Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-23 / 147. szám
1954 JÜNIUS 83 NAPCÖ 3 Arafás előtt a varsádi Szabadság tsz-ben Termelőszövetkezeteink tagjai most a növényápolási munkák dandárjában a nap minden pillanatát kihasználják. Termelőszövetkezeteink tagjainak kétségen kívül nagyon nehéz a kapálási munkák jó és gyors elvégzése, befejezése, mert a naponkénti, többszöri eső, bizony feláztatja a talajt és a felázott talajon sem gyalogerővel, sem lőerőveJi*dolgozni nem lehet. A gyomnövények pedig sűrűn lei k el a talaj felszínét, ezer és ezer szálaik elvonják k tápanyagot a fejlődő kultúrnövényektől. Termelőszövetkezeteink látogatása során a varsádi Szabadság tsz „birodalmát" tekintettem meg. Utcájuk felé érve észrevettem, hogy olyan a Szabadság tsz udvara és környéke, mint a megbolygatott méhkas. — Férfiak, asszonyok, lányok kapával a vállukon ki gyalog, ki kocsin igyekszik kifelé a határba, hogy megkezdjék a kukorica kapálását. Irány a Világos-völgyi dűlőben elterülő 25 holdas kukoricatábla. Amikor láttam a tsz tagokat munkába indulni, önkéntelenül is az jutott eszembe, hogy milyen boldog is lehet az ilyen kis közösség, ahol egyetértésben, szeretetben élnek az emberek. Nem kell serkenteni őket a munkára, mert tudatában vannak kötelességüknek, elnökük, vagy brigádvezetőjük utasítására mennekiolgozni. Ez is a helyes — állapítom meg magamban. Ez eddig csak az egyéni magállapításom. Kérdezzük meg az elnököt, Bárány Miklóst is. — Tavasszal a cukorrépa első sarabolásakor gyönyörű volt a határunk. Nem lehetett gyomnövényt találni a cukorrépa táblán. Igaz, lelkiismeretesen dolgoztak a tagok. Kértünk az Ercsi Cukorgyártól előleget, kaptunk is, mert szerződéses cukorrépánk legszebb volt a határban. — Mi az oka, hogy jelenleg ennyire lemaradtak a növényápolással? — tettem fel a kérdést. — Hát, ez nagyon kényes kérdés. Lehet kis részben hibáztatni ezt a szeszélyes időjárást is, De, talán nem is itt van a hiba, hanem ott, hogy a tagság nem tekinti szívügyének a közös gazdálkodást. Könnyelműen megengedik maguknak például azt, hogy az ünnepet, hogy vasárnapot követő napon ne jöjjenek, meg sokan elmennek napszámba dolgozni. — Mekkora a terület és ehhez hány tagja van a tsz-nek? — kérdeztem tovább. — 462 hold a szántó és ehhez összesen van 60 tag. Természetesen ebben benne vannak az állattenyésztők is. — Felosztották a területet a tagoknak? — kérdeztem. — Igen, a három munkacsapat mindegyik tagja kapott 421 négyszögöl cukorrépát, 421 négyszögöl gyapotot, 295 négyszögöl takarmányrépát, 85 négyszögöl hagymát és 65 négyszögöl mákot. Az állattenyésztők külön kaptak 1.250 négyszögöl kukoricát, a könyvelő az elnök pedig 800 négyszögöl kukoricát. — Mi a véleménye az elnök elvtársnak arról, hogy az aratásig be tudják-e fejezni a növényápolást? — tettem fel az utolsó kérdést. — Nekem az a véleményem, ha most összefogna a tagság, akkor a növényápolást be tudnánk fejezni aratásig, és akkor biztosan meglenne a 200 mázsás cukorrépa és a 30 mázsás kukorica átlagtermés. Én is csatlakozom Bárány elnök elvtárs szavaihoz, és azt mondom: ha most összefog a tagság és megfogják a munka boldogabbik végét, akkor nem lesz baj, és mire „ideér“ az aratás ,nem marad kapálatlan kukoricája, vagy napraforgója a varsádi Szabadság termelőszövetkezet tagságának. A Középdunántúii ötasyítö Vállalat június 17-íu befejezte első lelte tervéi A 3.000 forintos céljutalmat Fritz Károly nagymánvoki brigádja nyerte el A Középdunántúli Bányászati Aknamélyítő Vállalat vezetői és szervei munkaversenyt indítottak üzemükben a III. pártkongresszus tiszteletére. Az összes üzemekben olyan népnevelőmunkát végeztek, mely az operatív terv tíz százalékos túlteljesítésének felajánlását eredményezte. Az üzemek dolgozói ígéretüket becsülettel teljesítették, melynek eredményeképpen a vállalat június 17-re befejezte az első féléves tervet. A terv határidő előtt való befejezését elősegítette az a körülmény, hogy valamennyien, a fizikai, a műszaki és az adminisztratív dolgozók egyaránt a legteljesebb egyetértésben munkálkodtak az elmúlt öt és fél hónap alatt. A termelés parancsnokai, a műszaki vezetők jó műszaki irányításukkal, a korszerű technológia alkalmazásával, az újítások bevezetésével komoly segítséget nyuj tottak a fizikai dolgozók erőkifejtéséhez. A minisztertanácsnak a helytelen béralapgazdálkodás felszámolására tett intézkedéseit a vállalat dolgozói a legteljesebb mértékig magukévá tették és ennek tudható be az, hogy a vállalatnál az elmúlt időszakban béralaptúllépés nem fordult elő. Nagyban hozzájárultak a terv időelőtti befejezéséhez a balinkai és a padragi üzemek mellett a nagymá- nyoki bányaüzem dolgozói is, akik különösen a II. negyedévben végeztek jó és eredményes munkát. Az igazgatóság által kitűzött 3.000 forintos céljutalmat a nagymányoki üzem, Fritz Károly elvtárs és brigádja nyerte el. A termelési tervek jelentékeny mértékű túlteljesítése mellett a nagymányokiak még az önköltség megtakarításban is szép és számottevő eredményeket értek el. A Középaunántúli Bányászati Ak- namélyítő Vállalat az elmúlt év utolsó negyedévében már elnyerte a kitüntető élüzem címet. Most a II. negyedévben a már eddig elért eredmények feljogosítják a vállalatot arra a reményre, hogy ugyancsak élüzemek lesznek. Az üzemek dolgozói az élüzem cím megszerzése érdekében felajánlásokat tettek, amelyek egyúttal kiterjednek a III. Bányásznap méltó megünneplésére is, 4’5-ró'l 10'S literre emelkedett a fejest átlag az izményi Nagysarló tsz-ben E készítette nyári munkatervét a szekszárdi járási kultúrház Amikor ez év február 28-án. mint jcihelyezett agronómus az izményi Nagysarló termelőszövetkezetnél megkezdtem működésemet, a tehené szetben a napi fejési istállóátlag 4.5 liter volt. A györei Kossuth termelőszövetkezetben pedig mindössze 1.5 liter. A tehenek, különösen az izményi tsz-nél jól ápoltak, jó kondícióiban voltak. Mint gyakorlati gazdának rtem sokat kellett fejemet törni, hogy mi lehet az oka a gyengének mutatkozó fejési eredménynek. Hamar rájöttem, hogy itt a tejrevaló etetésben, a takarmányban, illetve annak összetételében (összeállításában) van a hiba. Értekezleteinken a tejtermelésről és a feletetett különféle takar mányok értékesítéséről szóló előadásaim során a tagságot rávezettem, mit és hogyan kell etetni, hogy több tejük legyen a teheneknek, figyelembe véve a tej előállítási költségét is. így a tagságra bíztam a tennivalót, állítson elő a meglévő takarmányból több tejet. Takarmányunk elegendő volt, válogathattunk is benne, csak össze kellett állítani, úgy, hogy az a tejtermelésre is — ne csak a test jó kondíciójára — hasson. A megértő tagsággal mindkét termelőszövetkezetben próbákkal kísérleteztem és többféle szabályt saját tapasztalataik alapján próbáltam ki, ennek során arra a megállapodás ra iutcMu.nk. hogy felesleges kukoricánkból adtunk el annyit, amennyi a korpa és ‘olajpogácsa beszerzéséhez elegendő lett a zöldtakarmány etetéséig. A meglévő korpa feletetését a lovaknál beszüntettük. így értük el azt, hogy a tehenészetben a szakszerű etetés nyomán egyre növekedett a fejési átlag. Ma már ott állunk, hogy Izményben a Nagysarló tsz-nél 10.5 liter az istállóátlag, a györei Kossuth tsz-nél pedig 4.5 Mterre emelkedett. Itt kell megemlíteni, hogy az eredmények eléréséhez a szakaszos legeltetés is nagyban hozzájárult. Eredményeinkre hivatkozva a tej- beszolgáltatás terén mindkét községben ott állunk, hogy nemcsak az elsők vagyunk, hanem a községi tej- beszolgáltatás zömét a két termelő- szövetkezet adja. Most arra törekedünk, hogy összefogott erővel, a kongresszusi határozatok útmutatásai alapján megerősítjük nagyüzemi gazdálkodásunkat és biztosítjuk dolgozóink életszínvonalának emelkedését. id. Marczy Tivadar kihelyezett agronómus. A szekszárdi járási kultúrház az elmúlt év nyarán is jelentős agitá- eiós munkát végzett, azonban gyakran tervszerűtlenné, kapkodóvá vált a munka, s így nem mindig érte el a kívánt sikert. A kormányprog- ramm megjelenése pedig egészen új irányt adott a kultúrmunkának is. s mindez szükségessé tette, hogy az idei nyárra az eddiginél jobban készüljön fel a kultúrház. Az elmúlt év tapasztalatai és a kormányprog- ramm követelményei alapján állította egybe a kultúrház tanácsa új nyári munkatervét, mely elsősorban abban tér el az eddigi tervektől, hogy a központilag kiadott, sok esetben a községekre kányszerített módszerek helyett elvi irányítást ad a járás kultúrotthonainak, s tág .teret nyit a helyi szokások, hagyományok feldolgozásának. Az elmúlt évekből meghagytak minden jól bevált módszert, így az idén is megrendezik a diafilmes elő adásokat, elkészítik a falvak határ- kipeát, melyek feltüntetik a falu legjobb gazdáit is. A községi tanácsok dicsőségtáblái sok helyen elhanyagolt állapotban vannak, ezeket most a járási kultúrház rendbehozza kicsinosítja s így juttatja vissza a tanácsokhoz. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is megrendezik a falvak terményk:állításaiit, de ezeket egybekapcsolják a kultúrotthonök szakköreinek kiállításával is. Sok új ötlet is merült fel a szekszárdi járási kultúrház tanácsülésén. Többék között elhatározták, hogy a járás legjobb községeinek kulturális tapasztalatait módszertani levélben dolgozzák fel, amit elküldenek a többi faluba. A járási kultúrház fotószakköre vállalta, hogy a nyár folyamán rendszeresen készít felvételeket a mezőgazdasági munkáikról, amelyekből kiállításokat rendez a szekszárdi járás községeiben, A nyári terv végrehajtását már megkezdte a szekszárdi kultúrház: a mözsi kulturális tapasztalatokról készült első módszertani levél már elindult a járás falvaiba. Ezt olvassuk . < Bálint Nagy József: CSÉPLÉS A jó cséplés kizárja a nagy szemveszteséget és hozzájárul ahhoz, hogy minél több gabonaneműt bocsáthassunk népgazdaságunk rendelkezésére. A cséplőgéppel végzett munka eredményessége jelentős mértékben függ attól, mennyire ismerik a dolgozók a gépet, helyes-e a gép műszaki kezelése és hogyan szervezik meg a munkát. A jó cséplést kívánja elősegíteni ez a könyv. Részletesein tárgyalja a cséplőgép helyes üzemeltetését, a cséplőgépek, szerkezetének kezelését és beállítását, a gép helyes működésének ellenőrzését és karbantartását. Ismerteti a segédgépeket (kalászszívó, pelyvafúvó) és a különleges termények cséplését kiegészítő gépeket. A tüzelőanyag és áramtakarékosság kérdéseihez hasznos útmutatást nyújt. Járányi György: AZ ÖNTÖZÉS IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI A könyvben szereplő első cikk az öntözéses termelés problémáit tárgyalja. Ezzel kapcsolatban az öntözőtelepek tereprendezésével külön foglalkozik. A továbbiakban „Az öntözőcsatorna készítése fogatos és trak terekével", „Az öntözővíz felhasználásának megtervezése" című tanulmányok szerepelnek a könyvben. Az öntözéses zöldségtermeléssel, a gyümölcsösök öntözésével foglalkoznak a további cikkek. Az egész szovjet ország nagy figyelemmel kíséri azt a hatalmas munkát, amely ma Kazahsztánban folyik. Az elkövetkező két éven belül ugyanis több mint 6 millió hektár tartalék- és szűzföldet kell megművelni Kazahsztánban. Ezt a nagy feladatot csak akkor lehet sikeresen végrehajtani, ha a hatalmas állami segítség mellett maguk a dolgozók is sok kezdeményezéssel, lelkes, oda adó munkával előmozdítják a nagy feladat megvalósítását. A kazahsztáni dolgozók valóban példát mutatnak a kezdeményezésben. Az akmoiinszki területen lévő Sztyepnyak város lakosai például el határozták, hogy védnökséget vállalnak az akmoiinszki terület egyik új gabonatermelő szovhoza felett. A városi pártbizottság vezetői a legteljesebb mértékben támogatják ezt a népi kezdeményezést és hozzáértéssel terjesztik is az egész területen. Rövid idő alatt több mint 500 sztyep- nyaki dolgozó kérte, küldjék munkára az „Izobilnij" (Bőség) szovhoz- ba. A jelentkezők között agronómu- sok, gépészmérnökök, volt traktoristák, kombájnvezetők, üzemi munkások és munkásnők, pártmunkások, kömszomoltagok voltak. A városban hamarosan traktoroslamfolyam inAz aliilróljiivd 11* etilem cm yezé|§ és a vezetők kötelességei Irta : P. Bohdaskin dúlt, amelynek hallgatóival egészítették ki az úi szovhoz traktorosbrigádjait és gépkezelő gárdáját. Ezenkívül a város dolgozói elha- j tározták, hogy a helyi tartalékok fel használásával sok szükséges felszereléssel látják el a szovhozt. A helyi üzemek rövid idő alatt nagy mennyiségben készítettek munkaruhákat. vattanadrágokat, különböző fehérneműt, mosdófelszerelest, ivó- víztároló edényeket, ágyakat, matracokat, ágynerpűt, edényeket, stlb. A sztyepnyaki dolgozók kezdeményezésének híre hamarosan bejárta az egész területet és nagy visszhangot keltett. A sztyepnyakiiak példáját követve, az akmoiinszki vasúti fűtőház dolgozói védnökséget vállaltak az „Aszt.rahanszkij“ szovhoz, a vagongyár dolgozói pedig a „Krasz- noznamenmij“, a „Krasznogvarttyej- szkij", valamint a „Sztyepnoj“ szovhoz felett. A dolgozók alulról jövő kezdeményezése igen sokféle. Márciusban például néhány újonnan létesített szovhoz igazgatója közölte az akmo- Mmszki területi párUbizottsággail a szovhoz dolgozóinak azt a javaslatát, hogy az új szovhozok már az idén nagyobb területen termeljenek búzát (egy-egy szovhoz legalább 1.000 hektáron). így az új szovhozok is elláthatnák magukat vetőmaggal a következő évre és nem volna szükség e téren más szovhozok segítségére. A javaslatot a pártbizottság helyesléssel fogadta és a köztársasági szervezetek is jóváhagyták. így aztán már az idén 86 új gabonatermelő szov- hozban mintegy 100 ezer hektárt vet nek be búzával, burgonyával és különböző zöldségfélékkel. A szovjet nép lelkesen kezdeményez. A pártvezetők feladata, hogy mindenkor felfigyeljenek az új kezdeményezésekre, felkarolják mindazt, ami hasznos és előmozdítják a hasznos kezdeményezések gyors elterjesztését. Az akmoiinszki területre például ezrével érkeznek szakemberek a Szovjetunió különböző részeiből. A terület gazdaságában az elkövetkező években hatalmas változások mennek majd végbe, nagymértékben emelkedik a termelés, a kulturális színvonal. Természetesen mindezt figyelembe kell venni a terület vezetőinek is. A területi pártbizottság például alaposan tanulmányozza az energetikai bázis megteremtésének kérdését. Az illetékes köztársasági szervezetek egy kerületközi nagy hő erőmű építésének és három falusi hőerőmű felépítésének terveit vizsgálja. Javaslatok érkeztek arra is, hogy az akmoiinszki területen számos szélmotort helyezzenek üzembe. A gazdasági szervek — hogy megkönnyítsék áz állattenyésztési telepek dolgozóinak munkáját — külön böző fejőgépeket, függővasutakat, szivattyúkat, öniitatóberendezéseket, siló- és takarmányvágógépeket és egyéb felszereléseket rendeltek az állattenyésztő telepek számára. Akmaliiniszk fokozatosan Kazahsztán északi területeinek központjává fejlődik. Itt alakult meg a terület gabonatermelő szovhozainak fő- igazgatósága is. Felmerült, hogy Ak- molmszkban ki kell fejleszteni a mezőgazdasági gépgyártást. Uj iskolák, könyvtárak, könyvkereskedések létesítése válik .szükségessé, új kerületi újságokra van szükség, s a meglévő újságok példány számának emelése. Maga az élet vet fel újabb és újabb feladatokat, amelyek közül már több megoldást nyert. Az akmolmszki terület előtt nagy feladatok állanak. Ez arra kötelezi a vezetőket, hagy mielőbb számolják fel a munkamódszerükben még meglévő hiányosságokat, fejlesszék minél jobban a dolgozók kezdeményezését és minél teljesebben használják ki a helyi lehetőségeket. Száz esztendős lerme’őszövetkezeti tagot tüntetett ki az Elnöki Tanács Szombaton az Országháziban Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke átnyújtotta a Szocialista Munkáért érdemérmet Zsellér Jánosnak, a zsám- béki Rákosi termelőszövetkezet tagjának. aki június 20-án töltötte be századik életévét. A kitüntetés átadásakor Dobi István meleg szavakkal köszöntötte a kitüntetettet, aki még ma is szorgalmas tagja a tsz-nek és a múlt évben a zárszámadásig több mint 3Ö0 munkaegységet szerzett. Hangsúlyozta: hosszú, dolgos életével méltán megérdemli dolgozó népünk elismerését. Kortársai közül nem sokan érhették meg a sokszáz hasonló zsellér álmának beteljedését, mai életünket. Befejezésül még számos születésnapot kívánt a százesztendős Zsellér János nak.
