be kellett vonni a versenybe, a jó munka- módszerek elterjesztésében. A gyakorlat azt mutatja, hogy a vállalás teljesítését elsősorban az dönti el, mennyire vonják be a versenybe a művezetőket, brigádvezetőket. Ezért a III. pártkongresszus tiszteletére beindított verseny előtt összehívták a csoportbizalmiak és a brigádvezetők értekezletét, ahol megvitatták a verseny szervezésével kapcsolatos feladatokat. Az üzemben a kongresszus tiszteletére valamennyi brigád és minden dolgozó konkrét munkavállalást tett, s a verseny teljesen kibontakozott, amelyet az augusztus 20-i alkotmányi műszak követett. A jól megszervezett verseny eredményeként az üzem teljesítette az élüzem cím feltételeit, s augusztus 20-ra, Alkotmányunk ünnepének napján elérték az élüzem szintet A dolgozók azonban tovább versenyeznek, mert hiszen a vállalás úgy szól: „Ezévben megszerezzük a büszke élüzem címet.” Ezért indultak harcba az üzem kommunistái s a szakszervezeti tagok. Szeptember 23-án a békekölcsönjegyzés beindulásának napján a brigádok újból megbeszélést tartottak, s elhatározták, hogy szeptember 30-ig békeműszakot tartanak. így folytatódott a verseny a vállalások teljesítéséért. Az üzemben az utóbbi időben a verseny szervezésén kívül nagy gondot fordítanak a vállalások értékelésére, ellenőrzésére és brigádgyűléseken vitatják meg, hogy a brigád tagjai a mennyiségi vállalás mellett milyen minőségi munkát végeztek. így érkezett el a szeptember 30-a, amikor a vállalások teljesítéséről adtak számot a dolgozók. A fűrészüzem munkásai 16.000 darab betéttuskó soronkívüli legyártását ajánlották fel, amelyet teljesítettek két nappal a határidő előtt. A műszaki és adminisztratív dolgozók a hiányzó munkaerők pótlására vasárnap egésznapos békeműszakot tartottak, s résztvettek a fatéri előkészítő munkálatokban. Az üzem- fenntartó személyzet házilagosan egy 40 lóerős elektromotor javítását végezte el, s ezzel több mint 1.000 forintot takarítottak meg. A vállalások teljesítésében számos dolgozó tűnt ki jó munkájával. Kiss Istvánné, a fűrészüzem női dolgozója 198, Horváth Istvánné pedig 134 százalékot ért el. A brigádok versenyében Kelemen Imre és brigádja került ki győztesen 164 százalékos brigádteljesítményével, és mintegy 28 százalékkal hagyta maga mögött versenytársát, Bank Sándort és brigádját. A Dombóvári Talpfatelitő dolgozóinak békeműszaka meghozta a kívánt eredményt. Az üzem szeptember 29-én egy nappal a határidő előtt befejezte III. negyedéves tervét. A verseny azonban tovább folytatódik november 7 és a tanácsválasztások tiszteletére a büszke élüzem címért. Százöt százalékra teljesítette III. negyedévi tervét a Bonyhádi Téglagyár Ha valaki Perényi elvtárssal, a bonyhádi téglatelep vezetőjével akar beszélni, hiába keresi az irodában, ott a legritkábban találhatja meg, így hát be kell járnia az egész telepet. Először az égetőnél keresem, miután vele akarok beszélni a III. negyedéves terv teljesítéséről. — Perényi elvtárs? — nemrég járt itt — mondja Zacommer elvtárs. Lehet, hogy a nyersgyártóknál van, de az is lehet, hogy a mészégetőnél találja meg. Bejárom az egész telepet, s mindenütt azt mondják, „itt volt — de már elment”. „így reggelente nehéz megtalálni. Bejárja az egész telepet, a munkahelyeket” — mondja Kovács Erzsi lerakó. Tovább folytatom a „keresést”, míg végre a mészégetőnél akadok össze Perényi elvtárs- sal, akinek nemcsak a sáros keze, hanem a ruhájára tapadt mész is azt mutatja, hogy maga is meg fogja a munka jobbik végét, ha a hely' zet úgy kívánja. Márpedig sokszor kívánja, mert egyszer a prést kell javítani, másszor egy-egy jó fogást kell a gyakorlatban megmutatni. — Harmadik negyedéves tervünket? Szeptember 28-án befejeztük, — s ezt úgy mondja, hogy érezni lehet, büszke az eredményre, de egyben természetesnek is tartja. —■ Az üzem nyersgyártási tervét már szeptember 20-ra befejezte, azóta a nyersgyártók már 1955-ös tervükön dolgoznak, s úgy számítják, hogy ezévben 300.000 darab téglával adnak többet népgazdaságunknak. Ebből a mennyiségből 10 családi házat lehet felépíteni az árvízsújtotta Sziget-közben. — A minőségünk? Állandóan javul. Az elmúlt hónapban félszázalék volt a selejtünk, de remélem, hogy e hónap értékelése sem lesz rosz- szabb. A Bonyhádi Téglagyár tégláival szívesen dolgoznak az építőmunkások, egyenesek, acélosak, s így- megkönnyítik a munkát. A gyártással együtt állandóan folyik a szállítás. A vagonok viszik a bonyhádi téglát az ország különböző helyeire, a Jánoshalmái, garai, kiskunhalasi állami gazdaságokban, ahol lakóházak és gazdasági épületek készülnek. A telep állandóan fejlődik. Felépül az új fürdő, s most újabb 50.000 forintos beruházással két új mészégető kemencét építenek. Perényi elvtársnak van dolga, mert mindössze csak három párttagja van az üzemnek, de nem fél a feladatoktól, mert a tervek teljesítését törvénynek tartja, s ennek végrehajtásáért dolgozik jó szóval, felvilágosító munkával, ha kell szigorúsággal. így érték el, hogy a telep a tanácsi téglagyárak között az első helyen áll, III. negyedéves tervét 105 százalékra teljesítette, béralap túllépés nélkül, sőt az eddigi számítások alapján több mint ezer forintos megtakarításuk lesz. Eredményes szakmai oktatás a Tolnai Textilművekben A TOLNAI TEXTILMÜVEKBEN már az elmúlt években eredménye- 'sen folyt a szakmai oktatás, s egyre több olyan fiatal szakmunkása van az üzemnek, akik valamilyen szakoktatáson vettek részt. Az üzem új kultúrházában egy külön helyiség van berendezve a tanfolyamok céljára, s ebben az évben is hetente 16 órás előadást hallgat 24 művezető, illetve segédművezető, akik közül a fiatalok is hamarosan vérbeli szakmunkássá válnak. A Textilgyárba az utóbbi években egyre több olyan fiatal került, akik iskolai végzettségüknél fogva azzal válnak ki, hogy nem kell őket sokáig tanítgatni. Ha a művezető alaposan megmutatja nekik mit és hogyan dől gozzanak, hamar megjegyzik és egykét hónap múlva önállóan dolgoznak. A fiatalok oktatásához azonban jól képzett művezetőkre van szükség, mert ma már nem elégséges a szövés ismerete, a jó művezetőnek ismernie kell a magasabb számítási műveleteket, az anyagtant, < a géptant és a fizika, törvényeit is. A HALLGATOK a tanfolyamon megismerik a géptant, az elektromosságot, a gépek helyes beállítását, kötéstant, a szövésre kerülő minták levetítését, lerajzolását, a különféle textilféleségek elemzését. Gazdasági ismereteik bővítésére tanulmányozzák a Szovjetunió és a népi demokráciák tervgazdálkodását. Megismerik a helyes kalkulációt, hogy pél dául 100 méter anyag legyártásához mennyi Iáncfonalra és mennyi vetü- lékre van szükség. — A RÁBÍZOTT GÉPEN minden munkásnak kell dolgozni. De más dolog dolgozni és más dolog ismerni a gépet — mondotta Gléringer elv- társ a technológiai ismeretek előadója. — Előfordult, hogy a gép valamelyik része elkopik „berágódik”. Ilyen esetben a tapasztalatlan ember tehetetlenné válik. Bezzeg azok a művezetők, akik ismerik a gépeket, az egyes alkatrészek kölcsönhatását, gyorsan javítják ki a hibákat, s ma már a tanultak alapján a fiatal művezetők ritkábban fordulnak segítségért az „öregekhez”. A művezető tanfolyam hallgatói nagy szorgalommal tanulnak, s közülük néhányan különösen szép tanulmányi eredményt érnek el. Müller Ferenc a lakatos műhelyben dolgozik. Bár szereti mesterségét, tudása bővítésére kérte a szakmai előadót, hogy ő is szeretne résztvenm a művezető tanfolyamon, miután meg akarja tanulni a szövés mesterségét is. Tóth Istvánná, az üzem szakoktatási előadója szívesen teljesítette Müller elvtárs kérését, aki nagyszerű előrehaladásával ma már n profil csoport tagja és hasznos munkát végez. DE LEHETNE SOROLNI a jó tanulmányi eredményt elért dolgozók neveit, mint Jelencsik József fiatal segédművezető, aki a tanfolyam egyik legjobb hallgatója. A férfiak mögött azonban nem maradnak el a női hallgatók sem, akik közül Gánczer Mária, Marsai Anna és Bucher Anna már nagyszerűen tájékozódnak a rajzok leolvasásában, sőt bonyolult számtani műveleteket végeznek. Az élet azonban maga bizonyítja be, hogy a jó szakmunkás jó társadalmi munkát is végez. A fiatal hallgatók aktívan részt vesznek az üzem kulturális életében és mint kultúrmunkások, sportolók szórakoztatják szaktársaikat. A Tolnai Textilművekben eredményes az oktatás, s méltán lehetnek büszkék a szakmai utánpótlásra. De meg kell hagyni a hallgatók jó tanítványnak bizonyulnak, merj igyekeznek elsajátítani a jó munkamódszereket, hogy a tanultak alapján fokozhassák a termelékenységet. 1953. december elején Kun Sándor, Nagymányok, Petőfi utca 74. szám alatti lakos panaszos levéllel kereste fel szerkesztőségünket, amelyben megírta, hogy lakása a község tulajdona, s az bizony már nagyon rozoga állapotban van, de a községi tanács még nem csináltatja meg. A levélben felvetett panaszt a megyei tanács kommunális osztályához továbbítottuk. Rövidesen meg is kaptuk rá a választ, melyben az állt, hogy 5—6 ezer forintot kiutaltak a nagymányoki tanácsnak a lakás megjavítására. Az idő telt. Tavaly december 15-én újabb elkeseredett hangú levelet kaptunk Kun elvtárstól. Erre a levelére közöltük vele, hogy a lakásjavítás folyamatban van, mert a megyei tanács engedélyezte a községi tanácsnak, hogy 6000 forint értékfi javítást végezhessen a lakáson. Később sajtón keresztül bíráltuk meg a tanácsot a javítás késlekedése miatt, mert a tények arra engedtek következtetni, hogy a községi tanácson múlott az ügy i húzódása. A bírálat nyomán újult erővel, I Megyénk kisipari szövetkezeteiben a Sztahanov-mozgalom az elmúlt egy év alatt rohamos fejlődésnek indult és sztahanovistáink száma ugrásszerűen emelkedett. Egy évvel ezelőtt a tolnamegyei kisipari szövetkezetekben mindössze öt sztahanovista volt, ma már sztahanovistáink száma túlhaladja a negyvenet. Vájjon mi az oka ennek az örvendetes fejlődésnek? Elsősorban azzal kell kezdeni, hogy a kisipari szövetkezeteknél a szocialista üzemek, gyárak példája nyomán egyre szélesebben bontakozik ki és egyre nagyobb méreteket öltött a munkaverseny. Mivel a kisipari szövetkezetek feladata a lakosság szükségleteinek kielégítése, nagy jelentősége van a munkaversenynek, mert csak a több és olcsóbb termelésen keresztül lehet a lakosság egyre fokozódó igényeit kielégíteni, az árakat csökkenteni. A munkaversenyek során kiváló termelési eredmények születtek, melyek magasan túlszárnyalták az átlagteljesítményt Ezzel jelentősen emelték a szövetkezetek tervteljesítését is. És amilyen mértékben javult a szövetkezetek tervteljesítése, olyan arányban emelkedett a szövetkezeti dolgozók keresete is. Egyre elégedettebbek a szövetkezeti dolgozók, javult a szövetkezethez és a munkához való viszonyuk, s ezek a jól kereső, kiváló szaktudású emberek egyre inkább ismerik fel a szocialista termelés feladatát. A Sztahanov-mozgalom nagyarányú fellendülését nagyban elősegítette, hogy a szövetkezeti dolgozók egyre inkább fejlesztik politikai tudásukat, s egyre több és több dolgozó előtt vált világossá, hogy a több és jobb munka nemcsak egyéni érdeket szolgál, hanem a közösség nagy ügye. Ez a politikai fejlődés azonban nemcsak a sztahanovistamozgalom gyors előretörésében nyilvánul meg, hanem megnyilvánul abban is, hogy az iparengedélyek kiadása ellenére a szövetkezeti tagok száma nem csökken, hanem jelentősen emelkedik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szövetkezetben dolgozó kisiparosok felismerték a szövetkezeti termelés magasabbrendűsé- gét. A sztahanovisták, amellett, hogy ők a termelés motorjai nagy gondot kell, hogy fordítsanak a jövendő sztahanovistáinak nevelésére. Ezt munkamódszeráfadással, a gyakorlat ban adott segítséggel tudjuk elérni. De sztahanovistáinknak vigyázni kell arra is, ne a minőség rovására érjék el a sztahanovista szintet. Ennek érdekében ki kell szélesíteni a minőségi ellenőrzést. Szem előtt kell tartanunk, hogy aki selejtes, rossz munkát végez, bármilyen magas legyen is a százaléka, nem érdemli meg a szatahanovista címet, mert munkájával kétszeresen kárt okoz népgazdaságunknak. Először azért, mert jogtalanul olyan keresethez jut, «miért nem dolgozott meg, másrészt azért, mert selejtes munkájaI val rontja a kisipari szövetkezetek hírnevét. Hírek — A szekszárdi 21. számú készruhabolt árukészletéből nagy választékban kerültek forgalomba az őszi férfi és női kész ruhák. Az elmúlt hónapban közel 1500 vásárló látogatta meg a ruhaboltot és 447.000 forint értékben vásároltak ruhaneműt. A bolt áruforgalma az elmúlt negyedévben közel 1,200.000 forintot tesz ki. A tavalyi áruforgalomhoz viszonyítva havi 30.000 forint növekedése van a boltnak. * — A nagydorogi „Uj Élet” tsz tagsága befejezte a napraforgó és burgonya betakarítását. Végeztek az őszi árpa és rozs vetéssel is, rövidesen megkezdik a búza vetését, melynek talaját már nagyrészben előkészítették. Az állatállomány részére 100 köbméter zöldsilót készítettek, melyhez felhasználták a silókukorica mellett a napraforgó tányérját is. * — A szekszárdi 25. számú autó- közlekedési vállalat közli: Október 3-tól új menetrend szerint közlekednek a buszok. Szálkára az eddigi heti két járat helyett mindennapos járat indul 12.25 órakor. Hőgyészre vasárnap is közlekedik 13.20 órás indulással. Vasárnapi járat indul Sió- agárdra is 17.50 órakor. Változás van a 18 órás Budapestre indúló járatnál október 3 utón 18.05 órakor indul. Az érkezéseknél Sióagárdról vasárnap 5.40 órakor érkezik busz. A többi járatokban változás nincs. * — A szekszárdi MÄV Főnökség közli az utazóközönséggel, hogy október 3-tól a Sárbogárd felé induló 10 óra 20 perces személyvonatjárat csak szombaton közlekedik. Az este 6 órakor érkező sárbogárdi járat ugyancsak szombaton közlekedik, a többi járatokban nincs változás. * Tolnanémedi Meggyőződés tsz: Ezelőtt pár héttel bizony nem sok eső áztatta Tolnanémeai község határát. A Meggyőződés termelőszövetkezet tagjai azonban nem várták az esőt, hanem időben megkezdték a talaj előkészítését az őszi kalászosok alá. A 25 hold területen elvetett őszi árpa vékony csíráival már hozzáerősítette magát a földhöz. Egy-két nap és szépen sorol majd az árpa. De földben van már 17 holdon a rozs és 5 holdon a szerződéses bíborhere is. A szántás-vetés munkái mellett a tolnanémedi Meggyőződés termelő, szövetkezet tagsága megkezdte szerdán 6 holdon a napraforgó szedését is. Miklós János tsz-tagnak az a véleménye, hogy csütörtökön nemcsak a napraforgó szedését, de a cséplé- sét is befejezik. Utána kezdik meg a burgonya és a cukorrépa szedését. nagyobb lendülettel kezdte meg a tanács a kivitelező keresését, hogy megjavíttassa a lakást, A megyei tanács pedig azt közölte szerkesztőségünkkel, hogy az 1954 első negyedévében már nem 6000 forintot, de sokkal többet utalt ki a nagymányoki lakások megjavítására. Meg is indult a községben a vizsgálat az iránt, hogy hány lakást kell sürgősen megjavítani. A vizsgálat megállapította, hogy a Petőfi utca 74. szám alatti lakás valóban rászorul a tatarozásra. Most 1954. október 3-at írunk. Közeledik az őszi esős időszak és a tél is, de a lakás még mindig nincs kitatarozva. Nem akarom lefesteni az épület állapotát, úgy néz ki, mint az a piros-alma, amelyik kívül jónak látszik, de belülről rothadt. Ezt látta a tanács is, s ma már minden igyekezetével azon van, hogzi tatarozásra kiutalt keret bői még az idén megcsináltassa a lakásokat, annál is inkább, mert nemcsak a Petőfi utca 74. szám alatti lakás szorul javításra. Legutóbb a bonyhádi építőipari KTSZ készített költségvetést a javításra, A költségvetéssel egy- időben azt is közölte a tanáccsal, hogy csak 1953. első negyedében tudja elvégezni a munkálatokat. Tehát még közel fél év múlva. Ez alatt az idő alatt bizony még sok eső és hó leeshet, melynek egy része. az épület egyik szobájának hátsó falan beszivárogva végigfolydogál a szobán, le az udvarba. Űiabb hírek szerint arról érter sültünk, hogy a Tatarozó Vállalat veszi kezébe a munkálatokat és még az idén kitatarozza a lakásokat. Ez igen helyes lenne, mert az idős Kun-házaspárnak és még annak a két családnak, akik hasonló, rozoga házakban laknak, nerq, kellene félni a téltől. ' Félő azonban, hogy a bürokrácia útvesztőin ismét elakad a tatarozás ügye és megszűnik a keret is. A rozoga házak lakói pedig tovább leshetik, hogy a sok kivitelező közül melyik és mikor „vitelezi” ki vagy a lakások javítását, vagy pedig a javítás körül húzódó bürokráciát. VASZKÖ GYÖRGY, Leveliink nyomán: Mikor lesz rá „kiviíelejeo^?
