Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-31 / 180. szám
fflOIÄf VUÁC PROLETÁRJA! ECYEfÜL JETEK] A MAI SZAMBÁN: Hírek a világ minden tájáról (2. o.) — G. M. Malenkov ebéden látta vendégül Csou En-lajt és Fám Van Doog-ot (2. o.) — A XII. nyári főiskolai világbajnokság szombat délutáni ünnepélyes megnyitójának részletes műsora (2. o.) — Az anyagi érdekeltség elve a gyakorlatban (2. o.) — Felkészült a cséplés-begyüjtésre a tamási pártszervezet (3. o.) — A földmű vessző vetkezetek önköltségcsökkentésének jelentősége (4. o.) AZ MDP TOLNAMEGYE! PÁRTBIZOTTJÁCA'NAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM * ÁRA 5« FILLÉR SZOMBAT, 1954 JÚLIUS 31 Népművelési ügyvezetők, népkönyvtárosok nyári munkája hírek megyénkből Megyénk népművelési dolgozóinak már a koratavasz idején felhívtuk figyelmüket, hogy a nyári hóna- ; pok nem a pihenés hónapjai számukra. Ugyanezt tették a népművelés vezetői is. Nem vakációt jelent a nyár a kultúrmunkában, ellenkezőleg, sokkal komolyabb, szívósabb, lelkesebb tevékenységre van szükség, hogy a már megalakult művészeti együttesek szét ne hulljanak, hanem felhasználjuk munkájukat a nyári mezőgazdasági munkák segítésére a kultúragitászón keresztül. Az elmúlt évek tapasztalatai ugyanis azt bizonyítják, hogy kultúregyütteseink ötletes, gyors, színes munkája sok segítséget nyújtott a nyári mezőgazdasági munkák sikeres lebonyolításában. A könyvek pedig nélkülöz- hetetlsm segítőtársaikká, jóbarátok- ká kell, hogy váljanak az egyszerű dolgozó parasztok számára is. Arra keli törekedni, hogy a tudás forrása, a könyv, az olvasás, szinte olyan fontos legyen a dolgozó emberek sokaságának, mint az evés, vagy az alvás. \ Népművelési ügyvezetőink és népkönyvtárosaink munkájáról kell itt elsősorban szólnunk, hiszen az eddig elmondott teendőkből nekik jut a munka oroszlánrésze. A kultúragitációval baj volt a nyár elején, a növényápolás idején. Kultúr munkásaink, népművelési apparátusunk vezetői sokat hallottak az utóbbi időben arról: új módon, más módszerekkel oldjuk meg ezévben a kul- túragitációt. De kevés jótanácsot hallottak arról: hogyan? Ennek következménye, hogy a teljes semmittevés, majd jóidejű, bizonytalankodás után a kultúragitáció csak lassan bontakozik ki megyénkben. Most már egyre több az ötletes, jó kezdeményezés, a legtöbb népművelési ügyvezető dicsekedhetik valamilyen egyéni, és jól bevált kultúragitációs módszerrel. Schadt György mözsi népművelési ügyvezető kultúragitációs módszereit módszertani levél formájában sokszorosították és ezt a levelet megyénk valamennyi kultúrott- hona megkapta, mintegy segítség, út mutatás céljából. A paksi járási kul- túrotthonban igen érdekes, az eddigi tapasztalatok szerint eredményes módszer is a „Kíváncsi mikrofon". A kezdeményezés legfőbb érdeme, hogy újszerűségével nagy érdeklődést keltett a paksi dolgozók körében. A bonyhádi járásban még talán egy nyáron sem folyt olyan élénk kulturális munka, mint az idén. Major Mátyásnak, a járási kultúrotthon igazgatójának mindenre van gondja. Szervezi a kultúragitációt, lelket önt a falusi kultúrcsoportokba és segíti az üzemi kultúrmunkásokat. A kultúrotthonainkban működő és egyre sokasodó szakkörök is azt bizonyítják, hogy a népművelési ügyvezetők, kultúrotthonigazgatók igyekeznek betölteni hivatásukat. Szép eredménynek számíthatjuk azt is, hogy az elmúlt két nyári hónapban megyénkben 1209 szakköri foglalkozást tartottak. Igen fontos a mező- gazdasági szakkörök munkája, eredményes tevékenysége. A várongi mezőgazdasági szakkör tagjai például búzát nemesítenek és kísérleteik során rájöttek, hogy a bánkúti búza egyik fajtája községük határában körülbelül 5 mázsával terem többet hol dánként, mint az egyéb búzafajták. Az ismeretterjesztés egészen jó ütemben folyt az idén, bár az előadások színvonala sok esetben még mindig nem kielégítő. Ezévben a megtartott 700 előadáson 30.000 dolgozó vett részt. Nem hallgathatjuk el azt sem, ha már a népművelési ügyvezetők munkájáról beszélünk, hogy több községben műsort rendeztek, amelynek bevételét az árvízkárosultak megsegítésére fordítják. Talán a paksi járási kultúrház volt az első ezen a téren, Jó szívvel küldték a kultúrotthon vezetői a több mint 900 forintot, ami a rendezvényből összejött. A megérett gabona betakarítása, a hazának járó rész beadása, az új kenyérért vívott csata végső ütközete, illetve befejezése vidám és örömteljes esemény. A falvak dolgozó népének együtt kell örülni, közösen kell ünnepelni. Illő hát, hogy — mint minden esztendőben eddig, — az idén is különös gonddal vegyék ki részüket a maguk sajátos módszereivel ebből az örömből a kultúra falusi munkásai. Módjukban áll széppé, vidámmá, felejthetetlenné tenni az aratás, az új kenyér ünnepét. Megyeszerte terveznek aratóbálokat a kultúrotthonok. A gyönki és tamási járás minden községében rendeznek aratóbált. A népművelési ügyvezetőknek sokkal inkább kell támaszkodniok ezen a téren is a helyi hagyományokra, mint eddig. Nem új gondolat az új kenyér megünneplése, az aratóbál. Régi hagyomány ez a falvakban, különböző népi szokások fűződnek hozzá, ezeket kell felkutatni, feleleveníteni. Megkönnyítené népművelési dolgozóink munkáját, ha a pártszervezetek több gondot fordítanának a kultúrmunkára. Pártszervezeteink vezetőinek látniok kell, hogy a saját munkájukat is nagyban megkönnyítik azzal, ha igény beveszik a kulturális munka segítségét, ha az egyetemes pártmunka részévé teszik a kulturális tevékenységet és ha figyelembeveszik, hogy a kultúrmunka milyen formában segíti a feladatok megoldását. Végül, de nem utolsó sorban beszéljünk egy kicsit a könyvtárainkról is, hiszen az egyik legfontosabb, leghatásosabb nevelő eszköz a könyv. Népkönyvtáraink azonban csak akkor felelnek meg igazán hivatásuknak. ha vezetőik érzik a könyvtármunka jelentőségét és szívvel-lélek- kel végzik feladataikat. Nem köny- nyű dolog az olvasókat nyáron is megtartani, gondolják sokan, szinte lehetetlen. Van azonban néhány példa megyénkben, mely arról győz meg bennünket: igenis elérhető, hogy ne csökkenjen a kölcsönzések száma nyáron sem. Az ozorai könyvtáros dicsekedhet ilyen eredménnyel és megközelíti ezt a tamási és a kaj- dacsi könyvtár. Egyenlőre még kevés hasonló eset van, gyakoribb a hanyagság, nemtörődömség, egykedvűség ezen a téren és ebben a megyei könyvtár járt élen egy ideig. Reméljük azonban — és a járási könyvtárak is szeretnék — ha most az új vezető megjavítaná az eddig; hibákat, pótolná a hiányosságokat. A járási könyvtárak örvendetes önállóságot tanúsítottak és aránylag jó munkát végeznek. Több községben is tapasztalhatjuk, hogy a könyvtár nagy népszerűségnek örvend. Sajnos azonban nem ritkítja párját az olyan könyvtári munka sem, mint a kis- tormási. A kistormási népkönyvtár pedig egyidőben igen jól működött és kedvelték is a faluban. Amikor azonban arra érdemtelen vezetőt kapott, megcsappant az olvasók száma, sok könyv elkótyavetyélődött. Nagy lelkiismeretlenség az ilyen, amikor államunk nagy összegeket áldoz könyvekre, hogy „a szellem napvilága ragyog(jon) minden ház ablakán“. Dolgozzanak tehát népkönyvtárosaink, népművelési ügyvezetőink a kultúra vidámkedvű, fáradhatatlan munkás seregével együtt. Gondosan összeválogatott, a dolgozók igényeinek megfelelő derűs szórakoztatásra törekedjenek. Vizsgálják meg mód szereiket, tegyenek meg mindent, hogy a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás szellemében jobban és sokféleképpen szolgálják a szórakozási, művelődési igényeket. És ne resteljenek egymástól tanulni, A tejipari dolgozók segítsége as árvízkárosultaknak A rádióból és a sajtóból értesültem. hogy* épülő szocialista hazánk egyes területein az árvíz milyen hatalmas pusztítást vitt végbe. Népüns, nemre, korra és foglalkozásra való tekintet nélkül pártunk és kormányunk irányításával egy emberként szállott szembe a természet erőivel és megakadályozta hogy a Duna nullámai elborítsák falvamkat, városainkat. Hősi küzdelmet folytattunk és m;nt mindig, a nehézségek egy részét pártunk segítségévei legyőztük. A hősi küzdelem elisme rése mellett nem szabad megfeledkeznünk azokról akiknek otthonát feldúlta az árvíz. Ezért országszerte megmozdult népünk és különféle támogatással igyekszik mindenki bekap csolódni az árvízkárosu • tak megsegítésébe. Én úgy gondo^m. hogv mi tejipari dolgozók sem maradhatunk tériének. Javaslom, hogy július havi fizetésünk 5 százalékát jutassuk el az arvízsuj tóttá területek lakosainak megsegítésére, s a magam részéről július havi fizetésem 5 százalékát fel is ajánlom. Biztos vagyok abban, hogy a tejipar többi dolgozója is bizonyára foglalkozott már ezzel' a gondolattal és örömmel csatlakozik a fenti felhíváshoz. Váradi István tejkezelő, Udvari. A koppányszántói gazdák megkétszerezik másodvetési tervüket „Nem volt hiábavaló a fejtrágyázás“ — mondogatják a koppány szán tói gazdák. Jó termésük lett. Ezt már a gabonakeresztekről is megállapították. Keszthelyi Károly, Szabó Lőrinc gazdák pedig már a zsákokban gyönyörködnek, az acélos búzaszemekben. — Keszthelyi Károly az aratással egyidőben végezte a tarlóhántást iß. most örömmel beszél arról, hogy nemcsak a tarlóhántást, a*> a másodvetést is befejezte. A tavasiszal és az elmúlt őszön sok gazda arra törekedett, hogy trágyázással megjavítsa földjének termőerejét. Ezen, a téren már vannak eredmények, több gazda termése meghaladta az előző években elért terméseredményeket. f Az idei csapadékban gazdag esztendő alkalmat adott a kopányszántói gazdáknak is, hogy kihasználják másodvetésükkel, a jó termőerővel rendelkező földeket. Nem is tétlenkednek, majd minden egy-két hold másodnövényt vetettek. Tanultak már az előző évekből, amikor takarmányhiánytól leromlott jószágállományuk. Az idén ebbe a hibába nem esnek, inkább megkétszerezik másodvetési tervüket. Tamási Téglagyár: Vasárnapi műszak az árvízkárosultak javára A Tamási Téglagyár dolgozói agyemberként jelentkeztek a nagy veszély idején az árvíz veszélyeztetett területek megsegítésére. Az elmúlt napokban megyénk üzemeinek példáját követve ők is röpgyűlést tartottak és elhatározták, hogy július havi keresetük 3—5 százalékát az árvízkárosultak javára ajánlják fel. Ezenkívül valamennyi dolgozó vállalta, hogy vasárnap rendes műszakot tartanak, hogy a terv fokozott .teljesítésével is segítséget adjanak a kormányzat építési és helyreállítási programmjához. A gyárvezető Varga elvtárs, aki azelőtt az üzem sztahanovista brigáovezetője volt, elhatározta, hogy ő is beáll a fizikai dolgozók mellé a vasárnapi műszakba, ő maga is téglát ver segítségképpen. Az üzem fizikai, műszaki és irodai dolgozói ösz- r efognak most a segítésben, hogy minél többet adjanak a bajbajutottaknak. Felépítjük az árvízrongálta hátai házakat Amikor néhány nappal ezelőtt eljutott a hír a sárközi állami gazdaságba, hogy Bátán egy ház összedőlt, három pedig erősen megrongálódott az árvíz ostro_ ma alatt, a gazdaság dolgozói elhatározták: felépítik az árvízrongálta hátai házakat. Bátán egy ház újjáépítését és három ház javításét a sárközi állami gazdaság 48 tagú építő brigádja végzi. A munkaerőn ezenkívül mintegy 15 ezernyi téglát is adtak az építkezéshez. A sárközi állami gazdaság dolgozói ezenkívül 15 ezer forintot is adtak az árvízkárosultak megsegítésére. Helytálltak a gáton, most gyűjtéssel segítik az árvízkárosultakat a tolnamegyei MNDSZ asszonyok A tolnamegyei MNDSZ asszonyok, amikor meghal lották, hogy Bölcskét, Ma- docsát, Bogyiszlói és Bá- tát árvízveszély fenyegeti, csoportosan jelentkeztek gátépítésre. Ott lapátoltak éjjel-nappal a szekszárdi, dunaföldvári, duna kömiődi, dunaszentgyörgyi nagydorogi és bonyhádi asszonyok. Az alig néhány házból álló Mucsfá- ról is 25 asszony dolgozott a védőgátak építésénél. Sokat segítettek az asx- szonyok az üzemi konyhákon, amit a gátépítők ellátására állítottak fel. —• Tuska Pálné, Ágostai Ist- vármé és Rajna Ferencné szekszárdi asszonyok Bölcskén, nemcsak a főzésben segítettek, hanem éberen vigyáztak arra is, hogy avatatlan kezek szét ne hordják a gátépítők eledelét. Toftiaszigeten szintén sokat segítettek gabona megmentésben. A tolnamegyei MNDSZ asszonyok, amikor elmúlt a közvetlen veszély, azonnal hozzáláttak az árvíz- károsultak anyagi megsegítéséhez. Az asszonyok között felosztották az utcákat és munkás-paraszt asszony egyaránt szorgalmasán gyűjt a bajbajutottak részére. A kisvejkei dolgozó parasztasszonyok több mint két zsák lisztet is gyűjtöttek. Elhatározták: a begyűlt pénzen kartont vásárolnak, amit meg is varrnak női és leányka ruháknak, úgy juttatják ei a Szigetközbe. Üzenjük a pesti elvtársaknak: A 19 vagonos gyorsbeadási tervünket túlteljesítettük „A párt és kormány felhívására már kora tavasszal ipari munkások ezrei indultak vidékre segíteni a mezőgazdaságnak így kereste fel a biritópusztai állami gazdaságot is 38 budapesti ipari munkás. Több gyárból, vállalattól jöttek, de egy céllal, dolgozni, segíteni a munkában. Csakhamar bebizonyosodott, hogy valóban segíteni jöttek, valósággal kérték a munkát, és meg kell mondani, hogy minőségileg is jól végezték el. Resztvettek a növényápolásban, de nem maradtak ki az aratásból sem. Amikor a kombájnnal az aratás megkezdődött, megtudták a gazdaság vezetőjétől, hogy gyorsbeadási tervünk 19 vagon kenyérgabona. Azonnal vállalták a gabona kitisztítását. Közben hozzájuk is elérkezett az árvízveszély híre a munkások nagyrésze a gátakra sietett. A munka még sem állt meg. A pesti elvtársak cséplőgépekhez álltaik. Az első csép- lés volt ez számukra. Nehéz munka volt, de szívből végezték. A biritói és földesi üzemegységekben két műszakban dolgoztak, azzal a céllal, hogy a gazdaság mielőbb teljesíteni tudja gyorsbeadási tervét. A lelkes, becsületes munka után július 23-én visz- szetértek budapesti munkahelyeikre. A búcsúzásnál arról beszélteik, hogy szeretnék, ha a gazdaság július 24-re teljesítené gyors beadási tervét. A 19 vagon gabonát átadnák az államnak. Mi ezúttal üzenjük a pesti elvtánsaknak, hogy július 24-ig 19 vagonos beadási tervünk helyett 2.274 mázsa kenyérgabonát adtunk államunknak. Ezzel gyorsbeadási tervünket 120 százalékra teljesítettük“ — írja a gazdaság dolgozói nevében Béda István ÜB-elnök. — „A gyorsbeadási terv végrehajtásában komoly részük van a pesti elvtársaknak, akik a gazdaság dolgozóival együtt fáradságot nem ismerve dolgoztak a terv teljesítéséért", Levelezőnk írja: Sok gazda van még Gyűl a jón, aki nem tartja fontosnak a tarlóhántást, a másodvetést Az elmúlt hetekben országunk dolgozói egyember- ként álltak ki a dunai gátakra, hogy megmentsék a házakat, terményeket az árvíz pusztításaitól. A veszély már nagyrészt elmúlt, a legtöbb helyen újra megmozdult az élet, aratnak, csépelnek, végzik a másodvetési munkákat. A napokban levél érkezett szerkesztőségünkhöz, melyben Hódor József gyulaji dolgozó paraszt arról számol be. hogy mit tettek addig, amíg az árvízveszély fennállt. — „Először is hazafias kötelességünknek tartottuk a bajbaj Voft honfitársaink segítését. Munkánkkal segítséget nyújtottunk az árvíz megakadályozásában. Ez a munka már befejeződött. Most újabb fontos feladatok állnak előttünk, melyeket nekünk, dolgozó parasztoknak kell elvégeznünk. Az aratást már befejeztük, a cséplőgépek községünkben is megindultak. Több gazdatársunk már befejezte a tarlóhántást és végzett a másodi'etéssel is. Ezt azonban nem mondhatjuk el általánosságban Gyulaj község gazdáiról. Sok gazda ran még olyan Gyulajon, aki nem tartja fontos feladatnak a tarlóhántást és nem igyekszik másodvetéssel biztosítani jószágállományának takarmánya zását.” Hódor elvtárs a továbbiakban a begyűjtéssel foglalkozik. Mint begyűjtési állandóbizottsági elnök, fontos feladatnak tartja a begyűjtés meggyorsítását. „Nem, lesz könnyű a feladat — írja levelében. — A gyulaji. gazdákból még hiányzik az állam iránti fegyelem, akad köztük olyan is, aki tudatosan „nem ismeri” az állam iránti kötelezettségeket. Ezekkel a gazdákkal már eddig is foglalkoztunk, de ezután még többet fogunk foglalkozni. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy minden gazda maradéktalanul és időben teljesítse állam iránti kötelezettségét” — fejeződik be a levél.
