Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-17 / 194. szám
1954 AUGUSZTUS 17 NAP CŐ 3 Pincehelyi jegyzetek jj^ezsék Pereme cséplő munkacsapata akkor huzatott egyik szérűről a másikra, mikor odaértünk. Az etetők, a cséplőgépvezető, meg még néhány szakértő „leállította“ a gépet, a többiek ezalatt az idő alatt „pipahuját“ tartottak. Horváth György, az egyik cséplőmunkás nem ült a többi közé. Idegesen járkált fel-alá, mint a gyakorlatlan előadó 10 perccel az előadás előtt. Horváth György nem készült előadásra, de mivel a helyzet úgy adódott, megtartotta ő a kisgyűlést is... Nem mindennapi dologról beszélt, sőt lehetne talán mondani, hogy furcsaságokról. Azt mondta, hogy a tanács a dolgozó parasztok rovására törvényellenesen cselekedett. — Az ősszel, én és 6 paraszttársam levágtuk a tanács kezelésében lévő tartalékföldről ar kendert. A munkabérrel a tanács rriég a mai napig is tartozik, ami nem csekély összeg, több mint 6 ezer forintot tesz ki. Ebből nekem jár 730 forint. Akárhány gyűlés volt, —1 mihdegy milyen cím alatt hívták össze — a panaszunkat mindig elmondtuk, de akár mondtuk volna, akár nem, mondta, felháborodva ez a dolgozó paraszt. Hát igen. Igaza van Horváth Györgynek, a volt tanácselnök Botos János valóban törvényellenesen cselekedett, amikor nem intézte el, hogy a dolgozó parasztok megkapják az őket megillető munkabért. Az meg egyszerűen felháborító, hogy Horváth , György dolgozó paraszthoz — akinek pedig a tanács tartozik — 430 forint adótartozásért kiküldték a végrehajtót. Nem lett volna-e helyesebb, ha , a munkabérből jóváírja a tanács az adótartozást? De menynyire, hogy helyesebb lett volna! Sőt az lett volna a tanács kötelessége. Őszintén szólva a volt tanácselpök- ről most nem elismerően nyilatkoznak a dolgozó parasztok, de a becsületes tanácstagok is elítélik azt a tanácsi vezetőt, aki lelketlenül, bürokratikusán intézi el a dolgozó parasztok ügyes-bajos dolgait. És ami még ennél is károsabb, most olyan nézetek is vannak, hogy nem a volt tanácselnök, Botos János hibájából nem kapták meg a dolgozó parasztok az őket megillető pénzt, hanem mások hibájából. Pedig ez nem áll fenn. A párt- és kormányhatározatok, a törvény szigorúan előírja, hogy a tanács védje a dolgozó parasztok érdekeit, ragaszkodjon a törvények betartásához, betartatásához. Jelen esetben pedig akárhogy is nézzük a kérdést,, csak arra a megállapodásra juthatunk, hogy a tanácselnök visz- szaéit funkciójával, a dolgozó parasztok rovására törvényellenesen cselekedett. * földművesszövetkezet kocsmája előtt tanácskozik néhány ember. Azt mondja az egyik: — Gyere János fizetek egy pohár sört. — Ezt biztosan azért mondod, mert tudod — ha halálos ágyán kívánná az ember a sört, akkor se ihatna, — mert Pincehelyen nincs, — válaszolta a másik gúnyosan. A kocsma melletti földanűvesszö- vetkezeti bolt előtt egy másik „együttes" káromkodik, mert nem lehet kapni „Kossuth", „Munkás“ cigarettát. — Az isten erre, meg arra... — mondja az egyik. A belecskai, meg az ozorai, meg a többi földművesszövetkezetek tudnak gondoskodni arról, hogy legyen a boltokban „Kossuth“ és .^Munkás” cigaretta. A mi ügyevezetőnk, meg felvásárlóink ilyesmiről nem tudnak gondoskodni. Ezért van, hogy nálunk csak penészes „Tervet“, meg esetleg „Harmóniát” lehet kapni. A gépállomás egyik irodájában azt „suttogják”, hogy húst csak azok kaphatnak a községben, akiknek van protekciójuk. De bezzeg akinek nincs rokona, vagy ismerőse a földművesszövetkezeti vezetők között, az mehet akármilyen korán, akkor is későn ment,. annak nem jutott hús. Látszólag olyan kicsinységek ezek. De a dolgozók ilyen „kicsinységeken“ keresztül is nézik a szocialista kereskedelmet. Hogy teljes legyen a kép, tegyük hozzá: a földművesszövetkezet vezetőségének az ilyen „apróságokban” kellene, látni a szocialista kereskedelem igazi formáját. JJ azafelé jövet meglátó gattiik még a belecskai „Szabadság" és a keszőhidegkuti „Uj Élet“ termelő- szövetkezeteket, hogy a pincehelyi gép állomásról is mondjunk egypár szót, mert az ma már szorosan beleilleszkedik a falu életébe. Hosszú mesébe kellene bocsátkozni, hogy a két termelőszövetkezet és a gépállomás viszonyát töviről- hegyére megismertessük az olvasóval. De erre most nincs mód. Azért csupán azt nézzük meg, hogy a gépállomás mennyiben végezte el a szerződésileg vállalt tarlóhántását. Hát a belecskai „Szabadság" és a keszőhi- degkuti „Uj Élet“ termelőszövetkezet nél végzett tarlóhántűsért a gépállomás se kapna soha élüzem jelvényt. A két termelőszövetkezet 230 hold tarlójából 30 holdat szántott meg eddig a gépállomás. Tompa Gyula elvtárs, a vezető gazdász az érdeklődőnek meg is magyarázza a mulasztás okát. Dehát a magyarázgatás, az objektív okokra való hivatkozás ma már nem elégíti ki a termelőszövetkezet tagjait. Azt várják, — tegyük hozzá jogosan — hogy a gépállomás is erezzen felelősséget a termésátlagok növeléséért. * A ”pi':ncehe'y'* jegyzetek"-et Tamásiban fejezzük be, mégpedig a járási begyűjtési hivatalban. Itt arról adnak felvilágosítást, hogy Pincehelyen nem valami jól megy a gabonabegyüjtés, napról-napra emelkedik a hátralékosok száma. Hogy miért? Ezt most ne forszírozzuk. Az az, hogy nem tudjuk megmagyarázni, mert a pincehelyi begyűjtési hivatal vezetője valahol az óráját javíttatja, mit se törődve azzal, hogy el kellene számoltatni a hátralékosokat. Hát ez nem éppen dícséretreméltó. Nem ám, de a többi se ... erről van itt szó. Pesti Erzsébet A Posta (elhívása a távbeszélő és rádió előfizetőkhöz Felkéri a posta a távbeszélő előfizetőket és a rádió engedélyeseket, ha üdülés, nyaralás, vagy más ok miatt lakóhelyüket hosszabb időre elhagyják és emiatt lakásukat lezárni kényszerűinek, bízzanak meg valakit az esedékes távbeszélő és rádiódnak kiegyenlítésével, vagy e díjakat még eltávozásuk előtt egyenlítsék ki a postahivatalban, ahol a díjakat előrefizetésként elfogadják. Ezzel az eljárással nemcsak a posta munkáját könnyítik meg azzal, hogy mentesítik a hivatalt az ilyen ki nem egyenlített díjak nyilvántartása alól, hanem a távbeszélő előfizetők is biztosítják egyrészt azt, hogy díjtartozás miatt távbeszélő állomásukat nem kapcsolják ki a forgalomból, másrészt, hogy a következő havi táv beszélő és rádiónyugtájukat nem terhelik meg a ki nem egyenlítés miatt felszámítandó és gyakran elég magas összeget kitevő díjakkal. e Közös erővel a szebb életért... Éppen befordult egy kocsi a tsz udvarára, amikor odaértem. — Az elvtárs az elnök? — Igen. — Lenne egy pár percnyi ideje a számomra, szeretnék az elvtárssal beszélgetni a munkákról. — De csak egy pár percem van ám — mon dotta mosolyogva, és el indult velem a tsz irodája felé Némethi András, a döbröközi „Harc a békéért" tsz elnöke. Arról azután én sem tehetek, hogy a pár percből félóra lett, Némethi elvtárs olyan szeretettel beszélt termelőszövetkezetéről, — hogy akár reggelig is elhallgattam volna. De nem akarok a dolgok elébe vágni, kezdjük a beszélgetést talán ott, hogy ki is volt egykor Némethi András. — Kónya Lajos 40 holdon gazdálkodó dob röközi gazda cselédje voltam, aki a földje mellett kupeckedéssel is foglalkozott, igaz még ma is. Erről a cselédsorsról nem igen érdemes beszélni —mondotta. — Nem mintha fájna a visszaemlékezés, mert az életemnek ezt a szakaszát mór régen lezártam. Hallott az elvtársnő elég sokat az ilyen egykori, magamfajta szegénylegényről, aki látástól vakulásig dolgozott, de miért? Semmiért. Elég az hozzá, hogy egy szép napon betelt a pohár, sőt ki is csordult. A gazdám egyik harapós lova leszakította rólam a ruhát, ekkor mondtam azt, hogy vagy a lovat adja el, vagy én megyek. És ő a lovat választotta. Szavamat nem másítottam meg és így Kerültem a baranyame- gyei Bikái községbe. Itt dolgoztam tovább, itt értem meg a felszabadulást, itt kaDtam 8 hold juttatott földet, itt lettem a magam gazdája és itt Bikaion voltam egyik alapító taoía a Szabadság termelő- szövetkezetnek. — És hogy került vissza Döbröközre? — Hát — mondotta megfontoltan, mintha most állana élete fordulópontja előtt — a nősülésre is kellett gon dolnom, bent voltam az időben, gondoltam hozhatok asszonyt a házhoz, lesz miből meg élni. így kerültem visz- sza Döbröközre: És nemsokára a „Harc a békéért“ tsz élére. Tudták a tsz tagjai, hogy az egykori cselédemberben nem fognak csalódni. ő majd összefogja ezt a 302 holdon, 28 taggal gazdálkodó „kis" szövetkezetét. Igazuk lett a tagoknak, mert Némethi elvtárs az az ember, aki nemcsak irányítja a termelőszövetkezet tagjait, hanem munkájával példát is mutat. — A múlt hónapra is számolok összesen 70 munkaegységet, — mondotta Némethi elvtárs. — Ma is például délig behoztam a 33 mázsa búzát a géptől, a szállításáért fél, a lerakásért egy munkaegység jár, de ma még fordulok vagy hármat. Tudja elvtársnő — folytatta tovább, — aki szeret dolgozni és becsületes, az a tsz-ben megtalálja a számítását. Július 4-én kezdték meg az aratást 163 holdon. Egy-kettőre végeztünk, Igaz, ez a dal- mandi gépállomásnak is köszönhető, jó munkájukkal elősegítették az aratás mielőbbi befejezését Amikor utolsó rendet vágta az aratógép, akkor fordult utolsót a Sztaltnyec traktor is, amelynek öt ekeíeje csak úgy hasította a földet. Mi már régen elfelejtettük a tarlóhántást, sőt már bújnak a földből a má- sodnövénynek -wetett céklarépa, tarlúrépa és a köles. — Es most beszéljünk egy kicsit a csép- lésről is. — Szeretnénk pár nap múlva a cséplést befejezni. Az eddig elcsépelt gabonából már teljesítettük 201 mázsa 18 kiló kenyérgabona és 70 mázsa 85 kilogramm takarmánygabona beadási kötelezett ségünket. — És mennyit osztanak előlegként? — Minden munkaegységre előlegként osztunk 4 kilogramm búzát és egy kilogramm árpát. Es ezenkívül 8 forintot munkaegységenként, igaz ezt az összeget minden hónapban megkapták a tagok. Ez a búza is kiosztásra vár — mutatott az elnök az iroda közepén egymásra rakott 32 zsákra. — Körülbelül két családnak lesz a gabonája. Eddig tartott a beszélgetés és ezalatt a rövid félóra alatt Némethi elvtárs szavai nyomán betekintettem ennek a közösségnek a munkás életébe, akik egymást és egymás munkáját megbecsülve, értékelve dolgoznak a szebb és jobb életért. B. RAz elmélet rumi kérdései: A DISZ-oktatás előkészítésének néhány kérdése A PetőfiAskola központi „Semmiféle ellenőrzés, semmiféle | propaganda stb. egyáltalán nem tud- ia megváltoztatni a tanításnak azt az irányvonalát, amelyet az előadók összetétele határoz meg” — állapította meg Lenin. Évről-évre minden nyáron az oktatási év ei íjkészítésének idején idéztük ezt a lenini megállapítást — és minden oktatási év végén az értékelésnél a hibák között elsőként szerepelt (eltekintve a kivételektől), a propagandisták munkájának gyengése. Mindez arra mutat, hogy bizottságaink szavakban elismerték a propagandisták munkájának jelentőséget, csak éppen a propagandisták kiválasztásánál nem érvényesítették az idézett lenini tételt. Az ősszel kezdődő oktatási évben az oktatási-nevelési módszereket tekintve új utakon keil járnunk, új módon kell tanítanunk a Petőfi-is- kolán. Ha igaz volt eddig, hogy a politikai oktatásban minden a .propagandisták felkészültségétől, a fiatalok közti oktató-nevelőmunkában való jártasságától, műveltségétől, magasszínvonalú munkájától függ — akkor még inkább így lesz ez az újformájú DISZ-oktatásban. A foglalkozások módszerében is sokkál vonzóbb lesz á Petőfi-iskola az eddigi politikai köröknél, iskolák II. alapja a propagandista nálnál. Az első évfolyamon felolva- sásos beszélgetés lesz, ahol elsősorban a propagandista fog beszélni, magyarázni. A második évfolyam foglalkozásain előadások és elvtársi beszélgetések formájában dolgozzák fel a tankönyv fejezeteit. A Petőfi-iskola tartalma, oktatásinevelési módszerei olyan propagandistákat követelnek meg, akik jól ismerik a témákat, tapasztalatokkal rendelkeznek az ifjúság közötti oktató-nevelőmunkában és érdekesen, színesen, a fiatalok számára vonzóan, a követelményeknek megfelelően tudnak tanulni. A I'etőfi-iskola propagandistáit és vezető propagandistáit tehát elsősorban értelmiségiek, pedagógusok, agronómusok, egyetemi és főiskolai végzettségű állami, gazdasági, tömegszervezeti funkcionáriusok, mérnökök, technikusok, műszaki értelmiségiek, tapasztalt pártpropagandisták és az eddig jól bevált DlSZ-propa- gandisták soraiból kell kiválasztani. Csak közülük tudunk művelt, tapasztalt propagandistákat biztosítani— nélkülük lehetetlen a Petőfi- iskola eredményes munkája. Az új DISZ oktatási év előkészítésének jelenlegi szakaszában a legfontosabb feladat: a megfelelő propagandisták kiválasztása és nyári kiképzése, \ A Petőfi-iskola I. és If. évfolyama témáinak sajátosságából következik az a fontos követelmény, hogy a pedagógusokat és más értelmiségieket mindenekelőtt I. évfolyamú iskolák vezetésével bízzák meg, a tapasztalt párt- és DISZ-propagandisták pedig főként a II. évfolyamú iskolákat vezessék. A Petőfi-iskola vezető propagandistáinak, propagandista szemináriumvezetőinek kiválasztását a megyei pártbizottságok már lényegében megoldották és a legtöbb esetben jól oldották' meg. Elmaradás mutatkozik a Petőfi- iskola propagandistáinak kiválasztásában, ami különösen vidéken és elsősorban a Petőfi-iskola I. évfolyamánál veszélyes, mive! a pedagógusokkal az iskolai tanév befejezése után már nehéz ezt megbeszélni. Zavart és fennakadást okoz a késlekedés az üzemeknél, vállalatoknál is, mert a szabadságolási terveknél nem tudják figyelembe venni a propagandistaképzés, a propagandista konferenciák időpontjait. A tanácsok oktatási csoportjai, a vállalatok,, üzemek személyzeti osztályai segítségével a pISZ alapszervezeti vezetőségeknek, a járási, Városi, kerületi DISZ-bi- zottságoknak haladéktalanul fel kell venniük a kapcsolatot a kiszemelt propagandistákkal és részletesen meg kell beszélniük velük a Petőfiiskolával, különösen a nyári propagandistaképzéssel kapcsolatos kérdéseket. A DISZ nyári propagandista képzésében az idén igen lényeges új vonás mutatkozik. Augusztusban elsőízben fogjuk a vezető propagandistákat— a Petőfi-iskola I. évfolyamának propagandista-szeminárium vezetőit — 4 hetes központi egésznapos tanfolyamon kiképezni. A kongresszusi anyagok részletes feldolgozásán kívül ezen a tanfolyamon a kommunista nevelés, a demokratikus és a szocialista haza- fiság problémáit, valamint a Petőfi- iskola jellegével, céljával, módszerével, a propagandista szemináriumok vezetésével és a propagandisták évközbeni segítségével kapcsolatos kérdéseket vitatják meg. A IL évfolyam vezető propagandistái a párt hasonló jellegű 4 hetes központi tanfolyamán vesznek részt július 26—augusztus 22 között. A Petőfi-iskola propagandistáit augusztus-szeptember hónapban 4 hetes megyei tanfolyamokon képezik ki. ahol a kongresszus anyagain kívül nevelési módszertani kérdéseket dolgoznak fel. Az értelmiségi propagandisták egy része önálló tanulással készül fel az új oktatási évre és ők két alkalommal (szeptember végén, október elején) résztvesznek a központi tanfolyamot végzett vezető propagandisták által tartott járási, kerületi konferencián. A pártbizottságuk, pártszervezetek szerepe a I)lSZ~oklatási év előkészítésében Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az előkészítés idején a pártbizottságok, pártszervezetek segítsége — a Petőfi-iskolák eredményes munkájának legdöntőbb előfeltétele. Soha még nem volt olyan nagy szükség a pártbizottságok, pártszervezetek segítségére — különösen a propagandisták biztosításában — mint most az új oktatási rendszer megalapozása, előkészítése idején. Ifjúsági Szövetségünk eddig sem rendelkezett széles propagandista hálózattal és most az új követelményeknek megfelelően főként új propagandistákra van szükség. Propagandistákat csak úgy tudnak biztosítani, ha a pártbizottságok ezen a téren is a párt édesgyermeküknek tekintik a DISZ-t, ha ezt a kérdést a pártoktatási év előkészítésének részeként kezelik. Felbecsülhetetlen értékű segítséget jelent a Petőfi-iskolák számára, hogy a pártbizottságok hagyják jóvá a Petőfi-iskolák propagandistáit, vezető propagandistáit. Sokat segít, ha felhívják a pártvezetőségek figyelmét arra, hogy a pártszervezetek számára egyformái! fontos a pártpropagandisták és a Petőfi-iskolák vezetőinek biztosítása. A pártvezetőségek, pártbizottságok szavuk súlyával, tekintélyükkel segíthetnek abban, hogy a Petőfi-iskola propagandistái, propagandista szemináriumvezetői részt vegyenek és részt vehessenek a nyári propagandistaképzésben. Ha cikk jelenik meg a helyi sajtóban a pártbizottságok, pártvezetőségek feladatairól a DISZ- oktatás előkészítésében • és ebben hangsúlyozzák a pártbizottságok felelősségét, akkor a DlSZ-szerveze- tek is világosabban látják, hogy milyen jellegű segítséget várhatnak a pártszervezettől. Helyes, ha a pártbizottságok beszámoltatják az illetékes DISZ-bizottságokat a propagandisták kiválasztásának állásáról, vagy napirendre tűzik és megvitatják a DISZ oktatási év előkészítésének tapasztalatait. Gaál Albert a DISZ K. V. Ágit. Prop, Osztályának munkatársa
