Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-01 / 181. szám
2 n ä p c o 1954 AUGUSZTUS 1 Az elmélet napi kérdései VASÁRNAPI JEGYZETEK Sokoldalúan, széleskörben ismertessük a kongresszus útmutatásait! Pártunk III. kongresszusa világosan megmutatta azt, hogy a párt és a nép kapcsolata a Központi Vezetőség tavaly júniusi ülése óta nagy fejlődésen ment keresztül, s hogy azóta mag bensőségesebbé vált a párt és a dolgozó tömegek viszonya. Ez gyakorlati bizonyítéka annak a lenini-sztálini tanításnak, hogy a hibák bátor, őszinte feltárása nem gyengíti, hanem erősíti a pártot. De bizonyítéka ez annak is, hogy a hibáikat kijavítani, a nehézségeket leküzdeni, tartós eredményeket elérni csak a tömegek segítségével, csak a párt és a tömegek közös erőfeszítésével. lehet. A párt és a tömegek kapcsolatának ilyen mérvű szilárdítását; a tömegek alkotókészségének fokozáA III. kongresszus határozatainak megvalósítása nem egyszerű pártügy, hanem az egész magyar nemzet ügye. Ezért ahhoz, hogy népünk újabb sikereket érjen el, minden eddiginél szélesebb rétegek előtt kell világossá tenni, hogy további felemelkedésüket illetőleg a kongresszus tanácskozásainak milyen jelentőségük van. Meg kell magyarázni azokat a fő kérdéseket, amelyeket a kongresszus belpolitikai életünk előterébe állított. Ez most agitációs munkáink nagy és megtisztelő feladata. A kongresszus behatóan megtárgyalta a termelés problémáit: a gazdaságosabb termelést és a mező- gazdaság fejlesztésének feladatait. Pártszervezeteink ezekkel a kérdésekkel napról napra foglalkoznak. Ennek eredményeként egyre _ nő azoknak a dolgozóknak a száma, akik megértik, hogy életszínvonalunk további emelkedése elválaszthatatlan a termelékenység növekedésétől, a jóminőségű, selejtmen- tes termeléstől, a mezőgazdasági munkák időben való elvégzésétől és az állampolgári kötelezettségek pontos teljesítésétől. Továbbra is, és 'még hosszú ideig az a politikai munka feladata, hogy ezt megmagyarázza. Ezek a kérdések új tartalmat kaptak azzal, hogy nemcsak a szocializmus építésére, hanem — vele egyidőben — közvetlenül mindennapi életünk job’oátételére is kihatnak. Pártszervezeteink és párttagjaink a kongresszus után újult erővel fogtak hozzá, hogy megmagyarázzák ezeket a feladatokat, s számtalan példa bizonyítja, hogy mélységes megértésre találtak és nagy visszhangot keltettek dolgozóink körében. Hogyan tehet eleget ennek a feladatnak az agitáció? Úgy, hogy megmagyarázza, milyen nagy a munkás-paraszt szövetség jelentősége mind a munkásosztályra, mind a dolgozó parasztságra nézve. Egyesék azt mondják, hogy ezt a kérdést nehéz, vagy egyenesen lehetetlen összekapcsolni a soronlévő napi feladatokkal. Pedig a munkásparaszt szövetségről nem is lehet beszélni anélkül, hogy ne beszélnénk a két osztály egymás iránti kötelezettségéről is — és ezzel már el is érkeztünk a napi feladatokhoz. Hiszen a munkás-paraszt szövetség erősítésének egyik legfontosabb eszköze az, hogy mindkét részről teljesítik a termelési kötelezettségeket. Az időben és jó minőségben elkészített kapa, eke, traktor, kombájn — a munkásság őszinte, szövetségi segí- teniakarásának legjobb bizonyítéka. A jól megművelt föld, az időben végzett mezőgazdasági munka, amely magasabb terméseredményt hoz, a határidőre történő beadás — ez a dolgozó parasztság legjobb hozzájárulása az igaz baráti viszony tartóssá tételéhez. A mezőgazdaság fejlesztésének fontosságát is csak akkor tudjuk igazán megértetni, ha megmagyarázzuk a munkás-paraszt szövetség lényegét. A kongresszus sát a párt nemcsak azzal érte el, hogy nyiltan feltárta a problémákat, hanem azzal is, hogy sokoldalú intézkedéseket tett a dolgozók életszínvonalának javítására és emllett széleskörű politikai felvilágosító munkát folytatott. Minél szélesebb tömegeik ismerték meg és értették meg az új szakasz politikáját, annál jobban nőtt népünk alkotókészsége és az új politika iránti bizalma. Most, a III. kongresszus után még világosabbá kell válnia annak, hogy a párt politikája helyes, hogy csak ezen az úton haladhatunk előbbre. A párt a tömegekkel és a tömegek a párttal — ez a további sikerek záloga, ez a kongresszusi határozatok megvalósulásának égyetlen lehetséges útja. A munkások legjobbjainak vezetésével új csaták indulnak a termelékenység növeléséért, az önköltség csökkentéséért, a magasabb mező- gazdasági terméseredményekért, s naponta születnek új meg új sikerek. Százával, ezrével lehetne felsorolni e sikerek hőseit’: üzemeket, műhelyeket, brigádokat, termelő- szövetkezeteket és a dolgozókat. A termelés kérdései rendkívül nagyfontosságúak és a kongresszus nagy nyomatékkal tárgyalta őket. Mégsem helyes az, hogy pártszervezeteink többsége a kongresszus anyagából csupán a termelés kérdéseit ismerteti. Ezzel még nem mutatják meg a kongresszus egész jelentőségét, hiszen a kongresszus más, igen fontos kérdéseket is tárgyalt. Ezért agitációnknak* lépésről lépésre ismertetnie kell a kongresszus többi fontos határozatát is. Agitációnk most, a kongresszus után is alig foglalkozik például a munkás-paraszt szövetség kérdésével. Pedig a kongresszus mélyen elemezte ezt a kérdést, és megszabta e téren a további tennivalókat, kongresszusunk a munkásparaszt szövetség megszilárdításának a kongresszusa is Volt. A kongresszus félreérthetetlenül leszögezte, hogy népi demokratikus rendszerünk alapja a munkásosztály és a dolgozó parasztság egyre erősödő szövetsége. Államunk és rendszerünk erejének egyik legfőbb forrása a munkásosztály és a dolgozó parasztság szoros kapcsolata. Ezért ezt a viszonyt ápolnunk kell, a munkás-paraszt szövetséget az egymás iránti hűségre való neveléssel szakadatlanul erősítenünk kell. útmutatásait csak úgy lehet megvalósítani, ha ezt a fontos kérdést megvilágítjuk a tömegek előtt. A munkás-paraszt szövetség erősödése — országunk további erősödése, s éppen ez a volt a kongresszus egyik fontos célja. Az agitációnak egy másik fontos feladata az, hogy ismertesse a kongresszusnak a tanácsokkal kapcsolatos állásfoglalásait. A kongresszus a népi demokratikus állam, a néphatalom, a tanácsok megszilárdításának kongresszusa volt. „Népi demokratikus államunk a munkások és parasztok állama, valóságos néphatalom, amelyet a város és a falu dolgozói sajátmaguk választott és visszahívható küldötteiken keresztül gyakorolnak“ — mondotta Nagy Imre elvtárs a kongresszuson. A kongresszus leszögezte, hogy már a tanácsok létrejöttének és fennállásának puszta ténye is hatalmas sikere a munkáshatalom államszervező munkájának. A tanácsok hibáikkal együtt is — előbbreviszik a nép ügyét, s különbül szolgálják a nép érdekeit, mint bármilyen bur- zsoá államgépezet. Kétségtelen, hogy a tanácsok munkájában vannak még hibák és fogyatékosságok, ezek azonban nem fedhetik el azt a tényt, hogy a helyi tanácsok az államhatalom olyan új típusét testesítik meg, aminek segítségével a munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal, képes az államot a burzsoázia akarata ellenére is igazgatni. A kongresszus megmutatta a tanácsok szerepét és jelentőségét, s ily módon választ adott az ellenségnek arra a balga kísérletére, hogy az államapparátus egyes hibái alapján támadja meg magát az államot. Ez természetesen nem jelenti, hogy szemet hunyunk a tanácsok munkájában meglévő hibák előtt. Ellenkezőleg: minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a tanácsok munkája minden szempontból egyre kielégítőbb legyen. Az agitáció sokat segíthet abban, hogy a dolgozók megértsék: a tanácsok munkájának kisebb-nagyobb gyengeségei — a fiatal, kevés állam- igazgatási tapasztálattal rendelkező munkáshatalom fogyatékosságai nem megoldhatatlan szervi hibák, hanem igenis megszüntethető, és megszüntetendő múló, időleges hiányosságok. Az agitáció segíthet, és kell is, hogy segítsen abban, hogy a dolgozó tömegek aktívan résztvegyenek a tanácsok tevékenységének megjavításáért folyó munkában. A vezetők járjanak élen A kongresszus anyagának ismertetése bőséges lehetőséget ad arra, hogy politikai felvilágosító munkánkat sokoldalú, gazdag tartalommal töltsük meg. A kongresszus népünk mindéin rétege számára újat alkotott azzal, hogy magasra emelte a nemzeti egység zászlaját. Utat mutatott ahhoz, hogy minden szocialista, demokratikus, hazafias, népi erő tömörüljön a Magyar Függetlenségi Népfrontban, és megadta a Népfront újjászületésének programm- ját. Ugyanakkor a kongresszus mélyen népünk szívébe véste a proletárinternacionalizmus eszméjét, fokozta népünk hűségét és szeretetét felszabadítónk, békénk őrzője, a dicső Szovjetunió iránt. A termelés alapvető fontosságú kérdéseinek ismertetése mellett nem szabad háttérbe szorulniok ezeknek a nagyjelentőségű kérdéseknek sem. A tömegek körében végzett politikai munkával eleven valósággá kell tennünk a kongresszus sokrétű, gazdag útmutatásait. A kongresszus igazi jelentőségét akkor érti meg teljes mértékben népünk, ha sokoldalúan, széleskörűen ismertetjük előtte. A kongresszus anyagának e sokoldalú, széleskörű ismertetését párt- szervezeteinknek minden eddiginél nagyobbméretű politikai munkával, s nemcsak a megszokott keretek között, nemcsak a ma meglévő népnevelők felhasználásával kell végezniük. Ha igazán eredményesen akarunk dolgozni, akkor elsősorban maguknak a vezetőknek kell jó példával előijárniok. Minden párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezető vegyen részt ebben a politikai tömeg- munkában. A párt felső vezetése nemcsak nagy önállóságot adott szervezeteinknek, hanem meg is követeli, hogy a kongresszus anyagának ismertetésével és végrehajtásában a legnagyobb kezdeményezőkészséget mutassák. Mindenütt, üzemben és falun egyaránt, be kell vonni a poli- tiaki munkába a kongresszusi verseny élenjáró dolgozóit, párttagokat és pártonkívülieket egyaránt. A kongresszusi anyag ismertetésére ezer és ezer kommunista, ezer és ezer új pártonkívüli dolgozó kapjon párt- megbizatást. A kongresszus tovább erősítette a párt vezető és irányító szerepét, növelte a párt minden tagjának' felelősségérzetét. Ez a felelősségérzet hasson át minden pártszervezetet, minden kommunistát az újabb sikerek és győzelmek kivívásáért megindult új, nagy csatában. Cservenka Ferencné A kongresszus határozatainak visszhangja A munkás-paraszt szövetség és népi államunk kérdései az agitációban Riport helyett Valószínűleg végleg beköszöntött a nyár. Egy Ideáit megkésve, de a sok hűvös és esős nap után végre itt van s a késést talán majd az őszön hozza be. Számunkra az igazi nyár, függetlenül a naptártól, akkor kezdődik, amikor hozzáfognak az aratáshoz. De az idén sehol nem arattak egyszerre, mindig két eső között vágták a búzát, több helyen így is térdig érő vízben. A nyár első felét, az aratást, elsikkasztotta az idő, de most, amikor teljes erővel megindultak a cséplőgépek, talán végérvényesen beköszöntött a szép idő. Egy kicsit jobb termést is hozhatott volna, mert sokat elvitt a rém geteg eső, a köd és a jég, de azért, mint itt is, ott is hallom, nem kell félnünk, az idén sem marad üresen a kamra. Minden évszak munkájának me gvan a sajátos versenye; ősszel a szántási, vetési eredmények a legk apósabbak, tavasszal a növényápolási eredményekre kíváncsiak az emberek. Egy, egy ilyen munkahősnek a neve vetekszik egy futballistáéval, ami helyes is. Most mindenki azt figyeli, ki nyeri meg a cséplési versenyt a megyében, ki lesz az, aki elviszi a me gyei tanács vándorzászlaját és a dicsőséget? A zászló jelenleg Mözsön van, Kardos Lászlónál, de sokan vannak a nyomában, jószerivel minden cséplőgép, amely a megye területén dolgozik. Ezt tudja Kardos László és Szegedi József is, a munkacsapatvezető s eléggé fő is a fejük, hogy tartani tudják eredményüket. Nem, nem velük van a baj, nem is azzal a tizennyolc emberrel, akivel együtt küzdenek az elsőségért, hanem mással. Kardos László aggódva ingatja a fejét, ki tudja, itt marad-e a büszíke zászló? Mert az igazság az, hogy a gépet többet kell vontatniok, mint amennyit dolgozhatnak. A munkalapokból sietve összeszámoljuk: 13 nap alatt 46 helyen dolgozott a cséplőgép! Egy-egy vontatás pedig 3—4 órai állást jelent, amiből követ kezik, hogy a 13 nap alatt közel 159 órát állt a gép. — Hát így nem lehet dolgozni, — mondja Kardos László s rábólint Szegedi József is. De ő még hozzáteszi: — Volt olyan szérű, ahova 3 mázsa búzáért be kellett állni. Még az I-es típusú tszcs tagjai sem hordták közös szérűre a gabonájukat, hanem mindenki a saját földjére. Komolyan mondom, eddig többet vontattunk, mint csépeltünk. így aztán már azt sem panasz olják különösebben, hogy a napokban elromlott a traktor csapágya s a lehúzó csavarért 30 kilométeres körzetet kellett beszáguldani. Ekkor öt órát állt a gép, de mi ez ahhoz a 150 órához képest? Ülünk a dübörgő gép mellett s a felhős éggel elkeveredik a szálló pelyva. Nem tehetek róla, a sok panasz közepette is jól érzem itt magam, mert az eddig elcsépelt ‘több mint 1500 mázsa gabona mindennél jobban bizonyítja, hogy ezek az emberek nemcsak panaszkodni tudnak, hanem dolgozni is. A megyében sok cséplőgép jár ezekben a hetekben, s valószínűleg a legtöbb nem olyan mostoha körülmények között, mint Kardos László gépe. De épp ez tetszik itt a mözsi határban, ez a célratörő munka, ez a biztonság, amely felül tud emelkedni minden bajon s a 20 ember minden hamis pátosz és nagyképűség nélkül mondja: — Azért mégis itt marad a zászló. De legalább is megpróbáljuk. APOR SÁNDOR 1954. április 4. Tolna- némedin vagyok s nagy szerű látványban van részem. Felszabadulásunk ünnepének megtartására ide a mozihelyiségbe igyekszik a fa lu apraja-nagyja. Gyalog, kocsikkal, népes csoportokban özönliíc a nép. A kendergyár dolgozói táblát is hoznak, amelyen szinte büszkén díszük, hogy 180 ezer téglával akarják túlteljesíteni tervüket e nagy ünnep tiszteletére. A termelőszövetkezetek részéről is fogadkozások hangzanak el, hogy többet, jobbat termelnek a párt politikájának sikeres végrehajtása érdekében. Éppen Horgos József elv társsal a „Meggyőződés" tsz elnökével beszélgetek. — Eddig is minden munkában élen jártunk, de ezután még inkább igyekszünk példát mutatni. — mondja. Körülötte a tsz tagjai komolyan bólogatnak rá. Néhány kívülálló dolgozó paraszt is áll itt. Komoly, szinte ünnepélyes arcuk azt mutatja e fogadás ered ményét ők sem vonják kétségbe. Ha bármiféle kételyük volna, meglátszana rajtuk. Titkon, vagy talán nyíltan is mosolyognának rajta. Van egy jó magyar közmondás: „Az Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó.” Az aratás végefelé ismét felkeres tem Horgos elvtársat, hogy meggyőződjem nem hiába bizakodtunk e, s ők nem hiába fo- gadkoztak-e, Amint hallgatom, jóleső érzéssel veszem tu domásul, hogy érezték, s ma is érzik a felelősséget: Az adott szó szín te törvény, azt be kell tartani. Versenyben áll tak a „Felszabadulás” tsz-el, itt sem akartak lemaradni. Az április 4-i vállalás lendülete tehát tovább emelkedett. A III. párt kongresszus határozatai a felelősséget még fokozták. Az őszi és tavaszi árpát levágva elsőnek vetettek másodnövényként rövid tenyészidejű kukoricát. — Tavaly is jól jöttünk ki vele — sorolja az eredményeket Horgos elvtárs. — A múlt évben 15 holdunk volt be lőle, most 30 holdat ve tettünk. Nagyszerűen beérett, úgy hogy most is ebből vetettünk. Több egyéni dolgozó parasztnak is adtunk belőle ve tőmagot másodvetésre. Litmann András és a többiek már el is vetet ték. Muhart, csumizt vetet tünk a biborhere után is. A biborherével legkorábban volt zöld takarmányunk. Utána lu cérnával biztosítottuk a zöldet, s így az állatokat folyamatosan el tud juk látni zöld takarmánnyal. — Ezzel az állattenyésztés fejlesztését segítették elő. S ennek nagy szerepe volt a tsz jelendítésében. Tavai még adóhátralékuk volt. Március végén nemcsak ezt rendezték, hanem az idei év első negyedére kiírtat is. Azóta pedig az egész évit befizették. Ebben nagy része van az állattenyésztés eredményeinek is. Az ott dolgozó kommunisták erőfeszítései dicséretre méltók. Schütt Sándor elvtárs a teheneknél, Kiss Lajos elvtárs a ser téseknél ért el jó eredményeket. Az egyik hó napban például 700 liter helyett 820 liter tejet tudtak bevinni a be gyűjtőhelyre. A malacok és a leszerződött sertések után járó ösz- szegek is segítették a tsz vezetőit, hogy közel 10 forintot tudtak osztani munkaegységen ként a tagoknak. — A kommunisták példamutatása nem ma radt nálunk sem hatás nélkül — mondja mosolyogva, s kicsit büsz kén is Horgos elvtárs. S már sorolja is a pár- tonkivülieket. Majdnem az összes tagok neveit le kellene most írnom, Győré György, Ács Antal, Horváth Imre csak néhány an azok közül, akik példásan dolgoznak. — Gondunk van arra is — folytatja tovább Horgos elvtárs, — hogy földjeink jövőre még többet teremjenek, töb bet tudjanak adni a tag Ságnak, a hazának. Fon tos dolog ebben a tarló hántás elvégzése minél hamarabb. — S most megmutatkozik, hogy ebben is példátmutat- nak. Tarlóhántási tervüket teljesítették. Lehetne még sokáig, s részletesebben beszél ni a „Meggyőződés” tsz eredményeiről. Lehetne a hibákról is. De úgy gondolom most az a leg fontosabb, hogy beigazolódott: nemcsak szép szó volt az Ígéret. Becsülettel meg is tartották, i ez így jó. Nemcsak szép szó volt az Ígéret
