Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-21 / 171. szám

1954 JÚLIUS 21

N Ä P E Ö

3

Iszapban, térdig*érő vízben, hősies munkával aratják a gabonát az őcsényi Béke isz-hen

A Béke termelőszövetkezet úgy fekszik a szekszárdi és őcsényi hegyek karéjábam, mint egy gyűrűben. A meredek hegyoldal itt hirtelen megtorpan és. kinyúlik, az őcsényi falun is túl. Öe, éppen ez a baj, mert az eső a hegyoldalakból mind ide ömlik, inneni azonban már nem folyik tovább, megáll a víz, szinte tó lesz belőle. Tavaly, pedig nem volt nagyon csapadékos a nyár, gumicsizmában arattak a Bé.ke tsz tagjai, az idén pedig még ennél is nehezebb mu/nikával kell megbirkózniok — A 70 hold búza, a 28 hold árpa és a 4 ho/d zab szinte teljes egészében víz alatt áll, ahol pedig már leszivódoft a víz, a talaj süppeetékes, iszapos, íoökán felül belesüpped a láb.

Az őszi árpát azonban már a múlt hét végén vágni lehetett, s hiába volt a megállapodás a mözsi gépállomással: á kévekötő aratógép nem tudott az iszapra menni.

— Aratni kell, beért a gabona, a szem nnég nem pereg — mondták a tsz tagjai s tudták, hogy minden órai késedelem is kái'osodást okozhat. S egy hét óta minden hajnalban 12 kasza vágja a gabonát: szombaton már csak 34 hold búza volt hátra.

— Próbára tesz bennünket ez az idő, — beszéli Stier Antal, a növénytermesztési brigád tagja, — de minaegy, kibírjuk.

S 25—30 férfi, nő dolgozik hajnaltól késő estig a vízben és iszapban. Néha egy-eigy újabb zápor kiveri őket a földekről, s amint mondják, ae elmúlt hét alatt körülbelül "3 napig nem lehetett aratni, de a munka ilyenkor sem áll meg. Készítik a köteleket s ezzel meghosszabbítják az aratásra alkalmas időt. S amint kiderül, folyik tovább az aratás, mert a nehézségek csak megacélozták a szövetkezet tagjait.

A különleges adottságok különleges módszereiket követelnek. A földeken, sokhelyütt félméteres víz is van, itt nem lehet kepékbe rakni a gabonát, a vízben, iszapban tönkre menne. Ezért az összekötözött csomókat, a kalászokkal felfelé úgy állítják, hogy a szél és napsütés minden oldalról jól réje s mielőbb kiszárítsa.

Nehéz, hősies munka itt az aratás, de Kvell Péter, Hazafi János, ifjabb Támer Ferenc, Támer Katalin, Nemes Jánosné, Csehálk Mihályné tudja, hegy a sajátját aratja. Hozzájuk csatlakozott Czdntián Ágoston is, az egyik fogatos. mert most, amikor az idő sürget, minden erőt ide kell összpontosítani.

— Sok károsodás ért bennünket az idén, — mondja Ádor János, a tsz elnöke. — Megdézsmálta a termést a jég, de még több kárt tett a rengeteg eső, mely a kcmyhakertésze- tünket dúlta fel. Ha megvárnánk a szempengést, még növekednék a lcáa-. Ezért kell minden erőt ide hozni.

De nem volt jelentéktelen az a segítség sem, amit az elmúlt vasárnap honvédőinktől kapták. Ezen az egy napon 14 holdat arattak les most már biztos, hogy a hét végére teljesen befejezik az aratást. „Még ha kések potyognak, akkor is!“ — mondja valaki, oe az emberek bizakodók: mod már igazán kiderül az idő.

Az idő valószínűleg kiderül, az ég tiszta, felhőtlen. Akikor pedig valóra válik, amit terveznek: a hét végén már megindulhat a cséplőgép is.

(s)

A dombóvári vasutasak barcsi síw, Elüzem címért;

Magyarország térképén Dombóvár csak apró betűkkel vari megjelölve. Ennek ellenére országszerte ismerik. Miért? Mert itt van az ország egyik legnagyobb vasúti csomópontja. Úgy mondják, hogy a vasúthálózat egy ország ütőere, ha ez így van, akkor Dombóvár állomás ezen az ütőéren nagy szerepet tölt be. öt jelé ágazik innét a rengeteg sínpár: Komló és Pécs szenét ,a dunántúli lankák aranyló búzáját, a budapesti gyárak ezer és ezer gyártmányát viszik-hordják a robogó mozdonyok százai keresztül. Szinte megszámlálhatatlan azoknak az utazóknak a száma, akik naponta átutazóban látják az itteni nagy forgalmat és meggyőződnek az itt dolgozó vasutasok tervszerű munkájáról. Mert ilyen nagy vasútállomáson 100 százalékos munkát végezni, bizony nem könnyű feiadat.

A dombóvári vasutasok a kisebb hibákat elnézve sikeresen megoldják feladatukat, megtesznek mindent a kulturált utazás biztosítása, valamint az áruk idejében való elszállítása érdekében. A legnagyobb törekvésük mindenkor az, hogy a személyvonatok mellett a tehervonatok is pontosan közlekedjenek. Ezzel azt akarják elérni, hogy őket senki se szidja azért, mert késve érkezik meg végállomására, mert késve kapja meg az ipari és a mezőgazdasági áruféleségeket.

A hibák elkerülése végett határozták el már évekkel ezelőtt a dombóvári állomás és fűtőház dolgozói, hogy résztvesznek a szocialista munkaversenyben, mely nemcsak hogy meggyorsítja a munka menetét, de biztosítja a feladatok zökkenőmentes végrehajtását is. A dombóváriakra jellemző, hogy amelyik versenyben résztvesznek mindig az elsők között vannak becsületes és szorgalmas munkájukkal. A Szabad Nép július 15-i számában is olvashatjuk, hogy az ország legjobban karbantartott mozdonya cím elnyeréséért versenyeztek fűtőházaink. A verseny győztese a dombóvári fűtőház brigádja (Pintér II. József és Bogdcm Gyula mozdony- vezetők, Tóth III. Lajos, Ivancsicr, László és Wasser Gyula fűtők).

Nemcsak qz említett elvtársak szereztek jó hírnevet a dombóvári vasutasoknak. Az elmúlt év folyamán is jó eredmények születtek itt. S ha akkor kicsit

jobban küzdöttek volna a nagyobb eredményekért, ma arról is írhatnánk, hogy a dombóvári vasútállomás elnyerte az élüzem címet. Most csak arról beszélhetünk, hogy a második helyezést érték el. De ez is szép eredménynek mondható. Pontosan talán a nemrégen Svájcban járt magyar fiúk labdarúgóvilágbajnoki eredményével hasonlítható össze akkor küzdelmük.

A dombóvári vasutasok, ismerve a szocialista munkaverseny jelentőségét, az alkotmány ünnepe, ezen belül a IV. Vasutasnap tiszteletére még június 1-ével csomóponti párosevrsenybe léptek a debreceni vasutasokkal mely verseny augusztus végéig tart. Azzal az elhatározással indultak harcba június elsején, hogy e versenyből ők kertinek ki győztesen és az ezidő alatt elért eredményeikkel megszerzik az élüzem címet. Éppen ezért az állomás, a fűtőház. a kereskedelmi szolgálat és a pályafenntartás dolgozói külön-külön felajánlásokat tettek a terv túlteljesítésére. Míg az állomás dolgozói a vonatforgalmi terv, a gurítás, a terhelés túlteljesítésére, valamint 95 százalékos menetrendszerinti indításra tettek ígéretet, addig a fíítőház dolgozói azt vállalták, hogy 2000 és a 3000 tonnás mozgalom keretében előirányzott 3700 tonna elegyet 3750- re teljesítik. A műszaki kocsihivatal felajánlást tett arra, hogy augusztus 31-ig 30 kocsit javít meg kisorozás nélkül. A kereskedelmi szolgálat dolgozói a rakodási idő lerövidítésére, a pályafenntartás dolgozói pedig a zöld út biztosítására, ezen belül az ideiglenes lassújelek megszüntetésére, valamint az előforduló vágányzárási idők megrövidítésére adták szavukat.

Június hónapban vállalásukat nem minden részletében tudták teljesíteni. Ennek oka hogy június 3- tól folyamatosan Kurd-Csibrák és Szakály-Hőgyésznél kavicságy rostálás miatt vágányzár van, melynek következtében Dombóvárról 8.30-tól 16.30-ig Budapest

felé és felől tehervonat nem közlekedhet. Az egyéni teljesítéseknél azonban szép eredmények születtek, mely bizonyítja a dombóvári vasutasok küzdelmét az élüzem cím. megszerzéséért. Mihelyt a budapesti vonal teljesen rendben lesz, úgy teljes ütemben megkezdődik a harc a nagy ünnepekre tett vállalások túlteljesítéséért.

Deli Mihály lete'e Sióagárdról:

„Mindenki e’ső akar lenni a beadásban...

„A múlt hét folyamán sokkal éléit- kebb volt a forgalom SióagárdOm is, mint az előző napokban. Hogyne lett volna az, mikor a legszebb munkáról, az aratásról volt szó, mégpedig olyan aratásról, melyet nem minden évben ér meg az ember — írja levelében Deli Mihály sióagárdi levelezőnk, majd folytatja: — A jó termésnek az oka is megvan, nem mostanában volt olyan ' erős az istállótrágyázás a község határában, mint az ősszel és a tavasszal. De az az 5 vagon pétisó is érezteti hatását, amelyet a tavasszal kapott a község fejtrágyázásra. Igen örülnek a dolgozó parasztok a mozgóbüffé- helk is, melynek kocsija minőig üresen tér haza. Ameddig a szem ellát, a község határában mindenütt learatott vagy aratás alatt álló gabonát lát az ember. Egyre szaporodnak a búzakeresztek, s amikor hazafelé jönnek a gazdák, egyre gyakrabban hallani az egymás felé kölcsönösen elhangzó kérdéseket — Még nem fogy el? — S a leggyakoribb válasz, „igen elfogyott", vagy „holnap -befejezem."

Egyre gyakrabban gondolunk a cséplés megkezdésére is. Július 11- én a tanácsülésen igen éles vita alakult ki a gyors-beadási prémium kérdésé-ben. Mindenki egyszerre szeretne csépelni, ami persze nem lehetséges. Az idén ott kezdjük a csép. lést. ahol a múlt évben befejeztük. Igen ám. de ezt azok n-em helyeslik, akik a múlt évben a cséplés dereka táján csépelték el gabonájukat; azt mondják, ők sohasem részesülhetnek gyor-sbe-adási prémiumban. Ebben a kérdésben is megegyeztünk, abban állapodtunk meg velük, hogy jövőre náluk kezdjük a cséplést. A tanácsülésen szó esett a cséplőmunkások részesedéséről és amellett a minőségi cséplés jelentőségéről is. — „Harc mindéin szem gabonáért“ jelszó szem előtt tartásával úgy határoztunk, hogy a gabona-kuszát is kévékbe kötözzük, nehogy az aratás terén elért mennyiségi munka a cséplés minőségének rovására menjen.“

A dussi dolgozó parasztok kalákában hordják a gabonát

Dúzs a dombóvári járás kicsi, alig 450 lelket számláló községe. Egy-két ipari munkás kivételével mindenki földműveléssel foglalkozik itt. Termelőszövetkezet nincs a községben, mindenki egyénileg gazdálkodik. Ebből következik tehát, hogy a duzsi vezetőknek ebben az időszakban az a legfontosabb feladatuk, hogy figye lemmel kísérjék a mezőgazdasági munkák állását, mozgósítsák a dol- gzó parasztokat a gabona gyors betakarítására. A' község vezetői ezt is teszik. A mezőgazdasági állandó-bizottság és a termelési bizottság tagjait azzal bíztáh meg, hogy munkájuk közben kísérjék figyelemmel az egész határt, ellenőrizzék, hogy aratnak-e mindenütt.

Az állandó-bizottság és a termelési bizottság tagjai teljesítették is ezt a megbízatást. Elsősorban ők maguk példát mutatnak. Faragó János 13 holdas -gazda, állandóbizottsági tag már ezelőtt 1 héttel learatta összes gabonáját. Másodsorban pedig a *a- nács aktívái rendszeresen hírt adnak arról, hogyan állnak az aratással.

Július 17-én, szombaton Olyan hírt vittek az áliandóbizottság tagjai a tanácsnak, hogy a község határában nincs már aratni való gabona.

Ezután tehát sorrendben a behor- dás következik. Ez már valamivel nagyobb problémát jelent, mint az aratás. Ezt a munkát ugyahis úgy iehet gazdaságosan végezni, hogy egy gazdának a gabonáját gyorsan asztagba rakják, mert ellenkező eset ben ki van téve a szeszélyes időjárás nak, annak, hogy beázzon. Most tehát az a feladat következik, hogy megszervezzék a kalákában való be- bordást. Egyik gazda a másiknak megy segíteni fogatával.

A duzsi gazdáik már régóta így végzik a gabonabehordást. Ebben az évben is így végzik el. Mát-hé Vilmos, Mábhé Lajos, Bóni Albert, hárman fogtak össze a behordásra. Ilyen mód szerrel végzik a behordást mások is. Fogy is a munka, a közös szérűn szaporodnak az asztagok, a duzsi gaz dák úgy számítanak, hogy ezen a héten az összes gabonát asztagba hordják, s aztán jöhet a cséplés,

A simontornyai munkások baráti segítsége

Az aratás meggyorsítása a duna- szentgyörgyi gépállomásra is vonatkozik

Megyénk 15 gépállomásának legfontosabb feladata, hogy gépié rővel és szaktanáccsal segítsék a körzetükbe tartozó termelőszövetkézeteket. Különösen most az aratás ideje alatt vár nagy és komoly feladat ezekre a gépállomásokra. Segíteniük kell a termelőszövetkezete két, hogy mielőbb betakarítsák jövőévi kenyerünket.

Ez lenne a céh de a dvmaszent- györgyi gépállomás vezetősége fity- tyet hány a szerződésre, a kötelességre és bölcsen azt mondják, hogy majd ha a németkéri Uj Elet tízben végeznek az aratással, akkor kap a paksi Vörös Sugár tsz egy aratógépet, hogy ők is végezzenek. Ez a beütemezés mindenesetre nagyon bölcs gondolkodásra vall. Itt azonban meg kell állnunk egy pillanatra, hogy a kérdésnek azt az oldalát is boncolgassuk, hogy miért nem adott a dunaszentgjjörgyi gépállomás aratógépet. A tavasszal megkötött szerződés pedig úgy szól, hogy július 8-án egy aratópépet kap a paksi Vörös Sugár tsz, amelynek területén 70 hold őszi búzát fog learatni.

Július S-án vígan tudott volna már de1 gaz ti a gép, ha jött volna.

Teltek, múltak a napok, elérkezett a július 14-e, de az aratógépről mégcsak nem is hallott a tagság.

Időközben a tsz vezető tagjai közül többen és többen szóltak már a gépállomás igazgatójának és ag- ronómusának, Faludi és Juhász elv társaknak, hogy mikor kapják már meg az aratógépet, nagyon kellene, hiszen crett a búza és pereg a szemé.

A gépállomás vezetői megígérték hogy már holnap ott lesz a gép. Eljött a holnap és a holnapután is, de a gép még mindig nem. ígérni azt tudnak a dunaszentgyörgyi gép állomáson. Igaz. azért még nem olyan szegény a gépállomás, hogy ígérni se tudna.

A Vörös Sugár tsz tagjai eddig már 109 hold kalászost vágtak le kézierővel, és ha a dunaszentgyörgyi gépállomás teljesítette volna — július 8-án — szerződésbeni kötelezettségét, akkor ma. a paksi Vörös Sugár tsz-nek nem volna lábon gabonája és büszkén jelenthetnék, hogy befejezték az aratást.

Jó lenne, ha a dunaszentgyörgyi gépállomás vezetői is megértenék, hogy a szerződésben vállalt munka teljesítése elsőrendű kötelesség.

Ragyogó napsütéses reggelre ébredtek vasárnap a nagyszékelyi Dózsa Népe tsz tagjai. Szombaton este már értesültek arról, hogy vasárnap segítség érkezik a Simontornyai Bőrgyárból az aratáshoz. A tsz tagok örömmel fogadták vasárnap reggel a vörös zászlókkal díszített autókról leszálló munkásokat. Mintegy hetvenen jöttek segíteni és reggel 6 órakor már meg is csendültek a kaszák a kövér kalászú búzatáblában. A munkaerőt két részre osztották. A simontornyai munkások és a tsz tagok két brigádot alkottak, majd meg kezdődött a verseny, ki arat le többet. Mintegy 50 kasza, kombájn, ara- tógép vágta a beérett búzát.

Kilenc óra lehetett, amikor feltűnt az úton a reggelit hozó kocsi. A bőséges reggelit gyorsan elfogyasztották, s' igyekeztek vissza kaszások a kaszákhoz, marokszedők a sarlókhoz. Az élen egy középtermetű ember haladt, szinte húzta maga után a többit. Meg is kérdeztük az egyik közelünkben lévő elvtárstól, ki az első kaszás. A válasz egyszerű volt: — „A párttitkárunk“. Czinkon György elvtárs, a gyár párttitkára volt az első kaszás. — Itt az igazgató elvtórs is, ott megy az élen, — jegyezte meg I egy fiatal munkás, aki a kévéket

kötötte. — Ott látjuk Pótári György elvtársat is, aki az egész családjával jött el segíteni, öten vannak, öten dolgoznak, öten segítik a termelőszövetkezetet. Utánuk mennek, velük haladnak a többi munkások, úgy mint a gyárban.

Az idő gyorsan felmelegedik. A búzatábla szélén szaporodnak a lerakott ruhák. Az egyik munkás meg is jegyzi: „Akár a Balatonon, csak hogy itt nem fekve napozunk“.

Vidám a (hangulat, a kaszák felváltva suhognak. Minden percét kihasználják az óráknak. Az aratásx-ól van szó, a kenyér betakarításáról. „Nincs talán ennél fontosabb feladat mint a jövő évi kenyerünket megmenteni a szeszélyes időjárástól“ — mondják a munkások.

Reggelinél szóesett a Duna áradásáról is. Olvasták az újságot, beszéltek arról a hősies munkáról, mely az árvíz veszélyeztette területeken folyik. Az érdek egy — közös ügy .— ott is megmenteni, amit meg lehet. Mi itt segítünk, de ha oda kell menni, oda is elmegyünk,

Az égbolt teljesen tiszta, csak néha fut végig egy-egy forgószél a földek felett. A déli órákban már é'ién- kebb szél kezd erőre kapni. — Csak esőfelhőt ne hozzon — mondja az

egyik brigádvezető.

— Ha nem lesz eső, 70 hold aratása lefogy, — jegyzi meg az agro- nómus.

A tsz udvarán nagy a sürgésforgás, főzik az ebédet, méghozzá jó marhapörköltet. A szakácsnők sűrűn kóstolgatják, mert hát sok ember szája ízének megfelelően kell elkészíteni. Csakhamar dél lesz. A földről senki nem mozdul, vágják a rendet, gyűlik a kéve, a keresztek, s fogy a gabonatábla. Pedagógusok, DISZ tagok, több egyéni gazda, valamennyien lelkesen aratnak. Segítenek a Gábor Áron vasöntő dolgozói is, akik patronálják a termelőszövetkezetet. Ráfi Kálmán elvtárs segít a szervező munkában is, de lelkesen dolgozik Biaski elvtárs gépjavító csoportja is. A gépeknél így egyáltalán nincs, fennakadás.

Délben az eperfák alá ülnek és elfogyasztják az ebédet, utána tovább folyik a munka. Estére kelve több mint 15 hold gabonát levágtak. Sokan a munkahelyükre indultak a gyárba. Búcsúzáskor elmondták, hogy szívből jöttek segíteni, mert közös ügyüknek tartják az aratást, s ebben a munkában az összefogott erő eredményes és jelképe a munkások, parasztok örök barátságának;