Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-05 / 211. szám

2 N A P C Ö 1954 SZEPTEMBER 5 HOZZÁSZÓLÁS A TANÁCSTÖRVÉNYTERVEZETHEZ L1 gyre szélesedik a vita a mi megyénk területén is a Hazafias Népfront Országos Előkészítő Bizottságának felhívása nyomán a tanácstörvény­tervezetről. Kisgyűléseken, végrehajtó bizottsági ülése­ken számtalan hozzászólás, javaslat hangzik el és többen egyénileg is nyilatkoznak a törvénytervezetről. Az alábbiakban néhány hozzászólást közlünk: A Tamási Vörös Szikra termelőszövetkezetben szeptember 1-én este összegyűltek a tsz tagjai, hogy megvitassák az új tanácstörvénytervezetet. A tör­vénytervezethez többen is hozzá­szóltak. Horváth Pál elvtárs például igen helyeselte, hogy az új tanácsválasz­tás kerületi rendszer formájában lesz megoldva. Elmondotta, hogy a múlt tanácsválasztásnak hibája volt, hogy a tanácstagok egy-egy község területén általában a község köz­pontjában tömörültek. Ez arra veze­tett, hogy nem törődtek a tanácsok eléggé a külsőbb területeken lakó dolgozók ügyeivel. Ennek következ­tében a tanácsok és a tömegek kö­zötti kapcsolat nem ho^y erősödött volna, hanem gyengült. Filótás István elvtárs hozzászó­lásában arról beszélt, hogy olyan tanácstagokat kell megválasztani, akik foglalkoznak a dolgozók prob­lémáival, s valósággal a tömegek között élnek. Olyanokat, aki-™*1 figyelembeveszik milyen termelési eredményeket érnek el, szeretik-e a dolgozók. — Azért kell így válasz­tani, — mondotta többek közt — hogy ne forduljon elő olyan eset, mint a múlt tanácsválasztáskor is, amikor az úgynevezett „nagy- hangúak" is számításba jöttek. — Javasolta egyben, hogy az újonnan megválasztandó tanácsok többet foglalkozzanak majd a tsz-ek ügyei­vel. Különösen azért említette ezt meg, mert amint mondotta a tamási községi tanács sok esetben a tsz problémáit harmadrendű kérdésként kezeli. Többek között hozzászólt Tuller Lajos tsz tag is. Mint járási tanács­tag felvetette azt a problémát, hogy a vidéki járási tanácstagok bejöve a tanácsülésre, megkapják napidíju­kat, ugyanakkor neki helyben is egy napja vész el és a tsz-ben nem számolnak neki erre a napra munka­egységet. Javasolja, hogy ezzel kap­csolatosan egy megfelelő szakasszal egészítsék ki a törvénytervezetet. Az új lervezet növeli a tanácstagok aktivitását Kormányzatunk új törvényterve­zetet bocsátott vitára az ország dol­gozói elé a tanácsok működésével kapcsolatban. A tanácsok munkájá­nak eddigi tapasztalatai, valamint népi demokráciánk előtt álló minő nagyobb feladatok szükségessé tet­ték, hogy tovább fejlesszük a taná­csokat, melyek a lakosság együtt­működésével valósítják meg a tár­sadalmi, gazdasági és kultúrális fel­adatokat. Magam is tanácstag vagyok. Az én figyelmemet a tervezetnek kü­lönösen az a része kötötte le, amely azt mondja: a tanácstag a tanács­ülésen a végrehajtóbizottságtól és a szakigazgatási saervek vezetőitől munkájukkal kapcsolatban felvilá­gosítást kérhet, az említett szervek­hez és vezetőikhez kérdést intéz­het, melyre a kérdezett — szóban, vagy írásban — a tanács ülésén, illetőleg legkésőbb 15 napon belül válaszolni köteles. Nagyon fontosnak tartom ezt a részt. Emlékszem, hogy hány kér­dés, vagy javaslat maradt hosszú ideig elintézetlenül, vagy megvála­szolatlanul eddig: Ennek az lett a következménye, hogy a tanácstagok elmaradtak, s a tanácsülés nem min­dig volt határozatképes, de kevés volt a felszólaló is. Ez a rendelkezés növeli a tanácstagság bizalmát és aktivitását. Serkentőleg hat azonban a végrehajtó bizottságra is, hogy az ügyeltet az eddigieknél sokkal gyorsabban intézze el. Törkő József tanácstag, a Tolnai Selyemfonógyár sztahanovistája. Helyeslem a lervezet 25. § 2. pontját A Hazafias Népfront Országos Előkészítő Bizottsága felhívása nyo­mán a tanácstörvénytervezetet ma­gam is többízben áttanulmányoz­tam és népnevelő értekezleten, tsz- gyűléseken és vb.-ülésen meg is vitattuk. Különösen fontosnak tar­tottuk a tervezet 6. §-ának b) pont­jában foglaltaknak ezt a részét, mely kimondja: „elősegíti a dolgozó pa­rasztság önkéntes termelőszövetke­zeti mozgalmát, a szövetkezetek megszilárdítását és a fejlesztését”. Ez a tanácstagoknak valóban igen fontos feladatuk lesz és ezt a falu­ban minden tanácstagnak elsőrendű feladadtának kell tartania. Érezze ezen keresztül minden termelőszö­vetkezeti tag, hogy választottaik mindennap munka közben is a jó­lét, a felemelkedés ügyét tartják szem előtt. Ennek meg kell mutat­koznia a termelőszövetkezetek anyagi fejlődésében is. Abban a községben fognak jól dolgozni a tanácstagok, ahol a termelőszövetkezeti tagok és családtagjaik meg lesznek elégedve. Igen jól van megfogalmazva a ter­vezet 25. §-ának 2. pontja, mely arról szól, hogy az állampolgárok a tanácsok tagjait választókerületen- kint válasszák. így a község lakos­sága sokkal jobban be lesz vonva a község irányításába, mert az a 12—15 ház választói elvárják a tanácstagtól, hogy beszámoljon ne­kik és javaslataikat beterjessze a tanács elé. Ezért a tanácstagoknak az eddigieknél sokkal jobban kell feladataikat végrehajtani. A tervezet és az augusztus 31-i Szabad Népben megjelent minisz­tertanácsi határozat biztosítjá, hogy a tanácstagok a megadott tervszá­mok szerint részt vehetnek a helyi költségvetés elkészítésében és a jó­váhagyott költségvetéssel önállóan gazdálkodhatnak. A nyereséget és a fennmaradó összeget helyi szociális célokra fordíthatják. Igen fontos a minisztertanács határozatának az a része, hogy a tanács végrehajtó bi­zottsága egyes költségvetési címek azonos rovatain átcsoportosítást hajt­hat végre. Ez nagyban elősegíti a tanácsok gazdálkodását, mert pél­dául előfordult nálunk is, hogy a költségvetés elkészítésénél a vb. el­nök nem vehetett részt, s így nél­küle az előtte való éviről terveztek. Az apaállatoknál az anyagfelhaszná­lásra sokat, a szállítás és gazdasá­goknál pedig keveset. így a szállí­tást nem tudtuk kellő időben végezni, hiába volt a másik rovaton pénzünk, nem nyúlhattunk hozzá. Ez a költ­ségvetés nem a mezőgazdaság fej­lesztését, hanem hátráltatását ered­ményezte. A még jobb gazdálkodás érdeké­ben javasolnám, hogy a költségve­tés egyes címeiről a másikra is hajt­hatnának végre átcsoportosítást in­dokolt esetekben a tanács végre­hajtó bizottságai. Seress Dezső, vb. elnök, Kisvejke. Javaslat a tanácsüléshez A tanácstörvény tervezet vitáját nálunk, az őcsényi tanácsnál az augusztus 27-i vb. ülésen tartottuk meg. A végrehajtó bizottságnak ez­zel kapcsolatban a következő javas­lata van. A tanácsülések az elkövetkezők­ben ne legyenek nyilvánosak, mivel így nem domborodik ki törvényhozó jellege. A tanácstagok nem érzik magukat különbeknek a nem tanács­tagoktól, mivel az eddigiek során úgy volt, hogy a vendégek is ugyan­úgy megjelenhettek a tanácsülésen, ott felszólalhattak, javaslatokat te­hettek, mint a tanács tagjai. Azt javasoljuk, hogy a továbbiakban, tehát a tanácsülések ne legyenek nyilvánosak. Ügy gondoljuk; nincs erre szükség, mivel a tanácstagok választókerületenkint lesznek vá­lasztva. Tehát minden választókerü­letből képviselve lesznek a dolgo­zók. így a tanácstagok széles körben elterjeszthetik a határozatokat és mozgósíthatják a dolgozókat a határozatok végrehajtására. Ha csak a tanácstagok vesznek részt a tanácsüléseken, nagyobb lesz a tanácstagok önállósága is. Job­ban hozzámernek szólni és javas­latokat tenni, s a határozatok hoza­talából is jobban kiveszik a részü­ket, mint az eddigiek alapján. To­vábbá több ízben előfordult már az is, hogy a vendégek közül egyesek ittas állapotban jelentek meg a tanácsülésen és ott inkább romboló munkát végeztek. Lehetséges az is, hogy az ilyen emberek az ellenség beépített emberei voltak. A végrehajtó bizottság javasolja továbbá azt is, hogy a vb. ülések kéthetenkint legyenek. Erre azért is szükség volna, hogy a határo­zatok végrehajtására több idő álljon rendelkezésre, valamint az ellen­őrzésre .is. így egy hét állott a határozatok végrehajtására és sok esetben a rövid idő miatt csak részben sikerült, s az ellenőrzésre egyáltalán nem is került sor. Két hét alatt több idő jutna a vb-nek minderre. Községünkben a dolgozók között is nagy érdeklődés mutatkozik a tanácstörvénytervezet iránt. Éppen ezért folyamatosan, községünk vár lasztókerületei szerint mintegy 45 helyen tartunk ezzel kapcsolatban kisgyíjléseket. Bakó István, vb. elnök, öcsénv. VASÁRNAPI JEGYZETEK Szüret előtt Kevesebb bor terem aa idén, mint vártok; kár lenne szépíteni. Amit meghagyott a jégverés, abból alig hagyott valamit a peronosz- póra, de azért egy, egy pohárral így is jut majd. Ezzel vígasztalnak a szomszédaim, itt fenn a Bartinán, ahol már csak elvétve akad egy, egy ház; a domboldalakon évszázadok óta terem a híres szekszárdi bor. A pillanat ünnepélyes, mint Babits versében: Várakozásban ég a hegytető, benn a présházban locsolj ált a kádat. Itt és mindenfelé szé­les e hazában, ez az a pillanat, amikor szüretre készülvén a maradék óborral kocintunk, emlékezünk a régi borok ízére s találgatjuk, milyen lesz az új? Néha úgy érzem, ilyenkor távolról is figyelnek bennünket, túl az ország határain, mert a magyar bomalt híre van és becsülete. Nemcsak Csokonay írt hozzá himnuszt, hanem Voltaire is dicsérte; nincs szégyenkezésre okunk. A tokaji, ez az ódon, barokk színekben pompázó ital elmarad-e nagyhírű kollégái mellett, nem állja-e a versenyt a tüzes rajnaival, vagy a mérges bordeauxiváí? De van nekünk Badacsonyunk is, ahol a kéknyelű mámerító ízekkel idézi az ifjúságot s férfias szeméremmel kí­nálja magát a szürke 'barát s arra figyelmeztet, hogy egy életre tis érdemes vele barátságot kötni. Az arácsiban és a fürediben régi Anna- bálok emléke kísért, a szentgyörgy hegyi azonban józanságra int, hisz a bazaltoszlopok mellől; menedékh áztól messze van a szigligeti vasút­állomás. A somlóiban Berzsenyi ve rseinek üteme lüktet; ezt a bort ősszel kell inni s hamar téli esték en. A mórit nyelvünk leleménye ezer­jónak keresztelte el, holott a legszebb virág is csak százszorszép. Az egri vörös megfontolásra késztet, komoly elhatározásokra búzdít, s azt tanítja, bízz a holnapban. De a pécsi borról külön fejezetet kellene írni: micsoda tűz, milyen ritka erő rejlik az aranyhegyi rizlingben, vagy az emlékeket ébresztő Zierfandlerben! A nagyharsányi borok a fáradt lábat is táncra kész­tetik, a villányi vörös azonban tettekre sarkall. S mit szóljunk az al­földi rokonokról, a kecskeméti furmintról, a pusztamérgesi, vagy az üllési borokról, melyekből ha hiányzik is a nemes zamat, évszázadok biztos párlata, de erejük és tüzük régi betyárok és csaplárosnék törté­netére emlékeztet? S elmarad-e tőlük a szekszárdi vörös, vagy sápadt testvére, a fixli? Nem maradhat el, a magyar bor sokévszázados történetében ők is szerepet játszanak. Tudják ezt szomszédaim is itt fenn a Bartinán s amint a kevés maradék óbort ízlelgetjük, arról panaszkodnak, hogy évek óta gyenge itt a termés. Ped ig mindent megtettek érte, Csanádi bácsi kereken tízszer permetezett. Hozzáteszi, hogy volt is mivel, s az a kevés, ami megmaradt, csak ennek köszönhető. Pedig a Tériké férj­hez megy az ősszel, igazán nem ártott volna a jobb termés. No majd jövőre! így vélekedik Tímár szomszéd is, pedig neki nincs eladó lánya. De a jövő esztendő gazdagabb termése neki is fontos, mert mi itt fenn a Bartinán, bízunk a holnapban. S azt is tudjuk, nemcsak több bor terem akkor, hanem sok min den egyéb is valóra válik. Hisz addig egy esztendő múlik el s mi valamennyien, itt a Bartinán és szerte az országban, tovább építünk, tovább haladunk előre. — No akkor erre iszunk egyet, — mondja valaki s újra megtelnek és kiürülnek a poharak. APOR SÁNDOR. Akik példát mutatnak — Szedresen Horváth Ferenc 10 holdas dolgozó paraszt a napraforgó és a kukorica kivételével egész évi beszolgáltatási kötelezettségét teljesí­tette. Vállalást tett arra, hogy a jö­vő évi sertésbeadási kötelezettségét 1955 január 1-ig teljesíti. Veruka Gyula dolgozó paraszt, vezetőségi tag a gabonát közvetlenül a cséplőgéptől leszállította, de egyéb beszolgáltatá­sát is teljesítette. Ezzel példát mu­tatott a többi parasztoknak. Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az MAG­«SZOLGÁLTATÁS a fa Síi üc^axiSa^aR»!) cSal^ozójsínál Egy kommunista nagyszerű példamutatása jC1 gyre gyakoribb eset az, hogy egy-egy falu leggazdagabb dolgozó parasztja a ter­melőszövetkezet tagjai közül kerül ki. Olyan termelőszövetkezetek vannak megyénkben me­lyek jelentős jövedelmet biztosítanak a szorgal­mas tagoknak és így a falú 8—10 leggazda- gabbja termelőszövetkezeti tag. Így van ez Nakon is. ahol a dolgozó parasztok életszín­vonala rohamos emelkedésének élő példáját az „Üt a szocializmus felé” termelőszövetkezet biztosította. Nakon a szövetkezet legszorgalmasabb tagja egyben a község legmódosabb gazdája is, büszke rá a szövetkezet, a község, de a járásban is alig­ha akad párja. Ha kell éjjel-nappal ott van a munkahelyén, szinte fáradhatatlanul dolgozik, pedig megette már kenyere javát, 65 éves már Markovics György a község népszerű Gyuri bácsija. ______ . Nehéz lenne felsorolni azt 'a munkát, melyet 4 év óta végez a szövetkezetben. Csupán a végső eredményét említem meg: a szövetkezet összes jövedelmének mintegy 60 százalékát a sertés- tenyésztés adja. Nagy szó ez! Pedig ök is mind­össze 20 darabból álló sertéstörzzsel kezdték. Í^Vuri bácsival ha beszélni akar valaki reg- gél korán, vagy este későn — a kutricák között lehet őt megtalálni, s mielőtt a beszél­getést elkezdi, mindenki részére kiköti azt is, hogy „legfeljebb 5 percről lehet szó, mert a munka sürget”. Mielőtt átadom neki a szót, had. írom le alakját és néhány jellemző vonását. Alacsony termetű, fürge mozgású ember. Feje, mely valamikor boqáriekete volt, már erősen őszül. Gyorsan, érthetően beszél, de a szavak elhangzásakor érezhető, hogy felnőtt korában tanulta meg a magyar nyelvet. Örmény szár­mazású. szülőföldjén soha nem látott sertést és itt Nakon, de a járásban sem akad manapság olyan ember, aki sertéstenyésztésben eredménye­sen venné fel vele a versenyt. Mikor arra kértem, hogy mondja el hogyan lett a falu leggazdagabb dolgozója, röviden így válaszolt: — Beléptem a szövetkezetbe és ott becsüle­tesen dolgoztam. Nyílt titok nálunk az, hogy nagy értéke van egy-egy munkaegységnek. Az idén augusztus 1-ig szerzett 621 munkaegysé­gemre előlegként csaknem 5.000 forintot kaptam. Eséüi készpénzjövedelmem szerény számítással is eléri majd a 13.000 forintot. De ez mellett mindenki természetesnek tartja, hogy körül­belül 17 mázsa búzát is viszek haza az előleg osztáskor. ,-Könnyű is neki, hiszen termelőszövetkezeti lag" — mondják a faluban, s ez így is van. Ta­valy például 9.000 forintot, 28 mázsa búzát és ezenkívül egyéb más termény féleséget vitt haza. Az összes jövedelme, szabadpiaci áron számítva a termények árát, meghaladja a 30.000 forintot. Jó munkája jutalmául még 15 malacot is kapott a termelőszövetkezetből. Miután megismerkedtem a szemé tgyönyör­ködtető munkahelyével, Gyuri bácsi arra kért. látogassam meg háztáji gazdaságát is. Amit ott láttam, csalhatatlanul bizonyítja a közös, a szö­vetkezeti gazdálkodás előnyét a nadrágszíj par­cellákkal szemben. Vegyük sorjába: az udvar túlzsúfolt az ólaktól és a góréktól, de ezen nem is kell csodálkozni, mert az úgynevezett gazda­sági udvarban nem kevesebb, mint 9 liba, 16 kacsa és 130 csirke és tyúk szaladgál. A sertés- ólakban 2 anyakocát, 3 hízót és - jő húsban lévő szabadpiacra szánt süldőt láttam, az istálló­ban tehén kérődzött — bonyhádi tájfajta. Na­ponta 5 liter tejet a földművesszövetkezet csar­nokába. visznek, 3—4 litert pedig elfogyasztanak. Markovics Gyuri bácsi közben elmesélte azt is, hgoy a közelmúltban mustrálták ki a gyengén tejelő tehenet és 4000 forint hozzáadással vették meg ezt a bonyhádi tájfajtájut. Még sokáig gyönyörködnék a nagyszámú állatseregben, de a házigazda szavát hallom, jöjjön csak be, a szobában és a konyhában is nézzen körül. TI tunk a virágoktól zsúfolt tarka kerten át vezet, közben állandóan hallom a szives házigazda szavát. — A párkányfalat, a folyosó és a konyha cementlapozását végeztük el, új mellékhelyisé­get építettünk, mióta termelőszövetkezeti tagok vagyunk. Alig másfél hónappal ezelőtt kapcsol­ták be a villanyt és azóta 9 villanykörte szórja fényét esténként a lakásban. Ebben a gazdaságban, mely egyre inkább jellemző lesz a termelőszövetkezeti tagokra, Gyuri bácsi titokban elárulta, hogy vannai: gondjai, melyek már hetek óta gyötrik. A la­kásban 4 szekrény van. de már nem tudják hova tenni a ruhát, szükségük van egy új, ötö­dik szekrényre, melyben elhelyezhetik a kint rekedt, az egymás hegyén-hátán levő ruhadara­bokat. Sok ilyen problémát megoldottak már Markovicsék, valószínű ezt is hamar megoldják. C oroljam-e még tovább a háztájon látót- takat? A szép kék asztali tűzhelyet és a modern konyhabútort, a deszkának való rön­kök sokaságát, a világvevő rádiót... Ki győzné mind leírni, amit Markovicsék háztáján láttam. Búcsúzáskor még elmondotta: „Megfogad­tam, amikor a termelőszövetkezetbe léptem, hogy rövid időn belül csattanós választ adok a kétel­kedőknek. Párttag vagyok és kötelezettségemnek érzem, hogy a szóbeli agitáció mellett tettekkel is bebizonyítsam a nagyüzemi gazdálkodás el­vitathatatlan előnyét a kis parcellás termeléssel szemben. Ügy érzem, ezt sikerült is elérnem.” Beszélgetésünk elején arra kért Markovics bácsi, hogy csak azt írjam meg, amit láttam. Itt van, olvassa kedves Gyuri bácsi, győződjön meg arról, hogy kérésének pontosan eleget tettem. K. BALOG JÁNOS, I

Next

/
Thumbnails
Contents