Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-26 / 229. szám
NAPLÓ 1054 SOTSPTEMWFJt 9 A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL A napenergia felhasználása Irta: G. Jurmin Az ősi Egyiptomban időszámításunk előtt 1500 évvel szobrot emeltek III. Amenophisnak. Ez az esemény most bizonyára szót sem érdemelne, ha nem lenne egy érdekessége: a szobor egyes napokon énekhez hasonló furcsa hangokat hallatott. A kőből faragott éneke, meglehetősen szeszélyes volt: han gulata az időjárástól függően változott. Csak napfényes időben szólalt meg. A „csoda" magyarázata igen egyszerű. A szobor fejében orgonaszerű hangszert rejtettek el, amelyet a nap melege hozott működésbe. Ezért éjjel és borús időben a szobor hallgatásba burkolózott. Ez az éneklő szobor volt az első „napgép’1 a technika történetében Napjainkban szovjet heliotech- nikus-tudósok az ipar, a mezőgazdaság és a háztartások céljaira különféle napgépek konstruálásán dolgoznak Arra törekednek, hogy a Nap, a szó legteljesebb értelmében kiszolgálja az embereket. A legegyszerűbb napgép az úgynevezett melegítő láda, ami voltaképpen egy sajátságos napsugárcsapda. Fedele üveg, alján feketére festett vékony vascsöveket helyeznek el. A fekete festékkel bevont cső elnyeli az üvegen keresztül behatoló napsugarakat, s felmelegíti a belül eirkuláló vizet. Ilyen vízmelegítővel ellátott zuhanyozó már legalább 200 működik Taskent, Tbiliszi és a Krim-félsziget üzemeiben. Vannak ugyanilyen elv alapján működő vízforraló szerkezetek is. Ezeknél a melegítő ládát a hőveszteség csökkentése céljából háromrétegű üvegtetővel fedik le, s a napsugarakat egy fémtükrös keret segítségével koncentrálják és terelik a láda felé. A helyhez kötötj forralóberendezéseken kívül készítettek már tábori „napkonyhákat’1 is a mezei szállások és a tudományos expedíciók számára. A .naplaboratórium" munkatársai legújabban különleges gyümölcs- és zöldségaszalóberendezéseket, valamint gyapotszárítót szerkesztettek. Balhas városának, amely tudvalévőén a nagy sóstó partján fekszik, nincsen iható vize. Ezért itt sótalanító berendezéseket kell üzemben tartani, amelyek nagymennyiségű és messziről szállított fűtőanyagot emésztenek fel, pedig bőven ki lehetne jönni a Nap sugározta „helyi fűtőanyagból". Az Energetikai Intézet „naplaboratóriumában’1 különleges sótalanító készülékeket szerkesztettek. Ezekhez a „hajtóerőt“ a Nap energiája szolgáltatja. Egy ilyen desztilláló készüléket már ki is próbáltak Taskentben. Ha az ember megpillantja az óriási reflektorral felszerelt készüléket, azt hihetné, hogy az valamilyen fantasztikus regény lapjairól került elénk. A reflektor egy tíz méter átmérőjű tükörfalú csésze, erős nyélre van felerősítve. Gyújtópontjában egy csövekből épített gőzkazán A kazán két atmoszféra nyomású gőzt termel, de nemcsak hőségben, hanem derült téli napokon is: a levegő hőmérséklete szinte egyáltalán nem befolyásolja a készülék munkáját. Mindnyájan ismerjük a fémek autógénhegesztését, de az olvasók többsége aligha hallott arról, hogy már napsugárral is lehet hegeszteni. A Nap felé fordított óriási gyűjtő- tükör mellett feketeszemüveges férfi áll. Vastag védőkesztyűbe bujtatott két kezében egy-egy vasrúd. Egymáshoz érinti a rudakat, s így viszi őket a reflektorhoz. A gyújtópontban elhelyezkedő vakító fényfolt, amelyben a sugarak koncentrációja többezerszer nagyobb, mint a közönséges tükör fénypászmájában, fehérre izzítja és megolvasztja a vasat. A két fémrúd tökéletesen össze- ; hegedt. Hogy milyen magas hőfok uralko- j dift a Nap fényfoltjának, „fulánk- ] jának" legközepén, jól mutatja az, ; hogy ott még a * wolfram is meg- ; olvad, pedig ennek a fémnek 3500 j fok körül van az olvadáspontja. J A napsugárral fűteni is lehet! J A napkemencéhez tehát nem kell ■ sem szén, sem fa, sem tőzeg, sem ; ásványolaj. Délen, ahol a fűtési ' idény rövid, ahol bőven van nap- j sütés, de kevés a fűtőanyag, az s iyen kemence jól használható. A S „naplaboratórium” munkatársai már i elkészítették egy központi fűtést '■ szolgáltató heliocentrálé számításait. \ A heliocentrálé, mint bármely i más szokásos hőcentrálé, jóelőre! felkészül a fűtési idényre. Már az j utolsó derült őszi napokon meg le- i hét kezdeni vele a hőkészletek fel- j halmozását. Munkába állítják a. j napgépeket. A felemelegített vízzel j óriási, fedett ciszternákat töltenek | meg. Ezek a ciszternák voltaképpen ■ naphőakkumulátorok. A tél folyamán állandóan pótol- j ják a felhasznált hőt. Olyan nap- I fényes városban, mint Sztalinabád, ] a tevezett heliocentráléval egy év f alatt többezer tonna fűtőanyagot i lehetne megtakarítani. A forró nyári napokon pedig jégkészítésre használják a heliocentrá-, j lét. Taskentben már tavaly működésbe lépett egy ilyen heliocentrálé, amellyel nyáron hét óra alatt 215 kilogramm jeget gyártottak. — Ma már fel tudják használni a szénen és az ásványolajon kívül a víz és a szél energiáját. Sőt az emberiség kezében van a hatalmas atomenergia is. Mégis semmi sem ér fel a Nap energiájával. A Nap másodpercenkint akkora energia- mennyiséget sugároz ki, amelynek előállításához 13 ezer billió tonna kőszenet kellene elégetnünk. „ ... véleményem szerint, — mondotta Frédéric Joliot-Curie, a híres francia tudós és közéleti személyiség, — minden figyelmet megérdemel a Földre jutó szoláris radiáció közvetlen felhasználásának kérdése Ha megfelelő berendezés segítségével csupán csak a tíz százalékát el tudnók használni annak a szoláris radiációnak (szoláris radiáció — az a sugárenergia, amelyet a Nap bocsát ki a vilógtérbe), amely Egyiptom területével azonos nagyságéi felületen éri földünket, akkor az ilymódon nyerhető energia meny- nyisége egyenlő lenne a világ egész jelenlegi energiatermelésével.’1 Tehát arról van szó, hogy tanuljuk meg hasznunkra fordítani a Nap által kisugárzott óriási értékeket. A szojvet heliotechnikusok elértek már kisebb-nagyobb eredményeket ezen a téren, de természeteden ez még csak a kezdet. A közeljövőben meg kell tervezni és létre kell hozni az elektromos áramot szolgáltató gazdaságos és megfelelő gőzerőművet. A továbbiakban megoldásra várnak azok a kérdések, amelyek azzal fügnek össze, hogyan lehet a Nap sugárzó energiájából közvetlenül villamosságot nyerni fűtőelemek majd termoelemek segítségével. Nem fér kétség hozzá, hogy kiapadhatatlan energiaforrásunk — a Nap — a jövőben az ember hűséges szolgája lesz. Harminckét magyar építesz utazik Koreába, hogy segítsen Phenjan újjáépítésében A magyar dolgozók már többször jelét adták a koreai nép iránti mély baráti érzésüknek. Anyagiakkal segítették, orvosaink - a háború alatt szerető szívvel, önfeláldozóan gyógyították a koreai lakosokat, a fegyverszünet után pedig építészeink lakásterveket adtak át. Most a többi népi demokrácia szakembereihez hasonlóan, építészek mennek a mesz- szi országba, hc-gy rés/.tvegyenek a vombadőlt főváros újjáépítésében. Levélben, írásben sokan jelentkez tek, hogy szeretnének elmenni Koreába es most az önként jelentkezett mérnökök, technikusok első harminckét tagú csoportja néhány nap múlva indul Koreába. Előreláthatóan egy évet töltenek ott s ha a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból újabb szakembereket is kérnek, más csoport váltja fel őket. / Á szekszárdi Balogh Adom Múzeum fejlődése 1950 óta A Szekszárdi Múzeum anyagának legnagyobb része elpusztult a II. világháború eseményei folytán. Népi demokráciánk 1947-ben helyreállítja az épületkárokat, s részben a régi múzeumi gyüjteményanyag romjaiból, részben új szerzeményekből, 1951-ben a legkorszerűbb közgyűjteményt hozza létre. A múzeum látogatóinak száma 1951 évben 5700 fő volt, míg 1952-ben már eléri a 36 ezret. 1953-ban a szekszárdi múzeum látogatottsági arányszámával már a második helyen áll az ország összes múzeumai között! Nézzük meg talán közelebbről, mi okozza ezt az örvendetes fejlődést, mi az, ami ilyen lendületet ad dolgozó népünk egyre fokozódó érdeklődésének? Hiszen tudjuk jól, hogy Szekszárd nem tartozik a népes vidéki városok közé, a közlekedési főútvonalakból is kiesik. A múzeum épülete is egyenesen hátat fordít az állomásról érkező utasoknak, nem sejtetve rendeltetését! Ha csak mint kívülállók, közömbösen vizsgáljuk a dolgokat, ilyen kérdések merülnek fel előttünk. Próbáljunk talán egy kis érdeklődéssel közelebb férkőzni a múzeum külső és belső életéhez, működéséhez, próbáljuk megismerni fejlődését, kapcsolatait, és akkor meg fogjuk érteni gyors fejlődésének titkát: A múzeumot munkájában két lelkes csoport veszi körül: a múzeumbarátok köre, mely felnőttekből áll, demokráciánk építésének valamennyi területéről. Múzeumi szakkör, a tolnamegyei úttörőtábor egy szű- kebbkörű, lelkes kis csoportjából. Ez a két külső szervezet látja el a múzeumot híranyaggal a régészeti lelőhelyek és leletek felbukkanását, megmentését illetően. Néprajzi tárgyakat gyűjt. Szervezi a múzeumi csoportos látogatásokat. A múzeum vezetősége gondoskodik a múzeumi propaganda állandó ébrentartásáról. Hol a rádióban, hol a napilapokban, hol tudományos, vagy népszerű folyóiratokban találkozunk a szekszárdi múzeum nevével. A szekszárdi hivatalok irodáiban, a népboltok kirakataiban néha ízléses múzeumi táblácskákkal találkozunk. De ott hívogatnak már a táblák a múzeum épületének mind a négy faláról is! A párt és a múzeum, a tanácsok és a múzeum, a szekszárdi és vidéki iskolák és a múzeum között a lehető legszorosabb kapcsolatról beszélhetünk. A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat és a múzeum Tolna megyében szinte ikertestvérekké lettek. Vájjon mit tudnak a múzeumról Tolna megye üzemei, állami gazdaságai? Ezen a vonalon is egyre szorosabb kulturális kapcsolatok kiépítését figyelhetjük meg. A dombóvári, kölesdi, sióagárdi, vagy a csatári téglagyárak, a lencsepusztai, sárpilisi állami gazdaságok dolgozói már jól ismerik a múzeumvezető szerény alakját, amit hol gyalog, hol kerékpáron váratlanul közéjük toppan, leletet ment, múzeumbaráti kör tagokat szervez, előadást tart. Most pillantsunk be talán egy kissé a múzeum belső életébe. A’ múzeumlátogató kíváncsi természetű ember. Hol ide, hol oda próbál bekukkantani a zárt ajtók mögé. 1951-ben, sőt még 1952-ben is, ijedten kapta vissza fejét a véletlenül pillanatra felnyílt, majd újból becsukódott földszinti és emeleti ajtók mögül. A folyosókon sétálgató, nézelődő látogató ma is kíváncsi. A nyílócsukódó ajtók mögött látottak azonban már nem ijesztik el, sőt jó lenne belépni! Takaros fehér szekrénysorok, fegyelmezett dobozrendek, katonásan rendberakott fegyverállványok, szinte klinikai ragyogó tisztaság lepi meg a kíváncsiskodót. Ezekben a helyiségekben egy évvel, másfél évvel ezelőtt még a menyezetig érő papírkötegek, bútorroncsok, szedett-vedett raktári polcok bántó látványa fogadta a kulcslyukon bekukucskálókat. Ma pedig már azt hinnők, hogy új kiállítási termek készülnek ott. Megnyugtatásul azonban azt ís megtudjuk, hogy nem járunk messze az igazságtól. Az újonnan rendbehozott helyiségekben a rohamosan gyűlő új kiállítási anyag várja az elkövetkező években esedékes nyilvános bemutatását. A földszinti folyosó végéről szapora kopácsolás hallatszik. Félig elkészült már a lomtárból létesítendő új, időszaki kiállítási terem! Októberben avatják fel Szekszárd és Tolna megye lelkes múzeumlátogatói. Még egy utolsó probléma, amelyik felkelti kíváncsiságunkat: milyen volt a rendesen pangó nyári időszak múzeumi látogatottsága ebben az évben? A gondosan vezetett vendég- xönyvek erre a kérdésre is örvendetes választ adnak: július: 393, augusztus: 1204, szeptember 1-től 16-ig 1473 fő! Ez azonban csak az állandó, régi kiállítás látogatottságára vonatkozik. Uj színt, nagy lendületet kölcsönöz a múzeum szeptemberi forgalmának a napokban megnyílt népviseleti kiállítás! Á megyei tanács népművelési osztálya, Tolna megye népművelési dolgozói a múzeumi munkatársakkal és a néprajzi múzeum kiküldöttjével nagyobb részben frissen begyűjtött, a dolgozók által kölcsönzött anyagból, kisebb részben a múzeum hozzájárulásából szép és értékes néprajzi kiállítást hoztak létre. Ennek a legújabb kiállításnak látogatási statisztikáját külön vezetik. A látogatók száma 6 nap alatt elérte a háromezret! Közben megtudjuk azt is, hogy az időszaki kiállítási terem októberi megnyitásával egymást fogják érni a változa- tosnál-változatosabb, hosszabb-rövi- debb ideig tartó kiállítások, belenyúlva a következő esztendőbe: Még ez évben az állandó képtár !s jelentősen kibővül. De már a következő esztendő nagy tervei is készülnek: Négy termet magába foglaló néprajzi kiállítás, az egész föld szintnek történeti kiállítássá való fejlesztése, új munkatermek nyitása, mert hiszen a múzeum dolgozóinak létszáma is megduplázódik a következő évben, demokratikus kormányzatunk messze a jövőbe tekintő, kulturális életünk fejlesztését szívén viselő gondoskodása folytán. Mi pedig, múzeumbarátok, szakkörtagok, munkások, pedagógusok és művészeti dolgozók, akik szívesen és örömmel keressük fel múzeumunk díszes csarnokait, hogy új erőt merítsünk új szellemi kincseket gyüjtsünk haladó hagyományaink összegyűjtött emlékei, kincsei láttán, tömörüljünk még szox-osab- ban Tolna megye közgyűjteményének munkája köré, anyagbejelentéssel, lelőhelyközléssel, gyűjtemény gyarapítással legyünk segítségére abban az önzetlen munkában, meiy- lyel egyik legszebb kulturális célért: történelmi és művészeti látkörünk kiszélesítéséért, elmélyítéséért fáradozik, MíszUm István Könyvtáraink a dolgozók kulturális szükségleteinek kielégítéséért Megyénk dolgozói közül ma mái egyre többen keresik fel a kultúr- forradalom őrhelyeit, a könyvtárakat. Sokszor és sok helyen találkozunk ma már a megbecsüléssel mely a könyvtárakat övezi, az elismeréssel, mely a könyvtárosoknak szóL Nem olyan régen az ország- gyűlés ezévi költségvetési vitáján pártunk Központi Vezetőségének titkára, Farkas Mihály elvtárs elismerően szólt a könyvtárak fejlődéséről A könyvtárakról, mint a kultúrfor- radalom fontos tényezőiről, könyvtárosokról. mint r\ szocializmus szerény építőiről emlékezett meg. Szabó Pál Kossuth-díjas írónk is a bizalom, megbecsülés, elvtársi tisztelet hangján beszélt a badacsonyi írók-könyvtárosok találkozóján írt cikkében a könyvtárosokról; „ .. .vannak emberek, akik egyáltalán nem követnek el semmiféle nagy dolgot, vagy hőstettet, puszta létezésük mégis igen nagy dolog. A könyv tárosokra gondolok, akiknek puszta létezése az író számúra már nagy megnyugvás. Bizonyság. A könyvtárosok hordozzák szívükben azokat a láthatatlan ereket., csatornákat, amelyeken keresztül belefolyik az író élete az olvasók millióinak vérkerin gésébe." — Valóban a könyvtárak, könytárosok munkája nyomán válik lobogó, útmutató fáklyává az írók szava, amikor könyvet, a tudás üdítő forrását az. olvasó kezébe adják. így van ez országszerte, így van a mi megyénkben is. A könyvtár, — mely évezredek tapasztalatainak, az emberiség által összegyűjtött megismeréseknek, az emberi ész alkotásainak kiapadhatatlan gazdag tárháza — állandó szívós munkája' nélkül a könyv csak papír, nyomdafesték és holt betű. Ezért helyez pártunk, kormányunk akkora súlyt könyvtáraink fejlődé' sere, mert tudja, hogy azok az em- ! beriség, az egymást felváltó nemze- j dékek nevelésének, fejlődésének más ! sál nem helyettesíthető eszközei. A könyv a tudás forrása csak jó könyv tárosi munkával jut el az olvasóhoz és válik tet+ekre sarkaló erővé do’go- ! zóinkban, fejleszti ki szépérzéküket, j kritikai készségüket, biztosítja kul- ’ turális színvonalunk állandó emelke ' dósét és azt, hogy számunkra az iro- i dalom, tudomány lassan mindennapi ] szükséglet legyen. Ezért hozták lét- i re 1952 augusztus 20-án a . megyei | könyvtárat, ezért van ma már az is- ! kólái és tömegszervezeti, üzemi könytárak mellett a megye úgyszól- ■ ván minden községében népkönyvtár. * Érért szaporodott ugrásszerűen a me j gyei könyvtár könyvállománya is. ; így például 1950-ben 13.171 darab, 1951-ben 31.409 darab, 1952-ben 41.328 darab, ma pedig már 75.335 darab könyv képezi a megyei könyv- i tár tulajdonát. A könyvek számának i emelkedésével párhuzamosan megnőtt az olvasók száma is. Szekszár- don 3486 rendszeres olvasója van a könyvtárnak és a viszonylag legala- . csonyabb kölcsönzési hónapban, augusztusban is 6942 kötet könyvet köl csönöztek ki. Míg 1953-ban az átlagos havi kölcsönzés a megyei könyvtárban 4000 volt, ebben az évben ez a szám már 7000 körül mozog. De jónak mondható a bonyhádi járási könyvtár, a paksi, a tamási könyvtár munkája is. Ezeken a helyeken a főhiányosság, hogy az olvasás még nem olyan ütemű, mint például a megyei könyvtárban. Ugyanis ez év augusztusában a felsorolt három járási könyvtár beiratkozott olvasói általában csak egy-egy könyvet olvastak el. Mindenesetre az, hogy megyénkben ma már 135 könyvtár működik ás mintegy huszezernyi olvasó rend| szeresen igénybe veszi a könyvtjiraI kát, látogatja az olvasótermeket, azt bizonyítja, hogy a kezdeti lépések ! megtörténtek, és helyes irányban fej . lödnek könyvtáraink. Persze sok jr • vííani való van még a megyei könj r tár, de a többi könyvtár munkájáb; n ■ is. Sok könyvtárosunk nem úgy d- ’- 1 gozik még, hogy ezzel a munkái ai céltudatosan szolgálja az olvasót. — Többet kell tenni még könyvtárai nk- ! nak főleg az olvasás megszeretteté- j se érdekében. Könyvtáraink külseje ' sok helyen elhanyagolt, belseje ren- { detlenx szekrény, asztal, szék, képek j hiányzanak. Az elemi rend is hiány , zik sok helyen: gyenge a nyilvántar- ! fás. hiányos a katalógus. Mindezek a hiányosságok sürgős fel | adattá teszik, hogy még jobb könyv-- ! tárosi munkával nagyobb megbecsülést szerezzünk értékes könyveinknek. A közeledő Ünnepi Könyvhét fordítsa dolgozóink figyelmét még fokozottabban a könyvtárak felé, szeressék látogassák megyénk könyvtárait. Tegyenek a felrzabadu'ás • tized1!: évfordulójára indított könyvtárosi versenymozgalomban értékes felaján lásokat tanácsaink is. (Péludául me^ felelő helyiség biztosítása a könyvtár számára, jó felszerelés, szekrény-, asztal, könyvállvány beszerzése, télen fűtött helyiség.) Különösen az október harmadikén induló Ünnepi Könyvhét előtt bizonyítsák be az illetékes szervek, hogy szeretik a könyvet, a könyvtárat és igaznak érzik Csehov szavait: „A műveltség terjesztése nélkül az állam összedől, mint egy ház, amelyet rosszul égetett téglából raktak össze” — és segítik megyénkben minden járásban, községben könyvtárosaink munkáját. ' Dr M. íi.
