Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-18 / 169. szám
1954 JÜLIUS 18 N A P E ó 5 A munkafegyelem megszilárdításával lehet csak eredményt elérni Ki a felelős azért, hogy többet állnak, mint dolgoznak a varsád! gépállomás aratógépei és kombájnjai Méltán mérgelődnek mostanában olyan sokat a varsádi gépállomás traktorosai. A sok eső keresztülhúzta számításaikat. Hiába tervezték, hogy az aratást 10 nap alatt befejezik. Hiába volt meg egyikmásik traktoristában az igyekezet, egyszer eső miatt, máskor pedig műszaki hibák miatt nem tudtak eddig aratni. Pedig aratni való az van bőven. Annyira kellene most a termelőszövetkezeteknek a gépállomás segítsége, mint a vaknak a látás. De hiába, minden hiába. Ha sürgősen kellene kicserélni például egy trafót, vagy kardántengelykapcsolót, nem lehet, mert ilyen életbevágóan fontos alkatrészt nagyító üveggel sem lehet találni a varsádi gépállomás raktárában. Hogy miért, és ki ezért a felelős? Elsősorban természetesen a gépállomás főmérnöke, Szabó Tibor elvtárs. Neki, mint mérnöknek tudnia kellene, hogy ilyen nagy munkát nem lehet pótalkatrészek nélkül elkezdeni. Távol áll tőlem, hogy a főmérnök tehetségét lebecsüljem, kétségbevonjam, hogy ő ezt nem tudja. Biztosan jobban tudja, mint én. A gépállomáshoz tartozó termelőszövetkezetek tagjai azt szeretnék, ha eldicsekedhetnének mindenkinek azzal, hogy egy-kettőre learatják a gabonát, mert a gépállomás minden segítséget megad. Ezzel pedig egyáltalán nem dicsekedhetnek. Sőt fordítva. Ha idegen megy valamelyik termelőszövetkezeti elnöktől érdeklődni a segítség iránt, olyan felvilágosítást kap, hogy a varsádi gépállomás egyáltalán nem Tsmét hallunk Kalaznóról. A kis község egyidőben országos hírnévre tett szert, hisz országos ötödik lett a begyűjtésben. Azonban e nagyszerű helyezés elveszett a község számára, sőt megyei első sem tudott lenni, csupán a járás községeinek versenyében állta a sarat. A kongresszusi versenyben is kénytelen volt átengedni az első helyet, s vele a kongresszusi zászlót is a szakadáti dolgozó parasztoknak. A kalaznói dolgozó parasztok végül is megsokallták, a viszonylagos lemaradásukat. Gazdagyűlést hívattak össze a község vezetőivel és ott ígéretet tettek arra, hogy Alkotmányunk ünnepéig, augusztus 20-ig megelőzik a jelenlegi megyei elsőt, Szakodét községet. Sok-sok párosversenykihívás történt ezen a gazdagyűlésen, s úgy határoztak, hogy nemen vetélkedésre hívják ki a sza- kadátiakat. • Csendes, mintha kihalt volna a község. A nap meleg sugarai párássá teszik á levegőt, s fojtó meleg tóit meg a tájat. A házak ablakai, ajtói zárva vannak. Csak ezt látja a község életéből az, aki a délelőtti, vagy a délutáni órákban tesz látogatást Kalaznón. Bezzeg más a falu képe reggel, itt nincs csendes virradás. Hajnali 3—4 órakor már hallani a kaszák kalapálását, a kocsik zörgését, tölti be hivatását. Ez sajnos így is van. Elég ezt csupán azzal bizonyítani, hogy már eddig 13 munkanapot estek ki a gépek műszaki hiba miatt, pedig alig 6 egész nap lehetett aratni. Ez a kiesés azt jelenti, hogy a learatott • 200 hold helyett 400 holdat arathattak volna le a gépek. Ha ez így lenne, nem ellenkezőleg, mindjárt más lenne az egész kép, nem hullanának a drága búzaszemek, vagy legalább is kevesebb menne veszendőbe. Nem kellene a gépállomás kollektívájának az egész járás előtt szégyenkeznie. Még nem adtunk választ arra, hogy tulajdonképpen mindezért ki is a felelős. Arról ugyan már volt szó, hogy a főmérnök nem áll hivatása magaslatán. De arról eddig még nem volt szó, hogy van a megyében egy gépállomási igazgatóság is, amely éppen olyan felelős a varsádi gépállomás súlyos mulasztásaiért, mint mindenki más. . Hogy történhetett meg, hogy július hónapra összesen 3900 forintot kapott a gépállomás alkatrészvásárlásra, annak ellenére, hogy tudta az igazgatóság, hogy Varsádon nincsen kombájn- és aratógép-alkatrész raktáron. Tudom, ha megkérdezné valaki a gépállomások megyei igazgatóját, Kovács elvtársat, ezzel kapcsolatban ezt válaszolná: „Miért lépték túl a „keretet“, nem tudunk pénzt adni.“ Abban jólehet igaza volna Kovács elvtársnak, hogy a varsádi gépállomás a nyári nagyjavítások ideje alatt jóval túllépte a keretet. De ezért vájjon kit terhel a felelősség? Természetesen ezért is legalább annyira felelős a megyei igazgatóság, mint a gépállomás bármelyik vezetője. De ezt most hagyjuk. Igaz, ami igaz, hogy a megyének van pénze, — van „keret“. Hiszen a teveli gépállomásnak napjainkban több mint 50 ezer forintja van alkatrészvásárlásra, amiből egész biztos a varsádiaknak is jutna. Tehát megvan a „rejtély“ nyitja. Annakidején drágán javították ki a gépeket Varsádon, mégis rosszal^ A gépállomások megyei igazgatója most „méltó“ büntetést szabott ki: „Nem arathatnak a varsádiak"... Azaz, hogy nem tudnak aratni, mert ha hiányzik a kombájnról, vagy az aratógépről valamilyen alkatrész, az meg nem indul a világ összes aranyáért sem. A gépállomás főmérnöke, hogy tetézze a bajokat, rápattant motor- kerékpárjára, otthagyott csapotamint egész családokat visznek ki a határba. Vidám nevetés, boldog mosoly az arcokon, s olykor-olykor hallani lehet egy-egy biztató megjegyzést is, amint azt a versenytársak mondják: „Ideje lesz felkötni a felkötnivalókat, mert lemarad kigyelmed." Természetesen egy-egy ilyen megjegyzésre a csat- tanós válasz sem marad el. Aratás van, de az eddigi aratásoktól eltérően az idén a kasza és a gereblye mellé felkerült a kocsira a kapa és az eke is. Amikor kíváncsian nézzük a szerszámokkal megrakott kocsikat, Lovász Menyhért pártvezetőségi tag adja meg a magyarázatot. — A kapálást is „loptuk,” most az aratást is úgy kell „ellopni”. Ha esik az eső és aratni nem tudunk, akkor kapálunk, vagy éppen tarlót hántunk. A jó idő minden percének „ellopása” szép eredményeket hozott Kalaznón. A versenytársak az idén valóban nehéz körülmények között mérhetik össze erejüket, megmutathatják, mit tudnak. Turbuk Menyhért párttag, Lovász József párttitkárral versenyez. Csütörtök este, amikor érdeklődtünk eredményeik iránt, kiderült, hogy egyik sem bírt papot, rohant Szekszárdra pénzt kérni, meg a gépjavítónak könyörögni, hogy javítsák ki még egyszer az elromlott Fordsont. A gépállomás vezető agronómusa pedig tehergépkocsira ült, lerohanta a környező vállalatokat, hogy kérjen valahol a kombájnhoz egy traktort. Ez alatt a szép napos időben a kombájnosok a hűs fa alatt pihentek. A másik rossz aratógéppel meg a szerelők nem tudtak a mérnök nélkül mit kezdeni. Macháty Béla elvtárs, az igazgató pedig az irodaablakból nézegette, hogy milyen gyönyörűen süt a nap, örült a szive, hogy végre nem esik az eső, lehet aratni. Azt hiszem, ■ megvan a véleménye arról a gépállomás! igazgatóról mindenkinek, aki' ilyen nagy dologidőben az irodában ül. Meg is lehet. Ellenben azt is jó tudni, hogy gyalog ő sem mehet, a motorja pedig rossz, 4 hónap alatt nem tudták megjavítani, mert erre sincs „keret“. Azt hiszem, felesleges ezeket a hibákat, felelőtlenségeket tovább sorolni. Ezekből már félreérthetetlenül kitűnik, hogy hol a hiba, kit terhel a a felelősség azért, hogy többet rosszak, mint jók a varsádi gépállomás kombájnjai, kévekötő aratógépei. Röviden riSzzük meg azt, hogy a műszaki hibákon kívül milyen fé- kezői vannak még a gépek kihasználásának. A sok műszaki hibát még tetézi az, hogy a gépállomáson rossz a szervezés, amiért természetesen elsősorban a gépállomás főagro- nómusát és igazgatóját terheli a felelősség. Mire nagynehezen elkészül egy-egy gép, addigra újabb problémát jelent az aratás. Az egész környéket be kell járni, hogy előkerítsék a vezetőjét. így volt az július 15-én is. Két óra kiesést jelentett az is, amíg előkerítették Müllert, az egyik traktorost. Másik félnapi kiesést jelentett az, hogy a kistormási „Dózsa“ tsz-ből elirányították az aratógépet Varsádra, pedig még. Kistormáson is volt aratnivaló. A „Szabadság“ termelőszövetkezet búzatábláján dolgozó aratógépet pedig átirányították egy másik varsádi termelőszövetkezetbe, teljesen feleslegesen. Ilyenek aztán gyakran megismétlődnek. Nem jelentenek ezek túl nagy kiesést, de mégis sok kicsi, sokra megy. Különösen napjainkban nem szabad ilyen hibák fölött elnézni, mikor a gabona ki van téve mindennek. És mégis a varsádi gépállomás körzetében egyesek felelőtlensége miatt ilyen dolgokat lehet tapasztalni. Pesti Erzsébet a másikkal, egyszerre fejezték be az aratást. Lovász Albert sem boldogult a versenytársával, Molnár Sándorral. Egyformán jól szorították a kaszanyelet. Egyiknek sem sikerült legalább félórás előnyt szerezni. Az ő versenyük is eddig eldöntetlen — majd a másodvetés, a cséplés, és a beadási kötelezettség teljesítése dönti el, hogy Lovász Albertet vagy Molnár Sándort illeti-e az elsőség. A községek közötti első hely meg szerzéséért indított nemes vetélkedést egyórás segítségével is igyekeznek győzelemre vinni. Kalaznón népes rokonsága van egy-egy családnak. A rokonság, a jóbarátok összefognak és akinél előbb érett be a gabona, mindannyian ott vannak és vágják a rendet. Dávid András, Turbuk Menyhért és Vándor István is így fognak össze. Nagy esélyük van arra, hogy a községben ők nyerik meg az elsőséget. A tanácsot nem igen „zavarják” napközben a dolgozók — hiszen azok a határban szorgoskodnak, hacsak arra egy kevés megfelelő idő is van. Ellenben nagy a sürgés forgás este, amikor jönnek haza a határból. Mindenki, még este 10— 11 órakor is jelentést ad arról, „Megszerettem ezeket az embereket, amikor 3 héten keresztül segítettem a tervkészítésnél. Már akkor gyökeret vert bennem az az elhatározás, hogy nyáron ismét visszajövök a szekszárdi Gőgös Ignác termelőszövetkezetbe.” Ezeket mondotta Mester István az Agrártudományegyetem hallgatója, aki jelenleg gyakorlaton van a Gőgös Ignác tsz-ben. — Mondhatom — folytatta tovább, — hogy kedvvel és szeretettel jöttem a tsz-tagokhoz vissza. Az alatt a rövid három hét alatt becsületes párttagokat ismertem meg és én úgy gondoltam, hogy ezeknek segítségével még a hegyet is ki tudnánk a helyéből mozgatni, örömmel jöttem, bár nem akartak engedni, de én kiharcoltam, hogy jöhessek. Nagyon el szomorítottak azok a hírek, amit közvetlen jövetelem után hallottám. akikre támaszkodni akartam, akikről azt hittem, hogy ők a termelő- szövetkezet erős és megingathatatlan alappillérei, a párttagok, közülük többen beadták kilépési nyilatkozatukat. Elég szomorú valóság ez. Az a felépített terv, amely Mester István gondolataiban kelt, kártyavárként omlott össze. Ez a fiatal, alig 25 éves elvtárs nem így gondolta ennek a közösségnek az életét, önkénytelenül is felvetődik az emberben az- a gondolat, és az a kérdés, hogy a szekszárdi Gőgös Ignác 'termelőszövetkezetbe miért nem élnek úgy egymás mellett a tagok, mintha egy nagy családba tartoznának. Tudom, hogy vannak olyan emberek, akik azt mondanák, hogy a hibát az elnökben vagy a brigádvezetőben kell keresni, mert megalkuvók. Van aki a tagságot hibáztatná azért, mert nem érzik át ennek a hatalmas feladatnak a jelentőségét, hogy mit jelent minden becsületes tsz-tagnak az, hogy a termelőszövetkezetben dolgozhat. Egy olyan közös családban amely arra hivatott, hogy boldoggá és megelégedetté tegye a föld édes gyermekeit. Kit terhel a felelősség, hogy a Gőgös Ignác tsz idáig jutott, hogy 12 tag ki akar lépni? Ha a hibát.^karnánk keresni, akkor talán az alakulásig kellene visz- szagöngyölgetni az idő fonalát. És ott mélyen a tsz irányító és a tsz tagjai gondolatába nézni, s feltenni a kérdést, hogy mit értenek ők a munkafegyelem betartatásán és betartásán? Nem is olyan hálátlan dolog ezt a témát boncolgatni, mert ha kicsit az események központjába tekintünk, akkor rájövünk arra, hogy a fegyelem megsértése a közösség nem becsülése, súlyos veszteséget okozott a tagságnak. Igen, magának a tagságnak, mert ők fogják megérezni évvégén az osztáskor, hogy a részesedés kevesebb, pedig többet vártak. hogy mit végzett el, mi van még vissza az aratásból. A kalaznói dolgozók igyekeznek a jó idő minden percét kihasználni. Éppen ezért néni ritka eset Faluközi Antal családjának munkamódszer». Este 9 órakor a család egy tagja előre hazajön, hogy friss, meleg vacsorával várhassa a 10—11 órakor hazaérkezőket. A vacsora mellé aztán a jó hangulatot az úttörők köszöntő brigádja biztosítja. Versekkel, népdalokkal és virágcsokrokkal köszöntötték Beréti Jánost, Lovász Albertet és Gyergyó Jánost. A tanács végrehajtóbizottsága is figyeli, hogy miként halad a munka. A VB tagjai között felosztották a község határát és azt naponta megnézik. Ez nemcsak azért fontos, hogy a VB rendszeresen tájékozódjék a munkgk állásáról, hanem azért is, mert a két község ver senye igen szoros eredményeket hozott eddig. Márpedig ha csak 1 órával is, de megelőzik versenytársukat, övék a dicsőség. A járás legjobbjai között van Kalaznó és Szakadát. Kalaznón már minden egyénileg gazdálkodó befejezte a búza aratását — Sza- kadáton még 6 hold búza várja. Kedvezőtlen volt az időjárás, sokat esett az eső, ez igaz. De az eső nemcsak a szekszárdi Gőgös Ignác tsz 490 holdját öntözte, hanem mindenhol, minden talpalatnyi földet. A természet vad haragját azonban le lehet győzni, csak lesni, várni kell azt a pillanatot, amikor kifoghatnak rajta. És ez egyedül csak az embereken múlik, akik akaratukkal mindenre képesek. A tsz tagjai is egy kis akarattal megmenthették volna szénatermésük jelentős részét, csak egy ilyen napot akarok megemlíteni és papírra vetni, nem azért, hogy az utókor számára megörökítsem, hanem, hogy okuljon rajta minden egyes tag. Vasárnap volt éppen,- a nap „hétféléi” sütött. Mintha ezen az egyetlen napon akarta volna meleg sugarával felszárítani azt a rengeteg esőt, ami az utóbbi napokban a földre hullt. Vasárnap, munkaszüneti nap, legalább is a kalendárium szerint. De tekinthetjük-e munkaszüneti napnak azt a vasárnapot, amikor arról van szó, hogy ma, ezen az egyetlenegy napon megmenthetünk 22 hold lucemaszénát. Mester elvtárs maga akart példamutatóan az élre állni, de a tagság nem ment. És a következő napokon ismét megjött az eső. Az amúgy is nedves szénaboglyák még jobban keresztül áztak. Ezeket kellett volna akkor vasárnap szétteregetni és estefelé összegyűltögqj.ni. A 22 hold lucerna 40 százaléka tönkrement. Ami durván számítva is 16 ezer forint értékű takarmányt jelentett volna a tsz állatállományának. Ezen az egy vasárnapon a termelő- szövetkezet tagjai 16 ezer forintot hajítottak ki az ablakon lelkiisme- retfurdalás nélkül. Hiba volt ez, mégpedig igen súlyos, amelyet lehet, hogy most pillanatnyilag nem vesz észre a tagság, de az állatállomány annál jobban megsínyli majd a télen. De van javulás, s ez tapasztalható is. A javulás egyik példáját igazolja a tsz irodájában felállított bűn tetőtábla, ahol felsorolják azokat a tagokat, akiket munkaegység levonással sújtottak. Nagyon okos gondolat volt ez, csak előbb kellett volna létrehozni. Előbb kellett volna hozzákezdeni a munkafegyelem megszilárdításához, és akkor most nem kellene Vecsei Ferenctől 15 munkaegységet levonni, mert 5 napig igazolatlanul hiányzott, vagy Schmidt Mihálytól 8 munkaegységet, mert 2 nap a tsz premetezőgépével elment napszámba permetezni. Elindult tehát a tsz tagsága azon az úton, hogy a hibákból okulva, most már véglegesen megalapozza jövőjét. Ki kell használniok minden pillanatot termésük betakarítására és akkor nem fogja meglepetés várni őket a zárszámadáskor. B. R. hogy az egyénileg gazdálkodók learassák. A kalaznói termelőszövetkezeteknél 10, a szakadáti Aranykalász tsz-nél viszont 20 hold búza aratnivaló volt péntek délelőtt. A párosversenyben tehát Kalaznó vezet. Ez az előny azonban mindössze néhány tized százalék. Ahhoz, hogy a kalaznói dolgozó parasztok elhatározásuknak megfelelően megelőzzék a szakadáüakat, gyors, alapos munkára van szükség. * Az eredmények elérésében nagy szerepe van a községi pártszervezetnek is. A kommunisták például vállalták, hogy a példamutató munka mellett naponta társadalmi ellenőrzést végeznek a határban, buzdító szóval segítik az aratás lendületét, s ahol más beavatkozásra szükség van, jelentik azt a tanácsnak, és a pártszervezet vezetőségének. A községben még folyik az aratás. A dolgozó parasztok azonban már tovább szövik terveiket. Megállapodtak abban, hogy a szomszédos 4—6—8 ház lakói egymást segítik a behordásban, hogy mielőbb megkezdődhessék a cséplés. Ez az előre szervezés a lelkes munka mellett ismét nagy segítséget nyújt majd ahhoz, hogy elnyerjék a sza■* kadátiaktól a babért — --miéi eD sők legyenek. HIRADÄS kalaznóról
