Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)

1954-10-30 / 258. szám

•’uxjyyUj jyonnAj'waLKj yßtiJkfaotxjDÜ TOLNAI VflÁG PROLETÁRJA! EGYE/ÜL JETEK! A MAI SZAMBÁN: Egyetemi aktívaülés a* építők „Rózsa Ferenc'* kultúr- otthcnában (1—2. oá — A kormányprogram megvaló­sítása a dolgozó tömegek nélkül nem lehetséges (3. o.) — Az ozorai DISZ fiatalok összegyűjtik a község tör­ténelmi és népi hagyományait (3. o,l — A Hazafias Népfront és az értelmiség (3. o.) — Gyerslista a Má­sodik Békekölcsön V. sorsolásának harmadik napjáról (4. o.) — Anna a férje nyakán (4. o.) TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOTT5ÄOANAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM ARA 50 FILLER SZOMBAT, 1954 OKTOBER 30 Egjeteiiii aktívaiilés az építők ..Kőz§a Ferenc** knltiarottlionáhan A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tudományos és kulturális osztálya, a budapesti párt- bizottság, valamint az egyetemi pártszervezetek csü­törtökön délután egyetemi aktivaülést rendeztek az építők Rózsa Ferenc kultúr otthonában. Az aktwaülés elnökségében helyet foglalt Farkas Mihály, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség tit­kára, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Kovács István, a budapesti pártbizottság első titkára. Erdey- Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Andics Erzsébet, az oktatásügyi miniszter első helyettese és Béréi Andor, a Központi Vezetőség tagjai, Kónya Albert, a Központi Vezetőség póttagja, Gosztonyi János es Hollós Ervin, a DISZ Központi Vezetőségének titkárai, Kovács An­tal, a DISZ budapesti bizottságának első titkára, Chol- noky Tibor, az Építőipari Műszaki Egyetem rektora. Fogarasi Béla, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora, Gillemot László, a Budapesti Mű­szaki Egyetem rektora, Páter Károly, az Agrártudomá­nyi Egyetem rektora, Tamás Lajos, az Eötvös Loránd Tudományegyelem rektora, Gegesi-Kíss Pál, a Buda­pesti Orvostudományi Egyetem dékánja, valamint az egyetemi ifjúság számos képviselője. ■ Az aktívaülést Kovács István nyitotta meg, majd Farkas Mihály emelkedett szólásra. — Tisztelt Eivtársak! — Csak üdvözölni lehet, hogy egyetemi ifjúságunk mind fokozot­tabb érdeklődést tanúsít mind az­iránt. ami hazánk politikai, gazdasá­gi és kulturális életében történik. E növekvő érdeklődés mutatja: egye­temi hallgatóink mind jobban felis­merik, hegy szabad népünk fiatalsá­ga nem lehet közömbös az ország és népünk fejlődésének egyetlen fontos kérdésével szemben sem. — Ifjúságunk joggal teszí fel a kérdések sorozatát, mi miért törté­nik. látpi akarja az összefüggéseket meg akarja érteni a különböző pórt- és kormányhatározatok szerepét, ér­telmét, tisztán aikarjá látni nemcsak a ma kérdéseit, de a jövőt is. — Sajnos, egyetemi ifjúságunk kérdéseire eddig népi adtunk kielé­gítő választ, ami megnehezítette a tájékozottságát, és elhomályosította világos látását. Ezen feltétlenül vál­toztatni kell! Ha valakinek joga van kérdé­seket feltenni a, különböző ese­ményekről felvilágosítást, ma­gyarázatot kérni, az a fiatalság! A párt- és DISZ-szervezetek. de a párt és az állam vezetői is kö­telességüknek ke'l hogy tartsák vá'aszt adni a fiatalság kérdé­seire. mert ezzel is hozzájárul­nak ahhoz hogy tudást-szomjazó és a fejlődés összefüggéseinek megértését kereső fiataljaink helyesen lássanak. — Mai egyetemi hallgatóiakat az épülő szocialista társadalom neveli már. Persze hazánk még az átmenet — a kapitalizmusból a szocializmus­ba való átmenet — korszakában él. tehát forradalmi korszakot él át. Ez az átmeneti korszak ránvamja a bé­lyegét egyetemi hallgatóink gondol­kodására és magatartására is. A ré­gi és az új, a születő és az elhaló az egyetem falai között is szemben áll és harcol egymással. — A régi. a kapitalista-reakciós erők nenn adták fel a harcot és az egyetemi hallgatók között is igye­keznek kiépíteni hadállásaikat. Azon, hogy ezt az osztályellenség «megkísérli, nincs mit csodálkozni. Ez. az osztályharc logikája. Ebben a harcban a mi egyetemi ifjúságunk­nak helye természetszerűen az úi mellett, a munkásosztály, a dolgozó nép oldalán van. Nemcsak azért mert a mi főiskolai hallgatóink túl nyomó többsége ma már a dolgozó nép fiaiból és leányaiból kerül k,i. hanem azért is, mert a mi ú.i értel­miségünknek, a mi jövendőbeli mér. nökeinknek és orvosainknak, tudósa- inkna|í és művészeinknek csak a szó. cialista Magyarország felépítése ad nagy, lelkesítő perspektívát. Az egyetemen dolgozó kommu­nistáknak, a pártszervezeteknek, a DISZ-szervezeteknek nagy feladata, hogy a fiatalság dicső­séges forradalmi tradícióit éb- rentartva nemcsak meggyőzően tudatosítsák a hallgatók között a népi demokrácia rendjének, a szocializmus építésének törté­nelmi szükségszerűségét és egye­düli helyességét, hanem az is, hogy az egyetemek és. főiskolák diákjait megnyerjék a mi nagy építőmunkánk aktív támogatá­sának, az abban való cselekvő részvételnek, a szocialista Ma­gyarország ügyéért való harcos kiállásnak. Az egyetemi párt. és DlSZ-szer- vezetek ebben a munkájukban elér­tek egyes olyan eredményeket, ame­lyekre méltán lehetnek büszkék. Nem felejtjük el, hogy sokezer munkás és paraszt hallgató vasszongalorama! küzdötte le a hiányos előképzettség­ből fakadó nehézségeket és kiváló eredménnyel végezte el. vagy végzi most el egyetemi tanulmányait. A főiskolai fiatalok ezrei vettek lelke­sen részt a sztálinvárosi építőmun­káiban. az árvíz elleni védekezésben: nem fér kétség ahhoz, hegy a mi egyetemeink és főiskoláink ifjúsága a népi demokráciát magáénak érzi, azzal elválaszthatatlanul összeforrt. Ennek ellenére nem lennék őszin­te és nem cselekednék a kommunis­ta bírálat és önbírálát szellemében, ha nem mondanám meg itt nyíltan, hogy az új és régi között folyó haró egyetemi frontján a főiskolákon is folyó osztályharcban vannak kedve­zőtlen, egyáltalán nem kívánatos és nem is természetszerű jelenségek. Az íllenséges, régi. elhaló ideológiai áramlatok, nézetek sokszor behatol­nak a mi főiskoláinkba anélkül, hogy kellő ellenállásra találnának, sőt mi ,öbb. a „demokráciára“ hivatkozva bizonyos szabadsághoz is jut az el- 'enságes nézeteik terjesztése a sokszor gyanútlan, tapasztalatlan munkás-pa­raszt származású hallgatók között iS. Ezt mutatja, hogy az egyetemeken ás főiskolákon dolgozó kommunisták, a párt- és a DISZ-szervezetek ez- ideig még nem tudták úgy megvaló­sítani az ifjúság kommunista szel­emben való nevelését, ahogy azt ölük elvárja a párt. ahogy azt meg­kívánja a népi demokrácia érdeke. Márpedig a kommunista elvi szilárdság és harcosság új értelmiségi ifjúsá­gunk helyes nevelésének ala vet i követelménye az egyetemeken. Az elvhűség, a harcos helytállás, a léltudatos optimizmus mindig is az élenjáró fiatalság legszebb erényei­hez tartoztak és a tapasztalat azt mutatja, hogy nincs semmi ok annak feltételezésére, hogy azok az eré­nyeik kivesztek volna a mi egyete­meink és főiskoláink fiatal kommu­nistáiból. Mivel magyarázhatjuk mégis, hogy a kommunista és aiszis- egyetemi hallgatók között sajnos eléggé gyakran találkozhatunk az el­vi gyengeség, a nem kielégítő har­cossá®, a sötét pesszimizmus jelei­vel? Azt hiszem, hogy ezeknek a gyen­geségeknek a két legfontosabb "for­rása: egyrészt az elmúlt tíz év ha­talmas eredményeinek lebecsülése, másrészt a mi népi demokratikus eleiünkben mutatkozó nehézségek, hiányosságok és hibák megnemérté- se, helytelen felfogása, ami megtalál ható nemcsak a főiskolai diákság széles köreiben, hanem gyakran a kommunista egyetemi hallgatók kö­zött is. Engedjék meg nekem, hogy emlé­keztessem önöket arra, hogy mialatt elvégezték a középiskolát és elkezd- ték, vagy tovább folytatják egyetemi tanulmányaikat, átalakult az egész ország, létrejött és megerősödött né­pünk hatalmas munkája és harca eredményeként az új népi demokra­tikus Magyarország. A felszabadulás idején, ezelőtt tíz évvel, egyetemi hallgatóink nagyré­sze még gyermekkorát élte. Sokan akikor még álmodni sem mertek ar­ról, hogy megnyílnak előttük az egyetemek kapui. Az új demokrati­kus Magyarország fejlődésével és erősödésével fejlődtek és erősödtek önök is, ennek eredményeként önök nemcsak egyszerű egyetemi hallga­tóknak tartják magukat hanem mind erőteljesebben érzik, hogy új. épülő szocialista társadalmunk parancsno­ki karának utánpótlását alkotják és tanulmányaik befejezese útá.n fele­lős munka vár önökre új életünk építésében. Kérdem én — elvtársak — nem tükrözi-e az önök fejlődése is .sza­bad hazánk, épülő új társadalmunk egyik legszebb vívmányát és ered­ményét? Aki ezt nem veszi észre vagy tagadja, az nem látja a fátó' az erdőt és azt a hatalmas fejlődést sőt mi több. azt a merész ugrást amelyet hazánk az ev maradóttságbó! a haladás felé, népünk az elesett- ságből a jólét felé vezető úton meg­tett. . Vannak olyanok, akik unalmas té­mának tekintik, ha az elmúlt törté­nelmi eseményekben gazdag tíz év hatalmas eredményei! ől hallanak be­szélni. Az elért — népünk: életében új történelmi korszakot megnyitó eredményekkel szv'%íni közömbös magatartásban népűnk hatalmas al­kotásának. pártunk nagyszerű harcá­nak megengedhetetlen lebecsülése rejtőzik. Ezek az eredmények véntel van­nak öntözve. A szovjet nép fiainak vérével, akik a dicső Szovjet Had­sereg ■ soraiban felszabadították füg­getlenségétől megfosztott hazánkat és elnyomott népünket. Ezek az ered­mények népünk tízéves szorgalmas munkájának gyümölcsei! Nem köny. nyen születtek ezek az eredmények. Kemény és nehéz tíz év munkája ál! sz eredmények mögött! Emlékezzenek csak arra. hogyan álmodoztak népünk leghaladóbb gon­dolkodói és vezérei. Kossuth. P?tőf; Széchenyi az iparról, a földről, a sza­badságró1 és a függetlenségről. Leg job*'cink álmai, merész, jövő­belátó tervei nem tudtak testet ölte­ni -- álom, ábránd maradt, meri népünk szolgasorsban szenvedett mert a rabság bilincsei megbénítot­ták népünk hatalmas erejét. És íme. a szabadság tíz éve alatt népünk tu­dása, szorgalma, alkotó készsége messze túlszárnyalva, valóraváltotía nemzeti nagyjaink legmerészebb ter­veit is. Az eredmények lebecsülése mögöt a szabadság lebecsülése húzódik meg. — Márpedig a szabadság egy nem­zet számára a legdrágább kincs, anél. kül a nemzet nem nemzet! A jelenkor magyar fiatalságának történelmi küldetése, hogy úgy ké­szüljön fel az életre, hogy ami­kor át kell majd vennie a sza­badság, — épülő szocialista tár­sadalmunk megőrzését és tovább­fejlesztését, szabadságharcaink dicső hagyományaihoz és bátor vezetőihez méltóan nemcsak nap­sütéses, de v'haros időkben is megállja a helyét. Pártunk és kormányuijk mélj'sé- gesen bízik abban, hogy ifjúságunk egyetemi hallgatóink ebben a szel­lemben készülnek fel az életre, és ezért a jövőben még több gondot feg fordítani az ifjúság nevelésére. Népünk tízéves harca és hatal­mas építőm unkája eredményeinek értékelésénél sokaikat megtéveszt az, hogy új életünk építésében átmeneti nehézségek és néha elég komoly ne­hézségek is vannak, hegv hazánk és népünk felfelé való ívelésében visz- szaesések is mutatkoznak, hogy né­pünk életében bizony még számos hiányosság, megoldatlan probléma van. Egyesek megtorpannak annak lát­tára, hogy nagy pártunk politikájába is becsúsztak hibák. Az új nemzedék tíz év alatt mind lelkesebben követ­te pártunkat, mert joggal látta és látja benne azt az erőt, ameiy min­den helyzetben helyesen lát. helye­sen határozza meg a tennivalókat. Pártunk politikájának helyességéről népünk és fiatalságunk vitathatat­lan eredmények és sikerek alapján győződött meg. Mindez növelte hitét és biza'mát a párt. iránt. És íme, most hibákat is látunk, a párt poli­tikájában. és néha. különösen a fia­talok. az egyetemi hallgatók egy ré­sze tanácstalanul áll ezekkel a hi­bákkal szemben. — ..Hogyan. — mondják egyesek. — a mi pártunk is követhet e? hibá­kat?'’ Egyetemi hallgatóink egy ré. szenek gondolkozásét zavarja az i* hegy az ellenség eltorzítja, felna­gyít ía a h:)pákat azért, hogv bizal­matlanná tegye egyetemi hallgatóin­kat a oárt és a kormány politikája ránt. Sajnos, itt-ott egyesek az el­lenség befolyása alá is kerülnek. — Mindeneke'őtt meg kell érteni, bogy a mi pártunkat, a munkásosz­ilv forradalmi pártját nem az kü- ’önbözteti meg a polgári pártoktól begy nem követhet el hibákat, néha '■open ezért mert pártunk tevékeny 'égét a marxizmus—leninizmus ha­tározza meg. a hibák elkövetésénél: a lehetősége kisebb a mi pártunk­ban. A mi oártunkat nem utolsó sorban az különbözteti meg a polgá- ”i pártoktól, hogy ha hibát köve: =! azt nyíltan be*smeri, annak okait 'elfedi és népünkre támaszkodva mindent megtesz a hibák gyors meg­büntetése érdekében. A mi »ártunk politikájában csak ideig-óráig mutatkozhatnak hely­telen nézetek és módszerek. — Rgeknek a megszüntetése é fel­számolása csak erősíti a pártot, növeli harckészségét, megszilár­dítja politikai egységét. így van ez most is — elvtársak —- '■mikor pártunk a legutóbbi K. V - ülésen felszámolta a helytelen néze- *-ket és módszereket biztosítva ezzel pártunk új Politik"jának és az új kormányprogramnak ingadozás nél- ' üli végrehajtását. Pártunk 1953 júniusában felfedte ■ népgazdaságunk fejlődésében kelet- • ezett ellentmondásokat és meghatá- "ozla azok feloldásának útját és módját. Népgazdaságunk fejlődésé­nek terveit a tervhivatal gyakran ■’em keúő tudományos elemzés alap- ‘án dolgozta ki Sok volt abban a aKon. a dogmatizmus, a Szovjet­emé tr.ppszta’atainak mechanikus másolása Voltak gazdasási vezetők, akik kü'önösen arról feledkeztek meg hoay hazánk a szocialista ioa- mdfás útién megfo-toltan körülte- ’• íntő -n haladhat e'őre. A mi ha- •ánkban a szoc'alizmus építése me- ’őben más nemzetközi v helyzetben mezv véebe. mórt a Szovjetunióban »zárt más ögszsihasonlíthatatlapu’ ’■'•dvezőbb* a mi országunk nemzet­közi helvzete is. mint a Szovjetunióé volt, amikor a szocialista iparosítást elindította. A Szovjetunió az egyet- ’en szocialista hatalcm volt és gyen­ge iparral, elmaradott mezőgazda­sággal rendelkezett. A Szovjetunió akkori nehéz nemzetközi helyzete megkövetelte a forszírozott iparosí­tási politikát. A történelmi esemé­nyek teljes mértékben igazolták is ennek a forszírozott szocialista ipa- "Qsítási politikának a helyességét. Az, ami a Szovjetunióban helyes volt. nálunk egv történelmileg egé­szen más nemzetközi helyzetben hely ‘»lennek bizonyult. Tévedtek azok "kik abból, hogy hazánk a hatalmas Szovjetunió és a népi demokratikus államok állandó baráti támogatását 4!vezi. azt a következtetést vonták 'e hogy mi gyorsabban haladha­tunk előre a szocializmus építése út­ján. mint annak idején a Szovjet­unió. Ennek az ellenkezője helyes: éppen azért, mert nálunk a szo­cializmus egy hatalmas szocia­lista tábor politikai és gazdasági támogatásával épül ml körülte- kitőbben megfontoltabban ha­ladhatunk a szocializmus építé­sének útján. Az előreszaladás nem volt helyes, mert csak nö­velte gazdasági és politikai ne­hézségeinket. Lehet, hogy aszó- ^ cializmus építésének ez a meg­fontoltabb, körültekintőbb útja a június előtti irammal szem­ben lassúbbnak látszik, de ez az egyetlen helyes út. Ez a helyes út nem utolsó sorban azért, mert biztosítja, hogy a szocia­lizmus építése nem szakad el a nép­től, ellenkezőlee: megteremti annak feltételét, hogy népünk mind széle­sebb rétegei mind tevékenyebben vesznek részt új, szocialista életünk építésében. Központi Vezetőségünk félreérthe­tetlenül megállapította, hogy átme­neti nehézségeinket csak az új sza­kasz politikájának maradéktalan vég­rehajtásával lehet leküzdeni. Látni kell azt is — elvtársak, — hogy nem. csak azért vannak nehézségeink, mai t az átcsoportosítás vontatottan folyik, mert helytelen nézetek féke­zik az új szakasz politikájáért folyó harcot, de azért is, mert gyakran helytelen, Liberális értelmezést adunk az új szakasz politikájának. Ahhoz, hogy az új szakasz politi­káját sikeresen végrehajtsuk, két fronton kell harcolnunk. Harcolni kell a baloldali elhajlás ellen, amely továbbra is a főveszélyt jelenti, de fokozni kell a harcot a jobboldali elhajlásokkal szemben is. Farkas elvtárs ezután , fő vonásaik­ban ismertette azokat a politikai és gazdasági feltételeket, amelyek bizto. sítása megteremti társadalmunkban a szocializmus gazdasági alaptörvé­nyének helyes érvényesülését, ami által lehetőivé válik népünk életszín­vonalának következetes emelkedése. Ez az útja átmeneti nehézségeink le­küzdésének is. Uj politikánkkal kapcsolatban bl- :onyos perspektívátlanság ütötte fel a fejét egyetemi hallgatóink, sőt mi több itt-ott egyetemi tanáraink kö­- öt 1 is. Van-e valami komoly alap a perspektívátlanságra? Állítom, hogy nincs. — Azt hiszem, hogy ez az úgyneve­zett perspektívátlanság, vagy más szóvg.1, az a nézet, hogy most keve­sebb mérnökre, kevesebb tanárra, tu­dósra, szakemberre lesz szüksége épülő szocialista társadalmunknak, azért merülhetett fel, mert egyete-? mi hallgatóink, — és bocsánat, talán részben, egyetemi tanáraink sem mélyültek el eléggé új politikánk ta­nulmányozásába és ezért jutottak 'iyen következtetésre. Épülő szocialista társadalmunk­nak nem kevesebb, hanem mind több egyetemi szakképzettséggel rendelkező fiatalságra lesz szük­sége. Persze, a népgazdaság átcsoporto- '.ítása bizonyos átcsoportosítást, von maga után a szakemberek képzésé­ben is. — Hiba volt az, hogy túlmé­reteztük egyes értelmiségi szakmák mennyiségi fejlesztését, mint ahogy Hiba volt egyes népgazdasági ágak úlzott fejlesztése. De ha mi most a helyes arányokat helyreállítjuk. mennyiben jelenti ez az értelmiségi munka lebecsülését? Az új szakasz kö ve te imén veinek megfelelően azo­kat az iparágakat kell egyetemi vég­zettséggel rendelkező szakemberek­kel ellátni, amelyek fejlesztése most sorra kerül. Egyes területeken ke­vesebb, más tertile teken több egye­temi végzettségű szakemberre van szükség. — Ezen a téren is biztosí­tani kell az arányokat. — A gyenge, áramú ipar fejlesztését elhanyagol­tuk. Feltétlenül szükségessé válik an­nak továbbfejlesztése. Tehát ezen a ‘éren több mérnökre van szükség. Fejleszteni kiváltjuk a könnyű, és élelmiszeripart; itt is több egyetemi végzettségű szakemberre van szük­ség. Hatalmas mértékben fejleszteni kell a mezőgazdaságot, de ehhez ki­váló szakemberekre, egyetemi vég­zettséggel rendelkező szakemberek égész seregére van szükség. —Amint látják, szó sincs arról, hogy az új sza­kasz politikája csökkenti az ér­telmiségi képzést. A szocializ­must nem lehet növekvő számú értelmiségi szakemberek nélkül felépíteni. (Folytatás a 2. oldalon) Farkas Mihály elv'árs beszéde

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents