Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-11 / 216. szám

I TOLNAI NAPLÓ V/LÁő PROLETÁRJAI £CYEfÖLJETEK! A MAI SZAMBÁN: A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata (2. o.) — Külpolitikai hírek (2. o.) — Marosvásárhely tegnap és ma (2. o.) — Vita a tanácstörvény-tervezet­ről (3. o.) — A Műszaki Tanács a sztahanovista mód­szerek elterjesztéséért (3. o.) — Az állathizlalásról (3. o.) — Országos Mezőgazdasági Kiállítás szeptember 11—26 (4. o.) — Erre sem ártana vigyázni! (4. o.) I - --* A Z M DP TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOTTJ AGANAK LÁPJA XI. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1954 SZEPTEMBER 11 MEGYÉNK ÉLETÉBŐL ?A tamási gépállomás nyerte el a Gépállomások Megyei Igazgatósága és a megyei MEDOSZ váii (1 orz ász la; át Megyénk gépállomásai ebben az évben viszonylag jobban dolgoztak, mint az elmúlt esztendőkben. Az idei évben nem volt olyan gyakori, hogy a gépállomás a szerződésben vállalt kötelezettségének részben, ^ vagy egyáltalán ne tett volna ele- 1 get. A gépállomások vezetői és dol­gozói mind inkább világosan látják, hogy munkájukat ma már a terme­lőszövetkezetek, dolgozó parasztok terméseredményeinek alapján érté­kelik. Az elmúlt napokban ennek alap­ján értékelte a gépállomások me­gyei igazgatósága is, hogy melyik gépállomás dolgozott a tavaszi és a nyári idényben legjobban, ki ér- ' demli meg a vándorzászlót és a vele járó pénzjutalmat. A gépállomások megyei igazgató­sága és a MEDOSZ megyei bizottság értékelése alapján a tamási gépállomás dolgozott legjobban összes traktormunka tervét 81.1 százalékra teljesítette. A MEDOSZ Megyebizottság és a gépállomási igazgatóság annak rend­je és módja szerint elhozta a ván­dorzászlót a korábban élenjáró szed- resi gépállomástól és átadta a tamá­si gépállomás kollektívájának. A gépállomások megyei igazgató­sága értékeléséből kitűnik, hogy a szedresi gépállomás szégyenteljesen lemaradt. Első helyről egyszeriben a tizenegyedik helyre esett vissza. Az összes traktormunka terv teljesíté­sében a pincehelyi gépállomás az utolsó. A versenyben viszonylag megtisztelő helyet foglal el a varsá- di gépállomás, amely a tavaszi és a nyári munkák ideje alatt a legtöbb bírálatot kapott: ötödik lett. Máso­dik lett az eléggé rossz adottságok­kal rendelkező sárpilisi gépállomás. Harmadik a tavaszon és nyáron sok­szor hátul kullogó nagykónyi gép­állomás. Csúfosan lemaradt a sok­szor élenjáró bölcskei gépállomás, amely csak 69.9 százalékra teljesí­tette tavaszi és nyári összes trak­tormunka tervét. Megyénk gépállomásai, — bár job­ban dolgoznak, mint az elmúlt évek­ben — sok normálhold gépi munká­val adósai a termelőszövetkezetek­nek, az egyéni parasztoknak. Me­gyénk 15 gépállomása 23.277 nor­málhold traktorm unkával végzett kevesebbett a megszabottnál, ami azt jelenti, hogy az őszi idényben ennyivel többet kell elvégezni. Az őszi idény első napjaiban a bölcskei gépállomás tört az élre, amely messze maga mögött hagyta a többi gépállomásokat. Az összes talajmunkát figyelem- bevéve, 8.8 százalékot teljesített eddig, az őszi kalászosok talaj- előkészítő munkáit pedig 28.1 százalékban végezte el. Az összes traktormunka tervtelje­sítésben második az előző években minden élenjáró iregszemcsei gép­állomás, de ugyanakkor az őszi ka­lászosok talajelőkészítésében utolsó, összesen 1.6 százalékát végezte el a tervben megadott őszi kalászosok talajelőkészítő munkájának. Megyénk gépállomásainak közei 45.000 holdon kell elvégezni a szán­tást az ősziek alá. De már most a kezdet kezdetén nem megy olyan ütemben a munka, mint azt az őszi talaj előkészítő munka sürgőssége, a jövőévi magasabb termés megköve­teli. Megyénk 15 gépállomása eddig mindössze nem egészen 3.500 hold szántást végzett el. Az ütemen te­hát sürgősen változtatni kell, hala­dék nélkül meg kell gyorsítani a munkát. A gépállomásoknak kell alapot teremteni ahhoz, hogy a ter­melőszövetkezetek őszi kalászosainak termésátlaga jövőre jóval magasabb legyen, mint ebben az esztendőben. A gépállomások felelősek azért is, hogy a termelőszövetkezetek őszi kenyér- és takarmánygabonájának megfelelően legyen előkészitve a ta­laj, ne ismétlődjön meg a tavalyi jelenség, hogy helyenként december­ben vetik el a búzát. Sok dolga van a kapunyitogató pajtásnak. Még leltárba sem vették a váraljai anyagot, máris újabb szállítmány érkezik. Bútort raknak le. Ékesen cifrázott, színes, szép bú­torokat: öregláda Bátárói, téka Decsről, tálas Sárpilisről, remekbe faragott szövőszék Majosról. A nagyteremben egész babasor áll. Ezekre kerülnek majd a ruhák, Koppá ny szántó, Izsa, Martonos, Nagymányok népviselete. Tolna megye 28 etnikumi különle­gessége kerül bemutatóra a babák­ra öltöztetve. Szeptember 12-én délelőtt 10 óra­kor nyílik meg a kiállítás. A rendezők aprólékos, körültekin­Az alsóleperdi állami gazdaság mén telepének arabe Jellegű szürke csi­kói reggeli jártatásra indulnak. EzeJk a csikófajták lóállományunk felfrissítését fogják szolgálni, egy tormán alkalmasak futásra és igára. lib százezer forint értékű anyaggal segítették a tolnamegyei termeHszövelkezeteket a budapesti nagyüzemek A kormányprogramm megjelenése után Tolna megyében is megerősö­dött a munkás-paraszt szövetség: 12 budapesti nagyüzem vállalt védnök­séget 24 tolnamegyei termelőszövet­kezet felett. A védmökségi megálla­podás nem maradt puszta papír, mert a fővárosi üzemek .koratavasztól hat­hatós segítséget adtak a termelőszö­vetkezeteknek. A Rákosi Művek cső­gyára 6000 forint értékű kovácsmű­hely felszerelést juttatott a tabódi Rákóczi tsz-nek, s a csőgyár dolgozói kijavították a tsz fűkaszálógépét is. A budapesti üzemi dolgozók a tavasz és a nyár folyamán 8 termelőszövet­kezetben díjmentesen elvégezték a kisgépek kijavítását, a csepeli autó­gyár pedig a pincehelyi Rákóczi tsz-t segítette: Az üzemi dolgozók kijavították a kutat, a gazdasági épü­letekbe bevezették a villanyt, rádiót, 2000 cserepet, s különböző alkatré­szeket ajándékoztak patronált terme­lőszövetkezetüknek. A Rákosi Művek kovácsológyára három termelőszövet­kezetet patronált: a nagyszékely! Dó­zsa, az udvari Uj Élet és a miszlai Szabad Föld tsz-nek közel 20 ezer forint értékű szerszámot ajándéko­zott. Ugyanakkor a gyár főkömyvelő- lője és egyik könyvelője Varsád köz­ség három termelőszövetkezetét láto­gatta meg, s a Béke, Előre és Sza­badság tsz-ek könyvelőit megtanítot­ta a könyvelés és az adminisztrációs ügyek elvégzésére. A 12 budapesti nagyüzem teljesí­tette adott szavát: az elmúlt tava­szon és nyáron többszázezer forint értékű anyaggal és munkával segített 24 tolnamegyei termelőszövetkezetet. 48 kisgyűlésen vitaijait meg a tanacstervény-tervezetet Oöbröközön Szerda este, Döbrököz tanácsülé­sén a „Harc a békéért’”1 termelő- szövetkezet tagjai és a község egyé­nileg dolgozó parasztjai megvitat­ták a tanácstörvény-tervezetet, s több értékes javaslatot tettek. Szabó János tanácstag azt java­solta, hogy tanácstagnak a legjobb gazdákat válasszák annak idején; Nem elég az, hogy valaki példásan szánt-vet és kapál, hanem legyen jó hazafi is, mert a törvényes kö­telezettséget elmulasztó tanácstagok lejáratják az államapparátus tekin­télyét. Vida József dolgozó paraszt arról beszélt, hogy minél több DISZ fiatal kerüljön be a tanácsba, mert a fia­talok tanulékonyak, s az idősebbek mellett sok hasznos tapasztalatot szereznek az államigazgatásban. Visegrádi János agronómus fel-* hívta a gazdák figyelmét, az őszi szántás-vetés és trágyahordás fon­tosságára. Elmondta, hogy pöbrököa sem begyűjtésben, sem más mező- gazdasági munkában nem maradt el eddig, a tanácsválasztásra pedig úgy készüljenek, hogy most se ma­radjanak szégyenben. A tanácsülés résztvevő! végül úgy határoztak: a tanácstörvény­tervezetet 48 kisgyűlésen részlet»« sebben megvitatják. Vasárnap nyílik meg a népraizi kiállilás Szekszárdim — Ö, de szép — így kiáltott f.ei Szilágyi Erzsiké, a 3 éves pöttöm teremtés, elragadtatással a szekszár­di Múzeum nagy csarnokában, ami­kor a Martonvásáriak gyöngyös fő­kötőjét a fejére illesztette. — Valóban szép! Nézd ezt a csodá­latos színharmóniát, ezt a raffináit ügyeskedést, amive! összefűzte ■ a különböző színű g'yöhgyök sorát. Ez nem ügyeskedés — dohog a beszél­getésbe Szabó Jenő — ez művészet. Ösztönös feltörése az őszi hódítási vágynak. Olyan ez, mint a paradi­csommadár szivárvány színekben pompázó nászruhája. Anyagok, színek tobzódása, uni­kumok, ritkaságok lerakata a Ba­logh Ádám múzeum nagyterme már több mint két hét óta. tő gonddal cédulázzák az anyagot. A babákon csak a régi népvisele­teket látjuk majd, az újakat, a ma is használtakat a népviseleti „di­vatbemutatón”, a kiállítás napján. Ekkor adnak találkozót a különböző népviseletekbe öltözött fiúk, lányok, fiatalok és öregek egymásnak. T. N. JCít kitiintetM... Villanyhálózatunk fejlődése a számok tükrében Tolna megyében a felszabadulás előtt mindössze 64 községben égett a Villany. Azóta megyénk villamosítá­sa sokat fejlődött s kormányzatunk hatalmas beruházást fordított arra, hogy a falvakon kívül a távoleső te­rületekre is eljuthasson a fény. Ma már 118 községben ég a vil­lany, de villamosítottak 14 állami gaz. oaságot, 16 gépállomást, 22 termelő­szövetkezetet is. Hogy milyen nagy volt a fejlődés, nem árt, ha néhány statisztikai adattal is szemléltetjük. A külső villanyhálózat hossza 216.3 kilométerrel szaporodott a felszaba­dulás óta. Javult a közvilágítás is me gyeszerte, amelyet mutat az is, hogy 1067 villanyégővel többet égetünk, mdirt a felszabadulás előtt. A lakó­házak villamosításának statisztikája az életszínvonal emelkedését mutat­ja: A villanyáram fogyasztók száma az utóbbi években megyénkben ör­vendetesen megszaporodott. Míg a felszabadulás előtt 24.120 lakásban égett a villany, ma már 35.394 la­kásba jutott el a fény, s ezzel együtt a kultúra, FEHÉR PAPÍRBÓL kivágott szív, rajta levelek, virágok rajza, s közte felírás: „Éljen a minta- gazda.’’ Mennyi szeretet, mennyi büszkeség jelképe ez. De ezt csak az tudja, — mint én, — aki látta is a kis remek szivet Bársony Já- nosné kezében. Amint mutatja, szeméből, mosolyából látom már, hogy nem mindennapi alkalomra készült. Később megtudom, hogy augusztus 20-án egy díszes — és bizonyára kitűnő ízű — torta kö­zepén, a család e jelszóval fogadta Tamási községben az ünnepségről hazatérő házigazdát, Bársony János mintagazdát. E nagy napon kapta meg ugyanis e megtisztelő kitünte­tést. Jól ismerik a községben, hiszen tanácstag, méghozzá a végrehajtó­bizottság tagja. Fáradhatatlanul magyarázza az egyes határozatok végrehajtásának jelentőségét, akár kint van a földeken, akár bent a faluban találkozik dolgozó paraszt­társaival, vagy éppen lakásán ke­resik fel. Bizalommal fordulnak hozzá a dolgozó parasztok egyéni problémáikkal is, hogy továbbítsa azokat a tanácshoz, Tapasztalatuk van már, hogy Bársony János ta­nácstaghoz nem fordulnak hiába. Egy ilyen példát nekem is el­mondott. — Kajtár György azon panaszkodott, — beszéli el az ese­tet, — hogy valami hiba lehet a földterülete megállapításánál, mert soknak találja a beadási kötelezett­ségét. Meg is ígértem neki, hogy megnézem az ügyet. Ki is derült, hogy valóban kevesebb föld után köteles a beadást teljesíteni. Ter­mészetesen rendeztük a panaszát. A PÉLDAMUTATÁS sem hiány­zik Bársony János részéről. Az igaz, ez a mintagazda kitüntetés is elég bizonyíték erre, de álljon itt erre néhány adat is példának. Sertésbeadási kötelezettségét már teljesítette, s részesült a 220 kilo­grammos kukoricabeadási kedvez­ményben. — Kell a több abrak — mondja mosolyogva, — mert két sertést magunknak is meg akarok hizlalni, de egyet szabadpiacra is. — Ezután a teheneiről beszél, ame­lyek közül az egyik törzskönyve­zett. Háromszor fejik ezt naponta, s így 2—3 literrel is többet ad, mintha kétszer fejnék. Hát igen, a többi jószágokat nem is említve, itt bizony nagy szeme van a takar­mánynak. -r- De van is elég — szól közbe a család idős férfitag­ja. A lucernánk negyedik kaszálá­sa is bent van ám. A TOVÁBBI BESZÉLGETÉS — ha nem tudnám is, — meggyőz ar­ról, hogy a földnek meg kell adni a magáét, csak úgy lehet egyre többet várni tőle. Bársony János meg is adja a földnek, amit kell. Ezért volt most is közel 10 mázsás búzatermése holdanként. Termé­szetesen a beadással is rendben van. — A napraforgó és a kukori­ca van még hátra — szól közbe. Hasonlóképpen példát mutat a többi begyűjtési cikkek teljesítésé­ben. Nem mondja ki, de érezni le­het szaván, hogy azt gondolja: „mit szólnának a többiek, ha mint tanácstag, csak beszélnék a példa- mutatásról?” Kell itt a takarmány! Ez jut is­mét eszembe, amint a konyhában beszélgetve a családdal kitekintek az udvarra, a baromfiak seregére; Erről beszélgetve már Bársonyáé veszi át férjétől a szót. Elmondja, hogy 1953 januárjában a rossz tér- més ellenére is elsők voltak a ba- romfibeadásban. Közben a pénzről is esik egy-két szó, hogy az a jö­vedelem is jó a háznál. De a pénz az sohasem elég. Véletlenül említi meg, hogy jó volna az idén is el- menni Párádra. Amikor aztán to- vább kérdezősködöm, kiderül, hogy ebben a családban két élenjáró, két kitüntetett is akad. MINTHA BÁRSONY JANOS megirigyelte volna feleségétől a ta­valyi dicsőséget. A baromfibeadás terén elért jó eredményeinek elis­meréseképpen ugyanis Bársonyné jutalmul tavaly 2 hétig üdült Pa- rádon. Irigységről természetesen szó sincs, de abban lehet ■valami, hogy Bársany bácsi is gondolt egy nagyot: „nekem sem árt egy kis ki­tüntetés.” TERMÉSZETESEN a végső igaz­ságot örök homály fedi. Egy azon­ban biztos, hogy a Bársony-család, a maguk, a falu, az ország haszná­nak növeléséért mindent megtesz­nek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents