Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-04 / 157. szám
1954 JULIUS 4 N A P C Ó 7 Munkaidő utáni „szórakozás“ a Községgazdálkodási Vállalatnál Négy család lakik a Szekszárd, ’ Széohenyi-utca 59-es számú házban, amely már több mint két éve a Községgazdálkodási Vállalat kezelésében van. A vállalat első ténykedése az volt, — mely nem tetszett a ház lakóinak — hogy az udvarban lévő 40 méteres pincéből kb. 25 métert elbontott azzal az indokolással, hegy ilyen nagy pincére úgy sincs szükség. A vállalat vezetői megnyugtatták az aggódó lakókat, hogy a megmaradt pincét rövid időn belül használható állapotba helyezik. Két’ év telt el az ígéret megtétele óta. A vállalat vehetői lehet, hogy anyagiak' hiánya miatt, de lehet, hogy nemtörődömségből nem tették használható állapottá a pincét, s nem javították ki a már eléggé megrongált házat. Az új korrr.ónypro- gramm megjelenése után váll lehetővé a Községgaz.Iá1 kodási Vállalat részéről az 59-es számú ház rendbehozása. Az idén május végén a Tatarozó Vállalat egyik négytagú kőműves brigádja kezdett hozzá a tatarozási munkákhoz. örömmel fogadták a ház lakói a megjelent építőmunkásokat. Abban reménykedtek, hogy most már végre az ő házuk is, — a többi szekszárdi házakhoz hasonlóan — megszépül. És ami a legfőbb, a még befejezetlen pince is elkészül. Nagy szükségük van a pincére, hiszen 6 apró gyermek van a náz- ban, akiknek főtáplálékát, a tejet a pincében kell tartani. A ház lakóinak öröme azonban nem tartott sokáig. Egy szép napon megjelentek a Községgazdálkodási Vállalat emberei, »kik mint két éve, most is — munkaidő után — elbontották a pincét, s munkadíjként ismét a kitermelt téglamennyiség felét kapták meg. Jelenleg a pince helyén — mintegy 40 méteres — szemétgödör van. Közben a Tatarozó Vállalat dolgozói is elkezdték a „hasztalan'' munkát. Lebontották az udvar hátsó lakása előtt lévő folyosókat, bedöntették a szomszédház oldalfalát. Emiatt most a Széchenyi-utca 57-es számú ház egyik lakója olyan szobában lakik, amely egyáltalán nem emberhez méltó. A szobát viszont kénytelenek használni, mert ezenkívül csak egy kisméretű konyhájuk van. De közben elvégezte a brigád a ház vakolási munkáit is. Ez azonban a minőségi követelményeknek nem felel meg, mert a földtől kb. 25-30 centiméterig csupasz a fal azért, mert a vakolás előtt a földtörmeléktől nem tisztították meg a fal tövét. Ez a munka körülbelül június közepéig tartott. Egy reggel azonban hiába várták a ház lakói az építőket, azok nem jöttek el. De még a mai napig sem tudja senki a lakók közül, hogy miért maradt abba a tatarozási munka. Az biztos, hogy a két heti ,,rombolás'1 nem emésztette fel a ház tatarozására betervezett 40.000 forintot. „De ha már abbahagyták a tatarozási munkákat, miért hagyták kárbaveszni az odaszállított nyersanyagot és a kőműves szer- számokat?‘‘ — mondják egymásnak a ház lakói. A félig kész mosókonyhában ott hever a vadonatúj zománcozott ceglédi kanna, a malterkeverő szerszámok, lapátok, vödrök teli cementtel, ugyanakkor látható ugyanitt két teli zsák cement is. Az udvaron a külföldről drága pénzért megvásárolt állványdeszkák és bakok vannak, s ezenkívül még több mázsa oltott- mész. Ne is beszéljünk arról a három kocsi homokról, amelyet azóta már elmosott az eső. A tönkrement anyagok értéke többezer forintos kárt jelent a Tatarozó Vállalat, az egész népgazdaság számára. De a szerszámok ott- hagyása is veszteséget jelenthet hamarosan a vállalatnak, mert azt nap közben akárki ellophatja, mivel nem zárt területen vannak azok. Ezekután tehát ne nagyon dicsekedjen a Tatarozó Vállalat takarékossági mozgalommal, de arról se igen adjon magyarázatot senkinek, hogy minden erejükkel harcolnak az önköltség- csökkentésért, az olcsóbb termelésért. Ezzel a hanyag munkájukkal azonban nemcsak saját vállalatuknak okoztak kárt, hanem a házban lévő Vegyesipari Vállalat kárpitos részlegének is. Ugyanis a nagy rendetlenség miatt kocsival az udvarba bemenni nem lehet és így a részleg dolgozóinak a készárut, de a nyersanyagot is kézben kell az udvaron végigvinni. Most már „nyugodtan“ megállapíthatjuk, hogy a Tatarozó Vállalat nem a kormányprogramm szellemében végzi munkáját, hanem ehelyett inkább nagyban gátolják a kormányprogramm sikeres végrehajtását. Felelősségre kell vonni a Községgazdálkodási Vállalatot Is azért, mert nem figyelt fel még mindig a Tatarozó Vállalat hanyag munkájára és nem szólította fel a tatarozási munka teljes elvégzésére. A pince lebontásával kapcsolatban csak annyit, hogy ez a , munkaidő utáni szórakozás“ nagy merészség volt a Községgazdálkodási Vállalat részéről. Az biztos, hogy a vezetők küldték el a dolgozókat, hogy a házban lévő pincét teljesen bontsák le. Gondoljuk ezt azért tették, mert a pince lebontása a vezetők és a dolgozók ■részéről haszonnal járt. A ház lakói és a kárpitos dolgozók is sürgős intézkedést várnak a Községgazdálkodási, valamint a Tatarozó Vállalat részéről. Az a kérésük, hogy legalább augusztus 20-ig, az Alkotmány ünnepéig hozzák rendbe házukat. E kérésnek eleget lehet tenni augusztus 20-ig, nem is kell hozzá sok jóakarat. Stétz János. A Tolnai Selyemgyár dolgozói 119.4 százalékra teljesítettek a júniusi tervet Nagy az öröm az üzemben akkor ha az igazgató röpgyűlésre hívja össze a dolgozókat azért, hogy bejelentse: „határidő előtt teljesítettük a havi tervet, befejeztük a féléves, az éves tervet.*' Ilyen esetekben nemcsak öröm, de büszkeség is tölti el a munkásokat. A Tolnai Selyemgyár dolgozói június 21-én nemvárt öröm érte. A vállalat vezetősége elrendelte, hogy rövid időre, alig 5 percre le kell állítani a gépeket az üzemrészekben. A hír hallatára kissé meglepődtek az üzem dolgozói, mert ilyen hirtelen leállások bizony ritkán fordulnak elő náluk. „Nagy nap lehet a mai, hogy a mi igazgatónk ilyet megtesz“ — mondták egymásnak a dolgozók. Elérkezett a röpgyűlés ideje. Az Igazgató röviden újságolta a munkásoknak, hogy az üzem ma délelőtt 9 órakor teljesítette első féléves tervét és 100 százalékban elsőosztályú árut gyártott. Öröm és büszkeség töltött el mindenkit; a vezetőket és a dolgozókat egyaránt. Kilenc nappal a határidő előtt teljesítem a féléves tervet — bizony nagy szó akkor, amikor a megye legtöbb üzeme az idei zord téli időjárás miatt még június 30-ra sem tudta teljesíteni I. féléves tervelőirányzatát. A dolgozók, a vezetők lelkesedése, s ezen keresztül a nehézségek leküzdése eredményezte a terv túlteljesítését. A Tolnai Selyemgyár dolgozói bizony nem restelltek a legnagyobb télben is kutatni az elfekvő nyersanyagért, hogy biztosítani tudják a zavartalan termelést. Az udvaron szedték össze a szenet, hogy ne kelljen gőzhiány miatt leállni a gépeknek. Kétségtelen, hogy a közel kéthónapos kongresszusi verseny is nagyban befolyásolta a féléves terv 9 nappal a határidő előtt való teljesítését. A dolgozók 90 százaléka részt- vett a versenyben, és azok 85 százaléka túl is teljesítette az erre az időre tett vállalását. Június 22-én, a féléves terv befejezése utáni napon ugyanolyan lendülettel fogtak munkához az üzem dolgozói, mint amilyen lendület volt az egész kongresszusi verseny alatt. Ifj. Morvái Józsefné, Felker Mihályné fonónők, Baka Józsefné cérnázó, Gabula Maria organzinozó és a többiek ezután is a terv 30—40 százalékos túlteljesítésével küzdöttek a havi terv sikeréért, az életszínvonal emeléséért. A 8 munkanap ismét meghozta az eredményét: az üzem 119.4 százalékra teljesítette havi tervét. Az üzem dolgozói és vezetői biztosították az átmenetet a III. negyedév sikeres beindulására. Megvannak a munkához szükséges előfeltételek, a dolgozók lelkesedése, munkakedve sem lankadt el. így a III. negyedév első napján is teljesítették a tervet. A III. negyedévben pótolják a szál-tervlcmaradást a Szekszárdi Kendergyér dolgozói A Szekszárdi Kendergyár dolgozói és*vezetői tudják, hogy nem szereznek maguknak nagy dicsőséget akkor, ha a tervet csak globálisan teljesítik. Tisztában vannak azzal, hogy a kormány programmja, ezenbelül az életszínvonal emelkedése csak a terv minden részletében való teljesítésén keresztül valósulhat meg. Éppen ezért igyekeztek az elmúlt félévben is úgy dolgozni, hogy az minden téren eredménnyel járjon. Sajnos azonban az elmúlt félévben nem sikerült tervüket minden részletében teljesíteni, csak globálisan. Közel 70 mázsa szálkerrgj maradtak adósak népgazdaságunknak. E lemaradásukat legelsősorban az esős időjárás okozta. Ugyanis — különösen az utóbbi hónapban — az áztatósok nem tudták biztosítani a tö- rősök és tilósok részére a szükséges ázott anyagot, amelyből szálkendert tudtak volna termelni. Az elmúlt hónapban mindössze csak 5 napon tudták az ázott kendert kévébe kötni. S emiatt 10 munkanap kiesés adódott, vagyis 10 munkanap szükséges ahhoz, hogy e lemaradást pótolni lehessen. Az anyaghiány miatt a tilósok egy része más munkabeosztást kapott. A tilógépek mellett a legjobb munkaerők maradtak. Ezek azután magasan túl is teljesítették tervelőirányzatukat. Szalma Ferenc szál- tilós 192 százalékra, Hagymási Pál 192, Kotálik György száltilós pedig 171 százalékra teljesítette havi tervét. Az üzem dolgozói és vezetői a héten megtartott termelési értekezleten tárgyaltak azon, hogyan lehetne pótolni az I. félévi szálterv lemaradását. A dolgozók és a vezetők elhatározták és vállalást tettek arra, — amennyiben sok eső nem lesz — a III. negyedév végéig pótolják lemaradásukat. Az élenjáró tilósok közül többen tettek olyan felajánlásokat, hogy naponta 10— 15 kilóval is többet termelnek a terven felül. Kérték a többi tilósokat is, hogy ebben a negyedévben naponta teljesítsék túl a tervelőirányzatot, hogy ígéretüket valóraválthassák. Az áztatósok is megígérték a tilósoknak és a törősöknek, hogy a jóidő beálltával minden nap túlteljesítik tervüket. El akarják érni azt, hogy ne csak a nyári hónapokra, de a téli hónapokra is — amikor az áztatás szünetel — biztosítsák a nyersanyagot. Nagy a lelkesedés a III. negyedéves terv teljesítéséért, a lemaradás pótlásáért a szekszárdi kendergyárban. Ez érthető is. Az itt dolgozók is- azt akarják, hogy mielőbb árleszállítás legyen hazánkban. S ez pedig csak akkor lehetséges, ha előzőleg túlteljesítik a tervet. Győré Dezső befejezte éves tervét Csütörtökön reggel mintha csak előre megbeszélték volna, korábban gyűltek egybe a Bonyhádi Zománcgyár nyersáru üzemrész dolgozói, s az udvaron, a műhelyben csoportokba verődve beszélték meg a nagy eseményt, a 4:2 nagy magyar győzelmet Uruguay felett. Az egyik csoportban egy közép- termetű, izmos férfit láthatunk, akit az érkezők szívélyesen üdvözölnek. Szeretik és nagy tiszteletben tartják munkatársai Győré Dezső nagy sportbarátot, aki az üzemrész büszkesége, mert május 18-a óta már 1955-ös tervén dolgozik. Győré elv- társ kevésbeszédű ember, s mindössze 4 éve került a szakmába, korábban a bonyhádi olajütőben dolgozott. — Kezdetben bizony nehézségekkel küzdöttem. 33 éves fejjel kezdtem új szakmát — mondotta. — A bonyhádi olajütőt üzemátcsoportosítás során máshova helyezték, s Győré elvtárs a Bonyhádi Zománcgyárban jelentkezett munkára. A kezdeti nehézségeket nagy akarattal és munkatársai segítségével sikerült leküzdenie. Megszerette, s aránylag hamar beletanult új munkájába, s napról napra nagyobb feladatok megoldásával bízták meg, s állandóan emelkedett teljesítménye. Az elmúlt évben 130 százalékot ért el, az idén ezt már jóval túlszárnyalta, annak ellenére, hogy az üstkészítés nagy figyelmet igénylő, nehéz munka. Győré élvtárs szerény ember, s látszik rajta, hogy nehezére' esik magáról, eredményeiről beszélni. — Megmondom őszintén, az év elején még én magam sem gondoltam arra, hogy ilyen hamar befejezem éves tervemet. Az első hónap rosszul kezdődött, anyag- és áram- hiánnyal küzdött üzemünk. Februárban már javult az anyagellátás, s beindult a kongresszusi verseny, amely valamennyiünket magával ragadott. Úgy éreztem, — bár pár- tenkívüli vagyok, — hogy ezekben a történelmi napokban pusztán jól dolgozni — kevés. Valamennyiönk- nek kiválóan kell dolgozni, s elhatároztam, hogy a kongresszus napjáig befejezem éves tervemet. Ezután még jobban takarékoskodtam az idővel. A 480 percet lelkiismeretesen kihasználtam, s állandóan 160—170 százalékot értem el. Röviden ez a története annak, hogy május 18-a óta már az 1955-ös tervemen dolgozom. Győré elvtársat szeretik munkatársai, s Kerner József, a nyersáru üzemrész vezetője nagy elismeréssel emlékezik meg szorgalmáról és munkabírásáról. — Bár a szakmában „fiatal“' mondotta, túltesz munkabírásával és rátermettségével a 10—15 éves gyakorlattal rendelkező szakmunkásokon. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy ma már bármelyik munkakörben megállja a helyét. Győré elvtárs sajátjának, segítőtársának érzi a gépet, szerszámait, amelyekre féltő gonddal vigyáz. Ennek voltunk tanúi csütörtökön délben is, amikor az üstkalapáló gépen az alsó tüske, mely a sok ütéstől elkopott, akadályozta a munkát, s a minőséget is rontotta. Amilyen csendes ez az ember a munkában, olyan szenvedélyesen harcol akkor, ha gépéről van szó, azonnal segítséget kér, s fél óra múlva már, a kijavított gépen vígan folyt a munka tovább, s ezen a napon is jóval túlteljesítette napi tervét. A mennyiség mellett igen nagy gondot fordít a minőségre is. Ezt erősítette meg Solti- Jánosné leíró is, aki az elmúlt évre visszatekintve sem emlékezik arra, hogy Győré elvtársnak egyetlen esetben selejt levonása lett volna. Győré elvtárs a jól végzett munka jutalmául megkapta a sztahanovista oklevelet, s most miután már 1955. évi tervén dolgozik, elhatározta, hogy még ez- évben ezt is befejezi, s megszerzi a szakma legjobb dolgozója címet is. Miért rossz a kenyér minősége Tengelicen ? Az utóbbi hónapban nagyon sok panaszos levelet küldtek a tenge- lici dolgozók a helyi tanácsnak és a Szekszárdi Sütőipari Vállalat tengelici üzemvezetőjének. A levelekben ismertetik az illetékesekkel, hogy rossz a kenyér minősége, sok esetben teljesen ehetetlen. Intézkedés ezideig csak részben történt ez ügyben, mindenesetre a kenyér minőségén javulás még nem tapasztalható. Június 30-án újra rossz, ehetetlen kenyeret sütött a tengelici dolgozók részére a helyi péküzem. A tsz-tagok és a többi dolgozó parasztok elmondták ezen a napon is, hogy a péküzem úgylátszik nem azt akarja, hogy a napi munka után jóízűen fogyasszuk az általuk készített kenyeret. Mert bizony az ilyen kenyértől elmegy az étvágyunk. Megkérdeztük Jilling elvtárstól, a sütőüzem vezetőjétől, hogy miért sütnek ilyen rossz minőségű kenyeret. Jilling elvtárs mindenkor arra hivatko- zikt hogy rossz a liszt. Meglepő ez a kijelentés. Máshol nem? Vagy talán egyedül a tengelici dolgozók azok a szerencsétlenek, akik rossz lisztet kapnak? Nem hisszük. Mi másban látjuk a hibát. Véleményünk az, hogy nincs a kenyértészta kellően kidolgozva. Pedig vannak éppen elegen az üzemben. Tudomásunk szerint négy ember dolgozik. Jogosan sérelmezzük azt, hogy a Központ által kiküldött MEO ellenőr azt állapította meg, hogy június 30-án a kenyér túlnyomó része ehető volt. Ez nem felel meg azért is, mert az ehetőséget az állapítja meg, aki eszik belőle. A Sütőipar járási vezetője, Szűcs elvtárs is a MEO ellenőr véleményén , van. De csak azt nem tudom, hogy milyen oknál fogva, amikor Tenge- lic község 20 dolgozó parasztja ezen kijelentéseket a kenyér visz- szavitelével megcáfolta. Az említett hiányosságokért maga a helyi földművesszövetkezet ügyvezetője, Bogáncs elvtárs is felelős olyan irányban, hogy miért vesznek át olyan kenyeret, ami ehetetlen. Az meg nagyon esedékes lenne, ha a Sütőipari Vállalat kivizsgálná, hogy kinek a hibájából van rossz kenyér községünkben. Nem véletlenül a pék hibájából-e? A pék ugyan a lisztet okolja, de a házikenyereket is ebből a lisztből sütik. Csali azt szeretnénk megtudni, hogy miért volt jó a kenyér minősége akkor, amikor a pék még „maszek” volt. Ez jogos követelése minden tengelici dolgozónak azért, mert a napi nehéz mezőgazdasági munkák elvégzése után ehető, Ízletes és jó kenyeret akarnak enni. SZ. F. [ oélküt6zhetetlen az aglfóclée munkába» 4
