Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-07 / 159. szám

m4 JÜLICS 7 NÄPCÖ 3 A kanacsi állami gazdaságban javult a munka, de a népgazdaság főbbet követel Az idén nyolcvan vagon gabonát csépelünk tuti EZERKÉTSZÁZ HOLD őszi mély­szántással maradt adós a kanacsi állami gazdaság a népgazdaságnak. Ennek a területnek a felszántása komoly erőpróba elé állította a gaz­daság gépcsoportját. A traktorosok­nak tavasszal kellett felszántani tel­jes egészében ezt a területet. Első­sorban dicséret illeti a gépcsoport­vezetőt, V a s z k ó Péter elvtársat, amiért tüneményesen gyors idő alatt befejezték a traktorok javítását és így lehetővé vált az, hogy az 1.200 hold területet aránylag rövid idő alatt felszántsák. ..A traktorosok jó munkát végez­tek. A baj ott kezdődött — mondot­ta Szabó elvtárs, a kanacsi állami gazdaság új vezető agronómusa, — hogy az őszi ; mélyszántást tavaszi szántással nem lehet pótolni. így ka­pásnövényeink legnagyobb része eb­be a tavaszi szántásba került. Az eredmény meg is látszik. A kapás- növények területén nagyon sok a gyomnövény, a területek tisztántar­tására a munkaerő pedig nagyon ke­vés.1' Szabó elvtárs 1954 év februárjá­ban került a kanacsi állami gazda­ságba, mint vezető agronómus. Egy percig sem vitás, hogy az elmúlt hó­napok alatt — irányítása nyomán — komoly javulás mutatkozott és mu­tatkozik a gazdaság termelésében. A gyapotterület is kiegyelve, három­szor kultivátorozva. 185 hold kuko­ricájukból a 80 hold négyzetesen ve­tett kukoricát háromszor kultiváto- rozták és egyszer kézikapálták. A szépen fejlődött és tiszta kukorica mellett a növényápolás összes érté­két azonban nagyon lerontja a gyo- mos hagyma és cukorrépa terület. AZ ÁLLAMI GAZDASÁG nagyon sok dolgozója a napi normák teljesí­tésével segíti a gazdaságot eredmé­nyei fokozásában. Jó és lelkiismere­tes munkájukért megkapják az ellen értéket is. A kongresszusi verseny lendületében nagyon szép eredmé­nyek születtek. Bella Imre zetoros például napi tervét 170—180 száza­lékra teljesítette. Átlag napi kerese­te 72 forint volt. Ez a lendület ké­sőbb sem csökkent, "Sot a gyapot kul­tivátorozásánál 199 százalékot ért el, s átlagkeresete meghaladta a 134 fo­rintot. Polacsek Miklós zetoros a kukorica kultivátorozásánál ért el jó eredményt. Napi keresete több mint 100 forintot haladta meg. A növénytermelésnél Balogh Ferenc munkacsapata tűnt ki. A növényápo­lásiban átlagosan napi 51.59 forintot értek el, Nyári Mária napi átlagke­resete 35.16 forint. És így tovább, talán végnélkül le­hetne sorolni azoknak a dolgozók­nak a nevét, akik a növényápolás­ban szép eredményt értek el. Ezek­kel az eredményekkel, nemcsak a gazdaságot segítették abban, hogy még kevesebb gyomos terület marad jón, hanem a normák túlteljesítésé­vel saját életszínvonaluk emelkedé­sét is fokozták. A NÖVÉNYÁPOLÁS hatalmas és minden percnyi időt igénybevevő munkája mellett a gazdaság vezető­ségét legjobban az aratás, cséplés megszervezésének gondolata foglal­koztatja. Hogyan lehetne az aratásra váró gabonát minél rövidebb idő alatt levágni. Nem is olyan kevés, közel 2000 hold különböző kalászos, pillangós (maevak) és más apró mag­vak levágásáról van szó. Ezt a terü­let mennyiséget két hét alatt akar­ják learatni. Megvallom, hogy én kétségbevonom Cserenyecz párttit­kár elvtársnak ezt az állítását, pedig 6 kombájn és három kévekötő arató gép lesz beállítva. Ha valaki, nemcsak pár perces futólátogatást tesz, hanem alaposan, nyitott szemmel körülnéz, akkor észreveheti azt. hogy egyesek hely­telenül viselkednek a gazdaság dol­gozóival szemben. Ez a fölényes be­szédmodor, viselkedés, hogy úgy mondjam császárkodás oda fog ve­zetni, hogy a jelenlegi kevés dol­gozó is búcsút mond a gazdaságnak és akkor megáll a „tudomány“. Ez­ért félő, hogy nem kettő, de négy hét alatt sem fejezik be a 2000 hold terület learatását. Ez különösen vo­natkozik a kanacsi állami gazdaság gyapai üzemegységének vezetőjére. A gyapai üzemegységvezető nem egy szer vágta a dolgozók fejéhez, — „ha nem dolgoztok, megmutatom, hogy vért fogtok izzadni". Ilyen és ehhez hasonló módszerrel nem lehet embereket nevelni és jobb munkára ösztönözni. Ezt tudomásul vehetné a gyapai üzemegység vezetője is. Ez­ért, hogy ennek az üzemegységnek a viselkedése idáig elfajult, nagymér­tékben terheli felelősség a gazdaság pártszervezetét is. Ennél azonban sokkal szomorúbb — a gazdaságra nézve — az, ami jogosan terjedt el a németkéri dol­gozók között. Ugyanis a gazdaság kukorica > területének egy jelentős hányadát kiadta részesművelésre. A gazdaság vállalta azt, hogy a kiadott kukoricaterületet saját fogatosaikkal ekézteti, de a fogatosok teljesítése után járó munkabért magának a dől gozónak kell kifizetni. Ez eddig rend ben is lenne. A baj azonban ott kez­dődik, hogy a fogatosok lelkiisme­retlen munkája, a szakvezetés ellen­őrzésének hiánya következtében, a fogatosok rossz munkát végeztek. Előfordult az is, hogy egyes sorokba bele sem mentek ekézni. Ez a fele­lőtlen munka nagyon rossz véle­ményt engedett alkotni a gazdaság­ról a németkéri dolgozók között. Tö­rök István németkéri dolgozó például 5 hold kukorica részes megművelését vállalta. Az ő területéből 11 sorba a fogatosok még véletlenül sem men­tek ekézni. Török István és még sok németkéri dolgozó mondotta azt, hogy — nem sajnáljuk az eddig vég­zett munkánkat, amit a kukorica- kapálásnál végeztünk, de a gazdaság ha csak ennyit ad a dolgozókra, akkor egyöntetűen otthagyják a részes ku­koricát. Az ilyen és ehhez hasonló véle­mények egyáltalán nem állítanak ki jó bizonyítványt a kanacsi állami gazdaságról. Itt és most kellene a gazdaság pártszervezetének és a szak szervezetének komolyan közbelépni és felelősségre vonni hanyag munká­jáért a fogatost, vagy annak a te­rületnek az üzemegységvezetőjét, hogy a németkéri dolgozók ne ilyen, hanem ellenkező véleményt mondja­nak a kanacsi állami gazdaságról. Bodolay Róza Szeszélyes ez a júliusi időjárás. I Egyik nap 34 fokot lehet mérni, a j másik nap hatalmas szélvihar és jégeső kíséretében lehűl a levegő. Ez azonban nem tudja megakadályozni a zöldelő gabonák érését. Ha kime­gyünk a határba, már gabonakeresz­teket is látunk. Megkezdődött az ara­tás, amelyet cséplés fog követni. — De már csak követné, — tudom, hogy ezt gondolja Szegedi bácsi, me­gyénk tavalyi cséplőversenyének győztese. Szegedi bácsi és cséplőcsa­pata a tavalyi cséplési szezonban 72 vagon magot csépelt el. És ezzel ki­vívták a megyei elsőséget és termé­szetesen a 8000 forint jutalmat is. Napokban ellátogattam Szegedi bá­csihoz és megkérdeztem, mikor áll ki a gép csépelni. — Én, — mondotta Szegedi bácsi, — már azt szeretném, ha etethet­nénk a gépet. Hadd ontaná vastag sugárban a magot, a gabonát. Azt hiszem, július első felében már meg­indulunk. Először a mözsi Béke I. típusú termelőszövetkezet árpáját fogjuk csépelni. A továbbikban arra kértem Sze­gedi bácsit, hogy meséljen nekem a cséplőcsapatáról. — Legelőször is ott kezdem, mon­dotta, hogy nem akarta nekem sen­ki elhinni, hogy meglesz a 70 vagon. Mindenki mosolyogva rázta a fejét, de én bíztam az emberekben és ma­gamban. Megindultunk, soha nem fe­lejtem el, annyi ígéretet kaptunk, hogy biztosítanak majd szérűt, csak jöjjünk. Kaptunk is, de csak a légy után. Nem volt szérű. Egy nap két­szer huzattuk a gépet Csatárról a Csörge tóig, meg vissza, egészen a régi temetőhöz. Mentünk, mert dol­gozni akartunk. Egyszer voltunk nagy bajban, a verseny utolsó nap­jában szinte égett kezünk alatt a munka, amikor egyszer csak leállt a traktor, megállt a gép. Kérdésünkre megkaptuk a választ Kiss József traktorostól: — Nincs üzemanyag, így nem tu­dok menni. — Na és? — kérdeztük. — Én nem megyek sehova üzem­anyagért, mondotta és leült egy zsák ra, mind aki jól végezte dolgát. Nem oda Buda, komám, mondottam én, kerékpárra ültem és szereztem üzem anyagot. — Utána megindult? — tettem fel a kérdést. — Próbált volna ne megindulni, — mondotta Szegedi bácsi, de olyan hangsúllyal, ami feleslegessé tett minden további szót. Az idei cséplési szezonban meny­nyit akarnak elcsépelni? — 80 vagonnal. 80 vagonnal, ismételtem meg a fe­leletet elismerően. Ez szép teljesít­mény lesz. Szegedi bácsi és munka­csapata 80 vagonos teljesítéssel nem csak a megyei elsőséget akarja meg­szerezni, hanem az országos csép­lési versenyben is jó helyezést sze­retne elérni. Ilyen ember Szegedi bácsi, szereti is munkacsapatának minden tagja. Szavára, vagy kezének egy intésére mindenki engedelmeskedik. Égy este is 11 óráig csépeltek, hogy a gazdá- .ak ne kelljen másnap is kimenni a szérűre. Szegedi bácsi nemcsak pa­rancsolni tud munkacsapatának, ha­nem munkájával minden embernek példát mutat. Mindenhol megtalál­ható, ahol éppen emberre van szük­ség. Egyszer zsákol, egyszer kévét vág, vagy eteti a gépet, hordja a pelyvát. Ilyen ember Szegedi bácsi és ilyen emberek a cséplőcsapat tagjai is, akik az idei cséplési szezonban még jobban fognak dolgozni, hogy túlteljesítsék a 80 vagonos vállalá­sukat. (B—R) A Vörös Szikra tsz határában láttam A rossz tervezés okozta a mintegy 8 százalékos lemaradást a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál üzemben. De tévedtünk, mert a hor­gonyfürdő medencéje készült csak el a negyedév végéig, a kazán még hiányzik, ami a gőzt fejleszti majd. De ha minden sikerül ebben a ne­gyedévben, talán a jövő hónap vége­idé már működik a horganyfürdő. Mi megtettünk minden intézkedést annak érdekében, hogy ez elkészül­jön. Természetesen — leszűrve az Ezekutám már nem nehéz megál­lapítani, hogy ki a hibás azért, hogy a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat dolgozói csak 91.2 százalék­ra teljesítették az 1954. első féléves termelési tervüket. Az ipáid osztály a rossz tervezéssel „hajrá-munkára" serkentette a vállalat dolgozóit. De a hajrá ellenére sem tudták a feszí­tett tervet teljesíteni. Ehelyett a minőség terén állt be romlás az utóbbi két hónapban. Erre pedig nincs szükségük a vállalat dolgozói- j nak. Jó termelési eredmények Vilmos pusztán A Dombóvári Fémtömegcikkgyár- b Vállalat egy évvel ezelőtt, a kor- mányprogramm megjelenése után nyomban rátért a különböző köz­szükségleti cikkek gyártására. Az elmúlt félévben is igen nagy meny- nyiségben biztosított a megye, az or­szág dolgozói részére füstcsövet, sü­tőt, üstházat, vedreket, a mezőgaz­daság részére pedig ló- és marha- vakarókat gyártott. Nyugodtan mond hatjuk, hogy az üzem dolgozói e cik­kek gyártásánál sokkal jobb ered­ményeket értek el, mint azelőtt. Ta­valy első féléves tervüket még 60 százalékra sem teljesítették, ez év első felében 91.2 százalékban végez­ték el az előírt tervet. A vállalat vezetőit és dolgozóit már sok esetben bíráltuk — különö­sen az elmúlt év első felében, — azért, mert anyaghiányra hivatkozva nem teljesítették tervüket, s elha­nyagolták a szocialista munkaver­senyt. Az anyaghiány valóban aka­dályozója volt a termelésnek. De sok esetben az üzem vezetőinek hi­bájából adódott ez. Az idei évben az anyagbeszerzés terén nagy javulás állt be. Az első félévben a legtöbb dolgo­zó tudta teljesíteni tervfeladatát. — Nokk János, Szőcs Márton, ifj. Nokk János, Barta Erzsébet és még so­kan mások túl is teljesítették tervü­ket mintegy 25—30 százalékkal. így az első negyedévben az üzem terv­teljesítése is túlhaladta a 100 száza­lékot. A II. negyedévi üzemi terv­teljesítés azonban csak 85 százalék volt. Hogy miért nem tudták telje­síteni a tervet, arra Kiss István elvtárs, a megyei tanács ipari osz­tályának egyik dolgozója adja meg a választ: „Feszített volt a tervük, amit június hónapra már módosí­tottunk. Júniusban az üzem 108 szá­zalékra teljesítette havi tervét. — Hogy feszített volt a terv, azért mi vagyunk a felelősek. Ugyanis, ami­kor- a II. negyedévi tervet megküld­tük a vállalat részére, azt gonaoltuk, feogy & hargonyfürdő is beindul az Baracs község Tolna megye észa­ki határán terül el, eddig Fejér me­gyéhez tartozott. Most azonban fo­lyamatban van Tolna megyéhez va­ló csatolása. Ezért szeretnék beszá­molni Tolna megye dolgozói előtt, hogy kis községünkben milyen élet folyik. A községhez tartozó Vilmos pusztán egy sertéstenyésztő telep működik. Ezen a telepen komoly építkezések folynak, mintegy 340.000 forint beruházással állandó téli és nyári szállásokat, takarmányos és főzőhelyiségeket építenek. A beru­házáson kívül még 3 darab nyári szállás készül, a dolgozók pedig ed­dig nem látott lelkesedéssel végzik munkájukat és komoly eredménye­ket érnek el. Pögl Erzsébet sertés- gondozó 148 százalékos választási át­lagot ért el, a leválasztott malacok súlya pedig 17.3 kilogramm. Gazsi Péter választási átlagával 156 száza­lékot ért ©1, szintén 17.3 kilogram­mos választási átlagsúllyal. A vállalat vezetősége komoly gon­dot fordít a dolgozók tüzelő ellátá­sára is. Most van folyamatban a telep villamosítása. A konyha veze­tése is elsőrendű a telepen, jóízű és változatos ételeket kapnak a dol­gozók, ezenkívül rend, tisztaság, pontos a kiszolgálás. Egyszóval min­den dicséretet éraemel. A gazdaság ivóvíz ellátásával vannak némi za­varok. Nem is csoda, mert ilyen dóm bős vidéken, mint nálunk van, elég körülményes a vízellátás. Különösen nehéz az esős időkben és a tél fo­lyamán. Ezen is rövidesen változ­tatnak. Egy vízfelvonó gép már mű­ködik. A másiknak is várjuk már a megérkezését. A vízvezető csö­vek már be vannak szerelve, a mo­torház is elkészült. Ha a másik víz- felvanógép megérkezik, ez a problé­mánk is megszűnik. Nem mondhatjuk el azonban, hogy a gazdaság területén minden rend­ben megy. A növényápolás terén lemaradás mutatkozik, ez munka­erőhiányból fakad. Ezt a lemaraaást azonban a környékbeli iskolások be­vonásával igyekszik pótolni a gaz­daság. A kultúra terén sem panaszkodha­tunk. DISZ-fiataljainknak szép kul­túrterme van. Jelenleg átalakítás alatt áll ugyan, de emellett van szép könyvtárunk is, amelynek ki­bővítése szintén folyamatos. Ezen­kívül van labdarúgó- és röplabda- pálya, valamint különböző sportfel­szereléseink. Fürdőnek a dunai für­dő áll rendelkezésünkre, de rövide­sen megkezdődik egy öltöző és egy fürdő építése is. A dolgozók elmé­leti tudásának fejlesztésére az ősz folyamán beindítjuk a dolgozók is­koláját. Tudjuk, hogy minél kultu­ráltabb egy munkás, annál nagyobb önfegyelemmel, hozzáértéssel és szorgalommal látja el munkáját. Hanzséros Mária ig. tanítónő, Baracs. A napokban Péti elvtárssal, a ta­mási Vörös Szikra tsz elnökével ha­társzemlét tartottunk. Megnéztük a tamási Vörös Szikra összes terüle­teit. Először a búzatáblákat néztük meg. Péti elvtárs szemei ragyogtak az örömtől, amikor az első tábla bú­zán a gyönyörű kalászokat nézeget­tük. Nekem is önkéntelenül az jött az ajkamra, „ki hitte volna, hogy ilyen szépen kifejlődnek a vetések." Innen a leokádi, majd a majsai ta­nyára kerékpároztunk. Úgy becsül- gettük, hogy egyik aarab búzatábla tizenkettő, a másik tizennégy, a harmadik tizenhat, a negyedik pe­dig 18 mázsás holdankénti átlagter­mést ad. A szemesei kövesútnál lé­vő tsz búzatáblája mellett van egy egyéni dolgozó parasztnak körülbe­lül egy hold búzája. Amikor a tsz tagjai fejtrágyáztak, a fejtrágya kis­sé rászóródott erre a búzára is. Mi­vel félkör alakban szóródott rá a műtrágya, most olyan, mintha csipke szegéllyel lenne díszítve. Meg kell azonban állapítanunk, hogy nemcsak a búzatáblái szépek a Vörös Szikra tsz-nek, hanem az összes vetések gyönyörűen fejlőd­nek. Ezt az egyéni dolgozó parasz­tok is elismerik. Molnár Pál egyéni dolgozó paraszt is azt mondta, hogy ilyen szép burgonyát, mint a Vörös Szikrában van, nem látott még a tamási határban. Ezen a vélemé­nyen vannak azok a dolgozó parasz­tok is, akik látják és tanulmányoz­zák a tsz termelési módszereit. A tsz már a vetés megkezdése előtt ko­moly gondot fordított a talajelőké­szítésre. Szakszerűen alkalmazza a vetésforgót, a gépierőt, jó magágyat készít elő, alkalmazza a keresztso­ros vetést és egyéb agrotechnikai el­járásokat. A határszemle mellett megtekin­tettük az állatállományt is. Szabó Mihály sertésgondozó örömmel mon­dotta, hogy a legutóbbi fiaztatási át­laga nyolc darab volt, elhullás pe­dig nem történt. Bádog István, a tsz juhásza pedig, amikor megkér­deztük, hogy mennyi gyapjút nyír­tak le egy birkáról, azt felelte: — Öt kiló volt az átlagom, de a kő­vetkező nyírásnál már 6 kilót aka­rok elérni. Amikor megérkeztünk a majsai tanyára, megtekintettük a szarvas- marhaálloimányt. Több, mint száz szarvasmarha legelt Nagy György 65 éves tsz-tag felügyelete mellett. Valamennyi állat jó erőben volt. —1 Nagy bácsitól megkérdeztük, ho­gyan érzi magát a tsz-ben. Azt mond ta, nagyon jól, de legjobban akkor érzi magát, ha az állatok jóllakva mennek a karámba. Péti elvtárs és a szövetkezet többi tagjai megaícsé- rik, amiért a keze alatt lévő borjuk szépen fejlődnek. Megkérdeztük azt is, nem unatkozik-e legeltetés köz­ben. Erre 6 azt válaszolta, hogyan unatkozna, amikor minden nap pön tosan megkapja a Szabad Nép-et, amely tájékoztatja őt a legfrissebb hírekről, bel- és külpolitikáról, s a most folyó sporteseményekről, — mint mondotta, eddig nem érdekel­te a sport, de most minden alkalom­mal azt nézi meg elsőnek. Balics József tehenész a múlt év októberében lépett be a szövetke­zetbe. Tőle azt kérdeztük, nem bán­ta-e meg, hogy szövetkezeti tag lett. ö válaszul azt felelte, bár akkor lépett volna be, amikor megalakult a tsz. Ez volt a véleménye C. Hor­váth Józsefnek is. Megkéi'deztük azt is, szoktak-e beszélgetni az egyéni dolgozókkal megváltozott életükről. Kissé szégyenkezve monaták, hogy erről megfeledkeztek. Pedig most is szép jövedelemre számítanak, de a jövőben már elmondják azoknak is az ő boldogságukat. Kardos Ferenc VB-elinök.

Next

/
Thumbnails
Contents