Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-07 / 212. szám

»54 SZEPTEMBER 1 NAPCÖ 3 Egy kis község nagy szégyene Dalmand a dombóvári járás kicsi, alig 2000 leLket számláló községe. A rmiiitban úgy emlegették ezt a kis községet, mint „istenhátamö- götti“ falut. Többé-kevésbbé rá is illett ez. El volt zárva a világtól. Azt tudták csak az emberek, hogy élnék, törvényszerűnek vélték, hogy ellentmondás nélkül teljesítsék á földesurak parancsát. A nyomorúságos cselédsorsnak végpszakadt. A dalmandiak úgy emlegetik ma már a. múltat, mint rossz emléket. örömmel osztották szét maguk között ősi jussukat, a földet'. Szétosztották a földesurak felszereléseit' is. Elbontották a régi cselédházakat és helyette újat épí­tettek. Az állam segítette a dalmandiakat ahhoz, hogy szeobé, boldogabba te­gyék saját életüket. Ebben a kis községben a felszabadulás óta kö­zel ötvenen. építettek házat, és 22 gazda házépítése most van folya­matban. 1949-ben gépállomást ka­pott .. a falu, amely sokoldalúan se­gíti a dolgozó parasztok termelé­sét. A felszabadulás óta villanyt is kapott a község. A közelmúltban kezdték meg egy kéttantermes is­kola építését, felépült az új tanító- lakás is, várdormozi van minden héten egyszer a községben, és mint mondják, az új mozi építésére is sor kerül rövid időn belül. Felmérhetetlenül sok segítség ez, amit maguk a dalmandiak is elis­mernek. És mégis olyan mostohán viszonozzák az államnak ezt a segítségét. Sok egyéni gazda elfeledkezett arról, hogy az állammal szemben tieki is vannak kötelezettségei. Péten Jó­zsef, Váraljai Dezső és még sokan mások a felszabadulás óta, — egy fillér nem sok, de annyi adót 'em fizettek. Ugyanakkor házat építet­tek. Csekély összeg az, amit mint pénzadót kellene fizetni évente a dalmandiaknak. De a felszabadulás óta sokan nem fizettek egy fillért sem. A sok kicsi aztán sokra ment, az adósság évről-évre emelkedett, ma már közel 700.000 forinttal tar­toznak a dalmandiak. A becsületes, jól dolgozó parasztok ezt szégyelik. Tanúja voltaim, mikor a tanács-ház előtt Gergely Lajos, az egyik gazda, szemrehányóan mondogatta a ta­nácselnöknek: „Miért nem követel­ték meg mindenkitől a pontos adó­fizetést. Ha én ki tudtam fizetni tavaly a 8 ezer forint tartozásomat, más is tudta volna. Csakhát úgy van, hogy a tanács pusztán a dol­gozó parasztok „szándékára" bízta eddig a törvényesen előírt adófizetés teljesítését’*. Nagyon jól mondta. Valóban hibát követett el a tanáé« Megalkuvó, engedékeny volt, egye­seknek elnézte, hogy többezer fo­rinttal tartoznak a nép államának és ime most az egész község lakói­nak szégyenkezni kell. A tanács vezetői, a község becsü­letes dolgozó parasztjaival közösen hozzáláttak a mulasztás pótlásához, megkezdték lemosni a szégyent köz­ségükről. De még ma sem megy minden a legnagyobb rendben. A dolgozó parasztok suttogják, hogy az adóügyi megbízott még ma is kivételeket tesz. Morvái Mihály, az egyik gazda mondta, hogy az adó­ügyi megbízott apja, Dombai György 9 ezer forint adóval tarto­zik. És mikor a dolgozó parasztok elszámoltatási listáját állította össze az ifjú Dombai György, az apját ki­felejtette a listáról. így történt meg, hogy Dombai Györgyhöz a 9 ezer forint adótartozásért mai napig sem ment senki. Jogosan mondta, magá­ból kikelve Morvái gazda, hogy „ez nem igazság". — Megnézzük, még ma felelősség­re vonjuk a megbízottat, Dombai Györgynek is ki kell fizetni a 9 ezer forint adót, — nyugtatta meg Kollár Józisef tanácselnök, a han­goskodó gazdát. Bizony, nem árt az ilyen dolgok­nak alaposan utána nézni. Való­ban jogosan sérti a dolgozó parasz­tok önérzetét, Ha egyik-másik dol­gozó parasztnak következetesen el­nézik, hogy nem teljesíti kötele­zettségét. Különösképpen akkor sérti ez a dolgozó parasztok önér­zetét, ha vezetőről van szó. És őszintén megvallva, Dalmandon ezt elnézték. Ezért kell most szégyen­kezni mindenkinek a községfjen. Ezért került sor ennek a cikknek a megírására. Tanácsi Téglagyári Egyesülés jelenti: Augusztusban három gyár túlteljesítette tervét Tizenegy téglagyár tartozik a Tol­namegyei Tanács Bánya- és Anyag­ipari Egyesüléséhez. A téglagyárak dolgozói az elmúlt hónapban hatal­mas harcot vívtak jó munkájukon keresztül azért* hogy üzemük, az Egyesülés teljesítse, sőt túlteljesítse tervelőirányzatát. A nagy küzdelem ellenére 8 téglagyárban lemaradás mutatkozik a tervteljesítésnél. Há­rom üzem teljesítette csupán túl tervelőirányzatát. A bonyhádi tég­lagyár 98 ezer darab téglával, a te­véli 99.600, a kisdorogi pedig 94.70Ó darab téglával adott többet augusz­tus hónapban a népgazdaságnak, mint amit a terv előírt. Az Egyesülés — a 11 gyár eredményei alapján — több, mint 1 millió darab téglával maradt adósa államunknak. Legnagyobb részben objektív ne­hézségek akadályozták a terv telje­sítését az elmúlt hónapban. A gépe­sített üzemek általában teljesítették tervüket,. lemaradás leginkább a ké­zivetésű üzemeinkben mutatkoznak. És ez azért van, mert szociális beru­házások miatt (lakáshiány miatt) nem tudtunk megfelelő létszámban tégla - verőket leszerződíetni. így kézi tég­laverő üzemeinkben munkaerőhiány­nyal küzdünk. A csatári téglagyár­ban sem a dolgozókra hárul a fele­lősség azért, mert nem teljesítették a tervet. A csatári téglagyár — a gyárat ezév júniuséiban gépesítették — két műszakra van tervezve és egy műszakot dolgoztak itt, amely idő alatt a téglamunkások 5.900 darab téglával termeltek többet, mint amennyi az egy műszakra esik. Meg­jegyzendő, hogy az új gép beállítása óta a csatári téglagyár dolgozói sok­kal nagyobb ambícióval végzik mun. kájukat. Bagyal István főmérnök A Tolnamegyei DISZ Bizottság vándorzászlót tűzött ki az ifjúság lap­ja, a Szabad Ifjúság terjesztésében legjobb eredményt elérő járási DISZ- bizottságok számára. Augusztus hó­napban a járási DISZ-bizottságok kö­zött a következő sorrend alakult ki: 1. A bonyhádi járási DlSZ-bizott- ság, 2. A paksi járási DISZ-bizottság, 3. A szekszárdi járási DlSZ-bizotl- ság, 4. Szekszárd városi DISZ-bizottság, 5. Tamási járási DISZ-bizottság, Dombóvári Yajüzem: Tízezer liter tejet dolgoztak fel terven felül A Fejérmegyei Tejipari Egyesülés az elmúlt hónap második fejében felajánlott a Tolnamegyei Tejipari Egyesülésnek napi 10 ezer liter fölö­zött tejet feldolgozásra. Az elmúlt hónap második felében eredményes munkát végeztek a dom­bóvári • tejfeldolgozó üzem kazeint gyártó dolgozói. A 6 tagú brigád — Topa elvtárs, üzemvezetővel az élen, — az elmúlt dekádban minden nap feldolgozta a beütemezett terven fe­lül a kapott 10 ezer liter fölözött te­jet, s ezzel nagymennyiségű kazeint adtak az ipar részére. 6. Dombóvári járási DlSZ-bizott­ság, 7. Gyönki járási DISZ-bizottság. A versenyzászlót a megyei DISZ- bizottság ünnepélyes keretek között adta át a bonyhádi járási DISZ-bi- zottság titkárának az elmúlt na­pokban. Az átadáson résztvettek az összes járási DISZ titkárok, vala­mint a DISZ-bizottságok munkatár­sai. Lelkesen fogadták, hogy még nagyobb erővel folytatják a harcot a vándorzászló elnyeréséért a kö­vetkező hónapokban. Verseny a „Szabad Ifjúság“ terjesztéséért Jól dolgozuak a gyönki Petőfi tsz tagjai • — És a gépállomás, hogyan segíti a termelő­szövetkezetet? '— Erről jobb nem ér­deklődni, — jön rá a vá­lasz. * Nem éppen érdekes, inkább bosszantó tény az, hogy a varsád! gép­állomásról nem a legked­vezőbben nyilatkoznak1 a gyönki Petőfi termelő- szövetkezet tagjai. De miért nem? Azért, mert a tagság az idén 40 holdon akart másodnö- vériyt vetni és a gépállo­más hibájából csak 8 hol­don vetettek, ugyanis mi­re a gépállomás befejez­te a tarlóhántást, addig­ra elkéstek a vetéssel. Pedig milyen jó lett vol­na az a 20 höld 100 napos kukorica az ősszel, amely tavaly is 15 mázsát adott holdanként. Hiába eső után köpönyeg — szól a közmondás, de ez így is van. 'Nem is akarunk to­vább foglalkozni a var-; sáöi gépállomás rossz munkájával, hanem zár­juk le az ügyet azzal, hagy „kár a papírért." A?, 1952-ben alakult gyönki Petőfi tsz-rőí na­gyon sokat hallottunk már, s éppen ezért érle­lődött meg bennünk az az elhatározás, hogy fel­keressük a tsz vezetőit, hogy meggyőződjünk a hallottak, valódiságáról. Nézzük azt, hogy mit mutatnak a számok. En­nek elmagyarázására a tsz könyvelőjét, Kelesi Dezső elvtársat kértük meg. — Először is — mon­dotta, -— 211 holdon 18 taggal gazdálkodunk. A tagok szívvel-lélekkel dől goznak, fáradhatatlanul, amit bizonyít az is, hogy minden nap 15 tag jön dolgozni. Igyekvő és szór galmas munkájuk köny- nyen bemutatható egy­két számadaton keresz­tül. Tavaly zárszámadás­kor 4.47 kilogramm ke­nyérgabonát, 0.41 kilo­gramm árpát és zabot, 0.90 kilogramm burgo­nyát, 3 kilogramm kuko­ricát és 7.40 forintot osz­tottunk munkaegységen­ként, Az idén előlegként adtunk 4.50 kilogramm kepyérgabonát, 1 kilo­gramm árpát és fogunk adni 4.50 kilogramm ku­koricát, 4 kilogramm bur­gonyát és 7.50 forintot. — Tehát tavaly is meg kapták tagjaink a mun­kájukért járó becsületes részesedést. Ezért dolgoz­tak az idén még jobban, hogy még több legyen és több is lesz. A növény­termesztésben alkalmaz­tuk az új agrotechnikai eljárásokat és emellett ötször kapáltuk kézzel és fogaterővel a 44 hold he- terózis kukoricánkat. Ez­ért tudunk majd több mint 4 kilogramm kuko­ricát osztani munkaegy­ségenként. Határozottan nagyon szép eredmények azok, amit ez a 18 ember mun­kájával fel tud mutatni. Es könnyen mutatja fel ezt az eredményt azért, mert minden tagja be­csületesen veszi jvj a munkából részét. Krép József és felesége 579.64, ifj. Zengő Konrád és fe­lesége pedig 537.50 mun­kaegységet mopdhatnak eddigi munkájukért ma­guknak. — Hogyan állnak a beadással? — kérdezzük. És máris előttünk a számtalan bizonyíték, különböző vételi jegyek, amelyek azt igazolják, hogy a gabona'oeadási kötelezettségükön kívül teljesítették, burgonya, 391 kilogramm súlyban vágómarha, évi sertés, baromfi ás tojásbeadási Köte.ezettségükeí. így dolgoznak, élnek, gyarapítják jó munkájuk kai a közös vagyont és így teljesítik beadási kö­telezettségüket a gyönki Petőfi termelőszövetkezet tagjai. Az eddig elért eredménnyel azpnban nem. elégednek meg, ha­nem állatállományuk bő­vítésével és több szerző­déses növény termeszté­sévei jövőre még nagyobb terméseredményeket akar tiak elérni, hogy még több jusson a becsületes munkával szerzett mun­kaegységekre. Hozzászólás a tanácstörvény-tervezethez Á tanácstörvény-tervezet biztosítja a társadaimi ellenőrzést A Szabad Nép-bői értesültem elő­ször az új tanácstörvénytervezetről, amelyet tüzetesen át is tanulmá­nyoztam. Ez a törvénytervezet az én meglátásom szerint a jelenlegi ta­nácstörvénynél sokkal világosabb és határozottabb. Emellett még azt az előnyét is látom, hogy a dolgozók­nak meghatározza a jogaikat és a kötelességeiket egyaránt. A taná­csoknak és a végirehajtóbizottságok- nak világosan megszabja a feladatai­kat, jogaikat, kötelességeiket és a szervezeti felépítésüket. Az I. rész I. fejezet 2. paragrafu­sának 2. pontja foglalkozik azzal, hogy kisebb községékben közös tárni­csot kell létrehozni. Ennek a végre­hajtása az államiháztartás kiadását nagymértékben csökkentené és ezt a kiadást kulturális célokra, illetve kis­lakásépítésre lehetne fordítani. Sze­rintem egészséges volna az. hogy amely községben a tanács megszű­nik, ott kirendeltséget hívnának élet­re, amely a közös tanács munkáját elősegítené. Az I. rész III. fejezetének 15. pa­ragrafus 5. pontja értelmében az én meglátásom szerint életre kell hozni a társadalmi ellenőrzést, ezzel az in­struktorok, az ellenőrök tábora csök­ken, így növekszik a termelésben résztvevők száma. Megszűnik az az állapot, melyet mi is nap, mint nap tapasztalunk a helyi földművesszö­vetkezetnél: naponta 10—15 ellenőr és instruktor jelenik ott meg, az iro­dában dolgozókat a munkájuk ellá­tásában hátráltatják, de ha a szövet­kezet áruellátásában zavar keletke­zik, akkor a sok ellenőr és instruk­tor közül nem akad egy sem, ame­lyikhez a hiányosság kiküszöbölése tartozna. Az állandóbizottságokkal kapcso­latban javaslatom az volna, hogy azok elnökei részére 2-—3 hetes tan­folyamokat kellené szervezni, amely munkájuk ellátásához megadná a szükséges alapot. Az V. fejezet 25, paragrafusának 1. pontja alapján biztosítva lesz az, hogy a tanácstagok megállapított számát nem fogja olyan tanácstag betölteni, aki a tanácstagi kötelessé­gének nem tesz eleget. A második pont pedig foglalkozik a választókerületek megvalósításával, amely biztosítani fogja azt, hogy meg lesz minden kerületnek az álta­la választott képviselője a U.náesban. aki a választó ügyeit és az állami ügyeket Intézni fogja és így lehetővé válik az, hogy a dolgozók érdeke szorosan összeköthető lesz az állami érdiekkel, annál is inkább, mivel a tanácstag felelős munkájáért a vá­lasztói felé. A törvénytervezet megvitatását azért is helyesnek látom, mivel ez már előre Ismertét! a választókkal a tanácséit, végrehajtóbizottságok szervezeti felépítését, azok feladatát, • jogait és kötelességeit, ez vonatko­zik a tanácstagok, végrehajtóbizott­sági tagok, állandóbizottságok és azok tagjainak feladataira, jogaira és kö­telességeire egyaránt. így az új taná_ csők, végrehajtóbizottsagok, állandó- bizottságok és ezek tagjai, már a. feladataik, jogaik és a kötelességeik tudatában kezdhetik majd még a munkájukat annál is inkább, mivel ők is részesei lesznek a törvény meg­szövegezésének a viták folyamán. A választók pedig a törvény ismereté­ben figyelemmel tudják kísérni a tanácsok és a végrehajtóbizottságok munkáját, így a feladatok megoldó-, sát nagyabb mértékben elő tudják segíteni, mert nagyobb segítséget, tudnak adni a tanácsoknak és a vég-: rehatóbizottságoknak. A végrehajtóbizottságok működé­sével kapcsolatban javaslatom az volna, hogy a felsőbb szervek a köz­ségeket érintő ügyek intézésekor a községi tanácsok végrehajtóbizottsá­gainak megkeresésével, illetve azok- javaslatával hozzanak döntéseket, mi- \ ul ezek ismerik a helyi viszonyokat és adottságokat, ezt az eljárást ab­ban az esetiben is jónak látnám, ha az ügy elintézése, illetékesség szem­pontjából kizárólag a felsőbb szer­vekhez tartozik is. A III. fejezet 41. paragrafusa meg­határozza azt, hogy a végrehajtóbi- zottság testületi szerv, ugyanakkor világosan kidomborítja a személyi felelősséget, akikor, amikor meghatód rozza azt, hegy VB-elnök egyszemély- ben felelős, de ugyanakkor a VB min­den más tagja személy szerint fele­lős a feladatok megoldásáért és a végzett munkáért. Ez a meghatározás elősegíti azt, hogy a VB tagjai a je­lenleginél jobban ki fogják venni a részüket a- határozatok megvalósítá­sában és ellenőrzésében. így a taná­csok a jelenleginél jobban be fogják tölteni hivatásukat az állam ée a dolgozók ügyeinek elintézésében, il­letve feladataik megoldásában. A III. rész foglalkozik a végrehaj­tóbizottságok szakigazgatási szervei­vel. Egészségesnek látnám, ha a na­gyobb községi tanácsok és a közös községi tanácsokhoz ds lenne rend­szeresítve szakelőadó, gondolok itt agronómusra. gazdálkodási, illetve pénzügyi előadóra és közigazgatási előadóra. Annál is inkább jónak lá­tom ezt, mivel a tanácsok munka- területe egyre bővül, és egyre na­gyobb önállósággá! fognak rendelkez­ni és ugyanúgy a felelősségük is egyre nő. A tanácsnak fő feladata az, hogy elősegítse a mezőgazdaság fejlesztését, és szocialista átszerve­zésiét. Ezek az előadók nagyban elő­segítenék a tanács munkáját, szak­tudásuk folytán. A IV. rész megha­tározza a tanács alá nem tartozó szervek kapcsolatát a tanáccsal. Eb­ben a részben való meghatározás szintén egészséges, mind államhatal­mi, mind közigazgatási szempontból azért is, mivel ezzel megszűnik az eddigi állapot, mert egyes szervek elég sok hibát követtek el. ami abból is adódott, hogy a tanács (határo­zatai) ée a VB határozatai ezekre nem voltak kötelezők, sőt az észrevé­telek továbbítása is csak ritka eset­ben járt eredménnyel. Meglátásom szerint, ha a tanácsok és a végrehajtóbízottságok élni fog­nak ezzel a jogukkal, akkor a hibák csökkenni fognak, amely a dolgozók körében nagyobb megelégedést fog kelteni, mivel ezek a szervek általá­ban a lakosság ellátását vannak hi­vatva biztosítani, és ha az ellátás javul, akkor javul a tanács munká­ja, így közelebb kerül a dolgozókhoz is. A második rész IV. fejezete ért­hetően megvilágítja a tanácselnök feladatát. Ugyanakkor elég kevéssé foglalkozik a községi tanácsok, vég­rehajtóbizottságok titkárainak fel­adatával. Helyesnek látnám azt,. ha egy pontban ezek feladatai .is meg lennének határozva. Azért is, mivel az eddigi tapasztalatokból megállapít­ható az, hogy több helyen a VB-el­nök és a VB-titkár között nézetelté­rések keletkeztek a feladatok megva lósításánál. A továbbiakban még volna egy javaslatom. Szerintem meg kellene erősíteni a járási tanácsokat, azért, hogy a községi tanácsoknak nagyobb segítséget tudjanak adni és így kikü­szöbölődne a községi tan-ácsok láto­gatása'* és felváltaná a segítés-adás valódisága. Ugyanakkor a községi ta­nácsokat is meg kellene erősíteni, azért, hogy a feladatokat tökélete­sebben elláthassák- Ezeket a megerő­sítéseket úgy gondolom végrehajtani, hogy csökkenteni kellene a megyei tanácsok létszámát, illetve apparátu­sát. így a sok instruktor ténylegesen kivenné a részét a munkából (itt gon­dolok a jelenlegi Instruktorokra), mert jelenleg úgy néz ki egyes kam­pánymunkák idején, hogy ezek „el­lepik" a tanácsokat, munkájukban fenttartják. Kérdeznek és gyorsan elmondják jövetelük célját és elmen­nek sietve, mert még más községbe is el kell menni. Szerintem, ha ez megszűnne, az előbbiek létrehozásá­val, abban az esetben a községi és járási, de a megyei tanács is na­gyobb eredményeket tudna elérni az állam és a dolgozok érdekében. Doszpod Gyula Nak községi tanács elnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents