Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-25 / 175. szám

TAT.WAT VTlÁr, PPftlETÁPJAI ECVKfÜLJETEK! A MAI SZAMBÁN: Az elmélet napi kérdései (2. o.) — Vasárnapi jegyzetek (2. o.) — Az árvízvédelmi kormánybiztosság jelentése (1 o.) — „Tábornokok összeesküvése“ (3. o.) — Nem­zetközi szemle (4. o.) — Áradások (4. o.) — Az aratás utolsó napja a pári Béke tsz-ben (5. o.) — A falu ba­rátja (6. o.) — A járványos gyermekbénulásról (6. o.' — „Nem volt könnyű feladat a veszély elhárítása' (7. o.) — Vasúti őrjárat... (7. o.) AZ ..•-.ft- J MDP TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOTT5ÄGANAK LAPJA ü XI. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1954 JÜLIUS 25 AZ ÁRVÍZKÁROSULTAKÉRT Balogh István 100 forintot adott az árvízkárosultaknak Az elmúlt napokban Simontomyán egy régi isme­rősömmel találkoztam. Balogh Istvánnak hívják, nem olyan régen végezte el a mezőgazdasági szakiskolát, jelenleg a gyönki járási állattenyésztő állomás egyik szakelőadója. Hamarosan beszélgetésbe kezdtünk. Előjött a szó az árvíziről. ELszomorodottan mondta ez a fiatal agro- nómus, hogy milyen nagy kárt okozott az országnak a legveszedelmesebb elemi csapás, az árvíz. — Én nem tudtam elmenni, hogy ásóval, lapáttal a helyszínen segítsek a bajbajutottakon, mert itt is vár rám a kötelesség. Sok a munka, most kell gondoskodni arról, hogy a termelőszövetkezetekben biztosítva le­gyen az állatok téli átteleltetése, — mondta. A veszély óráiban nem tudott ottlenni, közvetlen segítséget adni ez a fiatal agronómus. De velük együtt érzett, még ma is velük érez. Ezt abban juttatja kife­jezésre, hogy 100 forintot adott az árvízkárosultak ré­szére. A sárközi állami gazdaság befelezte az aratást 15 ezer téglával, 15 ezer forinttal segítik az Árvízkárosultakat A sárközi állami gazdaságban szerda estig befe­jezték az aratást. A gazdaság vezetősége a felszabadult aratógépeket és kombájnokat elküldte segíteni a kör­nyező termelőszövetkezeteknek. így négy aratógép és három kombájn segít mielőbb befejezni az aratást a decsi Alkotmány, az alsónyék! Világ Szabadság, a bá- taszéki Vörös Csillag, a tengelici Petőfi és az alsónánad Dózsa termelőszövetkezeteknek. A gazdaságban pénteken 7 cséplőgép megkezdte a gabona cséplését. A kombájnok által learatott gabona — mintegy 10 vagonnal — szárítás alatt van a rak­tárban. Csütörtökön az üzemi bizottság megbeszélést tar­tott s az árvízkárosultak megsegítéséről hoztak határo­zatot. A gazdaság 15.000 téglát, 3 köbméter követ aján­lott fel. A dolgozók pénabeni megsegítésként közel 15.000 forintot adnak az árvízkárosultaknak. A nagymányokiak a gátakon „Nagymányok község dolgozói a kongresszusi versenyben megállták a helyüket — írja Kerner Józsefné ta­nácselnök. — A versenyben a mun­ka hőseivé váltak. Most ennek iga­zoló példáját adták az árvízveszélyez tette területek megmentésénél. Bölcs ke és Madocsa dunai gátjain megje­lentek a nagymányokn bányászok, akik éjjel a bányában többterme­lésért küzdöttek, nappal az árral viaskodtak. Nem kellett felszólítani a községet, hogy menjen segíteni, önként jelentkezett öreg és fiatal, asszony és lány. A tanács minden dolgozója, dolgozó parasztok, peda­Dombóvári I. sz. Téglagyár: „30 ezer téglát adunk az árvízkárosultaknak“ A Tolnamegyei Téglagyári Egye­süléshez tartozó téglagyárakban is szívesen adják a dolgozók fizetésük 2—3 százalékát az árvízkárosultak­nak. A központ dolgozói között van­nak olyanok Is, akik fizetésük 7 szá­zalékát adják. Itt az átlagos adako­zás 4 százalék. A legtöbb téglagyárban úgy hatá­roztak a dolgozók, hogy munkaidő után téglát gyártanak, amit a meg­rongálódott házak felépítésére aján­lanak fel. Csütörtök estig a Dom­bóvári I. számú Téglagyár dolgozói adtak hírt arról, hogy ők 30.000 da­rab téglát ajánlanak fel teljesen díj­talanul. Ezt a mennyiséget munka­idő után készítik el és azután nyom­ban a vagonokba is berakják. A gyár dolgozói pénzt is küldtek az árvíz- károsultak részére. gógusok, egészségügyi dolgozók, kis­iparosok, népboltosok. A nagymányoki dolgozókból ala­kult csoport dicséretet kapott hősies munkájáért, melyet a gátépítésnél végzett. Büszkék a dicséretre, de nem elbizakodottak. A veszély még nem szűnt meg, tovább kell éberein figyelni a hömpölygő vizet és a leg­kisebb átszivárgást is időben meg kell akadályozni. Nagymányok dol­gozói még a mai napon is éberen őr­ködnek és ha kell továbbra is helyt­állnak, hogy megmentsék honfitár­saik, s népgazdaságunk vagyonát." 73/2. Építőipari Vállalat: Rendbehozzuk a megrongálódott házakat A 73/2. Építőipari Vállalat mun­kahelyein és a közipontban is lelkes röpgyűlések voltak az elmúlt héten. A röpgyűléseken lelkes hozzászólá­sok hangzottak el a dolgozók, a ve­zetők részéről. Többen elmondották, hogy szívesen adják fizetésük 2—3 százalékát azoknak, akik az árvíz következtében károkat szenvedtek. A központ dolgozói átlagosan fizetésük 2 százalékát ajánlották fel. A mun­kahelyeken is hasonló, vagy ennél is magasabb pénzösszegeket ajánlot­tak fel. A vállalat vezetői és dolgozói azon ban ngy gondolják, hogy ezzel még nem adták meg a teljes segítséget az árvíakárosulták részére. Éppen ezért vállalták azt is, hogy a megye te­rületén megrongálódott házakat rend behozzák terven kívül. A bonyhádi szövetkezetek az árvízkárosultakért Az egész ország mély együttérzés­sel figyelte az árvízzel kapcsolatos szomorú eseményeket. Ez a ka­tasztrofális áradás, fnelyet a Duna évtizedek óta nem tapasztalt megduz zadása okozott, emberek ezreit kény szerítette arra, hogy elhagyják lakó­helyeiket. A Duna árja hatalmas te­rületeken tette tönkre terméseiket, károkat okozva ezzel mind a 1 síkos­ságnak, mind a népgazdaságnak. Mi az első gondolat ilyenkor? Se­gíteni a bajbajutottakon, segítséget adni a veszély elhárításához, hogy minél kisebb legyen a pusztítás, mi­nél kevesebb legyen a kár. Ilyen gondolatok vezették a bonyhádi szö­vetkezetek tagjait is, amikor a két szövetkezet dolgozói együttes erővel siettek a veszély színhelyére, hogy munkájukkal segítsék azt elháríta­ni. Hazaérve még a munka fáradal­mait ki sem pihenték, új elhatározás született — anyagilag is segíteni az árvízkárosultakat. A szövetkezeti bi­zottság július 31-én és augusztus 1- én nagy műsoros estet rendez, mely­nek teljes jövedelmét az árvízkáro­sultak javára ajánlották fel. Bárány Ernő elvtárs a tőle már megszokott lelkesedéssel, lendülettel, hozzáértés­sel fogott a rendezéshez és már össze is állította a nagyszerű műsort. Ének- és zeneszámok, versek és je­lenetek kerülnek előadásra, melyre a szereplők kivétel nélkül örömmel készülnék, szívesen, vesznek részt ebben a munkában, melynek nemes célija az — segítséget adni a rászoru­lóknak. Segítség az árvízkárosultak na k Nincs az országban olyan ember, akit ne érdekelt volna az árvízve­szély. A mentési munkákra egy em­berként állt ki dolgozó népünk. A hősies munkában sok értéket meg­mentettünk. A nagy áradás mégis okozott károkat. A veszély elhárítá­sában összefogott erőnk komoly gá­tat húzott az ár rombolása ellen. Most továbbra is össze kell fognunk, erőnket összpontosítani az árvízká­rosultak megsegítésére. Üzemeinkben, termelőszövetkeze- teimknél most ez van napirenden. „Segítsük az árvízkárosultakat!“ Ad­juk össze forintjainkat, hogy mielőbb eltüntessük az árvíz utolsó nyomait. Tolnán a Selyemfonógyár dolgozói egyhangúlag egynapi keresetüket, a Textilgyár dolgozói egy napi fize­tésüket, a SelyemgUbóteinyésztő dol­gozói egy napi fizetésüket, a Sertés- tenyésztő Vállalat dolgozói ugyan­csak egy napi fizetésüket ajánlották fel az árvízkárosultak megsegítésé­re. ✓ Szekszárdom a Ruházati KTSZ dől gozói 8 túlórát ajánlottak fel. A Halászati KTSZ 35 dolgozója eddig 1.500 forintot adott össze. A Népbolt dolgozói fizetésük 5 százalékát aján­lották fel, a földművesszövetkezet dolgozói 1.115 forintot gyűjtöttek ösz- sze. A Tolnamegyei Villany és Épü­letszerelő Vállalat dolgozói pedig fi­zetésük 5 százalékát ajánlották fef az árvízkárosultak megsegítésére. Megyénk állami gazdaságai közül a fonnádi gazdaság dolgozói felaján­lották pénzben! segítségüket az ár­vízkárosultak részére, Már az első napon az árvízkárosultak megsegí­tésének igen szép tanú-bizonyságát tették, 3100 forint gyűjtésével. Szekszérd város dolgozói is azok közé sorakoznak fel ezekben a na­pokban, akik az árvízkárosultak msg segítésére sietnek, szívesein ajánlják fel fizetésük egy részét. A Belsped és a Patyolat dolgozói 1 napi keresetüket ajánlották fel. Az AVESZ dolgozói fizetésük másfél­két százalékát adják az árvízkáro­sultaknak. A Tolnamegyei Tatarozó és Építőipari Vállalat építésvezető­ségein pénteken és szombaton vol­tak röpgyűlések, ahol a brigádok fi­zetésük 2—3 százalékát ajánlották fel. De olyan elhatározások is szület­tek, hogy munkaidő után segítenek a megrongálódott házak helyrehozá­sában is, Vessünk !ütó másndnövényt! Pétiünk az árvíz pusztította takarmányt! A bonyhádi Dózsa Népe tsz megduplázta másodvetési tervét A termelőszövetkezet minden tagja egyetlen témáról beszél ezekben a napokban; az árvíz nagy területet elöntött, hogyan tudnának segíteni a népgazdaságnak. Igaz, a bonyhádi Dózsa Népe tsz már felajánlott a má- zaiaknak 20 mázsa búzát, ahol komoly kárt tett a jég. De hisz lehet ezt a nagy kárt ennyivel pótolni? Épp a bonyhádi Dózsa Népe elégedjen meg ennyi segítséggel, amikor gaz dag jövő elé néz? Kenyér, takar­mány, bőven lesz és húsban, zsírban szintén nem kell szűkölködniük. Ha megállnak a férfiak rágyújtani, amikor a kaszások kiérnek a rend végére és megfenik a kaszát, az árpa és takarmányhordók mun­kaközben egyre az árvízről beszélget nek. Nem tudni, hogy kinek az agyá­ban született meg először a gondo lat, de késő délután már többen az­zal álltak elő a munkát ellenőrző párttitkárnak: vessünk több másod- növényt! — A rádióból hallom, hogy ínilyen nagy területet elöntött hazánk­ban az árvíz, — magyarázza Merkl János állattenyésztő. — Úgy gon* dolom, hogy felemelhetnénk a másodvetési tervünket, ezzel is sokat tudnánk segíteni. Nekünk bőven lesz silónk, száraztakarmányunk, ré­pánk, épp ezért sokat tudnánk a vízkárra adni. Velner József és Szabó Imre helyesli a gondolatot, szerintük meg lehet duplázni a tervet. Helyes, ha az 50 hold tervbevett terület helyett 100 holdon vetnek másodnövényt, csak minél előbb, mert pár nap múlva már elkésik. — Területünk van, — veszi át a szót Hosnyátiszki János, — sze­rintem lehetne 120 holdat is vetni. Nekünk is jó, ha sok takarmá­nyunk van, mert fel tudjuk emelni és télen is megtarthatjuk a maga­sabb tejhozamot. Aztán ha többet vetünk, többet adhatunk. Ezután arról beszélgetnek a tsz- tagok, hogy milyen jó lett volna, ne­kik is a segítség akkor, amikor arra rászorultak. Most nekik van, ők tudnak adni. Minél többet adhatnak, annál jobb. — Igen ám, de még nem beszéltük meg, hogyan vetünk el gyorsan ilyen nagy területet, — mondja Bo gos elvtárs, a tsz elnöke. — Hisz felemelt terület, felemelt munka! De a gépállomás most is, mint mindig máskor, segít a termelőszövetkezetne k. Spannenberger Imre, a gépállomás brigádvezetője épp a Dózsa Népe tsz földjét járja, a gépeket ellenőrzi, amikor meghallja az örvendetes ja vaslatot. — Az elvtársaknak ne fájjon a munka miatt a fejük, — mondja határozott hangon. — Vállalom, hogy egy órán belül megkezdjük a mun­kát a felemelt területen és legké sőbb hat nap alatt földbe tesszük a magot. És valóban, még csütörtök dél után megindult két gép a Dózsa Népe tsz földjén. Egyik előkészíti a talajt, a másik azonnal veti a ma­got, amíg ki nem szárad a felfrissített föld. A Dózsa Népe tsz tagsága most már arról beszélget: milyen jó len­ne, ha minden termelőszövetkezet megduplázna, vagy valamennyivel fel­emelné másodvetési tervét. Bizony, sokat segíthetnénk a vízkár okozta bajon. ARY RÖZA. A Gépállomások Megyei Igazgatósága közli: Az aratógépkezelők vetsenyébeu Dodii István, a kombajnvezelök versenyében pedig Tibai Sándor vezet Megyénk gépállomásai aratógép kezelőinek versenyében az első na­pokban Bödő István pincehelyi trak­toros szerezte meg a vezetést. Bödő azóta tartja az elsőséget, jelenleg is ő vezet. A gépállomások megyei igaz­gatóságának legutóbbi értékelése sze­rint 158 holdat aratott le. Az első és a második értékelésnél Bödő ver­senytársa, Horváth Mihály — szin­tén pincehelyi traktoros — volt a második. Most azonban leesett a ne­gyedük helyre. így lett a második Lubik József, a böicskei gépállomás traktorosa, aki korábban negyedik volt. A megye legjobb aratógépkeze­lőitől messze elmaradt Dohai János, szintéin pincehelyi traktoros, aki koréfo bain a harmadik volt. A harmadik he­lyet Schmitgel János sárpilisi trakto­ros szerezte meg, aki 132 holdat aratót eddig. A megyei aratógépkezelők ver­senyébe bekapcsolódott Varga József iregszemcsei traktoros is, aki jelenleg ötödik, 118 holdat aratott eddig. A kombájnvezetők versenyében kezdetben nagy fölénnyel vezetett Virágh Mihály szedresi traktoros, aki visszaesett a negyedik helyre. Az értékelés szerint eddig összesen 124 holdról takarította be a gabonát. Az első Tibai Sándor ugyancsak szed­resi, aki 194 holdon közel 11 vagon gabonát takarított be. Második Szijj János bölcskei, aki 144 holdról 11.5 vagon gabonát takarítotl be. Harma­dik Fehérvári János, szintén bölcs­kei 123 holdról 10.5 vagon gabonát takarított be. ötödik helyen van je­lenleg Szántó József a mözsi gépál­lomás kombájnosa, aki tavaly me­gyénk legjobb kombájnosa volt. A jelentés szerint összesen 101 holdról 733 mázsa gabonát takarított be. Döbröközön kalákában folyik a hordás Döbrököz határában már kétfelől hallani a cséplőgépek zúgását. Ezek a gépek még csak előcséiplést végez­nek, de máris van dolguk bőven. A Dombóvár felé vezető- úttól délre csépel az egyik cséplőgép. A körü­lötte elterülő térségen 15—20 kocsi is várakozik, hogy terhét elcsépelje a gép s mehessen vele haza gazdá­ja. A cséplőgépnél találjuk Kardos Györgyiné elvtársnőt is, a községi tanács elnökét, aki azért jött ki a cséplőgéphez, hogy tájékozódjon a várható terméseredményekről. Mint mondotta ez nem nagyon sikerült, mert egyik gabona így, a másik pe­dig úgy fizet. Úgy ki, hogy művelte meg a földjét, olyan a termése, igaz van egy kis szorulás is, de általában jól „fizetnek“ a gabonák. Kedden már többet tudunk, mert hétfőn meg kezdődik az általános cséplés, hat cséplőgéppel. Az aratást ugyanis az egyéni gazdáknak befejeztük, már hordanak a gazdák. A tsz is végez a héten az aratással, a jövő héten te­hát nyugodtan elkezdhetjük a csép- lést. Az utakon a szérűk felé haladó ga­bonával megrakott szekerek hosszú sora valóban azt mutatja, hogy nagy lendülettel folyik a hordás. De ha figyelemmel kísérjük a szekerek út­ját, láthatjuk, hogy egy-egy aszfag mellé három-négy székár is áll. Te­hát itt is kalákában hordanak a gazdáik, s így biztosítva lesz a csép­lőgépek állandó üzemeltetése. Kardos elvtársnő arról is tájékoz­tatást ad, hogy a községből mintegy 400 dolgozó volt az árvízvédelemnél, a DISZ fiatalok pedig gyűjtési moz­galmat indítottak az árvízkárosultak megsegítésére,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents