Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-23 / 173. szám

TOLNAI NAPLÓ VfL AG PffűlETÁfíM / EG YG/ÜL JETEK} A MAI SZAMBÁN: Az indokínai béke helyreállításának problémájával foglalkozó genfi értekezlet zárónyilatkozata (2. o.) — Az árvízvédelmi kormánybiztosság jelentése (2. o.) — Szerveznek, lelkesítenek, példát mutatnak a bátai kom­munisták az árvíz elleni küzdelemben (3. o.) — Nevezz be az ifjúsági cséplőbrigádok országos versenyébe (3. o.) — Az aratás-cséplés hírei (4, o.) AZ M DP TOLNAMEGYEI PÁRTBIZOTT5ÁGANAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM ARA 511 FILLER PÉNTEK, 1954 JÜLIUS 23 SIKERES HA R C O K A PATAKRA! Jelentés a Duna középső szakaszáról Adonynál apad a víz — Paksnál kulminál — Kitelepített házak lakói a gátakon — Mentik a gemenci erdő vadjait A bonyhádi díszesek lelkes munkája a gátakon A Duna középső szakaszán szer­dára virradó éjjel lényeges változás nem történt. A szeles időben az erős hulilámverés több helyen — mint az iváncsai szalmacsárdánál és a mado- csai térségben — megrongálta ugyan a gátakat, ae a károkat még az éj­szaka folyamán helyreállították. A fejérmegyei szakaszom A előny­nél szerda reggelre néhány centi- méteres apadás állt be, a tolname­gyei részen. Pakstól Dombori-ig az ár elérte a legnagyobb magasságot és kulminál. A bölcskei szigeten kedd éjszaka is 1200 ember dolgozott, s a szerdai nap folyamán befejezik a töltés magasítását. Kedden a kora esti órákban három helyen is átszivárgóit a Sió töltésén az ár, Sióagárd és Palánk között a szükséges óvintézkedéseket azon­nal megtették. Báta, a Szekszárd és Mohács kö­zött fekvő Árpádok alapította köz­ség egyiik házsora a Duna hullám­terére épült. Míg a gazdagabbak fel- húzódtak házaikkal a hegy oldalá­ra, addig a falu nincstelenjeit a hul­lámtérbe szorította a szükség. Szerda reggelre virradóan válságos órák következtek a hullámtéri há­zakra. Száz épület forog itt veszély­ben, amelyet együtt védelmez a hon­véd,ség és a dolgozó parasztság. Az áldozatos küzdelem ellenére több házból ki kellett költöztetni a laikókat, az otthonukat elhagyott kis- parasztok nem roppantak össze. — Sinracsik Sándor hajléka vízben áll ugyan, mégis két leányával együtt segít a gáton, hogy legalább a szóm. szedők házáig megmentsék. A 80 fe­A tolnamegyei árvízvédelmi bi­zottság Szeikszárdon, Pakson, 'Tol­nán és Bétán védekezési központot létesített. Ezeken a helyeken meg­felelő létszámú munkaerő áll ren­delkezésre s így a veszélyeztetett helyek védelmét könnyebben meg tudják oldaná. A baranyamegyei szakaszon szin­tén az erős hullámverés veszélyeztet­te a gátakat, az éjszaka folyamán a gerecháti három kilométeres leg­veszélyesebb részen nyomópadkák- kal erősítették meg a gátat, a mo­hácsi szigeten pedig megkezdték a nyulgátaik építését. Baranya megye veszélyeztetett ré­szeiről szerda reggelig több, mint 100 családot telepítettek át és előké­szítették további nyolcvannégy csa­lé járó Angyó István háza több, mint 100 esztendeje épült. A magasodó, de szivárgó gát közvetlenül háza tövében húzóink. Á honvédek teher­autókon hordják az udvarra a földet, s az öreg paraszt vejével, unokájá­val és idős feleségével együtt órá- ról-órára erősíti a töltést. Az utca túlsó oldalán készen áll már az ófj biztosító gát, de ők azt akarják, hogy ne legyen rá szükség. Megbetegedett apja helyett dolgozik a gáton Bar anyai László DISZ fiatal A Duna baranyamegyei szakaszán a Kölked község és Gerechát-puszta közötti szakaszon folynak most a legjelentősebb munkák. Kubikosok, honvédműszaikiak, földkotrógépak és dömperek segítségével vagy 6000 köbméter földet hordanak a veszé­lyeztetett gátakra. Az egyik óriás földkotrógép 9 ta­gú brigádjában van egy 15 éves erős- termetű, barna fiú Baranyai László, a dombóvári tanítóképző intézet ta­nulója. Édesapja, aki az árvízveszély óta vezette a brigádot és derekasan helytállt a gátakon, néhány nappal ezelőtt megbetegedett, amint a fiú értesült apja /betegségéről, azonnal munkára jelentkezett és azóta is be­csülettel dolgozik. Mentik a gemenci erdő hires vadállományát Szekszárdiéi délre 30 ezer holdon terül el a gemenci erdő. A védett te­rületen, ahol a ,,Gyöngyvirágtól lomb hullásig“ című nagysikerű filmet forgatták, európahirű vadállomány él. A hatalmas erdőség 27 ezer hold­ját elöntötte- a Duna árja és a va­daknak csak kis része tudott az ár­mentett helyekre menekülni . A Baja feletti erdőségben hat nap óta, a gemenci részen pedig négy napja mentik az erdőbe szorult va­dakat. Naponta 60 csónak járja a vízborította erdőt és szerdáig mint­egy 180 vadat sikerült megmenteni s védett területre vinni. Az áradás így is jelentős károkat okozott a vadgazaasógnak, mert az idei s&aporulatú szarvasboriak, vad­Banyhád község lakossága is meg­mozdult az árvíz-veszélyeztette terü­letek megmentésére. Amikor az ár­víz híre eljutott a községbe, mint­egy 200 ember indult a dunaikömlő- di gátak megerősítésére. Madocsa, Bölcske veszélyeztetett területén hét­főn munkára jelentkezett a bony­hádi DISZ-tagoíkból alakult közel 100 főből álló brigád. Azóta nap, mint nap, éjjel-nappal hősies mun­kával mentik az áradó víz elől a ter­ményeket. házakat. A fiatalokból álló brigádok szer­vezésében a járási párt- és D1SZ- bizottság lelkes munkát végzett. A mentési munkák mellett Bonyhád községben jó ütemben halad az ara­A szekszárdi vasútállomás keres­kedelmi dolgozói a kongresszusi mű­szak alatt indították útnak az első irány vonatot. ,,Korábban még csak nem is kísérleteztünk az ilyen vo­natok indításával — az volt az álta­lános hangulat, — kár a gőzért, szűk az állomásunk, s mi, vezetők is. le­hetetlennek tartottuk a megvalósí­tását“ — mondotta Sólyom elvtárs. az üzemi bizottság elnöke, a keresk^ delmi hivatal vezetője. A kongresz- szusi műszakban a dolgozók- válla­lást tettek, s azóta mór a hetedik irányvonatot továbbították. A jó eredmény természetesen nemcsak a vasutasak érdeme, mert ehhez segít­séget adtak a szállíttató vállalatok is. A Tolnamegyei Bánya- és Építő­ipari Egyesülés rendszeresen bizto­tás, mindkét helyen hősies küzde­lem alakult. A Dózsa Népe tsz tag­jai kora reggeltől késő estig arat­nak, a héten végeznek ők is az ara­tással. A learatott területeken szán­tanak a traktorok. A gazdasági ud­var közelében lévő földeken már kikelt a másodvetésű mohar, köles, kukorica, csalamádé, amely késő őszig biztosítani fogja a zöldtakar­mányozást. Az esőzések most némileg szüne­telnék. de nem tudhatjuk, mikor zú­dul újabb esőzés megyénk területé­re. Tehát meg kell gyorsítani az aratás ütemét, hogy mielőbb, a leg­kisebb seemveszteséggel befejeződ­hessék. lag rövid idő alatt. Az alkotmány ünnepére és a Vas- utasnap tiszteletére újból vállalást tettek a szekszárdi vasút kereske­delmi dolgozói. Ennek keretében a mezőgazdaság megsegítésére a gabo­na gyors továbbítására tettek fel­ajánlást. Vállalásuk teljesítése azon­ban nagy mértékben a szállíttató vál lalatoktól is függ. És hogy vállalá­suknak becsülettel eleget tehessenek, a vasút kereskedelmi dolgozói felhí­vást intéznek a szállíttató vállala­tokhoz. Vegyenek részt a tanács ál­tal egybehívott komplex brigádérte­kezleteken, amelyek felszínre hozzák a szállítás körüli problémáikat. Szer­vezzék meg jobban a vagonok be- és kirakását, hogy ezzel is meggyorsul­jon a szállítás s ellensúlyozzuk az Iád áttelepítését. Éjszakai gátépítésen a bálái kitelepített házak lakói Segítség az árvízkárosultaknak Szekszárdi Vasút: A szá'lítás meggyorsulásával ellensúlyozzuk az árvízokozta károkat Még tombol a Duna vize, szeny- nyes hullámai a gátat nyaldossák. — Megyénk dolgozói máris az újjáépí­tésre gondolnak. A Malomipari Egye­sülés dolgozói szerdán reggel röp- gyűlést tartottak, melyen elhatároz­ták, hogy anyagi segítséget nyújta­nak az árvízkárosultaknak. Az Egye­sülés több dolgozója 100—150 forin­tos anyagi támogatással siet az ár­vízkárosultak Segítségére. Nyira^i Fe­renc, Szemző Lajos. Harcai István és Takács Ferencné pedig azt ján- lották fel, hogy amit 6 műszak alatt keresnek, azt küldik el az árvízkáro­sultaknak. Ezeket a műszakokat va­sárnap fogják dolgozni, mert így az őrlési munkálatok menetét is meggyorsítják. * A Juhépusztai Állami Gazdaság dolgozói is ropgyűlést tartottak jú­lius 21-én. melyen arra az elhatáro­zásra jutottak, hagy havi keresetük 2 százalékával sietnek az árvízkáro­sultak segítségére. * A Tolnameigyei fanács Balassa Já nos kórházának dolgozói amikor meg tartották röpgyűlésüket, elhatározták hogy egyhavi keresetük 2 százalékát anyagi támogatásként nyújtják az árvízkárosultaiknak, de emellett ki­bővítik egészségügyi szolgálatukat is. Á 'rórház kultúrtermében és a Be- zerédi-úti leánykollégiumban össze­sen 60 ágyat állítottak fel. /azoknak az árvízsuitotta betegeknek részére, akik kórházi ápolásra szorulnak, * A Bonyhád város területén mű­ködő szövetkezetek városi bizottsága, amikor értesült a sajtón és rádión keresztül, hogy az ország több terü­letéről komoly anyagi támogatással segítik az árvízkárosultakat, elhatá­rozták. hogy nagyszabású -kultúrelő- adást tartanak, melynek bevételét ők is az árvízkárosultaknak juttatják. A Megyei álíatlegyészlii-íüomás dolgozói több mini 2100 torintot adlak az árvízkárosultaknak Az Állattenyésztő Állomás Me­gyei Igazgatóságának munkatársai Mohar László elvtárs irányításával az árvízveszély megjelenése után ko­molyan hozzákezdtek az állatállo­mány megmentéséhez. Első feladat­ként felosztották egymás között a veszélyeztetett területeket. Báta, Alsónyék, Bogyiszló, Dom- bori, Gerjen, Fadd, Paks, Madocsa és a töbtai községek veszélyeztetett területein arra törekedtek, hogy az állatállományt és a szálastakarmányt megmentsék. Domboriban például, amikor a legelőt elöntötte a víz, ak­kor gondoskodtak másik legelő terü­letről, sőt egy harmadikról is, hogy veszély esetén az állatok legelője biz­tosítva legyen. Lelkiismeretesen és becsületesen megálltak helyüket a rájuk bízott területszakaszon az igazgatóság mun­katársai. Munkájukban az a cél ve­zérelte őket, hogy a veszélyeztetett község állatállományát és az állatok tartásához szükséges szálastakar­mányt védjék. Dicséret illeti még az Állattenyész­tő Állomás Megyei Igazgatóságának minden egyes munkatársát azér^ a tettükért is, hogy összesen 2130 forin­tot ajánlottak fel az árvízkárosultak megsegítésére, malacok és őzek mintegy fele áldo­zatul esett a pusztító árnak. sítja a rakodó brigádokat. Legutóbb 43 ezer darab téglát raktak be arány árvíz-okozta elemi csapást, mely ki­hat az egész népgazdaságra ISMERETLEN HŐSÖK KÖZÖTT A tolnamegyei árvíz- csata emberei még nem olyan híresek, mint a győriek, komáromiak, szentendreiek. Ezt főképp az okozza, hogy itt köz­vetlenül nincs szó váro­sok védelméről, ember­életekéi sem kell men­teni a szennyesen csapko­dó hullámok elől. „Csak" terményeket, zöldelö ku­koricákat, dolgozó parasz­tok kapálta krumplit véd ez a sokezres sereg, de ahogyan védi, az költe­ménybe kívánkozik. A védők közül sokat is­merek. Ismerősökre min­dig buszke az, aki nehéz csatában találkozik velük. Ismerem és büszke va­gyok a vidáman és szor­galmasan dolgozd Goszto- nyi nénire, a szekszárdi mozi jegy szedőjére, Zám- bó lakatosra, vagy Hollen zernérc, a vékony, töré­keny asszonykára, a pesti kertészeti akadémiáról. — Vannak azután új ismerő­sök, Faskó műszaki fő­hadnagy, akit egésznapi munka után ágyból riasz­tottak ki tegnap este, ép­pen az alvás percében, mert ctszivárgást jelentet tek a bölcskei szigetnél és persze átdolgozta ezt az éjszakái is. Vagy Reményi ezredes elvtárs. aki a me­gyei szakasz védelmét olyan higgadt biztonság­gal irunyíüp, mint valami példásan folyó hadgya­korlatot. De az arcok zö­mét, amelyek dömpereken és billenőkocsis teherautó kon, gyalog és szekéren elvonulnak, persze nem ismerem. Néhányat mégis megrögzített 02 emlékezet fényképezőgépe névtele­nül. Az ipari tanulót a hó- konyi szakaszon láttam, két tucatnyi vasas fiú kö­zött. Rövids^ klottnadrág- ban, lobogó szőke hajával úgy állt a vízparton, mint valami úszóverseny hőse. Akkor lehajolt egy igen súlyos csákányért. Vidá­man körülnézett és a ve­télkedés örök, legényes mosolyával odavetette a többieknek: „No, most nézzétek meg, hogy dol­gozik a sztálinyec!" S ahogy megindult, szinte megnőtt fiatalos alakja és nyomában meggyorsult az ásók munkája. A fiatal katona kis ** csoport élén jött a gátra. — Elvtársak! Miért jöttek? — fordult hozzá Paskó főhadnagy. — Ide a gátra dolgozni. — Megvál­tozott a rendelkezés. Ide vasutasok jönnek, vonul­janak pihenőre. A katona kihúzza ma­gát, tiszteleg: — Enge­délyt kérek, hogy javas­latot tegyek. — Tessék. — Mentek pihenni már elegen és mi nem va­gyunk fáradtak. — Hát akkor menjenek a gátra — mondja a főhadnagy. Már ott is vannak, az ásók csillogva csúsznak a töltés mögötti tarlóba. A fiatal katonát már nem látni, csak húsz verítékez- ve dolgozó gátépítőt. A tizenhat kommunista nevét sem tudom, akik Bölcskén taggyűlést tar­tottak szombat este. A taggyűlésen, mint később elmondták, húsz perc alatt igen súlyos dolgokat beszéltek meg. egyes fa­lubeliek közömbösségét, szervezési hibákat... A tizenhat elvtársról még annyit. akkor együtt in­dultak el a gátra és ahol falubeliekkel találkoztak, egy-egy mindenütt ott volt a tizenhat közül. A telefonkezelő, régi szóval, „postáskis­asszony'' sárga kardigán­ban ült a madocsai posta kis kapcsolószekrénye előtt és egyszerre próbál­ta kapcsolni a szomszéd falvakat, Pestet, a kor­mánybiztosságot, kért, kö- nyörgött, udvarias volt, gyors és nyugodt. Döm­pereket sürgetett, szidal­makat nyelt és vaskos ká­romkodásokat hessegetett el. Amikor a posta veze­tőjét keresték, leplezte le magát: „En tanítónő va­gyok. Csak régebben dol­goztam postán és délután. meg éjjel helyettesítem a kezelőt, hadd pihenjen.” A szovjet ezredes málna szín szalagos sapkájával a hókonyi zárógátnál szállt ki fekete kocsijából. Puhaszárú csizmája teher bírást próbálóan taposta a töltés oldalát, szeme szigorúan csillant szem­üvege mögül. Odahivatta a szakasz műszaki veze­tőjét: „Mérnök” — mond­ta magyarul és komolyra vált arccal mutatta a szi­várgást. Tanácsokat adott Szemében ugyanolyan ag­godalom tükröződött, mint a kis földjük töltésén sürgölődő parasztokéban. Es aztán sürgetni kezdett tolmács nélkül is érthető módon. Nem nyugodott, amíg a deszka npth érint­kezett és a régi, holtág záró gátja nem lett átsza- kíihatatlanul erős. Egy fiatal újságíró megkérdez­te a nevét. »Mosolyogva hárította el a kérdést: — „Sokan vannak itt, akik különbül dolgoznak, mint én. Azokról teleírhatnak hat újságot is.” VI ég sokan vannak a névtelenek. Névte­lenek? Van nevük, közös azokkal, akiket egyéni ne­vükön megismertem. Min­dennél szebb, büszkébb név ez. Ők a hazájáért, földjéért harcoló dolgozó nép. az áradattal fárad­hatatlanul küzdő ember. BAKTAI FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents