Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-20 / 145. szám

1954 JÜNIÜS 20

NAPCÖ

s

A nagy tormási határban...

Keréken 35 nap telt el azóta, hogy lezajlott a tavaszi határszemle a nagytormási állami gazdaságbem. A határszemle során a gazdaság „hármas“ átlagminősitést kapott. „Ez a minősítési szám azonban nem jelenti azt, hogy a nagytormási állami gazdaságiban ebben a gazdasági évben már nem tudnak kielégítő eredményt felmutatni.'1 Irta 35 nappal ezelőtt lapunk. És hogy mennyire igaz volt ez a megállapítás azt fényesen igazolja a napokban megtartott határ- és gépszemle, amelyék során a növényápoláson kívül alaposan megnézték a szemlebizottság tagjai azt is, hogy az aratásra és csőplésre hogyan készült fel a gazdaság. Géczi Károly elvtárs, a Keletdunántúli Állami Gazdaságok Igazgatóságának növénytermesztési előadóija ezen a határszemlén nem mondotta azt, hogy „többet vártam Nagytormástól“, hanem a szemlejegyzőkönyvbe vastagon aláhúzta azt a két szót, hogy „igen jól“, ami azt jelenti, hogy a nagytormási állami gazdaság igen jól készült fed a nyári mezőgazdasági munkákra.

A néha még esős és* szeszélyes időjárás ellenére is lassan, de biztosan közeleg a nagy ünnep, — az aratás. A nagytormási állami gazdaság idejében felkészült e nagy „ünnep" méltó fogadtatására. Nem kevesebb, mint 2.113 hold kalászos levágásáról van szó. Ezen a hatalmas területen nem éppen gyerekjáték úgy megszervezni a munkát, hogy az gördülékenyen, folyamatosan haladjon, hogy a legkisebb szemveszteség elérésével tudjanak pontot tenni az

aratás végére. Három kombájn és 5 kévekötő aratógép fogja egyszerre vágni az aranysárga, búza, árpa és rozstáblákat. A gépek üzemképes állapotban várják a harci riadót, hogy késedelem nélkül megkezdhessék az év legszebb munkáját.

A gazdaság traktorosai is várják a nagy napot. Solymosi István traktoros például vállalta, hogy 5 százalékos üzemanyagmegtakarítás mellett napi normáját . 200 százalékra fogja teljesíteni. Szerb László traktoros vállalta, hogy Kató Lázár munkacsapatával 80 vagon terményt fog elcsé- peLni. Ez a teljesítés napi 180 százaléknak felel meg. Solymosi István és Szerb Lászió traktorosok vállalásaitól nem maradnak le a többi traktorosok, közöttük Zvekán András és Hammer Mátyás traktorosok sem.

Az aratás és cséplés megszervezése mellett fontos szerepet tölt ibe a nagytormási állami gazdaság életében a növényápolás is. A 35 nappal ezelőtt elvetett négyzetes kukorica üde zölden és erőteljesen kapaszkodik felfele. A sorok között keresztbe- hosszába jár az eke, porhanyítja és gyom tatami tja a talajt. Nagyon szép képet mutatnak a többi kapásnövények is. A szemlebizottság tagjai egyöntetűen megállapították, hogy az idei növényféleségek termései sem hoznak kisebb eredményt, mint az 1953-as esztendőben. A növénytermesztésben dolgozók is arra törekednek, hogy a mennyiségi munka mellett minél jobb minőségi munkát végezzenek és ezt a minőségi munkát állandóan fokozzák is. Az alsópatlani üzemegység dolgozói például 100 százalékra teljesítették pártunk III. kon gresszusára vállalt kötelezettségeiket. Ez a lendület most a kongresszus után sem csökkent, sőt arra törekednek, hogy eredményeiket fokozzák. Kapos Györgyné például 168 százalékos napi teljesítményt, Zsuró Piroska 158, Varga Katalin 158. Szabó Katalin 158 százalékos teljesítményt ért el a növényápolásban. Az egyéni teljesítmények mellett nagyon szép a munkacsoportok teljesítése is. Kerekes Pál munkacsapata például 148 százalékos, Lipovszki Mihály és Szálai Elek munkacsapata 135, Etetve 120 százalékos teljesítést ért el. Az alsópatlani fogatosok közül Hos- nyánszky János 152, Szabó Árpád 147, Kohn Ádám 141 és Horváth István 132 százalékos átlagteljesítéssel mutat jó példát. Az alsópatlani üzemegység növénytermesztői és fogato- sai mellett szorosan felzárkóztak eredményeikkel a nagytormási és óniánai üzemegység növénytermesztői és fogiatosai is.

A haragos zöld kapások táblái mellett nap-nap után egyre jobban sárgulnak, érnek a kalászosok, nehezedő, de még felfele tekintgető búza, rozs és árpafejek áhítoznak a nap érlelő sugaráért. Nemsokára az ő idejük is lejár, a nyári nap megérlek és sárga színbe öltözteti bársonyos zöld ruhájukat, és azután egy kora reggelen megjelenik a gép, vagy kaszával maga az ember, hogy levágja és kévékbe kösse az aranysárga gabomatengert.

BR

Á daimemdi gépállomás kollektívája teljesítette fogadalmát

„Ugyanis június 10-én Dalmandon is kijavítva, katonás rendbe kell majd állítani minden gépet, mert akkor vizsgálja felül a bizottság, vájjon hogyan készült fel a gépállomás a gabonabetakarításra, a tarlóhántásra, a másodvetésre, a nyári mélyszántásra, meg a többi munka elvégzésére“ — írtuk a Tolnai Napló június 3-i számában.

A dalmandi gépállomásról van szó, arról, bogy a fent említett időpontban a gépjavítással kapcsolatban még igein sok tennivaló volt. Teljesen felesleges volna most újra mindazt leírni, hogy mennyi hiba volt abban az időben is, meg azt megelőzően is Dalmandon, annál is inkább, mert ezt már részletesen több alkalommal megírtuk. Inkább most azt nézzük meg, hogy mi lett a végeredmény.

Nem mindennapi esemény színhelye volt június 15-én a dalmandi gépállomás. A 23 tagú bizottság, — köztük Sajgó Ferenc elvtárs, a megyei tanács első elnökhelyettese is — minden gépet megvizsgált. De olyan alaposan, hogy szinte lámpával keresték a kijavított gépeken a hibákat. Igen örvendetes jelenség azonban, hogy a hibák keresésében sikertelenül szerepelt a bizottság, ami Dalmandon mostanában nem fordult elő. A 28 cséplőgépet, a 28 elevátort olyan jól kijavította a gépállomás kollektívája, hogy azokban minőségileg sem lehet kifogást találni.

A dalmandi gépállomásról már én magam is, — de mások is igen sok rosszat mondtak, persze mindig meg volt az alapja, meg kell mondani, úgy véltem, hogy a gépállomás kollektívájának fogadalma, amit a kongresszus napjaiban tett, ismét csak puszta ígéret maradt. Kellemesen csalódtam, mert nem így lett. Június 10-re, tehát a határidőre a gépállomáson minden gépet minőségileg is jól kijavítva, átfestve, katonás rendbe állítottak.

A termelőszövetkezetek vezetői, a szemlebizottság többi tagjai nagyon meg voltak elégedve a gépállomás munkájával, amit a téli, illetve a nyári gépjavítás ideje alatt végeztek. A jó munkáért a szemlebizottság és a megyei tanács elnökhelyettese dicséretben részesítette a gépállomás kollektíváját.

A szemle befejezése után tartott megbeszélésen a traktoristák közül csaknem valamennyien tettek fogadalmat a cséplési terv túlteljesítésével kapcsolatban. Forrai János elvtárs csatlakozott Balogh János 60 vagonos mozgalmához, Herfce János és még öten 50 vagon gabona elcsép- lését vállalták. Hatan 40 vagonos mozgalomhoz csatlakoztak. Reméljük, hogy a jól kijavított gépekkel a most meglévő lendülettel ismét valóraváltja a gépállomás kollektívája fogadalmát, azt, hogy aratási és cséplési tervét határidőre, maradék nélkül teljesíti, illetve túlteljesíti.

Hozzászólás Mészáros Laios teveli vb. elnök leveléhez

A Tolnai Napló egyik számában egy teveli tsz tag bírálta a vb. elnök feleségét, hogy nem veszi ki a részét a közös növényápolási munkából. Erre a vb. elnök visszaverte a bírálatot azzal az indokkal, hogy a bíráló házvezetőt rendeljen néki, hogy tudjon a felesége dolgozni menni a mezőre. Én ezzel nem értek egyet, mert a vb. elnök is volt egyéni gazda és akkor a felesége is eljárt a mezőre dolgozni, ugyanúgy, mint most a többi egyénileg dolgozók, akik még az iskolás gyermekeiket is bevonják a munkába. Tudomásom szerint a gyermeknevelés nem tartja vissza a munkából, ezért nyugodtan mehetne dolgozni. A tsz-ben én olyan munkát vállaltam, ami az egész napomat leköti, a tsz sertéseit gondozom a závodi „Előre" tsz-ben. Munkám reggeltől estig foglalkoztat. Emellett iskolás fiam van és egy négyéves lányom, akiket gondoznom kell, mert a községben napköziotthon nincs, ezenfelül a háztáji földemet is művelem.

Nem sz'égyenlem munkabeosztásomat, örülök, hogy termelőszövetkezetünket jövedelmezőbbé teszem.

Az én férjem is vb-elnök és éppen olyan nehéz feladata van, mint Mészáros elvtársnak, de ő nemcsak nehézséget érez, hanem kötelezettséget is. Jelenleg 5 hónapos iskolán van, ami mégjotaban megnehezíti munkámat, mert ő sem tud segíteni, de azért nem riadok vissza, mindenkor megállóm helyemet a munkáiban, hogy a vb-elnökök és feleségeik előtt példamutató legyek a szocializmus építésében.

Kajos Zsigmondné

Závod „Előre“ termelőszövetkezet

A sárodi dolgosó parasztok adósai a nép államának

Závod a bonyhádi járás k'csi, alig 1000 lelket számláló községe. Ennek a kis községnek lakói a múltban még a világtól ás el voltak zárva. Nem volt a számukra mégcsak egy mozi se, sőt újsághoz is csak néhajutottak, különösképpen télen. Teljesen felesleges volna azonban azt gondolni, hogy ez talán nem bántotta annak idején a závodiakat. Bántotta őket, tettek is többször olyan irányú kísérletet, hogy villanyt és bekötőutat kérjenek. A kísérlet, minden erőfeszítés hiába volt. A régi rend urai attól nyugodtan aludtak, hogy Závodon nem volt villany, bekötőút, iskola és még sok más.

Miikor a dolgozó nép került hatalomra,

ZA VÖDÖN IS MEGVÁLTOZOTT MINDEN

A pártnak és a kormánynak még arra is volt gondja, hogy iskolát építtessen a községnek. Hatszázezer forintba került a bekötőút. Ezenkívül kultúrházat, villanyt kapott a község. Tehát megváltozott Závod egész arculata. Ma már csaknem minden házban ég a villany, szól a rádió. Mindezekről megelégedetten beszélnek a dolgozó parasztok. Azt is elismerik, vagy legalábbis kezdik elismerni, hogy a párt és a kormány új gazdaságpolitikája teljes egészében a dolgozó nép érdekeiin alapszik. Nagy örömmel fogadták azt a sok intézkedést, amely könnyebbé, biztonságosabbá teszi a mezőgazdasági termelést. De különösképpen megelégedést váltott üti a závodi dolgozó parasztok körében az új begyűjtési rendelet

Az elmondottak alapján biztosan azt feltételezné bárki, hogy a pártnak és a kormánynak ezt a messzemenő gondoskodását tőlük telhetőén viszonozzák a závodiak. Ez így volna rendjén, sőt ez volna minden dolgozó parasztnak a kötelessége: állam iránti kötelezettség maradéktalan teljesítésével kellene minderre választ adni. Závodon sajnos más a helyzet. Az, hogy a dolgozó parasztok közül sokan adósai a nép államának, nem viszonozzák a párt- és a kormány segítségét, sokkal adósai a nép államának.

Madoniczki István elvtárs, a tanács jelenlegi elnöke például azt mondja, hogy e tekintetben nincs semmi hiba, jól áll a község a begyűjtési terv teljesítésével. A számok, — amik pedig nem csalnak — bezzeg mást mutatnak. Ha minden cikkféleséget veszünk alapul, akkor összeségében csak 52.9 százalékra teljesítette 6 hónapi begyűjtési tervét a község. És ha még azt is hozzátesz- szük, hogy ebben a kicsi községiben

14.000 forint adóval is tartoznak, akkor egyáltalán nem lehet mondani, hogy e tekintetben minden rendben van.

Jogosan vetődik fel a kérdés: miért tartoznak ilyen sokkal az államnak Závodon? Fogas kérdés ez, de nagyon. Erre igazság szerint csak az lehetne a válasz:

EGYSZERŰEN SEMMIBE VESZIK A TÖRVÉNYT,

nem adnak be semmit az államnak, gondolván, majd úgyis elengedik. Hát nem! Az áLlam már megtette a magáét, most azt várja, tegyük hozzá jogosan, hogy a dolgozó parasztok is

megtegyék a magukét. Termeljenek többet, mint eddig, időben tegyenek eieget állam iránti kötelezettségüknek. Teljesen felesleges bárkinek azt hinni, hogy most már könyékig tejfel — ha beadom a tojást, vagy a kövér disznót jó, ha nem adom, hát úgyis jó, — nem történhet semmi, hiszem az állami védi a dolgozó parasztok érdekeit. Az állam igaz, hogy védi a dolgozó parasztok, az egész nép érdekeit és úgy védi legjobban, ha egységesen mindenkitől megköveteli, hogy kivegye részét a közös teherviselésből. Nem sérti-e Lovász Sándor závodi dolgozó paraszt önérzetét, hogy tőle elvtárták beadásának teljesítését és ugyanakkor gazdatársától, Boros Gyulától ezt senkisem követeld meg. Bizony, hogy sérti, nemcsak az övéi, hanem azt a több- száz és többszázezer dolgozó parasztét is sérti, aki határidőre pontosan mindig teljesíti állam iránti kötelezettségét. És sérti annak a sokszázezer ipari munkásnak az önérzetét is, akik minden akadályt leküzdenek, mindent elkövetnék a népjólét emeléséért, a -boldogabb holnap megteremtéséért. Bizony nem valami elismerően nyű atkoznak azokról a dolgozó parasztokról, akik hátra vannak az adóval, adósai a nép államának. És itt kell megemlíteni, hogy a helyi begyűjtési hivatal és a községi tanács vezetői, ezzel vajmi keveset törődnek. Azzal magyarázza például a tanács a lemaradás okait, hogy

NINCS. AMIT BEGYÜJTSENEK(?)

Ezt nem lehet elhinni annál is inkább, mert Závodon jómódú, túlnyomó többségükben középparasztok vannak. És különösképpen azért nem lehet elhinni, mert Szőiősi Ilona, a bátaszéki Tojás- és Baromfifoegyűjtő Vállalat egyik munkatársa egy nap alatt 92 kiló tojást gyűjtött be, ami a község egész tervének több, mint 10 százalékát teszi ki. Tehát van mit begyűjteni.

Kár volna a závodi vezetőkkel azon vitázni, hogy könnyen lehet teljesíteni, vagy teljesíttetmi a begyűjtést. Teljesen igazuk van abban, hogy ez nem könnyű feladat, helytállást, felelősséget követel. Nem könnyű, a határon álló katonáknak sem szolgálatot teljesíteni. ^ Házat építeni, országot építeni se könnyű, és még nagyon sok mindent nem könnyű végrehajtani. De azért meg lehet és meg is kell csinálni. És a zá/vodi vezetőknek, • különösképpen azért nincs igazuk e tekintetben, mert

SZÉP SZÁMMAL VANNAK ZÁVODON IS PÉLDAMUTATÓK.

akik példásan, pontosan eleget tettek állam iránti kötelezettségüknek. Márpedig, ha 40 gazda tudta teljesíteni, amit neki kell, - akkor egész biztos, az a másik hetven is tudja. Persze a közmondás is azt tartja: — „Kapni jobb, mint adni,“ — Ezt tartja Závodon is az a 70 gazda is. És a község vezetői, élenjáró dolgozó parasztjai eddig nem győzték meg ezt a 70 gazdát arról, hogy rosszul jár, ment az állam így is, úgy is megköveteli a magáét, nem győzték meg a község dolgozó parasztjait arról, hogy szégyen, ha valakinek adóssága van a nép államával szemben.

LEÁNY A TALPÁN...

A mély csend szinte ráfekszik a teremben lévő emberekre, talán a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. 1953. Képesítő vizsga a Palánki Mezőgazdasági Technikumban. Ez az évforduló pontot jelentett a technikumból kikerülő ifjú szakemberek számára. Még nem tudták, hogy állami gazdasághoz, vagy termelőszövetkezethez kerülnek dolgozni, nem is ez volt a fontos, hanem az, hogy mindegyik helyen tudásuk legjavával kezdjék meg a munkát. Csak a vizsga sikerüljön! Azt hiszem, hogy ez nemcsak egy, hanem valamennyi utolsóéves fiatal óhaja volt. Nem tagadhatta le heves szívdobogását Török Ida sem, amikor kihúzta az egyik állattenyésztési tételt: — Nem is emlékszem már a tétel számára — mondotta Török elvtársnő. Most már mosolyogva egy év távlatából. De amikor megláttam, nagy kő esett le a szívemről, nem volt nehéz. Hogyan állítjuk össze a

szarvasmarha és a sertésállomány részére a téli és nyári takarmányszabványt. A gyakorlati tétel pedig még könnyebb volt. Hogyan szervezzük meg állami gazdaságainknál az aratás, cséplés munkáját. Ez és a többi tételek is kedveztek Török Idának, a vizsga után most már jöhetett az igazi alkotó munka.

A fiatal 19 éves agronómus lány minden akaraterejével hozzálátott a munkához. Nem volt gyerekjáték három termelőszövetkezet 1200 hold földjén irányítani a munkát. Kezdeti lépéseit nagyon megnehezítette az, hogy a tagok egyrésze bizalmatlan volt a fiatal lánnyal szemben. Nem egyszer hallotta; „mit akar csinálni ez a lány itt?” Becsületére válik azonban Török Idának az, hogy nem adta fel a harcot, hanem türelmes munkával próbálta megértetni akaratát a tagokkal, többek között azt, hogy milyen fontos szerepe van a gépi munkának a növényápolásban.

A három termelőszövetkezet, a zombai Vörös Csillag, a Béke és a szénig álpusztai Szabadság tsz tagjai közül talán a legtöbb gondot a Vörös Csillag tsz tagjai okoztak a fiatal lánynak. A tagok nagyrésze egyáltalán nem akarta, hogy szerződést kössenek a gépállomással. A tagság azzal érvelt, hogy azért nem kell a gép, mert nem végez jó munkát. Az ifjú agronómus azonban jól tudta, hogyha nem kötnek növényápolásra szerződést, akkor nem fogják győzni a munkát. A hosszú szóharcból mégis ő került ki győztesen, amelynek eredményeképpen 42 holdon elvégezte a gépállomás a kukorica kapálását és méghozzá nagyon szépen.

A zombai Vörös Csillag tsz-nél még szebb eredményeket tudnának elérni a tagok, ha nem állana megoldhatatlan problémaként toronymagasságban a munkafegyelem kérdése. Nagyon sokat lehetne e termelőszövetkezet rossz munkafegyelméről írni, ami mind-mind hozzájárul gyenge termelési eredményeikhez. Komoly baj van e téren. Azok a fiatalok, akiknek példát kellene mutatni, azok dolgoznak a leggyengébben. Ilyen például Skriba Paula és Zója Emenencia is, aki például DISZ-titkár, de magatartásával csak rontja a munkafegyelmet.

Török elvtársnő nagyon gyenge ahhoz, hogy egymaga megszilárdítsa a Vörös Csillag termelőszövetkezetben a munkafegyelmet. Az erre irányuló törekvő munkáját kellene segíteni a munkacsapatvezetőknek

és különösen vonatkozik ez Pere József elvtársra. Pere József csodálatos ember, szókincse annyi, mint a pelyva, de amikor tettre kerül a sor, akkor egész kicsi lesz. Mosolyogva mesélték róla, hogy amíg nem kezdték meg a kaszálást, addig mindig 6 volt az első, azt hajtogatta, hogy „én reggel már 4 órakor felkelek és amíg látok, addig dolgozok.” És amikor elérkezett a cselekvés ideje és arról volt szó, hogy még két kocsival kell fordulni, hogy ne maradjon kint a széna, akkor ő volt a „legfáradtabb” és még mézesmadzaggal sem lehetett volna visszacsalogatni egy, vagy két órai munkára.

Török Ida kemény fába vágta a fejszéjét, amikor célul tűzte kU hogy tüzön-vizen keresztül, de vég- hezviszi akaratát és nem nyugszik, amíg termelőszövetkezeteinél kielégítő eredményt nem tud felmutatni.-.i-L —— as