Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-04 / 157. szám
1954 JÜLIUS 4 NAPLÓ 5 Madocsa állattenyésztésének fejlődése a kormányprogramot óta 1954. június 27. vasárnap. Mado- csán vagyunk. A községben szokatlanul nagy a sürgés-forgás. Az egyik ház előtt simára borotvált, ünneplőbe öltözött fiatal parasztember fésüli a lova farkát. A járókelők, akik látják ezt a képet, többen tesznek egy-két csipkelődő megjegyzést. Az egyik bársonynadrágos, kötényes bácsi odahajol a mellette lévő nyurga legényhez, s mondja neki: „A Ferkó biztos nyerni akar valamit.“ De mintha ezt meg sem hallotta volna, érdeklődőén figyelte tovább, hogy a most érkezett személy gép- í kocsi hol kanyarodik le a köves-f útról. A személygépkocsi azon azf úton fordul be, amelyik a vásártér-J hez vezet. Most már kezdett előttem világosodni a kép, de még mindig nem láttam tisztán, hogy miérti megy annyi nép, három-négy autó J a vásártér felé, miért vezetnek olyan j sok szép állatot. No, de ez nemi sokáig volt rejtvény.,, s A 18—20 literes tehén Nem tudok elég hálás lenni a sorsnak, amiért pontosan egy olyan parasztbácsi szólított meg, aki úgy ismeri a helyi körülményeket, mint a tenyerét. Id. S o ó s Ferencnek hívják a bácsit, akinek úgy pereg a nyelve, mint a motolla. Rövid időn belül megbarátkozok vele, s mindjárt hosszantartó beszélgetésbe kezdünk. Elmondja Feri bácsi, hogy a községben van egy özvegyasszony, Bartók Istvánnénak hívják, neki van egy olyan tehene, amilyen nincs még egy a környéken. Minden ma- docsai gazda megirigyelte már ezért a tehénért, mindenki olyan fajtára szeretne szert tenni. Dehát ez nem megy, mert a tehén minden évben csak egy borjút ad. — De mi azért tudtunk szerezni ebből a fajtából egy kisborjút. Felneveltük, ott vezeti a fiam, az a csonkaszarvú az, — mondja s mutatja a tehenet, amelyik már díjat is nyert az egyik mezőgazdasági kiállításon. — Tavaly ez a tehén két borjút ellett egyszerre, amit fel is neveltünk, nem szép, de nagyon jó, — folytatja dicsekvően. — Van olyan időszak, amikor 18—20 liter tejet is ad naponta, de átlagosan is megadja a 12 litert. Annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy egyszer ott találtuk magunkat a vásártér kellős közepén, ahol rengeteg ember nyüzsgött. Mi azért zavartalanul beszélgettünk tovább, mindaddig, míg meg nem érkezett az állattenyésztési bemutató egyik szenzációja, a szekér elé fogott négy községi apaállat. Magyarázták többen a vendégeknek, . — mert azok is voltak bőven — hogy ezt a négy gyönyörű állatot nem olyan régen 'kapták, s hogy milyen nagy gonddal küzdöttek egy évvel ezelőtt a madocsaiak. Bizony ez így van, kár volna tagadni.. > Madocsán már több mint 15 esztendeje minőségi állattenyésztéssel foglalkoznak, méghozzá nem is akármilyen állattenyésztéssel. Minden gazdának van legalább egy olyan jószága, amivel büszkélkedett. Az egyik törzsbikákat, a másik törzsteheneket, a harmadik törzsjuhokat nevelt. Ha valamilyen mezőgazda- sági kiállítás volt, akár megyei, akár országos, ott mindig szerepeltek a madocsai tehenek, a lovak és a juhok. A képen Földesi János tehenész és az Igazság termelőszövetkezet Viola nevű tehene látható. Szekér elé fogva mutatták be a község négy szép apaállatát, melyeket a kormányprogramm nyomán kaptak a madocsaiak. Az egész környéken hires volt Madocsa állattenyésztésről Am, csakhamar megtudtam, hogy az 1951-es esztendőben a madocsai gazdák állattenyésztési kedve alábbhagyott. Nem látták biztos alapját a takarmánybázis megtermelésének, mert abban az időben rohamosan fejlődött a helybeli Igazság termelőszövetkezet, egyre több jó takarmányföldet tagosítottak be. Meg aztán nem igen tapasztalták a dolgozók az állam segítségét sem. De lehetne ezt folytatni tovább, mert egy-két évyel ezelőtt olyan sok gondjuk bajuk volt az állattenyésztéshez jól értő madocsai parasztoknak, hogy bajos volna azt felsorolni. — Mintha nem is a régi Madocsát láttam volna, mikor 1952. nyarán végignéztem egy reggel a legelni siető állatokat. Sokszor eszemben volt, hogy talán soha nem lesznek többet olyan lovak a községben, mint voltak. Nem érjük meg még- egyszer, hogy olyan híresek lesznek a madocsai tehenek, mint valaha, — jegyezte meg az egyik mellettem álló, aki egész biztos a község vezetői közé tartozik, mert közben intézkedik, hogy milyen sorrendben vezessék fel az állatokat a bírálás színhelyére. A kormányprogramm megjelenése óla egy esztendő telt el. És ez az egy év máris érezteti hatását az egész országban. Madocsán ez különösen a megnövekedett állattenyésztési kedven és a jelenlegi állatállományon tapasztalható. Mikor megalakult a megyei állat- tenyésztő állomás, majd a járási állattenyésztő állomások, azonnal megkezdődött a párt és kormány határozatának végrehajtása, a mező- gazdaság elmaradottságának felszámolása, ezen belül az állattenyésztés fejlesztése. A madocsai gazdák szünet nélkül hallatták hangjukat, kérték, sőt sok esetiben követelték, hogy ilyen, meg olyan apaállatot adjanak nekik, vizsgálják felül állataikat, a hozzáértő szakemberek válogassák ki a legjobb egyedeket, a törzskönyvezésre alkalmasakat vegyék törzskönyvi ellenőrzés alá, adjanak lehetőséget arra, hogy ahol megvan az előfeltétele, ott minőségi állatokat tenyésszenek. A madocsai gazdáknak jogos volt ez a kérésük, amit nagyon helyesen a felsőbb szervek ki is elégítettek. A termelőszövetkezetben 13, a községben pedig 28 olyan állatot vettek törzskönyvi ellenőrzés alá, amelyeknek leszármazottjai alkalmasak a továbbtenyésztésre. Apaállatokat is kapott a község, rövid egy év alatt négy különböző fajtájút. A madocsai gazdák látták, hogy a párt és a kormány mindent elkövet a mező- gazdaság fejlesztéséért, ezen belül az állattenyésztés fellendítéséért, s akkor megfogadták, hogy ezt viszonozzák. ök is elkövetnek mindent, hogy Madocsa rövid időn belül újra virágzó állattenyésztő község legyen. A madocsaiak beváltották ígéretüket, aminek fényes bizonyítéka volt a június 27-én megtartott állattenyésztési bemutató. Térjünk vissza tehát a bemutató színhelyére, a vásártérre. Elsőnek a termelőszövetkezet tagjai vezették fel állataikat, amelyeket mindenki megcsodálta. De különösképpen a Viola nevű tehenet csodálták, amelyet a képen is láthatunk. A Viola nem is olyan régen még Földesi István istállójában bőgött mint kisborjú. Földesi elvtárs beállt a termelőszövetkezetbe, bevitte magával a kisborjút is, és most már ez tehén, amelyet Földesi elvtárs vezetett a bírálás színhelyére, s boldogan magyarázta, hogy a Viola naponta 23 kiló tejet ad, s elmondta azt is, hogy milyen összetételű a napi kosztja. De mindjárt azt is hozzátette, hogy náluk a termelő- szövetkezetben jelenleg 13 kiló a napi fejési átlag. A község dolgozó parasztjai, a környék termelőszövetkezeteinek képviselői elismerően nyilatkoztak a termelőszövetkezet tehenészetéről. Németh Ferenc, a paksi Vörös Sugár termelőszövetkezet tehenésze azt mondotta: „Ilyen tehenészet nincs a környéken." Kiss Ferenc madocsai dolgozó paraszt pedig így vélekedett: „Madocsán nincs még egy olyan tehenész, mint Földesi János, aki az Igazság termelőszövetkezet teheneit gondozza,“ Az állattenyésztési bemutató amelyet 87-re pontozott a bíráló bizottság. Utána Bán András madocsai gazda Szikra nevű lovát szemlélték, amelyik az ősszel a megyei mezőgazdasági kiállításon első díjat nyert, most meg 82 pontot kapott. Utána bírálgatták az Igazság termelőszövetkezet juhait, meg Csapó István és Laposa Ferenc madocsai gazdák juhait. Egyszóval a bíráló bizottság minden bemutatott állatot egyedenként megnézett, mind ről megmondta a véleményét. Az állattenyésztési bemutató a kora délutáni órákban ért véget. Utána a község kultúrtermében Tamás Károly elvtárs, a járási állattenyésztési állomás kiváló, szakképzett vezetője tartott értékelő előadást és kiosztotta a díjakat. Az Igazság termelőszövetkezet egy lemezjátszó gépet kapott, meg több elismerő oklevelet. Bán András kukoricadarálót, ifj. S o ó s Ferenc metszőollót, Csapó István, L a- p o s a Ferenc és még sokan mások elismerő oklevelet. * Madocsán az állattenyésztési bemutató hű tükörképét adta annak, hogy a termelőszövetkezet tagjai, csak úgy mint az egyéni parasztok soha nem látott lelkesedéssel dolgoznak. Ez a bemutató pedig újabb lendületet adott az állattenyésztés fellendítéséhez, a termelékenység fokozásához. A megbeszélésen, —• ahol kiosztották a díjakat — a madocsai gázdák és a termelőszövetkezet tagjai elfogadták a dunaiöld- váriak versenykihívását. Azt, hogy melyik községben tenyésztenek több olyan apaállatot, amelynek leszármazottjai alkalmasak tovább tenyésztésre, melyik községben tenyésztenek több és jobb külemü, magas hozamokat adó egyedeket. Pesti Erzsébet Már a kora délelőtti órákban siettek lovaikkal a bemutató színhelyére a madocsaiak. A képen a kanacsi állami gazdaság Játék nevű lova látható, melyet nagy szakértelemmel vizsgálnak. Bán András madocsai dolgozó paraszt Szikra nevű lova 82 pontot kapott, tükrözte azt is, hogy Madocsán a lótenyésztéshez is jól értenek. Nagy szakértelemmel vizsgálták a kanacsi állami gazdaság Játék nevű lovát,
