Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-29 / 205. szám

1954. AUGUSZTUS 29

N A P C 6

7

A „Munka Vörös Zászló66 érdemrenddel tüntették ki Appelshoffer Ádám tolnai kőművest

Munkában és harcban edződött meg a galambőszhajú Appelshoffer Ádám elvtárs, tolnai kőműves, akit az elmúlt napokban nagy kitüntetés ért. Appelshoffer elvtárs egyike azok nak az építőmunkásoknak, akiket a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, mint az építőmunkás-mozgalom régi harcosát a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntetett ki.

— Tudtam, éreztem, hogy eljön az idő, amikor én is megkapom mun kám elismerését — mondotta büszkeséggel párosult meghatódottsággal — s a szalmazsák alól előkeresi a szekrénykulcsot, amelyben mint féltett kincsét őrzi kitüntetését.

Appelshoffer elvtárs 1876 ban született Tolnán, munkásszülőktől származik. 1895-ben, már mint híres dísz vakoló dolgozott az ország különböző nagy építkezésein, ö is, mint a többi tolnai kőműves vándorolt egyik városból a másikba, — abban az időben kevés volt a munka. — Szemével ismételten nagy szeretettel simogatja végig a fekete ünneplő kabátra tűzött kitüntetést, az aranyozott keretbe foglalt vörös zászlót s beszélni kezd.

— 1902-ben Tolnán a hajdani „Aranyszarvas“ vendéglőben 15 építőmunkás jött össze megbeszélésre. Ezen a megbeszélésen a szaktársak

engem választottak meg az építőmunkások első kongresszusára küldöttnek, s ezzel a nappal szívvel- lélekkel bekapcsolódtam a mozgalomba.

A kongresszus a karácsony előtti hetekben ült össze és innét hazatérve Appelshoffer elvtárs (hozzáfogott a szervezéshez. 1903 januárjában 25 taggal megalakították az Épí tőmunkások Országos Szövetségének tolnai csoportját, melynek rövid idő alatt mintegy 300 tagja volt.

— 1903-ban már sztrájkot szerveztünk a 15 filléres órabérért és a 10 órás munkaidőért. Háromheti sztrájk után győztünk, megkaptuk követelésünket — mondja büszkén.

— 1918-ban a helyi nemzeti tanács tagja voltam, a Tanácsköztársaság idején a Tolnamegyei Munkástanács és a helyi Népjóléti Bizottság elnökévé választottak. Az ellenforradalom győzelme után Jugoszláviába szöktem, ahol elfogtak és Szendrő várában sokáig fogva tartottak, kínoztak, majd internáltak. Mikor végre hazakerülhettem a csendőrök más nap elhurcoltak, s hetedmagammal a bíróság elé állítottak. Sokat és hosszan lehetne írni arról a küzdelmekben gazdag életről, amely emö- gött a lelkes, idős harcos mögött áll. A bíróság 10 évi börtönbüntetésre ítélte, amit a Szegedi Csillagbörtönben töltött. 1927-ben feltételesen szabadlábra helyezték, de állandóan rendőri felügyelet alatt állt. A 30-as években sokat volt munka- nélkül Appelshoffer elvtárs, s több sztrájk szervezésében vett részt. — Tagja volt a MÉMOSZ Központi Vezetőségének.

A felszabadulás után nagy szervező munkát végzett a helyi kommunista pártszervezet megalakításában. A visszaemlékezések hatása alatt úgysaólívám megfiatalodik biz idős építőmunkás, majd mikor arról beszél, hogy jelenleg lábfájása miatt már nem tud munkát végezni, alább hagyott a lendület.

— Hiába, nehezemre esik már a járás, de azért a csütörtöki pártaktíva értekezletén én is ott leszek! A titkár elvtárs megígérte, hogy kocsit küld értem — mondotta. Appelshoffer elvtárs lázasan készül az esti aktívaülésre — hogyne, hisz felszólal.

— Az aktívaülésen majd beszámolok életem legboldogabb napjáról és arról, hogy a mi országunkban milyen nagy megbecsülésben részesítik az idősebbeket, a régi harco sokat, hisz ezt mutatja az a magas kitüntetés is, ami életem alkonyát bearanyozza.

A „százezerki lom éteres-mozgalom1' hősei

1929. április 1-e óta dolgozik a szekszárdi mentőállomáson Diófási Imre elvtárs, háromszoros sztahanovista gépkocsivezető. Azóta már több mint 25 év telt el, s ezalalt az idő alatt Diófási elvtárs, mint mentőkocsi vezető többszáz tolnamegvei dolgozó életét mentette meg lelki- ismeretes, odaadó munkájával. A 25 év alatt több esetben volt szükség „orvosi tudásra“ is. Sokszor vezetett le szülést is, amit az orvosoktól tanult meg. Mindez mellett többször a vérét is felajánlotta azért, hogy emberéletet menthessen. Diófási elvtárs ezért meg is kapta a jutalmat: a halál karmaiból Visszatérő emberek legtöbbje egészségesen, mosolygós arccal mondtak neki köszönetét önfeláldozó munkájáért. D>ó- fási elvtárs ilyen esetekben ugyanolyan boldog volt, mint azok, akik visszakapták életüket.

Diófási elvtársat népi államunk megbecsüli. 1948-ban a Párt is felvette tagként. Azóta még elszántab- ban, még nagyobb kedvvel küzd az emberek életéért. De résztvesz azokban a mozgalmakban is, amelyek az önköltségcsökkentést segítik elő a mentőállomás, az egész népgazdaság számára. 1952 augusztus 20-án kapott egy társat, meg egy új gépkocsit is. Azóta Tóbiás Jánossal a 821-es sorszámú mentőkocsin olyan eredményeket érnek el, amellyel rövid 2 év alatt 3 sztahanovista .kitüntetést szereztek.

Amikor 1952 vége felé együtt kezd ték meg a munkát, elhatározták, hogy résztvesznek a 100.000 kilométeres mozgalomban. Be is jelentették részvételüket azonnal a mentőállomás vezetőjének. Tóbiás elv- társ a „vezess baleset nélkül“ mozgalomba is bekapcsolódott. Már az első hónapokban jó volt az együttműködés a két elvtárs között. Mind a ketten arra törekedtek, hogy a mentőkocsi mindig használható állapotban legyen, hogy így a 100.000 kilométert mielőbb megjárják. A két elvtárs tanulmányozta J. Titov „Ben zinmegtakarítás a gépkocsikon“ című könyvét is. Ebből megtanulták, hogyan kell helyesen kezelni a kocsit. A főfuvola és a légtorok össz- hangbahozásával, a fékek mechanikai állapotával, valamint a csapágyak jó beállításával jelentős benzinmegtakarítást tudtak elérni. A

18.2 literes sztahanovista normával szemben ők 14.8 literes új csúcsot állítottak fel 1953. június havában. Száz kilométerhez általában 16 liter benzint használtak fel, tehát két literrel kevesebbet, mint amit a sztahanovista szint megkövetelt. A két gépkocsivezető 1953 augusztus 20-ra megszerezte a sztahanovista oklevelet és a velejáró 300-300 forintot.

Ezután is tovább folyt a küzdelem az adott szó valóraváltásáért. Az eredmény nem is maradt el, 1954. április 4-én kapták meg a sztahanovista jelvényt, mert az előző félévben kiváló munkát végeztek. Eddig már közel 70.000 kilométert tettek meg, de nagyobb javítást nem kellett végezni a kocsin. 1954. június 15-re teljesítették vállalásukat: 22 hónap alatt megjárták a 100.000 kilométert anélkül, hogy a kocsin fődarab javítást kellett volna végezni. Ebből 70.000 kilométert megtakarított üzemanyaggal közlekedtek Ezért a jó munkájukért megszerezték az újabb sztahanovista oklevelet is.

Diófási Imre és Tóbiás János elvtárs az elért eredményekkel még mindig nem elégszenek meg. ígéretet tettek arra, hogy még 50.000 ki- j lométert megtesznek a 821-es kocsival nagyjavítás nélkül. — Jelenleg 113.000 kilométer van a kocsiban, ami lelkesíti őket arra, hogy utóbbi vállalásukat is tudják teljesíteni.

Versenyre hívjuk a lolnamogyci építőipari munkásokat

KÉPEK AZ ÜNNEPI VÁSÁRRÓL

<§*:,-***<S**''*:• >• »w .... « v * ;íí«;::~.

Mí# ■ ■■■üli. ■ .Vi- ki

Teszler Vendel elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese megnyitja a vásárt. Az asztal körül a díszelnök ség tagjai foglalnak helyet.

A mőzsi énekkar Ferenc József kar nagy vezetésével magyar és orosz népdal-szvittet énekelt.

A Tolnai Textilgyár táncegyüttese magyar népi táncot mutat be

Kaposvárott az Építőipari Szak- szervezet területi székházéban az elmúlt napokban műszaki konferenciát tartottak az Építésügyi Minisztérium 3. számú Mélyépítő Vállalat műszaki dolgozói. A konferencián egybegyűltek elhatározták, hogy az Építő és Faipari Dolgozók Szakszervezete II. Országos Műszaki Küldött konferenciája alkalmából a műszaki munka megjavítására, valamint az építőiparban az önköltség csökkentésére versenyre hívják ki Somogy és Tolna megye építőmunkásait az alábbi szempontok alapján:

1 Vállaljuk, a műszaki munka * előkészítését úgy végezzük, hogy a folyamatban lévő és újonnan

M O L I

Garay Filmszínház. Szeptember 1 i:r: A KIS KARMESTER. Zenés francia film u/ ..Első hangverseny“ kis főszereplőjének, Roberto Benzinnek új filmje.

Kezdések: vasár es tinnepnao: 5, ? is í órakor. bé<kÖ/naD: 7 és ó órakor.

A Fővárosi Csatornázási Művek

Nagybuűapesl lerílielén végzeni munkára segédmunkásokai és kubikosoka! felvesz.

Vidéki dolgozók részére munkásszállást biztosítunk. Minden dolgozó ruha ellátmányba részesül, valamint üzemi étkeztetés is a rendelkezésére áll. Vidéki családos dolgozónak napi 6 Ft. különélés! díjat fizetünk. Havonta egyszer a hazauíazási költséget megtérítjük. Jelentkezni lebet Fővárosi Csatornázási Művek V Március 15-tér 3. szám Munka, ügyi osztály.

épülő építkezések menete az ütemterv szerint biztosítva legyen.

2 A balesetelhárítási _ intézkedé- * setket minden építéshelyre kidolgozzuk, s ezzel elérjük, hogy az építkezéseken előforduló baleseteket megelőzzük.

íj A felettes hatóságtól kapott

* egy főre eső termelési értéket túlteljesítjük.

zj A szakszervezeti bizottsággal

* egyetértve műszaki dolgozóink a munkahelyeken munkaversenyeket kezdeményeznek, s ezzel a dolgozók 55 százalékát munkaversenyben foglalkoztatják'.

^ Az újonnan linduló és folya* maiban lévő munkahelyeken az anyag szállítását és tárolását úgy oldjuk meg, hogy belső anyagmozgatásra tengely fuvarra szükség ne legyen. (Kivételt képez a raktáron tárolt anyag. Vállaljuk továbbá,

hogy a beépítésre kerülő betonacél hulladékot egy százalék alá szorítjuk s a zsaluzóanyag ötszöri felhasználását, valamint a deszkaanyag csökkentése érdekében a hulladék- deszkaanyag táblás zsaluzásra való felhasználását.

ó Vállaljuk a gépkihasználási százalék 18 százalékról 30 százalékra való felemelését, amit úgy akarunk fokozni, hogy a tervév végére ez a kihasználási fők 45 százalékot érjen el.

Vállalatunk műszaki dolgozói e versenykihívást azzal a meggyőződéssel indítják el, hogy ezúton is hozzájárulnak dolgozóink fokozott életszínvonalának emeléséhez, s nem utolsó sorban az építőipari önköltség csökkentéséhez.

A 3. számú Mélyépítő Vállalat műszaki dolgozói ezúton hívják fel a tolnamegyei építővállalatok dolgozóit fogadják el versenykihívásukat és csatlakozásukat írásban juttassák el az Építő szakszervezet kaposvári területi bizottságához.

Az augusztus 1-i rejtvényünk helyes megfejtése

Vízszintes 1: A paraszt nyár. 17. Jó termés. — Függőleges 1: A nyári délutánok. 8: Nyári délután. 20: Pipacsok.

Közöljük rejtvénymegfejtőinkkel, hogy a megfejtésért a könyvjutalma zásokat beszüntettük. Minden rejtvénymegfejtő saját szórakozására

használja fel a lapunkban leközölt rejtvényeket. így a megfejtések beküldésére sem tartunk igényt.

A rejtvények helyes megfejtését a beküldés határidejét követő vasárnapi számunkban továbbra is közöljük,

A bátaszéld föXdművesszövetkezet könyvsátrában a szekszárdi könyvesbolt dolgozója is segít árusítani. — A sátorban mintegy 6000 darab

könyvet adtak el.

Fiatalok! Jelentkezzetek váj írtam1 ónak!

Az MTH 504-es nagymányoki vájártanuló intézete vájártanulókat vesz fel egyéves képzési időtartamra. Jelentkezhetnek az 1954—55-ös

tanévre mindazok a 17—18 éves fiatalok, akik már elvégezték az általános iskola legalább 4 osztályát.

Az intézet valamennyi tanulója korszerű otthonban nyer elhelyezést. A szeptemberben beiratkozó tanulók teljesen ingyenes állami ellátásban részesülnek. A tanulmányi idő alatt, a tanulmányi előmeneteltől függően, havi 240 forintig terjedő ösztöndíjban is részesülnek. A jelentkezés határideje október 1. Jelentkezni lehet írásiban vagy személyesen a következő címeken: Szek- szárd, Megyei Tanács VB. XII. Munkaerőgazdálkodási Osztály, vagy Nagymányok, Vájáriskola.