Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-03 / 235. szám
1954 OKTOBER 3 NÄPCÖ 5 Megerősödve — a további fejlődés felé... Látogatás a szálkai „Fejlődés** tsz-ben — NÉZD JÁNOS, ért itt Szálkán kaptam 8 hold földet, dolgoztam is rajta egy évig. Kínlódtam, hiába egyedül nagyon nehéz. Nekem elég volt. — Ifjú Murányi Györgyöt, a csendes hallgatag embert tüzelte már az indulat. Nagyot csapott az asztalra mikor mondotta — dolgoztam én már eleget kölyök korom óta, semmiért. Most másképpen akarom berendezni az életemet. Tudod Jancsikám, én úgy gondoltam, hogy termelőszövetkezetet kellene alakítani. Egy erős, dolgos kis szövetkezetét, tudod, egy olyan közösséget, amelynek tagjai segítségével egy igazi Kánaánt tudnánk varázsolni ide a szálkai erdőrengeteg kellős közepébe. —• És is azt mondom akkor, — felelte Dulai János — próbáljuk meg. Hiszen mi csak jót akarunk. Űsz volt ekkor. Csendesen, egyhangúan kopogtak az esőcseppek a házak tetején. Nehéz esőpárával telt meg a levegő. 1950-et írtak, amikor e két ember agyában megszületett az az elhatározás, hogy meg kellene alakítani Szálkán is a termelőszövetkezetet. Létrejött, és 115 holdon, 18 taggal kezdte meg a közös gazdálkodást Fejlődés név alatt egy új termelőszövetkezet. — AZ ELSŐ ÉV nagyon nehéz volt, — mondotta elgondolkozva az elnök, ifjú Murányi György. Az első évben még nem volt zárszámadás, nem volt állatállomány, amiből pénzt tudtunk volna csinálni. Arra törekedtem. hogy minden tagnak meglegyen a dohányra és a sóravalója. Kaptunk azután 15 darab szarvas- marhát és 15 darab sertést. Ahogy fialtak a sertések, ellettek a tehenek, úgy kezdtünk erősödni. 12 család dolgozott akkor együtt. Az 1952- es év azonban próbára tette a tsz tagságát. Ennek az évnek őszén elfogyott a kenyérgabonánk. A gyenge év gyenge termést adott, — 7 család lépett ki. Ekkor ismertem meg iza- zán az embereket, ekkor döbbentem arra, hogy ezek a kilépett tagok nem tekintették a mi kis közös társulásunkat boldogulásunk igazi formájának. Nem tekintették, mert az első nehézség láttán gyáván megfutamodtak. Otthagyták azt a termelőszövetkezetet, amelynek már a nevében is bennefoglaltatott az a sző, hogy „Fejlődés.*' Léptek ki, de megmaradt ennek a családnak a gerince, az öntudatos tagság, akiket egy kedvezőtlen év nem tört meg, sőt még acélosabbá edzette azt az akaratot, hogy bármi áron is. de ne engedjék ki kezükből azt a fonalat, amely életük további szakaszában vezérként irányítja őket. A MEGMARADT 5 CSALÁD tagjai a kilépettek helyett is dolgozott, rossz idő volt, esett az eső, de mi szántottunk, vetettünk, mert tudtuk, ha most gyengék leszünk, akkor elvesztünk. Ebben a harcban nem hagytak magunkra, segítettek bennünket búzával, vetőmaggal. Sikerült búzából 13 mázsa 50 kilogrammos termésátlagot elérnünk. Visszaadtuk a kölcsönt és osztottunk 4.50 kilogramm búzát munkaegységenként. A 11 forint munkaegységenkénti részesedésből tehenet vett a tagság. Nehéz volt nagyon, de ha most visszagondolok erre az időre, akkor azt mondom, hogy érdemes volt. A szerencse, a gazdagság nem a terül j-terül jász tálkán köszöntött be hozzánk, hanem következetes harccal, erős akarattal, két kezünk munkájával mi magunk szereztük meg. Talán ezért is vagyunk most boldogok, mert megszenvedtünk érte. Most újra tíz családdal dolgozunk földjeinken, szántunk — vetünk, elfeledve az elmúlt évek keservét. Az 5 hold őszi árpa, a 12 hold őszi búza, az 5 hold rozs vetését befejeztük, 15 holdon kész az őszi mélyszántás is. Négy holdról betakarítottuk már a napraforgótermést, 17 mázsa beadásunkat teljesítettük, a napraforgó-' tányért pedig lesilóztuk. Burgonyabeadási kötelezettségünket azonnal a szántóföldről teljesítettük. így dolgozunk most a mi kis termelőszövetkezetünkben . ÚJRA ŐSZ VAN, akárcsak 4 évvel azelőtt. Eevhangúan esik az eső, áztatva a szálkai Fejlődés termelő- szövetkezet íöldjét. Ifjú Murányi György tekintetével körülöleli a szálkai erdők sűrűségét, mire is gondolhat most, amikor 4 év után megerősödött tsz elindult az igazi élet felé. Lassan, szitál az eső, az erdőnek már csak a körvonalai látszanák. Az elnök azonban nem tudott megválni nézésétől. A sűrű erdőségbe képzeli már a méhest, amelynek apró szorgos tagjai gyűjtik a mézet. Vagy a kertészetet, melynek öntözésére szükséges vizet az erdő ség bői fakadó források fogják szolgáltatni. Egykor az itteni lakosok vízimalmok hajtásához használták fel a forrás vizét. Most a Fejlődés tsz tagsága veszi birtokába, hogy segítségével kertészetet és halastavat létesítsen. B. R. á leperdi állami araztlaság figyelmébe A leperdi állami gazdaság arra kérte az állami tűzoltóságot, hogy adjon részükre tűzoltó felszerelést. Mivel kérelmük indokolt, nehezen megközelíthető hegyes vidéken terül el a gazdaság, és a tűzeset is gyakori náluk, kérésük teljesült. Nemrég írásbeli értesítést kapott a gazdaság, (hogy részükre Bogyiszlóról átcsoportosítottunk egy fecskendőkocsit. Néhány nap múlva a tűzoltó parancsnokkal szóban is közöltük az átutalást. A tűzoltóparancsnok örömmel fogadta a hírt. ígéretet tett, hogy a fecskendőt rövidesen a gazdaságiba szállítják. Az idő telt, de a fecskendőt nem szállították eL Az elszállításra ismét felhívtuk figyelmüket. Az ismételt felszólításra sem szállították még el a fecskendőt. Ügy látszik hiába van kerékékre szerelve a fecskendő, mégis körülményes az elszállítása. Ha ilyen gyors ütem. ben igyekeznek elszállítani a leperdielk, hamarabb eljut olyan helyre, ahol jobban harcolnak érte, vagy visszamarad a bogyiszlóiaiknak, akik fájó szívvel váltak meg tőle. Ezév tavaszán is hasonló eset állott fenn a leperdi gazdaság és a palánkd tangazdaság között. Itt fecskendő csere lebonyolításról volt szó, az ügy mégis közel két hónapig húzódott. Végül mindkét fecskendőt a palán- kiaknak kellett elszállítani. Ezek után már ideje lenne, hogy a leperdi állami gazdaság vezetősége nagyobb gondot fordítson a tűzvédelemre. Szász! János, tü. alhdgy., alosztályparancsnok. Sok szépet és jót léttunk a bonyhádi munkás-paraszt találkozón Termelőszövetkezetünk tagságét az elmúlt héten kellemes meglepetés érte. Szeptember 26-ra meghívást kaptunk a Bonyhádi Zománcgyár dolgozóitól, hogy látogassunk el az üzembe a munkás-paraszt találkozóra. Tsz-ünk 13 élenjáró tagjával indultunk vasárnap korán reggel feldíszített kocsikkal a Bonyhádi Zománc- gyárba,, ahol szeretettel fogadtak bennünket, s az ünnepi beszéd után megmutogatták, hogyan készülnek a közszükségleti cikkek, melyek hozzánk ds elkerülnek. Nagyon megnyerte tetszésünket minden. Meg is lepődtünk egy kissé, amikor a díszemelvényen megláttuk azt a két gyönyörű zománcozott táblát, melyet a zománcgyár dolgozói emlékül készítettek a nagyvejkei dolgozó parasztság részére. Meg is fogadtuk, hogy tovább fokozzuk eredményeinket. Azon leszünk, hogy miélőbb elvégezzük az őszi mezőgazdasági munkálatokat. A találkozón sok szépet. Jót láttunk és tapasztaltunk. Mindössze azt hiányoljuk, hogy kevés munkás vett részt a találkozón és főleg kevesen ebédeltek velünk együtt. Pedig örültünk volna, ha többen is részt vesznek a találkozón, mert lett volna mit megbeszélni velük. A találkozó óta meggyorsult a munka, termelőszövetkezetünk tagsága fegyelmezettebben vette ki részét a munkából, elértük azt, hogy már elvetettünk 40 hold őszi árpát, ami ki is kelt. Ezenkívül 20 hold rozs vetését is befejezték. Most már búza alá készítjük a talajt. Mindezek mellett felszedtünk 10 hold burgonyát, betakarítottunk 10 hold babot, most már a napraforgó cséplé- sére készülődünk. Lovász Ferenc, Nagyvejke, Üj Élet tsz. Györkönyi f egysetek Megválasztották a Hazafias Népfrontbizottságot A kis község a kora reggeli szürkületben úgy bújik meg a hegyek között, az erdős dombok lankái mögé húzódva, hogyha a szeszélyesen kanyargó kövesét, meg az útmenti táblák nem irányítanák az utast, tán oda sem találna. De szerencse a kanyarodénál ott a fehértábia, rajta nagy fekete betűk: „Györköny”. Takaros kis község ez. Kertes házak, a kertekben virágok. A gesztenyefék hullatják termésüket, a levelek sár- gulása jelzi, hogy itt az ősz. Az út egyik oldalán fehérre meszelt iskola, a másik oldalán félig kész épület, amelyről később tudjuk meg, hogy áruház lesz. Már bent vagyunk a községben. Ünnepi díszbe öltözött ezen a napon minden. A házak falán nemzeti színű lobogókat lenget a hűvös őszi széL öregek, fiatalok legszebb ruhájukat vették feL Egy-egy ház előtt csoportosuló emberek és asszonyok beszélgetnek. A szembeniévé járdán pirosnyakkendős úttörők virágcsokrokkal a kezükben gyors léptekkel sietnek. Olyan ez az egész kép, mintha valami ünnepet ülne ez a töbl- nemzetiségből összetevődött györkö- nyi lakosság ... * 1954. szeptember 26. Vasárnap van. Az jtíő már jócskán előrehaladt, a toronyóra 10-et ütött. Amint a tanácsház elé érünk énekszót hallunk: „Megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt.’' Odamentünk mi is az ünneplő tömeg közé. Én egy percre elgondolkodtam, a fülembe csengett Petőfi szava: „Most egy a lélek, egy a szív, a kar. .. Mikor győznél, ha most se ó magyar?“ Mikor a tömeg elcsendesedett egy középkorú parasztember lépett az emelvényre és mondta: „A Hazafias Népfront a megváltozott történelmi körülmények között eszmeileg folytatja és kiterjeszti a nemzeti egységért vívott harcot, és pártunk népfrontpolitikája legnemesebb hagyományait. Szervezésben és tartalmában új mozgalom, mért népi demokráciánk új szakaszában jön létre, új célja, új jelentősége van .. .*' A szónokló hazafi szavai után tisztában voltunk mindjárt, hogy miért ez a nagy ünnep . .. Igen, a Hazafias Népfrontot választották meg. Ott ültek az emelvényen a tanács vezetői, a munkások, parasztok, értelmiségiek legjobbjai. A györkö- nyi lakosság olyan hazafiakat választott a népírontbizottságba, akik készek elkövetni mindent a nemzeti egység összefogásáért, az előttünk álló nagy feladatok megvalósításáért' Kik vannak a népfrontban? Bessz Sándor, az I. típusú Kossuth tsz elnöke, aki ezen a falugyűlésen előadó volt. Binder Gáspár a legharcosabb pedagógus. Szőke Róza harcos DISZ-fiatal, Benke János becsületes, élenjáró dolgozó paraszt. Magyar Gábor, a Dózsa tsz tagja és még sokan mások. De valamennyien olyan emberek, akik értenek a nép nyelvén, akiket mindig követtek a györkönyiek. * A györkönyi dolgozók mindig híven követik a pártót, mert mindennapi életükön keresztül tapasztalják, hogy a szabadságon kívül mit kaptak 'és kapnak. Jól mondta Dobi Károly elvtárs, a községi tanács v. b.- titkára: „A fasiszta Horthy-rendszer 20 év alatt nem adott a györkönyiek- nek annyit, mint a népi demokrácia 10 év alatt. Kultúrházat, mozit, autó- buszjáratot kapott a község, és most épül az áruház. — És amit egyesek természetesnek tartanak — a népet nyúzó főjegyző és szolgabíró urak helyett a nép fiainak legjobbjai vezetnek, irányítanak." A györkönyiek megtanultak élni szabadságukkal, a párt helyes politikájára mindig tettekkel válaszolnak, a párt célkitűzései megvalósításának pedig következetes harcosai. Most az ötödik Békekölcsönjegyzés idején is példamutatóan jegyeztek. Buják Emil dolgozó paraszt vasárnap a falugyűlésen 200 forint békekölcsönt jegyzett, azt is megfogadta, hogy határidő előtt elvégzi az őszi mezőgazdasági munkákat, elsőnek tesz eleget kukorica, burgonya, sertés és egyéb más beadási kötelezettségének Major János egyénileg dolgozó paraszt is a Hazafias Népfront megalakulása alkalmával fogadta meg. hogv november 7 és a tanácsválasztás tiszteletére 5 nappal a határidő előtt befejezi az őszi munkákat, mindenféle beadási kötelezettséget teljesít. A Kossuth tsz elnöke ebből az alkalomból ver senyre hívta az Uj reménység tesz elnökét. Mit jelentenek ezek? Azt, hogy a györkönyi nép — csakúgy, mint a többi becsületes, magyar hazafi — tudja kötelességét, azt hogy a párt III. kongresszusa határozatainak meg valósítása, a népjólét további emelése mindannyiónktól jobb munkát, következetesebb harcot követel. Mint a példa mutatja, a györkönyi Hazafias Népfront, a györkönyi lakosság is tudja, hogy milyen feladat var rá. A Hazafias Népfrontbizottság elnöke, Besse Sándor elvtárs befejezésül azt mondotta: „ügy dolgozunk, hogy utunkban ne legyen legyőzhetetlen akadály. Egyesítjük erőinket, a nép ügye mellett." A györkönyi nép olyan kevés ebben az országban, mint egy csepp a tengerben. De mégis az egész magyar néppel együtt hatalmas erő, mert egy a karja, a szíve, az agya Petőfi már száz évvel ezelőtt azzal fordult a nemzethez: „Harcoljon úgy minden ember, mintha egyedül rá támaszkodnék honja’*. Ha most elérjük. hogy minden magyar hazafi olyan lelkesedéssel, tetterővel lát munkához és népe dolgához, felmérhetetlenül megnő az egész nemzet ereje, sokkal gyorsabban épül fel a dolgozók új társadalma. Pesti Erzsébet. A kiállítás után : Fíilöp István zombai gazda uj terve • • • TTj gondolatok, új tervek szület- tek Fülöp István zombai gazda fejében, amikor hazafelé indult az országos mezőgazdasági kiállításról. Sok-sok látványban volt része, mert biz 6 is 24 napig részvevője, sőt kiállítója volt a nagy vásárnak. Megismerte az ország területén lévő állatfajtákat, no meg aztán nem vallott szégyent saját nevelésű „Piros” nevű tehenével sem. Sokan csodálták meg a tehén kicsi, de formás alakját, meg ami a fő az évi 7190 liter tejtermelését. — „Jól sikerült”, ujjongott fel, amikor kihirdették, hogy a II. díjat az ő tehene nyerte. Tudta, hogy valami jutalommal jár, de ez nem is igen merült fel gondolatában. Egészen másra gondolt. A tehén eladására. Mert hát, ha már második díjas, akkor nagy az értéke is. Nem alkudozni jött ő, hanem eladni. Alig támadtak ezek a gondolatok fejében, máris ott állt egy szemlélő csoport a tehén körül. — Tizenkétezer forint — hang zott az egyik vevő szava. — Na meg az áldomás — tette hozzá egy másik, és máris kéz a kézben megvolt a vásár. Aztán meg' az ezer forint jutalom az is pénz, amit a második díjért kapott. így indult haza Fülöp István. Zsebe tele pénzzel, agya gondolatokkal, tapasztalatokkal. Alig várta, hogy hazaérjen és elmondhassa a kiállításon látottakat. Az első útja azonban az istállóhoz vezetett. — Nincs-e valami baj az itthon maradt állatok körül, mert biz az öt darab állat gondozása nem könnyű feladatot adott az asszonynak. Képzeletben már ott látta a többi között azt a két ökröt is, melyet a tehén árán fog megvásárolni. Mert már az úton elhatározta, hogy két ökröt vesz a pénzből, és két fogattal végzi el az őszi munkákat, aztán meghizlalja őket és a tavaszon eladja az államnak. * lig ért haza, máris jöttek a lá- togatók, nemcsak a szomszédok, vagy rokonok jöttek gratulálni, hanem azok is, akik figyelemmel kísérték Fülöp István gazdálkodását. Nem is szabadkozott, elmondta tapasztalatait és azt is, hogyan fogja hasznosítani. — Aztán mit vesz azon a sok pénzen, — kérdezte az egyik szomszéd. Fülöp István már határozott és kereken kimondta: — ökröt. — Nem mondom — bólintott a szomszéd. — Négy ökör valóságos nagyüzemi gazdálkodás. — Az első lépés már megvan — válaszolt mosolyogva Fülöp. — Hát én is tsz tag vagyok, most még az első túpusú, de már ez is közös, mert együtt dolgozunk. Aztán előjött a szó az itthoni helyzetről, a távolabbi tervekről, meg az őszi munkáról. Fülöp István megelégedéssel vette, amikor a szerződéses burgonya szedésről beszélt az egyik tag. A 20 hold burgonya megadja a 180 mázsás holdankénti átlagot. Nem csináltak nagy csodát ebből a tekintélyes számból, mert tavaly sem volt sokkal kevesebb. A kukorica is megadja a 30 mázsát hol dánként. Az árpa már a földben van, még a búzavetés van vissza, aztán letesznek a nehéz munkákról. M ásnap a kora délelőtti órákban, mivel az eső is zuhogott, Fülöp István úgy határozott, hogy el- j látogat a tanácshoz, hogy ott is el- | mondja néhány hasznos tapasztalatát. Az elnök irodája úgy tűnt, mint egy tanácsterem. A szavak a közeli és távolabbi tervekről hangzottak. Az artézi kútról, a járdáról, amit a közeljövőben fognak építeni. Előjött a szó a tanácsválasztásról is. Fülöp István erről is mondott véleményt. „Olyanokat válasszunk a tanácsba, akik szívükön viselik a dolgozók sorsát, akkor felvirágzik a falu”. Beszél getés közben szó esett a békekölcsön jegyzésről is. Fülöp István szinte szégyelte magát, hogy nem a jegyzéssel kezdte a napot. De ha már így van, nem válhat a falu szégyenére, lejegyez most, itt helyben. „Ha nem kapok díjat, akkor is jegyeztem volna 200 forintot, mert tudom, hogy sokszorosan visszatérül, nemcsak nekem, hanem valameny- nyiünknek.” r|él felé járt az idő. amikor el” váltunk a lelkes gazdától, aki a szövetkezetük tagjaihoz ment, hogy megmondja — ha eláll az eső, vetik a búzát.
