Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-23 / 226. szám

2

N A P C ö

1954 SZETTEMBE* S3

Az országgyűlés keddi ülése

Apró Antal elvtárs felszólalása

Az állami szerveknek és a szak- szervezeteknek kötelességük elősegíteni, hogy az elbocsátásra kerülő dol- ■ gőzök a termelő munkában minél gyorsabban elhelyezkedhessenek. Az iparban és a mezőgazdaságban ma is körülbelül százezer új munkáskézre van szükség. Biztosítani kell azt, hogy a munkaerő átcsoportosítása a lehető leggyorsabban bonyolódjék le. Ennek érdekében fel kell tárni mindazokat a területeket, ahol munkaerő szükséges.

Gondoskodni kell arról is, hogy a legjobb munkaerőket mindenhol megtartsák. Elsősorban a vállalatnál, intézménynél végzett munkájukat kell figyelembevenni és egyenlő feltételek esetén elsősorban azokat a dolgozókat kell elbocsátani, akik más munkaterületen könnyebben tudnak elhelyezkedni. Figyelembe kell venni az elbocsátásoknál a dolgozók szociális helyzetét, előnyben kell részesíteni a nagycsaládos dolgozókat, az egyedülálló anyákat, vagy család- fenntartókat.

Apró Antal a továbbiakban a helvi tanácsok eddigi eredményeiről beszélt.

— Pártunk III. kongresszusa — mondotta — mélyrehatóan elemezte a tanácsok munkáját és világosan rámutatott arra', hogy a „tanácsok tevékenységén keresztül valósultak meg, ha hibákkal is, hol túlkapásokkal, hol lazaságokkal, azok az állami intézkedések, amelyek a szocialista iparosítással, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a kulturális forradalom vívmányaival mesz- szemően előmozdítják a szocializmus alapjainak lerakását.“

— Emellett a kongresszus feltárta azokat az okokat is, amelyek akadályozták a tanácsok és a tömegek közötti kapcsolat kiszélesedését.

— A tanácsok négy esztendős munkájánál: politikai, gazdasági, szociális, kulturális eredményeiről megcáfolhatatlan tények tanúskodnak. Különösen áll ez a kormánypro- gramm óta eltelt időre. 1954. első félévében mintegy 8.000-rel több hozzászólás és mintegy 5600-zal több javaslat hangzott el a községi tanácsüléseken, mint 1953 első félévében.

— Jóllehet a tömegkapcsolat elmélyítése terén az elmúlt években jelentős hiányosságok voltak, mégis számottevő az a siker, amelyet a széles néptömegeknek az állami munkába való bevonása, a tanácsok és a nép összefogása területén elértünk. A tanácsok tagjai többet mennek a nép közé, gyakrabban beszélik meg a dolgozókkal a közös gondokat, a tennivalókat.

— Tanácsaink a lakosság mind szélesebb tömegeire támaszkodva végzik munkájukat. Ez a fejlődés szinte kézzelfoghatóan mutatkozik meg az állandóbizottságok statisztikájában. 1954. I. negyedévében 16.405 megyei, járási, városi és községi állandóbizottság működött, csaknem ötezerrel több, mint 1951 IV. évnegyedében. Az állandóbizottságok mellett dolgozó önkéntes társadalmi aktivisták száma 1954. I. negyedében kereken '288.000 volt, vagyis négyszer akkora, mint 1951 IV. negyedében.

— Tanácsainknál: le nem beesülhető részük van termelőszövetkezeteink fokozatos megszilárdításában, a tartalékföldek művelés alá vételében, a növénytermelés és az állattenyésztés jó módszereinek terjesztésében, a mezőgazdasági munkakampányok Időbeni s egyre jobb elvégzésében.

— Tanácsaink javuló munkájának köszönhető, hogy a helyi állami és szövetkezeti ipar fellendülésben van, valamint az, hogy a magánkisipar szükséges mértékben fejlődött. A helyi állami ipar termelésének értéke 1954-ben hétszer akkora lesz, mint 1951-ben volt. A kisipari szövetkezetek ebben az évben 1951-hez képest három és félszeresére emelik termelésüket.

— Jelentős sikereket értek el a helyi tanácsok a lakosság kulturális, szociális és efészségügyi szükségleteinek kielégítésében is.

— Az állami költségvetésben biztosított pénzügyi segítség mellett messzemenően ennek is köszönhető, hogy az országban az 1954/55-ös évben 242-vel több, teljesen osztott általános iskola működik, mint áz 1950/51-es iskolai évben. A körzeti iskolái: száma az elmúlt évben több mint megkétszereződött. Jelentős vívmánynak tekintjük, hogy az általános iskolák VIII. osztályában 1953/54-ben harmlncezerrel többen tanultak, mint az 1950/51-es iskolai évben.

— Helyi tanácsaink büszkén vallhatják a maguk eredményének is azt, hogy ma már 1616 kultúrotthon működik a községekben, csaknem nyolcszorannyi, mint 1950-ben. A városi kultúrotthonok száma négy év

alatt több, mint megnégyszereződött. A tanácsok fennállása idején a falusi, járási, városi és megyei könyvtárak száma több, mint megkétszereződött; 1705-ről 3964-re emelkedett.

— Eredményesen dolgoztak tanácsaink az anya- és gyermekvédelem, a dolgozók egészségének általános védelme érdekében is. Míg 1950-ben a tanácsok hatáskörében mintegy 546 szülőotthon működött, addig ma már e szülőotthonok száma 784-re emelkedett. Az idén nyáron már 2339 területi ovoda működött, csaknem egy- harmaddal több, mint 1950-ben.

A pártkongresszus azt a feladatot állította elénk, hogy az új tanácstörvényben szélesítsük, erősítsük tovább az új néphatalom alapjait, a munkásosztály, és a dolgozó parasztság szövetségét, a dolgozó nép hatalmát.

— Véleményem szerint a törvény- tervezet ezt a célt eredményesen segíti elő.

— Igaza van Veres Péter képviselőtársunknak, aki az új tanács- törvényről többek között azt irta, olyan legyen, hogy: „Ne történhessen meg az, hogy a dolgos és szorgalmas ember megkapálja a kukoricát és megpermetezi a szőlőt, a naplopó meg elhordja. És ne mondhassa a megfogott tolvaj a csősznek: eredj

a fenébe, semmi közöd hozzám! De a hanyag csősz se mondhassa a meglopott gazdának, hogy: nem parancsol maga nekem! Menjen a tanácshoz, vagy ha ott nem tesznek róla, menjen az Úristenhez panaszra, mit bánom én!“

— A tanácsok jogainak kiszélesítésében, munkájuk megjavításával véget akarunk vetni a számos helyen megmutatkozó lazaságoknak, a „mit bánom én“ szellemnek, amelyet Veres Péter jogosan bírál.

— A Hazafias Népfront előkészítő bizottsága nagy szolgálatot tett az országnak azzal, hogy széles dolgozó tömegek bevonásával vitára bocsátotta a falvakban és a városokban a tanácstörvénytervezetet.

— A tanácstörvény vitája világosan bizonyítja, hogy a ma— A református egyház hivatalos állásfoglalásait idézem, amikor itt is ünnepélyesen kijelentem, hogy mi, a magyar református egyházból tisztelettel és szeretettel tekintünk népköztársaságunk alkotmányára. Tisztelettel és szeretettel, mert benne a nép győzelmének és ugyanakkor az egyház szabadságának garanciáját látjuk.

— Az elnyomatás hosszú évszázadainak meg-megújuló szabadság- mozgalmaiban és hősi harcaiban a magyar református egyház legjobbjai számos kiemelkedő alkalommal a szabadság, a felemelkedés, a nép ügye mellett állottak. Mélységes hitbeli és történelmi gyökere van tehát annak, hogy a magyar református egyház hálásan és örömmel él népköztársaságunk elért eredményei között.

— Az elnyomatás letűnt századainak emlékei, a hősies harcok nemzedékeken át világító példái a fel- szabadulás utáni évek küzdelmei és eredményéi érlelték a magyar népet arra, hogy élni tudjon az alkotmányban így kifejezett lehetőséggel: „Hazánkban minden hatalom a dolgozó népé". Igen: „Lettünk, mi eddig nem valónk“ — nagykorú nép, a szabadságot és békét szerető nagykorú népek társaságában. A múlt el nem felejthető fájdalmas emlékei és a mai világhelyzet feszültségei adnak időszerű értelmet Vörösmarty szavainak: „Nincs hatalom — mely visszanyom“. Van pedig hatalom, nagyon is fondorlatos, amely szeretne visszanyomni. Éppen a legutóbbi hetekben a legszemélyesebb tapasztalatok során kaptam ízelítőt ezekből a fondorlatokból. Néhány héttel, sőt nappal ezelőtt még ennek a fondorlatnak a cselszövései vettek körül Amerika partjain. Egy öttagú magyar delegációval vettem részt az Amerikai Egyesült Államokban az egyházak világtanácsa nagygyűlésén. Az egyházak képviselőivel való együttlétünk örömét a legravaszabb fondorlatokkal igyekeztek megzavargyar nép, a munkások, parasztok, dolgozó értelmiség nagy érdeklődést tanúsítanak a közügyek, a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életünk minden területére.

A magyai- történelem arra tanít bennünket, hogy mindig olyankor oldottuk meg sikeresen a nagy nemzeti feladatokat, amikor erős volt a nemzeti egység, amikor minden becsületes magyar kivette a részét és saját ügyének tekintette a közös ügyet, a nép boldogulását, a nép szabadságát.

Azt akarjuk, hogy a népfrontmozgalom ilyen hazafias, nagy mozgalom legyen, amelyben társadalmi helyzetükre vagy foglalkozásukra való tekintet nélkül résztvesznek mindazok, akik legjobb nemzeti hagyományunk szellemében a haza, a nép ügyét mindenek fölé helyezik.

A tanácsok tagjainak megbízatása — folytatta Apró Antal — az alkotmány értelmében 1964 október 22-én lejár. A minisztertanács olyan értelmű előterjesztéssel fordult a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsához, hogy az új tanácsválasztásokat november 28-ára tűzze ki.

A tanácsválasztáson a Hazafias Népfront állít jelölteket, a választás népfront-választás lesz. A helyi tanácsokba azokat a dolgozókat fogják jelölni, akik jó munkájukkal, állampolgári kötelezettségük teljesítésével, példás életükkel kiérdemelték a dolgozók megbecsülését és tiszteletét, akik a párt és a kormány politikájának megvalósításában, a közügyek iránti önzetlen érdeklődésükkel a dolgozó nép bizalmát élvezik.

Az új tanácstörvény bevezetése, a választásoknak az új választási törvény alapján való megtartása, tovább fogja erősíteni a demokratikus, a hazafias erők összefogását.

Munkásosztályunk azzal készül legméltóbban a tanácsválasztásokra, ha az ipar minden területén harcol a tervek teljesítéséért, a munk%- teímelékenység fokozásáért, a nani bizonyos amerikai politikai személyek és hivatalos szervek.

— Nyílt titok volt, egyházi és politikai lapok kifejezetten meg is írták, hogy miként ellenőrizték minden lépésemet a titkosrendőrség tagjai. Nehezen tételezhető fel a vízum korlátozások leleplező ismeretében, hegy ez az intézkedés biztonságunk védelmét akarta volna szolgálni. Pedig talán ez sem lett volna egészen felesleges: Chicago tőszomszédságában üléseztünk s ott tartózkodásunk három hete alatt négy embert lőttek agyon Chicagóban a nyílt utca során. Még a közömbös szemlélőket is megbotránkoztatta számos eljárás — enyhén szólva — szokatlánsága. Csak egyet emelek ki. Egyes hivatalos személyek előbb szemenszedett valótlanságokat kürtőitek világgá ellenünk, majd pedig, amikor a sajtó képviselői, mintegy hatszáz újságíró sajtókonferencián szerette volna hallani ezekről a mi véleményünket, akkor ugyanezeknek a hivatalos személyeknek a hatósága letiltotta a sajtókonferenciát. A sajtó érdeklődését természetesen mindez nem csökkentette. Interjú során az egyik napilap tudósítója delegációnknak ezt a kérdést is feladta: „örülnek-e önök annak, hogy az Amerikai Egyesült Államokban résztvehettek az egyházak világtanácsa második nagygyűlésén? Szándékukban van-e az Egyesült Államokat ismét meglátogatni?“ Mit lehetett erre a kérdésre felelni? A következőket feleltük: „Annak örülünk, hogy az egyházak világtanácsa nagygyűlésén résztve- hetünk. A vízumkorlátozások miatt itt tartózkodásunkat nem lehet Amerika meglátogatásának tekinteni. Ha tehát újra ideutaznánk, az nem lenne Amerika ismételt meglátogatásának nevezhető.“

— Jól tudjuk — folytatta, — hogy a fondorlatok és a kellemetlenkedések nem a mi személyünknek, hanem a béke ügyének, népünk szabadságának, a további emelkedés

*

gyobb munkafegyelemért, mert minden megtakarított fillér a népjólét emelését, hazánk további felvirágzását segíti elő.

Dolgozó parasztságunk nagy szolgálatot tesz egész népünknek azzal, ha az őszi betakarítások munkáját, a szántást, vetést jóminőségben, a nagyobb termelési' eredmények elérése érdekében időben elvégzi.

A magyar értelmiségi dolgozók, tudósok, mérnökök, műszaki értelmiség, agronómusok, harcoljanak a munkásokkal és a parasztsággal vállvetve népgazdaságunk továbbfejlesztéséért, új gazdasági sikerek eléréséért.

— Most ezzel az új törvényjavaslattal, amit elfogadunk, tovább fog erősödni a párt, a kormány, a nép egysége, amely alapja, fundamentuma további fejlődésünknek.

— Az új tanácstörvényt, amely tovább erősíti hazánkban a dolgozó nép hatalmát, pártom és a magam nevében elfogadom.

Ezután Beresztóczy Miklós proto- notárius kanonok szólalt fel.

Dr. Beresztóczy M’klós beszéde után szünet következett.

Szünet után Rónai Sándor elnök, Mekis Józsefnek, a Politikai Bizottság póttagjának, a SZOT elnökének adta meg a szót.

Ezután Bódi Jánosné nógrádinegyei képviselő szólalt fel.

Utána Czéh József képviselő szólalt fel. A baranyamegyei tanácsok munkájáról beszélt. Elmondotta, hogy ahol a tanácsok a nép megelégedésére végzik munkájukat, ott a dolgozó nép szereti és megbecsüli a tanácsok dolgozóit, a v. b. elnökét és tagjait.

A következő hozzászóló Klujber László fejérmegyei képviselő volt. Ezután Kiss Imre, a veszprém- megyei tanács végrehajtóbizottságának elnöke szólalt fel.

A keddi ülés utolsó felszólalója Fodor Imre veszprémmegyei főagro- nómus volt.

Ezután Rónai Sándor, az ország- gyűlés elnöke bezárta a keddi ülést. A szerdai ülésen az országgyűlés folytatja a tanácsokról szóló tör- ványjavaslat tárgyalását s megvitatja a tanácsok tagjainak választásáról szóló törvényjavaslatot.

lehetőségének szóltak. Beszédes példázatát kaptuk ezekben annak, hogy a béke ellen csak hazugsággal, csak erkölcstelenül, az igazságtól való félelemben lehet hadakozni, de hiába, mert valóban: „Nincs hallom, meiy visszanyom“. Bármilyen hatalmaskodó és fondorlatos erő akarja is visszanyomni, a béke .ügye egyik szép győzelmet a másik után aratja. Erről adott ékes bizonyságot az egyházak világtanácsának nagygyűlése is. A béke ügye ellen harcba vetett s kívülről irányított zavaró tényezők sem tudták megakadályozni, hogy az egyházak vi- lágtsnáesának evanstoni nagygyűlésé a hidrogénb ,mba és minden fcrnegp.:sztító fegyver eltiltása, a leszerelés, a különböző rendszerek békés, egymás mellett élése és a hatalmak közvetlen tárgyalása mellett nyilatkozzék. Hiába minden cselvetés. A béke erői valóban nőt- tön-nőnek és nincs hatalom, mely ezeket az erőket visszanyomhatná. Népünkkel együtt ennék örüiünu, miközben népünk, biztosan elve a kezébe adott hatalommal, egyre nagyobb eredmények között halad a felemelkedés útján.

— Ennek a felemelkedésnek új szakaszát látom az új tanácsVirvénv tervezetében. A most továbbfejlődő tanácsok a nemzeti egységnek .hatalmas és aktív kifejezői lesznek. Múltunk számos nagy példát mutat arra, hogy küzdelmes vállalkozások miként mozgatták meg az egész nemzetet, mégis a nemzeti összefogás arányainak, erejének, alkotó lehetőségeinek történelmünk során soha nem tapasztalt gazdag időszakába lépünk a Hazafias Népfront újjászervezésével, amelyben ez a törvénytervezet, majd ennek nyomán az új tanácsválasztás örvendetes esemény lesz.

Elmondhatom, hogy ezt a nemzeti összefogást örömmel üdvözli a magyar protestantizmus, áldást és sok

építő remzeti céljaink minél jobb megva1ósításában.

Az új törvényjavaslat néhány jellemző vonását szeretném kiemelni — hangsúlyozta ezután — mint amelyek biztosítékot nyújtanak arra, hogy az új tanácstörvény segítség lesz ezeknek a nemzeti céloknak az eredményes munkásságában.

— Mindenekelőtt ezt emelem ki: az államhatalom és államigazgatás fokozatos szerveit az új törvény úgy állítja egymás mellé és egymás fölé, hogy a népképviseleti testületek a parlamenttől a községi tanácsokig ál. iandó irányítói, ellenőrzői és a szükség szerint korrigálói lehessenek — az eddiginél biztosabban és hatékonyabban — az államigazgatási szerveknek.

— A tanácstagok kapcsolata a választókkal az eddiginél közvetlenebbé válik az új törvény intézkedései következtében.

— Mivel ez a tervezet hazánknak, népünknek jó, a nemzeti összefogást a közjó ápolása érdekében elősegíti, azért a törvényjavaslatot örömmel fogadom el — fejezte be szavait.

A következő felszólaló Iván Ist- vánné, Bács-Kiskun megyei képviselő volt.

Ezután Parragi György Kossuth-díjas újságíró szólalt fel

Hangsúlyozta: a tanácsokról szóló törvényjavaslat az életnek, a mindennapi életnek a törvényjavaslata. Kifejezésre jut ez elsősorban abban a tényben, hogy a nép akarata hozta létre, sokezer hozzászólásnak, észrevételnek, bírálatnak kohójában formálódott és edződött meg. Az ország túlnyomó többsége bizalommal várja az előttünk fekvő törvényjavaslat életbelépésétől a tanácsi munka megjavulását, a tanácsrendszer magasahbfokú, minőségi fejlődését.

Az új törvényjavaslat lehetővé teszi, kötelességévé teszi minden tanácsnak, minden végrehaj tóbizottságnak, hogy a maga kettős szerepének, vágyis államhatalmi és állam- igazgatási feladatainak megvalósításában egyszerre legyen a magyar élet fáján levél, amelyen keresztül lélegzik, asszimilál ennek az életnek a fája és ugyanakkor gyökér, amely mélyen behatol a népnek, a magyar történelem haladó hagyományainak, a magyar nép hazaszeretetének talajába és onnan felhozza az életet adó tápanyagokat az ágakba, a lombokba.

Az új törvényjavaslat legfontosabb célja az, hogy a nép hatalmát ínég jobban megszilárdítsa, kiterjessze. Ez a törvényjavaslat az igazi autonómiát, vagyis az igazi önállóságot, az igazi önkormányzatot biztosítja a népi hatalmi szervek, a tanácsok számára. Megvalósul Kossuth Lajos politikájának alapelve: „A néppel a népért." E törvényjavaslat a nép hatalmának gyakorlati biztosítéka az alkotmány alapelvei mellett. Ezzel a javaslattal nemcsak mi, az ország- gyűlés tagjai, de a nép széles töme_ gei is behatóan foglalkoztak, mielőtt az országgyűlés elé került volna — mondotta, majd a tanácsrendszer jelentőségéről szólt.

Itt szeretném felhívni ( a tisztelt országgyűlés figyelmét a törvényjavaslat IV. szakaszának arra a pontjára, amely kimondja: az országgyűlés, illetőleg a Népköztársaság Elnöki Tanácsa kivehet egyes városokat a megyei tanács működési köre alól és azokat a felsőbb államhatalmi szervek alá rendelheti. Amikor Apró Antal miniszterelnökhelyettes, képviselőtársunk tegnapi beszédében éppen e javaslattal összefüggésben haladó történelmi hagyományaink ápo-- lására, tiszteletére hívta fel a figyelmet, eszembe jutottak ilyen dicsőséges haladó hagyományokkal rendelkező városaink: mint Debrecen, Sop. ron, Pécs s természetesen mindenekelőtt szeretett fővárosunk, Budapest.

Ennél a témánál külön kell hangsúlyoznom azt a megelégedést, sőt örömet, amelyet az a módosítás váltott ki a főváros egész népéből, amelyet a jogi bizottság nevében Pon- grácz Kálmán képviselőtársunk terjesztett az országgyűlés elé. Ez a módosítás egy új paragrafussal kívánja kiegészíteni a törvényjavaslatot. Ez a szakasz Budapest különleges jellegét hangsúlyozza és ennek megfelelően előírja, hogy a törvény végrehajtása során szervezeti és hatásköri vonatkozásban, valamint a gazdasági terv és a költségvetés megállapításakor figyelembe kell venni azokat a követelményeket,

jó eredményt kíván működéséhez és a maga erejével is részt kíván verni amelyek a főváros jellegéből folynak.

Az országgyűlés szerdai ülése

Az országgyűlés szerdán folytatta munkáját. Az ülésen megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Farkas Mihály, Hegedűs András, Apró Antal, Hidas István, Acs Lajos, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Bata István és Mekis József, a Politikai Bizottság póttagjai, Vég Béla és Matolcsi János, a Központi Vezetőség titkárai, Piros László belügyminiszter, Olt Károly pénzügyminiszter, Erdei Ferenc igazságügyminiszter, Zsofi- nyecz Mihály kohó- és gépipari miniszter, Kiss Árpád könnyűipari miniszter, Szabó János város- és községgazdálkodási miniszter, Háy László külkereskedelmi miniszter, Bognár József belkereskedelmi miniszter, Szobek András begyűjtési miniszter, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Darvas József népművelési miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter. Zsoldos Sándor egészségügyi miniszter, valamint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének számos tagja.

A diplomatapáholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai testület számos tagja.

Mekis József, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg az ülést, amelyen folytatódott a tanácsokról szóló törvényjavaslat vitája. Az első felszólaló Péter János, református püspök, országgyűlési képviselő volt.

“ Péter János, református püspök felszólalása