Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-30 / 232. szám
2 N Ä P E ö 1954 SZEPTEMBER 30 A csehszlovák kormány jegyzéke Prága (TASZSZ): A csehszlovák külügyminisztérium a csehszlovák kormány megbízásából szeptember 28-án jegyzéket juttatott el a prágai francia nagykövetséghez, amelyben felhívja a figyelmet a német milita- rizmus és revansizmus újjászületésének veszélyére és felhívja Francia- országot és a többi Németországgal határos európai országot, amely áldozatul esett a hitlerista agressziónak, tegye meg a szükséges lépéseket a német kérdés békés megoldására és az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére, A csehszlovák kormány egyúttal kijelenti, hogy az európai országok közötti békés politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatoknak társadalmi rendszerüktől függetlenül történő megerősítését fontos hozzájárulásnak tartja a békéhez és Európa biztonságához és fontos lépésnek a német kérdés megoldása felé. Hasonló jegyzéket nyújtottak át Nagy-Bnitannia, Jugoslavia, Belgium, Hollandia, Norvégia és Dánia diplomáciai képviselőjének. kingbe érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormány- küldöttsége. A Kínai Népköztársaság kormányának meghívására ugyancsak szeptember 28-án érkezett Pekingbe a Lengyel Népköztársaság kormány, küldöttsége. rablás is előfordult. A memorandum a következő intézkedéseket javasolja a Franica Unió fegyveres erői küldöttségének: 1. Minden módon haladéktalanul igyekezzenek végetvetni a fegyver, szüneti egyezmény bármilyen megszegésének és szigorúan büntessék meg azokat, aikik megsértették a lakosság létbiztonságát, tulajdonát és demokratikus jogait. 2. Fizessenek ‘kártalanítást a meg- öltekért és sebesültekért és bocsássák szabadon mindazokat, akiket a Francia Unió fegyveres erői a fegyverszüneti egyezmény aláírása óta letartóztattak. A kínai országos népi gyűlés első ülésszaka ♦ végétért Peking (Uj Kína): Az első országos népi -gyűlés első ülésszaka a na. pirend 4. és egyben utolsó pontjával befejezte mimikáját. Az ülésen Mao Ce-tung elnökölt. Az ülés egyhangúlag elfogadta Csou En-laj miniszterelnök előterjesztett javaslatát az államtanács összetételéről. Jóváhagyta az ülés az államtanács minisztereinek és bizottsági elnökeinek kinevezését. Elfogadták Hszi Csung-Hszun kinevezését az államtanács főtitkárává. Az ülés továbbá egyhangú szavazással jóváhagyta Mao Ce-tungnak, a Kínai Népköztársaság elnökének a nemzetvédelmi tanács alelnökeinek és tagjainak kinevezésére tett javaslatát. Az ülés elnöksége ezután az első országos népi gyűlés nemzetiségi bizottságának elnökéül Liu Ke-Pinget javasolta, tagjaiul további nyolcvan- négy küldöttet. A jelöléseket egyhangúlag elfogadták. Mao Ce-tung ezután berekesztette az első országos népi gyűlés első ülésszakát. A záróülésen megjelent külföldi vendégek között voltak a diplomáciai testület tagjai is. Jelen volt továbbá igen sok kínai és külföldi újságíró. Az első országos népi gyűlés első ülésszaka kedden délután 3.50 órakor zárult. Az Egyesült Államokban közzétették a szovjet-amerikai atomtárgyalások okmányanyagát (MTI) Nyugati hírügynökségek jelentése szerint az amerikai külügyminisztérium a Szovjetunióval történt megegyezés alapján ugyancsak közzétette a szovjet—amerikai atomtárgyalások okmányanyagát. Pekingbe érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Lengyel Képköztársaság kormánykü döttsége Peking (TASZSZ): A Kínai Nép- köztársaság kormányának meghívására szeptember 28-án a köztársaság megalakulásának 5. évfordulójával kapcsolatos ünnepségekre Kim ír Szén marsallnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Miniszter- tanácsa elnökének vezetésével PeVielnami memorandum francia erőszakosságokról Peking (Uj Kína): Fám Hong Thai, a délvietnami együttes katonai fegyverszüneti bizottságban a vietnami néphadsereg részéről helyetfoglaló küldöttség vezetője memorandumot adott át Bazillon ezredesnek, a Francia Unió fegyveres erői küldöttsége vezetőjének, amelyben a fegyverszüneti egyezmény .megszegésével vádolja a Francia Unió fegyveres erőit. ' A Francia Unió fegyveres erői szeptember 11-ig nem teljes számadatok szerint 197 támadást intéztek a lakosság ellen, 87 ízben fosztogatták a nép tulajaonát és 21 esetben fegyveres megtorlást alkalmaztak bé- ketüntetéseíkkel szembgn. Hét ember Fokozódik Franciaországban a német újrafelfegyverzés elleni tömegmozgalom Párizs (MTI) Egyre több küldöttség keresi fel a francia külügyminisztériumot, hogy határozatokat nyújtson át, amelyek tiltakoznak & német újrafelfegyverzés bármilyen formában való megvalósítása ellen és felszólítják Mendes-France miniszterelnököt, hogy a londoni értekezleten szegüljön szembe ezekkel a tervekkel. Villásreggeli a londoni szovjet nagykövetségen így felkereste a külügyminisztériumot La Garenne vasutasainak küldöttsége, a Bezonsi Ottis-Pifre felvonógyár dolgozóinak delegációja, a Nord-megyei vasutasok küldöttsége, tiltakozva a német újrafelfegyverzés tervei ellen. Adenauer október végén Amerikába utazik Berlin (MTI): A bonni kancellári hivatal közölte, hogy Adenauer október 25-től november 4-ig látogatást tesz az Amerikai Egyesült Államokban, ahol Eisenhower elnökkel és más vezető politikai személyiségekkel tanácskozik. London (TASZSZ): N. D. Bjelohvasztyikov, a Szovjetunió londoni ügyvivője szeptember 28-ám villásreggelit adott a Szovjetunióba utazó brit parlamenti küldöttség tiszteletére. A villásreggelin jelen voltak a küldöttség tagjai, továbbá a szovjet nagykövetség felelős, munkatársai. Nagyszabású csempészési botrány Ausztriában Bécs: Az österreichische Volks, stimme írja: Az osztrák belügyminisztérium közölte, hogy dr. Maximilian Pammer miniszteri tanácsos, a belügyminisztérium államrandőrségi osztályának vezetője ellen fegyelmi eljárást indí. tottak. Beigazolódott, hogy Pammer szoros kapcsolatban állt Sdolschek- kel, egy csempészbanda letartóztatott főkolomposával. A belügyminisztérium irataiból kitűnik, hogy Pammer miniszteri tanácsos a belügyminisztérium által a haladó szervezetek ellen irányuló akciók vezetője, Helmer és Graf kommunistaeílenes központjának feje volt. Mint Olaszországban a Montesi- ügy, úgy Ausztriában egyre nagyobb méreteket ölt az export-csempészési botrány, amely az egész uralkodó rendszer korruptságára világít rá. A belügyminisztérium hivatalosan megerősítette mindazt! amit az Österreichische Volksstimme fokról-fokra leleplezett, vagyis, hogy a csempészalvilág kapcsolatai egészen a minisztériumok legmagasabb vezetőig terjednek és az ügyben; Helmer belügyminiszter keze is benne. van. Az österreichische "Voiksstimme az üggyel kapcsolatban megállapítja, hogy egyik minisztérium a másik után, a szövetségi kancellári hivatalt is beleértve, mindinkább belekeveredik'a botrányba. III. E> arcsról három út ágazott el ak- koriban. Az egyik Szigetvár— Pécs felé vitt. Erről kanyaradott el Daránynál a kaposvári út. A másik két út Tarnócán és Szentesen át vezetett a póstaút felé, amelyikre azután Csokonyán keresztül mehettek a kocsik. így ősz tájt a két út közül csak a szentesit lehetett használni. Bár hosszabb volt mint a tarnócai, de az nyáron át szinte eltűnt. A buckás pusztaság kiszáradt, a kerék után összefutott a homok, a lópata nyomát is fél nap alatt beperegtek a finom szemecskék. így, ha Kaposvárnak tartott a Dráván átkelt sereg, akkor Darányon át kellett mennie, ha a postautat akarta biztosítani, akkor Szentesen keresztül juthatott tovább. Mindez benne volt a csatakos ember szavában: — Ki tudja? De nem kérdeztek többet, mert a barcsi íaiuvég felől lódobogás és erősödő kutyaugatás hallatszott. A tekintetek némán fordultak arra. Szó nem esett, csak sóhaj szállt. A kanyarból három lovas ügetett elő. Két huszár és egy harmadik, aki hátrakötözött kézzel zötyögött. kötőféken vezetett lova hátán. Megkönnyebbültek. A huszánsk is észrevették őket, odaugrattak. — Jól megyünk a pestaútra? — kérdezte a fiatalabbik, köszönés helyett. A bíró szólalt meg. A többiek csak bólintottak a szavára. — Erre is lehet. Az öregebb huszár megelőzte a bíró szájában formálódó kérdést: — Maguk mit ácsorognak itt? Bármikor itt lehetnek a hörvátok. Ez a fickó is a postaút felől kérdezősködött. — bökött a megkötözött lovasra, akiről dús. fekete szakálla és fűzött, hegyesorrú bocskora nyomban elárulta, hogy drávánt.úli. István szíve nagyot dobbant. De a többinek is torkán akadt a szó. Az öreg huszár folytatta:-— Még tart az átkelés, de a sere1 get már rendezik. Délben talán indulnak is.. — És a nemzetőrök? — fakadt ki a bíró. — Beléjük ágyúztak néhányat, aztán megfutott az egész kaszás had. Csak egypár huszár kerülgeti a hor- vát sereget. Azért javallom kendtek- nek, hogy ami megbecsülni valójuk van, rejtsék el. A barcsiak is bemenekültek az erdőkbe, nádasokba. Az asszonyok közül néhányan — akik már szintén kicsődültek a férfiak köré — hüppögni kezdtek. A ló- rakötözött szerezsán villogó szemekkel kiáltozott valamit horvátul. Az asszonyok riadtan markolászták szemük elé kapott kendőjük sarkát. Az öregebbik huszár meg komótosan, visszakézrői úgy vágta pofon a láthatóan fenyegetődző embert, hogy mire felocsúdott, már vastag bajuszára bugyogott orra vére. — Na. Isten segítse kendteket, — adott sarkantyút lovának. A fiatalabbik is köszönt. — Ne féljenek, visszajövünk mi még, —• mondta nagy-nagy bizonyossággal és rántott egyet a szerezsán lovának kötelén. — Biztosan erre jönnek. — pihe- gett István mellett a fiatalasszony, akit felébresztett az egyedüllét és utánaeredt. Mielőtt a riadalomból ricsaj keletkezett volna, a bíró harsányan elkiáltotta magát: Asszonyok, menietek haza! Gyorsan szedelőzködjetek! Bemegyünk a Zságnyékba. Az emberek ittmarad- nav mikor már nem hallatszott az asszony-szipogás. a bíró csendesebbre fogta hangját: — Nyomban indulni kéne valakinek. hogy idején hírt vehessünk a szerezsánok szándékáról. Meg aztán ... Néma csönd volt a válasz. — Meg aztán, — szólt újra, — talán segíteni is lehetne a falun. — Hogvan? — bámult rá István. —■ Ezek utat kérdeztek. Ha Tarhóea felé mennének, lenne időnk menekülni. Talán el is kerülnék Szentest. — Ha erre jó az út. .. —• Ök azt csak tö’ed tudhatnák meg. Na emberek? Ki vállalkozik, rá? A csendben csak a hainali madár- esivitelés hallatszott. Azután meglódult valaki. — Én megyek! Alig tizenöt éves, nyúlánk legénybe toppant a bíró elé. Büszkén néBEMEDEK ELEK JT ét évforduló ie arra késztet bennünket, hogy megemlékezzünk róla: 1859 szeptember 30-án, tehát 95 esztendővel eseiótt született, és 1929 augusztus 17-én halt meg, vagyis 25 éve. Újabb irodalomtörténetünk sokáig bizonytalankodott életművének helyes értékelésében, sőt: a Benedek- problémát minden vonatkozásban tisztázó tanulmány mind a mai napig nem jelent meg. Egy azonban bizonyos: gyermekkorunk népszerű „Elek apó’‘-jának írásai a szegények, az elnyomottak szeretőiére, a magyar nép életerejének, találékonyságának csodálatára, igaz hazafiságra tanítottak bennünket. Az is vitathatatlan, hogy műveinek java a mai gyermekeket is lenyűgözi, és sovinizmustól mentes, jó magyarságra, igaz emberségre neveli. Bizonyítják ezt a könyvesboltok dolgozói, akik szinte napok alatt eladták „Magyar mese- és mondavilág” című művének újabban megjelent válogatott kiadását, és bizonyítják a könyvtárosok és a nevelők is, akik megfigyelhették, milyen szomjasan szívják magukba a fiatal olvasók Benedek Elek meséinek mély mondanivalóját és ízes magyar nyelvét. Ez a gyenge testalkatú ember valóban rengeteget dolgozott. Mint újságíró több lapnak, folyóiratnak volt a szerkesztője, köztük egy időben a Néptanítók Lapjának is. Rövid ideig Pósa Lajossal együtt szerkesztette „Az én újságom” című gyermeklapot, később Sebők Zsigmond társaságában, majd egyedül a „Jó paj- tás”-t. 1921-től Erdélyben élt, s ott „Cimbora’* címmel az erdélyi magyar ifjúság számára szerkesztett gyermeklapot. Részleteiben még nem mértük fel ezeknek a lapoknak eszmei és művészi értékeit; egészében azonban ma már nyilvánvaló, hogy a nép szeretetére, a népek közötti testvériségre és zamatos magyar nyelvre tanították a kis olvasókat. Az ő szerkesztésében jelent meg a „Kis könyvtár” és a „Mesekönyvtár” című gyerroekkönvvsorozat is. Ezeknek nem egy ma is ajánlható kötete van; az egész hatalmas sorozat azonban ugyancsak még kritikai elemzésre vár. Szerkesztői munkája mellett rengeteget irt, évente több kötetrevalót. A „Kis könyvtár” sorozatban például több, mint 20 kötetnek ő a szerzője. 1885 és 1925 között 60-nál több önálló műve jelent meg, köztük olyan terjedelmes munkák is, mint a 13 kötetes „Nagy magyarok élete’* című, és olyan remekmű számba menő alkotások, mint például a „Testamentum és hat levél”, amelynek témája saját szülőföldjéhez és gyermekkorához kapcsolódik és amelyet sok idegen nyelvre lefordítottak. Életének fő műve kétségtelenül a magyar népmesék és népköltészeti alkotások gyűjtése és átírása. Már jóval Bartók és Kodály előtt járta a székely falvakat, hallgatta az öreg paraszti mesélőket és jegyezte szavaikat. Utána pedig mint született mesemondó csiszolgatta az esetleges nyerseségeket, kiegészítette a hézagokat, kerek szerkezet rendjébe illesztette a mesék történeteit, s így adta át a kész műveket azoknak, akiknek a gyönyörködtetésére és nevelésére egész életét áldozta: a magyar gyermekeknek. Számtalan ízes mese- és mondatgyüjteménye közül legismertebb a „Magyar mese- és mondavilág” 5 kötete. Meséiből kitűnik a szegény emberek nyomorúsága, de életrevalósága és igazsága is. Velük, mint a népköltészet remekműveit népszerűsítő ifjúsági író a maga sajátos munkaterületén valóban a nép ügyét szolgálta. Ezek a gyűjtemények azért is kiemelkedő értékűek, mert bennük példát mutatott arra, hogyan közvetítsük a nép- költészet egyszerű, tiszta hangját a tartalmi és formai értékek megcsonkítása nélkül. Az ifjúsági irodalom majdnem minden műfajával foglalkozott. Termékenysége szinte hihetetlen volt. — Természetes, hogy korának általános szemlélete, sok világnézeti korláta rajta is ki-kiütközött. Alkotásainak egy részét így túllépte az idő, mint például leányregényeit vagy „Figurás-mókás történetek” és „Pesti gyermek falun’* című írását. Sok értékes művéből azonban nemzetünk kultúrájának nagyszerű értékei, a magyar nép gondolkodásának, jellemének sajátos vonásai, nyelvének, költészetének ízes formái tükröződnek s ömlenek át az utókor ifjúságának leikébe. Ezért mondhatjuk, hogy Benedek Elek valóban klasszikus írója a magyar ifjúsági irodalomnak. (TTIT) DR. KOLTA FERENC főiskolai docens zett körül, szempiilája azonban megrándult, árulkodva benne szoruló izgalomról. A bíró felhúzta a szemöldökét. — Gyerek vagy még. Ember köll oda! — Hát akkor én! — tolta féke az előtte állókat egy botozó öreg. Kata nagyapja volt. István tudta, hogy amióta harmadéve télen erdőirtáskor egy hüvelykujjnyi gally szétverte az öreg lábát, lóra nem ülhetett, gyalog meg bottal járt. — Nem kendnek való az! — csóválta fejét a bíró. — Legény,'legény mög fiatalembör, olyan nem akad közietek?! Az egy sem jelentkezett. Álltak némán. Nem magukat féltették. De ha ők nem jönnek vissza, mi- lesz asszonyaikkal?! így inkább lábujjaikat, vagy a levegőeget nézték. — Akkor sorsot vetünk — mondta a bíró, s máris pördült kezében a krajcáros. A kör megszűkűlt. Mindenki látni akarta, mint pörög a pénz. amelyiktől most életük, haláluk függhet. — Ha írás, alvég, ha fej, fölvég. — szólt a bíró. Fej lett. Az alvégiek sóhajtottak. Mentek volna, de megvárták, hogy tudják kire jutott a sors, ha az asz- szony kérdezné. A pénz már megnyugtatta a fel- végiek egyrészét is. Azután már csak két ház állt egymás mellett két férfivel, az egyik Sötét Laci volt, a másik Kovács István. Amikor eldőlt, indultak vinni a hírt, csak István lihegett. — De mi lesz a feleségemmel?! — Gondját viseljük, míg megtérsz. —■ De ha mégsem! A bíró hümmögött, nyelt egyet. — Érte is teszed, nemcsak a falud- érf * [VT Te hazaért, az asszony már *-*'■ tudta. Sikoltozva borult a nvakába. Istvánt is fojtogatta a könny, de nem sírt. — Talán így könnyebb lesz az asszonynak, — gondolta, és ha szorult is a torka, mosolyogni próbált. — Csak megnézem őket kicsit. .— Odaveszel! — Éppen én?! Kint az ólban aztán megszállták a gondolatok. Az egyik lovát befogta a szekérbe, a másikra csak kantárt dobott. Közben ki-kilesett az alacsony ajtón. Asszonyát kereste. Csak a hüppögését hallotta. Neki is kegyetlenül szorult a torka. Az egyik ló nem akarta foga közé venni a zablát. Máskor megveregette a nyakát, nevén szólította, aztán úgy rakta be másodszorra. Most ököllel sújtott az orrára. — Te dög! — sziszegte, de nyomban meg is bánta. Képéhez szorította a fejét idegesen kapkodó állat pofáját. — Te szegény, mit tehetsz te erről? Aztán eszébe jutott a bíró, meg a többi. — A gyávák! — nyelt egyet és összeszűkült a szeme. — Egy se mert jelentkezni. Arra, hogy ő se mert, nem is gondolt. Eszébe jutott minden rémtörténet, amit hosszú téli estéken a vendégfogadókban meséltek a sokat megjárt fuvaros emberek. — Szerezsánok! Azok kettéhasí1- iák az embert. Meg levágják a fülét, orrát. — Szorongott. — De hat mit tegyek?! Apósa meg anyósa mái- ott sürgölődött az udvaron. István szó nélkül eresztette szűre ujjába a kis fuvarosbaltát. — Aztán vigyázzanak rá. míg meg jövök! — sóhajtotta, de amikor asz- szonya kifordult a konyhaajtón a nagyobbik tarisznyájával, vidámabbra váltott. — Ha meglesz, amíg én odavagyok, körösztöljék a nevemre! ÍZ"ati remegő szájjal mosolyogni ■*-*- próbált. István is nagyokat hunyorgatott. Éppen ideje volt már, hogy összecsókolózzanak, mert menten elsírják magukat. Minden félelmük benne reszketett ölelkezésükben. Az ember csak szorította magához a tapadó, simuló kövér kis asszonykát, aki görcsösen csimpaszkodott a nyakába. Az asszony érezte, hogy elalál a búcsú nagy kínjától és a csók —• talán az utolsó lesz az. életben — nagy-nagy gyönyörűségétől. Amire magáhoztért, már csak a. lódobogást hallotta és. a porfelleget látta az ura után. (Folytatása következik) DÉDANYÁM BÖLCSŐJE Irta: ÖRSI FERENC
