Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-19 / 223. szám

4 NÄPßö 1954 SZEPTEMBER 1* NEMZETKÖZI SZEMLE Mozgásban az egész nyugati diplo­mácia, — ez az első benyomásunk, ha az „európai védelmi közösség” bukása utáni helyzetet különösen pe­dig a legutóbbi napok eseményeit vizsgáljuk. Az Atlanti Szövetség Ta­nácsának összehívását javasló ame­rikai nyilatkozatok, a nyolc, majd a liilentihatalnü értekezletet indítvá­nyozó angol kezdeményezések, Edén angol külügyminiszter s nyomában Murphy amerikai külügyi államtit­kár nyugateurópai útja, végül pedig Dulles bonni és londoni „villámláto­gatása”, mind csak ezt az első be­nyomást támassza alá tényekkel. Nagy hiba lenne azonban, ha e látványos és kétségtelenül nagyon fontos diplomáciai sürgés-forgás tel­jesen lekötné a figyelmünket és nem vennénk észre azt a másik mozgást is, amely a tömegekben megy végbe, Hiszen nagyrészt ez az utóbbi moz­gás tette szükségessé a nyugati dip­lomáciai világban tapasztalható ló- fás-futást és a tömegeknek ebben a mozgásában rejlik az az erő, amely egy szép napon zátonyra futtathatja majd mindazokat a terveket, ame­lyeknek megvalósítása érdekében a nyugateurópai külügyminiszterek egy másnak adják most a kilincset Bonnban, Párizsban és Londonban. Faliszt Mihály bognármester is oz aparhanti Felszabadulás tsz tagja lett Angol—amerikai versenyfulás Az EVK bukását követő nyugati sajíókommentárokat olvasva, feltűn­hetett és elgondolkozásra késztethe­tett az a körülmény, hogy az angol bu^zsoá lapok többsége meglepő gyorsasággal szárította fel könnyeit s részvétnyilvánításai nagyon is üre­sen kongottak. Ezt az első jelet sok más hasonló jel követte, míg végül az apró megnyilvánulások határozott vonallá álltak össze. Ez a vonal így rajzolható meg: Anglia az EVK bukását, tehát az amerikai­nyugatnémet vezetés alatt álló Nyu- gat-EÜrópa ezen elképzelésének a vereségét saját poziciói megerősíté­sére akarja felhasználni. Pontosabban szólva, fel akarja újítani a brüsz- szeli szövetséget és e szövetségen belül angol vezetés alatt akarja meg valósítani Nyugat-Németcrszág fel­fegyverzését. A brüsszeli, másképp nyugateurópai lényegében szovjetel- tenes szövetség 1948-ban jött létre, Anglia, Franciaország, Belgium, Hol­landia és Luxemburg részvételével. Ezt az angol vezetés alatt álló szö­vetséget az Egyesült Államok később akció képtelenné tette, azzal, hogy gyakorlatilag beleolvaszt ia az atlanti szövetségbe. Innen adódnak a sze­münk előtt kibontakozó, újabb an­gol-amerikai ellentétek. ,.Az Egyesült Államok — írja ezekkel az angolok és amerikaiak egymást keresztező utazásaival kap­csolatban a francia „Gombai” — egyáltalán nem csinál titkot abból, hogy ellenzi az Eden-tervet... Was­hington felfogása szerint az ameri­kai kormány sokkal közvetlenebbül érvényesíthetné befolyását az atlanti szövetségen belül, anélkül, hogy azt az Eden terv megvalósítása esetén vai amiféle angol döntőbíráskodásnak kellene alárendelnie. Az Egyesült Államok most már dűlőre akarja vinni a dolgot éspedig minél gyor­sabban.” Az angol-amerikai álláspont külön­bözősége világosan megfogalmazha­tó tehát: Amerika az atlanti szövet­ség keretében akarja felfegyverezni Nyugat-Németországot, és ha ez nem megy, kész a legbrutálisabb lépésre is, egy Nyugat-Németországgal kö­tendő kétoldalú szerződésre; Anglia valamivel enyhébb és az ő vezető­szerepét biztosító megoldást akar el­fogadtatni: feltámasztani a brüsszeli szerződést és ezen keresztül bevonni Nyugat -fíémetországot az atlanti szövetségbe. Az angol-amerikai imperializmus versenségét csak bonyolultabbá te­szi egy további probléma: a francia kormány magatartása. Az EVK szer­ződés leszavazása megmutatta az ál- talános franciaországi hangulat érte­jét. Az EVK ellen felsorakozott erők nagysága szolgáltatja a kulcsot an­nak megértéséhez, hogy a francia kormány miért húzódozik Nyugat- Németország atlanti szövetségi tag­ságától és attól, hogy az angol meg­oldási formát teljes egészében ma­gáévá tegye. Az amerikai politikusok kettős célkitűzéssel járják be most a nyugateurópai fővárosokat: egy­részt meg akarják torpedózni az an­golok terveit, másrészt a nyomás legkülönbözőbb eszközeivel, a zsaro­lás legnyíltabb formáival és az ,,el- szigeteltség”-ge! való fenyegetőzéssel hátrálásra akarják kényszeríteni a francia kormányt. Az a körülmény, hogy Dulles Bonnba és Londonba igen, de Parisba nem látogatott el, szintén ennek a taktikának a vona­lába esik. Ezek a törekvések állnak tehát a nyugatcurópai fővárosokba tett kü­lönböző utazások és ellenutazások, megbeszélések és ellenmegbeszélések mögött. Az angol szak szervezetek szavazása Míg a nyugateurópai külügymi­nisztériumok hűvös tanácstermeiben így folyik az alkudozás a nyugat­német felfegyverzés ügyében, addig e felfegyverkezés legközvetlenebb érdekeltjei, a nyugateurópai tömegek határozott lépéseket tettek ennek az egész őrült politikának a végleges megbuktatása felé. Az angol szak- szervezetek országos évi kongresz- szusán a jobboldali vezetőség fel­fegyverzési javaslata négymillióhcí- vcnhétezer szavazatot kapott a fel­fegyverzést ellenzők hárommillióhat- százhuszonkettőezer szavazatával szemben. Az angol szakszervezeti kongresszusok szavazási rendszerét ismerve önáltatás nélkül mondhat­juk: ez a hárommillióhatszázhuszon- kettőczer szavazat nagyon komoly győzelmet jelent a német felfegyver­zés ellen vívott harcban. Elemezzük kissé ezeket a szava­zási arányokat. Az elemzés azt mu­tatja, bőgj' a szakszervezeti vezető­ség javaslatára adott szavazatok zö­mét a két legnagyobb, s egyben két Iegantidemokratikusabb felépítésű szakszervezet szavazata szolgáltatta. A szállító és segédmunkások, vala­mint a segédmunkások és községi munkások szakszervezetére gondo­lunk, amelyek együttesen 2.048.649 szavazatot „biztosítottak” a reakciós főtanácsnak. Egy másik megállapí­tás, amelyet a szavazatok’ vizsgála­tából levonhatunk, a következő: a végleges szavazási arányt a félmillió körüli tagsággal rendelkező bányász­szakszervezet szavazása billentette cl a főtanács javára. így tehát ha a bányászszakszervezet másképpen szavaz, az egész szavazás végered­ménye megváltozik és a nyugatné­met felfegyverzés ellen harcolók kapnak többséget. És ez a „ha” nem. csak egyszerűen játék a számokkal, banem olyan lehetőség, amely nem MMÍflllA MIUIiNttd PÁRTtPITtS i Útmutatást nyújt a mindennapi pártmunkában is állt nagyon messze a megvalósu­lástól. A bányászküldöttségen belül ugyanis volt a szavazási arány, a fő­tanács javaslata mellett. Ezen a 64:48-00 múlott az egész szavazás végeredménye! Az angol sajtó kommentárjai árrá. tanúskodnak, hogy az angol ural­kodó körök is tisztában vannak en­nek a szavazásnak nem mindenna­pos jelentőségével. A „The Times” vezércikke például egyenesen felve­ti a kérdést: mi várható ezek után az Angol Munkáspárt országos kon­ferenciáján. A konferencián már resztvesznek a többségükben felfegy vtrzés ellenes helyi pártszervezetek is és ahogyan a „Times” írja, nagyon könnyen lehetséges, hogy ilymódon a német felfegyverzés ellenfelei több­ségbe kerülnek és Attlee-ék veresé­get szenvednek. Az angol szakszervezetek konteren ciáján kialakult képet csak kiegészí­ti a nyugatnémetül szági Schleswig- holstcini választások eredménye. Ez a választás félreérthetetlenül arra mutat, hogy Nyugat-Németországban is megkezdődött az a folyamat, amely Angliában már széles meder­ben bontakozott ki. „ügy látszik — írja e választásokról a „DPA” nyu­gatnémet hírügynökség — hogy a legutóbbi bel- és külpolitikai esemé­nyek, dr John és Schmidt Wittmack keletre menekülése, az EVK elvetése a francia nemzetgyűlésben, a ham­burgi és bajorországi sztrájkok ko­molyan megingatták Adenauer kan­cellár pártját.” Nem kis dolgokról adnak hírí az angol szakszervezetek kongresszusán lezajlott szavazások és a nyuga*né- rnetországi választások. A tömegek harcában érlelődnek azok a feltéte­lek, amelyek — a nyugati hatalmak ellentéteinek erősödésével párhuza­mosan — végül is szabaddá teszik az utat az egyetlen igazi megoldás, a négyhatalmi tárgyalások és ezen túl az európai kollektív biztonság megteremtése számára. IV em lesz soha annak 95a gazdának a portá ja rendben, akit ilyen nagy dologidőben a ház körüli lehet megtalálná“ —tartja egy szólásmon­dás. Ha; ilyen gondolat­tal téved be valaki az aparhanti Felszabadulás tsz gazdasági udvarába, mindjárt ' feltételezheti, hogy ez a gazdaság jó, mert a zárt ajtón a kö­vetkező felirat olvasható: „Mindannyian a határban vagyunk." Ilyenkor a ..csalódott újságíró, ha a. termelőszövetkezetről akar valamit megtudni, kény- téten bebarangolni az egész határt. Hát én így jártam. Egy ismeretlen öreg nénitől azért meg­kérdeztem, hogy merre van a szövetkezet krump li földje. A néni a meg­lepődéstől nem a szövet­kezet krumpli tábláját magyarázta el, hanem sa­ját földjüket, ahol a csa­lád szedi a krumplit. IV agy keresés után oda L ' is találtunk. De cső dálkozva állapítottuk meg hogy nem a termelőszö­vetkezet krumpliját sze­dik. Na. de ha már így jött ki a lépés, elmond­tuk azért, hogy mi járat­ban vagynuk. Fauszt Mi­hály, a gazda felcsillant szemekkel mondta: „Nincs semmi baj! Én is elmond­hatok mindent a szövet­kezetről, hiszen már én is tagja vagyok.'1 — Hogy, hogy ezt nem értem? — tettem fel a kérdést. — Hátha nem érti, majd elmondom. Én ipa­ros ember vagyok, a mes­terségem bognár. A csa­lád azonban akkora, hogy megtudunk művelni még 11 hold földet is. Én már régóta figyelem itt a fa­luban a termelőszövetke­zeteit, sőt 'már többször dolgoztam is nekik. Jó párszor terepszemlét tar­tottam a gazdaságban és rájöttem, hogy milyen szerencsések ezek a ter­melőszövetkezeti tagok. Nincs gondjuk semmire. A gépállomás úgyszólván potom árért felszántja, el veti a földet, s*őt, csak­nem be is takarítja a ter­mést. Kifizetik a gépállo­másnak a pénzt, teljesítik a beadást és utána közöj- sen elosztják, ami termett én meg negyedmagammal dolgozom a földön. Az iparban csak néha nap­ján tudok dolgozni és még sincs annyi jövedel­me az egész családnak, mint egy kiválóan dolgozó termelőszövetkezeti tag­nak. Csináltam a család­dal közösen egy számve­tést, s úgy határoztunk, ha felvesznek bennünket belépünk a termelőszövet kezetbe. Hát felvettek és mi elterveztük a jövőt... F. ven te hárman legke­vesebb 500 munkaegysé­get megkeresünk. A leg­kevesebb termés esetén is kapunk 20 mázsa búzát. Míg egyénileg gazdálkod­tunk, még 10 mázsa sem maradt. Ha pontosan min dent felszámolok, amit ez évben kapott egy szövet­kezeti tag az 500 munka­egységre 50.000 forint jut. Nekem pedig a családdal együtt nincs évente 30.000 forint jövedelmem. — Hát akkor nem meg éri belépni? —- teszi fel a kérdést magának, és nyomban válaszol. — Megéri! Ezért lép­tem be én is. •—- Kiváncsi még vala­mire — kérdezte. — Esetleg arra, hogy követi-e más a példáját, — Igen. A közelmúlt­ban hármónkat vettek fel a szövetkezetbe. Ennyit tudok mindani. lég is ennyi. Az aparhanti Felszaba­dulás termelőszövetkezet tagjai jól gazdálkodnak, rendben van a gazdasá­guk, mert elismerően nyi­latkoznak a termelőszö­vetkezetről az egyéniek, napról-napra többen ha­tározzák el, hogy a közös gazdálkodás útjára lép­nek. VITA A TANÁCSTÖRVÉNY-TERVEZETRÖL Az elmúlt napokban Szekszárdon a Kölcsey utca 18. szám alatt kis- gyűlésen vitatták meg a környék dolgozói az új tanácstervezetet. Ál­talában az érdeklődés a tanácstagok iránt volt nagy, hogy kik lesznek az új tanácstagok és hogyan fog le­bonyolódni az új választás. Emellett panaszok is hangzottak el. Simon Gézáné Kölcsey utca 27. szám atettl lakos például elmon­dotta, hogy a dolgozó parasztok kö­zül többen azért nem jöttek el a gyűlésre, mert sérelmeiket eddig nem orvosolták. Régóta kérik pél­dául, hogy a Kölcsey utcában lévő, volt szivattyús kutat javítsák meg, mert különösen télen, ha befagy a vízvezeték, vagy ha nincs áram, ak­kor messziről kell nekik a vizet hordani, s az állatok itatásánál ez nem kis fáradságot jelent. Elmon­dották, hogy a Kölcsev utca vécén lévő patak-híd szélesítését is több­ször ígérték, hogy kocsival is lehes­sen járni rajta és ne kelljen kerül­ni, de még mindig nem történt sem­mi. Perlaki Gyuláné azt sérelmezte, hogy eső után a víz az árokból nem tud lefolyni, mert a sétakert alatt lévő csatorna nincs kitisztítva, ho­lott ezt is már többször kérték a tanácstól. Az ottmaradó víz állan­dóan bűzlik, rontja az egészséget. Ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy most olyan tanácstagokat válassza­nak, akik sokkal jobban megvizsgál­ják a dolgozók bejelentéseit, és az Hírek — A furkópusztai Kendergyár augusztus második felében kezdte még az idei kender átvételét. A ken­derszállítás csap szeptember elején kezdődött meg nagyobb mértékben. Szeptember 15-ig mégis mintegy 8000 mázsa kendert váltott át az üzem a termelőktől. Ezzel a meny- nyiséggel a jövőévi tervteljesítéshez szükséges nyersanyagnak közel egy- harmadát biztosította. — Egy hétig volt a Garay film­színház műsorán a Puccini életéről szóló olasz film. A filmet 4.500-an látogatták meg. Nagy érdeklődéssel várja a szekszárdi mozilátogató kö­zönség a rövidesen bemutatásra ke­rülő „Életjel" című új magyar fil­met, amely a szuhakállói bányá­szok hősies helytállásáról \d képet. — Jobban István a sióagárdi ter­melési bizottság elnöke 1000 öl nap­raforgóföldön 18 mázsa napraforgót termelt, melyet a* mezőgazdasági ki­állításon is bemutat. Munkásokat keresnek A Sztálinvárosi MÁV rakodó fő­nökség rakodómunkásokat felvesz 850 forinttól 1400—1500 forint fize­tésig. Jelentkezni lehet a helyszínen, vagy a megyei tanács munkaerő- gazdálkodási osztályán. A mázai és szászvári bányák mun­kásokat vesznek fel. Jelentkezni le­het a megyei tanács munkaerőgaz­dálkodási osztályán. ilyen kisebb dolgokat figyelembe veszik és elintézik. Schulcz András selyemgyári dolgozó azt vetette fel, hogy a villanyt az utcában nagyon elhanyagolják, pedig jön az ősz, ko­rán sötétedik, villanyégő pedig csak egy-két helyen van az utcában. — özv. Posta Györgyné Kölcsey utca 23. szám alatti lakos, aki 83 éves, azt javasolta, hogy olyan tanácsta­gokat válasszanak, akik sokkal szí­vesebben elbeszélgetnek a dolgozók­kal, vele is megtörtént egyszer, — amint elmondotta, — hogy durván elutasították a tanácsházáról. * A bonyhádi MNDSZ- asszonyok is összejöttek szeptember 13-án este az MNDSZ helyiségében, hogy meg­vitassák az új tanácstörvény terve­zetet. Többen hozzászóltak és meg­vitatták, hogy milyennek látják az új tanácstörvényt. Az elmondottakból kitűnt, hogy látják az asszonyok az elért ered­ményekből, hogy a dolgozó nép fiai a tanácsok munkájában rátermett­ségükről tettek tanulságot. Halászná például elmondotta, hogy nagyon helyeslik a körzeti jelölést ezért, mert így minden tanácstag megis­meri körzetét és tud megfelelően foglalkozni a dolgozók problémáival, ügyes-bajos dolgaikkal. Elmondotta, hogy az asszonyoknak is ki kell ven­ni részüket a választás munkáiból. Szabó néninek a fogadóórák tetszet­tek, hogy az ügyes-bajos dolgaikat eltudiák intézni a tanácstagok. — Vugrikné elvtársnő azt helyeselte, hogy a tanácstagnak joga, de ugyan akkor kötelessége is az ügyek el­intézése. Ez bizonyítja azt is, hogy a tanács a népből indul ki és a nép­tömegek akaratának egyenes, köz­vetlen szerve. Sárköziné helyeselte, hogv a tanácstagoknak be kell szá­molni munkájáról, választóinak. De megjegyezte, hogy a tanácstag feladatának meg is tudjon felelni, javasolta: vegyék be a tanácstör­vény tervezetbe a tanácstag köte­lességei közé, hogy feltétlenül tanul jón és képezze magát. Nádasdiné helyeselte, hogy kisebb vállalatok a tanács hatáskörébe' tartoznak és ezek felett a tanács gyakorol ellen­őrzést. A vita után ígéretet tettek az asszonyok arra, hogy kiveszik részü­ket a választás ideje alatt is a nép­nevelő, felvilágosító munkából. Bíró Lajosné. Hozzászólások a taaácstorvénv-tervezethez Falvai Ferenc a tolnamegyei te­metkezési vállalat dolgozója a kö­vetkezőket javasolta, hogy vegyék be a törvénytervezetbe. „A helyi taná­csok összetétele olyan legyen, hogy abba a helyi viszonyoknak megfe­lelően a dolgozók széles rétegei ará­nyosan foglaljanak helyet, foglalko­zási ágak szerint, olyan létszámmal, ahogy azt a dolgozók széles tömegei megkívánják. Maguk a tanács tag­jai pedig ugyancsak a helyi viszo­nyokkal tisztában lévő és mint po­litikai, mint gazdasági, valamint er­kölcsi téren kifogástalan egyénekből tevődjenek össze.“ ♦ A Tolnamegyei Terményforgalmi Vállalat dolgozója Bajtai Márton hiányolja, hogy nincs szabályozva a visszahívás módja. Javasolja, hogy a lakosság bizonyos százalékának le­gyen lehetősége arra, hogy a tanács tagot visszahívhassa, de ezt meg- kellene valamilyen formában hatá­rozni. Szabályozni kellene azt is, hogy a tanács alá nemtartozó válla­latot milyen kérdésekről számoltat­hatja be a tanács. Buzogány István azt javasolta, le­gyen meghatározva, hogy“ a tanács­tag milyen időközönként köteles vá­lasztóinak beszámolni végzett mun­kájáról, mivel ez nincs meghatároz­va. A szekszárdi Patyolat Vállalat dől gozója Pallós József festőmester ja­vasolja, hogy terjesszék ki a tanács hatáskörét a felügyeletük alá tarto­zó vállalatoknál és a fizetések meg­állapítására is. így elkerülhető len­ne, hogy a segédmunkás sokszor töb­bet keres, mint a szakmunkás. Kép a mezőgazdasági kiállításról Fülöp István zombai egyéni gazda Piros nevű tehe­nével, amely II. díjat nyert. r

Next

/
Thumbnails
Contents