Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-14 / 218. szám

TOLNAI APLO VILÁG PROLETÁRJA f EGYESÜLJETEK! A MAI SZAMBÁN: V. M. Molotov válaszai Micuni Szudzukinak. a Chibu Nippon Szimbun című japán iap főszerkesztőjének kérdéseire (2. o. )— A Szuezi-csa torna története (2. o.) — Vita a tanácstörvény-tervezetről (3. o.)— Javuló munkaszervezés a Bonyhádi Zománcművekben (3. o.) — tlj lendülettel, új emberekkel kezdi a munkát a szekszárdi Béke tsz tagsága (4. o.) — Szerelem enge­dély nélkül (4. o.) AZ M DP TOLNAMEGYEI PA'RTBIZOTTJÁGA'NAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM AKA 511 FILLER KEDD, 1954 SZEPTEMBER 14 „Rossz föld nincs, csak rossz gazda64 A megye agronómusainak gabonatermelési tanácskozása Biisxke rá az egész tsz... J „Olyan feladatok állnak előttünk a mezőgazdaságban, amelyeknél bo-! J nyolultabbalcat és nehezebbeket pártunk a fordulat éve óta nem oldott ^ f meg. A nép jólét emelése, amely pártunk alapvető célkitűzése, csak a { (f mezőgazdasági termelés általános fellendítése útján oldható meg. Ezért { (ez az elkövetkezendő években pártunk, kormányunk és tanácsaink 1 (f központi feladata..." — mondotta Hegedűs András elvtárs, a párt III.\ J kongresszusán. nál inkább érdemes megnézni, hogy gabonából miért volt az átlagtermés ebben az évben 3 mázsával kevesebb, mint tavaly. Nézzük szép sorjában: Több felszólaló: Tóth György, Szo- mor Ferenc, Csáki Oszkár elvtársak arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az idei alacsony gabonatermés­alapvető oka a rossz vetőmagágy ké­szítés, a kései vetés, s ezenkívül a szélsőséges időjárás. Ez így is van. A mezőgazdasági szakemberek, a me­zőgazdaság dolgozóival közösen fejet hajtottak a nehézségek előtt. Pusztán a véletlenre, egyesek szándékára bíz­ták a búza elvetésének időpontját, a talaj előkészítésének módját és minő­ségét. Az eredmény az lett, hogy nem teljesítették a vetéstervet, s mégis helyenként még decemberben, sőt januárban is vetettek. No, de semmivel sem vinnénk elő­rébb a gabona probléma megoldását, ha olvan sokszor felsorolnánk az elkö­vetett hibákat. Cselekedni kell, még hozzá nagyon gyorsan. Ez az, amiről a tanácskozáson kevés szó esett. Azt minden felszólaló elmondta ugyan, hogy percnyi késedelem nélkül hoz­zá kell látni, illetve meg kell gyor­sítani a talajelőkészítést, a vetőma­gok előcsíráztatását, a csávázási és idejében el kell végezni a vetést. — Igen, csak ez nem megy magától, en­nek megszervezése, a munka irányí­tása, az agronómusokra vár. \'J int említettük, több felszólaló A elmondta magát a feladatot. De hogy hogvan hajtja ezt végre, mi a biztosíték a jövőévi magasabb gabonatermés elérésére, erről egyet­len felszólaló sem beszélt. Pedig mint Szűcs Lajos elvtárs, a megyei főagronómus összefoglalójában mon­dotta: „Soha ilyen nagy és megtisz­telő feladat nem várt a megye szak­embereire, mint ebben az időszakban. Több, mint 150 ezer hold gabonát kell elvetni. És a jelenlegi állapotból ítélve a megye szakemberei nem igen érzik a felelősség súlyát. Ennek bizo­nyítékául néhány legfrissebb szám­adat: Az őszi gabonák 50 százaléká­nak vetésterülete üresen áll, ami 160 ezer holdat tesz ki. És eddig mind­össze 8000 holdon végeztük el a ta­laj előkészítését. A gépállomásokon a legnagyobb fokú lazaság, nemtörő­dömség mutatkozik. A közel 45 ezer holdból megyénk 15 gépállomása nem egészen 3000 holdon végezte el a ta­lajelőkészítő munkát. — Szeptember közepe felé járunk, az idő rohamosan sürget — mondot­ta Szűcs elvtárs. — Napjainkban le­het szántani — és kell is szántani. Maximálisan ki kell használni min­den lehetőséget, mert máskülönben ebben az évben megismétlődik a ta­valyi jelenség. Annak pedig nem sza­bad megismétlődni. A feltételék min­denütt biztosítva vannak ahhoz, hogy az ősziárpa és a rozs vetését szep­tember 30-ig, a búza vetését pedig október 31-ig befejezzük. Az eszkö­zök rendelkezésünkre állnak, az elv­társak tudják a feladatot. A végre­hajtás megszervezésére és ellenőrzé­sére is képesek, csak tettekre van szükíáig. A párt, a dolgozó nép a:-t kéri és elvárja az elvtársaktól, hogy tudásuk, és munkájuk legjavával dol­gozzanak — fejezte be összefoglaló­ját Szűcs elvtárs. A megye mezőgazdasági szakem­^ béréi szeptember 10-én azért jöttek össze, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítésének egyik leg­égetőbb termelési ágának, a gabona- termelés fokozásának lehetőségeit és tennivalóit megbeszéljék. A tanácskozáson mintegy 200 gya­korlott és kevésbbé gyakorlott mező­gazdász hallgatta meg Vilcsek Ernő­nek, az iregszemcsei kísérleti gazda­ság vezető agronómusának vita-beve­zetőjét. „A mezőgazdaság előrehala­dásának kérdése a következő he­tekben, napokban dől el és ez raj­tunk múlik” — kezdte referátumát Vilcsek elvtárs. Foglalkozott azokkal az alapvető ag­rotechnikai kérdésekkel, amelyektől függ a gabonatermelés emelése: a jó magágy, megfelelő minőségű vető­mag és a vetés időbeni elvégzése. — Külön felhívta a figyelmet arra, — amire egyébként a kongresszus is utalt, — hogy a mezőgazdasági ter­melést nem lehet sablon szerint irá­nyítani. „Az a talajművelési módszer, ami jó a tamási járásban, nem fel­tétlen biztos, hogy a paksi járásban is jó” — mondotta. JP igyelemreméltó megállapítások ezek. Semmiképpen sem lehet egyetérteni azzal, aki ennek az ellen­kezőjét bizonygatja. Az elmúlt esz­tendőben pedig szinte hagyományos­sá vált, hogy egy jól bevált termelé­si módszert kikísérleteztek a bonyhá­di járásban, annak alkalmazását kö­telezővé tették a dombóvári járásban is. Ez gyakran nem előnyösen, in­kább hátrányosan éreztette hatását a terméseredményeknél. Ezt a tűrhe­tetlen állapotot szüntette meg pár­tunk és kormányunk, mikor olyan intézkedést tett, mely szerint az ag- ronómusok önállóan tevékenykedhet­nek, saját belátásuk szerint alkal­mazhatják a termelést elősegítő fej­lett agrotechnikai módszereket. A megye ezévi gabona termésátla­gát ismerő ember erre jogosan te­hetne fel egy kérdést. így: „Vájjon miért nem bontakoztatták ki eléggé megyénk mezőgazdasági szakembe­rei tavaly ősszel és ezév tavaszán tu­dásukat, miért nem bizonyították be, hogy jobb körülmények között, na­gyobb megbecsülés mellett többre képesek?” A választ sokféleképpen meg lehetne adni. A legigazabb még­is az, amit Kincses elvtárs, az alsó­hídvégi állami gazdaság agronómu- sa mondott: „Sok gazdász nem is­meri még ma sem annak a földnek tulajdonságait, amelyen gazdálkodik. Ha megkérdezzük tőle, hogy miért csak 6 mázsa búzát termelt egy hold földön, mindenre hivatkozik, csak eppen az igazat nem meri megmon­dani. Én több, mint 30 esztendeje , gazdálkodom. Én is sok hibát követ­tem el, de mikor rosszul sikerült va­lami, vitába szálltam saját magam­mal és rájöttem: én voltam a hibás. Nem a természet, vagy egyéb objek­tív okok a fő okai a kevés termés­nek, hanem én saját magam. Meg­győződtem arról, hogy: rossz föld nincs, csak rossz gazda. Ha nem is kifogástalan minőségű az a föld, de kifogástalan munkát kap, sajátos vi­szonyainak megfelelően trágyázzák, szántják, tárcsázzék, időben beleve­tik a magot, az terem annyit, sőt többet, mint másutt a kifogástalan minőségű, rosszul művelt föld.” ' incses elvtárson kívül mások is tettek olyan megállapítást, hogy „rossz föld nincs, csak rossz gazda.” Ha ez így van, — márpedig megyénk mezőgazdasági szakemberei állítják, hogy így van — akkor an­K CSUPÁN EGY TÖLTÉS választja el a gerjeni Vörös Nap termelőszö­vetkezet gazdaságát a Dunától. A töltés oldalban gyönyörű állatokból álló sertéscsorda legel, Percsi Se­bestyén sertésgondozó felügyelete alatt. Neve ismert a járásban, a megyében, hisz nem mindenki di­csekedhet a „Mumkaérdem-érem” és a „Kiváló tsz-tag“ kitüntetéssel. Per­csi Sebestyén pedig mindkettőt meg­kapta becsületes munkájáért. A fiatal szőkehajú sertésgondozó beszélgetés közben is az állatokon tartja szemét. Nem kis felelősség 187 mangalica anya és hízó gondo­zása, szakszerű kezelése. — Szeretni kell az állatot, — mondja. — Aztán a feltett kérdésre válaszolva közli; — 1951-ben kaptam meg a Munka­érdemérem'’ aranyfokozatát. 7.5 el- letési átlagot értem el. Nem volt könnyű, de megérte, mert a ser lés- állomány azóta is rohamosan nő. A kongresszus tiszteletére azt vállal­tam, hogy az elhullást 2 százalékra csökkentem. Sikerült, 150 malacból csupán egy hullott el. — A TERVEM?... az, hogy az év végéig 252-re növelem a disznók számát, s a nemrég beállított 19 hízót szeretném legalább 120 kilósra meghízlalni. Nem lesz könnyű, mert csupán negyven kilósak voltak, amikor hízásra fogtuk. — Eddig nyolc malacot kaptam prémiumként, de még számítok néhányra ebben az évben. — Aztán szóba kerül a család, a tsz-ben zajló élet, a jöve­delem ... s Percsi Sebestyénnek nincs panaszra oka. Tizennégy és fél mázsa búzát vitt haza előlegként, jut a családnak bőven. Ez mellett a háztáji gazdaság is jövedelmet jelent. — Itt a termelőszövetkezetben nincs gondja aimak, aki dolgozik. Én 1949 óta tag vagyok, a tsz meg­alakulása óta. Nem bántam meg. A régi cselédsors nyomát kihevertem és egyre szebb, jobb az életünk. Ezt nem azért mondom, hogy dicseked­jek, de nem mondhatok mást. NINCS IS IDŐ további beszélge­tésre, be kell hajtani a disznókat. Azzal búcsúzunk Percsi Sebestyén­től, hogy rövidesen találkozunk, és akkor megnézzük, mit sikerült meg­valósítania nagyszerű terveiből. A tsz tagjai is jönnek haza a munká­ból. Esteledik. (Mindenkinek van egy-két kedves szava, amikor meg­tudják, hogy Percsi Sebestyént ke­restük. Büszke rá az egész tsz, va­lamennyi tag. S a jó munka híre túljut a határon. Vasárnap hat egyé­nileg dolgozó paraszt látogatta meg a szövetkezet gazdaságát. Egyik sem mulasztotta el megnézni a sertés­állományt, és néhány szót váltani a kitüntetett sertésgondozóval. Való­színűleg ők is arra gondoltak — mi­vel elhatározták, hogy belépnek a tsz-be, — ilyen emberekkel öröm dolgozni. l’etrits Megalakult a Hazafias Népfront Tolnamegyei Előkészítő Bizottsága Szeptember 11-én, szombaton dél­előtt alakult meg a Hazafias Nép­front Tolnamegyei Előkészítő Bi­zottsága. A bizottság elnöke Tuska Pál, a megyei tanács v. b. elnöke. Tagjai: Rév András, a megyei párt- bizottság másodtitkára, Mónus Ist­ván országgyűlési képviselő. Horval Árpád gimnáziumi igazgató, Rúzsa János, a megyei DISZ Bizottság tit­kára, Takács József szekszárdi élen­járó egyéni dolgozó paraszt. Dr. Thész László kórházi szemész fő­orvos, Kővári Bálint szakadáti ró­mai katolikus esperes-plébános, Hucker Ferenc, a szakszervezet me­gyei tanácsának elnöke, Létai Meny hért, a TTIT megyei vezetője és Ta­kács Mihályné, az MNDSZ megyei ágit. prop. titkára. Az Előkészítő Bizlttság megválasz­tása után megkezdte felelősségteljes munkáját. ditz&iiy, az éten... A niegye agronómusai gabonater- melési tanácskozása több szem­pontból hasznos volt. Felszínre jöttek azok az általában alkalmazható ag­rotechnikai módszerek, melyek al­kalmazásával megalapozhatjuk a jö­vőévi jó gabonatermést, Ezelőtt is, de ma is, egyre növekvőbb tisztelettel, megbecsüléssel tudok tekinteni azokra az asszonyokra, aikik vezető pozícióban .férfiakhoz méltóan állják meg helyüket. Becsülni tudom ezt a bátorságot azért is, mert nem Lehet könnyű egy 3000 lakosú községben úgy irányítani, hogy az a legmegfelelőbb legyen. Igazán csodálatra méltóak ezek az asszonyok és éppen ezért választottam cikkem témájául egy asszony 3 évi mun­kájának rövid leírását. E kis történet Madocsa községben játszódik le és főszereplője Törjék Ferencné, a tanácselnök-asszony. — Itt vannak elvtársnő a kulcsok, a leltár, a töb­bit majd magad megtalálod. Ne felejtsd el, hogy erre a tisztségre téged a község dolgozó parasztsága állított. Munkádban tehát mindig ez a gondolat vezéreljen, hogy úgy intézd a parasztok ügyes-bajos dolgait, hogy azok a te munkádon keresztül megszeressék a tanácsot. Körülbelül ezt mondotta az a járási tanácstól kül­dött elvtárs, aki először vezette be 3 évvel ezelőtt Tör­jék Ferencnét a tanécsház elnöki irodájába, hogy a kézfogás után magára hagyja. — És én — mondotta az elnöfcasszony, — bezár­tam az iroda-ajtót, sorra kinyitottam az íróasztal fiók­jait és nézegettem, próbáltam keresni a rámhagyott papírhaknaz-örökségből egy kiinduló pontot, amivel megkezdhetném az új munkát. Később, mikor már összefutottak szemem előtt a számok és sorhalmazok, rájöttem, hogy semmivel sem lettem okosabb, akkor elfogott a keserűség, ráhajoltam az íróasztalra és jól kisírtam magam. Az ezután következő munkás-napok örökös és milliónyi problémája acéllá edzette Törjék Ferencné erejét. Fáradhatatlanul dolgozott a község parasztjai­ért, ami nem volt éppen könnyű és ezután jött az árvíz, a mindent elsöprő szürke áradat, de Törjék Ferencné ebiben az időszakban is megállta helyét. — Szinte éjt-nappallá téve dolgozott, intézkedett, hogy el­szállásolja a segíteni jött embereket, vagy megszervezze a mindennapi élelem elkészítését. Egyszóval nem lehet szavakban kifejezni azt, amit az elnökasszony tett ak­kor és tesz moet. Elmúlt az árvízveszély, de fennmaradt a begyűj­tés. A begyűjtés első napjaiban majdnem 200 hátralé­kos gazda volt Madocsán. 50 gazdát elszámoltattak. Törjék Ferencné a tanácstitkárral együtt erélyesen fel­lépett a nemteljesítőkkel szemben, mert a községben rendet akart teremteni. Szigorúan eljárt az olyanokkal szemben, mint például Vörös János 5 holdas gazda, aki nem teljesített, de a búzát elvitte a malomba őröl- tetni, vagy Szabó István, aki feletette malacaival árpá­ját, de beadását nem teljesítette. Lelkiismeretes, ke­mény harc után mégis elérte, hogy Madocsa község dolgozó parasztsága teljesítse gabonabeaaási kötelezett­ségét. Ezzel azonban nem fejeződött még be a történet. Köteteket lehetne arról írni, hogy Törjék Ferencné mit tett a községért 3 év alatt, hogyan érte el azt, hogy adófizetés terén a község első helyen áll a járásban. De lehetne sorolni azt is, hogy a község dolgozó pa­rasztjai már több, mint 400 holdon elvégezték a trágya, hordást. Ha ezeket az eredményeket nézzük, akkor mö­göttük ismételten az elnökasszony fáradhatatlan mun­kája látható. B. R. Az alsóleperdi állami gazdaság tehenészei szép ered­ményeket érnek el a bonyhádi tájfajta tehenek gon­dozásánál. A 100-as létszámú istálló átlaga 9.6 liter tej, míg a fejési átlag 13 liter *

Next

/
Thumbnails
Contents