Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-08 / 187. szám
2 INAPCŐ 1954 AUGUSZTUS 8 Az elmélet napi kérdései: Az egyo’da uság és véglefesség veszélye a pártmunkában Pártunk III. kongresszusa pontosan és részletesen megmutatta népi demokráciánk fejlődésének távlatait, és feladatainkat. A kongresszus meghatározta az új szakasz tartalmát, s ennek megfelelően jelölte ki gazdaságpolitikai céljainkat. Meghatározta párt- és államépítő munkánk további feladatait, amelyeknek teljesítésével győzelemre visszük az új szakasz politikáját. A kongresszus társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális életünk minden területére vonatkozóan gazdag útmutatásokkal fegyverezte fel pártunkat és népünket. Ezért mondotta zárszavában Rákosi elvtárs: „A cél világos, az út szabad". Adva van tehát a siker legfontosabb záloga: a párt helyes, a nép- tömegek támogatását élvező politikája. Ez a győzelem legfontosabb, de nem egyetlen feltétele. Ezt a politikát a gyakorlatban érvényesíteni is kell, milliók ügyévé kell tenni, meg kell szervezni végrehajtását, s eközben meg kell óvni minden ferdítéstől és félremagyarázástól. Ez utóbbi különösen fontos feladat. Az elmúlt hónapokban hatalmas eredményeket értünk el, de nagyon gyakran tanúi voltunk annak is, hogy egyes pártszervezetek a párt politikáját egyoldalúan fogták fel, kiragadtak belőle bizonyos részleteket, más célokat és feladatokat pedig ..félretettek“. Ezzel eltorzították, meghamisították a párt politikáját. Egy-egy határozat vagy figyelmeztetés után a korábban elhanyagolt munkaterület, vagy feladat került a párt és az állami szervek figyelmének középpontjába, de gyakran nem úgy, hogy felsorakozott a többi mellé,hanem úgy, hogy most ez ho- mályosított el és tolt félre más fontos tennivalókat. Ez a végletekben való mozgás sokszor kárt okozott dolgozó népünknek, s akadályozta, hogy a párt é- a tömegek kapcsolata szakadatlanul erősödjék. A tények ma már közismertek. Az ipar átcsoportosítása meglehetősen vontatottan indult, de ugyanakkor akadtak a nehézipar megszilárdítását alapanyagiparunk fejlesztését lebecsülő nézetek is. A tervek mennyiségi teljesítésének alapjában véve helyes és fontos céljai olykor a mindenáron való tervteljesítés végletében csapott át; elhanyagoltuk a gazdaságosság szempontjait, keveset törődtünk a termelékenységgel, az önköltséggel, a minőséggel. Ez összefügg egy másik szélsőséggel: június előtt elhomályosult az, hogy szocialista építésünk célja — az ember; június után pedig kezdett felülkerekedni a szocializmus gazdasági alaptörvényének kispolgári értelmezése: elszaporodtak a bércsalások, a normalazítások és a munkafegyelem megsértésének esetei. A mezőgazdaságban június előtt túl gyors ütemben fejlesztettük termelőszövetkezeteinket, de utána, amikor a hibák felszámolásához fogtunk és az egyénileg gazdálkodókat is segítettük, sokan megfeledkeztek arról, hogy a termelőszövetkezeteket még nagyobb gonddal kell segíteniük. Baj volt, amikor elhanyagoltuk dolgozó parasztságunk szabadpiaci értékesítési lehetőségeinek fejlesztését, termelési, eszközökkel és közszükségleti cikkekkel való ellátását, de vájjon kisebb hiba-e a másik véglet: tűrni az állami fegyelem meglazulását? A kollektív vezetés és a pártdemokrácia megerősítésének nem szabad ellenkező előjelű hibáikra vezetnie: arra, hogy elhalványuljon az egyéni felelősség, a párttitkár szerepe, hogy gyengüljön a pártfegyelem és általában a centralizmus. Hibát követtünk el, amikor megkívántuk párttagjainktól, hogy még meg nem érett és meg /nem értett célok való- lí/yáltásában is mutassanak követendő példát. De akkor is félrecsúszunk, ha nem tulajdonítunk jelentőséget párttagságunk szilárd helytállásának, a ki nem alvó harci szellemnek és a lelkesedésnek; A termelés és a népgazdaság, egész szocialista építésünk sínyli meg azt, amikor pártbizottságaink és pártszervezeteink elmerülnek a belső pártügyek intézésében, az értekezletek szervezésében. s hátat fordítanak a termelésnek. De káros a másik véglet is; az, ha elhanyagoljuk a párttagság nevelését, pártunk minőségi és meny nyiségi erősítését, s az állami, gazdasági szervek módszereivel, aprólékosan nyúlnak a termelés, a be-/ gyűjtés és az államópítés feladataihoz. Akadnak egyesek, akik magyarázatot és igazolást találnak az egyoldalúságra és a végletességre. Úgy vélik: a párt minden időszakban megjelöli azokat a tennivalókat, amelyek a legtöbb erőt, a legnagyobb figyelmet igénylik, és bizonyos fokig elkerülhetetlen, hogy míg e fő feladatok végrehajtásán munkálkodunk, kiesik látókörükből az, ami akkor nem a legfontosabb ugyan, de szintén szervesen beletartozik pártunk politikájába. Elkerülhetetlennek és az élet természetes velejárójának tartják azt, hogy — mondjuk — a szektás veszély elleni harcban meggyengítjük a jobboldali veszély elleni harc frontszakaszát. Lényegében úgy képzelik, hogy az út közepén nem is lehet haladni, csak váltakozva, az útnak hol egyik, hol másik szélén. Pedig az út széléről könnyen letéved az ember, s végeredményben utat veszít. A párt valóban úgy vezet, hogy minden időszakban megjelöli a fejlődésnek azt a láncszemét, amelyet megragadva az egész láncolatot szilárdan és biztosan kezébe tudja tartani. Ez a láncolat jelenleg: a szocializmus építése, népünk jólétének, anyagi és kulturális ellátottságának emelése. Ennek döntő láncszeme pedig: s. mezőgazdaság fellendítése, terméshozamának lényeges növelése. De a legfontosabb láncszemet, úgy kell kézben tartanunk, hogy a többi láncszem se essék ki kezünkből. Hiszen — hogy csak a legegyszerűbb példákat vegyük — nehézipar nélkül nincs gépesítés és műtrágyaellátás, könnyűipar nélkül a falu nem jut elegendő közszükségleti cikkhez, s ha az államgépezet nem szakavatott és nem működik rugalmasan, akkor kés lel tét i az állam, a munkásosztály segítségét, vagy megsérti a dolgozó parasztság érdekeit. A párt- és tö- megszervezetek jó munkája pedig a legfontosabbat, a dolgozók aktivitását állítja sorompóba. A párt politikája tehát egységes egész, amelynek részei egymással szoros, széttéphetet- len láncolatba fonódnak össze. El kell ismerni, hogy pártunk politikája június óta sokrétűbb, bonyolultabb, mint bármikor azelőtt volt. Funkcionáriusainknak ma valóban több húron kell egyszerre játszaniok. Pártunk II. kongresszusa után fő feladatunk az akkor túlságosan felemelt terv teljesítése volt. Most pedig iparunknak minden területen kiváló munkát kell végeznie, és feladata azért is jóval sokoldalúbb, mert a gazdaságosság elvét is érvényesítenie kell, nemcsak a mennyiségi előírásokat teljesítenie, összehasonlíthatatlanul bonyolultabbak a feladatok ma a falun is, mint — mondjuk — két esztendővel ezelőtt voltak. Elég utalni az új szervezeti szabályzatra, hogy észrevegyük, mennyire megnövekedtek a 'párt- munkával szemben támasztott követelmények is. Ilyen helyzetben is mindent el kell követnünk, hogy a végleteket a szélsőségeket elkerüljük. Mit kell tennünk ehhez? Nem kétséges, hogy most az egyik legfontosabb feladat: alaposan tanulmányozni a kongresz- szus anyagát. Pártunk úgy határozott, hogy a feldolgozásra elegendő időt aa. Ezzel elkerülhetjük, hogy a mindennapi munkánk alapjául szolgáló kongresszusi határozatok egyszeri rövid tanfolyam után feledésbe merüljenek. A kongresszus anyagának tanulmányozása arra is kiváló lehetőséget nyújt, hogy funkcionáriusaink tapasztalják: miképpen általánosítja pártunk — a marxizmus-le- ninizmus iránytűjével kezében — életünk és fejlődésünk tényeit, tapasztalatait. nem utolsósorban: ez a tanulmányozás évekre előre megadja az útmutatást gyakorlati munkánkhoz. A szélsőségek és végletek egyik legbiztosabb ellenszere az, ha előrelátunk, és a legaprólékosabb mindennapi teendők sem feledtetik el velünk a fejlődés alapvető irányát és távlatait. Ez év első hónapjaiban a különféle területeken dolgozó kommunisták kezdték szem elől téveszteni a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Megnyilvánult ez például abban, hogy amikor a kulákok kezdték visszakövetelni korábban betagosított földjeiket és a termelő- szövetkezetnek átadott munkaeszközeiket, sok kommunista — különösen az államapparátusban dolgozók közül — tétlenkedett, nem lépett fel határozottan. Ezek az elvtársak bizonyosan másképpen jártak volna el akikor, ha megértik, hogy a mezőgazdaság fellendítésé nem a termelőszövetkezeteik -gyengítését kívánja meg, ellenkezőleg: hosszabb távon éppen a termelőszövetkezetek gazdasági és politikai megszilárdítása veti meg az alapját annak, hogy a mezőgazdaságban rejlő tartalékokat kiaknázzuk. Időben felfigyelni az elferdülésekre és a kisiklásokra csak az a vezető tud, aki szoros kapcsolatot tart az élettel; az olyan vezető, aki alaposan tanulmányozza az élet által szolgáltatott tényeket, értesüléseit sok oldalról szerzi be, és épít a dolgozó tömegek figyelmeztető, bíráló szavára. Az ilyen gondos vizsgálódás napvilágra hozza a kezdődő, még csak csírájában meglévő, de terjedő hibát. Ismeretes, hogy pártunk és kormányunk tavaly számos intézkedést tett a termelőszövetkezeti tagak anyagi érdekeltségének fokozására: engedélyezte a háztáji gazdaság egy holdra való felemelését, elengedte a háztáji tehén után járó tejbeadást stb. Párt- és állami szerveink ezeket a határozatokat végrehajtották. De közben eltűrték, hogy több szövetkezetben az alapszabályon túlmenő mértékben bővítsék a háztáji gazdaságot. Ha az illetékes elvtársak időben felfigyeltek volna erre, s tettek is volna lépéseket ennek meggátolására, elkerülhettük volna, hogy ez a hiba egyes járásokban általánossá váljék. A vizsgálódás, a tények gyűjtése és általánosítása — a vezető egyik legfontosabb munkája. De magában véve ez még nem vezetés. A tények általánosításait gyors és határozott intézkedéseknek kell követniük. Itt semmiféle késedelmeskedéseknek nincs helye, mert ez egyik fontos oka a szélsőségek elburjánzásának. Amikor a jelenségek világosan kirajzolódnak, s a helyzet megérett, öntevékeny közbelépésre van szükség, s nem szabad várni, míg a hiba országosan is nagyméretűvé nő. Emlékezetes, hogy tavaly ősszel megkárosítottak számos olyan dolgozó parasztot, aki kilépett a termelőszövetkezetből. Ez a jelenség körülbelül egyidőben bontakozott ki minden megyében. A párt- és állami szervekben dolgozó kommunisták látták ezeket a hibákat, s mégis csak a Szabad Nép vezércikkének hatására tettek intézkedéseket. Nagyon sok függ attól is, hogy az ellenőrzés körültekintő legyen, a pártszervek tájékoztatása pedig a párt egész politikáját szem előtt tartva világítsa meg az adott időszak közvetlen feladatait. Ha az instrukció túlságosan csak a pillanatnyi, napi tennivalókat hangsúlyozza, s nem mutatja meg összefüggésüket egész politikánkkal és távolabbi céljainkkal, akkor megnehezíti azt. hogy az elvtársak megvalósítsák pártunk fő irányvonalát. A pártszervek instruálása jóelőre hívja fel a káderek figyelmét a várható veszélyekre és elhajlásokra, s adjon részletes segítséget ezek leküzdéséhez. Nagyon fontos, hogy az ellenőrzés során ne szedjük részekre a szorosan összefonódó feladatokat. Gyakran mondjuk azt, hogy a pártépítő munkát és a termelést „össze kei] kapcsolni“. Talán nem is „összekapcsolásra“ van szükség, hanem inkább arra, hogy ne szakítsuk szét ezeket. Ellenőrző munkánkban néha csak a termelés mutatóit ellenőrizzük, az anyagellátás, a szervezettség hiányának okait kutatjuk, de nem nézzük meg, hogy mit tesznek a kommur. isták, mit tesz a pártcsoport, a pártszervezet. De nem ritka az ellenkező véglet sem: szervezünk pártoso- portértekezleteket, taggyűléseket, de úgy. mintha ezek légüres térben zaj- lanának le, függetlenül az üzem életétől. Nyilvánvaló, hogy mindkét véglet hibás. A hibák gyökere gyakran az, hogy a felsőbb szerv gyengén ellenőrzi a munkát, s maga is szétválasztja a valóságban együttesen ható jelenségeket. Sok feltétele van annak, hogy a minimumra csökkentsük a párt vonalától való eltéréseiket. Mindenesetre a legfontosabb: a káderek ideológiai megedzése és a vezetés magasabb színvonalra való emelése. A vezetés iránt támasztott követelmények megnőttek. A párt politikája a nép akaratát és törekvéseit fejezi ki. Népünk joggal várja el tehát vezetőitől, hogy e politikát csorbítatlanul és a lehető legkevesebb zök- 1 kenővel valósítsák meg. Beszélgetés egy párttitkárral a népnevelők felkészítéséről Gyönk község dolgozó parasztjai minden erejükkel igyekeznek a kor- mányProgramm, a III. pártkongresz_ szus nagyszerű célkitűzéseit megváló sítani. Tetteikkel bizonyítják ezt be. A pénzadóterv teljesítése terén Szakadat község mögött a második helyet foglalják el a járás községei között folyó versenyben. Lényegében ez a helyzet a begyűjtésben is. A termelőmunka ilyen sikereiben jelentős szerep jut a népnevelőknek, aikilk fáradhatatlanul maguk is élenjárnak a munkában; s újabb munkagyőzelmekre serkentik a dolgozókat. A siker „titkához" szorosan hozzátartozik, hogy a pártszervezet rendszeresen ellátja a népnevelőket érvekkel, számonkéri munkájuk eredményeit, a jó módszereket elterjesztik, küzdenek a helytelen módszerek kiküszöböléséért. Mindez azonban csak úgy sikerülhetett, hogy a gyönki községi pártbizottság titkára Radványi Károly elvtárs személyesen irányítja ezt a harcot. Erről így beszél amikor meglátogatom: — Rendszeresen kéthetenként pártszervezeteinkben megtartják a népnevelő-értekezleteket. Minden hónapban egyszer összevont értekezletet hívunk össze, amelyet én tartok meg. Megkértem mondja el: — Hogyan készül a népnevelők érvekkel, módszerekkel való fel- vértezésére? — Nagyon gondosan. Jó előre elolvasom a szükséges könyveket, a sajtót, jegyzetet készítek és az általános helyzetet jól jellemző példákat keresek a falu életéből. — Fáradhatatlanul járja ennek érdekében a falut, a munkahelyeket. Most is csak úgy találkoztam vele, hogy ebédelni mégis csak kell, s erre haza kell jönnie. így sikerült néhány percet elrabolnom tőle. — Miről beszélget a népnevelőkkel? — Legfontosabb most számunkra a cséplés és begyűjtés gyors befejezése. Eddig nem tudtuk „lepipálni” Szakadátot, de most sikerülnie kell. Vannak is jó eredményeink s ezeket népszerűsítjük. Vannak is ilyenek, hisz az eddig elcsépeltek mind a géptől teljesítették beadási kötelezettségüket. Emellett jórészük a tarlót is felszántotta, másodnövényt is vetett. — Kiss Elek 12 holdas dolgozó paraszt a terményforgalmitól kért zsákokat s a géptől mindjárt azokba eresztette a beadási gabonát s azonnal be is szállította. Az árvízkárosultak részére 7 mázsa szénát ajánlott fel. — A cséplőgépeknél közvetlenül dolgozó agitátoroknak is nagy szerepük van a jó eredményekben. Az egyik gépnél, ahol Kótai elvtárs a vezető, Hóf Jakab a brigádvezető, indult el a verseny. Azóta is elsők. 80—85 mázsát csépelnek naponta, pedig négyszer-ötször is huzatnak. Mindezeket elmondom a népnevelők nek, hogy ők is felhasználhassák népszerűsítő, mozgósító munkájukban. — Csak pozitív példákkal foglalkozik a beszélgetés során? — Nem. Igyekszem felhívni figyelmüket a hiányosságokra is. Emlékeztetem őket, hogy az araás idején is voltak olyanok, akik „ráérünk” hangulatba ringatták magukat, mint Kőműves György. Részletesen beszélek az ilyen nézetek káros voltáról az egyén, az ország, a munkás-paraszt szövetség erősítése szempontjából, hogy agitátoraink is hasonlóan személyszerinti példával érveljenek. — Milyen eszközökkel segítik egyúttal a pártszervezet erősítését is? — A népnevelő munka területének ellenőrzését, segítését pártvezetőségünk felosztotta maga közt. A legkiválóbb dolgozó parasztokkal már most a nagy munkák közben úgy foglalkozunk, hogy mielőbb párttagok lehessenek. Sok-sok olyan jól dolgozó paraszt van a községben, mint Kecskés Géza, Simon József. — Ez azonban csak a pártépítés egy része és szorosan összefügg a népnevelő, felvilágosító munkával. De összefügg a pártszervezet erősítésével az is, hogy népnevelőinket arra neveljük: minden a dolgozókat ért sérelem orvoslásában vegyenek tevékeny részt. Bölcsföldi István dől gozó paraszt például nekem panaszkodott, hogy sok a beadása. Megvizsgáltam és kiderült, hogy tavaly indokolatlanul hozzávették a külön háztartásban élő apja földjét is az övéhez, s így a magasabb kategóriába sorolták. Az idén ez már nem történik meg. Az ilyen problémákat is felvetem a népnevelőknek. Ez is erősíti a pártszervezetet, mert növeli iránta a bizalmat, megbecsülést. Azt tartom, hogy a legkisebb probléma is nagyon fontos, s ezt éppen nekünk, kommunistáknak, a népnevelőkkel együtt kell felderítenünk s megoldásában segítenünk. — Ezenkívül más távolabbi céljai vannak-e a pártszervezetnek a népnevelőmunkában? — Természetesen, felhívom az agitátorok figyelmét arra, hogy már most beszélgessenek a dolgozó parasztokkal az őszi vetések időben való elvégzésének fontosságáról. Már most mozgósítsanak a jó talaj-, vetőmag előkészítő munkára, nehogy mire eljön az ideje kapkodni kelljen. Megjelent a „Társadalmi Szemle” új száma • A „Társadalmi Szemle” most meg jelent júliusi számában „Az ország kenyeréért” című vezércikk a termés betakarítása, valamint a begyűjtés terén előttünk álló feladatokat tárgyalja. Tauszk György elvtárs cikke az ipari önköltségcsökkentéssel kapcsolatos legfontosabb feladatokkal foglalkozik. Beér János elvtárs cikkében az MDP III. kongresz- szusának határozatai alapján vizsgálja feladatainkat a bürokratizmus elleni harc terén. Németi József elvtárs, az MDP Bács-kiskúnmegyei pártbizottságának első titkára a Bács- kiskúnmegyei járási pártbizottságok munkájáról ír. „A háború utáni idők irracionalista ideológiájáról” címmel a „Társadalmi Szemle” kivonatosan közli Lukács György elvtárs közeljövőben megjelenő „Az ész trónfosztása” című könyvének utószavát. Mao-Ce-tung válogatott műveinek III. kötetéről Salgó László elvtárs írt cikket. „A ,nep’ alkalmazásának kérdéseiről indított vitához” című rovatban a folyóirat közli Mód Aladár elvtárs válaszát Kassai Géza elvíársnak a „Társadalmi Szemle” januári számában megjelent bíráló cikkére. „A pép’ és gazdaságpolitikánk kérdéI seinek helyes megvilágításáért” című cikkben a szerkesztőbizottság lezárja és összefoglalja ezt a vitát. A „Szemle” rovatban Bácskai Tamás elvtárs, a Magyar Népköztársaság 1954. évi költségvetésével foglalkozik. Szántó Rezső elvtárs az európai szakszervezetek feladatairól ír az európai szakszervezeti értekezlet ülésének határozatai alapjánr Gy. I. cikke bemutatja az Olasz Kereszténydemokrata Párt válságát, s az Olasz Kommunista Pártnak az egységpolitikában elért újabb sikereit. Simo Jenő elvtárs, a Magyar írók Szövetsége legutóbbi közgyűlésének munkáját értékeli. A folyóirat ösz- szefoglaló cikket közöl a Pártfőiskolán a népi-nemzeti egység és az új népfront kérdésével lezajlott vitáról. A „Folyóiratszemle” rovatban Lakos Sándor és Lőcsei Pál elvtársak a „Propagandista” című folyóirat munkáját elemzik. Miit •MilllliA lúlltlMtNi pArtépités Útmutatást nyújt a mindennapi pártmunkábaN i »
