Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-19 / 223. szám
1954 SZEPTEMBER 19 NAPLÓ 7 Racionalizálnánk, de hogyan ? Séta a Terményforgalmi Vállalat aktarengetegében Néhány évvel ezelőtt az egyik budapesti gépipari üzem statikust keresett. — Hirdetésére már másnap volt jelentkező, azonban rövid beszélgetés után kiderült a tévedés: az illető rosszul olvasta a hirdetés szövegét, mert a „statikust" statisztikusnak látta. A talpraesett .jelentkező azonban, aki valószínűleg már sokkal nehezebb dolgokon is átvágta magát, támadásba ment át: — Van-e az üzemnek statisztikusa? A gyár vezetői megtörtén vallották be, hogy nincs. Ami ezután következett már pillanatok műve volt. Röpke percek alatt sikerült meggyőzni a gyár vezetőit, hogy statisztikus nélkül egy üzem nem állhat fenn, mert százféle kimutatás és ezeknek kimutatásai nélkül életképe sen dolgozni nem lehet, sőt talán él ni sem érdemes. Az illetőt alkalmazták statisztikusnak, s aki a törté net hitelességében kételkednék, meg nyugtathatjuk, hogy ma már ugyanennél a vállalatnál a statisztikai főosztály vezetője, közel négyezer forintos fizetéssel és 60 emberrel dolgozik. Amint végigmegyiink a Termémyforgalmi Vállalat végeláthatatlan irodáin az egymásra tornvo sülő íróasztalok között, ez a törui- net jut eszünkbe s önként felmerül a kérdés: vájjon itt nem történt-e valami hasonló, nem állítottak-e fel teljesen öncélú ügyosztályokat s valóban szükség va-j-e arra a .20 emberre, aki lázasan dolgozik, vagy legalább is sikeresen mimeli a lázas munkát? Farkas elvtárs ,a vállalat igazgatója azonban megnyugtat: mindig szigorúan betartották a szabályokat s pontosan annyi alkalmazottjuk van .amennyit a miniszté rium engedélyez. Sőt júniusban, még a racionaljizálás megjelenése előtt csökkentették a létszámot s a jelenlegi apparátus minden tagjára múlhatatlanul szükség van. A Terményforgalmi Vállalat azonban csak közvetítő és nem termelő szerv, munkájában gerincében a begyűjtés áll, de «emellett rejtélyes és az avatatlan előtt alig kibogozható konfúzióban a Magtermeltető Vállalattal a szerződéses növények begyűjtését is végzi. Mindehhez a szekszárdi központ 120 emberén kívül 108 telepe van a megyében, természetesen megfelelő apparátussal. Még az elmúlt évben is jóval kisebb személyzettel dolgoztak, az új adminisztrációs rendszert az idén vezették be, s mintha a vállalat vezetői kicsit büszkék is len nének erre az új rendszerre, mely — úgy monják — tökéletes. Miből is áll hát az új adminisztrációs rendszer? A kívülálló előtt szörnyű szövevény gomolyog, s Szekeresné elvtársnő rno solya sem tudja meggyőzni a látogatót arról, hogy itt minden „végtelenül egyszerű“. Ragadjunk ki belőle néhány jellemző részt. A 110 átvevőhely pontos 80, azaz nyolcvanféle nyomtatvánnyal dolgozik s ez a már szinte visszariasztó szám kozmikus távlatokat idéz, mely nek hallatára szívesebben gondol Einsteinre és Jánosi professzorra, mint a Terményforgalmi Vállalatra. Ezen a nyolcvanféle nyomtatványon hetenként jelentések futnak be a köz pontba, melyeken átlag 30—40 ezer tétel szerepel. Ezeket a jelentéseket revidiálják .összegezik, ellenjegyzik. jelentik és visszajelentik, majd rend szeresen túlórázva kezdődik minden # élőiről. Mindez pedig a gyakorlat-J ban azt jelenti, hogy ha egy gazdag bevisz az átvevőhelyre mondjuk egy# mázsa napraforgót, legalább fél órát# kell várakoznia amig ügyét elinté-# zik. Ne felejtsük el; ez a minimális? idő s a félórás elintézéshez az kell,? hogy mindenki energiáját megfeszít- # ve vesse magát az egy mázsa nap- f raforgóra. # A racionalizálás, # a munkaerő átcsoportosítása jó do- ( log. Tudja ezt Farkas elvtárs is, sőt < azt is megmondja, hogy jelenlegi J ügyintézésük lassú, bonyolult és fő- J leg drága. A Terményforgalmi Vái-i lalat azonban nem tud racionalizálni 5 jelenleg is túlórázásra van szükség,^ hogy a heti jelentések, számviteli el-# lenőrzések határidőre elkészüljenek. # — Egy segítene itt — mondja f Farkas elvtárs — ha úgy szervez-# nék át az agyonbürokratizált ügy-J intézést, hogy egyszerűbb, vtlágo- ? sabb, könnyebb és főleg olcsóbb le- ^ gyen. Ebben az esetben a vállalatnál # legalább 25—30 százalékos létszám-# csökkentést tudnánk végrehajtani,^ ami egyszerre sókkal olcsóbbá ten-# né munkánkat, hisz nemcsak fizetésekről van szó, hanem rengeteg fuvardíjról, útiköltségről, napidíjról # Egy ilyen belső racionalizálás, az adminisztráció leegyszerűsítése azonban még ennél is többet jelentene: a felszabaduló munkaerő a haszonta lan aktagyártás helyett bekapcsolódhatnék az igazi termelőmunkába.— Erre pedig nagy szükség van s aki # dolgozni akar válogatni tud, mert a J Munkaerőtartalékok Hivatalához na- f ponta érkeznek a kérések ipari, me- # zőgazdasági üzemektől egyaránt: Munkaerőt kérünk! (cs) Harc a minőség megjavításáért a Simontornyai Bőrgyárban A Simontofnyai Bőrgyár dolgozóinak nagy feladatot kell megoldani a párt- és a kormányprogramm sikeres végrehajtása érdekében. Hogyan tudják e nagy feladatokat jól elvégezni? Úgy, hogy felismerve a szocialista munkaverseny jelentőségét, mindennap nagy lendülettel küzdenek a vállalások teljesítéséért, az üzemi terv túlteljesítéséért. Ma már az üzem dolgozói döntő többsége ver senyben végzi munkáját. Az augusztus 20-i versenyben ragyogó teljesítmények születtek az üzemben. Augusztus 20-a után nem lanyhult el a versengés a dolgozók között, a dolgozók legtöbbje újabb vállalást tett a verseny további felszínen tartása érdekében. Az üzemi bizottság azzal segítette a versenyt, hogy állandóan népszerűsítette versenytáblán és hangoshíradón keresztül a vállalás teljesítésében élenjáró dolgozókat. Szeptember 10-ig a legtöbb üzemrész, a dolgozók többsége már teljesítette azt a vállalását, amit az Alkotmány ünnepe után tett meg. A krómos gyár például vállalta, hogy a 410-es marhabox, a díszműborjú, a fe kete- és színes marhabox szortimentjének megjavításával 31.030 forintos többletbevételt ér el. E vállalást közel 24.000 forinttal teljesítették túl a krómos gyár dolgozói, ami 177.3 százalékot tesz ki. A talpgyár dolgozói arra tettek ígéretet, hogy az ipari nyak, a hasszél és a krupon minőségének megjavításával 32.320 forintos többletbevételt biztosítanak az üzemnek. Kétszázhatvanhárom szá zalékra teljesítették vállalásukat, mert 85.052 forintos többletbevételt értek el. A vixos üzemrész dolgozói azt vállalták, hogy a polgári vixos és a kombinált vixos tehénből- minőségének megjavításával 8340 fo rintos többletbevételt érnek el. A UL—HMMmi »BiaiwiTOWH.’«—EETT—a— # t # # felajánlással szemben 70.206 forintot# értek el. # Az egyéni felajánlások is a selejt# csökkentésére, valamint a minőségi? munka megjavítása érdekében tör-J téntek. A legtöbb dolgozó túltelje-^ sítette ilyenirányú felajánlását. —t Gereny Sándor boxfaragó például# vállalta, hogy teljesen selejtmentesen # dolgozik. Felajánlását 100 százalékra# teljesítette, minthogy az eddigi érté-# kelések során egyetlen selejtje sem# volt. Pajor László boxfaragó, Papp^ Sándor boxfaragó, a géptaszítók és ^ a vasalók is teljesítették adott sza-# vukat. # A Simontornyai Bőrgyár dolgozói # továbbra is szocialista munkaversenyben harcolnak a terv teljesítő- j) séért. Ezekben a napokban is mm-# den erejüket latbaVetik, hogy az# üzem minden részletében teljesíteni # tudja a III. negyedéves tervet. * # Képek a mezőgazdasági kiállításról A tavaly júniusi párt és kormányhatározat óta nagy lendülettel indult meg megyénkben az állattenyésztés. Ezt mutatja az Országos Mezőgazdasági Kiállításon elnyert számos díj, mely bizonyltja, hogy megyénk állattenyésztői jól vizsgáztak. Erdélyi Ferenc regölyi gazda két díjnyertes Gidrán kancája. A zombai Vörös Csillag tsz fehér-hússertés kanjai II. díjat nyertek. A hőgyészi Gyapjútermeltető Vállalat III. díjas kosai és Fülöp József a könnyűipar kiváló dolgozója címmel kitüntetett gondozója. Babitsné ötezer forintja .. . Mi tagadás — a szívdobogástól kis sé elfogulva léptem át a szekszárdi újvárosi iskola küszöbét, ahol magam is több éven keresztül tanultam. Orromat megcsapta az iskola levegője. Iskola ... De sok minden történt azóta, hogy a IV. elemi elvégzése után kiléptem a kapuján. Azóta jónéhány esztendő telt ei, megváltozott államrendszerünk, de megváltozott az iskola, a tanítás is. Babits Istvánná fiatal tanítónőt keresem, .aki az I. osztályos fiúkat tanítja a betűvetésre. Mógcsak néhány perc van vissza az órából — a szünet következik. Gondolkodom belépjek-e, zavarjam-e a tanítást. Az osztályból kiszűrődő hangok elfenálihatatlaniul vonzanak. Hirte- le elhatározással lenyomom a kilincset, belépek az I. osztályba. A ta- nítónéni a gyerekek harsány „Előre'’ köszöntése után rendet tesz, a 31 búk siíejű fiúcska kissé izegve- mozogva foglalja el újra helvét, figyelnek a „tanítónénire“. Magam is nagy figyelemmel kisérem az oktatást, milyen más az, mint a múltban volt, Az első hetekben az előkészítő szakaszban a kis elsőosztályosok a betűk körvonalait alakítják ki. Ez igen fontos a további tanulás, írás szempontjából. — Ide figyeljetek gyerekek, mi ez? — -mutat fel egy vesszőből kiszült karikát. Karika! — hangzik kórusban. Rajzoljátok utánam a levegőben, maid fordított ceruzával a padra. — Jónéhány gyakorlat a pádon, most már a legtöbb fiúcska ügyesen rajzolja a láthatatlan karikákat. — Vegyük elő a papírt, most már papírra rajzoljunk ceruzával. A gyerekek szorgalmasan rajzolnak, még nem tudják — de már kialakult a nyomtatott „ó” vetű. Közben megszólal a csengő, s a szünetben alkalmam van beszólni Babits Istvánnével, aki elmondja: bár most kezdődött az iskolaév, mari is eredményekről beszélhet. Igen tanulékonyak a kis elsősök. Babitsné csillogó szemű, mosolygós arcú fiatalasszony, aki szívesen mesél, játszik a szünetben kis tanítványaival. Ezt mutatja az is, hogy beszédünket zsibongva szakítják meg a gyerekek. — Tanítónéni, játszunk kin a bárány, bent a farkast. A tanítónéni rendezi a kört, a gyerekek nagyokat rikoltva játszanak — most már nyugodtan bemehetünk a ne'velői szobába beszélgetni. — Magamról, mit mondjak? Szeretem hivatásomat, az iskolát, a gyermekeimet — nekem ugyan csak kettő van, de természetesen magaménak érzem a reám bízott tanítványaimat is. — Magánéletemről? nagyon boldog vagyok. Egymásután teljesül vágyam. Az elmúlt tervkölcsön húzásánál 200 forintos 0617—0197 számú kötvényemmel 5.000 forintot nyertem. A váratlan pénz mindig jól jön, de ennek az 5.000 forintnak különösen nagyon megörültünk. Baörteék fiatalok, s mint a legtöbb fiatal ők is állandóan terveznek, — már hosszabb idő óta új konyhabútorra spórolgatnak. — Ez a nyeremény egy csapásra megoldotta gondunkat. Mikor az újságban olvastam, nem is akartam hinni szememnek. Az OTP szekszárdi fiókjában azonban, mikor felvettem a pénzt minden kétségem eloszlott, s azonnal a bútorüzletbe mentem, hogy konyhabútort vásároljak. Nem volt raktáron olyan konv- habútor, amilyent én szerettem volna, így a szekszárdi KTSZ-nél rendeltük meg 3.310 forintért. Meglesz a konyhabútorunk, amely majd nyolc darabból áll, s a férjemmel elhatároztuk, nyertes kötvényünk számát a konyhaszekrény hát só deszkájára írjuk emlékeztetőül. A maradék pénzből úgy terveztük, hogy tűzhelyet Arásárolunk, így teljes fasz a konyhaberendezésünk, mire lakást kapunk, amelyre Ígéretünk van. Még sok minden kellene, a szobaberendezésből hiányzik az asztal, a szék. Edényeket is kellene vásárolni. Ki tudja, lehet, hogy egy újabb nyerés ezt is megoldja — mondja szeméből a kiegyensúlyozott emberek egészséges optimizmusa ragyog. — Érdemes államunknak kölcsönt adni, nemcsak azért, mert mi ilyen szerencsések voltunk és háromszorosan kaptuk vissza pénzünket, hanem azért is — teszi hozzá gyorsan, mert látjuk a fejlődést. Ha széjjelnézünk Szekszárdim az iskola vonalán: felépült a szekszárdi közgazdasági technikum, az általános gimnáziumot az idén teljesen átfestették és itt van a mi iskolánk, az újvárosi iskola, amely egy tanteremmel bővült, s van már nevelői szobánk is — teszi hozzá büszkén. így térül vissza a kölcsönadott forint közvetve, vagy közvetlenül. A beszélgetést azonban a csengő hangja félbeszakítja, mely jelzi, hogy lejárt a szünet, a Babitsnét hívja a kötelesség, folytatódik a tanítás.««