Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-03 / 156. szám
1954 JCLIUS 3 NAPLÓ 3 Ágronómusok jó munkája — a bő termés záloga Szakemberek megyei tanácskozása Szerdán pontosan 110 napja múlt fel annak, hogy 78 agronómus foglalta el a helyét a megye különböző termelőszövetkezeteiben és községeiben. Mielőtt kint a területen munkához láttak volna, megyei értekezleten beszélték meg a feladatokat. A megbeszélésen akkor Szűcs Lajos elvtárs, a megyei főagronó- mus a következőkkel eresztette útnak a 78 agronómust: „A párt és a kormány bizalommal tekint a mezőgazdasági szakemberekre, megbecsüli, nagyra értékeli munkájukat, szaktudásukat. — Az elvtársak ezt akkor viszonozzák a legjobban, ha soha nem tévesztik szem elől, hogy a mezőgazdasági szakember munkájának legbiztosabb és legcsalhatatlanabb mércéje: a hozamok emelése. Nincs olyan ékes szó, amely szebben. dicsérné a mezőgazdasági szakember munkáját, mint az, ha évről-évre nagyobb a termés a gondjaira bízott termelő- szövetkezetekbe és falvakba.“ Több, mint 3 hónapja múlt el annak, hogy a megyei tanács nagytermében ezek a szavak elhangzottak. Június 30-án ismét tanácskozásra jöttek össze megyénk agronó- musai. Megbeszélték munkájuk tapasztalatait, azt, hogy mit tettek jól, mit nem jól, hogy az évszak legnagyobb munkájában, a gabona betakarításában és az ezzel kapcsolatos munkák elvégzésében milyen feladat hárul a termelés parancsnokaira, a szakemberekre. A megyei tanács nagytermében Markovics János elvtárs, a megyei tanács mezőgazdasági osztály vezetője üdvözölte az agronómuso- kat, majd utána Szűcs Lajos elvtárs, megyei főagronómus tartott előadást. Értékelte az ágronómusok eddigi munkáját és röviden megszabta az elkövetkező idők feladatait. Szűcs elvtárs előadásából kitűnt, hogy megyénk agronómusai között sok olyan kiváló szakemberek vannak, mint Sógorka Mihály, a pári Béke tsz agronómusa, akik bíznak a termelőszövetkezeti tagok és az egyéni dolgozó parasztok hozzáértésében, szorgalmában. Olyanok, akik bátran szembeszállnak a nehézségekkel, mert tudják: ha idejében elvégeznek minden munkát, szorgalmasan ápolják a növényeket, — akár kedvező, akár mostoha is az időjárás — a föld bővebben terem, mintha fejet hajtunk a nehézségek előtt. — Ennek a rövid idő alatt is kézzelfogható bizonyítékai vannak — folytatta Szűcs elvtárs. — Az agro- nómusoknak is részük van abban, hogy a tavaszi munkákat kivétel nél kül minden termelőszövetkezetben idejében elvégezték. Abban is nagy részük van az agronómusoknak, hogy az őszi mostoha időjárás miatt gyengén fejlődő kalászosok jó termést ígérnek. Szűcs elvtárs előadásából mégis olyan tapasztalatokat lehet szerezni, mely szerint sok agronómus van megyénkben, olyan, akit nem hat át eléggé a felelősségtudat. — Még mindig sok agronómus munkájára jellemző, hogy egyik, vagy másik móaszert azért nem alkalmazza, mert abban maga is bizonytalan — hangsúlyozta Szűcs elvtárs. — Még mindig akadnak olyan ágronómusok, akik csak általában segítenek a termelőszövetkezeteknek mint ezt György József, a sióagárdi Béke tsz agronómusa teszi. — Ez pedig nem helyes, mert a termelőszövetkezetben csak az az agronómus tud igazán érvényt szerezni tudásának, az tudja kivívni a tagok bizalmát, aki a mindennapi munkában, a gyakorlatban bizonyítja be, hogy a tagok nagyobb jövedelmének elősegítéséért harcol. Ha úgy dolgozik minden agronómus, mint ÜVeges János, a szedres! Petőfi tsz agronómusa, akkor nem lesz hiba, akkor a tsz tagjai elismerik az agronómust, akkor nem vélekednek róla úgy, hogy csak tehernek van ott. — Én ismerem a tsz-tagok gond- ját-baiát — monootta hozzászólásában Üveges elvtárs. — Mindig ott | vagyok a munkák megszervezésénél. örömmel mondhatom el, hogy igény lik segítségemet a szövetkezet tagjai. Segítek is nekik mindenben. Ezelőtt egy hónappal például volt a tsz-nek 12 darab félkövér sertése. Ezt le akarták adni. hogy egészévi beadásukat teljesítsék. Én javasoltam, hogy ne adják be, hizlalják tovább, mert a disznók darabonként még legalább 40—50 kilót felvesznek. A tsz tagjai elfogadták javaslatomat, az eredmény az lett, hogy a 12 sertés helyett nyolc sertéssel tudták teljesíteni egészévi hízottsertés beadási kötelezettségüket, négy pedig megmaradt szabadpiaci értékesítésre. — Azzal is meg vannak elégedve a tsz tagjai, ahogyan a növényápolásban irányítom a munkát. Látják, hogy a háromszori kapálás után sokkal erőteljesebben fejlődik a kukorica, mint az egyéni parasztok kis parcelláin. Több termést ígér a burgonya is a háromszori kapálás és kétszeri töltögetés után, mint a mellette lévő egyéni dolgozó parasztoké. Örömmel mondhatom el az elvtársaknak azt is, hogy a tsz tagjai eddig még mindig minden javaslatomat végrehajtottak, hallgatnak rám. Aligha volt valaha Is nagyobb szűk ség arra, hogy az agronómus több termést elősegítő javaslatait, tanácsait végrehajtsák a tsz tagjai, mint napjainkban. Ma. amikor olyan nagy munkák elvégzései várnak a mezőgazdaságra, mint a gabonabetakarítás, a tarlóhántás, a másodvetés, az állatok téli takarmányéi látásának biztosítása. Jól mondta Szűcs elvtárs, hogy milyen nagy feladat vár most az agronómusokra: — A jó agronómus most állandóan a határt járja, figyeli a gabona érését, olyan munkaszervezeteket alakít ki, hogy a gabonabetakarítással és a vele egy idejű munkákkal időben végezzenek. A termelés parancsnokainak, az agronómusoknak most is, és ezután is olyan felelősséggel kell dolgozni, mint akik tudják, hogy rajtuk van az ország szeme, mint akik tudják, hogy nagy részben függ munkájuktól, hogy milyen és mennyi termést takarítunk be az idén. Állatállományunk fejlesztésének alapja a pillangós takarmánytermelés Mezőgazdaságfejlesztő terveinkkel kapcsolatosan sok szó kell, hogy essék a megfelelő takarmánybázisok megteremtéséről, melyet csak úgy biztosíthatunk, ha okszerű mezőgazdaságfejlesztésünk keretén belül méltányos és a korszerű követelményeknek megfelelő takarmánygazdálkodást is folytatjuk. Komoly takarmányállomány nélkül nincsen komoly állattenyésztés, így állatfejlesztésünk alapja a pillangós növények, lucerna, herefélék nagymértékbeni kiterjesztése. Köztudomású, hogy például a lucerna fehérjetartalma igen magas és nemcsak szálas alakjában alkalmas a takarmányozás céljaira, hanem kalapácsos darálókon lisztté őrölve baromfi és sertés takarmányozásra is nagy sikerrel használható. Zöld állapotban pedig nemcsak a szarvasmarhák és lovak, hanem a sertéseknek is egyik legfontosabb takarmánya. Igen fontos előnve természetesen a rendkívül tápláló és sejtépítő hatása mellett a nagy termőképessége is. Közismert, hogy normális időjárás idején ötször is kaszálható a lucerna. Gyors fejlődésének köszönhető, hogy évente 30—40 mázsa szénát, zöld alakban felhasználva pedig 12Ö—140 mázsa zöldtakarmányt biztosít állatállományunk részére. Ezek a nagyfontosságu előnyök teszik szükségessé, hogy rohamosan fejlődő állatállományunk részére megfelelő nagyságú lucerna területről gondoskodjunk. Sajnos még nagyon alatta vagyunk az 5—6 évvel ezelőtt meglévő pillangós területeink nek. Ezért a Földművelésügyi Minisztérium nagyarányú akciót indított a pillangós takarmányok elterjesztése érdekében. Sajnos azonban egyelőre kevés vető mag áll rendelkezésre. Pedig az országnak a következő tavasszal a vetéshez 85 vagon lucerna vetőmagra van szüksége. Hogy a szükségletet fedezni tudjuk és egyúttal megfelelő arankamentes vetőmagvak kerüljenek a dolgozó parasztsághoz, a Földművelésügyi Minisztérium rendeletét adott ki, melyben megbízza a megyei Magtermeltető Vállalatokat lucerna és a vöröshere szerződtetésével. Tolna megyében 1800 kataszteri hold lucerna és 400 hold vöröshere szerződéses terület termésére van szükség. Ezért felhívta a dolgozó parasztságot, és csoportokat, hogy kössenek lucerna magfogásos szerződést. Az erős esőzések miatt a sarjak fejlődése igen erőteljes és az első kaszálások olyan bőséges takarmányt biztosítottak, hogy a termelő könnyen nélkülözi egy kaszálás magfogásra való beállításával keletkező takarmány kiesését. A beszolgáltatott magvakért a vállalat 1500 forintot fizet mázsánként és a beadott mag 20 százalékának megfelelő mennyiségben aranka- és gyommentes vetőmagot ad vissza ugyanazon az áron. így minden termelőnek biztosítva lesz a tiszta és gyommentes vetőmag ja. Ha számításba vesszük, hogy egy hold lucerna magtermése 3—4 mázsa, nem nehéz számot vetni magunkkal és megállapítani, hogy a mag termelése komoly jövedelmet is jelent. Meg kell azonban állapítanunk, hogy sokan vannak, akik akadályozzák is a lucerna mag termelését, mert nem látják be annak nagy mezőgazdaságfejlesztő jelentőségét, egyenlőre sokan úgy vannak, hogy a saját szükségletük fedezését látják csak szükségesnek és csak olyan területek magfogását szorgalmazzák, melyek ezt a mennyiséget fedezik. Ezeknek fel kell számolni rövidlátó ténykedésüket és a saját kis portájukon túllátva kell az állattenyésztés fejlesztését szemelőtt tartva, a pillangósvirágú takarmányok, nevezetesen megyénkben a lucerna és a vöröshere minél nagyobb mérvű magfogását előmozdítani. Szakály Ferenc A tolnanémedi gazdák harca az amerikai szövőlepkék ellen A tolnanémedi dolgozó parasztok a sok esőzés ellenére is eredményesen végezték el a növényápolási munkákat. A határban egyetlen megmunkálatlan földet sem lehet találni. A növényápolás mellett a tolnanémedi gazdák nagy gondot fordítottak a szőlők ápolására, rendszeresen permeteztek, s megakadályozták az esős idők következtében fellépő peronoszpóra kártevését. A tolnanémedi határban sok szőlő van, de ezek a szőlők az előző évek folyamán nem adtak valami nagy jövedelmet a szőlősgazdáknak. — Az idén azonban mindent elkövettek annak érdekében, hogy nagyo.bb termést érjenek el. Vass Ernő kihelyezett agronómus, aki egyben a termelési bizottság elnöke is, levelében arról ír, hogy az idén a szőlősgazdák felvették a harcot a gyümölcsösökben fellépő kártevők ellen is. Sok helyen lehet látni, hogy a gazdák a gyümölcsösökben lévő fákról szedik le az amerikai szövőlepkéket, melyek főképpen az eperfákon telepszenek meg és onnan terjednek a gyümölcsfákra. A kártevő irtásában nagy segítséget adtak az úttörők, akik szervezetten kezdtek hozzá a kártevők irtásához. Tolnanémedi község dolgozó parasztsága felkészült az aratásra is. Az aratás még nem kezdődött meg, de napról-napra figyelik az egyre sárguló gabonatáblákat, s várják azt az időt, amikor teljesen beérik, s hozzákezdenek az új termés aratásához, A törvény szigorát alkalmazzák a munkafegyelem lazítói ellen Az elmúlt évben a kormányprog- ramm célul tűzte ki, hogy a Munka Törvénykönyvének egyes rendelkezé seit felüli kell vizsgálni és el kell törölni a pénzbüntetést, mint a dolgozókkal szemben használt, fegyelmezési eszközt, Az új Munka Törvénykönyvet már tavaly módosították, mely lényeges könnyítéseket tar talmaz a dolgozók számára a régi törvénykönyvvel szemben. Az öntudatos dolgozók — nyugodtan mondhatjuk, hogy dolgozóink nagyobb része — megértette ennek jelentőségét és további munkájukkal dolgozó népünk életszínvonalának emelését tartották szem előtt. Gondosabban ügyeltek a munkafegyelemre. Vállalataink és üzemeink vezetői azonban nem minden esetben tartották be Rákosi elvtárs tavaly júliusi beszámolójának azon pontját, hogy erélyesebben fel kell lépni azokkal szemben, akik szocialista termelésünket fegyelmezetlenségükkel zavarják. A vezetők munkáját megnehezítette az, hogy az új Munka Törvény könyvének könnyítéseit, a munkahely elhagyására vonatkozóan egyes ellenséges elemek úgy magyarázták, hogy a dolgozó munkahelyét bármikor elhagyhatja büntetés nélkül. — Nem egy eset álil előttünk, amikor a munkahelyről kilépett, vagy a fe- gyelemlazításért elbocsátott dolgozót más vállalat azonnal felvette munkára, sok esetben magasabb fizetéssel. Az ilyen esetek még az öntudatos dolgozók egy részét is gondolkodóba ejtették és a munkafegyelem •még nagyobb arányú lazulására vezetett. A III. pártkongresszuson Rákosi elvtárs mondotta, hogy gazdasági vezetőink nemcsak eltűrik a munka- fegyelem semmibevevését, hanem sokszor maguk is támogatják azt. A munkafegyelem lazulását, a munkaerővándorlást sokszor a vállalatok és más szervek segítik elő azzal, hogy jogtalan és törvénytelen előnyök biztosításával rábeszélik a dolgozót a munkahely elhagyására. Az is biztos, hogy a jó szakkáderekre szükség van. Nem is lehet a cél az, hogy egy kiváló fizikai dolgozó csak egy helyben topogjon akkor, amikor felelős beosztásban is jó munkát tudna végezni. De előfordulhat az, hogy — bár a dolgozót képességei magasabb beosztás elvégzésére is alkalmassá teszi, — pillanatnyilag nincs lehetőség a munka természete folytán, hogy más beosztásba helyezzék a dolgozót, vagy akár más vállalatnak, üzemnek átadják. Ezt egyes dolgozók kihasználva, nem törődnek azzal, hogy a munka a szocialista társadalomban nem öncélú, hanem minden a közösség érdekében történik. Lehet, hogy ilyen gondolattal foglakozott, mielőtt megírta felmondását Németh Ildikó, a kocsölai földművesszövetkezet főkönyvelője. Felmondását azzal indokolta, hogy édes apját nem alkalmazzák Alsóleperden ügyvezető-könyvelőnek, így ő sem hajlandó tovább a szövetkezeti mozgalomban dolgozni. Sőt azt is kijelentette, hogy nem hajlandó a szövetkezet félévi mérlegét sem elkészíteni. „Hároméves könyvelői gyakorlattal rendelkezem. Hiszem, hogy van, olyan vállalat, ahol könyvelőre szükség van“ — írja többek között felmondó levelében. A MÉSZÖV a mérlegkészítési munkára való tekintettel Csuoán arra kérte, hogy készítse el a félévi mérleget, s azután hozzájárul, hogy más munkakört válasszon. Németh Ildikó nem volt haj landó várni, a munkát nyíltan megtagadta. Az ilyen magatartás az állami fegyelemmel szemben elkövetett legsúlyosabb cselekmények közé számítandó, már csak azért is, mert ez a cselekedet nemcsak a földművesszövetkezetnek, hanem egész népgazdaságunknak is nagy kárt okozott. A munkát éppen akkor tagadta meg, amikor a legnagyobb szükség lett volna arra. Németh Ildikót a MÉSZÖV titkára a Munka Törvénykönyvének 112. paragrafusa 3. pontja alapján azonnali hatállyal elbocsátotta fegyelmezetlen magatartásáért. Németh Ildikónak tudnia kellett volna, hogy fegyelmezetlen magatartásával nemcsak a népgazdaságnak, de saját magának is nagy. kárt okozott. Célját elérte ugyan, nem dolgozik a szövetkezeti mozgalomban, nem kell a félévi mérleget elkészíteni, de olyan rossz példát mutatott, melyet minden becsületes dolgozó elítél. Most. amikor a III. pártkongresz- szus után minden erőnkkel a határozat végrehajtásáért dolgozunk, nagyon fontos feladata minden vállalat és szerv felelős vezetőjének az, hogy jó felvilágosító munkával meg akadályozzák a munkaerővándorlást, mely a munkafegyelem lazításának egyik legnagyobb forrása. A felvilágosító munka mellett természetesen szükséges az is, hogy g felelős vezetők kövessenek el mindent annak érdekében, hogy a dolgozók jogait maradéktalanul érvényesíthessék. Jó, tervszerű és fegyelmezett munkát csak akkor követelhetünk meg a dolgozóktól, ha mi is mindent megtettünk annak érdekében, hogy a dolgozók a nekik jogosan járó munkabért, avagy védőruhát megkapják és az alkotmány által biztosított jogaikat tiszteletben tartjuk. Véget kell vetni annak, hogy az egyik szervnél vagy vállalatnál nem megfelelő dolgozót — aki a munkafegyelmet lazította — kilépése után máshol több fizetéssel legtöbb esetben magasabb beosztásban alkalmazzák. Fontos ezt végrehajtani már csak azért is, mert a többi fegyelmezett, becsületes dolgozónak is elmegy a kedve a munkától amikor látja, hogy a munkafegyelem lazítói- val szemben nem lépnek fel erélyesen. Nem lehet megengedni és erős kézzel meg kell akadályozni minden olyan kísérletet, mely a szocialista munkaerkölcs szabályait megsérti. Példás büntetésben kell részesíteni minden olyan dolgozót, aki — mint Németh Ildikó is — még a zsarolástól sem riad vissza csak azért, mert tudatában van annak, hogy munkájára nagy szükség van. Szabó Ferenc Megjelent a „Társadalmi Szemle“ új száma A „Társadalmi Szemle“ most megjelent júniusi számának első cikkében B e 11 e n Oszkár elvtárs, az MDP III. kongresszusának eredményeit és útmutatásait világítja meg. „A magyar tudomány előtt álló feladatok“ címmel közli a folyóirat Nagy Imre elvtársnak, a Magyar Tudományos Akadémia 1954. évi nagygyűlésén elhangzott beszéde tel jes szövegét. S z a 1 a i Béla elvtárs cikkében a népgazaasági tervezőmunka tudományos színvonala megjavításának kérdéseivel foglalkozik. A munkásparaszt szövetség megszilárdításának kérdését, a város és a falu közötti , árukapcsolat formáit és fejlesztésének feladatait tárgyalja S á g h y Vilmos elvtárs cikke. Ifjúságunk helyzetéről, problémáiról, s a DISZ-nek az ifjúság szervezésében, nevelésében betöltött szerepéről és feladatairól ír V á r h e- g y i György elvtárs „Ifjúságunk szocialista neveléséről" című cikkében. Varga András és Kovács Tibor elvtárs cikke a III. kongresz- szus határozatai alapján foglalkozik a járási és falusi tanácsok feladataival. A genfi értekezleten az indokínai kérdésben kialakult helyzetet, az amerikai imperialistáknak az értekezlet robbantására irányuló kísérleteit s e kísérletek kudarcát eiemzi Kenyeres Júlia elvtársnő „Indokina és Genf" című cikkében.