Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-11 / 216. szám
1854 SZEPTEMBER 11 N A P E ö 3 VITA A TANÁCSTÖRVÉNY-TERVEZETRŐL KOMÁN DINGER LÁSZLÓ: télül keli vizsgálni n községi r. (/.-apparátus létszámát, szakképzettségét Mint a szekszárdi járási tanács instruktort csoport vezetője, a területen szerzett tapasztalatok alapján az alanti javaslatokat, illetve észrevételeket teszem a tanácstörvény-tervezettel kapcsolatban: 12. § (3) pont: Helyesbíteném olyan formában, hogy a következő ülés napirendjét és a napirend egyes pontjait nem megállapíthatja, hanem megállapítja. Ha csak megállapíthatja, akkor ez el lesz hanyagolva, erre gondot nem fordítanak. Ellenben, ha meg kell, hogy állapítsa, akkor az ülésen jelenlévők már ott tudomást szereznek róla, ki is viszik a lakosság közé, tehát a következő ülésre nagyobb lesz a felkészülés, a tanácstagnak több idő áll rendelkezésére a napirenddel kapcsolatban a lakosság véleményének meghallgatására és a napirendi pontokat a lakosság maga is meg tudja vitatni. 12. § (2) pont: A felsőbb államhatalmi szervek, a felettes v. b.-k és a minisztertanács a megtárgyaltatni kívánt napirendi pontra vonatkozóan javaslatát olyan időben tegye meg. hogy az alsóbb tanács végrehajtóbizottságainak a tárgyalásra való kitűzés idejéig legalább egy hónap álljon rendelkezésére. Ez alatt az idő alatt az alsóbb tanács végrehajtóbizottsága köteles a javasolt napirendi pontról saját tanácsának tagjait kü- lön-külön írásban kiértesíteni, úgy, hogy a tanácstagoknak a kiértesítéstől, a tanácsüléstől legalább 2 hét álljon rend étkezésükre. A tanácstagoknak legyen ideje a napirendi pontot választóival megvitatni és a néptől jövő javaslatokat, kezdeményezéseket a tanácsülés elé terjeszteni. A 27. §-t a következőkkel bővíte- ném ki: A városi, kerületi, községi tanácstag köteles a tanácsülés előtt legalább 2 héttel akár kisgyűlés, akár egyéni beszélgetés formájában a meg vitatásra kerülő napirendi pontokat megbeszélni, a ‘választók javaslatait, észrevételeit a napirend tárgyalásánál a tanácsülés elé terjeszteni. — Ugyancsak köteles a tanácsülés után 2 héten belül akár kisgyűlés formájában, akár egyéni elbeszélgetés formájában választóival a tanácsülésen hozott határozatokat közölni, megvilágítani azoknak elvi, politikai, nép- gazdasági jelentőségét. Ezzel az eljárással a tanács és a dolgozó nép közötti kapcsolat a leg- szorosabbá válik, a legjobban érvényesül az alulról jövő kezdeményezés és a tanács munkájában érvényre jut a népakarat. így érvényesül legjobban a törvénytervezet 6. § (7) pontja. A 7. paragrafust kiegészíteném azzal, hogy a hozott határozatok, rendeletek, megfelelő Indokolással is el_ látandók, melyek a határozatok, rendeletek elvi, politikai, népgazdasági jelentőségét támasztják alá röviden. Ezzel a tanács segítséget nyújt a tanácstagnak, amikor a határozatokat, rendeleteket ismerteti választóival, az ismertetés egyöntetű lesz és elkerülhető vele az esetleges félremagyarázás. A végrehajtó bizottságok munkája: Ahhoz, hogy a tanács és a végrehajtóbizottság jó munkát tudjon végezni, feltétlenül szükséges az, hogy a tanács, illetve a v. b.-vezető, irányító funkcionáriusai a beosztásuknak megfelelő munkájukra tudják összpontosítani erejüket és idejüket. Vonatkozik ez különösen a községekre, különösen pedig a kis községekre. Jelenleg egy kisebb községben a v. b. apparátus összes létszáma áll az elnökből, a titkárból és egy hivatal- segédből. Az elnök adminisztrációs munkát nem végez, nem is végezhet, mert idejét teljes egészében leköti az elnöki teendők ellátása, az ügyfelekkel való tárgyalás, a mezőgazdasági munkálatok végzésének irányítása, ellenőrzése, stb. A titkárra hárul te. hát a feladat, hogy a v. b. és a v. b. elnöki szervezeti és adminisztrációs feladatokat ellássa, de ezen kívül el kell látnia az összes szakigazgatási munkálatokat is, az iktatástól, postázástól, községi háztartás vezetésétől kezdve az anyakönyvezés, marha, levél-kezelés, stb-ig. A felsőbb hatóságok szakigazgatási szervek, a különböző társhatóságok, vállalatok, intézmények ugyanúgy öntik a rendelkezéseket, megkereséseket ezekbe a kis községekbe is, mint a városokba, nagyobb községekbe, melyekre, ha nem is olyan terjedelmes, sokoldalú intézkedést kell foganatosítani, mint nagyabb helyeken, de intézkedni kell. És mi következik mindebből? Az, hogy az elnök és a titkár ideje felaprózódik, nem tudják teljes erejüket a hivatásuknak megfelelő munkára fordítani. De nézzünk meg egy nagyabb köz. séget. A v. b.-apparátusban az elnökön, titkáron, elnökhelyettesen kívül egy-két, esetleg 3 adminisztrátor tartozik, van mezőgazdász, községgazda, háztartási előadó. Itt a létszám elegendő volna ahhoz, hogy a funkcionáriusok a hivatásuknak megfelelő munkára fektessék egész erejüket, azonban itt sem tudják azt megtenni, különösen pedig a titkár nem, mert az adminisztrátorok kellő szak- képzettség hiányában szakigazgatási vonalon önálló munkát végezni nem tudnak. így a szakigazgatás teljes . egészében a titkárra hárul. Vannak ► kivételesen szerencsés helyzetben lé-p vő községek, ahol az adroinisztráto-£ rok tudnak önálló munkát végezni, t de ez kevés. Szükséges volna tehát ► felülvizsgálni a fent elmondottak fi- ► gyelembevételével egyrészt a közsé- £ gi végrehajtóhizottsógok apparátusé-► nak létszámát, máshol a munkaerőké szakképzettségét. Ha a fenti hiányos-► Ságokat kiküszöböljük, nagyban mcg£ tudjuk javítani a községekben a ta- ► nácsok és a v. b.-k munkáját. ► Szakigazgatás kiépítése: szakieaz- f gatásá vonalon olyan munkaerőket t kell beállítani, akik kellő szakkép- ► zett9éggel rendelkeznek. Különösen ► vonatkozik ez a felsőbb szervek in-£ strulktoraira, ellenőreire, akik leg- £ több esetben nem rendelkeznek any-t nyi szakképzettséggel, mint az alta-f luk ellenőrzött alsóbb szerv dolga-* zói. Az ilyen instruktorok tudásuk £ hiányosságait legtöbb esetben . )-► rcmbasággal palástolják, ezzel lejá- ► ratva nemcsak saját magát, hanem ► az őt kiküldő felettes szervet is. Meg £ kell szüntetni azt, hogy egy-egy al-£ sóbb szerv ellenőrzésére napot .a, ► nem egy esetben 5—10 ellenőr men-F jen ki, akik csak a munkájában tart-£ ják fel, de a fent leírt oknál fogva ► sem elvi, sem gyakorlati segítség'tt adni nem tudnak. ► Á Műszaki Tanács a sztahanovista módszerek elterjesztéséért „Nem elegendő nekünk, ha néhány hónapon át újból emelkedik a munka termelékenysége. El kell érnünk, és el fogjuk érni, hogy a munka termelékenysége állandóan, rendszeresen, folyton-foly- vást, visszaesés nélkül emelkedjék. Ez mindenek előtt a vezetésen múlik. De ugyanakkor múlik a dolgozók összeségén is” — mondotta Gerő elvtárs pártunk 111. kongresszusán. A kongresszus határozatainak megvalósítását tűzte ki célul a megyei párt-végrehajtóbizottság ipari osztálya irányítása mellett működő megyei műszaki tanács, melynek tagjai az elmúlt napokban beszélték meg a határpzat végrehajtásával kapcsolatos feladatokat. Az önköltség Csökkentésének alapvető módszere a munka termelékenységének növelése. Ezért a tanács tagjai tervezetet dolgoztak ki a termelékenység növelésére, a sztahánovista munkamódszer elterjesztésére, népszerűsítésére. Elhatározták, hogy az üzemeken belül tanulmányozzák a legjobb munka- módszereket, melyben résztvesznek a műszaki vezetők irányításával: mérnökök, művezetők, egyszóval az üzem műszaki dolgozói. A továbbiak ban az összegyűjtött jó tapasztalatok alapján, melyeket bevezetésre javasolnak, műszaki oktatásokat szerveznek elsősorban a művezetők számára, majd a sztahánovisták be- rcnásával az üzem dolgozói előtt ismertetik a bevált módszereket, mely lyel a termelékenység jelentős emelkedését kívánják biztosítani. Nagy gondot fordítanak a dolgozók napi munkájának megszervezésére. Figyelemmel kísérik egy-egy munkadarab fogását, elkészítésének időtartamát, különös tekintettel a minőség javítására, az anyagtakarékosságra. A kiválaszott módszerrel figyelmet fordítanak a munkavédelmi intézkedések betartására, valamint arra, hogy a dolgozók fizikai ereje ne legyen túlzottan felhasználva. A továbbiakban egyhangúan elhatározták, hogy a termelékenység emelése érdekében, a kialakult jó módszer elterjesztésére megszervezik az üzemeken belül az instruktor hálózatot, melynek tagjai a művezetők, normások, időfelelősök, csoportvezetők és sztahánovisták, akiknek az lesz a feladatuk, hogy a munka jobb megszervezésével, a termelékenység emelését, a sztahánovisták élenjáró módszereinek elterjesztését segítsék elő, melyben az üzem valamennyi dolgozója rcszt- vesz. /Ve csak tanácstag, hanem más megfelelő dolgozó is lehessen á. b.-tag AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4 15 áUathislalásról A törvénytervezettel kapcsolatosan az alábbi javaslatokat és észrevéte.e- ket teszem: A IV. fejezet 1.8—24. §-okhoz: A 19. § (1) bekezdés első mondatát javasolom az alábbiak szerint kiegészíteni: „A tanács az állandóbizottság''k elnökét és tagjait a tanácsülésen választja a rátermettség és lehetőleg a szakmai * képzettséget is figyelembe- véve." A 19. § (2) bekezdés szövegét javasolom az alábbiak szerint módosítani: „Az állar.dóbizottság elnöke és tagja lehetőleg tanácstag legyen, de indokolt esetben lehet nem tanácstag, minden tefcihtétben megbízható, köztiszteletben álló, szakmailag képzett egyén is." A 21. § (2) bekezdésének szövegét pedig az alábbiak szerint javaslom kiegészíteni: „Az állandóbizottság a végrehajtó bizottságnak javaslatot tehet, amelyet a végrehajtóbizottság a javaslat beterjesztésétől számított 30 napon belül köteles megtárgyalni és elfogadás esetén a lehetőség határain belül végre is hajtani.“ Az állandóbizottságob, különösen a járási és megyei vonatkozásban a 20. és 21. §-oktoan körülírt feladataikat akkor tudják a tömény szellemének megfelelően, életrevalóan és eredményesen ellátni, ha az elnök is és a tagok is hivatásszerűen, lelkesen végzik munkájukat és nem várják azt, hogy ezt helyettük az illetékes szakelőadó végezze, vagy végeztesse el. Az eddigi gyakorlat ugyanis különösen járási és megyei vonatkozásban az volt, hogy az á. b.-ojt munkája kevés kivételtől eltekintve papírforma volt és jegyzőkönyvek felvételéből és ’ azok továbbterjesztéséből állott. A tett javaslatokat a végrehajtóbizottságok, r^agy meg sem tárgyalták, de a legtöbb esetben régre nem hajtották, elvéve ezzel a ragok munkakedvét, legfeljebb az illetékes szakelőadót hívták fel, ho-íy hajtsa azokat végre, jóllehet a szakelőadó éppen azért kérte a javaslat megtevését, illetve a v. b.-ok segítségét, mert azt eddig saját hatáskörében elintézni nem tudta. Az elnököt és a tagokat eatíig rsa’- a tanácstagok közül választhatta a tanács, legtöbbször nem véve figyelembe az önként jelentkezést, vagy n szakmai rátermettséget. Ezek azután a járás, vagy megye különböző községeiből és munkahelyeiről nagyon gyakran vagy egyáltalán nem jelentek meg, vagy pedig nem lelkesen, hanem kényszeredetten jöttek be a? á. b.-i ülésekre. Ha nem jöttek he. azért a v. b. nem a tagokat, hanem a szakelőadót tette felelőssé, mer‘ neki kellett a tagokat az á. b. működésének fontosságáról meggyőzni. A végrehajtóbizottságok előírták, hogy minden hónapban legyen á. b.- ülés. A tagok meg arra hivatkoztak, hogy nem érnek rá minden hónapban bejönni, meet főfoglalkozásuk teendőit is el kell látni. Különösen az agilis, rátermett tanácstagok panaszkodtak amiatt, hogy alig tudják fő- foglalkozásukat ellátni, mert annyi helyre megválasztották őket,, hogy alig győznek ülésekre és értekezletekre járni. A járás, vagy megye különböző területein és munkahelyein lakó és működő tagok természetszerűleg nem ismerhetik az egész járás, vagy megye sajátos problémáit, arra meg nincs idejük és lehetőségük, hogy mint á. b.-tagok a járás, vagy megye területén mozogjanak és tevékenykedjenek, így tehát csak lakóhelyükön működhetnek. Ezéft nem volt szerves összefüggés a községi, járási és megyei állandóbizottságok között. Mivel nincs és nem is lesz annyi tanácstag, hogy közülük az összes á. b.-tagokat megnyugtató nióaon ki lehessen választani, azért lenne fontos, hogy ne terheljük túl a tanácstagokat és ne csak tanácstag, hanem más megfelelő dolgozó is lehessen á. b.-tag és itt vegyék figyelembe a rátermettséget és a szakmai képzettréget is. Az állandóbizottságok így is, sőt még sokkal jobban be tudják tölteni a 20. és 21. §-okban körülírt fontos szerepüket, hisz ha nem is tisz tán tanácstagokból tevődnek össze, de mindenesetre azokból a dolgozókból, akik a tanácstagokat választották és akik önként és lelkesen végzik munkájukat. Ne legyen kötelező a havonkénti ülés. hanem csak negyedévi. — Szükség esetén rendkívüli ülések is tarthatók. Minden egyes községi állandőbd- zottság delegáljon egy küldöttet, akár felváltva is a járási á. b.-ba. a járási á. b. pedig a megyei á. b.-ba. így aztán a negyeoévi ülések eredményesebbek lesznek, mert negyedévenként szívesebben jelennek meg a tagok és a helyi ismereteik alapján szőnyegre kerülhetnek a járás, vagy a megye összes problémái és meglesz a szerves összefüggés a községektől felfelé és a járáson keresztül a megyéig. Az útiszámla és napidíj különbözet pedig, amely különösen járási vonatkozásban azáltal adódna elő, hogy minden községből jönne egy küldött, megtérülne azzal, hogy ezentúl nem havonta, hanem csak negyedévenként lennének ülések. BAJOR JÁNOS a szekszárdi járási tanács mezőgazdasági osztály vezetője: A 8. §. (3) bek. nem világos A tanácsokról szóló törvénytervezet 8. § (3) bekezdése előttem nem világos, nem tudni, hogy általános rendeletre, vagy szabályrendeletre vonatkozik-e? Amennyiben szabályrendeletre vonatkozik, úgy módosításra javaslatom a következő: A 7. § (1) és (2), a 8. § (1), (2) és (3) bekezdéseiben, valamint a 9. § ban említett „rendelet" szó helyébe „szabályrendelet" megjelölését kelle- ne alkalmazni. Legfontosabb élelmicikke ink közül a hús, mint élelmiszer kimagasló helyet foglal el az ember étrendjében. A legjobb minőségű húsokat rendkívül nagy kalória értékük jellemzi, bővelkednek könnyen emészthető teljes értékű fehérjékben, vitaminokban, valamint az emberi szervezet anyagcsere forgalmához nélkülözhetetlen ásványi anyagokban. A hús termelésre két folyamatot különböztetünk meg — a növekedést és a hízást. Az állat, testében a tulajdonképpeni hús mennyiségnek növekedését csak az első folyamat, a növekedés szabja meg. A hús’ minőségének a javítását pedig csaknem kizárólagosan a zsír lerakodás, vagyis a hizlalás jellemzi. Az állatok hizlalásával nemcsak a húsok minőségét és mennyiségét fokozhatjuk, hanem nagymértékben hozzá is járulunk népgazdaságunk rendkívül fontos kérdésének megoldásához. Az állami gazdaságaink, termelő- szövetkezeteink, valamint egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságunk nem eléggé, de inkább mondhatni egyáltalán nem használja ki a levágásra, illetve beadásra szánt szarvas marhák istállóban és legelőn való hizlalását. A hizlalástól való idegenkedés hozza magával azokat a nem kívánatos jelenségeket, hogy a húsbeadás fejében jelentékeny számú és közepesnél is gyengébben táplált szarvasmarhák kerülnek begyűjtésre, így népünk állama, ugyancsak állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink és egyénileg gazdálkodó parasztságunk komoly mértékben károsodik és feleslegesen sok szarvasmarhát vagyunk kénytelenek dolgozó népünk élelmezésének biztosítására felhasználni. Ennek elkerülése érdekében a szarvasmarhák hizlalását, de legalább is feljavítását oly mértékben kell megszerveznünk, hogy minden állat legalább a közepesnél jobb, de lehetőség szerint jó kondícióban kerüljön levágásra. Ezt minden különösebb befektetés nélkül valamennyi állattartó könnyű szerrel meg tudja valósítani, rpivel az állatok feljavításához, de általában a hizlaláshoz 100—120 nap elegendő. Ez idő alatt a növendék állatnál 45—50 százalékkal növelhetjük az élősúlyt, megkétszerezhetjük a hús és faggyú .mennyiségét, valamint ami leglényegesebb, több mint 200 százalékkal fokozhatjuk a növendékállat húsának kalória értékét. A kifejlett szarvasmarháknál ugyancsak komoly eredmények érhetők el 80—120 napos hizlalási idő alatt, amikor is az állat súlyát 20- 25 százalékkal növelhetjük. Az állat húsának minőségét mintegy 40— 50 százalékkal szintén javítjuk. A hizlalás során nemcsak a vágó értéken és a hús minőségén keresztül elért eredményeket kell figyelembe vennünk, hanem az állattartónak a feljavítás, vagy hizlalás során elért komolyabb jövedelmét sem szabad figyelmen kívül hagyni. Egy rossz kondícióban lévő sovány állatért az átvétel alkalmával egészen minimális összeghez jut, viszont a feljavított, vagyis hizlalt állatért egészen komoly összeget kap az állatbeadásra kötelezett. Az állatok feljavításánál és hizlalásánál. ha figyelembe vesszük a felhasználásra kerülő takarmányukat, úgy a fiatal, mint az Idős állatok feljavításásál, vagy hizlalásnál bőségesen megtérül. A fiatal állatok 1 kilogramm súly gyarapodására kevesebb takarmányt használnak fel, mint az idősek, de viszont idősebb állatok takarmány felhasználása jelent komolyabb értékesülést. Nézzünk egy-két példát a feljavítás terén elért eredményekből; A 40 kiló súlyú borjú testében mint egy 8 kilogramm száraz anyag van és ennek is csak körülbelül fele, ami kimondottan tápláló értékű. Ugyanakkor az I éves növendékmarha testében már 80—85 kilogramm száraz anyag van, amivel mintegy 55 kilogramm értékű tápanyag van. Ugyanígy figyelembe véve egy teljes korú, 500 kilogramm körüli vágóállat teste 210—2?0 kilo szerves anyagot tartalmaz, minek már 75 százaléka teljes értékű táplálóanyag. Dolgozó népünk élelmezésének biztosítása érdekében, valamint népgazdasági érdekből fel kell, hogy figyeljünk azokra a vesztéségekre, melyeket az állatoknak nagyon fiatalon, vagy nagyon soványan való levágása által okozunk. Ezeknek a veszteségeknek a kiküszöböléséi minden állattartó gazdaság, vagy dolgozó paraszt szívügyének kell, hogy tekintse és minden erejével hozzá kell, hogy járuljon dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez. Gy. H. Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az AMG»■ABATSZOLCÁITáTÍS PR. KOSZTOLÁNYI GYÖRGY járási főorvos:
