Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-09 / 161. szám

* N'APCö 1954 JÚLIUS 9 Á sióagárdi népi együttes nyári munkájáról SPORT Mindenféleképpen jót tett a járó­éi kultúrverseny a sióagárdi népi együttesnek. Aki látta a járási be­mutatót, az még emlékszik rá, hogy a szereplés, amit ezúttal produkált az együttes, bizony nem öregbítette hírnevét. A primitív játékok, éne­kek nem elégítették ki a közönséget, mindenki más többet várt az or­szágszerte híres sióagárdi együttes­től. A lányokon csak a szépen va­salt szoknya mutatott, ahogy a nó­ta is mondja. Hanem azért mégis jó volt a ver­seny arra, hogy ráébressze az együt­test hanyatlására, hibáira és köve­tendő példákat állítson elébe, egy­szóval megmutassa a fejlődés továb­bi útját. — Mi is tudnánk olyat, mint a pilisiek, vagy a bátaiak — ágaskodott az önérzet Lakos Kati­ban és társaiban a versenyen látot­tak után. Ne feszegessük azonban ma már, hogy mi volt az oka a kul- túrversenyen való gyenge szereplés­nek, hanem inkább azt nézzük meg, hogy mit csináltak azóta, milyen munkát végeznek most az együttes tagjai, tervezgetnek-e? Azt mindjárt az elején megmond­hatjuk, hogy Pető József népművelé­si ügyvezető bevallása szerint nyári kultúragitációs munkát eddig még egyáltalán nem végeztek. Cseremű­sorokat adott ugyan az együttes, járt Zombán, szépen szerepelt Ka- kasdon is, de eddig még egyetlen élenjáró gazdát sem köszöntött. — Hogy miért? Erre nehezen tud vá­laszt adni Pető József, vagy talán restelli bevallani ez a talpig becsü­letes, lelkiismeretes munkát végző pedagógus, hogy ők is felültek an­nak a nézetnek, amely szerint az élenjárók köszöntése zavarásszámba megy? — Ezután mindenesetre máskép­pen lesz, sőt már most is másképpen van. A népi együtes tagjaiból rigmus brigádot szerveztünk és az aratás, cséplés idején már munkába is lép. Szabadi Mihály a szekszárdi gim­názium tanulója vállalta el a rig­musbrigád vezetését és ő maga írja az időszerű rigmusokat. Már régebb idő óta foglalkozik rímfaragással, van is néhány jólsikerült verse és tehetséget érez magában. Néhány ré­gi agárdi dalt is tanulgatnak a rig­musbrigád tagjai, hadd köszöntsék a sióagárdi dolgozókat saját, régi szép dalaik — meséli el Pető elv­társ. Azért ebben a nagy dologidőben is összejönnek az együttes tagjai minden héten. A járási verseny óta fiúkkal is bővült a tánccsoport. A sióanárdi legények a bátaiaktól kaptak kedvet a népi tánchoz és ed­dig már hét fiú tanulja a kanász- táncot, de több is lesz, ahogy látom az érdeklődésből — mondja Pető József. — Van még egy tervem — foly­tatja titokzatos mosollyal, — de nem tudom, sikerül-e majd? — No, csak ki vele — biztatom a vonakodót. — Hát az, — böki ki végül, hogy a cséplés idején egy helyi lapot aka­rok szerkeszteni „Cséplési Híradó” címmel. A példányokat persze ma­gam gépelném és bennük a munkák menetéről, a versenyről adnánk hírt. Már beszéltem a tanácselnök elv­társsal ebben az ügyben és ő is jó­nak látja. Biztos vagyok benne, hogy ha Pető József olyan ambícióval lát munkához, mint eddig szokott és még több olyan segítőtársat keres maga mellé, mint Szabadi Mihály és Lakos Kati, akkor legközelebb már csupa jó eredményt találok Sió- agárdon. Lakos Kati, a táncosok vezetője a maga munkájáról és távolabbi terveikről beszél. — Elkezdtem összegyűjteni a ré­gi farsangi szokásokat és ezektől szeretnék egy sióagárdi jellegű né­pi játékot összeállítani. Úgy látom, hogy gazdag hagyományokat talá­lok. Az idősebb asszonyok, köztük Szűcs István né, népszerű nevén azon ban csak Éva néni és István Mi- hályné, illetve örzse néni, szívesen mesélnek arról, hogy mulattak a ré­gi farsangokon, sőt öregesen el is járnak egy-egy régi táncot, vagy elénekelnek egy nótát. Ha Katinak sikerül, szépen feldol­gozni a tervezett népi játékot, akkor megmutatja a sióagárdi együttes, hogy valóban nem marad el a pilisi és a bátai együttestől. Jól emlékszem még rá, hogy az iskolaév kezaetém a szüneteik végez­tével egy lovaskocsira szokták fel­rakni csomagjaikat és olyan búcsúz­kodást rendeztek mindig, mintha legalább valami külföldi egyetemre mennének, pedig a termelőszövet­kezet lovai, csak Hogy észre szokták vinni a négy kistormása lányt, a képzősöket — ahogy a faluban mondták. Igen, a négy lány: Bódi Irénke. Pintér Ilonka, Turóczi Juliska és Mester Manci a hőgyészi óvónőkép­zőbe iratkoztak be az általános is­kola VIII. osztályának elvégzése után. Elválaszthatatlan jó barátnők lettek, gyakran egyformán is öltöz­ködtek. Szinte észrevétlenül repült el há. rom esztendő. Észrevétlenül, de azt már nem mondhatjuk, hogy nyom­talanul. Bizony sok minden történt ezalatt az idő alatt. A napokban vo­naton utaztam, s az egyik kocsi ab­lakában az én régi kistormási lány- ismerőseim közül pillantottam meg kettőt. Irénkét és Mancit. Oda száll­tam fel hozzájuk, éraekeit, mire vit­ték eddig és milyen terveik vannak a jövőre vonatkozóan. Megtudtam, hogy már mindegyik képesítővel ren­delkező, komoly óvónő. Még élén­ken él emlékezetükben a képesítő izgalma és leginkább arról beszél­nek, hogy melyikük milyen tételt ka pott, hogy sikerült a felelete, de ez­után szinte r ‘ menet nélkül, a ter­veikről nyilatkoznak. Már mindegyi­kük tudta, hogy hova helyezték. — Zala megyébe kerültünk Irén- kévei — mondja Manci, — kicsit messze leszünk a szüléinktől, dehát azért nem a világ végén. — Mennyivel jobb nekünk most. hogy felemelték a pedagógusok fize­tését, — mondja Irénke őszinte örömmel. Mi már a legelső fizetésűn két is eszerint kapjuk. Igen, ez is fontos, nagyon fontos a fizetés, az első kereset. A szép ter­veikkel tele, pályájukon lelkesedéssel induló fiatal óvónénik is szeretnek csinosan öltözköani, amint azt plán­éin és írónkén is látom, sőt, amint közvetlen beszédükből megtudom, a férjhezmenésre, a kelengyére is gon­doltak már. — Nem is tudom elmondani, mi­lyen boldog voltam, amikor először fogtam a kezembe a képesítő okle­velet. Ovónéni vagyok, ovónéni va­gyok — dobogta még a szívem is. — meséli Pintér Ilonka, — bár nem egyszer hallottam már ezt a meg­szólítást a próbatanítások alkalmá­val. Egy este ugyanis felkerestem Pintér Ilonkát. A négy lány között mindig ő volt a legszorgalmasabb, most is ő vizsgázott a legjobb ered­ménnyel. — Vagy Simontomyára, vagy Diósberénybe fogok menni — mond­ja Ilonka. — de azért, ha választa­nom lehetne, mégis szívesebben mennék Simontomyára. Igen. Ilonka mindig ilyen volt, szerény, köteles­ségtudó. de azért határozott. ügy látszik, az iskolaévek nem változtat­ták meg. Jó ovónéni lett belőle. Pintér néni boldog mosollyal né­zi lányát, egyiket nyolc élő gyerme­ke közül. — Lám, csak óvónő lett Ilonkából és már ő is elmegy vég­leg a családból, önálló lesz. Hiába, megnőnek ezek a gyerekek. — Ilyet gondol és mond Pintér néni. Most már külön-külön indul el a négy lány, a négy barátnő csomag­jaival, mindegyjket várja egy mun­kahely, zsivajgó, nyiladozó értelmű gyermeksereg, de várják a falvak dolgozói is, hogy fiatalos lelkesedé­sükkel a falu kulturális életének élére álljanak. „Jó munkáért-bál“ Mőcsényben és Bálaapátiban A bonyhádi járási kultúrotthon az elmúlt hét végén a járás két közsé­gében, Mőcsényben és Bátaapátiban „Jó munkáért-bál'‘-t rendezett. Ezek nék a községeknek a fiataljai és öregjei egyaránt örömmel fogadták ezt a kezdeményezést. A kultúrterem mindkét helyen megtelt táncoló fia­talokkal. Ez alkalommal a kultúrott­hon vezetősége arra törekedett, hogy a nyári mezőgazdasági munkákkal kapcsolatban beszélgessen a gazdák­kal. A mőcsényiek e bál alkalmával értesültek arról az örvendetes hír­ről is, hogy augusztus közepére ki­gyullad a kultúrotthonukiban a vil­lany. A mőcsényi és bátaapáti ,.Jó mun- káért-bái“ után Aparhantom rende­zett a kultúrotthon hasonlót, s itt is jólsikerült, elérte célját, a kultúragi- táció egyik újszerű módszerévé vált. Hnnvesten vendécszereoBÜ a pyönki löldmüvesszövetkezet kultúrgárdája Hőgyészről adták hírül, hogy a gyönki földművesszövetkezet kultúr- csoportja ott vendégszerepeit, a „Borjú“ című darabot adta elő. A közelmúltban alakult kultúrgárda te­hát nem tétlenkedik. Hőgyészem nem is olyan régen, a Faluszínház előadásában látták „A borjú“-t, mégis sokan megnézték a gyönkiek előadását, még olyanok is, akik már látták egyszer a darabot. Még ez utóbbiaknak sem okozott csalódást a gyönki kultúrcsoport sze­replése, mert annak minden tagja tudása legjavát adta. A szereplők ügyes, jó alakításai, biztos szerep­tudásuk azt bizonyítja, hogy az elő­adást szorgalmas, áldozatos munka előzte meg. Tudományos kutatómunkájáért megjutalmazták Mészáros Gyulát, a szekszárdi múzeum igazgatóját A Magyar Tudományos Akadémia II. osztálya Mészáros Gyulát, az or­szágoshírű szekszárdi Balogh Ádám múzeum igazgatóját „Korai felső- paleolit-korú festékibánya Lovas mel lett“ című dolgozatáért 1000 forintos ösztöndíj jutalomban részesítette. Mészáros Gyula a közelmúltban szűkebb hazájában; a veszprémme- gyei Balatonvidék vadregényes he­gyei között, Lovas község határában felfedezte és feltárta a világ eddig ismert legrégibb ásványi festékbá- nyáját. Nagyjelentőségű felfedezé­sével Földünk bányászatának kez­deteit évtizedékkel hátrább, a távoli jégkorszakba sikerült visszatolni. Kutatásai nyomán egyúttal fény derült arra is, hogy az ősközösségbe tömörült ember akaratereje milyen bámulatos alkotásokra volt képes, már a jégkorszak nehéz természeti viszonyai közepette, továbbá milyen tökéletes, nem egy esetben speciális bányász munkaeszközöket tudott lét­rehozni a rendelkezésére álló elej­tett ősállatok csontjaiból, agancsai­ból, agyarából. A nagyjelentőségű felfedezés ered menyeit feldolgozó munkaközösség tagjai: Mészáros Gyula archaeoló- gus (Szekszárdi, Vértes László ar- chaeológus-paleontológus (Budapest) és Simoncsics Pál biológus (Szeged), tollából a Magyar Tudományos Aka­démia több nyelven fogja tudomá­nyos folyóiratának hasábjain publi­kálni. Államunk sok segítséget adott a kutató munkához, mint ahogyan min denféle tudományos kutatást állan­dó erkölcsi és anyagi segítséggei mozdít elő. Őszintén kívánjuk, hogy fiatal tu­dományos kutatónk. Mészáros Gyula akadémiai jutalmazása mind őt, mind a magyar kutatógárda vala­mennyi tagját újabb és újabb felfe­dezések, mind nagyobb horderejű tudományos eredményeik elérésére ösztönözze. Mészáros Gyula Ígéretet tett, hogy felfedezését és annak eredményeit a Társadalom és Termésaettudományi Ismeretterjesztő Társulat egyik tudo­mányos előadásán ismertetni fogja Szekszárd város dolgozóival. Kutatásaihoz további eredményes munkát kívánunk! Jegyzetek a ^ehszlovák-magyar atlétikai viadalról Lapunk munkatársa az OTSB meghívá­sára résztvett a szombat-vasárnap megren. dezett csehszlovák—-magyar válogatott at­létikai viadalon. Ott szerzett benyomásai alapján készültek az alábbi jegyzetek. * Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy vidéki létemre már ötödször keres­hettem fel Népstadionunkat szombat dél­után. Már a Keleti pályaudvar környéke hatalmas sürgést-forgást mutatott — ter­mészetesen azonban nem angol—magyar méretekben — és a stadion előtt a pénz­tárak előtt sorbanállók serege azt bizonyí­totta. hogy példátlanul megnőtt az ér­deklődés az atlétika iránt. ^ Élénken em­lékszem arra, hogy a háború előtt a finn —'magyaron a d'ákok hathatós mec-nioz- gatása révén sikerült egy ízben ltbOOO nézőt összehozni a B’ESZKRT pályára, most pedig szombaton 25.000, vasárnap pe­dig 30.000 néző tapsolta a magyar atléták nagyszerű győzelmeinek. Ebben a nagy érdeklődésben természe­tesen része van a Népstadionnak is, amely Európa egyik leggyorsabban épített, leg­jobban karbantartott pálya. De része van a rohamlépésekkel fejlődő magyar atlé* tikénak is. * legnagyobb élményt természetesen a 10 ezer méteres síkfutás volt. Zátopek a há­romszoros olimpiai bajnok aki 10.000 mé­teren eddig nem talált legyőzőre és Ko vács küzdelme mindig csemegét jelent az atlétabarátok számára. A 25 körös ver­seny igen érdekesen alakult. A verseny legnagyobb részében mintegy 22 körön át Zátopek vezet. — jellegzetes szenvedő arc kifejezése ezen a napon valahogy még szenvedőbb volt. Kovács szorosan haladt a nyomában és csak időnként sikerült mintegy 10—15 méteren előnyt szereznie a világhírű futónak. Az első 1000 méter meglehetősen álmos volt. de a továbbiak során alaposan megélénkült az iram és végülis Kovács nagyszerű új csúccsal já­rult hozzjá a icsúcsterméshez. A -csúcs mellett Zátopek legvőzése jelentette a vi­lágraszóló sikert. Az utolsó két körben páratlan volt a küzdelem. A 25.000 es né­zősereg a helyéről felállva 'bíztat*a Ková­csot és a félve remélt siker valóra vált. mert az egyenes eleién Kovács megelőzte világhírű ellenfelét és onnan vé-rig ve­zetve mintegy 6—8 méterrel előbb érke­zett a célba. A közönség öröme leírhatat lan volt. Pillanatok alatt mintegy 3—400 ember ugrott át n kerítésen és berohanva a pályára vállára emelte a Budapesten rendkívül népszerű ,,kis Kovácsot4'. Ko­vács győzelmének a hírét természetesen pillanatok alatt röpítette világgá a táv irat, telefon és félórává! a verseny^ be­fejezése után már telefonon érdeklődött a verseny részletei iránt London. Stock­holm. Bukarest. Késő este pedig állandóan csengett n telefon e Népstadiőnban »s valamennyi európai nagy város^ pontos tudósítást kért a verseny lefolyásáról. * A kalapácsvetés megkezdésekor felimo- rajlott a közönség. Nagy eredményre le­hetett számítani, mert Csermák jóval a 60-as körön kívülre dubait bemelegítés­képpen. Az első sorozat azonban nem iga zolta a várakozást. Csermák földbevert kalapácsa csak úgy 40 méter körül „stily- lyedt" el a stadion gyepén (a labdarúgók igen „szeretik" emiatt a kalapácsvetést), meglepetésre azonban valamennyi többi dobó kilépett és ezzel az eredményével is vezetést tudott szerezni az első «orozni után. A csűr« azonban itt sem maradt e’ Sőt. ha egy hajszállal kinem lép. ötödik dobásánál, jóval 62 méter fölé kerül a magvar csúcs is. meg a világcsúcs: is. — Amikor a bemondó közölte Csermák ered. menyét, megjegyezte, hogy a hitelesített világcsúcsnál ez az eredmény jobb, de i Strandli dobott már ennél nagyobbat is, amely hitelesítés és ,,kitárgyalás alatt áll. Még itt is kísért a ..kitárgyalás'4, ez a nvakatekert, rettenetes kifejezés. Hatalmas léptekké fejlődik a magyar atlétika. Elég itt utalnunk a nőj síkfutás­ban elért 118-as új csúcseredményre, melynek értékét emeli az, hogy a kis Neszmélyi alig múlott 15 éves, Csermák, Kovács, Klies. stb., új csúcsára, inelvek világviszonylatban is figyelemreméltó eredmények. Még mindig vannak azonban olyan versenyszámok, amelyekben siral- más a helyzet. Minden verse nvszám e’őtt ismertette a bemondó a legjobb magvar és csehszlovák eredményeket. Magasugrás­nál ezt mondotta: Magyar . csúcs Bodosi 1% mn. Bizony szomorú, fcogy Bodosi Miiska közel 20 éves csúcsa még mindig megdöntetlen, de inég szomorúbb az hogy magyar válogatott versenyző 170 cin s eredményt ért el válogatott viadalon. A másik ilyen versenyszámunk a t00 mé­teres síkfutás. Ugyanilyen elmaradt ver­senyszám volt a súlylökés, itt azonban komoly javulás van és Mihályffi szombat délután már néhány centiméterrel meg- közelítette Darányi dr 15.77-es csúcsát, mely a jelek szerint most már nem l*»»z hosszú életű. * Tolnamegyei versenyzők is szerepeltek a válogatott viadalon. mégpedig ketten. A távolugrásban a gyönki Földessy győ­zelme küzdelem után született meg és ez­úttal kénytelen volt egy 755 cm-es tered - ménnyel ..beérni". A tamási Lukács ge­relyhajításban volt válogatott. Az ő szej replése már nem volt ilyen sikeres. 63 méteres dobásával a 4. helyen végzett. Büszke voltam ezekre a fiúkra és azon. sóhajtoztam magamban hogy a jelenlegi körülmények között mikor tesz Tolna me­gye ismét abban a helyzetben, hogy ilyen versenyzőket adjon a magyar atlétikának. * A második napon a legnagyobb sikert Klies érte el. Megjavította az olasz Con- selini Európa csúcsát a diszkoszvetésben. Pazar verseny volt. Minden versenyző 50 méteren felül dobott és a győztes Klies 55.79 et. Hogy ez az eredmény milyen eső. dálatos. annak illusztrálására hadd említ­sem meg, hogy mostanában legfeljebb egyetlen versenyző képes arra Tolna nie* gyében, hogy 55 méteres eredményt, érjen el. Percekig ünnepelte a stúdión közön­sége az új Európa csúcsot. * Az 1 5.000 méteres síkfutás az elsőnapi t0.000-hez hasonlóan páratlanul izgalmas volt. Zátopek óriási klasszisát mutatja, hogy egy olyan drámai 10.000 méteres ver. seny után másnap is rajthoz állt az 5.000 méteres síkfutásban. Ezúttal fordítva alakult a verseny. A két magyar veze­tett a táv legnagyobb részében. Két és fél körrel a cél előtt erősített Zátopek és két körrel a cél előtt előzte a magvarokat Tábori ekkor kiesett a versenyből, de Szabó könnyedén a nyomában maradt es már már úiabb meglepetés lógott a leve­gőben, de Zátopek is tudott még újítani a célegyenesben, végül is egyetlen méterrel ő nyerte meg -a versenyt. * Még sokáig lehetne folytatni. Nem szól­tam még a 800 méteres férfí^ és női sík­futásról. a férfi 1.500 méterről, a gerely- hajításról, a 400 méteres gátfutásról, a női gerelyhajításról, a 'hármasugrásról stb. stb. Egyszóval látni kel] az ilyen versenyt, mert töredékes beszámoló nem ad hű képet a verseny izgalmairól, szép­ségeiről. a csodálatos, felejthetetlen küz­delmekről. A verseny végén összetalálkez. tam a dunaföldvári diákokkal. Akkor öt» lőtt az eszembe, hogy egv ilyen válogatott viadalra tanulmányi kirándulást kellene vezetniök a tolnamegyei középiskoláknak és az ilyen nagy versenyen tapasztalt ha­talmas élmények hatására minden bizony* nval az atlétika felé fordulna a megye ifjúságának a figyelme. Három hónap jegyzeteiből A május 2.-ra kisorsolt mérkőzésekből a Paksi Kinizsi—Bonyhádi Vasas mérkő­zés május 1-én került lejátszásra. Mivel május 1-én több bajnoki mérkőzés nem volt, így természetesen én is Paksra men­tem, hogy megnézzem a két csapat harcát. A paksi közönség egy része még bízott a csapatában, hogy győz, mig a közönség másik része már előre lemondott arról, hogy a Vasas ellen győzni tudjanak. Az első félidőben a Kinizsi még tudta tartani magát, azonban a második félidőben — részint a rossz csere következtében — a Kinizsi csatársora képtelen volt tartani a kitűnően működő Vasas csatársorát. A kitűnő csatársorból különösen kitűnt a fia tál Heil Bálint, akinek minden megmozdu­lása gólveszélyt jelentett. A játékvezető egv kétes 11-est adott meg a bonyhádiak javára, melyet természetesen ők értékesí­tettek is. A közönség a játékvezető ellen tüntetni kezdett és az igazi tüntetés csak a mérkőzés végén érte el a tetőfokát. A mérkőzés végén a közönsg egy része mint sajnos ilyenkor vidéken szokás a játékvezetőben kereste a hibát. Többszá- zan kisérték a játékvezetőt az öltözőig, aki minden különösebb baj nélkül be is jutott az öltözőbe, hogy ott átöltözzön pol­gári ruhába. A közönség azonban nem tá­gított és várta a játékvezetőt. Az igazi bonyodalom rnégcsak most kezdődött. Az egyik bonyhádi szurkoló mind termetre, mind kopaszságra nagyon hasonlított a játékvezetőre, és a bonyhádi szurkoló a yőzelem után bekísérte a bonyhádi ^játé- osokat az öltözőbe. Az öltözőiből néhány perc múlva sietve jött ki, hogy az ország­út szélén lévő bonyhádi autóbuszba száll­jon be. Ekkor kezdődött a „cirkusz". A paksi szurkolók (eddigre már a felnőttek túlnyomó többsége elment csak a gyere­kek voltak ott) a játékvezetőt körülvette és követte az autóbusz felé, miközben több udvariasnak nem mondható megjegy­zést tettek ránézve. Szegény bonyhádi szurkoló csak körülnézett és nem értette, Négy 12 találatos szelvény volt a Totóban 12 találat = 33.075 forint ti találat = 1.150 forint 10 találat f= 131 forint Nyári Kupa, ifjúsági válogatott és me­gyei Labdarúgómérkőzések szerepelnek a Totó e heti szelvényén. Totózzon ön is! Nyerhet ön is! hogy miért követi őt ez a -nagy gverek- haH. Csak az autóbuszhoz érve, amikor már a szurkoló társai megmagyarázták, jött rá. hogy őt tulajdonképpen a játék­vezetővel tévesztették össze, s ennek kö­szönhette a nagy „népszerűséget.*4 (Folytatjuk.) HIRKK PÉNTEK, JÚLIUS 9 ÜGYELETES GYÓGYSZER IAR: 11/1. sz. All. gyógyszertár. NÉVNAP: Lukrécia. — IDÖJArASJELENTÉS: Várható időjárás péntek estig: — Ma erősen felhős idő, holnap már kevesebb felhő, többfeié, főleg kele­ten még újabb eső, zivatar. Mérsé­kelt, a Dunántúlon élénik észak­nyugati-északira forduló szél. Az éj­szakai lehűlés erősödik. A nappali hőmérséklet nyugaton emelkedik, a Tiszántúlon csökken. Várható hőmér sékleti értékek péntek reggel: nyu­gaton 9—12, keleten 12—15, délben nyugaton 17, keleten 20—23 fok között. MOZI Garay filmszínház. Július 11-ig: TÁVOLI KIKÖTŐ. Színes szovjet film. Kezdések: vasár- és ünnepuap: 5, 7 én 9 órakor, hétköznap: 7 és 9 órakor. SZEKSZÁRDI lerakatunk részére admi­nisztrációs munkaerőt keresünk. — Lehet kezdő is. Ajánlatokat a Pécsi Papírérté- kesítő, Pécs, Perczel u. 2. alá kérünk. TOLNAI NAPLÓ Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős kiadó: KIRÁLY LÁSZLÓ A szerkesztőség és kiadóhivatal telefonszá»** 20-10, 20-11 Szekszárd. Széchenyi-utca 18. M. N. B. eg3rszámlaszám: 00.878.063—38 Előfizetési díj: havi 11.— forint. Bárány a megyei Szikra Nyomda Pécs, Munkácsy Mihály-utcs 10 az. Telefon: 20-27. A nyomdáért felel; MELLES REZSŐ. f Négy barátnő — négy új óvőnéni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents