Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-14 / 218. szám
TOLNAI APLO VILÁG PROLETÁRJA f EGYESÜLJETEK! A MAI SZAMBÁN: V. M. Molotov válaszai Micuni Szudzukinak. a Chibu Nippon Szimbun című japán iap főszerkesztőjének kérdéseire (2. o. )— A Szuezi-csa torna története (2. o.) — Vita a tanácstörvény-tervezetről (3. o.)— Javuló munkaszervezés a Bonyhádi Zománcművekben (3. o.) — tlj lendülettel, új emberekkel kezdi a munkát a szekszárdi Béke tsz tagsága (4. o.) — Szerelem engedély nélkül (4. o.) AZ M DP TOLNAMEGYEI PA'RTBIZOTTJÁGA'NAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM AKA 511 FILLER KEDD, 1954 SZEPTEMBER 14 „Rossz föld nincs, csak rossz gazda64 A megye agronómusainak gabonatermelési tanácskozása Biisxke rá az egész tsz... J „Olyan feladatok állnak előttünk a mezőgazdaságban, amelyeknél bo-! J nyolultabbalcat és nehezebbeket pártunk a fordulat éve óta nem oldott ^ f meg. A nép jólét emelése, amely pártunk alapvető célkitűzése, csak a { (f mezőgazdasági termelés általános fellendítése útján oldható meg. Ezért { (ez az elkövetkezendő években pártunk, kormányunk és tanácsaink 1 (f központi feladata..." — mondotta Hegedűs András elvtárs, a párt III.\ J kongresszusán. nál inkább érdemes megnézni, hogy gabonából miért volt az átlagtermés ebben az évben 3 mázsával kevesebb, mint tavaly. Nézzük szép sorjában: Több felszólaló: Tóth György, Szo- mor Ferenc, Csáki Oszkár elvtársak arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az idei alacsony gabonatermésalapvető oka a rossz vetőmagágy készítés, a kései vetés, s ezenkívül a szélsőséges időjárás. Ez így is van. A mezőgazdasági szakemberek, a mezőgazdaság dolgozóival közösen fejet hajtottak a nehézségek előtt. Pusztán a véletlenre, egyesek szándékára bízták a búza elvetésének időpontját, a talaj előkészítésének módját és minőségét. Az eredmény az lett, hogy nem teljesítették a vetéstervet, s mégis helyenként még decemberben, sőt januárban is vetettek. No, de semmivel sem vinnénk előrébb a gabona probléma megoldását, ha olvan sokszor felsorolnánk az elkövetett hibákat. Cselekedni kell, még hozzá nagyon gyorsan. Ez az, amiről a tanácskozáson kevés szó esett. Azt minden felszólaló elmondta ugyan, hogy percnyi késedelem nélkül hozzá kell látni, illetve meg kell gyorsítani a talajelőkészítést, a vetőmagok előcsíráztatását, a csávázási és idejében el kell végezni a vetést. — Igen, csak ez nem megy magától, ennek megszervezése, a munka irányítása, az agronómusokra vár. \'J int említettük, több felszólaló A elmondta magát a feladatot. De hogy hogvan hajtja ezt végre, mi a biztosíték a jövőévi magasabb gabonatermés elérésére, erről egyetlen felszólaló sem beszélt. Pedig mint Szűcs Lajos elvtárs, a megyei főagronómus összefoglalójában mondotta: „Soha ilyen nagy és megtisztelő feladat nem várt a megye szakembereire, mint ebben az időszakban. Több, mint 150 ezer hold gabonát kell elvetni. És a jelenlegi állapotból ítélve a megye szakemberei nem igen érzik a felelősség súlyát. Ennek bizonyítékául néhány legfrissebb számadat: Az őszi gabonák 50 százalékának vetésterülete üresen áll, ami 160 ezer holdat tesz ki. És eddig mindössze 8000 holdon végeztük el a talaj előkészítését. A gépállomásokon a legnagyobb fokú lazaság, nemtörődömség mutatkozik. A közel 45 ezer holdból megyénk 15 gépállomása nem egészen 3000 holdon végezte el a talajelőkészítő munkát. — Szeptember közepe felé járunk, az idő rohamosan sürget — mondotta Szűcs elvtárs. — Napjainkban lehet szántani — és kell is szántani. Maximálisan ki kell használni minden lehetőséget, mert máskülönben ebben az évben megismétlődik a tavalyi jelenség. Annak pedig nem szabad megismétlődni. A feltételék mindenütt biztosítva vannak ahhoz, hogy az ősziárpa és a rozs vetését szeptember 30-ig, a búza vetését pedig október 31-ig befejezzük. Az eszközök rendelkezésünkre állnak, az elvtársak tudják a feladatot. A végrehajtás megszervezésére és ellenőrzésére is képesek, csak tettekre van szükíáig. A párt, a dolgozó nép a:-t kéri és elvárja az elvtársaktól, hogy tudásuk, és munkájuk legjavával dolgozzanak — fejezte be összefoglalóját Szűcs elvtárs. A megye mezőgazdasági szakem^ béréi szeptember 10-én azért jöttek össze, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítésének egyik legégetőbb termelési ágának, a gabona- termelés fokozásának lehetőségeit és tennivalóit megbeszéljék. A tanácskozáson mintegy 200 gyakorlott és kevésbbé gyakorlott mezőgazdász hallgatta meg Vilcsek Ernőnek, az iregszemcsei kísérleti gazdaság vezető agronómusának vita-bevezetőjét. „A mezőgazdaság előrehaladásának kérdése a következő hetekben, napokban dől el és ez rajtunk múlik” — kezdte referátumát Vilcsek elvtárs. Foglalkozott azokkal az alapvető agrotechnikai kérdésekkel, amelyektől függ a gabonatermelés emelése: a jó magágy, megfelelő minőségű vetőmag és a vetés időbeni elvégzése. — Külön felhívta a figyelmet arra, — amire egyébként a kongresszus is utalt, — hogy a mezőgazdasági termelést nem lehet sablon szerint irányítani. „Az a talajművelési módszer, ami jó a tamási járásban, nem feltétlen biztos, hogy a paksi járásban is jó” — mondotta. JP igyelemreméltó megállapítások ezek. Semmiképpen sem lehet egyetérteni azzal, aki ennek az ellenkezőjét bizonygatja. Az elmúlt esztendőben pedig szinte hagyományossá vált, hogy egy jól bevált termelési módszert kikísérleteztek a bonyhádi járásban, annak alkalmazását kötelezővé tették a dombóvári járásban is. Ez gyakran nem előnyösen, inkább hátrányosan éreztette hatását a terméseredményeknél. Ezt a tűrhetetlen állapotot szüntette meg pártunk és kormányunk, mikor olyan intézkedést tett, mely szerint az ag- ronómusok önállóan tevékenykedhetnek, saját belátásuk szerint alkalmazhatják a termelést elősegítő fejlett agrotechnikai módszereket. A megye ezévi gabona termésátlagát ismerő ember erre jogosan tehetne fel egy kérdést. így: „Vájjon miért nem bontakoztatták ki eléggé megyénk mezőgazdasági szakemberei tavaly ősszel és ezév tavaszán tudásukat, miért nem bizonyították be, hogy jobb körülmények között, nagyobb megbecsülés mellett többre képesek?” A választ sokféleképpen meg lehetne adni. A legigazabb mégis az, amit Kincses elvtárs, az alsóhídvégi állami gazdaság agronómu- sa mondott: „Sok gazdász nem ismeri még ma sem annak a földnek tulajdonságait, amelyen gazdálkodik. Ha megkérdezzük tőle, hogy miért csak 6 mázsa búzát termelt egy hold földön, mindenre hivatkozik, csak eppen az igazat nem meri megmondani. Én több, mint 30 esztendeje , gazdálkodom. Én is sok hibát követtem el, de mikor rosszul sikerült valami, vitába szálltam saját magammal és rájöttem: én voltam a hibás. Nem a természet, vagy egyéb objektív okok a fő okai a kevés termésnek, hanem én saját magam. Meggyőződtem arról, hogy: rossz föld nincs, csak rossz gazda. Ha nem is kifogástalan minőségű az a föld, de kifogástalan munkát kap, sajátos viszonyainak megfelelően trágyázzák, szántják, tárcsázzék, időben belevetik a magot, az terem annyit, sőt többet, mint másutt a kifogástalan minőségű, rosszul művelt föld.” ' incses elvtárson kívül mások is tettek olyan megállapítást, hogy „rossz föld nincs, csak rossz gazda.” Ha ez így van, — márpedig megyénk mezőgazdasági szakemberei állítják, hogy így van — akkor anK CSUPÁN EGY TÖLTÉS választja el a gerjeni Vörös Nap termelőszövetkezet gazdaságát a Dunától. A töltés oldalban gyönyörű állatokból álló sertéscsorda legel, Percsi Sebestyén sertésgondozó felügyelete alatt. Neve ismert a járásban, a megyében, hisz nem mindenki dicsekedhet a „Mumkaérdem-érem” és a „Kiváló tsz-tag“ kitüntetéssel. Percsi Sebestyén pedig mindkettőt megkapta becsületes munkájáért. A fiatal szőkehajú sertésgondozó beszélgetés közben is az állatokon tartja szemét. Nem kis felelősség 187 mangalica anya és hízó gondozása, szakszerű kezelése. — Szeretni kell az állatot, — mondja. — Aztán a feltett kérdésre válaszolva közli; — 1951-ben kaptam meg a Munkaérdemérem'’ aranyfokozatát. 7.5 el- letési átlagot értem el. Nem volt könnyű, de megérte, mert a ser lés- állomány azóta is rohamosan nő. A kongresszus tiszteletére azt vállaltam, hogy az elhullást 2 százalékra csökkentem. Sikerült, 150 malacból csupán egy hullott el. — A TERVEM?... az, hogy az év végéig 252-re növelem a disznók számát, s a nemrég beállított 19 hízót szeretném legalább 120 kilósra meghízlalni. Nem lesz könnyű, mert csupán negyven kilósak voltak, amikor hízásra fogtuk. — Eddig nyolc malacot kaptam prémiumként, de még számítok néhányra ebben az évben. — Aztán szóba kerül a család, a tsz-ben zajló élet, a jövedelem ... s Percsi Sebestyénnek nincs panaszra oka. Tizennégy és fél mázsa búzát vitt haza előlegként, jut a családnak bőven. Ez mellett a háztáji gazdaság is jövedelmet jelent. — Itt a termelőszövetkezetben nincs gondja aimak, aki dolgozik. Én 1949 óta tag vagyok, a tsz megalakulása óta. Nem bántam meg. A régi cselédsors nyomát kihevertem és egyre szebb, jobb az életünk. Ezt nem azért mondom, hogy dicsekedjek, de nem mondhatok mást. NINCS IS IDŐ további beszélgetésre, be kell hajtani a disznókat. Azzal búcsúzunk Percsi Sebestyéntől, hogy rövidesen találkozunk, és akkor megnézzük, mit sikerült megvalósítania nagyszerű terveiből. A tsz tagjai is jönnek haza a munkából. Esteledik. (Mindenkinek van egy-két kedves szava, amikor megtudják, hogy Percsi Sebestyént kerestük. Büszke rá az egész tsz, valamennyi tag. S a jó munka híre túljut a határon. Vasárnap hat egyénileg dolgozó paraszt látogatta meg a szövetkezet gazdaságát. Egyik sem mulasztotta el megnézni a sertésállományt, és néhány szót váltani a kitüntetett sertésgondozóval. Valószínűleg ők is arra gondoltak — mivel elhatározták, hogy belépnek a tsz-be, — ilyen emberekkel öröm dolgozni. l’etrits Megalakult a Hazafias Népfront Tolnamegyei Előkészítő Bizottsága Szeptember 11-én, szombaton délelőtt alakult meg a Hazafias Népfront Tolnamegyei Előkészítő Bizottsága. A bizottság elnöke Tuska Pál, a megyei tanács v. b. elnöke. Tagjai: Rév András, a megyei párt- bizottság másodtitkára, Mónus István országgyűlési képviselő. Horval Árpád gimnáziumi igazgató, Rúzsa János, a megyei DISZ Bizottság titkára, Takács József szekszárdi élenjáró egyéni dolgozó paraszt. Dr. Thész László kórházi szemész főorvos, Kővári Bálint szakadáti római katolikus esperes-plébános, Hucker Ferenc, a szakszervezet megyei tanácsának elnöke, Létai Meny hért, a TTIT megyei vezetője és Takács Mihályné, az MNDSZ megyei ágit. prop. titkára. Az Előkészítő Bizlttság megválasztása után megkezdte felelősségteljes munkáját. ditz&iiy, az éten... A niegye agronómusai gabonater- melési tanácskozása több szempontból hasznos volt. Felszínre jöttek azok az általában alkalmazható agrotechnikai módszerek, melyek alkalmazásával megalapozhatjuk a jövőévi jó gabonatermést, Ezelőtt is, de ma is, egyre növekvőbb tisztelettel, megbecsüléssel tudok tekinteni azokra az asszonyokra, aikik vezető pozícióban .férfiakhoz méltóan állják meg helyüket. Becsülni tudom ezt a bátorságot azért is, mert nem Lehet könnyű egy 3000 lakosú községben úgy irányítani, hogy az a legmegfelelőbb legyen. Igazán csodálatra méltóak ezek az asszonyok és éppen ezért választottam cikkem témájául egy asszony 3 évi munkájának rövid leírását. E kis történet Madocsa községben játszódik le és főszereplője Törjék Ferencné, a tanácselnök-asszony. — Itt vannak elvtársnő a kulcsok, a leltár, a többit majd magad megtalálod. Ne felejtsd el, hogy erre a tisztségre téged a község dolgozó parasztsága állított. Munkádban tehát mindig ez a gondolat vezéreljen, hogy úgy intézd a parasztok ügyes-bajos dolgait, hogy azok a te munkádon keresztül megszeressék a tanácsot. Körülbelül ezt mondotta az a járási tanácstól küldött elvtárs, aki először vezette be 3 évvel ezelőtt Törjék Ferencnét a tanécsház elnöki irodájába, hogy a kézfogás után magára hagyja. — És én — mondotta az elnöfcasszony, — bezártam az iroda-ajtót, sorra kinyitottam az íróasztal fiókjait és nézegettem, próbáltam keresni a rámhagyott papírhaknaz-örökségből egy kiinduló pontot, amivel megkezdhetném az új munkát. Később, mikor már összefutottak szemem előtt a számok és sorhalmazok, rájöttem, hogy semmivel sem lettem okosabb, akkor elfogott a keserűség, ráhajoltam az íróasztalra és jól kisírtam magam. Az ezután következő munkás-napok örökös és milliónyi problémája acéllá edzette Törjék Ferencné erejét. Fáradhatatlanul dolgozott a község parasztjaiért, ami nem volt éppen könnyű és ezután jött az árvíz, a mindent elsöprő szürke áradat, de Törjék Ferencné ebiben az időszakban is megállta helyét. — Szinte éjt-nappallá téve dolgozott, intézkedett, hogy elszállásolja a segíteni jött embereket, vagy megszervezze a mindennapi élelem elkészítését. Egyszóval nem lehet szavakban kifejezni azt, amit az elnökasszony tett akkor és tesz moet. Elmúlt az árvízveszély, de fennmaradt a begyűjtés. A begyűjtés első napjaiban majdnem 200 hátralékos gazda volt Madocsán. 50 gazdát elszámoltattak. Törjék Ferencné a tanácstitkárral együtt erélyesen fellépett a nemteljesítőkkel szemben, mert a községben rendet akart teremteni. Szigorúan eljárt az olyanokkal szemben, mint például Vörös János 5 holdas gazda, aki nem teljesített, de a búzát elvitte a malomba őröl- tetni, vagy Szabó István, aki feletette malacaival árpáját, de beadását nem teljesítette. Lelkiismeretes, kemény harc után mégis elérte, hogy Madocsa község dolgozó parasztsága teljesítse gabonabeaaási kötelezettségét. Ezzel azonban nem fejeződött még be a történet. Köteteket lehetne arról írni, hogy Törjék Ferencné mit tett a községért 3 év alatt, hogyan érte el azt, hogy adófizetés terén a község első helyen áll a járásban. De lehetne sorolni azt is, hogy a község dolgozó parasztjai már több, mint 400 holdon elvégezték a trágya, hordást. Ha ezeket az eredményeket nézzük, akkor mögöttük ismételten az elnökasszony fáradhatatlan munkája látható. B. R. Az alsóleperdi állami gazdaság tehenészei szép eredményeket érnek el a bonyhádi tájfajta tehenek gondozásánál. A 100-as létszámú istálló átlaga 9.6 liter tej, míg a fejési átlag 13 liter *
