Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-12 / 217. szám
2 N APCO 1954 SZEPTEMBER 12 VITA A TANÁCSTÖRVÉNY-TERVEZETRŐL A szocialista törvényesség állami létünk döntő kérdése Az új tanácstörvény tervezet áttanulmányozása után néhány javaslatot tennék a törvénytervezet módosítására, illetve kiegészítésére. A 4. §. a) és e) pontja az ország- gyűlés. illetve az Elnöki Tanács hatáskörébe utalja a tanácstag visszahívását és a tanácsok feloszlatását. Úgy vélem, a demokratikus elveknek jobban megfelelne, ha e két esetben csak javaslat illetné meg a választók felé. Felesleges ugyanezen § f) pontja, mert a törvénysértő határozatok ellen. az államügyészség óvása is biztosítékot nyújt. Az 5. §. szerintem ekként lenne módosítandó: „A tanács jogi személy. A tanácsot a végrehajtóbizottság elnöke (elnökhelyettese) képviseli. aki szakigazgatás alá tartozó kérdésében a képviselet jogát átruházhatja a szakigazgatási szerv vezetőjére.“ Ennek megfelelően lenne módosítandó a 48. §. A 6 §. d) pontja a tanács feladatává teszi a szocialista törvényesség védelmét és erősítését. Miután a szocialista törvényesség állami létünk döntő kérdése (a legkisebb törvénytelenség az ellenség malmára hajtja a vizet — mondotta Sztálin elvtárs), a panasziroda és a jogtanácsosi állás megszüntetésével az 54. §. keretében jogi osztály lenne szervezendő, melynek vezetője ügyvédi képesítéssel rendelkező személy. Ezen osztály feladata lenne általában a törvényesség, védelme, ennek keretében a panaszok elintézése, a 7. §. alapján hozott határozatok és rendéletek szabatos formába öntése, továbbá annak ellenőrzése, hogy a határozatok és rendeletek nem állanak-e ellentétben a felsőbb szervek által kiadott •jogszabályokkal, hatáskörébe tartozna végül a jogtanácsos által jelenleg intézendő ügyek vitele. A 12. §. kiegészítendő lenne azzal, hogy a végrehajtó bizottság a napirend tervezetét legalább az ülés előtt 8 nappal a tanácstagokkal közölni tartozik. A 15. §. (4) bekezdésében az ügyész részvételét a tanácsüléseken a szocialista törvényesség fokozott biztosítása érdekében kötelezővé kel lene tenni. Ugyanúgy a 42. §. esetén is. A 25. §. kiegészítendő lenne akként, hogy a tanácsok tagjait az illető terület választópolgárai visszahívhatják, ha a 27. §-ban előírt kötelességeit nem teljesíti. Nem helyeslem, hogy a végrehajtó bizottság tagjai „bármikor’“ visz- szahívhatók. Ez a munka rovására megy. Csak akkor legyen visszahívható, ha feladatát nem lártja el, vagy annak ellátására képtelen. Ezen javaslataimmal kívánok eleget tenni a Hazafias Népfront Országos Előkészítő Bizottsága azon felhívásának, hogy a dolgozó nép tegye meg észrevételeit és javaslatait a törvénytervezettel kapcsolatban. Ha a törvényjavaslat törvénnyé válik, ismét nagy lépéssel mentünk előre a szocializmus felé. Dr. Gulyás Andor, a szekszárdi 1. sz. Ügyvédi Munkaközösség tagja. Zomba község dolgozó parasztjai az elmúlt években is kimagasló eredményeket értek el a gabonatermelés, az állattenyésztés, s ennek nyomán a beadási kötelezettségek teljesítése terén. A község dolgozó parasztjai igyekeztek úgy az őszi, mint a tavaszi munkákat jól elvégezni. Mindebben döntő része van a pártszervezet jó munkájának is. A pártvezetőség igyekezett biztosítani a kommunisták példamutatását, s rendszeresen irányította, segítette felvilágosító munkájuk állandó javítását. Nagy része volt ebben annak is, hogy a kommunisták és a pártonkívüli népnevelők legjobbjai rendszeresen részt vettek a politikai oktatásban. A pártvezetőség tagjai tudták, hogy az egyre növekvő eredmények elérése érdekében elsősorban azt kell biztosítani, hogy pártunk politikája a legszélesebb dolgozó tömegek előtt világossá váljon. Azt is tudták azonban, hogy ezt csak úgy érhetik el, ha a kommunisták és a pártonkívüliek legjobb- jaiból minél több politikailag jól képzett agitátort nevelnek. A marxizmus-leninizmus klasszikusai számtalanszor hangsúlyozták, hogy a forradalmi munkáspárt nem oldhatja meg feladatát, nem viheti győzelemre a dolgozók ügyét, a dolgozók szocialista szellemben való nevelése nélkül. Ez nálunk is feltétlenül érvényben volt és van most is. Vannak azonban időszakok, amikor az elméleti munka, a tömegek politikai nevelése különösen a pártmunka előterébe kerül. Ezek az időszakok azok, amikor a párt politikájában fordulatot hajt végre, amikor megváltoztatja politikai irányvonalát. Ezt tette a mi pártunk is 1953. június 27—28-i határozatával, amelytől népi demokráciánk fejlődésében új szakasz következett be. A párt új politikája végrehajtásának legfontosabb feltétele a megváltozott politika sokoldalú magyarázása, elméleti megindokolása, az egész dolgozó nép és a párttagság előtt. Nyilvánvaló, hogy e fontos feladat sikeres megoldása csak a politikai okítás magasabb színvonalra emelése nélkül nem lehetséges. Az oktatási munka idei évi előkészítésénél a zombai alapszervezet vezetősége különösen figyelembevette Rákosi elvtárs, a Központi Vezetőség beszámolójában mondott szavait: „Nem is lehet teljes sikerj rel megoldani a dolgozó nép anyagi jólétének emelését, ha nem fokozzuk pártunk elméleti felkészültségét, ha nem biztosítjuk az elméleti tudást. A megnövekedett elméleti tudás növeli a párttagság öntudatát, fokozza éberségét, és megkönnyíti, hogy jól oldják meg azokat a feladatokat, amelyeket a párt és az állam rájuk bízott.” Éppen ezért a zombai alapszervezet most még körültekintőbben, alaposabban akarja előkészíteni a politikai oktatást. Az eredmények mellett ugyanis az elmúlt évben történtek hiányosságok. Több politikai iskolát szerveztek például, mint amennyinek ellenőrzéséhez, segítéséhez a pártvezetőségnek elég ereje lett volna. Voltak hiányosságok a kiválogatás területén is. Tavaly néhány esetben megtörtént, hogy megfelelő beszélgetés nélkül, bürokratikusán az asztalfiók mellett döntötték el, hogy ki, milyen oktatási formában vesz majd részt. Most a pártvezetőségből alakult háromtagú bizottság minden hallgatóval személyesen, néha több órán keresztül is beszélgettek. Ezáltal elérték, hogy mindenki abban az oktatási formában vesz majd részt, amelyikhez leginkább kedve van és amelyhez a felkészültsége a legmegfelelőbb. Ezzel a módszerrel nagyban segítették az új oktatási év sikerének biztosítását. A kiválogatás jó elvégzésével nem lesz annyi dolog a hallgatók megjelenésének biztosításával és sokkal több erő jut a legfontosabb célra, a magas tanulási színvonal elérésére. Vannak ezen a területen a pártszervezetnek már tavalyi jó példái, amelyeknek népszerűsítését igen fontos feladatuknak tartják. Fischer Györgyné elvtársnő például egy év alatt igen sokat fejlődött politikailag. Ez nemcsak a pártszervezetben végzett egyre jobb munkáján látszik meg, de megmutatkozik abban is, hogy a párttagság" a vezetőség tagjai közé választotta meg. Illés Antal elvtárs tavaly alapfokú politikai iskolán tanult, most —• mivel jó eredményt ért el a tanulásban — középfokú politikai iskolára osztották be. Illés elvtársat segíti a politikai iskolán való részvétel abban, hogy egyre példamutatóbb eredményeket érjen el a tér-, melésben is, A Tolna megyei Tanács osztály vehetőinek kollektívája is megtárgyalta a tanácstörvény-tervezetet Cseber Árpád a megyei tanács elnökhelyettese: 6. §. 4. bekezdés c) pontja szerint a tanács tagjai sorába megválasztja és indokolt esetben visszahívja a tanács végrehajtóbizottságát. Ezt szükséges lenne kiegészíteni azzal a rendelkezéssel, hogy a tanács végrehajtóbizottságát, illetve annak egyes tagjait. . A 13. §. 3. bekezdésénél ki kellene mondani magában a törvényben, SIMON FERENC csoportvezető javaslata: A 12. §. 2. bekezdésében más megfogalmazás lenne szükséges, mert az a rendelkezés, hogy a felettes tanácsok végrehajtóbizottságai, és a minisztertanács által javasolt napirendi pontot a tanácsnak meg kell tárgyalnia, sérti azt az elvet, mely szerint utasítást államhatalmi szervnek csak felsőbb államhatalmi szerv adhat. A szóban lévő utasítást napirendi pont tárgyalására, vtigy csak az államhatalmi szervek vonalán kellene érvényesíteni, vagy pedig a tanács végrehajtcfoizottsága részére kiadni azzal, hogy köteles napirend tervezetként a tanács elé terjeszteni. FARKAS ISTVANNÉ osztályvezető: A 42. §. 2. bekezdésénél szőkébb körre kellene fogni a szakigazgatási szerv részéről a végrehajtóbizottsági ülésen résztvenni jogosultak számát, vagy azzal, hogy csak a szakigazgatási szervek vezetői vehetnének részt ügykörüket érintő napirendi pont tárgyalásánál, vagy pedig a szakigazgatási szervek kifejezetten a végrehajtóbizottsági ülésre kiküldött dolgozói. Ugyanis, főleg mezőgazdasági szakigazgatási vonalon a tervezett széleskörű felhatalmazás visszaélésekre, felelőtlen utasításokra adhatna alkalmat. LEPSÉNYI FERENC osztályvezető: A 47. §. 2. bekezdése szerint, a végrehajtóbizottság elnökének a végrehajtóbizottság utasítást adhat. Az az osztályvezető, aki egyúttal vb. tag is, osztályvezetői minőségben alá van rendelve a végrehajtóbizottság elnökének. így függősége miatt tökéletesen ellátni nem tudja végre- hajtóTaizottsági tagságából eredő feladatait. Vagy azt kell szabályozni, hogy a szakigazgatási szerv vezetője ne lehessen vb. tag, vagy pedig korlátozni kellene a szakigazgatási szerv vezetőinek vb. tagságát, hogy ezáltal a hivatali apparátus túlsúlya a végrehajtóbizottságban ne következhessek be. GYÖRFFI LÁSZLÓ osztályvezető: Az 50. §.-nál említett fogadóórákkal kapcsolatban foglalkozni kellene azzal is, hogy a tanácstagok is tartsanak, legalábbis a községekben fogadóórákat. Ezzel a rendelkezéssel hogy mennyi idővel előbb kell a tanácsülést összehívni. Az helyes, hogy a 17. §. szerint az Elnöki Tanács fogja részletesen szabályozni a tanácsülés előkészítését, összehívását és a tanácskozás rendjét. Ellenben az ülés összehívásának időponti meghatározása annyira fontos kérdés, amely törvényben való szabályozást igényel: * még ki kellene egészíteni. Nagy Imre elvtárs kongresszusi beszédében a tanácstagi fogadóórák tartását is felvetette. Végül a 35. §.-nál a végrehajtóbizottság feladatai közé fel kellene venni azt, hogy a vb. kötelek az illetékes állandóbizottság elnökét a kiadott fontosabb utasításokról tájékoztatni és az állandóbizottságoktól hozzá beérkező javaslatokat megtárgyalni. GYUGYI JANOS osztályvezetőhelyettes: Az 54. §. 1. és 2. bekezdésével kapcsolatban az az észrevételem, hogy a begyűjtési feladatot is mint a tanács által megoldandó feladatot kellene felvenni és ennek megfelelően szakigazgatási szervet kell e célra létrehozni. Az elmúlt egy év tapasztalatai ugyanis bizonyítják, hogy a begyűjtés állami feladatának végrehajtása rovására oszlott meg a felelősség a begyűjtési hivatal és a tanács között, vagy mind a kettő, vagy egyik sem vállalta és viselte a felelősséget. FARKASDI ZSIGMOND, a madocsai tanács vb. titkára: „fl \ öüségvelési gazdá^cdás leMel'en kiirliinrnysk közölt történik“ A 3000 lélekszámon aluli községekben lehessen szervezni egy igazgatói előadói állást, amelynek betöltője az általános ügyekkel foglalkozna és pedig a gyámügy, katonaügyek, anyakönyvvezetés és az egyéb általános igazgatási ügyek. Azért, mert ezekben a községekben mindent a vb. titkár lát el és mindezek mellett a költségvetési ügyeket és az összes elnöki adminisztrációt is, kezdve a vb. ülésektől a tanácsülésekig minden jegyzőkönyvkészítés, mezőrendőri kihágás, egyszóval minden a vb. titkár feladata. Ezért nem képes mindent rendesen ellátni. Szükséges lenne ez a felsőbb hatóságok munkájának megköninyí* tése végett is és ez egyben helyettesíthetné a vb. titkárt is. A mostani költségvetési gazdálkodás teljesen lehetetlen körülmények között történik. Adva van a községeknek egy negyedévi pénzügyi ütemterv, amelyet be kell tartani, vagyis a költségvetési feladatokat meg kell oldani. Elsősorban is nem lehet anyagot kapni, csak félévvel ezt megelőző anyagigényléssel lehet kérni (s nem biztos, hogy megkapjuk). De akkor még egyáltalán nem tudhatjuk, hogy lesz-e a számlánkon elég pénz, . ha esetleg hitelünk lenne is. Ha véletlenül minden vág, hitel is, pénz is van és anyagot is megkapjuk, akkor a KTSZ nem vállalja a munkát, vagy olyan hihetetlen magas összegért, mely nem futja a hitelünkből. Ha esetleg kapunk egy magániparost, aki vállalja megfelelő összegért a munkát és el is végzi, mindezek után a kiállítót? számla alapján a községi tanács kiutalja a pénzt a vállalkozónak, 3 nap múlva visszakapja a Magyar Nemzeti Bank p.:ksi fiókjától a kiutalást azzal a zordon átirattal, hogy „a pénztári terv anyagjellegű kifizetése kimerült, a kiutalást nem foganatosítjuk". Ezt a pénztári tervet egyébként nem is a községi tanács, hanem előttünk ismeretlen oknál fogva a járási tanács gazdasági csoportjával készíttetik el, tehát a községeknek fogalmuk sincs arról, miért nem költhetik el a számukra biztosított negyedévi hitelt, így nem lehet gazdálkodni, nem lehet pénzügyi és költségvetési tervet teljesíteni. VARJÚ JÁNOS dunakömlődi lakos: Nagyobb önrendelkezési jogot a tanácsoknak A helyi tanácsoknak olyan jogkört biztosítsanak, amely nem áll ellentétben a felsőbb rendeletokkel, de biztosítja nekik a nagyobb önrendelkezési jogot, mert a községi tanácsok ismerik legjobban a lakosság problémáit. Ugyanakkor minden községi tanácshoz állítsanak be egy általános adminisztrátort. Ez pedig történjék a megyei tanácsok rovására, mégpedig azért, mert ezeken a helyeken nagy létszámmal vannak a hivatali dolgozók, míg a községi tanácsok munkaerőhiánnyal küzdenek. Igen sokszor előfordul az, hogy a községi tanácsoknál az egyes kiküldöttek egymásnak adják a kilincset, s ez nem minden esetben segíti elő a községi tanácsok munkáját. Ne a túlzott kiszállásokkal akarják megjavítani a községi tanácsok munkáját, hanem azzal, hogy megfelelő mennyiségű munkaerőt bocsássanak rendelkezésükre. A javaslatokból A Dunántúl Áramszolgáltató Vállalat dolgozói megtárgyalták az új tanácstörvénytervezetet. Hartmann Ferenc azt javasolta, hogy a tanácsülések miután nyilvánosak, ezen a kívülállók is felszólalhassanak. Ez azt jelentené, hogy a megjelent vendégek mindjárt ott a tanácsülésen bírálhatnák meg saját tanácstagjaikat, s ezzel segítséget adnának munkájukhoz. Szemző Lajosné azt javasolta, hogy legyen törvénybe foglalva, miszerint a jól -dolgozó tanácstagok egy-egy tanácsülésen számoljanak be munkájukról, és arról, hogy eredményeiket hogyan érték el. Ezzel segítenék a gyengébben dolgozó tanácstagokat IS. VASÁRNAPI JEGYZETEK Levél egy érettségizett fiatalhoz Ma Is pontosan emlékszem arra a júniusi délutánra, amikor megkaptuk az érettségi bizonyítványt. A kötelező fekete ruhában, kemény gallérral, izzadva szorongtunk a gimnázium folyosóján; bizonytalanul sok idő múlt így el, aztán egy kövér pap kiosztotta a bizonyítványokat. A pillanat ünnepélyes volt s a júniusi délután fülledtségében azt hittük, hogy az élet kizárólag ránk vár, s pályánk töretlenül ível majd felfelé, azokba a magasságokba, amelyekben ifjú fejjel hittünk. De már egy hét múlva kiderült, hogy mindez káprázat volt; legtöbbünk céltalanul ődöngött és állást kunyerált, hogy a végén kikössön a városházán szellemi szükségmunkásként, egy havi hatvan pengős révben. Mert ez is rév volt akkor, utolsó szalmaszál, mely pontosan annyi volt, hogy megmentsen az éhenhalástól. Te az idén érettségiztél, jó eredménnyel s már fél esztendővel ezelőtt elhatároztad, hogy színházi dra maturg leszel: volt ebben a tervben valami tetszetős és romantikus. Rövid leszek; nem vettek fel az egyetemre, mert sok-sok kitűnően érettségizettet sem vettek fel s te — így mondtad nekem — most igazán nem tudod, mihez kezdj? Csalódtál, mert letörték tizennyolc éved ambícióját s egy kicsit csüggedten állsz a világban, melyről elfelejtetted, hogy valóban számított rád. Persze az idén is, mint minden évben, többszázan jelentkeztek dramaturgnak; képzeld el, mi lenne, ha elárasztanánk ezt az országot színházi szakemberekkel? Később bevallottad, hogy többfelé mehetnél dolgozni, főleg a mező- gazdaság terén vannak kecsegtető lehetőségek, de nem tudsz választani. Az ilyesmit a franciák „emba rras de richesse“-nek, a bőség zűrzavarának hívják s azt hiszem, nálunk most fordul elő először, hogy ilyen bőség ejt zavarba egy tizennyolc éves fejet. Mi annak idején a szükség kilátástalanságában vergődtünk, nem egyszer megalázkodva hitvány kis állásokért. De te ezt csak hírből ismered, s talán kételkedsz is benne: 1954-ből, mai szemmel visszanézve, valóban nehezen elképzelhető. De mégis, ml lehetnél, melyik az a terület, ahol tanulni és dolgozni tudnál? Épp most került ke zembe a Szabad Nép, melyben egy rövid hír arról tudósít, hogy az érettségizett fiatalok 164 szakmában helyezkedhetnek el. Nem sajtóhiba, 164 szakmáról van szó, s azt hiszem, ez a bőség igazi zavara, ez a 164 szakma, amely nyitva áll előtted s rád is vár, annyi más fiatallal együtt. Erre gondolj és arra, hogy tizenöt évvel ezelőtt mi hogyan lestünk nem 164, de egyetlen szakmát, amely befogadott és kenyeret adott volna. Nekünk nem volt mit választanunk, téged elkápráztat ez a soha nem látott bőség. Ez a tizenöt év előtti emlék s ez a számadat elgondolkoztat s azt hiszem, ha legközelebb találkozunk, már arról fogsz, beszélni, csodálkozva, tágra nyitott szemmel, hogy nem is gondol tad, milyen fontos ember vagy, tizennyolc, tizenkilenc éveddel, s arra is rájösz, hogy igenis számított rád az ország s mindnyájan sokat várunk tőled. APOR SÁNDOR. RÁR1 ÉS PA R TÉRÍTÉS « Körültekintőbben készíti elő az oktatást a zombai alapszervezet
