Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-29 / 205. szám

2

NAPLÓ

1954. AUGUSZTUS 2P

HOZZÁSZÓLÁS A TANÁCSTÖRVÉNYTERVEZETHEZ

Tanácsválasztások felé

Népköztársaságunk megalakítása óta legfontosabb lépést jelenti, hogy államunk hatalmának forrása es birtokosa a dolgozó nép. A helyi tanácsokról szóló törvény azt mondja. „A szocializmus útján haladó magyar népköztársaság olyan államszervezetet épít, amely biztosítja a dolgozók tevékeny és állandó közreműködését az államhatalom gyakorlásában és az államigazgatás munkájában, közelebb viszi az ügyintézést a dolgozó tömegekhez és következetesen érvényesíti a szocialista törvényesség elvét..Ezeket az elveket a megkezdett úton most már könnyebb megvalósítani, tettekké változtatni. A további útirányt az új tanácstörvénytervezet világosan megmutatja és konkrétabban rámutat a dolgozók tennivalóira és demokratikus jogaira. A tanácsválasztások előtti és utáni feladatokat még alaposabban megvilágítja.

Az elmúlt tanácsválasztások óta gyűjtött adatokat felhasználva adjunk segítséget ezekből az adatokból és adatgyűjtésekből a dolgozók széles rétegeinek az elkövetkezendő tanácsválasztásokhoz. A gyűjtött adatok legyenek mérlegei a tanács eddigi munkájának eredményeknek és hibáinak egyaránt, mérlege legyen annak, hogy a tanács tagsága a dolgozók széles rétegei mennyire szerették meg az államigazgatás munkáját és mennyire voltak tevékenyek egyes feladatok megoldásánál. Voltak a tanácsoknak nehéz feladatai, meg kellett ismerniük az államigazgatás számtalan problémáit és törvényeinket, az állandóan acsarkodó ellenséget a falu dolgozóira támaszkodva kellett visszaverniük, s ezenkívül a területükön soronlévő, szerteágazó gazdasági feladatokat szemelőtt tartva azokat a nép érdekében kellett megvaló- sítaniok.

Ezekben a munkákban nagy segítséget kaptak a tanácstagok a választóiktól és elmondhatjuk, hogy a tanácstagokat harcosan követték választóik. Voltak rosszul dolgozó tanácstagok is, akik nem törődtek a választóik ügyeivel. Ezeket a törvény értelmében visszahívták. Egyes tanácstagok munkájának gyengeségéhez hozzájárult az is, hogy a végrehajtóbizottságok nem adtak kellő segítséget és támogatást a tanácstagságnak, ha felvetettek problémákat, a vb. több esetben nem orvosolta, javaslataikat — bár igen sok egészen kiváló is elhangzott — csupán felületességből nem fogadták el. A tanács tagsága passzivitásba vonult, nem szólaltak fel többet a

tanácsülésen, vagy ha fel is szóltak, csak általános problémáról, s nem konkrét javaslatokról beszéltek.

A jól dolgozó tanácstagok beszámoltak választóiknak, a rosszul dolgozók nem tudtak számot adni a munkájukról. Vagy ha megnézzük a tanácstagok fogadóórájának tartásáról szóló eredményeket, szinte hullámszerűen látogatta a falu lakossága, ha a fogadóórán elmondott ügyek elintézése jó volt, aktív volt, a panaszosoknak tetszett az ügy elintézésének módja, vagy a javaslat megvalósítása, akkor a dolgozók maguk érdeklődtek a legközelebbi tanácstagi fogadóóra megtartásáról, idejéről.

Állandóbizottságainknak is jobban meg kell szeretniük hatáskörüket és megismerni feladatukat, mert csak úgy tudják munkájukat jól végezni. Olyan tanácsok, ahol az állandóbizottságok jól működnek, a tanács munkájában nem adódhat könnyen hiba, mert az állandóbizottságaink hivatottak arra, hogy a tanács hivatali apparátusát ellenőrizze munkájában. Az állandóbizottságok, mint a tömegek és a tanács közötti kapocs kiszélesítői, állandó feladatuk a lakosság tanítása és nevelése. A törvények ismertetése a lakosság körében felvilágosító, nevelőmunka.

Ha megvizsgáljuk a végrehajtóbizottság munkáját, általában a községekben sok probléma állt előttük. Ha megnézzük a vb-k eddigi munkáját, általános hibaként felsorolhatjuk, hogy a vb. tagjai nem ismerik kellően a kormány által kiadott rendeleteket, pedig a tanács hivatott arra, hogy ezeket a dolgozók széles rétegeivel tudatosítsa és a dolgozókkal karöltve végre is hajtsa. Fontos és szép feladat a mezőgazdaságról szóló kormányhatározat megvalósítása, de nem elég a vb.-nek csak ezt ismerni, hanem a többi kiadott rendelkezést is ismerni kell. Nem elég aktívak vb. üléseink, nagyobb önállóság kell, amelyet az új tanácstörvénytervezet világosan ki is mond.

A vb. tagjainak sokkal többet kell foglalkozni a tanácstörvénytervezet tanulmányozásával és azok megismerésével.

Ha a község lakossága látja, hogy tatában vagyunk a törvényekkel, szívesen fordulnak hozzánk tanácsért, segítségért, ezzel a tömegkapcsolatot is mindjobban kiszélesítjük.

Puskás László

v. b. titkár, Várdomb

A tanácstörvénytervezet több önállóságot biztosít

A tanácstörvénytervezet megjelenését és széleskörű megvitatását rendkívül jelentősnek tartom további fejlődésünk szempontjából. A tervezet az alkotmány szellemében nagyobb önállóságot biztosít, rendezi a helyi tanácsok életét, szervezetét, munkásságát.

A tervezetből különösen megragadta figyelmemet a tanácstag jogai és kötelességei című fejezet második bekezdése, mely szerint a választókerületek, lakóterületek közvetlenül választhatják meg jelöltjüket, s eldönthetik, név és személy szerint jelöltjük alkalmas-e arra, hogy érdekeit képviselje a tanácsban. Másrészt igen jelntősnek tartom ezt a módszert azért is, mert a tanácsok jó kapcsolatának kiépítését és szorosabbá tételét is nagyban elősegítik'. Nemcsak engem, de azt hiszem, a többi tanácstagot is

zavarta az, hogy mindig más-más körzetben bízták meg feladattal, így nem alakulhatott ki az őszinte baj^ti viszony a tanácstag és a lakosság között.

Igen fontosnak tartom és helyeslem a 61. § tervezetét, mely a tanácsok hatáskörét kiterjeszti a tanács alá nem rendelt, állami szervek tevékenységének figyelemmel kísérésével. Úgy látom, hogy a tervezetnek ez a része üzemünkre vonatkoztatva azt jelenti, hogy a helyi tanács ellenőrzést gyakorolhat az egészségügyi, szociális és kulturális kérdésekben, s javaslattal fordulhat a felsőbb szervek felé különböző kérdésekben.

Geringer Mihály

sztahanovista, a Tolnai Textilművek technológusa.

VASÁRNAPI JEGYZETEK Mözsi beszélgetés

Ha valaki megkérdezi Mözsön, ki a legjobb gazda, Ívre a legbüszkébbek a faluban, mindenki a Bartók József nevét mondja. S ha azt kérdezik, hogy ki a legderekabb tanácstag, akkor is a Bartók József nevével felelnek. De hozzáteszik, hogy több Bartók is él a faluban, azonban Bartók Józsefük csak egy van. Sajnos, mert a mözsieknek ugyan nincs okuk a szégyenkezésre, Bartók Józsefből azért elkelne még néhány a faluban.

Megyünk hát a Rákóczi-út 21. számú ház felé, ahol a kapuban egy pöttöm lány fogad s kérdezés nékül mondja, hogy a nagypapa itthon van. Azt hiszem, egészen természetes számára, ha valaki erre jár, csak a nagypapát keresheti. Bartók József pedig, aki legalább olyan büszke az unokájára, mint a mözs iek őrá, valóban otthon van, s vasárnap délelőtt lévén, hallgatja a rádiót. Szinte mentegetőzik is; épp most jött haza, hajnal óta járt a kaszálás ügyében, mert községgazda is.

Ha egy mihaszna agronómussal, vagy egy hányaveti traktorossal hoz egybe a véletlen (szerencsére, egyre kevesebb van belőlük), előbb megtalálom a kellő hangot; tudom, mivel fog mentegetőzni, s azt is tudom, mit higyjek el. De itt minden arról beszél, hogy Bartók Józsefet nem hiába dicsérték a faluban; a ház előtt, az udvaron, a lakásban tisztaság és rend, a kamrát pedig szinte megtöltik a gabonás zsákok.

— Nem fognák éhezni a télen, — próbálom elindítani a beszélgetést, de a gazda csak mosolyog:

— Jut ebből másnak is, kilenc mázsa búza termett egy holdon. Tavaly persze több volt, de az idén s em vallottam szégyent.

Azt már meg sem merem kér dezni, hogy a beadással hogyan áll, ő mondja meg, kérdés nélkül is, szerényen:

— Erre az esztendőre már csak hat mázsa kukoricával tartozom.

Az ember azt hihetné, Bartók József valami mesebeli kincs gazdája, pedig csak hat hold földje van. Igaz, hogy megadia a földnek, ami kell, a trágyától a fogasig mindent, ez az egyetlen titka, ha ugyan titokról egyáltalán lehet itt beszél ni. Mert ha valaki segít a töb- bieken, az elsősorban ő. Mehetnek hozzá bármivel, és mennek is, panaszkodni, tanácsot kérni, nemcsak nyitott ajtót, hanem nyitott szivet is találnak. Már afféle Ids fiók-tanács háza van itt a Rákóczi-úti házban, mert a mözsi tanácstagok közül Bartók Józsefet keresik fel legszívesebben. De a dicséretet szerényen elhárítja most is:

— No jó, vannak eredmények, de azért a tanácselnök, meg a titkárnő nélkül nem mentünk volna semmire.

Persze szomorúsága is van; az idén azt akarták, hogy községük országos első legyen a beadásban. Megyei elsők lettek „csak‘, no majd jövőre, mondja a gazda. Jövőre egyébként más terve is van: építkezik. A kis házban együtt lakik a vejével s bizony szűkösködnek. Még két szobát épít a házhoz s fürdősz obát is; az anyag már együtt van.

— Amilyen gazdag az egyes e mber, olyan gazdag az ország, — mondja bölcsen, s nekem az a francia király jut eszembe, aki arról ábrándozott, hogy legalább vasárnaponként tyúk főjjön minden paraszt fazekában. A mözsi tanácstag házában a régi király ábrándja testet öltött, Bartók József azonban tovább gondolkozik a vasárnapi tyúklevesen is: a pontosan eltervezett ház s a tanácstag jövő gondjai jóval előbbre mutatnak.

— Nem is magamért kell a ház, inkább az unokáért, — mondja csendesen. — Ha nagy lesz, úgy gondoljon vissza a nagyapjára, mint aki dolgozott s a munkája nem volt hiábavaló.

Közben pedig elénk perdül Annuska, a négy éves kis unoka, s igaz ugyan, hogy hosszas kérlelésre, de mégis csak elénekli, amit a napközi otthonban tanult: „Tizenhárom fodor van a szoknyámon...“ Hja, mondhatná valaki, könnyű ott az unokának tizenhárom fodorral dicsekedni, ahol Bartók József a na gyapa...

APOR SÁNDOR

A MI KIS VAROSUNK

HETEKKEL EZELŐTT sokan felkerestek, hogy folytassam a cikksorozatomat, mert ímivaló a mi kis városunkban van elég. őszintén szólva kissé pihenőt tartottam, hogy megfigyeljem a cikkekben felsorolt őszinte és építeni akaró kritika nyomán mi változik és mi nem, és abban is reménykedtem, hogy a hibák javítása mellett felismerik azokat is, amelyeket nem akartam felsorakoztatni. Sajnos nem így történt.

— Hát hogy? — kérdezhetné valaki és valljuk meg, joggal.

Adjon ezekre feletet az a néhány kép, amelyet ötletszerűen, nagy vázlatokban felrajzolok.

♦

KEZDJÜK HAT ÚJRA A HÄR- MASHIDNÄL. Ez, ha nem tudná valaki, elkészült és felét át is adták a forgalomnak. De csak a felét, hogy miért csak ennyit, azt nem sikerült megállapítani. Azóta elhordták az építéshez használt felszereléseket és 3—4 ember ásogatja a medret a híd alatt. A fahidak rosszabbak mint voltak, mivel a két árvíz, különösen a nyugati fahidat súlyosan megrongálta. A Marx Ká- roly-utcából lejtőnek kell leereszkedni az úttestre sok kő és szemét között, örvendetes azonban, hogy az Ünnepi Vásárra az új útszakaszt felolajozták. Jó lenne ezt folytatni a város más részein is, hogy a „gyilkos“ iszappor ne rongálja az

emberek egészségét. Az egész hídépítésben ez az egyetlen tény, ami örvendetes.

Egyébként, mint hallom, a híd tényleg áprilisra készen lesz, mint eredetileg tervezték, csak a rossznyelvek szerint az évszámát elfelejtették megjelölni. Alighanem igaza lesz fiz egyik bácsinak, aki a minap fahídon álldogálva hamiskásan megjegyezte:

— Ez a híd alighanem az új mil- léniumra készül. Nem hiába kiírták, hogy „hídépítés lassan!!!“

A dolog tényleg így néz ki. De most már ugyancsak elérkezett az ideje, hogy pontot tegyenek a hár- mashíd építési munkálataira és befejezzék a rájáró útszakaszokat is, mielőtt a rossz idő bekövetkezik.

*

A NEVEZETES HÄRMASHIDDAL

szorosan összefügg az évtizedek óta sötéten kísértő Séd-patak ügye. A tavasszal azt az örvendetes felvilágosítást kaptam, hogy az idén végig befejezik a medermélyítés elengedhetetlen munkáit is. Tényleg, két esetben, amikor az árvíz elöntötte a várost, a patak és a hídépítés hibájából, megjelentek a miniszteri illetékesek és nagy ígéretekkel tértek vissza a fővárosba. De a szép ígéret még írott malaszt sem maradt, mert a munkálatokat még a mai napig sem írták ki, marad, mi volt az egész: a parton tele

földhányásokkal, kidobált kövekkel,

rossz fakezakkal, stb. egész épületes kiállítás.

Nagy örömmel újságolták a szakemberek, amikor a patak medrét a ludasi kanyar helyett egyenesen vezették le a kaszárnya és a vasúti töltés között, hogy megoldódott az eliszaposodás kérdése, mert a víz hatalmas eséssel rohan a bátai szivattyútelep felé. Ennek tényleg örültek azok, akiknek szívügye, hogy a városban az élet apró kis lépéssel legalább előrehaladjon. Sajnos, aki a nyárvizek után most megáll a Hunyadi János-úti nagy hídon, akaratlanul is azon gondolkodik:

— Nem csúszott itt valami hiba a számításba?

A víz ugyanis áll és a mederrész teljesen eliszaposodott, alig kétesz- tendő alatt. Ebben az esetben pedig mi értelme volt a töméntelen nagy földmunkának ?

Valljuk meg őszintén, ott kellene elkezdeni az egész patakrendezést, ahonnan elindult, a hegyoldalon. A víz lefolyását kellene okszerű fásítással megakadályozni, ez nemcsak látszat-, vagy ideiglenes megoldást hozna, hanem ténylegeset.

*

DE ÚJSÁGBA KÍVÁNKOZIK a

Béri Balog Ádám utca ügye is. Hónapokkal ezelőtt terméskövekkel vé- gigprizmázták az árokpartokat azzal, hogy a medreket hamarosan kikövezik és ezzel a vizek levezetése megoldódik. Sajnos az elmúlt hetek alatt termésköveket apránként és észrevétlenül elhordogatták, A kocsiút melletti árkok szinültig tele vannak iszappal, rotható posvánnyal és a házakból kifolyó trágyalével és mindezek tetején népes kacsa- familiák kevergetik a forróságban az amúgyis dögletes bűzt. Úgy néz ki az egész, mintha nem is a város egyik főrésze lenne. Erre nem jár tisztiorvos? vagy ennek a városrésznek egészségügye nem fontos? *

HALKAN A PARKBAN a szél muzsikál... Ez csak a dalban van természetesen így, mert Szekszár- don a Béri Balogh Ádám utca elején lévő parkrészletben népes libacsaládok gögyörésznek a park kellős közepén. Úgy gondolom, igen radikálisan rá lehetne szoktatni a libatartó gazdákat az őrizetre, ha az őrizetlen libákat az utcaseprők szépen behajtanák a városi majorba, ahonnan csak komoly váltság fejében adnák vissza az igazolt tulajdonosnak. Ez más városban és itt is kitűnően bevált már korábban. Egycsapásra megszűnne az a sok közlekedési baleset is, amit a főútvonalon csendesen járkáló libák a közlekedésben okoznak. De kevesebb lenne a gazdák kára is, mert a járművek nem gázolnák el egymásután az értékes baromfiakat.

Ha már a parkoknál tartunk, meg kell említeni, hogy a nyár végére befejezték az újvárosi játszótér felállítását is. Kár, hogy a rendezett kis telepet az oda nem való futbaljátékkal a nagyobb gyerekek teljesen tönkreteszik.

*

„A BAKTAI-ÜGY“ tartja két esztendő óta izgalomban a szekszárdi szőlősgazdákat. Erre vezethető visz- sza, hogy a város területén a szőlő- telepítés egyáltalán nem halad előre, holott a mezőgazdaság fejlesztéséről kiadott minisztertanácsi határozat világosan kimondotta, hogy a történelmi borvidékeken jelentősen fejleszteni kell a szőlőterületeket. Sajnos Szekszárdon a szőlőtelepítés nyugvópontra jutott. Hogy mi az oka, mindenki látja, mindenki tudja: „a baktai-ügy“. Ez a két év óta vajúdó, állandó fellebbezések alatt álló, de a mai napig közmegelégedésre el nem intézett ügy 142 gazdát és 113 kh szőlőterületet érint. A dolog oda nyúlik vissza, hogy Szekszárd város tagosítási engedélyt kapott a sok elhagyott sváb szőlő területére a palánki hegyoldalon és ezzel szemben tagosítás történt a város legműveltebb egyetlen négyszögöl elhagyott terület nélküli Bakta-hegyoldalon. Hogy miért itt történt, annak kivizsgálása nem ránk tartozik, ez folyamatban van, A város lakosságának azonban igen súlyos érdeke, a szőlőtermesztés fejlesztésének alapkelléke, ennek a kérdésnek gyors és közmegelégedésre történő elintézése, hogy a „baktai- ügy“ ezzel minden személyi vonatkozástól eltekintve elintézést nyerjen, Szakály Ferenc