Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-11 / 163. szám
JÍ954 StJLim 11 N'Á'PCÓ Célunk as önköltség csökkentése I. rész Az úgynevezett mezőföldön 5 község határát érintve terül el az alsó- leperdi állami gazdaság. Ez a gazdaság 1946-ban alakult 600 holdon és alig négy év után a terület 2.632 holdra Növekedett fel. Jelenleg 10.645 hold a gazdaság összes területe, amelyből 9100 hold a szántó, vagyis az összterületnek közel 90 százaléka. A talaj 60 százalékban középkötött vályog, 34 százalékban agyagos, erdő föld és 6 százalékban tőzeges, ko- tus talaj. A szántóterület, mint az összetétele is mutatja, gabontenmelésre alkalmas és ezen felül ipari kapás — cukorrépa szerepel a fő termények között. Mivel a termelés fő iránya gabona és ipari kapás, ezért a gazdaság vetőmagszaporító és cukorrépatermelő gazdasággá lett. Ez a két fő termény 1950. óta a következőképpen alakult: 1950 1951 1952 1953 1954 búza hold 352 606 1386 1500 2474 holdanként! termésátlag 9.8 11.1 6.27 14,26 (1962-ben fagykár érte a kalászoso kát is.) 1950 1951 1952 1953 1954 cukorrépa hold 100 154 304 500 500 holdankénti termésátlag 85 92 48 52 A cukorrépák termésátlaga katasztrofálisan zuhant. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy a hirtelen felfutott és előzőleg nem jól kezelt erősen elgyomosodott táblákba vetett cukorrépát május 23-ig megkapáltuk '— de bekövetkezett 25 nap alatt 270 milliméter eső hatására a gyom olyan hatalmas mértékben növekedett a terület 60 százalékán, hogy azt kiirtani nem lehetett. — Nem lehetett, mégpedig azért, mert az esőzés megállta után az aratás küszöbén Voltunk és a megdőlt és összekuszált kalászosok olyan sok kézi munkát igényeltek, hogy a további növény- ápolásra munkaerőhiány miatt gondolni sem lehetett. Meg kell állapítani azonban azrt a tényt, hogy az idén a közel 2.500 hold búza területen termésátlagaink nem érik el a múlt évit, hiszen 2.500 holdon olyan átlagot — felfutott területek számításfoavételével — elérni nem lehet, mint 1.500 holdon. Máskép áll a helyzet a cukorrépánál. Bár az idei rossz tavasz újból, próbára tett minden gazdát és így természetesen miniket is, mégis sikerült elérni, hogy ma már átlagosan 60.000 65.000 répa legyen egy holdon. A fetjlődés során a legtöbb répa elérte az átlagos 15 dekagrammos ,súlyt. Hogyan értük ezt el? Amíg a múlt évben a cukorrépák sortávolsága 40 centiméternél kisebb volt, addig most a sortávolság 45—50 centiméter között változik. Ezt a távolságot az elmúlt évben kísérleteztük ki. Ugyanis ebben a sorköziben nemcsak a „Deyl'‘ kapa tnd elmenni, hanem a szűkre állított lovaskapák is. De ezeken kívül kormányos kulti- vátorral is dolgozhatunk, a répa táblákon, a két lúdtalpú k apa előrébb, vagy hátrább állításával,. így természetesen a szorgalmas .’Deylozás, valamint a kormányos kultivátorok fokozott használatával a répatáblák egyelés után kétszeri gépi kapálásban részesültek. Ellentétben az 1953. tavaszi munkával, amikor az egyelés után az első gépi kapálás is csak részletekben egyes területeken történt meg. Mivel a gépi kapálásról beszélünk, összehasonlítást kell tennünk a gépek kihasználásáról is. Az elmúlt év első felében — 1953- ban — 19 traktoregység 64 normál- holdat teljesített, tehát az éves tervnek átlagosan 39 százalékát. Ebben az évben már 23.4 százalék traktoregysége van a gazdaságnak és a teljesítés 10.689 normálihold, tehát az éves tervnek 62 százaléka. Ha ezt összehasonlítjuk az első félév tervével, akkor az elért eredmény még nagyobb az előbbinél. A terv szerint tehát az első félévben összesen 33 százalékot kell elvégezni. A múlt év első felében 19 traktoregységre traktoregységenként 290 normálhold volt a terv. ezzel szemben elvégeztek traktoraink 340 normálholdat, a teljesítés 117 százalék. Ezév első félévi terve traktoregységenként 247 normálhold volt, ezzel szemben a teljesítés 465, tehát 188 százalék. Szólnunk kell a talajmunkák önköltségéről is, ami szintén elég jó eredményt mutat. Az elmúlt évben a tervezett 41.7 forintos normálhold önköltségével szemben 37.76 forintos önköltséggel zártuk az évet. Most az eddigi könyvelési adatok szerint az éves tervben lefektetett 50.70 forinttal szemben, ma 48.98 forintra alakult az önköltség. Az iga önköltsége 1953-ban 52 forintos tervvel szemben a tényszám 61 forint volt. Tehát a fogat kihasználás 85 százalékos. Ezévben már egészen másként alakult. A tervezett 69.76 forinttal szemben 44.31 forintos tényszámot mutat a könyvelőség. Ez a szám igen jó, azonban nem mondható véglegesnek, de kétségtelen az állapítható meg ebből, hogy a fogat- kihasználás* lényegesen jobb a múlt évinél. (Folytatjuk) Június 27-f rejtvény pályázatunk helyes megfejtése A rejtvénypályázat megfejtésének határidetjéig legtöbb pontszámot érték el és könyvjutalomban részesültek: Szabados Róza Szekszárd, Fehérvári Julianna Szekszárd, Nagy Gyula Dombóvár. A jutalmazottakon kívül legtöbb pontszámot értek el: Alexics Tamás Dombóvár 103, Sal- lai Sándor Decs 102, Merényi Mária Bátaszék 88, Kellesi Tibor Gyönik 86, Nándori Veronika Dunakömlőd 72, Lantos Miklós Kismányok 70, Scherer Lajosné Szekszárd 70, Bakó György Tolna 60, Farkas Erzsébet Dombóvár 54, Rottár Lászlóné Szekszárd 54. A rejtvény helyes megfejtése: — Vízszintes 1. A boldog ember, 33. Pillangó, függőleges 1. A galamb papnő. , 9. Búzakalász. 11. Rab oroszlán. 23. Sárarany. Szekszárd határában dolgozó cséplőgépek felett védnökséget vállalt a Gépjavító Vá’ía'at A Tolnamegyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat a kongresszus/ versenyben az ország gépjavító üzemei közül megszerezte az elsőséget. A vállalat dolgozói a tavaszi gépjavítás során szép eredményeket értek el: 102 darab erőgépet javítottak ki. s ezzel tervüket túlteljesítették. A gépek kijavítását sokszor igen megnehezítette az alkatrészhiány, ennek ellenére elmondhatjuk a gépjavító vállalat kollektívája jó munkát végzett. A tavaszi gépjavítási terv sikeres befejezése után az aratás, cséplés munkáira készültek fel, állandóan szemelőttartva a gabona mennél kisebb szemveszteséggel történő betakarítását. A gépjavító üzemben állandóan két műszakban dolgoznak. Az aratás, cséplés idejére azonban a legjobb dolgozókból két gyorsjavító brigádot szerveztek, amelynek az lesz a feladata, hogy soronkívül javítsák ki az előforduló géptöréseket. A vállalat műszaki részlege Szekszárd város cséplőgépei felett vállalt védnökséget. Elhatározták, hogy a szérűkön dolgozó gépeket kétnaponként megvizsgálják, s szaktanácsokkal látlak el a kezelő személyzetet, az előforduló hibákat a helyszínen segítik kijavítani. Az üzemben várakozásunkkal ellentétben szokatlanul csend van. A hatalmas gépjavítócsarnokiban jelenleg négy traktor és 6 szelektor meghajtó motor javításán dolgoznak a szerelpk. A lakatos részleg ». diósgyőri vasgyár részére fedőrostélyok elkészítésén dolgozik. Mi az oka a szokatlan csendnek? — kérdezem Tenczlinger György elv- társat. az üzem vezetőjét. — Kevés a munka — adja meg röviden a választ — majd így folytatja: — Három éve dolgozom az üzemben — s a nyári időszak nálunk minden évben ilyen volt. — Pedig lehetne folyamatosan biztosítani a traktorok javítását — mert a gyakorlat azt mutatja, hogy minden gépállomáson akad egy-két üzemeltetésen kívüli, vagy csak gyengén működő traktor, amely a gépszínben kihasználatlanul áll. — Miért nem küldik be a gépállomások ezeket a gépeket — hisz ebből igen sok hátrányuk származik? Sajnos ez a megismétlődő helytelen gyakorlat magától az FM-től indul ki, amely szerint a nagy gépjavítás október 1-től február 25-ig tart — s ez megköti a gépállomások kezét is, mert csak ekkor kapják meg a gépjavításhoz szükséges pénzügyi keretet. Ez a magyarázata annak. hogy üzemünkben a téli hónapokban valóságos „hajrá“ munka folyik. a nyári időszakban pedig szerelőinket lakatos és egyéb munkákkal kell foglalkoztatni. Mik a tervei a hibák kijavítására? — Elhatároztam, hogy rövidesen lelátogatom a gépállomásokat. A vezető mechanikusokkal megbeszélem, hogy a javításra szoruló állógépeket küldjék be, annál is inkább, mert az idei esős időjárás arra enged következtetni, hogy minden erőt mozgósítani kell ahhoz, hogy az őszi mezőgazdasági munkákat időben elvégezhessük — tehát egyefen '■•met sem nélkülözhetünk. A nyári mezőgazdasági torményeV tűzvédelme A szeszélyes időjárás ellenére is szépen beértek gabonáink, ami az évi és a jövőévi kenyerünket biztosítja. A jónak ígérkező gabonáinkra egész népünknek nagyon kell vigyázni. Most az a feladata megyénk dolgozóinak és tűzoltóinak, hogy a mezőgazdasági terményeinket a tűzkártól megóvja. Az a feladat hárul megyénk dolgozóira, hogy a tűzrendészet! hatóság által kiadott szabályokat maradéktalanul betartsa. Az aratás már megkezdődött megyénk mindem területén. A falvainfc lelkes dolgozói őrt állnak a mezőgazdasági terményeik tűztől való megvédése érdekében. Minden községben van tűzfigyelő készültségi szolgálat, amely biztosítja az esetleges gabo- natüzek gyors eloltását. De ezen a területen már a kezdet kezdetén hiányosságok tapasztalhatók. Egyes helyeken még nem okultak a multévi hiányosságokból és a tűzfigyelő szolgálatra ismét gyermekeket osztottak be. Ez történt például Tolna és Be- lecska községekben is. A helyi tanácsainkhoz megérkezett a 9360—1/1952. B. M. sz. utasítás módosítása, amely kimondja, hogy a tűzkészültségi és tűzfigyelői szolgálatot csak arra fizikailag alkalmas személyek láthatják el. Érthető tehát az, hogy csak akkor lehetünk nyugodtak, és csak akkor bízhatunk évi kenyerünk megóvásában, ha felnőttekre bízzuk a tűzfigyelő szolgálatot. A nyári mezőgazdasági terményeink tűztől való megvédése érdekében felhívjuk megyénk valameny- nyi dolgozó parasztját, hogy tartsa be a tűzrendészeti hatóság által kiadott tűzvédelmi intézkedéseket. Ismerjük mindnyájan a tüzet, amely mindent elpusztít. Főleg nagyon kell ügyelni a tűz megelőzésénél, a behordás és cséplés alkalmával. Dolgozóink tartsák szemelőtt mindenkor, hogy a tűz keletkezése nagyon hamar bekövetkezhet, csak egy gondatlan eldobott cigarettavég az egész gabonatáblát, vagy az egész szérűt cséplőgéppel együtt pillanatok alatt felperzselheti. Gombor István. Látogatás a Gyulaj-hőgyészi vadgazdaságban IJ égen zöldbe bővült már a Gyulaj-hőgyészi vcidgazdaság erdőrengetege. A term/észetadta szépségét szinte ki sem. lehet fejezni. A kanyargós földút mindkét oldalán, sűrűén és sok hegyen egyenesen merednek a magasba az árnyékot nyújtó fák és bokrok. Azt a hatást váltja ki ez a 45.000 holdas vadgazdaság a napnak egyes szakaszaiban, mintha egyetlen élőlény sem tanyázna benne. Ez a halotti csend szinte ránehezedik az ember hangulatára. Lélegezni is alig merünk, szemeinket próbáljuk befutni az erdő sűrűjébe, kémlelve, figyelve a természet szépségeit. De az óvatos léptek alatt halkan zörren, a haraszt, reccsen a száraz ág. Az ember talán nem is tulajdonítana különösebb jelentőséget ennek a halk zörejnek. De nem is olyan metssze a szomszéd bokorban ijedten kapja fel fejét a dám és gímszarvas. . Kifinomult hallásukkal megérzik a veszélyt és próbálnak me nekülni. Fölnek az emberektől, akit nem ismernek és bennük halálos ellenségüket látják. Ijedten iramodik futásnak -az őz. Kissé távolabb, mikor már úgy gondolja, hogy elmúlt feje felelt a vihar, tovább legelész. Lassan így telnek-mulnak a napok. A reggelt gyorsan követi az este. Ilyenkor talán% nagyobb a csend, a hold sápiadt fénye sem tud megbirkózni a hatalmas erdőséggel. Erőtlen sugarai megtörnek a fák koronáin. Gyönyörű ez a holdfényes, csillagos éjszaka. A hatalmas és néma erdőben talán egy szál fű sem rezdul. Alszik a természet. A felhők mögül lassan lopakodva tör elő a hold, sugarai bevilágítják a tó ezüstös tükrét, és a tó melletti ösvényét, amelyen lassan, óvatosan halad az apró vadra éhes róka. Zöldes, sárgásszínű szemében elszánt tűz lobog, keresi áldozatát vérszomja csillapítására. \ hold halvány fényét kiűzi a ^ felkelő nap sugara. Megélénkül a Gyulaj-hőgyészi vadgazdaság. Kora reggel elsőnek az énekes madarak szólalnak meg, kedves hangjuk az erdő legkisebb, legsötétebb zugába is eljut. így zajlik az élet a Gyulaj-hőgyészi vadgazdaságban napokon, heteken, hónapokon keresztül. Ez a mai vadgazdaság egykor Esz- terházy és Apponyi amúgy is hatalmas birtokát növelte. A nagybirtokos urak és külföldi vendégeik szertelen szórakozása nyomán egymásután pusztultak ki a gyönyörű aggancsú dámszarvasok. Kedvüket lelték az uraságok abban, hogy járják az erdő rengetegét és amelyik őz, vagy szarvas puska elé került, annak nem irgalmaztak. Igaz volt bőven vad ebben az erdőségben, de nincs az a sok, ami el ne fogyna. Ezért a sűrűn rendezett többnapos vadászatok alaposan megritkították a gyönyörű vadállományt. Azóta már nagyot fordult az idő kereke és az idő, mint a legjobb orvos, begyógyította már a vadál lományban okozott mély sebeket. Ma csak akkor hangzik el puskalövés, ha a szokásos selejtezést végzik, ugyanis a vadgazdaságnak az a célja, hogy minőségi vadállományt tenyésszen ki. TTaíaZmas ez a terület, legkeve- sebb két nap kellene ahhoz, hogy valaki az erdő egy részét is bejárja. A sűrű erdőséget egy-egy tisztás teszi változatossá, ahova a Ebben a vadgazdaságban lőtték a képen látható dámszarvast,, amelynek agancsa elnyerte a világrekordot; Nem egy, sem kettő ilyen hatalmas szarvasbika növeli a gazdaság vadállományát; téli etetőket állították fel a vadgaz- daság szakemberei. Már messziről virít a pirostetős téli etető cserepe, amelynek padlásán széna várja a kemény telet, hogy amikor vastag hótakaró nem engedi legelni a vadállományt, akkor se szenvedjenek hiányt. Az erdő mélyében belopódzó kul- túra a piros cseréptetős téli etető idegenül hat az erdő őz, dám és gímszarvasaira. Természetadta ösztönük óvatosságot diktál a hatalmas pirostető láttán. Amott az egyik tisztáson vadászház áll, hirdetve az ember jelenlétét. A kertes vadászház homlokzatát dám és gímszarvas agancsok díszítik. Ebben a házban lakik Zab Ferenc, a vadgazdaság irányítója. Zab Ferenc 1952-ben kérte magát a vadgazdaságokhoz. Addig az erdőgazdaságok kötelékében dolgozott. A vadállomány iránt érzett szeretete és megbecsülése azonban arra késztette, hogy hosz szú éveken keresztül ennek a hatalmas erdőrengetegnek e kis palotájában húzódjon meg, hogy tudásával, akaratával őrködjön a gazdaság vadállománya felett. II* álnak az évek. A dámszarva- sok, gímszarvasok, őzek vaddisznók, nyulak és fácánok családja újabb és újabb nemzedékkel szaporodik. Bővül a nagy közösség, zavartalan életük felett őrködik az ember, aki célul tűzte ki, hogy minőségi vadállományt tenyésszen ki az ország többi vadgazdasága részére, :1 ____BODOÍAY. BÚZA. j 1
